Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

A. bajai járás íeriiiela^öveüi^/ci^iiioli

tervértcbe*letc

Az olcsóbb termelésért

A bajai járás termelőszövetkezeteinek elnökei, a gépállomások vezetői közös értekezleten vitatták meg az 1954—1955. gazdasági év termelési terveit.

Az értekezleten azt is megbeszélték, hogy mi idézte elő a járás egyes termelőszövetkezeteiben a rálizetéses gazdálkodást. Egyik főok az volt, hogy nem reálisan készítették ed taivaly a terveket: Az idén tanultak ebből és igyekeztek figyelembe venni a termelőszövetkezetek lehetőségeit, a rendelkezésre álló adottságokat. A járás húsz termelőszövetkezetének tervei kerültek eddig nyilvánosságra. Valamennyi tervben kifejezésre jut, hogy az idén a korszerűbb termelési módszerek figyelembevételével igyekeznek több termést elérni.

Sok szó esett az aprómagvak termelésének jelentőségéről. A jövőben ezek termesztésére nagyobb gondot fordítanak.

Az értekezleten számos hozzászólás hangzott el. Gorjonác István, a Hercegszántói Felszabadulás, Hofbauer Dezső, a Bajai Vörös Fény, Pesta- lity Márton, a Bácsbokodi Vörös Csillag, Vörös György, a Dávodi Uj Alkotmány elnökei főleg a

gépállomások szerepéről szólották. A gépállomások vezetői igyekezzenek szorosabb kapcsolatot kiépíteni ■ termelőszövetkezetekkel, mert ez a magasabb terméseredményekben fog megmutatkozni. Különösen most a tervezések idején van erre nagy szükség, hogy egymás kölcsönös segítésével valóban reális terveket készítsenek. Ugyanakkor fordítsanak nagy gondot a gépállomások a téli gépjavításokra, hogy tavasszal sikeresebb gépi munkával segítsék elő az idei bő termést.

Szabó István, a járási párt-végrehajtóbizottság másodtitkára is felszólalt. Javasolta, hogy mindenütt beszéljék meg a termelőszövetkezetek vezetői a tagsággal, hogy személyenként, vagy családonként hány hóid kapásnövény megmunkálását képesek elvégezni. Ha esetleg a gabonán kívül még mindig marad fenn terület, akkor ezeken kevésbbé munkaigényes növényeket termeljenek.

Az értekezleteken elhangzottakból megállapítható, hogy az idén sóikkal inkább az élethez, a lehetőségekhez közelálló terveket készítettek a termelőszövetkezetek,

A Kecskeméti Katonu József Múzeum a mezőgazdaság fejlesztéséért küzd

Falai között többezer éves régészeti anyagokat tárolták. — Ezek a régészeti anyagok húsz évi gyűjtő munkának az eredményei voltak. Különösen úttörő volt a múzeum tevékenysége a középkori települések és a faluk felkutatása terén. Sajnos azonban az igen gazdag őskori, népvándorláskori és középkori, valamint néprajzi anyag, a háborús pusztítások során nagy részben megsemmisült, vagy elkallódott.

A felszabadulás után

az ezt követő években megindult a múzeum régi anyagának felkutatása, majd az újabb anyaggyűjtés. Jelentős újabb néprajzi és régészeti tárgyak kerültek a gyűjteménybe. Az összegyűjtött anyag több alkalmi, és időszaki kiállításokon szerepelt azóta. Több helyi kiállítás követte egymást.

A helyi népnevelő munka

fokozatosan részt kért magának a Katona József Múzeumban. Hat kiállítási anyag került már eddig bemutatásra. Ezek között olyan jelentős anyagok szerepeltek, mint a IV. magyar képzőművészeti kiállítás, a megyei képzőművészeti kiállítás és a megyei népművészeti kiállítás anyaga. A múzeum egyik fő célkitűzéséhez tartozott, hogy a falvak dolgozóihoz

is eljuttassa értékes anyagát. 1953 december- óta a Rákóczi vándorkiállítás járja a falukat és a tanyaközpontokat.

Most újabb jelentős lépés

a múzeum fejlődésében, hogy olyan állandó természettudományi kiállítás került felállításra az 1954-es évben, mely betölti, — felszabadulás óta először — a múzeum összes helyiségeit. Ez a kiállítás komoly mérvű. Csak maga a kiállítandó anyag beépítése 130 ezer forintos költségbe került. A kiállítás -A homok élő világa és gazdasági hasznosítása« címet viseli. A kiállítás több évre szól, amely igen komoly segítséget nyújt majd megyénk mezőgazdaságának korszerűsítésében. Eddig mintegy 5000 látogató nyilvánította elismerését s szerzett magának hosszú időre szóló hasznos tapasztalatokat.

A kiállítás gazdag anyaga

a nemesített növényfajtákon keresztül igazolja azt, hogy a szocialista termelés magasabbren- dűsége nemcsak üres frázis, hanem a gyakorlat során kikristályosodott igazság. A korszerű agrotechnikának azokat a vívmányait öleli fel és mutatja meg, amelyeket meg lehet és meg is kell valósítani, mert ez a többtermelés legfontosabb alaptényezője.

A kiállítás célja az, hogy megmutassa mindazokat a módszereket, amelyekkel a kiállított eredményeket el lehet és el kell érni. Részletesen magyarázza a kiállítás, hogy miért úgy kell, és miért csak úgy lehet a fejlődő lehetőségeket fokozni. Nem feledkezik el arról sem, hogy megmutassa a rossz módszerek alkalmazását, amelyek több kárt, mint hasznot okoznak a mezőgazdasági termelésünknek.

Nagyszerűen és sokoldalúan magyarázza a helyi lehetőségek alkalmazását. A kiállítás rendezői nagy figyelmet szenteltek annak a gondolatnak, hogy megyénk főgerincét a mezőgazdaság alkotja, tehát a helyi adottságok figyelembevételével döntő szempontokat hozhat felszínre, amelyek nagy segítséget nyújtanak megyénk mezőgazdasági termelésének.

Ez a kiállítás utat mutat és sok segítséget nyújt mezőgazdaságunknak. Most a mezőgazda- sági szakembereken és a mező- gazdasági dolgozóinkon a sor, hegy minél előbb, mihamarább érvényt szerezzenek a kiállításon látottak gyümölcsöztetésére. Használjanak fel minden lehetőséget arra, hogy minél alaposabban tanulmányozzák a kiállítás anyagát és váltsák valóra területeiken a hasznos tapasztalatokat.

! Nem szavak — tettek kelle- f nek ahhoz, hogy több és jobb I termék között válogathassunk, hogy emelkedjék a munka termelékenysége, csökkenjen a termékek önköltsége. Egyedül a jó munka, az ötletes elgondolás, bátor kezdeményezés, versengés viheti diadalra az űj szakasz politikáját. Megyénk üzemi dolgozói, amikor a felszabadulási versenyszerzódés pontjait for- mulázták, egyszerű, de igaz szavakkal az olcsóbb, takarékos termelés útját vá/lasztottá'k,

■ Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár dolgozói január 3-án 167, 4-én 224 százalékra teljesítették napi tervüket. Terven felül többezer konzerv került a raktárba. A Kecskeméti Gyufagyár dolgozói napi tervüket 101- lj)2 százalékra teljesítik és az éi- üzemi cím újbóli elnyeréséért munira lkodnak. Nem mondhatjuk, hogy mindenütt ilyen lelkesen dolgoznak. A Kecskeméti Gépgyárban, a Kecskeméti Cipőgyárban és még sok üzemünkben az első napokban a szó és a tett még nem barátkozott meg egymással.

Minden versenyszakasz egy- egy csata. Sikere függ a vezetők és dolgozók eggyéforrottsá- gától, megértésétől. Mit is vár a dolgozó a műszaki vezetéstől? Az anyagi érdekeltség elve alapján jó műszaki előkészítést, munkateret, úgynevezett kifutási lehetőséget. Ha ez megvan, akkor a győzelem biztos. A Kiskunfélegyházi Gépgyárban, a Kiskunhalasi BARNE VÁL-ban ennek szükségességét, fontosságát megértették. De nem mindenütt van ez így, s ez igen nagy hiba. A Kecskeméti Épü- letliaikatosipari Vállalatnál még mindig sole az üres járat. A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár készáruraktárában, szalma hiányában »-pihennek« a dolgozók. Mindez igen káros a termelésre, mert dezorganizálja a munkakedvet, fegyelmezetlenséget szül. Ennek káros következményeivel tisztában vannak üzemi vezetőink, párt- és szak- szervezeteink. És mégis sokszor elnézik, az emberi hibából eredő »objektiv« nehézségeket. — Ezért van aztán az, hogy a tervet nem teljesítik naponként, hó végén hajráznak, megdrágítják a termelést. Az egyik dolgozó elmésen így fogalmazta meg ezt az állapotot: — a hó elején nyaralás, a hó végén szakadás. Nem ok nélkül kívánkoznak napfényre az ilyen mondások.

Mindenesetre érteni kell belőle műszaki vezetőinknek. Az irántuk való bizalom, szeretet csak úgy lesz óráról-órára erősebb, ha biztosítják az olcsóbb termelés előfeltételeit, mely a munka- kedvet növeli, ami hasznos a dolgozónak és a hazának egyaránt.

A jó műszáki előkészítés még egymagában nem elégséges « felszabadulási verseny sikeréhez. Kedv, vidámság, áldozat- készség és igen sok lelkesedés is kell. Ebből nincs hiány. Fizikai dolgozóink tapasztalain olyan kincsesház, mely a hozzáértő kezek nyomán ontja magából a jobbnál jobb ötleteket,- Hogyan érhető ez ei? A dolgozók ismerjék a felajánlást, értsenek egyet vele, tudják magukénak, lelkesen munkálkodjanak annak megvalósításán. Ez á módszer vezet valóban az olcsóbb termeléshez, az önköltség- csökkentéshez.

A sikerhez feltétlenül szükséges a pártszervezetek politikai nevelőmunkájának sokoldalúsága, élettel teli eseményszerűsége. Olyan kérdésekkel is kell foglalkozniok, amelyet a dolgozók nem értenek, s ezért kedvetlenné teszi őket a munkában. Hosszú idő óta beszélnek az olcsóbb termelésről, a selejtmen- tes munkáról. Mégis csak esetenként, alig észrevehetően, vagy hosszú ideig nem csökkennek az árak... — halljuk egyes dolgozóktól. A válasz erre egyszerű. Két vagy három nagyüzemünk kivételével az elmúlt évben legtöbben veszteségesen, azaz drágábban dolgoztak a megengedettnél. Ezenkívül az olcsó árhoz nemcsak helyi, hanem országos jó eredmény kell. Ez pedig késik. Rajtunk múlik, hogy mielőbb meglegyen. Népnevelőink ezéirt igen sokat tudnak tenni. A dolgozók nagy tömege várja a felvilágosító szót, A rendszeres meggyőző, közvetlen munka erősiti, gazdagítja, ötletessé teszi a párt népnevelőit és meghittebbé teszi a párt és tömegek kapcsolatát. A népnevelő munka gerincében ez álljon: Mi magunk vagyunk jólétünk kovácsai.

Pártszervezeteink és gazdaságvezetőink feladata, hogy féltő gonddal, szeretettel, a magyar emberre jellemző alkotókedvvel gyarapítjuk ebben a verseny- szakaszban is hazánk erejét, békénk szilárdságát, népünk jólétét.

(Qip o irh őre) rut t a JCeesktmíti rOötfús QüLLaq, T;emi el eh zöaetkezetlw í

Miért éppen

Sijct kcrdcilietnék többen is, akik ismerik a Kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetet és annale egyik kocsisát, Nyúl Ferencet. Maguk a tagok is joggal, megkérdezhetnék: miért éppen vele kezdődik ez a riportsorozat?

A feleletet inkább a riport végére hagyom, s most elmesélem találkozásom Nyúl Ferenccel.

Erőlködve szapc*rázták a lépteket a fagyos, alig tört úton a lovak. A szekerén négyen ültünk, s az arcunkba csapó hideg belénk szorította a szót. Hallgatva figyeltem a mellettem ülő kocsis barátságos arcára, kímélő, féltő mozdulataira, amint a gyeplőszárral lassú ügetésre fogta a lovakat.

Végre megérkeztünk a tanyára — a Nyúl Ferencék tanyájára. Mert már csak így emlegetik, noha jó pár hét óta Tóth Mihály is ott lakik, akit a napokban választott meg a taggyűlés a csoport párttitkárává. Tóthné mindjárt helyet kínál a meleg szobában. Beszélgetünk. Eleinte a gyerekek is figyelnek tágranyitott szemmel, de azután egyik is. másik is elszenderül a bizsergő jó melegben.

— Én nem azért gyüttem a csoportúé, hogy nem akarok dolgozni. Volt nekem egységem is, olyan négyszáz körül — mondja Nyúl Ferenc — csak látják, olyan keveset kaptunk rá, hogy azzal igazán nem érdemes dicsekedni.

— Hát bizonv nők bal volt ebben a

I.

Nyúl Ferenc?

csoportban eddig — veti közbe a szót Tóth párttitkár is.

— Volt volt, azután persze, hogy az ember földhöz vágta a kalapot oszt beletaposott. Ezen már nem lehet csodálkozni. — Szűri tovább a szavakat Nyúl ■ Ferenc, azután egy parányit felágaskodik, s az ablakon keresztül kiles a lovakra. Amint látja, hogy fázósan vihán- colnak, aggódva int az egyik gyereknek, hogy nézzen ki rájuk.

Aznlan visszaül az asztalhoz, s kicsikét lassan, de már enged a jó, magyaros beszélő kedve:

— Tudják, nem biztató dolog az, amikor az ember dolgozik és azt veszi észre, hogy ez is, az is egyszerűen csak eltűnt. így volt ez itt régen. A lakatjai bezárt nyergösből estétül röggeiig egy pár teljes lószerszámnak nyomaveszett. Az ősszel pénz is tűnt el.

— Azután emlékszöl Feri a répaprémiumra? — kérdi Tóth Mihály.

•— Már hogyne emlékeznék, hiszen alig karácsony előtt történt. A pénztáros estefelé átment egyet kártyázni a szomszédba. Amint hazaér, látja ám, hogy a lakása fel van törve, minden szétdúlva benne. Szöröncsére volt olyan előérzete, hogy jó heiyre elrejtette a pénzt. A múlt tavaszon meg 3—4 malac, egy bárány tűnt el — folytatja,' - legyint egyet, mert ezt a felsorolást, mar . szerinte folytatni sem érdemes.

S mindez miért volt? Mesélték a

többi tagok is, hogy nem volt összetartás a csoportban, s nem volt a munkának sem becsülete. Volt a csoportban például valami Mészáros-család. Amint elmesélték, ezek voltak a csoport £ö bomlasztói. Csak a veszekedésre, a bicskázásra hajlottak. Mint mondják, nem lehetett nekik szólni sem, mert akkor kint voltak a világból. Hogy jó munkások lettek volna?

— Azt nem lehet mondani — mondja Nyúl Ferenc is. — Például a tavasszal a kaszáláskor _ együtt voltunk Mészáros Jóskával. Ö volt a második kaszás, én meg a negyedik. Öldösték ők a munkát, hogy a 200 százalékot is elérték, de úgy volt aztán lekaszálva, hogy a jég is különbül elverte volna. Csak fájt az ember lelke, amikor az ilyen kárt látta. Mert én úgy vagyok, hogy amit meg kell csinálni, azt becsülettel akarom végezni. Ami jószág nálam van, ha az passzusra volna (úgyértve, hogy a nevén) akkor sem tudnék jobban vigyázni rájuk.

— De ha nem haragszanak, mehetnénk is már tovább, mert a lovak nagyon fáznak odakint. — S azzal fölke- rekedik és siet ki rendreigazítani a kocsit, ülést, pokrócot keríteni.

— Hát látja, ennek az állat a mindene — int utána Tóthné nevetve —, még talán a világbul is kimenne értük.

A* út ;i majorba visszafele sokkal rövídebbnek tűnik. Talán azért is, mert a megismerés, s az a kevés, de baráti hangú beszélgetés valami megmagyarázhatatlan összetartozás szálait szövögette, amelyet csak az egymást becsülő emberek érezhelnek. érthetnek

— Én cselédember voltam, mielőtt r csoportba léptem. Igaz, a kuláknál nen volt adjonisten, hanem sokkal cifrább annál, de nem sajnáltam én a munkát akkor sem. Ha láttam, hogy érdemes, azon a napon keltem, amelyiken feküdtem. o most... hát most még szívesebben megteszem én azt, ha látom, hogy értelme van... — Azzal elneveti magát, s mi is vele nevetünk. Hirtelen elhallgat, s mintha csak most jutott volna eszébe, kiböki a magába régóta fcirmálgatott kérdést:

— Hát maguk... honnan, miért jöttek?

— írni akarunk a csoportról.

— Az újságba?

— Oda.

— Akkor hát énnekem kár volt beszélnem.

— Miért?

Hallgat egy ideig, mit is feleljen, hisz nincs az ő életében semmi különös. A munkájáért meg ne dícsérgessék, hisz &• e. kötelessége. Aki élni akar, annak dolgozni kell. De végül csak ennyit mond:

— Nem szeretek én Olyan világhírű lenni, hanem inkább a magam szűre- ujjában megmaradni. Az van leginkább szívem szerint, amikor a lovak táncolnak a kocsi előtt.

Hűt íme éppen ezért volt Nyű'. Ferenc az első, akit a Borbási Vörös Csillag tagjai közül bemutattunk. Egyszerű, kötelességtudó, a munkában erős- hitű ember, aki már éppúgy új reményekkel, tervekkel indult az új esztendőnek, mint a Vörös Csillag valameny- nyi tagja, mert az eddig széthúzó cso- oortban npmrév megváltozott sv ílet.

i