Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

Hogyan dolgoznak a kelebiai kommunisták a népíront-bizottságlian Gárdonyi Géza: (Oidáítt percek — Ez is csodálatos történet — bi kóstolásnak minden gyönyö­sági tagokat kellene felsorol­nom — válaszolja —, Vörös An­tal, a tanács dolgozója, Temes­vári János dolgozó paraszt, Gre- gus Ferenc dolgozó paraszt, Ló­ridon József és Csurdi Károly kommunisták nevét említeném az elsők között. Itt van például Lóridon elvtárs. Szenvedélyes méhész, jórészt az ő meggyőző, nevelő munkájának köszönhető, hogy a helybeli Méhész Egye­sület tagjai (vannak vagy tizen­hatan) hajlandóságot mutatnak arra, hogy a megalakuló gazda­körön belül működjenek. — Hát a szőlősgazdák közeled­nek-e? — Természetesen, — feleli — minden vezetőségi taggal sze­mélyesen beszélgettem már, Te­mesvári elvtárs, Gregus elvtárs és a többi bizottsági tagok pe­dig úgyszintén a gazdákkal. Ja­vaslatunkat örömmel vették, csupán egy kikötésük volt. — No talán csak nem megint valami helyiség-igény? — kér­dezem. — Az bizony az — feleli ne­vetve —> de már meg is kap­ták. Az itteni bortermelőknek van egy saját borkimérésük Bu­dapesten. Már régen akartak itt is egyet. Most megkapták. Segí­tettünk nekik, és ezzel elértük, hogy a gazdakörben bent les/, jóformán a falu szine-java, meirt itt Kelebián majd minden gazdának van egy vagy másfél lánc szőlője. — Milyen terveik vannak a közeljövőben? — kérdezősködöm tovább. — Január második felében a gazdakör megnyitása után teli szakmai előadás sorozatokat in­dítunk, külön a szőlősgazdák részére, úgyszintén pedig a mé­hészeknek. Meggyőződésem, hogy ezek az előadások már ebben az évben sokat fognak segíteni a gazdáknak, no meg az esti ösz- szejövetelek, viták, tapasztalat- cserék és beszélgetések is igen egészségesek, hasznosak és ns­INNEH —ONNAN A LAJOSMIZSEI Petőfi Ter­melőszövetkezet teljesítette hí- zottsertésbeadási tervét. Az el­múlt héten az 1954-es beadás teljesítése után szabadon érté­kesítettek 30 darab 110—130 Ki­lós hízót. A tagok között a zár­számadáskor 40.000 forint kész­pénzt osztottak szét. A fejlett állattenyésztés jó jövedelmet adott a tsz-nek. • HAVONKÉNT 3 kisgyűlés tartását vállalták a mélykúti pénzügyi állandó bizottság tag­jai. A kisgyűléseken ismertetik az adófizetéssel kapcsolatban megjelent rendelkezéseket és összegyűjtik az orvoslásra váró panaszokat. Havonként egy Íz­ben pedig minden adókerüleí­velőhatásúak lesznek. — Bólint, elhallgat, rágyújt, aztán újra­kezdi, de most már egész más irányban. — Sóikat gondolkoztam mosta­nában az úttörőmozgalom fel­lendítésén. Erősen csetlik-botlik községünkben a gyerekek isko- lánkívüli foglalkoztatása. Nem is csodálom... Gondolja csak el, van négy tantermünk, ezzel szemben körülbelül háromszáz úttörőnk. A tanítás egyaránt le­foglalja a tantermeket délelőtt és délután. Ilyen viszonyok kö­zött álékor hol jöjjenek össze szöszmötölni, játszani, fúrni, fa­ragni a gyerekek. — Ahogy be­szél, szavait a fiatalok iránti szeretet és érdeklődés fűti át. — Helyiség kellene nekik is. Ezért szorgalmazzuk, hogy az új iskola még ebben a hónapban elkészüljön. De én nemcsak a télre gondolok, hanem arra az időre is, amikor sokat lehetnek kint a szabadban. Két játszóte­ret kellene építeni társadalmi munkában, bár erről még nem igen beszéltem a bizottsági ta­gokkal, de meggyőződésem, hogy helyeselni fogják és ha enyhül az idő, neki is fogunk. Már a helyeket is kinéztem. Egyik len­ne az új iskola mellett homoko­zóval, kis vízmedencével a jö­vendő úttörőknek, a másikat itt az állomás mellett gondoltam, van itt egy afcácfás térség, szép árnyas hely, ami éppen jó vol­na erre a célra. A tanács éppen most ritkíttatja az akácost s a kivágott fák törzsei az ő tulaj­donát képezik. Mi kell így hoz­zá? Pár akácoszlop, egy kis tár­sadalmi munka s már készen is vannak a hinták. Hallgatom szavait, a nép­front-bizottság kis, de szép ter­veit, és elgondolkozom: mennyi mindenre képes a kommunista kezdeményezés a népfrontban. Mit is mondhatnék mást búcsú­zóul, mint azt: — Csak így to­vább, Koós elvtárs! Sándor, ben gyűlést tartanak a járási­pénzügyi osztály közreműködé­sével és helyszínen intézik el az adófizetéssel kapcsolatos sérel­meket. KÉT FIÚ ÉS KÉT LEÁNY született Szilveszter éjszakáján Lajosmizsén: Pászti Ilona, Var­ga Pál. Rubos Béla és Kisju- hász Mária. A községben az el­múlt esztendőben 364 újszülött látta meg a napvilágot és 170 házasságkötés történt. A fiatul házasok lakásproblémáját is se­gítette az, hogy 25 új házba köl­töztek be a boldog tulajdonosok az elmúlt esztendőben. Az újon­nan épült lakások közül tizet termelőszövetkezeti dolgozók vet­tek birtokukba. Megkezdődött az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezlete — Palmiro Togliatti beszámolója — Kelebia állomásfőnöke köz­kedvelt, beszédes, zömök, fürge kis ember. A köz ügyeit szívén viselő kommunista. Orra alatt kis kefebajusz, tömött fekete hajá­ban őszülő szálak; érdeklődő, valamit mindig kereső nyugta­lan tekintet; kezében az elma­radhatatlan cigaretta, s fejében megannyi gondolat, a község ügyeit segíteni akaró terv. — Röviden így jellemezném Kóós Andor elvtársat, s nem is cso­dálkozom rajta, hogy éppen őt választották a Hazafias Nép­front helyi bizottságának elnö­kévé. Ebédközben köszöntem rá. •— Szerencsémre már éppen a vé­gén járt. A mindig tenniakaró ember sajátos mozdulataival be­kapkodta az utolsó falatokat, rá­gyújtott, s egy röpke órára meg­szűnt álíamosfőnök lenni. — Dolgozunk, dolgozunk, de nem mennek könnyen a dolgok. — Ez volt az első szava. Kis szünetet tartott, majd mint aki rendezte gondolatait, s tudja, mit akar mondani, egyet bólintott s a tanácsválasztásnál kezdte a nelyi népfront-bizottság munká­jának ismertetését. — Mi tagadás, egy kicsit »hó- •ukk«módra dolgoztunk. A vá- .asztás előtt igen aktívan- műkö­dött a bizottság. Állandó fogadó­nap-szolgálatot tartottunk a ta- nácsházán és nem is eredmény­telenül. Kéréssel, panasszal, ér­deklődéssel és javaslattal rövid idő alatt mintegy 70—80 dolgo­zó paraszt kereste fel a bizott­ság ügyeletes tagjait. Forrt, pezs- gett az egész község, mint szü­ret után a bor. Azután mint sok­szor előfordul egy ilyen nagy- iramú munka után, van egy kis megpihenés. Ez nálunk is be­következett. — No és meddig tartott? — /etem közbe a kérdést. — Hát ami azt illeti, elég so­káig. Tudja szőlős község va­gyunk — mentegetődzik — ta- karási munkák voltak és közbe jött egy és más.. ; No azért per­sze mehetett volna. — Igyekszik magát meggyőzni. — Elég az íozzá, nehezen ment egy-egy ér­tekezlet összehívása is. No meg szükség is lett volna rá már előbb is. — Miért? — Tudja, nagyon sokan van- íak már itt Kelebián, akik ugyancsak sürgetik a gazdakör negalakítását. Félig-meddig már .étre is hoztuk, de hogy a he­lyiségért mennyit kellett tár­gyalni, no meg veszekedni is, azt nem is gondolja... De megérte — teszi hozzá később mosolyog­va — január 15-én nyitunk, a volt Lövész-házban. — Mi a véleménye, hogy dolgoznak a kommunisták a népfrontban? — Ha a legaktívabb bizott­V olt egy téglaszínű, selyem­szőrű kutyánk. Zordon volt a neve. Ha kétlábra állott, kényelme­sen rányalhatott az orcámra. Az igaz, hogy én alig voltam akkor nyolc éves és gyakran uzsonnáz­tam vajaskenyeret. Egy őszi napon egy üveg mé­zet küldött valaki az anyám­nak. Szép, tiszta, csillogó sárga méz volt az. A méhek valószí­nűleg válogatott virágokból szedték a királyasszonyuknak. Egy kávéskanálnyi kóstolót kap­tam belőle. Micsoda csemege volt az! Elolvadt a nyelvemen, s éreztem, hogy az édessége a testemnek minden porcikájába elömlik. Az anyám azt mondta, hogy uzsonnakor többet ad. Méz­uzsonnánk lesz! Szerettem volna néhány órá­val megelőzni az uzsonnaidőt. Néhány órával? Úgy éreztem, hogy bevárhatatlanul nagy idő választ el az uzsonnától. A nyel­vemet még izgatta az édesség gyönyöre és orromat a mézillat. Behunytam a szememet, hogy vissza tudjam képzelni a* előb­rűségét. Ott feküdtem a ház mögött a kertben, a nagy árnyékos alma­fa alatt. Fejemet a fűbe eresz­tettem. Körülöttem a méhek dö- nögtek. Szomorúan dönögtek. Talán éppen ezektől vették el a mi mézünket. V'gyszer csak suhogás tá- mad a fűben, s hozzám surran Zordon, a selyemszőrű, téglaszínű kutya. Elém hasalt. Ragyogó okos szemeit rámfüggesztette és vilá­gos, tisztán érthető szavakkal így szólt: — Ich habe den Honig geges­sen. (Megettem a mézet. Szerk. megj.) — Elbámulva tekintettem reá. Azt hittem: a hallásom káprázott. Azonban a kutya ba­juszán hajszálnyi vékony fényes mézszálak csillogtak, s nehogy kételkedjen a valóságban, újra megszólalt: —: Ja, so ist es. ; leider-’ (Igen, így van ez. : > sajnos! — (Szerk. megj.) És eltűnt. Kerestem mindenfelé, hogy a bűntett részleteit is megtudjam tőle, de nem találtam sehol. LY-lmásztam hát az élés- kamra ablakára és a rozs­dás rostélyban megfogódzva, be­néztem. Fenékig igaz volt a be­széde! Még ld is nyalta az üve­get. Istenem, milyen szomorú lát­vány a mézes üveg, ha ki is van nyalva! Az apám éppen akkor jött haza. Eléje mentem és elmond­tam neki a méz történetét. — Ez csodálatos — jegyezte meg komolyan az apám. — Ku­tyát még magam se hallottam beszélni. Zordon a kutyaólban feküdt. Mikor meglátott bennünket, elő­szökkent és bozontos farkát megcsóválgatva ugrált előttünk/ RÛMA. Január 9-én Rómában megkezdődött az Olasz Kommu­nista Párt IV. országos értekez­lete. Küldöttséggel képviselteti magát az értekezleten Francia- ország, Nagy-Britannia, Magyar- ország, Németország, Bulgária, Svédország, Belgium, Románia, Ausztria, Finnország, Svájc es Mexikó kommunista, illetve munkáspártja. Az értekezletet Edoardo D‘ Onofrio, a párt titkárságának tagja nyitotta meg. Az értekezlet részvevői viha­ros tapssal fogadták a Szovjet­unió Kommunista Pártja köz­ponti bizottságának és a Kínai Kommunista Párt központi bi­zottságának ezután felolvasott üdvözlő táviratait. Ezután átadták a szót Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkárának, hogy elmondja beszámolóját, amely­nek címe; »A kommunisták har­ca a szabadságért, a békéért és a szocializmusért«. Palmiro Togliatti beszámolója elején azokról a sikerekről be­szélt, amelyeket az olasz kom­munisták a hetedik pártkon­gresszus óta arattak a békéért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért folyó harcban. Togliatti ezútán a nemzetközi helyzet elemzésére tért át s ki­jelentette, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben komo­lyabbá és feszültebbé vált an­nak következtében, hogy a nyu­gati hatalmak makacsul eluta­sítják a Szovjetunió által a bé­ke megszilárdítására előterjesz­tett javaslatokat és arra irá­nyuló szándékuk miatt, hogy bármi áron ratifikálják a pári­zsi egyezményeket. Komolyabbá és feszültebbé tették a nemzet­közi helyzetet az Északatlanti Tanács nemrég hozott határoza­tai is, amelyek megnyitják az atomháború előkészítéséhez ve­zető utat. Az országon belül — mondta Togliatti — a demokratikus sza­RÓMA (TASZSZ). Az Avanti bonni tudósításaiban rámutat ar­ra a szoros kapcsolatra, amely néhány amerikai és nyugatné­met orientációjú francia ipari és pénzügyi kör és Mendes-France között áll fenn. Ezek a kapcso­latok — írja a lap — hatalmas befolyást gyakorolnak és gyako­roltak Mendes-Francenak a Nyu­gateurópai Unió létrehozásával és a német Wehrmacht feltá­masztásával kapcsolatos állás­pontjára. A lap megemlíti a Schneider­Megsímogattam a fejét s nyá­jasan szóltam hozzá: — Beszélj Zordonkám, be­szélj. Mondd meg őszintén apámnak is, hogy te etted meg a mézet. Hallgatott. Még szerencse, hogy csak a farkát csóválta és nem a fejét. — Beszélj hát kutyácskám — szóltam könyörgő hangon —, csak egy szót szólj, mint előbb a kertben, különben még azt gondolhatnák, hogy én torkos- kodtam el a mézet. Nem felelt. Úgy' tett, mintha néma volna. Óh, igazán nyomo­rult, gaz kutya volt! — Ne bosszankodjál — szólt az apám —, nem tesz semmit, ha nem vall: amelyitek meg­ette a mézet, annak fájni fog a gyomra. Apámnak igaza volt. Csakhogy az a csodálatos, hogy az a ra­vasz kutya ette meg a mézet és mégis én nyögtem miatta. l^lammarion 1890-ben a *■ csodálatos történeteket gyűjtötte. Akkor írtam ezt azzal a szál.dókkal, hogy elküldöm neki. badság jogok elfojtására és a fasizmus feltámasztására irá­nyuló kísérletekkel kapcsolatban a helyzet kiéleződése figyelhető meg. Togliatti élesen bírálta az olasz kormányt, amely nem él­vezi a többség bizalmát Olasz­országban és amely csupán in­gatag parlamenti többséggel rendelkezik. Most — folytatta beszámolójá­ban — megfigyelhető az Olasz­ország ügyeibe történő egyre fo­kozódó külföldi beavatkozás. Olaszország mind gazdaságilag, mind politikailag függő országgá vált. Togliatti, azokról a feladatok­ról szólva, amelyek a kialakult helyzetben a pártra hárulnak, íámulatott, hogy e feladatok harcot jelentenek a demokra­tikus szabadságjogokért, a mo­nopóliumok ellen, az alkot mányban foglalt elvek érvénye­sítéséért. Togliatti befejezésül kijelen­tette, hogy minden olyan kísér­let, amely a diktatúra és a fa­sizmus újjáteremtésére irányul, a polgárháború perspektíváját tárJa Olaszország elé. Ennek meghiúsítása érdekében feltét­lenül harcolni kell »olyan szé­leskörű front megteremtéséért, mely magában foglalná az olasz népnek a béke, a demokrácia és a szabadságjogok védelmé­ben tömörült többségét«. Nem részvételünkkel követe­lünk kormányalakítást, hanem olyan kormányt követelünk, amelyben képviselve lennének a dolgozók tömegei, amely gaz­dasági reformokat valósítana meg, a béke politikáját foly­tatná, visszaállítaná a demokra­tikus szabadságjogokat és a tö­megek életszínvonalának eme­lésére törekednék. Ennek érdekében — mondta Togliatti — »döntő elemet; je­lent a mi munkánk, a politikai szervezetek és a szakszerveze­tek arra irányuló munkája, hogy a lakosság többségét harcba vonják ezért a programért«. Creusot ipari konszernt, egy re­pülőgépgyártó társaságot és egy bankcsoportot, amelyek a közel­múltban az Egyesült Államok közvetítésével lehetőséget kaptak arra, hogy résztvegyenek Nyu- gat-Németország gépiparában, elektrotechnikai iparában, hajó­iparában és más iparágaiban. Rendelkezésre álló adatok sze­rint Mendes-France, midőn Washingtonban az Egyesült Ál­lamok kormányának vezetőivel megtárgyalta a párizsi egyezmé­nyek nemzetgyűlési ratifikáció­jának perspektíváját, hangsú­lyozta azt a szerepet, amelyet az említett ipari és pénzügyi kö­rök lennének hivatva betölteni. A francia miniszterelnök tudtul adta, hogy a Nyugateurópai Unió csak abban az esetben talál te­vékeny támogatásra az említett körök képviselői részéről, ha azok számára biztosítják a Nyu- gat-Németország felfegyverzésé­vel kapcsolatos hadimegrende • léseket. A jelentések rámutat­nak arra, hogy Mendes-France ezen megjegyzéseit az Egyesült Államok kormányának képvise­lői megértéssel fogadták. En­nek megfelelően a Bloch-Das- sault repülőgyártó konszern a párizsi egyezmények ratifikálása után azonnali hatállyal nem ke­vesebb, mint 300 millió dollár értékű megrendelést kapott. (MTI.) A szovjet—iráni egyezmény az iráni parlament előtt TEHERAN (TASZSZ) Az iráni képviselőház január 9-én tár­gyalta első olvasásban a pénz­ügyi és határkérdéseket rende­ző szovjet—iráni egyezményt és másodszori megvitatásra az il­letékes parlamenti bizottságok sic terjesztette. (MTI) Olasz lap leleplezése Mendes-France és egyes üzleti korük kapcsolatairól

Next

/
Thumbnails
Contents