Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

A felszabadulási verseny nyomán az Alföldi Kecskeméti Konzervgy árban

Fürge kezek dolgosnak a konservkonyhában

KACSKARINGÖS, homályos folyosón gyümölcslekvárral töltött hordók, mennyezetig egymásra rakott ládák között járva jutunk el az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár konzervkonyhájá- nak talán legfontosabb üzemrészéhez, a tisztítóhoz. Vagy százán sürögnek itt. Most az egyik, majd a másik csoporttól viszik el a főzőüsthöz a sárgarépát. — Egy idős asszony — Karazsia Lajosné — hangját gyakran hallani. Ö csoportvezető itt, közei két évtizedes tapasztalataiból jut a gyengébbek segítésére :s. Bár az idő eljárt felette, de éles szeme meglátja a hanyag munkát, s ilyenkor bizony nem dícsér. Most is gyakorlott mozdulattal olyan vékonyan hámozza a répát, mintha odahaza lenne. így mutatja meg, hogyan kell olcsón, gazdaságosan dolgozni. Naponta ebből az üzemrészből vagy száz mázsa tisztított répa kerül a szomszéd helyiségbe.

Csak egy nyitott ajtó választja el a tisztítót a töltő üzemrésztől. Közepén, közvetlenül a két zárógép mellett hosszú asztalok bádoggal védettek. Rajtuk üres, zárásra váró, töltött konzerves üvegek láthatók. Emellett közvetlenül a nagy főzőüstökben fortyog a víz, fő a répa, a borsó, a bab.

— No de, már miért ez a nagy sietség ezen a »-boszorkány konyhán«?

— Hát, lehet, hogy konyha, nagyobb, mint a miénk odahaza, de nem a »boszorkányoké« — válaszolják nevetve az üstnél dolgozó asszonyok. Ha nem tudná — folytatják — mi készítjük a finom, ízletes konzervet. Kóstolja meg, majd mindjárt máskép vélekedik, s azzal egy fakanálra való babot emelnek x. az üstből s noszogató szóval illetnek: egyék, igaz nem a legjobb, de ha nincs más, tudja a többit... S ezen mindnyájan jót nevetnek.

MOST PEDIG vigyázzon, mert szedjük ki a már megfőtt kon- zervalapanyagot. Mégis csak »boszorkányok« maguk, mondom mégegyszer, mert olyan ügyesen, olyan gyorsan dolgoznak, hogy szemmel is alig lehet követni.

— így már más — szól közbe Molnár Imréné, az üzem

Karazsia Lajosné tanácstag, csoportvezető a sárgarépahámozás fortélyait mutatja.

egyik legjobb zárógépivezetője. Nem voltunk mi ezelőtt se az utolsók, de most sem leszünk, a felszabadulási versenyben. Ha már ígértük, akkor teljesítjük is. Közben a keze egy pillanatra sem áll meg. Néhány perc és már egy vaskosár megtelt lezárt konzerves üveggel. 185 darab van benne, öt pemyi munka. Nyolc óra alatt 4000—4500 üveget töltenek meg főzelékkel vagy sósbabbal. Versenytársuk: Kupcsik Jánosné brigádja sem marad el. ök most finomfőzelékkel töltik meg az üveget. A munkaidő végén 4500 üveg konzerv jelzi, hogy ma sem adták alább, mint versenytársaik.

AZ IDŐ ÜGY REPÜL, mintha szárnyai lennének, öt perc múlva már csikordul is a vaskocsi kereke, s újabb 185 konzerv- vel tv.lt üveg kerül a sterilizálóba (tartósító, 118—120 fokos vízzel telt edény), ahol a romlást okozó baktériumokat megölik. Két markánsarcú ember láncosemelő segítségével helyezi a nagy vaskosarakat a földbe épített vastartályba. Az ütemes munka, a lelkes versenyzés az alapja annak, hogy a vállalások teljesítésénél jól indultak. Január 3-án 169.8 százalékra teljesítették tervüket, január 4-én pedig 224 százalékra. Terven felül készítettek 6 mázsa narancsszörpöt, 16.208 üveg babot sóslében, az előírtnál 3200 üveggel több finomfőzeléket, 1602 üveg almabefőttet és 1124 tízkiiós ládában gyümölcsízt. — Ezen a napon 23.208 üveg, azaz 3.1 vagon konzerváru került a raktárba.

c 4 enkvOMúlt gjj ii m öLexök h i podü/mú buti.

HOSSZÚ, sokablakos terem. Egyik oldalon állványok, rajtuk száradó gyümölcsöktől roskadó sziták, ahogy ők nevezik: gitterek. A terem másik felében mérlegekkel felszerelt munkaasztalok. Mindenütt tisztaság, rend, cukorszag és jókedv honol. Itt, ebben a teremben csomagolják a finom csemegét, a szugátgyümölcsöt.

Harminc fehérköpenyes, ba- boskendös asszony szorgoskodik, kapkodja fürge ujjakkal a meggyet, dinnyét, diót. Éveik száma különböző, de egyben megegyeznek: mindannyian kedves mosolynak, jókedvűek. Egy részük nagy tálcákra szedegeti sorba, fajta szerint a gyümölcsöket, a többiek mérik, csomagolják. Sok ízlést, ügyességet kívánó munka ez. A kilenc-tiz fajta különböző színá és fajtájú gyümölcsöket úgy kell dobozba rakniok, hogy sem egyforma színá. sem egyforma fajtájú gyümölcs ne kerüljön egymás mellé, mégis szorosan, mozdíthatat- lanul lapuljanak. Az elkészült dobozok mindegyike sokszínű, gyönyörű mozaik.

De hagyjuk itt ezt az ínycsiklandozó termet, kísérjük végig

a cukrosítás folyamatát. Kalauzunk, a fiatal Karsai Imre művezető. Két és fél éve dolgozik a gyárban és az ő szavait idézve: nagyon megszerette szép foglalkozását.

— Kényes, aprólékos munka a gyümölcs cukrosítása. Sok hozzáértést, türelmet, követel — mondja. — Nem panaszkodhatunk, szépen halad a munka, pedig ennyit még sohasem gyártottunk, mint az 54-es 55-ös évben. Naponta 250—300 mázsa csomagolt áru hagyja el üzemünket.

KÖZBEN elérkeztünk az első

állomásra. A tisztított gyümölcs egy hónapos cukorkezelésen megy át. Naponta egy-egy fokkal sűrűbb cukorban főzik a gyümölcsöt. Az egy hónap alatt a cukor behatol a gyümölcs rostjaiba és elfoglalja a víz helyét.

Átmegyünk egy másik terembe. Itt darabolják a gyümölcsöt, majd hatalmas üstökben zománcozzák, glazurozzák. — Ez a legkényesebb munkák egyike — oktat Karsai elvtárs. — Körülbelül 80 fokos cukorban melegítik fel a gyümölcsöt.

Túri Lászlóné öttagú brigádja végzi ezt a felelőségteljes munkát. A brigádvezelő főzőkanállal mozgatja a cukrot, amíg szemmel láthatóan homályosodni kezd, kristályosodik. Csak egy szakértő pillantás és máris szedik ki a zománcozott gyümölcsöt. A gitterekre rakosgatják és megy az új termóventilátoros szárítóba. Két és fél, három óra száradás után a csillogó kész gyümölcs a csomagolóbu kerül, ahol húlés után dobozokba rakják.

— Visszaérkeztünk oda, ahonnan elindultunk — mondja mosolyogva Karsai elvtárs és igaj zat kell adnom, szép munka folyik itt.

A jómunka beszédes bizonyítéka a versenytábla. Január 4-én özvegy Szabó Józsefné csomagoló 132, Gombár Józsefné 127, Kis Sarolta 132 százalékot ért el, Sörös Györgyné tárcarakó brigádja pedig 145 százalékkal zárta a napot.

BÚCSÚZUNK. További jómunkát, szép eredményeket kívánunk ez édes birodalom minden dolgozójának.

Ahoi as exportárut csomagolják

p i I idegenvezetővel ta- *^saK I nácsos a készáruraktárban bolyongani, mert a közel 180—200 vagennyi kon- zervkészítmény között csak az ismerősök tudnak eligazodni. Az üvegekből almabefőtt, dinnye- befőtt, szőlőíz, barack jam, lekvár és még sok ízletes készétel kacsint ránk mindenütt.

Nyolc brigád vigyáz itt a nép vagyonára'. Úgy szólt a vállalásuk, hogy felszabadulásunk ünnepére idő előtt teljesítik belföldi és exportszállítási kötelezettségüket és egy százalékkal csökkentik az üvegek törését. Mert hiába van olcsó konzerv- gyártás, ha itt nem vigyáznak rá. Nagy Jánosné brigádja naponta 5000—6000 üveget rak egymásra, vagyis másfélszeres normát teljesít.

elvtársnő brigádja az almabefőt- tes üvegekre ragasztja a cim- liét. Heten vannak. 4872 üveget tisztítanak, címkésnek, kezel*

Sztans

nek. Ügyes kezük nem véti el az ütemet. Sélejtmentesen dolgoznak.

Bármelyik részébe megyünk is a raktárnak, az egész olyan, mint egy megbolygatott méhkas. S ami igen érdekes, az, hogy á címkék nemcsak magyarul. hanem olyan nyelven :s

Dávid József tanácstag, pántoló munka közben.

íródtak, amelyik országba a konzervet kiszállítják. Az egyikről a következő olvasható: Trauben- marmelade, alatta Grape Paste —8662 üveg. A másikról: Aprikosenjam, 4615 üveg. A harmadikról Bőimen is Salzlakke és így tovább.

— Hévízi elvtársnő, kész Icsr az exportszállítmány Kelet- Németországnak? — kérdezi kísérőnk, Papp elvtárs, a készáruraktár vezetője.

I Meglesz,

így ígértük hangzik a

válasz, s ebben nem kételkedik senki, mert Héviziné brigádja tettekkel, gyors csomagolással segíti elő az önköltségcsökkentési vállalás teljesítését. Igaz, hiába lenne jó az ő munkája, ha nem lenne olyan kiváló lá- dapántolója, mint Dávid József. Róla mondják, hogy ég a kezén a munka. Szerdán is 333 ládát pántolt le, pedig a norma csak 240-re szól. Ö úgy gondolja, hogy ki-ki a maga módján járuljon hozzá az olcsóbb termeléshez. így is teszi. Az általa pántolt 333 ládán a következő a felírás: Krippen bei Bád Schandau. ;

Es a konzerv elindul útjára — a fogyasztóhoz

— Vigyázz! Állj félre, tolják az üres vagont! — haiiatszik Simon Laci ajkáról a figyelmeztető szó. Hull a hó, de ő és még négy társa már ott sürgölődik a beállított üres vagon mellett. Éppen, hogy csak megállt a vonat, pajtásával Zakar Lacival kitárják az ajtaját és felugranak. Harsány hangon szólnak a brigád többi tagjaihoz, így Miklós Györgyhöz, Szabó Györgyhöz, Székely Lajoshoz, igyekezzetek ám a ládákkal, mert nincs a vállalatnak kidobni való pénze kocsiállásra!

— De nekünk se, mert mi is a pénzből élünk, s azzal a háromkerekű kocsi, konzerwel telt ládái a vagon ajtaja elé gumi. Egy pár perc, máris a vagonban van a sok láda. F.gy vagonba 370 ládát raknak be szakszerűen. Tavaly például 255 ex port, 019 belföldi és több, mint 1800 vagont raktak meg külön böző konzervféleséggel. Január 4-én négy vagon konzerváru került ki az üzemből, ők rakták vagonba.

Még csak négy óra telt el a napi munkaidőből, de már » brigád tagjai jelentik a készáruraktár vezetőjének, hogy kész a rakodás. Leplombálják a vagon ajtaját s a pöfékelő gőzmozdony kivontatja édes terhét, hogy külföldre és az ország különböző részéibe elvigye az ízletes, olcsón előállított konzervféleségekct, íz Alföldi Konzervgyár ismert, ízletes termékeit.

A rakodő-brigad tagjai Miklós György brigádvezető vezetésevé? a hetedik vagont rakják meg konzervvel.

Uoiló Sándorné, Hegedűs Károlyné csomagoló, Csaba Mária címkéző a szugátüzemből.