Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-28 / 23. szám

MÁRKA A VILÁGPIACON...

TOLNÁBÓL, meg Baranyából érkezett 4—5000 különféle baromfi éktelen lármát csap már kora hajnalban a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Vállalat udvarén. No nemsokáig. Csak addig, amíg Katus Eteika DISZ-fiatai el nem kezdi munkáját. Ügyes mozdulattal elkezdi a »pusztítást«, s addig meg sem áll, amíg 3000 csirke, tyúk, vagy egyéb baromfiféleség nem lelte halálát. Ezután a gőzös kopasztóba kerül a baromfi, ahol elhagyja tollának nagy részét.

— Nemcsak ügyes a mi Etelkánk, hanem gondos is. Megtartja, amit ígért. 0.2 százalékos selejttel dolgozik, — mondja Kis Kálmán, az üzemi bizottság elnöke, Eta szemébe.

— De lehet, hogy még kevesebb lesz a selejt — felel a fiatal, vídámkedélyű kislány. Amikor elhagyjuk a feldolgozó termet, még csali annyit hallunk: Jöhet a következő ketrec baromfi, mert várják az asszonyok.

iiocr iym.nr várják, azt a

kopasztó helyiségben tudjuk meg. Micsoda gyorsan, ügyesen munkálkodnak itt a nők s még csak el sem véti kezük az ütemet. Varga Antalné régi szokásához híven, selejt nélkül dolgozik. Neve mellett 2Í6 százalékot jelez a versenytábla. Dudás Etelka 162 százalékot, Horti Ilonka 177 százalékot, Benedek Sándorné 133 százalékot teljesített. Gazdag Margit, Darányi Mária, Lajkó Mária, Vikor Margit és még sokan szintén dicsérendő munkát végeznek. Ha naponta keveset is gondolnak ar- ra, hogy sokan dicsérik az itteni asszonyok munkáját, de ahányszor meghallják, hogy egy újabb vagon exportárut kértek a népi demokráciákba, a nyugati országokba, bizony megbizseregteti szívüket az a nagyszerű érzés, hogy mint jó szakmunkások ismét dicsőséget szereztek a mi szép hazánknak.

NEMCSAK a kopasztóban,

hanem a tojáslámpázóban, cso- magolóbam is ügyesek a leányok, asszonyok. Most exportra is, belföldi szükségletre is osztályozzák, lámpázzák a tojásokat. Gazdag Erzsi, Farkas Ilona, Csanádi Ilona, Krizák Zsófia nevét említik először. Január hó 22-én 156 százalékot teljesítettek és a selejtjük 0.45 százalék volt.

A jó csomagolás növeli' az áru értékét. így vélekedik Vikor Béláné, Papp T. Júlia, Bognár Mihályné, Tombácz Ida. 120 százalékra teljesítik csomagolási tervüket, s úgyszólván selejt nélkül.

AZ EXPORTSZÁLLÍTÁS fő

őre, egy jóképű fiatalember, mondja el a következőket: Január- 19-én a Német Demokratikus Köztársaságba baromfit,

21-én Olaszországba, Csehországba baromfit, 22-é,n Bizóniá- ba tojást, 24-én Bizóniába baromfit szállítottak.

1GV HÁT NINCS is különösebb baj a? export-terv teljesítésével. A svájciak is vásárolnának baromfit, ha dolgozó parasztjaink többet törődnének a baromfiak nevelésével.

A SAKK-KÉSZÍTŐKNÉL

A Kiskunhalasi Faipari Ktsz esztergályos részlegét arról lehet megismerni, hogy sok rönkfa hever az udvarán. Ezekből aztán különféle faáruk készülnek — széktől a rokkáig, gyermekágyig stb. De itt készítik azt a sakkot is, amit a Budapesti Sportszernagykereskcdelmi Vállalat külföldre exportál.

Vajon miből készül a sakkfigura'.' Erre válaszol a részlegvezető. A kaptafa készítésénél adódó hulladékanyagból készülnek a sakkfigurák.

— Mégis mennyit készítenek?

— Havonta 200 garnitúrát, 25—30—35-ös különleges méretekben. A sakkészítés nagymestere Fleischer István sztahanovista, Pintér Zsófia és Hatvani Sándorné.

— E hónapban mennyit készítettek már el?

— Már edddig 150 készen van, a többi 50 a bő végére meglesz. Több is futná az erőnkből, s kérik is, de nem tudjuk megcsinálni, nincs rá lehetőségünk.

Azért valamiféleképpen lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy a kicsiny összeget kitevő, de értékes valutát hozó sakkfigurák az eddiginél nagyobb mennyiségben készüljenek exportra.

Erdőtelepítés

HÚSZ HOLD erdő és 15 .lold új szőlő telepítését tervezik Nyárlőrincen ebben az évben. Az érdeklődés nagy, úgy hírlik, hogy ezt a tervet sikerül jóval túlteljesíteni,

A jövő szakemberei között

I-Tsy hete nyolc gépészmér- nökjelölt érkezeit a Bajai Mezőgazdasági Gépjavítóba. Fiatalok valamennyien, de hivatásuk komolyságával, elméleti felkészültségükkel, az alkotni- akarás türelmetlenségével tekintenek meg mindent. Közülük fognak kikerülni a jövő mező- gazdasági szakemberei. Megkeressük őket a munkapadok mellett, a gépek javítása közben s kérjük, számoljanak be eddig: gyakorlati tapasztalataikról, munkájukról, terveikről.

Jelenleg a főiskola negyedik évét végzik, de máris jelentős gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. Az első év végén ugyanis egy állami gazdaságban, a második évben szintén egy állami gazdaság aratási és csép- lési munkájából, majd pedig egy gépállomás nyári munkájából merítették tapasztalataikat, — melyeket * az iskola elvégzése után rövidesen hasznosítani is fognak. Gulyás Ottó, az egyik fiatal például rájött, hogy a gépjavítóban legyártott alkatrészeit tetemesen drágítják a gépjavítást. Elhatározta, hogy mire gépészmérnök lesz, tervet dolgoz ki az alkatrészek olcsóbb előállítására. Meiszner Imre is látja már, mire kell törekednie, ha egy gépállomás mérnöke lesz: elsősorban arra, hogy minél több szakembert neveljenek, hiszen a hibák nagyrészét a hozzánemértés, a kellő számú szakember hiánya okozza.

A gépjavító dolgozói szívesen. fogadták » fiatal mérnökjelölteket. Beszélgetnek velük szakmai dolgokról, mert nemcsak, hogy gyakorlati tapasztalataikat tudják átadni, hanem ők is nagyon sokat tanúinak tőlük. Latyák János szerelő mindjárt az első nap elmagyarázta munkamódszerét, míg Oro- si Lajos örömmel vette, amikor Kocsis Dénes elmagyarázta és lerajzolta neki a hidraulikus emelő belső szerkezetét és működését, melyre már Olyan régen kíváncsi volt.

A fiatal mérnökjelöltek, — ha kell — maguk is nekigyürkőz- aek a gépjavításnak. Gyakran látni őket munkaidő után az

esztergapad, a hegesztő mellett, amint a gyakorlati munka apró mozzanataival ismerkednek.

A gépjavító dolgozói is szí- vesén segítik őket. Bán Lajos egyik délután Mormer Miklósnak egy Hoffher tengelyfurat szabályozását mutatta be. A dolgozók és a fiatal mérnökjelöltek ismerkedése meleg barátsággá mélyült. Ott vannak a gépek bejáratásánál, a megmutatkozó hibák kijavításánál és mindenütt, ahol segítségre, jótanácsra van szükség.

Vége a műszaknak. A fiatal mérnökjelöltek a kultúrterem felé tartanak. Közös munkához fognak. Az üzem egyik dolgozójának, Pittenauer Tamásnak

az újításán dolgoznak. Most készítik a rajzot, hogy az újítás mielőbb megvalósulhasson, — ugyanis nem kis dologról van szó. Pittenauer Tamás már régen figyeli, hogy a menetvágások egy esztergapadot foglalnak le. Az esztergapadra pedig nagy szükség van. El is tervezte már azt a gépet, amely a menetvágásokat végezné és ezzel felszabadulna az esztergapad.

ïj’gyszer délidőben erről be- szélt a mérnökjelöltek- nek. Megemlítette, hogy milyen jó volna, ha elképzelését lerajzolnák. Ahányan voltak, mindannyian örömmel vállalták — és így készítik most közös munkával az új gép rajzát,;

Békenagygyiílés a Kinizsi Konzervgyárban

A Kinizsi Konzervgyár dolgozói tegnap a műszak végeztével nem hazafelé vették útjukat, hanem a kultúrterembe igyekeztek. Két óra után néhány perccel már közel 500 ember ült fegyelmezett sorokban s ahogy peregtek a percek, úgy gyülekeztek a terembe.

Ünnepélyes mosoly pihent az arcukon. A szónok a békéről beszélt. Arról, hogy 900 milliós táborunk békét akar, s békét akarnak az inperialista országokban élő egyszerű emberek milliói is, A hozzászólók hangjából is kicsendtilt a békeakarat, a háború s annak szítói iránt érzett gyűlölet. Majd a békeívek aláírására került sor:

Nagy Anna, Kálmán Nagy Lászlóné, Tóth Ilona, Nagykéri. Teréz, Varga Piroslca, Pázmány Ferencné. így sorakoztak a nevek az íveken, előbb csak egyenként, majd később százával.

Szántó Károlyné pucolónő, négy gyermekes anya, gyermekei boldogságáért, jólétének szabad, gondnélküli életük biztosításáét1, Patai Mihály savanyító, 8 gyermek apja, családja békés életéért kanyarította nevét a fehér ívre.

özv. Mész Lörincné taltaritónőnek 18 éves unokája a szeme- fénye. Nem akarja, hogy gyilkos golyók áldozata legyen. Amikor aláírta a békeívet, könny csillogót Mész mama szemében, azt mondta, hogy írjuk bele az újságba azt is, hogyha ide merészkednének a háborús gyújtogatok, maradék erejét is az ellenül: való harcra használná fel.

Kusák Julia, három bátyját félti a háború tűsétől. Koncz Géza, fiatal adminisztrátor, telve van ambícióval, nagy tervei vannak az életben s nem akarja, hogy mindezek füstbe menjenek, nem akarja, hogy a. háború egyszeriben véget vessen minden reményének. ÉZért írta alá a békeívet.

Az arcokon az elszántság és a bizalom sugárzott. Bókét akarunk, de ha kell ki is vívjuk magunknak ezt.. Ezzel a gondolattal írták fel nevüket a Kinizsi Konzervgyári dolgozók a békés- emberek nagy családjának e kis, de erős, bátor és harcedzett részének tagjai. __________________

A kecskeméti posta MISDSZ asszonyai is a béke mellett Jogíaltab állást

KECSKEMET város MNDSZ- szervezete szerdán délután öt órakor békenagygyülést tartott a Cifra-palotában, ahol Kulik Ilona megnyitó beszéde után Füredi Sándorné, az MNDSZ Országos Központjának kiküldötte tartott lelkeshangú beszámolót. Ezután az óvónőképző növendékei szavaltak, majd a zeneiskola tanítványai adtak gazdag műsort. A hozzászólásokban Héjjas Sándorné, Szűcs Ferencné, s a többiek mind, mind a béke mellett foglaltak állást. Szavuknak, hogy még nagyobb nyomatékot adjanak, nevüket felírták a békeívekre. Vi- dákovícs Mihályné, Bardóezki Simonná, Polgárdi Balázsné postás dolgozó nők, majd Bírónő, Barnáné, Bosnyákné, akiknek férjeik postások, mind azzal a gondolattal írtak alá az ívet, hogy férjeik továbbra is szívből jövő, meleghangú üdvözleteket kézbesítsenek, mintsem hogy háborús gyászhíreket.

— Szívem minden dobbanása a békét akarja. Mi MNDSZ- asszonyok Dobó Katica és Zrínyi Ilona utódainak érezzük magunkat, s nemcsak hogy akarjuk, de ha kell, meg is védjük békénket, felépített új hazánkat.

Nyilas Imrénc

postás MNDSZ.

*

— AMIKOR ALÁÍRTAM a

békeívet, kisfiam képe jelent meg előttem. Úgy éreztem, hogy most nemcsak mint anya teszek eleget kötelességemnek, hanem mint békeharcos is. A második világháború tőlem is elragadta az apám és tudom, mily borzasztó az egy gyermek számára. Kisfiam a szememfénye, s ha kell a békét nemcsak szavakkal követelem, de tetteimen keresztül is bebizonyítom, hogy igazi híve vagyok a békének.

Vidákovics Mihályné

postás tiszt.

Kalocsáról jelcalthKALOCSÁN a Fűszerpaprika- ipari Vállalatnál Csorba Józscfné sztahanovista az aláíráskor ígéretet tett, hogy még jobb mun kával, a termelés fokozásával harcol a béke ügyéért és követeli az atom- és hidrogénben! báli megsemmisítését:

A Bács-Kiskun megyei Fűszer és Édességkereskedelmi Vállalat központi és a kecskeméti 1. számú FŰSZERT fiók dolgozói is felemelték tiltakozó szaraikat.

A szabadszállási tanácsháza mellett a Sztálin téren van egy mindenki által jól ismert lakatosműhely. A mesterember Nagy Kálmán bácsi, az 52 eves, középtermetű, élénk beszédű kitűnő lakatos. 27 eve már mesternek ismerik őt a szabadszállásiak, 27 éve hozzáviszik eltört kerékpárjukat, ő reszel új kulcsot a bonyolult zárba az elveszett helyett.

Az imént kongatta el a nagytorony az ötöt, de a kora este máris rátelepedett a községre. Mikor bekopogtam a műhely ajtaján, a gyéren világító lámpa alatt egy idős fej hajolt egy gyermekalakhoz és figyelmesen magyarázott.

A kisablakos műhely egyik oldalán végig, hosszú munkapad satúlckal felszerelve, a falon, szögeken mértani rendben elhelyezett mérőeszközök, szerszámok. A mestergerendák csak ,„öy roskadoznak az oda aggatott kulcskötegektől, kerékpár- alkatrészektől. Fiókok, polcok köröskörül, bennük rendben sorakozó olajos »kincsek«. A műhelyben mindenütt gyógyításra váró kerékpárok, az egyik sarokban egy fehér babakocsi húzódik szerényen, de láttam itt Vödröket, lapátokat és ki győzné felsorolni még, mi mindent.

c4 meder és taadiuuuja...

Ezek közöli a

falak között tanulta közel 35 esztendővel ezelőtt a szakma csínját- blnját Nagy Kálmán bácsi. Itt tanonckodott, itt volt segéd, majd később ő lett a mester. És mióta magáénak mondhatja ezt a kis műhelyt, sok fiatal érdeklődő embernek adta át tudományát. Büszkén mondja, hogy egytől-cgyig megálltuk helyüket az életben, nem kell szégyenkezniük mesterük miatt. — Most az alig 15 éves Szabó Jóskát tanítgatja nagy szeretette!.

— Lesz-e Jóskából jó szakember, Kálmán bácsi — kérdem,

— Tudja, a lakatossághoz születni kell — mondja és megigazítja svájci sapkáját. — Sokoldalú, érdekes munka a mienk, mindenhez érteni kell, A kis lakattól a zongoráig mindent javítunk. És ez a gyerek, higyje el, valóságos tehetség. Még nincs 15 éves, de én mondom, többet tud már, mint egy kétéves ta- nonc. Ilyen fiúval érdemes dolgozni. Egyszer mutatok neki valamit, azt ő mar tudja.

Szabó Jóska pirulva hallgatja a sok dicséretet. Szeretne menekülni a közeliinkből, de nincs hova. A mester pedig .nem fukarkodik. — Nem tud olyan bonyolult zárat mutatni, hogy ez a gyerek ki ne nyissa, ne reszeljen bele jó kulcsot. Dinamót tekercsel, gumit ragaszt, . forraszt. Hát egy szónak is száz a vége, ha szót fogad, kitűnő iparos lesz belőle — és szeretettel megpaskolja olajos kezével a kis tanonc hátát.

— Szabó Jóska, hogyan választottad ezt a szakmát?

Nagy lélegzetei vesz és szinte egyszuszra, gyerekes _ hadarással mondja: — apának volt motorja, mindig segítettem neki a javításnál. Úgy jöttem ide többször Kálmán bácsihoz. És így szerettem meg ezt a foglalkozást.

— Három éve már ide-ide jár a gyerek — egészítette ki Nagy bácsi.. Dolgozgatott itt, segített nekem, aztán az elvégzett munka árának jó felét ő »kapta. Elkelt náluk a pénz, hiszen tizen- ketlen testvérek. Most elvégezte az iskolát, hát beállt tanonc- nak.

Jóska nagyügyesen, igazi szakértői..;.nmei hely-z el egy go- lyóscsapágyat a kerékagyba. Örül, hogy tanúihat. szívesen veszi mestere figyelő tekintetét.

— Kálmán bácsi, változatosa mupka? A kis tanítvány megtanul majd mindent, amit egy jó lakatosnak tudni kell.

— Munka az van, stík is. Nem kell félteni Jóskát. Csak több anyag kellene, jóformán az ócskavasból dolgozunk. Úgy bányásszuk ki az eldobott kerékpárokat, hogy használható részeit újból felhasználjuk. Az elmúlt évben összesen 49 kiló lemezt kaptam. Ezt a mennyiséget egy hét alatt fel tudnám dolgozni. Bízom benne, hogy az idén az anyagki utalás bőkezűbb lesz a mesterekhez. — Odamegy Jóskához, ellenőrzi az elkészült munkát, arca megelégedést áru el.

Nem larlóztelom tovább,

búcsúzóul kezetíogunk. Jó munkát kívánok a mesternek és fiatal tanítványának.

Becsukom magam mögött a műhely ajtaját. A homályos ablaküvegen át látom, amint satuba fognak még egy kérés párvillát. Jóska csinálja. db Kálmán bácsi ott áll mellette. Mond néki valamit, de már nem értem, aztán rendcsináláshoz látnak mindketten... Igen, közben beestelpdett. A bársonyos sötétség bevonta a teret. Újra elmúlt egy munkában, eredményekben bővelkedő nap Szabadszálláson.

—- Megyeri —»