Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

Egy óra a Tíszakécskci Gépállomáson Vita az angol alsóháziján A kopácsolás, fűrészelés, a kattogás és a hangos beszéd egy meghatározatlan, érthetet­len káosszá elegyedik a Tisza- kécskci Gépállomás javítómű­helyében. Alig érteni a komoly- arcú, zömök szerelőnek, Dara­bos Vincének a hangját, aki jelenleg a főgépészl helyettesíti. A patronáló-brigádot keressük, mert úgy értésültünk, hogy a gépállomást Budapestről a Kis­motor és Gépgyár patronálja. — Azok csak a hó elején vannak itt, mikor kezdődik náluk is hóvégi hajrá, akkor elmennek. Öt szerelőjük dolgozik itt — árulja el a gépállomás egyik szerelője. Tőlünk jobbra egy traktor áll szétszedve, orvosai: a széfelók és traktorosok nagy szakérte­lemmel vizsgálgatják, hogy me­lyik alkatrészt kell kicserélni, melyiket lehet felújítani. A mű­helyben kellemes meleg van, csak egy kicsit szűk a hely. — AZ Vígasztal bennünket, hogy megépült a szerelőcsarnok a leendő új gépállomásunkon. Januárban már ott folytatjuk a gépjavítást. — Jöjjenek csak az ab­lakhoz. — Túl mutat a gépállo­más mögött lévő sárgára me­szelt házsoron. — Látják, ott lesz az új gépállomás. Az idén kezdték építeni. Eddig 2,450.000 forintot költött rá az állam. Az új szerelőcsarnok 60 méter hosszú, modern épület, fürdővel, rhosdókkal felszerelve. Bizony nem csodálkozunk raj­ta, hogy így várják a beköltö­zést. Hiszen Ilyen szerelőcsar­nokban öröm a munka. Ismét ráterelődik a szó a megkezdett témára. — Tavaly mégcsak segített bennünket a patronáló üzem alkatrésszel is. Az idén azonban csak műszaki segítséget kapunk. Persze ezt is nagy örömmel és köszönettel vesszük — mondja Darabos Vince és még hozzáteszi: csak ne volna ilyen alkatrészhiány. Most odajön Petrezselyem István anyagbeszerző, egy vé­konyarcú, fiatal fiú, aki meg­erősíti az előbbi szavakat. Mind­járt elsorolja, hogy ml az, ami­ben nem kapnak utánpótlást, kőként csapágyakban, hátsó­félten gelyben, hűtőcellákban, kormánydióban van hiány. Eze­ket hiába rendelik, mindig át­húzzák a rendelőlapokon. — Ebben a traktorban is — mutat a szétszedett gépre — a járkerékesápágy csak 50 szá­zalékos, mégis vissza kell tenni, mert nincs új. Lehet, hogy a tavaszi kampányt kibírja, de az sem biztos. Meg jó, hogy van a gépál­lomásnak villanyhegesztője, egy légi esztergapadja (amely két műszakban dolgozik) és három fúrógépe. Ezek segítségével egy sor alkatrészt fel tudnak újí­tani. Bizony nemcsak itt prob­léma ez, hanem megyénk többi gépállomásain is. Ez bizonyítja, hogy az ipar még mindig nem gyárt elegendő mennyiségű al­katrészt a gépjavításokhoz. Pet­rezselyem István elpahaszolja, hogy napokig úton van cgy fontosabb alkatrész beszerzé­séért. Bizony akadályozza a gép­javítást ez a probléma, idege­síti és bosszantja az embere­ket is. Az is igaz viszont, hogy Petrezselyem István igyekszik beszerezni az alkatrészeket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ebben a hónapban a két erőgépjavító­brigád határidő előtt elvégzi a két beütemezett erőgép javítá­sát. A »Harcos« munkagépja- vító-brigád pedig Hegedűs Jó­zsef vezetésével egy tárcsával, három vetőgéppel és öt fogas­sal többet javított ki, mint ami a tervében szerepelt. Lelkesen és lendületesen dolgoznak tehát a gépjavítók. Zsombori Bertalan párttitkár elvtárstól azt is megtudjuk, hogy ezt a lendületet elsősorban a párttagok jó munkája táplálja. Elmond egy esetet Is. Nemrég az egyik taggyűlésen Darabos Vince, Nagy Sándor és társai megígérték, hogy december 15-ig átadják az egyik kijavított erő­gépet. Azonban úgy jött ki a lépés, hogy 15-én délután 5 óráig nem lettek kész a munkával. Erre elhatározták, hogy este visszajönnek és befejezik a traktor javítását. 11 óráig vé­geztek is. Tehát mégis teljesí­tették az adóit szót. Ez a példa lelkesíti a többi gépjavítót is. Mielőtt elválnánk a gép­állomástól, Darabos Vince ígé­retet tesz a többiek nevében, hogy határidő előtt befejezik a gépjavítást. ■— Számítunk a prémiumra — mondja hamiská­san. — Persze, ahhoz az kell, hogy az ipar is segítsen ben­nünket elegendő alkatrésszel. Búcsúzóul még ezt mondja: — Remélem legközelebb már az új szerelőcsarnokban talál­kozunk. K. S. Idöjárásielentés Várható időjárás pénteken es­tig; ma túlnyomóan bőrűit idő, holnap Változó felhőzet, sokfelé havaseső, eső. Erősödő délnyu- gatí-nyugati, később északnyu­gati szél, A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel: 0—plusz ‘i, legmagasabb nappali hőmérsék­let pénteken 1—4 fok között. LONDON flTASZSZ) Decem­ber 21-én munkáspárti képvise­lők követelték az alsóházban annak az 1948-as egyezmény­nek a felülvizsgálását, amely le­hetővé teszi az Egyesült Álla­moknak, hogy légitámaszponto­kat tartson Angliában. A köve­telés előterjesztésére az adóit alkalmat, hogy nemrégiben — mint ismeretes — atombombák­kal látták el az Angliában tar­tózkodó amerikai repülőgépeket, A Reuter hírügynökség jelen­ti: Churchill az alsóházban fej­tett kérdésre válaszolva decem­ber 21-én kijelentette, hogy az' angol kormány továbbra is ra­gaszkodik az 1948-as angol-ame­rikai egyezményhez, amely sze­rint az Egyesült Államok légi- támaszpontokat használhat Ang­lia területén. (MTI) s z o n y o h között Közeledik karácsony, a szeretet ünnepe... Ilyen­kor az asszonyok odahaza titokzatos mosollyal tesznek-vesznek és még annál is titokzatosabb csomagok tűnnek el — ki tudja hova — az ava­tatlanok szeme elől. Csak egy helyen, az MNDSZ-ben oldódnak meg a titokzatosság bilincsei. Ott, egymás között felszabadultan szövődnek a tervek, valósulnak meg az ötletek. Aki eljön Ide, az a kis családok tervein túl egy nagy közösség megajándékozásán munkálkodik. Szerte a megyében minden kis fa­luban ők — az MNDSZ-asszonyok és a szülői munkaközösség tagjai rendezik a karácsonyi ün­nepségeket. Maguk hordják össze az ajándéko­kat, maguk készítik el a finom süteményeket, az ő keze munkájuk lesz a gazdagon díszített, gyö­nyörű fenyőfa. Már az elmúlt héten nagy volt a sürgés-forgás Kecskeméten, a Széchenyi téri MNDSZ-otthon- ban. Asszonyok adták egymásnak a kilincset és senki nem tétlenkedett: ki zacskót ragasztott, ki cukrot mért, volt aki plakátot festett, vagy aján­déktárgyakat csomagolt. És voltak, akik odahaza brigádokban sütötték a sajtos rudacskákat, a finom túrós réteseket. Hogy miért e sürgés-for­gás?'— Készültek a szombat-vasárnapi karácso­nyi vásárra. A népfronttal karöltve rendezték a Cifra-palotában, és elmondhatjuk, hogy szép eredménnyel. A bevételből a szegónysorsú gyer­mekek karácsony estjét teszik boldogabbá. Sok pár harisnya, fehérnemű, cukorka, csokoládé ke­rül majd az értékes csomagokba. Ez a hét különösen bővelkedik májd munká­ban, izgalomban. A tervek, elképzelések most öltenek végleges formát, elérkezett a megvaló­sítás ideje, PÁRIZS (MTI) A francia nemzetgyűlés szerda esti máso­dik ülése, amelyen tovább foly­tatódott a ratifikációs vita, rö­viddel éjfél előtt ért véget, A Bidault-féle MRP — lengyelor­szági útja miatt annakidején ki­zárt és most pártonkívüli And­ré Denis mindenekelőtt bírálta a ratifikációs törvényjavaslatok szövegezésének pontatlanságát s a minden kétséget kizáró sza­batos meghatározás feltűnő hiá­nyát. Tanácskozni kell, nem pedig ratifikálni — folytatta többek Az idén. a szombathelyi sorsolás eredményévé! ßgyiitt, több mint 600 millió forintot fizet vissza államunk a kttlcsünjeayzőltnek A Harmadik Békekölcsön har­madik sorsolása ebben az évben a kilencedik, s egyben utolsó állatnkölceönsorsolás. Az idén január, február és július kivé­telével minden hónapban sok­millió forintot kaptak vissza a Ratifikációs vita a francia nemzetgyíiiásben dolgozók kölcsönadott pénzük­ből. Az 1954. évi eddigi és a de­cember 30-i szombathelyi hú­zás összegével együtt 801,994.60(1 forintot fizet visszp államunk’ 2,187.254 nyereménnyel és tör-' lesztéssel kihúzott kötvényre. között — mert az így nyert ha-t ladék látszik az egyedüli és/.-» szerű megoldásnak. Franeiaor- ' szag nem fogadhatja el Nyugat-v Németország felfegyverzését* vagyis egy lőporon hordó elhe­lyezését Európa kellős közepén. Hiszen az ilyen Nyugat-Német- ország akár holnap is kirob­banthat egy újabb konfliktus!, A szónok rámutatott arra, hogy a francia szocialisták magatar­tása szögesen ellenkezik a nyu­gatnémet szociáldemokratáké- j val, majd Mendes-France felé fordulva ezeket mondta: Eddig követtem önt, mostt azonban kénytelen vagyok meg-ií tagadni öntől a bizalmat, bár-) minő formában vetné is fel ai bizalmi kérdést. A szavazástól! való tartózkodás egy ilyen Bú-‘ lyos kérdésben elfogadhatatlan álláspont. Csak arról lehet szó, hogy az ember vagy helyesli, vagy elveti Nyugat-Németország felfegyverzését. Én a magam részéről elvetem. (MTI) ffVTTTT74TTTTTTt?TTTTT A KECSKEMÉTI »Hírős« ét­terem építési munkálatai már igen előrehaladott állapotban vannak. Befejeződött a parket-» tázás, megérkeztek az új kerá­mia-díszítésű csillárok. Az étte­rem elsőízben Szilveszterkor nyitja meg kapuit. r(kjszttpiL/atihLi — emlékezés Am elmúlt napokban az egész or­szág népének gondolata, figyelme és szcrctete kísérte az országgyűlés tag­jait Debrecenbe, velük együtt ünne­pelte hazánk forradalmi átalakulásának étső évtizedét. Napjaink az emlékezés napjai — évfordulókra emlékezünk, S az emlékek Debrecenbe visznek min­ket gondolatban. Debrecen, — a »sza­badság őrvárosa«. Debrecen 1849 a nemzeti függetlenségért folyó szabad­ságharcot irányító Honvédelmi Bizott­mány székhelye... Debrecen 1944 de­cember 21 — szabadságunk szimbólu­ma. Ezen a napon ragyogott fel egy vértengerbe merült ország — hazánk felett a szabadság és a magyar függet­lenség napja. Debrecen 1954 december 21 : győzelem megünneplésének színhe­lye és ünnepélyes kifejezője a népi, nem­zeti egységnek, — kifejezője annak a gondolat- és tettakaratnak, hogy a dol­gozó magyar nép a párt vezetésével azon az úton kíván haladni, amelyen 1944 december 21-én Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés elindult. Tíz szabad év. Tíz nehézségben, harc­ban és győzelemben gazdag év. A népi, nemzeti összefogásnak megannyi dicsű tette a magyar történelem lapjain... De ne menjünk olyan messze, hiszen, aki most az új év előestéjén csak a ti­zedik szabad esztendő eseményeit gon­dolja végig országunk életében — az olyan küzdelmekre és győzelmekre em­lékezhet vissza, melyeknek emléke át- forrósítja a szívet, megerősít tetteink­ben s biztos, jóleső égzéssel tölt el jö­vőnket illetően. Mindenki emlékszik még megyénk­ben arra a nagy próbatételre, amikor az aratás idején végigsüvöltött a hír az egész országon: — Riadó! Veszélyben a termés! Arad a Dunai... És az ország megmozdult. A kormány nem hagyta magára á bajbajutottakat és nem hagyta veszendőbe menni népünk kenyerének nagyrészét, a Duna menti búzatengert. A párt, a kormány kérő szavára egy or­szág segítette s szorongva leste, várta a gátakról jövő híreket, amelyek mind- mind hősi küzdelmekről, a párt, a kor­mány — a dolgozó nép minden nehéz­séget legyőző anyagi és fizikai összefo­gásáról, a nemzeti segítség emberfeletti erőfeszítésekről tettek tanúbizonyságot, Csupán megyénk Duna menti köz­ségeiben több 10.090 hold termését ve­szélyeztette a haragos, hömpölygő hul­lámtenger. A párt és a kormány kiadta a jelszót; — Segíteni a bajbajutottakon! Ez a jelszó: a nagy veszély elhárítása eggyé kovácsolta és mozgósította az or­szágot. A veszély tudata — szárnyakat adott az embereknek. A segíteni aka­rásban és helytállásban népünk leg­szebb tulajdonságai bontakoztak ki. Tasstól Soltig, Solttól Dunaegyházáig, Dunaegyházától Sükösd és Érsekcsanád községekig ég Bajától az országhatárig a védőgátakon rövid idő alatt 30.000 ember, parasztok és munkások, asszo­nyok és DISZ-fiatalok, honvédségünk megannyi alakulata a segítségünkre sie­tő szovjet hadsereg harcosaival együtt éjt nappallá téve védték, erősítették és építették a gátakat. A kormány nem kímélve a rendelkezésére álló erőket, hallatlan erőfeszítéssel minden anyagi eszközt az árvízvédelem színhelyére irá­nyított. Százával jöttek a gépkocsik. Napok alatt vagonok hosszú sora érke­zett a veszélyeztetett helyekre, meg­rakva többmillió forint értékű fával, kő­vel, deszkával, vagy oszlopokkal, ho­mokzsákkal az ország minden részéből. Az öröm megnő, a bánat kevesebb lesz, ha megosztják. Milyen jól esik a bajbajutott embernek, amikor érzi, hogy à nehézségekben nincs egyedül, amikor érzi, hogy egy ország törődik Vêle. A nemzet Cgy — jóban, bajban. Javában folyt rai,a ? harc a megáradt folyóval, amikor a veszélyben lévő, a népi, nemzeti összefogás és segíteniaka- rás újabb szép tanújelét tapasztalhat­ták. A »hátországban« megindult a gyűjtés,.. Csupán megyénk dolgozói több mint 1,009.000 forinttal, 900 mázsa gabonával és élelmiszerrel, közte 580 mázsa kenyérgabonával siettek bajba­jutott honfitársaik segítségére. Megyénk népe emellett összegyűjtött az árvízká­rosultak javára 10.000 liter tejet, 22 ser­tést, nagymennyiségű baromfit, 510 pár lábbelit és sok más háztartási és köz­szükségleti cikket. * A hasa. a kormány minden bajba­jutott embert édesgyermekének tekin­tett és nem sajnálta a bajbajutottaknak többszörösen visszaadni azt, amit a dol­gos nép nyugodt munka idején adott az országnak. A Minisztertanács határoza­tot hozott, hogy a helyreállítás és az újjáépítéshez az anyagot az állam biz­tosítja. Az árvízkárok gyors felmérésé­vel a bajbajutottak többmillió forint értékű adó- és beadási kedvezményben részesültek. A kormány komőly anyagi áldozattal rövid idő alatt elvégeztette az árterületek lecsapolását, amivel igen sok dolgozó paraszt kapásterményét mentette meg a pusztulástól. Kormány- és tanácsszerveink gyors intézkedésének köszönhető, hogy megyénkben az árvíz nem követelt emberáldozatot. Közvet­len az ár elvonulása után komoly költ­séggel 70 kutat teljesen kitisztítva és fertőtlenítve újból átadtak a Duna menti községek lakóinak. Pártunk és kormányunk mindezekkel az intézkedé­sekkel hallatlanul magas anyagi áldo­zatot nem kímélve, csak a mi megyénk­ben ezreket mentett meg a tönkreme- néstől, elszegényedéstől. Az árvízkárosultak nem felejtik el, hogy ezt a segítséget a kormány, a tár­sadalom, benne a munkások, parasztok, értelmiségiek adták, akik ebben a nagy nemzeti feladatban megmutattak, hogy a népi, nemzeti összefogás — mindent legyőző teremtő erő, kis és nagy dolgok­ban egyaránt. A hősi küzdelemnek, a népi, nemzeti összefogásnak — kormányunk hallatlanul nagy anyagi támogatásának meg volt az eredménye. A pusztító elem nem tüdta megtörni erőinket. —Győz­tünk! Az árvíz elmúlt, úrrá lett rajta a nagy nemzeti összefogás. Azután jött a Hazafias Népfront kongresszusa s az a feledhetetlen kép, amikor a karok er­dejének felemelése közben hangzott cl Nagy Imre elvtársnak, a Miniszterta­nács elnökének kérdésére a bizalmat szavazó szó, — az emlékezetes: »Meg­adjuk!« »Megadjuk!« ,,. E szó még fülünk-» ben Csengett, amikor megyénk népe együtt az ország többmillió dolgozójával hitet tett népi demokratikus rendsze­rünk helyeslése és országunk tovább­haladása mellett a szocializmus útján, — Szavaztunk tanácsainkra. Szavaztunk olyan egységesen, amelyre csak az a nép képes, aki népi, nemzeti egységbe összeforrva jóban és bajban együvé tar­tozva hisz és világosiul látja azt az utat, 'amely az ország és benne saját jobbléte állandó emelkedéséhez VBzet, A tények és számadatok beszélnek s amit mondanak, azt egy szóval lehetne legékesebben és legtömörebben kife­jezni; — győzelem. Ha mindezt végig­gondoljuk, nem volt eredménytelen a visszapillantás. A továbbhaladás, a nemzeti jólét növelése most az új év küszöbén azt' követeli, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tésének ügyét győzelemre vigyük. E célkitűzés alapja és záloga, mint annyi győzelmünkké volt, a népi, nemzeti, egység: A párt, az állam vezetői és nép-, milliók között élő bizalom; ez további sikereink titka, — ez teszi lebírhatat-» lanni a mi erőnket.

Next

/
Thumbnails
Contents