Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-16 / 297. szám
Vezetők viszonya a pártok tatáshoz Héf éve vagyok propagandista. A jelen oktatási évben a kecskeméti városi pártbizottság egyik propagandista konferenciáját vezetem. A hozzám beosztottak legtöbbje vezető állásban lévő elvtárs és ezt nem dk nélkül hangsúlyozom. Tapasztalataim azt bizonyítják, hogy éppen a vezető beosztásban lévő szemináriumvezetők oktatási munkája hagy maga után igen sok kívánnivalót, de erre erősebb kifejezést is lehetne használni. . ; Pedig állítom, hogy ilyen szép feladata a propagandistáknak, mint ebben a pártoktatási évben, még nem volt. Nem volt olyan oktatási anyag még, mely ennyire közel állt volna minden ember életéhez, mint a kongresszus anyaga és a KV októberi határozata. Hiszen most éppen azt kell egyszerűen és érdekesen megértetni a hallgatókkal, hogy a Központi Vezetőség októberi határozata hogyan kapcsolódik a III. pártkongresszus határozataihoz, annak érdekében, hogy a júniusi kormányprogramot következetesen végrehajtva, olyan jólétet teremtsünk országunk minden dolgozójának, amilyen a magyar népnek eddig még nem jutott osztályrészül. Pártunk politikájának he- .yes megmagyarázása propagandistáinktól komoly felkészülést, nagy körültekintést igényel, hiszen úgy kell tanítanunk a harmadik pártkongresszus és a Központi Vezetőség 1954 októberi határozatait, hogy ezzel elősegítsük azok sikeres megvalósítását. Meggyőződésem, sokban függ a propagandistától, hogy a pártoktatásban részvevők előtt mennyire válik világossá és érthetővé pártun’., politikája, hogy mennyire lesz egységes e határozatok értelmezése — mivel ez az egységes végrehajtás alapvető feltétele. Mindez persze elvi, politikai isztánlátás, a határozatok alapos ismerete nélkül nem lehetséges — és itt kívánom felvetni a vezető állású propagandisták felelősségét, mert úgy látom, náluk halad a legvontatot- tabban, ők tekintik harmad-, sőt I negyedrangú kérdésnek a pártoktatást. Majer Józsefné elvtársnő például a propagandista konferencián meg sem jelent, pedig az AKK személyzeti vezetője. Várhegyi Ferencnéről sem beszélhetek elismeréssel, bár ő a városi pártbizottság munkatársa. Deneberg Tibor, az Észak- Bács megyei Népbolí igazgatója propagandista volna, de arra hivatkozik, hogy akadémiára jár. Ugyanott Paulik János, aki az alapszervezet párttitkára, közölte, hogy nem is indították be a vállalatnál a szemináriumot, mivel januárban valószínűleg kiköltöznek Kiskunfélegyházára? !... Kara Mihály elvtárs, a Villanymalom igazgatója, a második konferencián már nem vett részt s propagandista megbízását átadta a vállalat egyik dolgozójának. Jakovics Jenőné pedig, aki nemrég még a városi pártbizottságon dolgozott, egyenesen kijelentette, hogy ő egyáltalán nem jön konferenciára és nem hajlandó szemináriumot vezetni. Gondolom, a vezetőknek ez a magatartása nem elszigetelt jelenség és nemcsak az én konferenciámra viszonyítható. Nem tudom elképzelni, hogy ezek az elvtársak a pártoktatáshoz való ilyen hozzáállás mellett, hogyan hajtják végre a párthatározatokat saját munka- területükön, mikor magatartásuk arra enged következtetni, hogy jelentéktelennek tartják és lebecsülik a III. pártkongresz- szus és a Központi Vezetőség októberi határozatai tanulmányozásának jelentőségét. Az O k f a \ á S vontatottságáért és hiányosságaiért főként az alap- és középfokú szemináriumokon a pártvezetőségek tagjai is felelősek. A városi pártbizottság felkínálta a segítséget, hogy ott, ahol nem tudnak megfelelő propagandistákat biztosítani, jelezzék és kérjenek párlaktatókat a városi pártbizottságtól. Éltek-e ezzel a lehetőséggel az alapszervezetek. A fenti példák sók esetben nem BERLIN (MTI) A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt vezetősége felszólította a nyugati szociáldemokrata pártokat, vessék latba teljes befolyásukat annak érdekében, hogy a nyugati megszálló hatalmak kezdjenek a Szovjetunióval négyhatalmi taezt bizonyítják. De a propagandisták egy részének hanyag, nemtörődöm magatartása is azt igazolja, hogy ezeken a helyeken az alapszervezetek vezetői magukra- hagyták a propagandistákat, nem segítettek nekik a szemináriumok kellő megszervezésében, nem számoltatták be őket munkájukról és ellenőrzésüket is elhanyagolták. De arról sincs tudomásom, hogy a hozzám tartozó propagandistákat alapszervezetük, vagy az illetékes alapszervezetek vezetőit a városi pártbizottság felelősségre vonta volna a fentebbi hiányosságokért. Hogy sikeres legyen a pártoktatás megjavítása, ahhoz a városi pártbizottság segítsége is szükséges. Mire gondolok iti? A jól működő ellenőri hálózatra, mert a propagandistáknak nagyon is szükségük lenne a folyamatos és tartalmas ellenőrzésre és a módszertani tapasztalatok kicserélésére, már csak azért is, mivel a kongresszus anyagának tanítása sajátosan eltér az eddigi anyagoktól. Nem beszélve arról, hogy mivel nékem húsz propagandistát kell ellenőriznem, a kéthetenként megtartandó foglalkozások mellett mire az utolsókhoz érek, jóformán vége lesz az oktatási évnek. Igaz, hogy a pártoklatás megjavítása nagyrészt a propagandistákon múlik, de nemcsak az ő ügyük. Ezért a nemtörődöm propagandisták felelősségrevo- nása mellett az is szükséges, hogy az alapszervezetek foglalkozzanak a szemináriumvezetőkkel, adjanak komoly segítséget a III. pártkongresszus anyagainak minél hatékonyabb, elevenebb tanulmányozásához. Greiner József konferenciavezető, Kecskemét. nácskozásokat Németország újraegyesítéséről. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége felhíváséban kijelentette, hogy a német kérdés békés rendezését célzó négyhatalmi értekezletet diplomáciai úton azonnal elő kell készüeni. Volovics fekete alakja elválik a repülőgéptől. Azután kidagad ejtőernyőjének színes kupolája, s ő is talajt ér a közelcmben. Gratulálunk egymásnak a szerencsés ugráshoz, majd munkához látunk... Egyedül az Északi Sarkon A pilótákkal még a gépen megbeszéltük, hogy a leérkezés után zöld rakétát küldünk fel. Rakétánk a magasba emelkedik, a repülőgép megbillenti szárnyait, még egy kört ír le, majd gyorsan eltávozik a támaszpont felé. Egyedül maradtunk tehát az Északi Sarkon. A jégtorlaszokon áthatolva, leérkezési helyünktől két kilométerre találtunk egy széles, lapos jégmezőt, amely alkalmas a repülőgép leszállására. Csakhamar megjelent fölöttünk az »ügyeletes« gépmadár, amelynek az volt a feladata, hogy figyeljen bennünket és ha szükséges, segítsen. Nem kellett soká körözni a levegőben, a repülőgép csakhamar leszállt az általunk előkészített jégtáblára. A hidrológusok rövidesen megkezdték munkájukat. Ilyen volt hát az én 970-ik ejtőernyős ugrásom, — a repülősport történetében az első ugrás az Északi Sarkon. (A, Medvegyevd BERLIN (MTI) A nyugatnémet szövetségi gyűlés szerdán reggel 9 órakor megkezdte a párizsi szerződések ratifikációs vitáját. A szerdai ülésen Adenauer kormánynyilatkozat alakjában terjesztette elő a békeellenes militarista egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. A vita első szónoka Erich Ol- lenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke volt. Herbert Wehner, a parlament össznémetügyi bizottságának elnöke, az ülés megnyitása után a Német Szociáldemokrata Párt NEW YORK (TASZSZ) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma bejelentette: Dulles külügyminiszter Párizsba utazik, hogy résztvegyen a NATO szokásos évi tanácsülésén, amely az idén december 17-én kezdődik. Dullest elkíséri útjára Humphrey pénzügyminiszter, Stassen, a külföldi gazdasági műveletek hivatalának vezetője, Anderson hadügyminiszterhelyettes és több más hivatalos személyiség. A sajtójelentésekből kitűnik, hogy az amerikai küldöttség a tanácsülésen a NATO tagállamok katonai erőfeszítéseinek további fokozását szándékozik kicsikarni. A sajtó kiemeli, Dulles célja párizsi tartózkodása alatt »megszilárdítani« Mendes-France pozícióját, hogy üymôdon biztosítsa a párizsi egyezmények ratifikálását a nemzetgyűlésben. Az United Press hírügynökség washingtoni tudósítójának jelentése szerint Dullest »aggodalommal tölti el« a Szovjetunió állásfoglalásának kihatása a francia parlarnentben a párizsi egyezmények ratifikálásával kapcsolatban megtartandó szavazásra. -Hivatalos szemclyiscképviselői csoportja nevében indítványozta: kötelezze a parlament a szövetségi kormányt, hogy intézzen jegyzéket a három nyugati hatalomhoz a német újraegyesítésről tárgyaló négyhatalmi értekezlet minél előbbi megvalósítása érdekében; A Német Szociáldemokrata Párt szóvivője a továbbiakban indítványozta: mondja ki a bonni parlament, hogy addig nem dönt a párizsi szerződések ratifikálásáról, amíg a német kérdés békés megoldásával foglalkozó négyhatalmi értekezlet nem ült össze és nem fejezte be tanácskozásait. gck azon a véleményen vannak — írja a tudósító —, hogy a terv, a ratifikálás, nagy nehézségekbe ütközhet a francia parlamentben. ..« Amint ebből a jelentésből látható, Dulles olymódon akar nyomást gyakorolni a parlamenti képviselőkre, hogy megfenyegeti őket »az Egyesült Államok barátságának és támogatásának elvesztésével« arra az esetre, ha a nemzetgyűlés nem ratifikálja az egyezményeket. (MTI, Tiltakozás Hollandiában Ny uga (.-Németország újrafelíegyvérzésé ellen HÁGA (TASZSZ) A »De Warheid« december 13-i számában hírt ad arról, hogy Amsterdamban a művészek és az értelmiségiek képviselői tüntettek a náci hadigépezet feltámasztása ellen. A tüntetők táblákat vittek magukkal, amelyeknek feliratai a párizsi egyezmények elutasítására szólítottak fel. A rendőrség a város egyik terén feltartóztatta a felvonulást és elkobozta a feliratokat, plakátokat Indulás a hómezők fölé Az expedíció tagjai azt a feladatot kapták, hogy méréseket végezzenek pontosan az Északi Sarkon. A pilóták bármennyire igyekeztek is leszállásra alkalmas jégtáblát keresni, a repülőgépről ez nem sikerült. A hó befújta a jégtorlaszokat, s a jégtáblák egyetlen végtelen mezőbe olvadtak. Teltek-multak a napok, de még mindig nem találtak alkalmas területet. Ekkor magához hivatott az expedíció vezetője. — Ezen a környéken — mutatott a térképen megjelölt Északi Sarkra, — a hidrológu- soknak le kell szállniok. Amint tudja, a repülőgépről leszállásra alkalmas területet nem sikerült felfedezni. Egyetlen lehetőség marad: le kell ugrani ejtőernyővel, s találni kell megfelelő területet. Nehéz feladat. Kérem gondolkozzék rajta és jelentse, mit határozott. Bizony volt, min töprengeni. Más dolog a repülőtér széles, zöld gyepére kiugrani, ha ismerjük a légköri viszonyokat, s tudjuk, hogy odalent segíteni- kész olvtársak várnak ránk és ismét más dolog a sodró jégtáblákra leérkezni ;.» . Ugrás a jégre Lesz, ami lesz, elindultunk, hogy teljesítsük a megbízatást. Az ejtőernyőket gondosan ellenőriztük, a magasszárú szőrcsizmákat jól felerősítettük, hogy ugrás közben le ne essenek. övünkre tőrt csatoltunk, zsebünkbe néhány rakétát tettünk. Ketten voltunk. Először nekem kellett kiugranom, utánam pedig Vitalij Georgijevics Volovics orvos következett. A kijelölt terület fölé érve, gépünk 75 méterre ereszkedett alá. Néhány kört írtunk le a levegőben, majd végre találtunk egy 50x30 méteres területet, amelyen nem voltak jégtorlaszok. Elérkezett az idő, hogy meghatározzuk a szél irányát és sebességét. ötven méterre ereszkedtünk és füstpatront dobtunk ki. A füstpatron jelzéséből meghatároztuk a szél irányát és hozzávetőleges sebességét. Gépünk 250 méter magasra emelkedett és újabb kört írt le. ... Nyitva már a repülőgép ajtaja. Még egy pillantást vetek az ugrásra készülő Volovics- ra, azután elhagyom a gépet. Néhány másodperc múlva szerencsésen lehuppanok a hóba... Felnézek, s látom, amint A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt támogatást kért a külföldi szociáldemokrata pártoktól Emlékessünk, tilt altassunk1 A félegyházi öregszőlőkből, a Felsőhegyből jártunk naponta a polgáriba. Hat kilométert gyalogoltunk a városba, mert vonat, autóbusz akkor még nem ment, kerékpárra nem tellett. Az emlékezetes reggelen is összeverődtünk a szokásos helyen. Útközben egyik zöldsipkás cimbora mesélte: a rádió bemondta, lemondott a magyar kormány. — Hát mégis a német lett az úr az országban? Nem ment ez valahogy a fejünkbe. De a sors hamar megismertetett bennünket az újdonsült urakkal. Megkezdődött a tanítás. A harmadik órát sohasem fogom elfelejteni. Oravecz tanárnő éppen arról beszélt, hogy az 1848— 49-es szabadságharc vörössipkás diákhonvédei milyen hősen verték az osztrák ármádiát. Az anyag nem ez lett volna. De a tanárnő sem az a jóságos néni, mint előzőleg ismertük. Még tíz perc sem lelt el, mikor az utcáról nagy zaj hallatzott. Kemény, kurta sziszegő szavakat hozott a szél. Majd dübörgés. Oravecz tanárnő egyre idegesebb lett. Máskor nem járkált az osztályban, ha magyarázott. JUörülbelül fele telt el az órának, amikor a tanterem ajtaja -**• kivágódolt. A rákvörösen kiabáló igazgató hat állig fel- fegyverzett német katona kíséretében a szó teljes értelmében rátört az osztályra. Az osztály felállt. Erre az egyik szalmahajú. borjúszemü SS-tiszt ráordít a megszeppent gyerekekre: Ruhe! Majd a kezében lévő pisztolyával hadonázva az igazgatónak mond valamit. Közben a másik tiszt öles léptekkel végigméri a tantermet, adatokat jegyez fel. A tanárnő megkövültén nézi a jelenetet. Arca olyan vörös lesz, mint a pipacs. Lassan lehajtja fejét, szeme sarkából megindul egy csillogó könnycsepp. Hogyne érezne szégyent, megbán- tottságot, hiszen ő tanította a német katona lovagiasságát, udvariasságát. Most szemtől szembe találkoztunk vele. Két pisztoly és négy kurtacsövű géppisztoly fekete torka ncz fenyegetően farkasszemet az osztállyal! A vita tovább fokozódik az igazgató és a tiszt között, mig az osztály nagyságát felmerő liszt összehajtja füzetet és búcsúzásul pisztolya csövével oldalba üti a magyar címer üveges rámáját, hogy az hajszál hijján leesik a földre. Elvonultak. Halotti csend üli meg az osztályt. A tanárnő percekig hallgat, csak akkor kezdődik a fészkelődés, mikor az egyik fiú megkérdezi: miért jöttek a németek? Másnap megtudtuk. Hollósi János igazgató falragaszon értesítette a tanulókat, az iskolát a németek katonai kórház céljaira igénybevették. A tanítást bizonytalan időre fel kell függeszteni. áj somagoltunk. Az volt az érzésünk, ez az utolsó történelmi ^ óránk. Az iskola udvarán már német vezényszavak fogadtak. A gyereksereg szétrebbent. Szomorú, lógó fejjel baktattunk hazafelé. Már az első napon megismertük, hogy mit jelent az a szó, hogy »megszállás« és láttuk azt, mit értenek ezalatt a németek! — így történt ez tíz évvel ezelőtt. Emlékezzünk rá! Ne feledjük mit jeleni a náci hadsereg újrafelfegyverzése! Kurucz József, agronómus, A bonni parlament megkezdte a párizsi szerződések ralilikációs vitáját Dulles franciaországi utazása elé
