Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-02 / 285. szám
Miért halad vontatottan a begyűjtés Kískunmajsán? Az évnefc ez az utolsó hónapja, fontos hát, hogy őszintén beszéljünk a begyűjtésről. A tervek teljesítése nemcsak az állam, hanem termelőink érdeke is. Adósság nélkül megkezdeni az új esztendőt annyit jelent, hogy nagyobb biztonsággal indulhatunk a jövő évbe és kevesebb gonddal. Mi a helyzet a begyűjtés terén? Szétnéztünk egy községben, vagyis Kiskun- majsán és ime a következőket tapasztaltuk: Mint tényt megállapíthatjuk, hogy a község a sertés- és vágómarha tervteljesítés kivételével a megyei átlagon felül teljesítette eddig begyűjtési tervét. A sertés azonban 9, a vágómarha pedig 30 százalékkal marad alatta a megyei eredménynek. Nem is szólva a hátralékosokról, kiknek száma 1574-re szaporodott. Ezeknek mintegy kétharmada hátralékos a sertés beadásával is. Pontosan hányán? — Ezt nem tudjuk megállapítani, mondja a begyűjtési hivatal helyettes vezetője, — mert akkor végig kellene lapozni a kartonokat. — Miért van ilyen nagy lemaradás? Kevés talán a sertés? — Ezt éppen nem lehetne állítani — válaszolja Horváth József, aki már négy éve dolgozik a majsai begyűjtési hivatalban. — Inkább a termelők megszokásból várnak a beadás teljesítésével decemberig, sőt a következő év elejéig. — Az országnak nemcsak decemberben kell a hús, meg a zsír, hanem egész éven keresztül. Mit tett a hivatal uogy a régi megszokottat felváltsa az új élet követelményeinek valóraváltása? — Bizony nem sokat. Az adminisztratív határokon túl éppen semmit, ötvennégy helyszíni behajtás volt, a hátralékosoknak 10 százalékkal emeltük a kötelezettségét — de ezentúl semmit nem tettünk — felel Horváth elvtárs. Pedig me iis» vire hiányzik az, amit leginkább elmulasztottak; hogy a hátralékosokat felkeressék, megtudják tőlük, mi az oka a késlekedésnek, azt igazolja Kovács G. Benőné esete is. Az Árpád-utca 48. szám alatt lakik. Idős öregasszony. Négy hold földje van. Mikor meglátogatjuk, rövid beszélgetés után a beadásra terelődik a szó. Még ő is hátralékos valamennyi terménnyel, 64 kiló sertése pedig még a hetedik hónapra volt beütemezve. — Tudok én erről, de hát senki nem mondta, hogy az a határidő olyan fontos, azután gondoltam, ráérek együtt beadni a fiammal, annak ugyanis decemberre van beütemezve. Mással úgysem tudnék társulni a beadásban. Balogh A. Istvánná a Vorosi- lov-utcában pedig amiatt méltatlankodik — és jogosan —, hogy 82 kiló sertésbeadása a 10 százalékos felemelés után 100 kilóra szaporodott, tehát szabálytalanul, több mint 20 százalékkal emelték beadását. — íme ez a felületes, bürokratikus adminisztráció eredménye azért, — csúszik ki az ember száján a A nyár a munka, a tél a tanulás ideje Ha a nyár a munka ideje, a tél a tanulás, továbbképzés ideje. így gondolkodnak a bajai dolgozó parasztok, akik közül majdnem 65-en jelentkeztek eddig a város három körzetében megrendezett ezüstkalászos tanfolyamokra. A szántóföldi termelés gyakorlatilag jól bevált módszerei mellett nagy az ér-, deklődés az állattenyésztés iránt. Éppen ezért a város parasztlakta körzeteiben rendszeres heti kisgyűlések keretében szakemberek fogják ismertetni az állattenyésztés jelentőségét. A városi tanács mezőgazda- sági osztálya külön előadások keretében foglalkozik a tél folyamán az egységes gyümölcsösök, szőlők telepítésével. Az egységes telepítések megköny- nyítik a gondozást, a kezelést. Az egységes gyümölcs és szőlőfajták egyforma védekezést kívánnak különösen a védekezőszerek és permetlevek alkalmazásában. Végeredményben ez a Az »elfelejtett« napköziotthonok Izsákon már egy éve húzódik az áitalánosiskolai tanulók napköziotthonának megnyitása. Bizottságok már voltak kint bőven, ígéretek is hangzottak el (mint az már ilyenkor lenni szokott). Sőt, már odáig eljutottak, hogy megvan a helyiség is, kineveztek egy pedagógust vezetőnek, jelentkező is van bőven, de az otthon még nem nyílt meg. A megyei oktatási osztályon megkérdeztük, mi az oka a huzavonának. Elmondották, hogy az alkalmazottak álláskercte már megvan, de az üzemeltetéshez szükséges póthitelkeretet a minisztérium még idáig nem küldte meg. A helyzet az, hogy pont ez maradt ki valamilyen »sajnálatos tévedés« miatt a hitelkeretből. Ezért nemcsak Izsákon, de több helyen a megyében nem nyíltak meg ezek az áitalánosiskolai napköziotthonok, pedig a szülők és a gyerekek egyaránt nagyon várják. A minisztérium már hetekkel előbb ígéretet tett, hogy pótolja mulasztását, de december I-ig a megyei oktatási osztály még nem kapott értesítést, pedig most már ideje lenne az ígéretek helyett cselekedni. tübbtermelés elérését biztosítja. Hiszen a más-más fajták gondozása, ápolása a munkát elaprózza. A téli oktatás mellett a dolgozó parasztok társadalmi munkában fásítanak. A dülőútakat kívánják fásítani, a közlegelö- ket pedig crdösávokkal veszik körül. A facsemeték, illetve husángok beszerzéséről a városi tanács mezőgazdasági osztálya, gondoskodik. megállapítás. De hallgassuk csak meg a község tanácselnökét, Kurucz elvtársat, mi az ő véleménye a község begyűjtési tervteljesítéséről: — A hibák eredete jórészt abban rejlik, hogy a tanácsnak nincs beleszólása a kinevezésekbe, nem veszik figyelembe igényeinket, véleményünket. Ara- csi Mihály elvtárs például, a begyűjtési hivatal új vezetője politikailag képzett, jó elvtárs, de nincs tapasztalata még a begyűjtési munkában s mivel más városba való, nem ismeri, vagy csak jó idő múlva fogja megismerni a sajátos helyi viszonyokat. A hivatal pedig még mindig túlságosan meg van terhelve adminisztratív vonalon, ami semmiesetre sem összeegyeztethető a munka észszerűségével. A felsőbb szervek ma kiadnak egy határidős rendelkezést azzal, hogy azt másnapra hajtsák végre. így nem is csoda, ha nem jutnak túl az adminisztrációs intézkedéseken. Az előrejutás pedig csak akkor lehetséges, ha nemcsak bent az íróasztal mellett, hanem a termelők között is meggyőző munkával harcolnak a tervek teljesítéséért. H iiszakécskei Szabadság termelőszövetkeze! éleiéből A TISZAKÉCSKEI Szabadság termelőszövetkezet tagsága az idén belekóstolt a jövedelmező gazdálkodás jó ízébe. Például 5 holdon termeltek cukorrépát s a nyolc vagonnyi leszállított termés után éppen a napokban kaptak 16.000 forint túltermelési prémiumot és 16 mázsa 54 kiló cukrot. A TAPASZTALTAK alapján már most úgy készítik elő a következő évet, hogy még több jövedelmük legyen. Budai János tsz-tag javaslatára régi téglából, bontásanyagokból szép, új üvegházat építettek, melyből már a tavasszal jelentős mennyiségű primőrárut akarnak piacra vinni. Képünk a termelőszövetkezet új üvegházát mutatja, melybe Budai János éppen a fűtőkemencét építi. ÍJ PETI, A KIS VASGYÜJTŐ ABBAN A kisebbszerű várkastélynak is beillő iskolaépületben található most délelőtt Páli Péter. Az épület büszkén és megdönthetetlenül áll Fülöp- szálláson a református templommal átellenben. De miért is akartam megismerni Páli Pétert? Erről majd később. Belépek a kapun, s megkérdezem egy szöszke apróságtól, merre van az igazgató bácsi. — Balra a második ajtó — válaszolt. Nem sokkal később kopogtatok az igazgatói iroda ajtaján. Megismétlem másodszor, majd harmadszor. S végülis megnyitom. Az ajtó nem enged, így hát nem is próbálkozom. De azért megegyszer megnézem a feliratot, hogy jó helyen járok-e. A felírat elolvasása után megnyugszom. Fordulok egyet s pár lépés után beállók az udvaron futballozóka t nézők seregébe. De nem hagy nyugton, hogy ki lehet az a Páli Péter, a legjobb vasgyüjtő. Kíváncsi is vagyok, tudni szeretném, hogyan is dolgozik egy szorgalmas vasgyüjtő. Azt még sejteni sem mertem, hogy ott van a labdátrúgók között. NEM SOKKAL később a hetedik B)-osztály ajtaja előtt nézegetem a felírásokat. — Tanítási idő alatt ne zavarjunk. — E tiltó felírás elolvasása után mégis úgy határoztam, hogy bemegyek és kérdezősködöm Páli Péter felől. Ahogy megnyitom a terem ajtaját, belépek, kisláC^' borivók, tehát vlinden magyar ember kívánságának teszek most eleget. Mert őszintén, tiszta szívből: van a mi fajtánkban olyan, aki nem szívleli ezt a nemes italt? Az ihletet a kecskeméti Máriavá- 1 ősi borpince különös levegője, a 900 hektóliteres „hordócskák“ garmadája, no meg Márton József pincevezető szakszerű felvilágosítása adta. Vájjon mit csinálnak itt a borral? A híres homoki borok egy jó részét itt gyűjtik össze, itt szűrik, derítik, kezelik, hogy kitünőaromájú, tisztáncsillogó, gyöngyöző bor kerülhessen ünnepi asztalunkra. Ebben a pincében dolgozik a korát meghazudtoló Schwäger Een bácsi, aki több mint 40 éve már a borok szakértője. Eveinek száma 65, de 10-et nyugodt lélekkel letagadhatna. Lám, a borimádó ember nem is öregszik... 3 ügyelhetik őt kedves olvasóink, mert ő a. borkóstoló. Vannak napjai, mikor a bor ki nem fogy a szájából. Ottlétem alatt csak egy „kóstolása“ volt, de milyen? Jót húzott Feri bácsi a fiaskóból, főt* poharam... gáttá szájában, jól megrágta — az ő szavaival élve — és azután — uram bocsá — kiköpte. Utána elmondta a szentenciát: „Ecetes, mint beteg bort elfogadjuk, majd kikezeljük.“ Félve megkérdeztem: — Ugy-e csak azért köpte ki, mert ecetes? — A dehogy — volt a válasz. — Én csak ízlelem a bort. Ha lenyelném, mi lenne velem estig? Van úgy, hogy 40—50 félét kóstolok egy sorban és osztályozom őket ízek szerint. — Feri bácsi még a maligán fokokat is szinte tized pontosságig eltalálja, olyan szakértője a bornak — szól bele Márton elvtárs. 'fjehát a be rozzák, bort beso- azután kezdődik a kezelése. — Korszerűen berendezett pince a Máría- városi. Két hosszú folyosó üvegfalú betonhordókkal van beépítve, a másik két folyosón pedig kisebb-na- gyobb fahordók sorakoznak. 30 hektoliteresnél kisebbet hiába keresnénk, olyan itt nem akad. A fejtést, szűrést jórészt már géppel végzik. Most Détári Ida sztahanovista fejtő karvastagságú csöveken zübbogtatja a bort az egyik hordóóriásból a másikba. A hordó alján maradt seprő sorsa különösen érdekes. Zsákokba töltik, majd súlyokkal megterhelt présbe kerül. Itt kiprcselődik belőle az utolsó deci értékes folyadék is, nem mehet annak egy cseppje sem veszendőbe. A zsákban maradt seprőtészta a borkősav- gyárba vándorol, ahol fontos alapanyagként feldolgozzák. Egy hosszú soron lepecsételt hordókban sűrített must pihen. A mustot addig párologtatják, míg egy hektóból alig 25 liter marad, ez a sűrű, folyadék eléri a 60 fok szesztartalmat is. A sűrített musttal aztán édesítenek, emelik a gyengébb borok szesztartalmát. /wjért itt, ebben a pincében keverik is a borokat. Különböző zamatú, erősségű borok vegyítésével újfajta, jóminőségű bort állítanak elő. Márton elvtárs elmeséli, hogy sok esetben félliter mintabort küldtek a megrendelők. Akkor Schwäger Feri bácsival újra végig- kostolták a borokat és úgy összeválogatták, hogy 900—1000 hektó minden cseppje megegyezett a mintával... Erre nagyon büszkék. Sok tanulás, tapasztalat után juthatnak csak el idáig a borszakemberek. Márton elvtárs, nyok felállnak és így köszöntének. — Megjegyzem, kissé zavarban voltam —, hogy üdvözöljem őket, de a tanítónéni felém irányuló biztató tekintete átsegített az első nehézségen. A szokásos bemutatkozás után a tanítónéni behívatta Páli Petit, s néhány pillanattal később már ott ült velem együtt az ablak felöli padsor legutolsó padjában. Kigombolkozott, a báránybőr sapkáját maga mellé helyezte s várt. Közben elővette zsebkendőjét s megtörölte verejtéktől gyöngyöző homlokát. — Az eredmény? — kérdem. — Három-kettő a Hunyadiak javára. Én a Zrínyiben vagyok. — A vasgyüjtés az jobban sikerült. ..? — VALAMIVEL. ,, Peti arcán lehet látni, hogy azért inkább a meccsről beszélne, még- inkább ott szeretne játszani. — Nem is lehet csodálkozni ezen. Azért mégis érdekli, hogy miért is keresték fel öt. Aztán mennyi vasat gyüjtöt- tél? — 180 kilót, már át is adtam. És hogyan? Odamentem édesapámhoz és ^megkértem, hogy adjon vasat. Ő kovácsmester, a tszcs-knek dolgozik. Meg magánosoknak is. Hát gyere — kézen fogott — nézz körül velem együtt a műhelyben, s megmondom melyiket viheted el. így összeszedtem ötven rossz patkót, többtíz eltört csavart, tengődarabot és más egyebet. S még aznap délután a kis kézikocsira, meg s talicskára raktuk az öcsémmé: és beszállítottuk... Másutt nem voltál? — Gubacsiéknál igen, ott válogattam is, másutt sajnos megelőztek. Egy pillanatig hallgat, majd barna szemében ismét az öröm felcsillanását látom, majd így szól. Nem hagyom magam, ma délután még elmegyek a nagymamához, ott biztos lesz hulladékvas, mert biz első akarok lenni. EZUTÁN elujságolta, hogy mit is vett a kapott 21 forintból. Először is elemet, radírt, a többit meg félretette. De Peti nemcsak a vasgyüjtésben, hanem a tanulásban is az első. Versenytársai a vasgyüjtésben és a tanulásban Mohácsi Feri, aki eddig 115 kilogramm vasat gyűjtött. Hogy kettőjük közül ki lesz az első, még nem tudni, de egy biztos — Páli Peti nagyon első akar lenni. — 180 kilót, már át is adtam. És hogyan? Odamentem édesapámhoz és ^megkértem, hogy Schwäger bácsi, a pin- | adjon vasat. O kovácsmester, a ce minden dolgozója panaszkodott. Sok a hordó, amelyik üresen várja a következő szüretet. Kétszer, háromszor annyi borral is elbánnának, de hát az idén újra kifogott rajtunk az idő. A teli hordókra ezért még nagyobb gonddal vigyáznak, még nagyobb bennük az akarat, hogy jobbat, ízesebbet adjanak. Ha soltvadkerti ezerjó, kecskemétkörnyéki kadar, vagy akár szabadszállási ezerjó gyöngyözik poharunkban, jusson eszünkbe ennek a pincének a kis kollektívája. Az ö hozzáértésük, jó munkájuk tette olyanná, amilyen. J>s most búcsúzóul én emelem poharam Márton elvtársra, Feri bácsira, Détári Idára, meg a többiekre és kívánom, tiszta szívből kívánom, hogy a •jövő szüret után egyetlen panaszuk legyen csupán: „kevés a hordónk!“ Megyeri Károlyné
