Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-12 / 294. szám

Szol- és gyümölcstermelő szakcsoportok alakulnak a bajai járásban

A bajai járásban alakulóban vannak a szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok, hogy szaktanácsaikkal, segítségnyújtásukkal támogassák a szőlő- és gyümölcstermelőket a meglévő sző- jő és gyümölcsösök fejlesztésében, új szőlők telepítésében.

A járás nem egy községében már hozzáfogtak új szőlők és gyümölcsösök telepítéséhez. A megalakuló szakcsoportokra nagy feladatok hárulnak. A szakcsoportok lesznek hivatva arra, hogy a szakszerűség biztosításával a termelést mennyiségileg és minőségileg biztosítsák;

A nem termő szőlők felújítására is nagy gondot fognak fordítani. A felújításhoz és új szőlők telepítéséhez SZ—80-as forgatógépet fognak á szakcsoportok rendelkezésére bocsátani. Feladatuk lesz a gyökereztető iskolázás biztosítása és az így előállított gyökeres vessző helyes és a szükségleteknek megfelelő elosztása.

Működésüket már a téli hónapokban megkezdik. Szakmai tanfolyamok megindításával ismertetik majd a szőlőművelést és az előadások megtartására megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembereket fognak biztosítani.

A gyümölcstermesztés sok hibáját kell majd a szakcsoportoknak felszámolni. A járás termelőszövetkezetei, egyénileg dolgozó parasztjai facsemeteisikolák hiányában facsemetéiket eddig Felsőzsolcáról és Alsóteleres- pusztáról szerezték be. Ezek a helyi talajviszonyoknak és az éghajlatnak nem feleltek meg. A szakcsoportokra vár a feladat, hogy Baján, Sükosdön,.- Nagy- baracskán és Hercegszántón, ahol az egykori facsemeteiskolák

területei megvannak, ott azok újból életre keljenek. A bajai járás a téli almafajták hazája. Nagybaracskán, Dávodon, Hercegszántón nagy gyümölcsösökben termesztik a jonathán, star- king és téli aranyparmin almafajtákat. A facsemeteiskolákban ezeket a fafajtákat kell meghonosítani és velük a telepítésre kerülő gyümölcsösöket ellátni.

A járás községeiben megalakuló szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok az új szőlők és gyümölcsösök telepítése mellett nagy gondot kell * majd, hogy fordítsanak a már meglevő szőlők és gyümölcsösök hiányainak pótlására is. Már a télen hozzá kell kezdeni a talaj megmunkálásához, a talajérték emeléséhez. Főleg a szőlők tápanyaghiányát kell felszámolni. Ehhez 3.5 —4 ezer vagon fekáltrágya szükséges.

A megalakuló szakcsoportokra hárul az a feladat is, hogy növényvédőszereket, gépi eszközöket biztosítson a szőlők és gyümölcsösök ápolásához, kezeléséhez, hogy a járás egyik legfontosabb termelési ága, a szőlő- és gyümölcskultúra elfoglalja újból régi hírnevét.

Jutalmat kaptak a Kecskeméti Kísérleti Tangazdaság dolgozói

ifj. Tóth Gergely 405, Brecska Margit 300, Kis Margit 309 kiló kukoricát, Tóth Gergely 10.4 mázsa, Brecska Margit 11.aO mázsa répát kapott prémiumképpen. Többen pénzjutalomban részesültek. Kis József brigádvezető 1036, Bognár Józsefné 706, Pólyák Ilona 778, Brecska Antal 1057 forintot kaptak jó munkájuk elismeréseként.

Megjutalmazták a Kecskeméti Kísérleti Tangazdaság dolgozóit, mert túlteljesítették termelési tervüket. Az előirányzott 924 mázsa kukorica helyett 1150 mázsát, répából pedig 4600 mázsa helyett 5450 mázsát termeltek. Ezért prémiumként 194 mázsa szemeskükoricát és 771 mázsa répát osztottak ki a legjobo dolgozók között. Többek között

Kiskunfélegyházára kerül az Eszakbácsmegyei Népbolt Központ

Az Eszakbácsmegyei Népbolt Központ anyavállalata volt megyénk kiskereskedelmi vállalatainak. Innen váltak ki a különböző népboltközpontok és ez a vállalat adott vissza csaknem 60 üzletet a földművesszövetkezeteknek is. A népbúit központ megszervezésekor észszerű volt, hogy Kecskeméten létesítsék a szervezet központját. A különböző átszervezések folytán az Eszakbácsmegyei Népbolt Központ bolthálózatának jelentős része csak Kiskunfélegyházán és környékén maradt meg. Ezért célszerű, lug.v a kecskeméti központot áttelepítsék Kiskunfélegyházára. Értesülésünk szerint az áttelepítésre rövidesen sor kerül.

Tóth Sándor elindul szót érteni az emberekkel

HEGGEL VAN, s nem is

akármilyen reggel. A faluban mindenkit izgalomba hozott az első hó. A nagy parasztcsízmák alatt, meg az asszonyok lába alatt kedvtelősen ropog a finom fehérség. Tóth Sándor azonban nem nagyon örült a váratlan vendégnek. Úgy számította, hogy ma a f&iyavilágot járja, de ez a veszett fehérség máris meglucs- kosította az utakat. — Nem tesz semmit — mondotta magában —, majd a faluba nézek körül.

Kemény kis ember —. már a tartásán. is látszik, de amint az asztál fölé hajolva igyekvő betűket rajzol a fehér papírra, kicsit meg-megfezzen à keze.

— Húsz éve vagyok hivatalban — régen én voltam a községházán az altiszt. Eltelt az idő

— elmúlt vele a fiatalság Is.

Nyílik az ajtó s belép ködmönösen, kucsmásan a mindig mókára hajló, tréfát értő Kelemen István;

— Hurkát akarok enni, mondják hova folyamodjalc?

MINDENKI elneveti magát azirodában, legelőször Tóth Sándor.

— De ha nem vágják le szombaton Kelemen bácsiék a kocát, akkor be kell ám jönni, — szól az egyik fiatal lány az asztal mellől.

— Muszáj annak meglenni, mert már nagyon éhes vagyok

— mondja Kelemen István s a kucsmáját fejébe csapva a vágási engedéllyel megindul az ajtó felé. Meggondolja magát s még onnan visszaszól;

— Hát majd gyüjjenek arra szombaton. Hurka, kolbász tossz!

Tóth Sándor is összecsomagolja az írásait, azután ő is elindul községi kőrútjára. Az első ház, ahova benyit, a Kapás Bé- láékc a Petöfi-utcában. Úgy üd- vözlik, ahogy régi jó ismerőst szokás. Ö az, aki előtt nem takargatnak semmit, s kimondják az őszinte szót.

— Sók a beadás. — mond'« *

fiatalasszony. Hogy teljesítjük az év végéig?

— Igaza van, lelkem — mondja —, mert így fel hagyták szaporodni. Sertésből 16 kiló a tavalyi hátralékuk. Ehhez hozzájött az idei. Most éppen azért kell tisztázni, hogy jövőre letegyék a gondját.

HOSSZASAN tárgyasainak, hogy lehetne teljesíteni a leghamarabb, mire azután megegyeznek.

^ B. Tóth Ferencékhez csak azért kukkant be, hogy megtudakolja, mi lesz azzal a kevéske tojás-, baromfihátralékkal, de a végén már nemcsak erről van szó, hanem a gazda előhozakodik régi panaszával is, amit nem intézett el eddig senki: 2 hold juttatott földje van, de s föld valójában 470 négyszögöllé kevesebb.

•— Hol van ez a föld? Most éppen itt vannak a földnyilvántartók, majd szólok nekik, hogy mérjék le.

— Hát Faragó bácsi hol van? — toppan be a kérdéssel a Béke-utcai Faragóék gyerekzsivaj- tói hangos konyhájába, ahol az asszony az ebedet főzi.

— Az? Elment az özvegy- asszonyhoz, — felelte tréfásai, az asszony. De néhány pillanat múlva már komolyra fordul s beszélgetés:

— Szóval, Tóth bácsi, én úgy gondoltam, tömök a szövetkezetnek libákat. Kilenc megtömöt, libából másfél az enyém. Ebbő. meg lesz majd a maradék ba- romfibeádás.- IGENÄM, de itt még

a marha, meg a sertés. Hátralékosnak maradni viszont nem szabad ebben az évben. Nálunk most újra lehet társulni a sertésbeadásra.

Azután tovább folytatja útját, bemegy Csina Róbertékhoz, Csontos Gáborékhoz, Kiss Jánó- séfchoz. Mindenütt meleg, emberi szóval, megértéssel beszélik meg, hogyan lesz leróva december közepéig a tartozásuk,

hogy valamennyien adósság nélkül kezdhessék az új esztendőt. Érdekes munka ez, s Tóth Sándor úgy végzi a munkáját, hogy bárki példát vehetne róla. A lélek, az emberi érzés, nem veszett el a papírok között, hanem türelmes magyarázó szóval szolgálja terveink megvalósulását.

A MÚLTKOR Tiszakécskén kérdi tőlem a begyűjtési megbízott, hogy lehet, hogy éppen Lakitelek az első a beadásban? — mondja Tóth Sándor. Hát egyszerűen csak úgy, hogy mindenkivél szót értünk, meghallgatjuk mindenkinek a panaszát, de tolmácsoljuk mindenkinek az állam s az. egész lép kívánságát.

Kedves Barátnőm !

bizonyára csodálkozol, hogy írott sorokkal kereslek fel, hisz többször találkoznak. El tudnám szóban is mondani ezeket. Az utóbbi napok eseményei adják kezembe a tollat, a közelmúlt eseményei kényszerítenek, hogy most, azonnal beszéljek

Veled.

Tsmerlek nagyon, hisz gyermekkorunktól szinte együtt nőt- tünk. Együtt babáztunk, együtt jártunk iskolába, később is egy lett a sorsunk. Együtt reszkettünk a pincében a háború alatt és együtt féltettük édesapáink életét. Emlékszem, nem egyszer mondtuk, hogy a bombák robbanásának zaját, a friss puskapor szagát nem bírjuk tovább. Es mégis túléltük. Épek maradtunk és így köszöntött ránk a szabadság derűs hajnala. Utánna hányszor ültünk csendes estéken egymás mellett és idézgettük a múltat. Es a Te szádból nem egyszer hallottam azt, hogy soha. soha többet nem akarsz újra reszketni, hogy még a háború gondolata is megőrjít.

Azóta eltelt egy évtized és Te sajnos az évek alatt sokai

^ felejtettél. Az utóbbi időben már nem kerestem társaságodat, érthetetlen volt előttem szembenállásod új életünkkel. Pedig milyen szépen alakult sorsod. Férjhezmentél egy egyszerű, jóravaló dolgos emberhez, akivel a gyárban ismerkedtél még. Együtt siettetek reggel, a munka végeztével együtt nyomtátok le a bélyegzőóra karját. Aztán egy szép napon férjed esti iskolára jelentkezett. De Te azután sem maradtál egyedül, hiszen meg volt már aranyos, szöszkefejű kislányod. A gyárban hiába hívtak meg egy-egy előadásra, még röpgyülésen sem vettél részt, csak akkor ha már nem tudtál kibújni alóla. Barátnőid is hiába hívlak dz MNDSZ-be, nem tettél soha egy lépést sem, csak telve voltál panasszal. De miért? Kislányodra édesanyád vigyázott. Kettőtök keresetéből szépen bebútorozott lakásra jutott, férjed haladt a tanulásban és munkájában. Te valahogy úgy érezted, — és ezi el is várod, — hogy a népi demokrácia legyen Neked hálás azért, mert férjed tanul.

1(S eltelt a négy nehéz esztendő. Mérnöki beosztás, magas fizetés, Te mégsem változtál. Követelődző lettél, semmi sent volt elég, örökké panaszkodtál és a múltra hivatkoztál: »A múltban nem volt ennyi gondja egy asszonynak«. Ez igaz. Mert a Te édesanyádnak nem volt gondja arra, hogy vájjon fehér bundát, vagy sötétkék kabátot vegyen kislányának, vagy milyen függönnyel, kékpel díszítse lakását. Csak egy gondja volt: mit adjon enni éhes két gyermekének. De Te mindezeket elfelejtetted.

JViem. talán mégsem! Talán nem felejtetted el teljesen a

*• ' múltat és talán néha gondolsz arra is, hogy milyen szép békés az életed. Igen. az utóbbi napok eseményei Téged is meg- gondolkoztattak. Múltkor felétek jártam, a csukott ablakotokon át hallottam a rádió hangján Hegedűs elvtárs előadását a moszkvai konferenciáról. Es hallottam, hogy másnap délben a gyárban elmentél a röpgyülésre — és először mióta ismernek, szálasra emelted kezed. Hangod erőtlen volt, szemed veszedelmesen csillogott, de ott munkatársaid előtt kijelentened, hogy az édesanyák nem akarnak háborút, hogy mindenki, aki igaz magyar- ember, az egyetért a moszkvai konferencia határozatéval.

IVjem mondtál többet, mert hangod elcsuklott. De tudom, ér* zem, hogy telkedben több volt. Akkor, ott bizonyára felidézted magadban a múlt iszonyú sötétségét, a szörnyű háború- minden szenvedését, megláttad jelen életünk szépségét. Ezért is írok Neked ilyen sietve, hogy figyelmeztesselek: Nem elég csak minden tíz esztendőben látni ezeket. Megtetted az első lépést és én mint jóbarátnő ígérem, hogy megfogom kezed, rávezetlek arra az útra, ahol tehetsz is valamit azért, hogy úgy legyen, ahogy mondottad.

f^yere közénk, hagyd el a Hozzád nem méltó örök elégedet- lenséget. Gyere, fogjuk meg egymás kezét mi asszonyok, édesanyák és hol felvilágosító szóval, hol tiltakozó szavunkkal védjük meg saját és gyermekeink jövőjét.

TJiszem, tudom, hogy Te is beállsz a békét követelő, békéért harcoló asszonyok milliós táborába. Ebben a reményben búcsúzik Tóled

Barátnőd.

HAJLÉKRA TALAL A KULTÚRA A FOKTŐI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG TERVÉBEN

CSENDES kis falu ez a Foktő. Az utcát csak akkor veri fel a zsivaj, amikor vége a tanításnak. Akkor aztán megindul a gyermeklavina és végighömpölyög a takaros kis utcákon.

— Csak a tanítási órák után kerülhet sor arra, hogy egy kicsit elbeszélgessünk a falu nép- rontbizo'igági, elnökével, Fartas László igaz,gatótanítóval. — Nyolc éve működik a faluban, ismerik, szeretik. A saját lakásán beszélgetünk, de látom a szeméből, hogy a gondolatai most is kint repdesnek az utcákon, a község határában.

Ami a legtöbb gondot okozza neki, az a kultúrház. Istállóból alakították át ideiglenesen, hogy mégis legyen valami. De ez már nem elégíti ki az igényeket. Hiszen a mennyezetére ráült a fátum. — Más lenne az élet, ha tudnának építeni egy újat. — Ahogy Farkas igazgató ismeri a falu népét, t ^ dalmi munkával felépítenem, csak adná meg a minisztérium azt a 80.000 forintot, amiről már hosszú idő óta szó esett. Az kellene. A többi a községre tartozna. Azért

Farkas elvtárs nem veti el a kalapácsnyelet. Van reménye, bízik a népművelési minisztériumban. Nemcsak ő, a község is bízik, mindannyian kedvelik a kultúrát. Még ma is sokan emlegetik a Latabár-estet, pedig már régebben volt. A közelmúltban pedig egy pesti művészcsoport tett látogatást náluk és előadták a "Mágnás Mis- kát«. Még ma is erről beszélnek legtöbbet.

FARKAS elvtársat éjjel-nappal foglalkoztatja a kultúra, Ha felépül a kultúrház, az egész községet együvé lehet gyűjteni és mindenki jól érzi majd magát, emellett sokat is tanulhatnak. A jelenlegi ódon kultúr- háznak jóformán bútora sincs. De Farkas elvtárs úgy bízik, hogy az új kultúrháznak az is lesz. Mégpedig a saját erejükből teremtik elő. Farkas elvtárs úgy gondolja, hogy minden tömegszervezet felajánlaná egyik előadásának tiszta bevételét, és máris együtt volna a pénz az uj bútorra.

De Farkas László igazgató egy másik vasat is tartogat a tűzbe.

— Ez meg a mozi. Olyan »hun« hangszórója van a mozinál:, — hun szól, hun nem szól —, ahogyan ő mondja. Meg kell javítani, mert addig kevesen látogatják a fümeiőadást. Pedig...

— Számunkra — mondotta Lenin elvtárs — az összes művészetek közül legfontosabb a film. — Máskülönben nagyon szeretik a filmet. Tehát sürgősen meg kell javítani a hangszórót.

— A könyvtárra nincs panasz. Szabadi Erzsébet, tanítónő vezeti. lelkiismeretes munkát végez. — Futballcsapatukra meg egészen büszke Farkas elvtárs, mert a járás bajnokcsapata. Most egy öltözőt építenek számukra, igaz, hogy ez is társadalmi munkában készül, mert csak 2000 forintot kaptak rá, de szívesen megcsinálják, megérdemlik a derék futballisták.

FARKAS elvtárs elgondolásai közt nemcsak a tervek, az çrerf- mények is ott vannak. Talán rövidesen kevesebb tervről c~ több eredményről tud beszámo - ni a foktői népfront-bizott- elnöke.

VASÁRNAPI LEVÉL