Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-12 / 294. szám

climat íiífiMjjci múzeum ez a ü illik...

Aem ritka a kalocsai járási kultúrházban olyan este, amikor 4—500 dolgozó is együtt szórakozik, illetve tanul. Mert a kalocsaiak nemcsak szórakozni, hanem tanulni is járnak a kul- tűrházba. A különféle szakkörök sok hasznos tanulnivalót rejtegetnek magukba. Sok volna felsorolni, így hát csak egyet- kettőt említünk közülük.

Működik a kultúrházban olyan szakkör, amelyik pingá- lással foglalkozik. Balaton Mán néni a vezetője. Edényminták pingálására tanítja a fiatal leányokat. A leányok a szó igazi értelmében rajonganak a pingáió munka után. Balaton Már! néni szakavatottságát, azt hisszük, nem kell különösebben méltatni, hisz megyénkben mindenki hallott már az ő művészi munkáiról. A kalocsai kultúrháznak örökbecsű érdemeket szerez ez az Idős művészasszony. Nem szólva arról, hogy a vezetése alatt dolgozó fiatalok mennyit tanulnak tőle.

»agyon ér«l eh cg a néprajzi

szakkör munkája. Ezt Hegedűs László vezeti páratlan sikerrel. Hogy miért páratlan a siker? Mert népművészeti és néprajzi szempontból Kalocsa környéke hazánk leggazdagabb, legmesésebb vidéke. Hogy mi minden régi hagyományos dolog található az ország eme részén, az csak akkor derül ki, ha kutató szemmel vizsgáljuk ezt a környéket. A régi népművészeti hagyományok közül a legtöbb még

él. Él még a fonó, ami már az Alföldön meglehetősen ritka. De a szakmári tanyákon, meg különösen Felsőereken, még az elmúlt télen is összes hagyományaival, szokásaival, játékaival virágzott az élet a fonóban. A járási kultúrház támogatni kívánja ezeket a fonókat, és képes nagy áldozatokat hozni fennmaradásukért.

A fonóházakon kívül értékesek a sokféle népitánc változatok. öt-hatféle módon járják a »fércet«, tízféleképpen a »mar- sót«. Sok változata van a »két- ugrósnak«, »lippentősnek«; »egyes kétlépésesnek«. Tele van a környék különféle pásztortáncokkal, verbunkosokkal, — Es mennyi nótafa van itt!

A járás valamennyi községében más-más a virágos viselet és szép ellentétképpen a Duna mentén, a szomszédságban egy éppen ilyen gazdag, de megint más világ.

Eleven példái?, élő bizonyítékok arra, hogy mennyi hagyomány, mennyi szép van ezen a vidéken. Tartják a sittyóavatást, a kikolompolást, a nótás névnapköszöntőket. A tanyákon meg ahány ház, ahány falu, annyiféle a lakodalmi szokás. Ráfoghatjuk, hogy eleven néprajzi múzeum ez a vidék, élő múzeum.

»Ángy szerencse, hogy a

kalocsaiak tudatában vannak annak, hogy nem kis érték az, ami a környékükön fellelhető. Néhány év óta már szorgalmas néprajzi gyűjtőmunka folyik.

Elég szép anyag van már együtt A szakmári tanyák, Kalocsa Negyven, Géderlak, Foktő szokásait, néphagyományait jórészt már feldolgozták. A többi községek anyagából is van már részleges, vagy felderítő gyüj tés. Nagyrészt, ismerik már a járás táncait is, az összes változatok feljegyzése most folyik. — Igen szép gyűjteményük van már a ka’ocsakörnyéki népdalokból is.

A KuUúrhá/, tanácsa ezt az értékes virágcsokrot, ezt az anyagot a kultúrház adattárába helyezi el, ahol bárki hozzáférhet.

Országszerte és külföldön is nagy a kereslet a kalocsai hímzésű térítők, párnák, szegélyek, ruhadarabok után. A járási kui- túrház — kellő érdeklődés esetén — megszervezné az anyag- beszerzést és a kész hímzések átvételét. Kalocsakörnyéki falusi vezetőink hívják fel erre a himző asszonyok és leányok figyelmét. Mint régen a fonóban volt: himzőházakat is lehet felállítani, ahol a himzőasszonyok esténként dolgoznának.

A Kalocsai járási kultúrház megyénk legszerencsésebb kultúrháza. Jó munkája mesz- szeföldön híres és még híreseD- bé válik, ha a vezetők még nagyobb tömegeket tudnak megnyerni az élő múzeum kincsestárából. — Sok sikert és további jó munkát!

LEVÉL NYOMÁN

Két Budai-utcai úttörő kislány élménye egy őszi délutánon

Lassan, nyikorogva tárul ki a Budai-utca 9. sz. ház kapuja, s egy kézikocsi gördül ki az útra. Nagy zajt csapva, zörögve gurul tova a lombruhájátői megfosztott fasor között. A kocsi előtt két kislány, Szászvárj' Olga és Viktória halad, vidáman csacsogva, mintha észre sem vennék a koradélutáni csípős hideget. Vájjon, merre visz az útjuk? Kövessük őket.

Néhány házzal odébb megállnak. Viktória a kocsinál marad. Olga becsenget a kapun. Szemük a kilincset figyeli, fülük a léptek zaját, melyre nem sokáig kell várni. Már nyílik is a kapu, s egy mérges kinézetű idős asszony tekint kérdően a két kislányra.

— Ócskavasat gyűjtünk, van-e itt...

— Nincs itt semmiféle ócskaság! — formed rájuk, meg sem várva kérdésük végét, s úgy becsapja a kaput, hogy az kis híj ján majd darabokra hullik.

— Ez is jól kezdődik — állapítja meg egyszerre a kis Viki és Olgi.

— Fel a fejjel Viki, gyerünk tovább — s máris tovagördül a kis szekér üresen, könnyedén táncolva az úton.

— Tudod Olgi, ha ez a néni is úttörő lenne, mint mi, akkor máskép gondolkodna. — Mondja Viki útközben, gyerekes bölcsességgel.

így haladnak házról-házra. Egyik helyen sikertelenül kopognak, máshelyen némi eredménnyel: hol egy rossz lábas, fazék, hol egy elégett kályhacső

RÖVIDKE I hír, de hallatára

szaporábban ver minden halasi ember szive. Legalábbis azoké, akik évek óta aggódva, fejcsóválva kérdezgették: hová lett, mivé lett városunknak ez a világot bejárt és világot meghódított büszkesége? Mi van Markovits Máriával, a csipke megteremtőjével, művészével? Mivé lett a híres csipkeház, a város dísze?

Éppen egy esztendeje, hogy »Hol van a halasi csipke?« — kérdéssel kutatni kezdtem a felelet után. Megírtam, hogy a csipkeház elhagyatottan áll, egy- részét sportöltözővé alakitották. Parkját szemét borította, gyom verte fel. Gyönyörű felszerelésének nyoma veszett. Megírtam, hogy Markovits Mária betegen, nyomorban él. Tanítványai, az a művésznemzedék, amelyet ötven esztendőn keresztül nevelt, elszéledt, más munkakörbe helyezkedett el. A cikk megjelenése után néhányan felfigyeltek és folytatták szándékomat: kiásni a halasi csipkét abból a sírból, amelybe a nemtörődömség temette. Nem volt könnyű dolguk. Voltak, akik nem tüdőik felmérni: mi is valójában nekünk a halasi csipke? Akiket nem fogott el a büszkeség, amikor soroltuk nekik: 1904-ben az amerikai Saint-Louis-i világkiállításon nagydíjat nyert ez a csipke, megelőzve a többi világhíres csipkefajtát, hogy meghódította Milánót, Párizst, Londont, s — hogy erről is beszéljünk: rendelések ezreit szállítottuk külföldre s aranyat érő valuta volt országunknak a halasi csipke. Ezek az emberek még nem is olyan régen úgy tették fel a kérdést: »Jó, jó, a csipke... de a fiatalság sportélete fontosabb...«

EGY I esztendő telt cl. Közben

meghalt Markovits Mária, sír- ián még friss a hantolás. Díszes temetést kapott a várostól. De... akik ezt a hirtelen támadt buzgó kegyeletet látták, arra gon- loltak (s jómagam is) hogy éleiében kellett volna jobban megbecsülni, többet törődni ezzel a müvészlelkü nagy asszonnyal... hogy a sírjára vásárolt drága koszorúk már nem kárpótolják íz utóbbi évek elhagyatottságá- irt. nélkülözéséért.

rïsmet aaii jtik a habul eiifikél

S hetek óta egyre gyakrabban hallom a halasi csipke nevét. S mint egy éve, most is útnak indultam a hallomások nyomán. S valóban: új szelek fújnak.

A városi tanács először is sokezer forint értékű régi csipkét adott át a múzeumnak. Majd a

leány tanulja a csipkevarrást. Óvatos ujjakkal forgatják átüt, pókhálóvékonyságú finom szállal öltögetnek. Ennek a csipkének minden millimétere kézimunka. Csapó Mariska büszkén mutogat a minta fölé hajló szőke, barna fejekre. Pastrovics

Markovits Mária, a halasi csipke megteremtője.

Zöldfa-utcát Markovits Máriáról nevezték el. Elkészült a terv a csipkeház parkjának rendbehozatalára s itt szobrot emelnek a csipke megteremtőjének. A vitát, amely évek óta folyik a sportöltöző kiürítése ügyében, — végre elintézték.

S a csipkeházban Szalainá Csapó Mária irányításival 15 fiatal

Kató, Kocsis Teréz, Franyinger Jánosné különösen tanulékonyaik, 2—3 hónap múlva már önállóan dolgoznak.

DE MI I van a régiekkel, Markovits Mária tanítványaival? Nem lehet közülük egyet sem visszahozni? Csapó Mariska érté is választ aú. As a kevés,

akire számítani lehetne, nem vállalja a munkát, inert nagyon alacsony a bérezés. 17 forint napjára. Legalább 25-öt kérnek. Mert a csipkevarrás finom munka, művészi mtfnka, szemrontó és roppant lassú. De a háziipari ktsz, amely egyelőre átvette a csipkét, nem tud többet fizetni... talán, ha több lesz a rendelés.

Igen, még csak a kezdetnél tartunk a halasi csipke felelevenítésében. S mennyi akadály van még az útban! Újra kell bútorozni az egész épületet. A régi híres felszerelési tárgyakat, szőttes térítőkét annakidején széthurcolták a város minden zugába. Néhány szekrényt, széket már visszaszerzett a ktsz. vezetősége. Igaz, ezek egyelőre az irodát díszítik. A csipkevarrók az épület hátsó szárnyában, úgy-amúgy rendbetett szobában dolgoznak. Markovits Mária idejében ketten varrtak egy asztalnál, — most négyen is osztoznak egy kicsinyke asztalon... A régi minták nagyrésze eltűnt, rajzoló is kellene, aki újakat készít.,i

S EBBEN I o kopár helyiségben állva önkéntelenül arra gondol az ember, mint háború után egy agyonbombázott romépület előtt: milyen könnyű rövid idő alatt tönkretenni azt, amit olyan sokáig tartott megalkotni, Csak a néhány visszaszerzett, halasi motívumokkal díszített bútordarab, a falakon egy-két bekeretezett régi csipke s az 1937-es párizsi kiállítás diplomája maradt meg romként mindabból a dicsőségből, amelyet valaha Markovits Mária neve, a lehelletfinom csipke jelentett városunknak, országunknak a világ minden szögletében.

DE ISMÉTI varrják a halasi

csipkét! Ha szűk asztalok mellett, hiányos ablakú szobában, ha egyelőre gyakorlatlan fiatal ujjak is, de varrják! S Relie Géza, a kiskunhalasi tanács elnöke azt mondja-: ».4 magot elvetettük, amelyből a halasi csipke régi hírneve kikéi...« Igen, még csak a magocska került a földbe. De valaha Markovits Mária és Dékány Árpád is csak ezzel kezdték! A porladó nagy iparművésznő példája lelkesítse és vigye sikerre a magvetők munkáját! G; Ki

kerül a szekérre. S a rakomány egyre nagyobb súlyt nyom. Már nem táncol a kocsi sem olyan könnyedén. A két kislány örül ennek. Már az Öz-utcában járnak. Itt is bekopognak egy kapun. Idős, nagybajuszú bácsi lép ki rajta.

— Mi járatban vagytok?

— Vasat, fémet gyűjtünk. Ügy gondoltuk, itt is megkérdezzük, hogy nincs-e kallódóba.

— Minek az?

— Minek? Hát traktornak, meg új tűzhelynek, edénynek.

— Traktornak? Edénynek?.., aha! Értem már. Na gyertek csak be. De hozzátok ám azt a kocsit is.

Olgi és Viki boldogan húzzák a kocsit. Körüljárják az udvart és egész tekintélyes súlyú vas

gyűlik össze.

— Várjatok csak! Még a padláson is megnézem. — S öreges, de biztos léptekkel halad felfelé a nagyapó, majd eltűnik a bejárat mögött. Kisvártatva ismét megjelenik, s csak bajusza mozgása, szeme csillogása árulja el, hogy mosolyog.

— Vigyázzatok! Ledobálom a traktornak valót. — Mondta.

Csrrr... csrrr... hullik a rozsdás, porlepte vas a földre. Most egy kampósszeg, majd több ácskapocs, rossz csodarab, törött öntöttlábas, s kitudja még mi minden. Mintha ezek az élettelen tárgyak is életre keltek volna, úgy pattognak, táncolnak, amikor földet érnek, »örülnek«, hogy levethették sokéves porköntösüket, s megszabadulhattak padlásbörtönükbol. Mintha csak éreznék, hogy útjuk a felfutáshoz vezet, kohókba, nagy- olvasztókba, hogy ismét hasznára lehessenek az embereknek.

— És mennyi vasat gyűjtöttetek már?

— Most két éve 10 mázsát, tavaly kettőt. Az idén meg közel öt mázsát. Ebbe volt vas, lemez, öntöttvas, aluminium, ólam és bronz. Eredményünkkel nagyban elősegítettük iskolánk sikerét, mivel versenyben vagyunk a többi iskolákkal.

— És kaptok ezért valamit az iskolától?

— Nem, nem sokat, sőt semmit. Még elismerést sem. De hiszen nem is ezért gyűjtjük a fémet...

— Pár pillanatig mindhárman szótlanul állták, majd a két kislány megköszönte a vasat, a nagyapó fáradozásait, s nehézkesen, de örömmel húzták haza a terhe alatt síró, nyikorgó kocsit.

Az Öz-utca öreg lakója mélyen elgondolkodva, hosszasan nézett utánuk mindaddig, míg szemével követhette őket az esti szürkületben.

(Gebcy Károlync levele nyomán.)

Mit olvassunk?

GORKIJ ÉS CSEHOV LEVELEZÉSE (Művelt Nép)

Gorkij és Csehov levelezése izgalmas életrajzi adalék mindkét író életéhez, de ennél többet is jelent. Tükre a multszázadvé- gi és századeleji orosz irodalmi élet forrongásainak. Tükre annak a keresésnek, harcnak, mely Csehovtól a kritikai realizmus csúcsaitól elvezet a szocialista realizmushoz, melynek első és legnagyobb képviselője Gorkij. Gorkij és Csehov levelezéséi, nyilatkozatait a rendkívül gondos, bő, és érdekes jegyzetanyaggal ellátott orosz kiadás alapján jelentették meg. KÉPZŐMŰVÉSZET

Gcrő László: Eger.

A könyv írásban és képben tárgyalja hazánk műemlékekben egyik leggazdagabb városának történetét és közli annak mai képét. Végigvezeti az olvasót az egri vár és a tövében kialakult város történetén, ismerteti a törökkori várat megelőző erődítmény ásatásainak eredményeit, a vár és a város történeti kialakulását. Részletesen leírja a késői barokk és a klasszicis'a épületekét»