Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-08 / 290. szám
A bácsalmási járás kiugró eredménye a kukcricabegyíijtésben Az elmúlt héten a legtöbb kukoricát begyűjtő szerveink a bácsalmási járásban gyűjtötték be. Itt a felvásárolt mennyiség .két nap alatt elérte a 405 mázsát. Ezzel messze magamögött hagyta a megye valamennyi járását, és járási jogú városát. — Ugyanakkor legtöbb napraforgót, azaz 101 métermázsát, a duna- vecsei járási begyűjtési hivatal gyűjtött be, míg a burgonya- felvásárlásban a kalocsai járás vezetett az elmúlt héten 55 mázsával, f A tázlári és hartai gépállomások 200 százalékon felül teljesítették silózási tervüket Megyénk gépállomásai között a silózási tervek teljesítésében a tázlári gépállomás érte el a legjobb eredményt. 250 százalékos tervteljesítésüket csak a hartai gépállomás közelíti meg. A hartai gépállomás ugyanis december 6-ig 3336 köbmétert silózott. Ezt a munkát állandóan két gép ufcgezte, s a két silótöltő gép vezetője közül Fövényes Márton érte el a legjobb teljesítményt. Az őszi idény alatt 2071 köbmétert silózott. Az összefogás eredménye Tárjuk a zárszámadási közgyűlést. Már tudjuk, eredményes volt idei munkánk, hiszen csak búzából 3 kg-ot kaptunk munkaegységenként, kukoricából meg 7 kg-ot. Eredményeink vonzók lettek. Három olyan tagunk, akik tavaly elhagytak bennünket, az idén visszatértek és két új tag is belépett közénk. Nemcsak elnökünk: Zeller Pál, brigádvezetőnk: Pétiké Imre, agronómusunk: Valkai Imre fogtak össze a gazdagabb eredményekért, de a szövetkezet egész tagsága. Ennek az összefogásnak lett az eredménye, hogy végeztünk az őszi vetéssel, — még pedig valamennyinél a helyes vetésforgót kialakítottuk, — a trágyázásról sem feledkeztünk meg. A silózással is végeztünk. A napokban befejezzük az 50 ló befogadására alkalmas istálló építkezését, már csak a cserép hiányzik róla. A mélyszántás utolsó barázdáin folyik már csak a munka, így nyugodtan várjuk a betakarói. Szekeres Kálmánné, Dávod, Szabadság tsz. Lehetne rajta segíteni Nem I elsőrendű életszükséglet. Olcsónak sem mondható. Sót... Mégis nélkülözhetetlen és kedvenc kelléke a dolgozók otthonának a kárpitozott bútor. A vevők többsége, fiatal, fészekrakó házasak éppúgy, mint kényelmet kereső öregek, párolás széket, sezlont, rekamiét vagy fotelt szeretnének venni. De sajnos, csak szeretne. Kárpitozott bútor ugyanis, enyhén szólva, fogalom, mert Kecskeméten még több havi előjegyzésre sem jut minden igénylőnek. Mi ennek áz oka? Lehetne-e rajta segíteni? A napokban meglátogattam a BÚTORÉRT kecskeméti fiókját. Kárpitos áruként két fotelt találtam mindössze az üzletben. Az előjegyzési lapokon viszont alig győztem összeszámolni az igénylések számát. — Higgye I el, nem egy leányálom ma a bútorszakmá- ban dolgozni. — így nyilatkozik Kátai Béláné a fiók helyettesvezetője. — Naponta 15—20 vevő keres kárpitozott széket. Sezlonban, egy és kétszemélyes rekamiéban és Ideál garnitúrában igen nagy a kereslet. — Ön szerint itt helyben lehetne-e ezen változtatni? — Ha a helyi kái-pitos és asztalos ktsz együtt dolgozna, igen sokat lehetne segíteni Kecskemét és környékének bútorellátási helyzetén. Az asztalos ktsz most is szállít nekünk, de azt nem tudom megérteni, miért kell Kecskemétre Makóról, Budapestről és Békéscsabáról küldeni a kárpitozott árut, mikor I kellő szervezéssel helyileg is elő lehetne állítani. Mi akadálya van ennek? Feleletet erre a kérdésre egyrészt Rigó elvtárs, az asztalosipari ktsz üzemvezetője adott: — Többször volt már szó a két testvérrészleg egyesítéséről, de a KISOSZ megyei vezetői ebbe nem akarnak beleegyezni. Pedig nvi örömmel vennénk egy ilyen intézkedést. Nem is értem, hogy késesek, köszörűsök, szűcsök és üvegvágók szövetke zetében mit keresnek a kárpitofolyamatos munkához? — Varga Lászlónak ezt a véleményét osztja a részleg minden tagja. Elgondolkoztató a kárpitosrészleg jelenlegi helyzete. Mennyi párnázott széket, rekamiét tudna készíteni ez a nyolc ember egy hónap alatt, ha a KISOSZ vezetői néhány határozott intézkedéssel a dolgozók igényeinek mielőbbi kielégítése érdekében megszüntetnék ezeket a bajokat. Meg lehetne ezt tenni? Igen. Ex ax inén y | nem túlzott, csak egyszer már komolyan utána kellene nézni a kárpitosrész- ieg helyzetéinek cs változtatni lehetetlen helyzetükön. Akkor majd nem kell Makóról, Békéscsabáról és Budapestről küldeni Kecskemétre a kárpitozott bútorokat. Sándor. Mi lenne, ha a Gazdép és a tervező iroda észszerű építésre „profilírozná64 magát? * bajai járás állami gazdaságaiban nagyarányú építkezések folynak. A bajai állami gazdaságban a Baranyamegyei Gazdép a tervező irodák által elkészített terv szerint 14 típusházat s a gazdaság központjában Mátéházán és a bácsbokodi üzemegységben egy-egy víztornyot épít. Az építkezéseket járva az ember hirtelen azt sem tudja, kit is rój jón meg először. A tervező irodákat a helytelen tervezések, vagy a Gazdépet az észszerűtlen és drága építkezések miatt. Sorba jártuk az épülő házakat. A két szoba, összkomfortos lakások külsőleg szépek, mutatósak. Ha azonban az ember jobban megnézi, szomorú csalódások érik. A kicsire méretezett hálószobák teljesen alkalmatlanok arra, hogy normál méretű ágyakat fel lehessen bennük állítani. A szobák célszerű berendezését gátolják a befelé nyíló ajtók. Ezekkel a befelé nyíló ajtókkal különben is sok baj van. Ez teszi szinte lehetetlenné az éléskamrák használását is. A fipiisliá/.uk mindegyike — összkomfortos lakások lévén — cl van látva fürdőszobával, illemhellyel. Csak éppen az cmésztőgödrök megépítéséről feledkezett el a Gazdép. így ezeket sem lehet használni, s á gazdaságnak a meglevő épületek mellett még külön költségen kell illemhelyet építeni. — A Gazdép helyszínen dolgozó munkásai azt mondják, hogy ők az emésztőgödrök építésére nincsenek »profilírozva«. — Majd jön egy másik vállalat, amely azokat is elkészíti. Igenám! Csakhogy a két év előtt megépített lakóházak emésztő gödreinek elkészítésére még most sem jelentkezett az erre »profilírozott« vállalat. De- hát mi lenne, ha a Gazdép és a tervező iroda is az észszerű építésre »profilírozná« magát?! ÁmcsaR nem ez az egyetlen jelenség aggasztó. A megépült víztornyok körül is bajok vannak. A bácsbokodi üzemegységben volna ugyan víz, de nem elegendő a víztorony táplálására. A gazdaság központjában pedig még kút sincs. A kutak létesítésére pedig már nincs »keret«. Mindkét helyen megvan a gomb, de nincs hozzá kabát. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy egy kút fúrásával megoldódna a bonyodalom. A tervezés és a tervezés alapján megépített víztornyokban csupán csak egy főcső áll rendelkezésre a víz felnyomására és elvezetésére. Mindössze 23 méter cső kellene még, hogy külön csőhálózaton oldhatnák meg a felnyomást és külön a víz elvezetését. Az egy cső ugyanis annyit jelent, hogy a víz felnyomásának idején — hat órán keresztül — a gazdaságban szünetel a vízszolgáltatás. Furcsa egy újítás úgy-e? A bác.sholiodi üzemegység- * * ben ezt még tetézi, hogy egy kompresszoros vízszivattyú van. Miután a megépült víztoronynak egy főcsöve van, a kompresszort nem lehet igénybe venni, mert hamarosan tönkremenne a szelepekre nehezedő 265 kilós állandó nyomás miatt. Mivel a gazdaság nem akar lemondani a drága pénzen beszerzett kompresszorról, szükségmegoldásként elhatározták, hogy a tervezés hibáinak ellensúlyozásaként víztárolót építenek, amelybe egy víztápláló csőrendszert létesítenek. Hogy ez menynyivel növeli majd a gazdaság önköltségét, azt talán mondanunk se kell, de ha már a Gazdép — az erre hivatott vállalat — nem keres megoldást arra, hogy építményei használhatók is legyenek, a gazdaságnak kell megtalálni a kivezető utat. Ez azonban nem megoldás. Erre államunk s az egész dolgozó nép súlyos százezreket fizet rá. De mindezek mellett meg kell említeni még, hogy nemcsak minőségileg elfogadhatatlan épületek, hanem drága épületek sikertelensége is koronázza a Gazdép és a tervező iroda munkáját. Egyetlen példa erre a gazdaság nemrégen befejezett, 100 férőhelyes tehénistállója, amelynek építési költsége nem kevesebb, mint 456.000 forint volt. Ugyanakkor a gazdaság hasonló típusú és befogadó képességű tehénistállót 232.000 forint költséggel épített meg. Sfilyws és komoly dolgok, ezek. Az új építkezésekért egész népünk áldozatot hoz, hiszen mindannyian szeretjük a szebbet, jobbat s a szebb felé ívelő életünk megköveteli a fejlődést. Államunk milliókat áldoz arra. hogy a dolgozók szebb, egészségesebb lakásokban éljenek, mint eddig. Nem szabad eltűrni az olyan felelőtlen, gondatlan munkát, amely ezt megakadályozza. Az ilyen munkáért már régen felelősségre kellett volna vonni az egész nép nevében az illetékeseket. £(/(/ kúldöíf (ujertes a sokezer közül yszeriben megnövekedett a híre Raffai Győ- zönének, a Kecskeméti Gyufagyár dolgozójának. Nem mintha eddig nem ismerték volna ezt a kis barna asszonyt, hiszen 30 évéből 15-öt ezek mellett a gépek mellett töltött és nem is akárhogyan. Sztahanovista oklevél, kiváló dolgozó jelvény büszke tulajdonosa. De az a tény, hogy 5000 forintot nyert az elmúlt héten békekölcsön kötvényével, felemelte hírét. Azóta mindenki öt újságolja, véle dicsekszik. Ifreztem, hogy nyerni *v fogok — mondja kedves kiejtéssel és közben fürge ujjaival igazítja a rendetlenkedő dobozokat, válogatja a hibásakat. — Mondtam is itt a munkatársaimnak hétfőn reggel, »meglássátok nyerni fo- I gok« igaz-e? — fordul a bri- I gádhoz bizonyítékul. És hogy ! ez így igaz, azt tiz mosolygó, bólintó fej bizonyítja. — Ebédidő alatt csak úgy kutyafuttában bekaptam az I ételt és máris az újságot böngésztem. Egyből az 5000-eknél A kecskeméti járás kultúréletéből tülöpházán A fülöpháziak cselekedete mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Van egy ódon épületük, amelyet kultúrháznak használtak, de most gondoltak egyet és mivel, hogy távolabb is van a községtől, azt határozták el, hogy lebontják és a községbe pedig felépítik. Nagy ambícióval kezdődött az új építkezés. Azonban, hogy a lelkesedés továbbra is lelkesedés maradion, a megyei tanácsnak segítségül kell szegődnie, azaz egy bizonyos pénzösszeget kell eszközölnie ahhoz, hogy felépüljön Fülöpházán az új kultúr- ház. A fülöpháziak azt remélik, hogy a megyei tanács a népművelési minisztériummal karöltve fel segíti építeni. A fülöp- háziakon nem múlik, ők gyorsan cselekednek. Igen gyorsan szeretnék felépíteni, mert ha felépülne, akkor olyan kulturális életet tudnának élni, mint a kunbaracsiak, ahol színjátszó, tánc és kézimunka szakkörök is működnek, nem kis eredménnyel. * A járás kultúréletében akadnak még tüskék szépszámúnál, de vannak szép eredmények, amelyek mégis csak azt bizonyítják, hogy a falu népe nem tudná már soha többé kizárni szívéből a kultúrát, mert a kultúra gyökere az emberi szívből táplálkozik. Nem kis terület a kecskeméti járás. Tizennyolc község súrolja egymás határát benne. Talán még a szél is elfárad, amikorra végigszalad ezen a rónán. A homoki emberek, akik ezen a vidéken élnek, sokat felejtettek már a múltból. Egyre több új fojtogatja a régi torkát. Ebben a járásban összesen nyolc kultúrotthon van. Ezekben az otthonokban élénken folyik az élet. Esténként és vasárnap összegyűlnek a község lakói, ki-ki a saját kutúrott- honaban, hogy kellemesen el- töltse szabadidejét, Issükön Izsákon komoly kultúrélet folyik. A kultúrotthon értékes könyvtárának számos olvasója van. Jól működnek az ismeretterjesztő előadások. Itt alakították meg a gazdák a gazdaköri is. Ladánybenén A kultúra gyümölcsét a la- dánybeneiek is megkóstolták. A saját erejükből hoztak létre egy kutúroíthont. A község öregje, fiatalja részt vett az építésében. A dolgozó parasztok a saját fogatukkal, az ácsok és asztalosok társadalmi munkával segítették, hogy mielőbb beköltözhető legyen, Egy-két község példát vehetne lelkes munkájukról. Többek között L-ajosmizse is. Lajosmissen Lajosmizsén még az elmúlt évben megkezdték a kultúr- ház építését és még a mai napig sincs kész. Nyilván hogy ebben a tanács is vétkes, mert elhanyagolta az építés irányítását. Pedig az alkalom és a lehetőség megvolt. Nyolcvanháromezer forintos összeg állt rendelkezésükre, sőt még 31.000 forintot kaptak utólag. — Reméljük a község dolgozóival együtt, hogy a kultúrház rövidesen felépül és mielőbb átadják a kultúrának, mert a lajosmizselek már régóta várják. Sok jó szándék kell ahhoz, hogy azt mondjuk, éppen itt az ideje. . ígasegyhásán Joggal állíthatjuk példaképül a lajosmizsei kultúrház építőknek az ágasegyháziak igyekezetét. Ük ugyanis még a nyár folyamán ötezer forintos költséggel újjáépítették a kultúrházu- kat. Annyira a község szívévé vált az a kis kultűreentrum, hogy az ottani állami gazdaság is bevitte a filmvetítő gépét, most már az egész község dolgozói gyönyörködhetnek a filmekben. A fdelete t\ másrészt a kárpitosrészleg tagjai panaszolták el. — Miért I nem engednek át bennünket az asztalos ktsz- be, ha itt nem tud a vezetőség .negfeleiö anyagot biztosítani a kezdtem a keresést és ott is volt a számom, Csak úgy vi- songatlam örömömben, — mondja és szinte újra átéli annak a napnak minden izgalmát. — Aztán felmerült bennem a kétely, hátha hibásan nyomták a számot... Usgyi neki, szaladtam az irodára. Ott másik lapban néztem meg, egyezett ■ a szám. Szerda reggelig nehezen ^ teltek az órák. Tervezgettünk odahaza, itt a gyárban és én izgultam, mert majdcsak a hivatalos lista dönti eU vájjon nyertem-e igazán? —- Elszalad, mert kifogyott nz egyik címkéző gépből a csiriz; »tepsit« is kell cserélni mar, meg aztán felgyülemlett a szemét is, hamar összehúzza seprővel. — Nehezen, de csak megvirradt a szerda, — mondja ahogy visszatér. — Már fél- nyolckor a bank előtt kuksoltam, én voltam az első, a cinek fizettek. 4040 forintot számoltak a márkimba. Ennyi pénzem még nem igen volt. — És mit vett ebből a pénzből? — kérdem. — Még nem költöttem et belőle, csak egy ezrest. Tudom már pontosan, mit veszek értei de hadd melegedjenek meg nálam egy kicsit a piros százasok. Meg aztán a hirtelen vásár nem mindig sikerül. — Hát az ezres, ami már gazdát cserélt? 1/ettem egy szép sezlont. ' Bútorom már van, hét év alatt szereztünk kettőnk keresetéből egyetmást, de a sez- Ion nagyon hiányzott. Most aztán végre vehetek egy szép asatáltűzhelyet cs pehelypaplant. Azután, ami még megmarad, azért ruhafélét veszek. A brigád tagjai mosolyogva, hallgatják, ki tudja hányszor beszéltek már róla, hiszen együtt tervezgettek, tanácsokat adtak. Egy nagy család örül itt Raffai Győzőivé szerencséjének. Most az ő, sa következő húzáskor talán a saját kötvényünkre mondja a bemondó: »Nyert 5000 forintot!« (Megvenné.)
