Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

Séta MEGYÉNK EGYIK »legnép­szerűbb« vállalata a »Tatar«. — Ahova ez a vállalat beteszi lá­bát, onnét előbb-utóbb panaszok érkeznek. Ez nyilvánvaló is, ha arra gondolunk, hogy jelenleg is 66 helyen »folytat munkát«. Munka alatt azt kell érteni, hogy építkezésein egy pár em­ber lézeng. Ezért haladnak csi- gátcmpóban előre, és természe­tes, hogy a lassúság miatt az építtető már az összes szente­ket segítségül hívja és olyano­kat mond, hogy azt még ezek a szentek sem képesek lekot- tázni. NÉZZÜK A kecskeméti tata­rozásokat! Aki a Rákóczi-úton sétál, annak bizonyára már fel­tűnt, hogy mennyi idő óta hú­zódik a megyei bíróság épületé­nek helyreállítása. A Béthory-u. 3. számban lakók most már megelégedetten dörzsölik kezü­ket, ezévre várhatják a teljesí­tést. A J. Duclos-utea 35. sz. ház a „TATÁR44 lakói azonban kétségbevonják, hogy ebben az évben helyreál­lítják az épületet. Itt a munka ugyanis jelenleg szünetel. Ha­sonlóképp szünetel a munka a 29. számú házban. De szünetel a munka a Jókai-utca 17. sz. ház tatarozásánál is. ÉS AZ ÉPÍTKEZÉSEK?! A tiszakécskei csecsemőotthon melléképületét ez év végéig kel­lene elkészíteni. A készültségi fok 50 százalék. Ugyancsak ev végére kellene elkészülnie a kecskeméti állatorvosi lakásnak. Készültségi fok 10 százalék, je­lenleg két munkás dolgozik. A kecskeméti háztartási bolt be­fejezési ideje: december 31. Ké­szültségi fok. 8 százalék. Három ember dolgozik. Szünetel a mun­ka a tiszakécskei állatorvosi la­kás építkezésénél is. A kunpe- szériek már igen sokat mérge­lődtek tanácsházuk építése mi­att. Jelenleg kilencen dolgoznak körül az épületen. Készültségi fok 7(i százalék. A melléképületek épí­tése ebben az évben már nem kezdődik meg. A lászlófalvi ta- nitólakásnál hárman tevékeny­kednek. Készültségi fok csak 4P százalék, pedig ezt is még ebben az évben kellett volna befejezni. HA VÉGIGMENNÉNK mind a 60 építkezésen, hasonlókat ta­pasztalnánk. Rendjén van ez? Nem, és nem! Valahol súlyos hibák vannak, hogy az építke­zés ilyen nehezen döcög. Nem minden hibában a Tatarozási Vállalat a ludas, hiszen a keze némelykor eléggé meg van köt­ve. De abban talán nem hibát­lan, hogy kevés munkaerejét annyi helyre szétforgácsolta. így sehol nem halad kielégítően az építkezés és a dolgozók jogosan feltehetik a kérdést: vájjon mit is csinál a »Tatar«, tataroz, fol­toz, helyreállít, fenntart, avagy bebalzsamozza tehetetlenségét?! 57 dolgozó paraszt kapott silóépitési hitelt a kiskőrösi járásban A termelőszövetkezetek példájára már soli egyénileg gazdálkodó is épített silót a takarmány téli tárolására. A silóépités iránt megnyilvánuló érdeklődésre jellemző, hogy csak a kiskőrösi já­rásban 57 egyéni gazda igényelt silóépítési hitel! az idén, mintegy 80 ezer forint összegben. Az öt évi visszafizetésre kiutalt állami hitele­ket valamennyi igénylő kézhez kapta és legtöb­ben fel is használták azt. Ez év végéig a terv szerint 12.450 köbméterrel növelik a betonsilók befogadóképességét megyénk termelőszövetkeze­teiben és egyéni gazdaságaiban. December 15-ig elkészül Kecskemét iif cukrászdája Több alkalommal hírt adtunk arról, hogy a Kecskeméti Veridéglátóípari Vállalat a Wesselé- nyl-utcában korszerűsíti régi cukrászdáját. Mind- ezideig az átalakítás csigalépésben haladt. Ha az előjelek nem csalnak, december 15-én kaput nyithat végre ez az új, igen szépnek ígérkező szórakozóhely. A berendezést tehetséges iparművész tervezte. Magyaros kiképzésű oszlopok, hangulatos ková­csolt vas-csillárok és falikarok, rejtett mennye- zetVUágítás, suhogó függönyök, ízléses, színes üvegablakok teszik hangulatossá a cukrászdát. Két cserépkályha ontja a meleget, Ízléses a bár­pult, és a hírek szerint Kecskeméten szokatlanul udvarias kiszolgálás várható. A Kiskőrösi Gépkör visszakapta helyiségeit Nemrég megírtuk, hogy a Kiskőrösi Népkor csaknem két év óta küzd azért, hogy vissza­kapja helyiségeit. Kérelmük nemcsak a községi tanácsot, hanem a járási, megyei szerveket is foglalkoztatta. A Népújság két héttel ezelőtt utánnajárt a dolognak és megállapította, hogy az épület 1950 óta a község javára van bekebe­lezve, egyben tanácsot adott, amelynek révén a kiskőrösiek hamarosan ismét birtokba vehetik az épületet. A községi tanács vezetői a népfront ja­vaslatát a végrehajtó bizottság elé terjesztették, amely úgy határozott, hogy az épületet vissza­adják a Népkörnek. A községi tanács határozatát 300—350 dolgozó előtt ismertették, akik kitörő ölömmel fogadták ezt az intézkedést. A községi tanács határozata alapján a telek­könyvi hatóság hamarosan átírja a Népkör ja­vára az Alkotmány-utca 2. számú ház tulajdon­jogát. A Népkor ideiglenes vezetőséget választott, amely rövidesen rendbe hozatja az épületet és intézkedik, hogy ismét a kiskőrösi dolgozók jól érezzék magukat a Népkör helyiségeiben. A gép­állomás igazgatója értesítette a Népkör ideigle­nes vezetőségét, hogy a gépállomás könyvtárá­ban őrzött egykori népköri könyveket visszaadja. A Népújság közbenjárására Kiskőrösön pontot tettek egy másfél év óta húzódó ügy végére és ezzel teljésül a lakosság régi óhaja, újból ki- tánilhatnak a Népkor kapui. (ÚiiziA&t&it nem nyúlnak, míg a vacsorára meghívott böllér azt lel nem szeletelte. Vaskút! szokás az is, hogy a kásás hurkát, kóduská- sának hívják. Kódüs ide, kódus oda, azért mégis jókat illatoz­nak belőle. A disznótorokat ma má nem kísérik köszöntők. Régi kö' szöntő volt, melyről már telje sen elfeledkeztek, az a pár sor melyet akkor mondtak, mikor f vendégek már mind megérkez­tek, helyet foglaltak és a házi­asszony a konyhára perdült hogy a disznótoros vacsorát fel­szolgálja; Már most egyéb nincs hátra, A serpenyő siseregjen-susurogjon, A héj ajtó nyikeregjen-nyckeregjen. Finte» üveg firegjen-forogjon, Pénzes zacskó csircgjén-csörögjön, A tepsiben sistereg is a forró zsír, a pintes üveg is sűrűn adja magát kézről-kézbe, az ajtó ugyan nem nyikorog, de sűrűn nyílik, hegy a fogások mind asz­talra kerüljenek. Mind több házban tartanak ma már disznótort. Eljött a disZ- nóvágások ideje. A kora reg­geli órákban mind több ház ud­varáról száll a füst a magasba Perzselnek. Utána a böllér és a segítség nagy munkába kezd, A disznótoros vacsorák a késő éjszakába nyúlnak. Van ahol csak reggel szakad Vége. Hazamenet többször, de leg­alább háromszor illik búcsúz- kodni és egy ajtónyitással keli távozni. Mindenki kezében tál, vagy kosár. Kiki visz magával egy kis kóstolót, VASÁRNAPI LEVÉL *<^CSCS-<^OÉK^CSOr<^eS' Kedves Gyermekek! Ne haragudjatok, de nem tudom tovább magamba fojtani azt a sok-sók mondanivalót, amivel tartozom nektek. Azt hi­szem megértitek. Minden esztendőben millió és millió levelét küldtük nekem. Tele bizakodással, reménységgel. Néha alig tud­tam kiböngészni öreg szemeimmel az ákom-bákomokat, amiket papírra vetettetek. Mégis, hogy megmelegíli a szivemet minden, esztendőben, már a megszólítás is: »Drága Télapó!, Édes Télapó!« Még a könny is kicsordul a szememből, ha arra gondolok, milyen sok szeretet is száll énfelém a világ minden tájáról. Alig is győzöm meghálálni ajándékaimmal. Vannak, akik meggon­doltan, helyesen sorakoztatják fel mit szeretnének kapni. De vannak bizony, akik hebehurgya módon imák, és ném gondol­kodnak. Minap bontottam fel egy levelet, amelyik így szól: »Láttam az Állami Aruház kirakatában egy gyönyörű villamos vasutat, azt hozd el nekem drága Télapó.« Hogy mennyi bosz- szúságot okozoit nekem ez a kérés, ki sem mondhatom. Meg is kérdezem tőled édes fiacskám, hogy gondoltad te est a dolgot? Azt hiszed, olyan csodatevő hatalommal rendelkezem, hogy egy öklömnyi kis cipőcskébe bele tudok gyömöszölni egy ilyen ha­talmas villamos vasútat, amelyik olyan hosszú, majd mint a karóm ? No de sebaj. Valahogy csak megoldottam a dolgot, telerak­tam kárpótlásul az egész cipőt finom csokoládéval, szalóneukór- ral, még mellé is jutott belőle. Beláthatjátok, nem tehettem másként. Hanem valamiről még írnom kell. Amikor az éjszaka sorra- látogatom azokat az édes kis cipőcskéket ebben a szép széles országban, bizony meghatódom, öreg szemeim könnybe is lá­badnak. Tizesztendővel ezelőtti névnapomra emlékezem vissza. Milyen szakadozott, foltos, lyukas cipőcskék vártak rám azon a sötét, zivataros télén, amikor házaitok fölött éppen hogy csak kihunyt a háború tűzcsóvája Az öreg szív könnyen meghatódik. De akkor másért ejtettem a könnyeimet, nem a felém áradó szeretet édes hullámai érintettek meg. Kérdezzétek meg szü­léiteket, ők majd megmondják, milyen szívszaggatóan szomorú látvány volt akkor, azon a zivataros télen egy öklömnyi kis gyermekcipő, festett oldalakkal, s lyukas talppal. De ne beszéljünk erről. Az idén meglátogatott cipőcskék egészén száműzik az én emlékezetemből a tíz év előttieket. És milyen örömmel rakosgatom öreg kezeimmel azokat a mosoly­gós szaloncukrokat, csokoládécsizmákat, ropogós édességeket, a parányi cipőkbe. És valamit ebben az országban is odateszék a ti cipőitek mellé, gyerekek. Egy hófehér, suhogós szárnyú, éde­sen turbékoló galambot. Ti nem láthatjátok, de naponta érézhe- titek szárnya lebbenését. Ennek a galambnak béke a neve. Béke, amely megaranyozza az életet, megédesíti a szaloncukrot és tel­jesíti a ti kis gyermekszívetek legparányibb kívánságát is. Béke. amelyben füstös gyáróriások kéményei rajzolják az égre ezt a szót, miközben kapuikat, a mi gyönyörű életünk ezernyi apróbb és nagyobb, értékes és hasznos tartozékai, kombájnok, aratógc- pek, berregő traktorok, gyermekkocsik, surranó kaszák és még ki tudná mi minden hagyja el. Béke, amelyben édesanyátok csókja és bölcs tanítótok Okos szava jelenti az örömet és nem ijeszti kicsi sziveteket az ágyúk dördülése, a fegyverek utálatos kattogása. Ti legkisebbek nem emlékeztek ezekre. TI csak annak a fehér galambnak a szárny- csattogását hallottátok születésetek első percétől, de idősebb testvéreitek még emlékeznek az átvirrasztott éjszakákra, édes­anyátok könnyes szemére, édesapátok búcsúzó símógatására. amikor a csatába indult. En már nagyon-nagyon öreg vagyok. Sok mindent láttam; Jót is, rosszat is. Higgyétek el nekem, semmi másért nem érde­mes élni, mint a békéért, amelyet minden esztendőben újra és újra elhozok nektek. Legyetek nagyon jók szülőitekhez. Tanul­jatok okos dolgokat, hogy képesek legyetek majd, amikor fel­nőttük megvéd elmezni csakúgy, mint apáitok és anyáitok ezt a drága, ártatlan galambot, amelynek minden tolla napsugártól fényes és amelynek édes turbékolásában a ti csengő kacagáso­tok zenél. Most pedig búcsúzom tőletek! Egy esztendő múlva újból találkozunk. Addig is ne feledkezzetek el arról, amit most. nek­tek Öreg szívvel, de nagy szeretettel írt kedves öreg barátotok TÉLAPÓ, Az Irodalmi Szakosztály ülése Az Irodalmi Szakosztály de­cember 2-án megbeszélést tar­tott Kecskeméten. A megbeszélésen Orosz László, a TTIT tagja beszámolt az ed­digi eredményekről és ismertette az ezután sorrakerülő feladato­kat. megbeszélés jelentőségét olyan fontosabb kérdés A több húzta alá, amelyet a továbbiak­ban a szakosztálynak szem előtt kell tartani. Fény derült arra, hogy az ed­dig megtartott irodalmi előadá­sok nem törekedtek a tárgyalt írót a maga helyén mutatni meg az irodalomban. Sok fontos kérdés vetődött még fel, a megbeszélés termé­keny hozzászólásokkal ért véget Újítás a magkender cséplésére Disznótort ülnek poiai Sándor Vaskúti házában. A te ritétt asztalt köfülülik a hézial és a meghívóit vendégek. / konyha felől ínycsiklandozó J lat terjeng. A tepsiben sül < hurka, kolbász, cigánypecsenye nagy lábasban forr a nemso­kára asztalra kerülő töltöttká- poszta. Elérk—*tt a disznóvágásol ideje. Disznóölő András napjá­val, november 30-ával kezdő­dik. A ma is hagyományos disz­nótoroknak ősi szokások vetet­ték meg alapját. Tájianként Változott a Szokás, mely kísé­rője volt a levágott és feldolgo­zott sertésből készült »disznó- ságok« első kóstolójának. Egy szokás azonban általánossá vált, a vendégeket, rokonokat, ko­mákat és szomszédokat maga a gazda hívja meg. Bácska külö­nösen híres volt disznótorairól. Itt is találni rá a legtöbb régi és bizony elfelejtett népszoká­sokra. Bácska egyes részein azt tartotta a hagyomány, ha a szomszédokat nem hívják meg a disznótorra, »eltűnnek az evő­eszközök, lába kél a sütőből, a kolbásznak és jó. ha helyükben rossz lapátot, istállóvilla fogait találják.« Régi hagyomány írja elő a meghívottak ülésrendjét az asztalnál. A férfiak az asz­talfőn, az asszonyok közbül, a fiatalok pedig az ajtó felé az asztal végén ülnek. A disznó­toros vacsora étlapja is régi keletű. Az egykori feljegyzések előírják, hogy nem hiányozhat belőle az orjaleves, a toroská­poszta, a töltelékek sültje, a ’ánk vagy a hájastészta, Polák Sándorék ezt be is • tartják. G-azdag a menü ma : este. Húsleves orjából, orjahús . tormával, töltöttkáposzta, sült - kolbász, hurka és cigánypecse- . nye, fánk és hájas, kinek mi a gusztusa és közbül és utána jó­fajta vaskúti kadar. Érdekes és ki gondolna arra, hogy a régi szokások még a le­vesbe főzött tészta formáját is előírják. A szokás családról családra szállt és künn a kony­hában ennek a hagyománynak adóznak, mikor az egyik lábas levesbe metélt levestésztát, a másikba csigatésztát főznek. Az ételek fogyasztása közben vélemények is hangzanak. A káposzta töltelékénél a fűszere­zésről szól a dicséret, a hurká­nál a jól eltalált ízességet di­csérik. Ez is régi szokás, népi hagyományok követése, hiszen erről úgy szól a megjegyzés; »étkezés közben derülnek ki a kolbásztöltő férfiak, a hurka- nyomó asszonyok hogyan ügyes­kedtek, mint igyekeztek a száj­ízre találni.« Vaskúton még emlékez­nek a disznótort kísérő helyi szokásokra. Fiatal kis gyerekek verődtek össze esténként, hogy a disznótoros házakba bezörges­senek. Az ablakok alatt vékony kis cérnahangjuk énekelte: Hallottuk, hogy disznót, vágtatok, Jó kolbászt csináltatokt Kóstolót a böllér adjonß Hogy a has iöle pukkadjon. A mai vaskúti disznótor szo­kásai között szerepel, hogy a háziak és vendégeik a tepsiben sült kolbászhoz, hurkához addig A bajai állami gazdaságban évek óta gondot okozott a ken­dermag clcséplésénél a kóró megmentése. A cséplőgép a kó­rót — mely egyébként felhasz­nálható ipari nyersanyag —, ösz- sZezúzta, hasznavehetetlenné tel­te. Az idén újítást alkalmaztak a cséplőgépen a kenderkóró megmentésére. Egy szerkezetet készítettek, amely két egymás­sal szemben forgó gumilapátos dobon alapul. A két dobtávolság rugós lábítő segítségével köze­líthető, illetve távolítható. Ezt a szerkezetet szerelték fel a csép­lőgépre. A gazdaság az újítás alkalma­zásával csépelte el 50 holdon termett magkenderét és 1500 mázsa kenderkórót mentett meg. amit kendergyáraink feldolgoz­hatnak. Az újítás a cséplőgép napi tel­jesítését is növelte. Míg az újí­tás alkalmazása előtt a cséplő­gép napi 8 mázsa magkender cséplésével végzett, addig az újítás alkalmazása óta 15 mázsa a teljesítmény. Ügyeletes orvosolt Kecskeméten A város északi körzetében: dr. Szablics Imre, Kecskemét, J. Duclos-u. 29. A város déli körzetében: dr. Tringer Ferenc. Kecskemét, Rem-utca 22. (A két körzet közti határvo­nal a Rákóczi-út ós a Gáspá" András-utca.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents