Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-29 / 307. szám

« Pessdül az élet Tisza kecskén LOVAS Imre 69 éves, de olyan egészséges, olyan piros, telt az arca, mint annak a szép jonathán almának,^amivel megkínált. Majd kicsattan és oda se fütyül a hét évtizednek. Mindig moso­lyog a szeme és az arca. Két dolgos kezét a térdén nyugtatja és arról beszél, hogy pezsdül az élet Tiszakécskén is. Mert Lovas gazda nemcsak a saját szőlőjével és gyümölcsösével törődik, (amely egyike a legjobban kezeiteknek a tiszakécskei határban), A község gondja is az övé. Most pedig az egyik régen húzódó, égető problémáról, a gazdakörről van szó. — Már kétszer összejöttünk — meséli — a régi helyiséget visszakaptuk, vállaltuk, hogy rendbehozzuk, otthonossá tesszük, hiszen a mienk. Pénzt is gyűjtöttünk. Lovas Imre 50—50 forintot adott egy-egy alkalommal, hogy •egyen valami »alap<< a kezdéshez. Mintegy hatvanon jöttek össze a legutóbbi alkalommal. — A SEGITÔKÊSZSÊG mindjárt az elején megnyilvánult. Nem tudtunk fűteni a helyiségben, mert nem volt kályhánk. Horváth Pál, kerekdombi tanító megtudta ezt és hozott egyet. Bizony, szinte megható az a segíteniakarás, amely mindenki ré­széről megnyilvánul, hogy mielőbb eleven élet legyen a gazda­körünkben. Lovas Imrét, aki azelőtt elnöke volt a gazdakörnek, most is beválasztották a vezetőségbe. Büszkén viseli tisztségét, hiszen némi gyakorlata is van már az ilyesmiben. Nagyon lelkiismere­tesen kutatgatja a régi gazdakör berendezését, amely szanaszét került a községbe, különböző szervezetekhez. — Mondják is valamennyien, hogy visszaadják a padokat, meg az asztalokat, mert nekik úgy sem kell. összefogunk és rend­behozzuk a helyiséget. Összejövünk, beszélgetünk és tanulunk. En is sok tapasztalatot akarok átadni majd gazdatársaimnak. AZ BIZONY hasznos lesz, mert Lovas gazdának vannak bő­ven tapasztalatai. 1908-ban végezte a vincellér-iskolát Kecske­méten, azóta mindig szőlőben és gyümölcsösben végzi munkáját. A négy és fél évtizedes gyakorlat gazdag tárházából sokat tud. meríteni egy fiatal kezdő. És bizony, Lovas Imre felveszi a ver­seny bárkivel a községben. — Előadókat hívunk, akik majd segítenek nekünk abban, hogy a jövőben még jobban gazdálkodjunk. Azelőtt is így csi­náltuk a gazdakörben és bizony, hasznosak voltak ezek az elő­adások. Bár már előbb kezdtük volna. Csak sokáig húzódott a kör megalakítása. HIRTELEN elkomolyodását kedves mosoly váltja fel. _ Szilveszterre szeretnénk rendezni majd valamilyen vacso­rát a gazdakörben. Magukat is szívesen látjuk egy kis pörköltre, meg néhány koccintásra. Ez lesz az avatóünnepség. A meghívást erős kézszorítással pecsételi meg. K, S, Szabás-varrás tanfolyamok indulnak Baján Egy járás nagyszabású újévi tervei A bajai járásban a Hazafias Népfront járási bizottságának kezdeményezésére nagyszabású tervek készültek a mezőgazda- sági termelés fejlesztésére, az állatállomány növelésére. A já­rás szakemberei, élenjáró dol­gozó parasztjai, a helyi adottsá­gok és lehetőségek alkalmazásá­val, a kezdeményezések és ja­vaslatok figyelembe vételével ké­szítették el a tervet, melynek végrehajtására szakbizottságok alakultak. Feladatok a mezőgazdaságban A téli hónapok .során nagy­szabású oktató munka indul a járás községeiben. Az ezüstka­lászos szaktanfolyamok mellett szőlő- és gyümölcstermesztési szaktanfolyamok is vannak. — Január 1-től március 31-ig is­meretterjesztő előadások meg­rendezésére kerül sor a közsé­gekben. Az előadásokat a helyi népfront-bizottságok a gazdakö­rökkel együttesen rendezik. A szaktanfolyamokon és isme­retterjesztő előadásokon az elké­szített terv ismertetésére is sor kerül. A terv tájegységenként és a talajviszonyoknak megfele­lően határozza meg a gyümölcs­termesztés lehetőségeit. Nagyba- racska, Dávod, Hercegszántó községekben a téli almák — jo­nathán, starking, téli aranypar­tién, — termesztését kell to­vább folytatni. Felhívja a figyel­met, hogy a járás termelőszö­vetkezetei igyekezzenek újabb gyümölcsösöket létesíteni. A gyümölcskultúra fejlesztése faiskolák létesítését is szüksé­gessé teszi. 1955-ben Baján, Sü- kösdön, Nagybaracskán, Herceg- szántón és Bácsbokodon faisko­lákat telepítenek majd. A szőlő­termelés fokozására, új szőlők telepítésére Nagybaracskán, Csátalján és Vaskúton a terme­lőszövetkezeteknél, egyénileg dolgozóknál szőlőgyökereztető iskolákat létesítenek. A zöldségtermesztés további fellendítésére, az értékesítés biz­tosítására Baján a termelőszö­vetkezetek állandó jellegű áru­sítócsarnokot nyitnak. Vaskúton fellendítik a kései káposzta termelését, Sükösd és környékén az exportképes fű- szerpaprika termelését. Az állatállomány növelése Az állatállomány növelése szükségessé teszi minden köz­ségben a legelők rendezését, a szakaszos legeltetés bevezetését. A növekvő sertésállomány is több legelőt követel. Uj legelő­ket kell létesíteni Bácsbokodon, Vaskúton, Csávolyon, Felső- szentivánon. A sertéstenyésztés fejlesztése megköveteli, hogy a járás dolgozói fajtiszta tenyész­állatokat vásárolhassanak és azok beszerzését megkönnyít­sék. Az állatállomány fejleszté­sének tervében ezért javasolják a nagybaracskai, dávodi és her­cegszántói törzstenyészetekben az időnkénti tenyészanyag- vásár megtartását. A fajtörzsek meghonosítására is terv készült. A terv berksir körzetnek nyilvánítja Herceg- szántó, Dávod, Nagybaracska, Gara, Bácsszentgyörgy községe­ket. Cornwall tenyészkörzet Bácsbokod, Bácsborsód, Csávoly, Felsőszentiván, Érsekcsanád, Sükösd, Nemesnádudvar. Ve­gyes berksir és Cornwall körzet Baja, Szeremle, Bátmon ostor, Vaskút. A bajai járás olyan értékes berksir típusú sertésekkel ren­delkezik máris, melyek az or­szágban másutt nem találhaték. Joggal nevezhetjük azokat bács­kai berksíreknek. Vérfrissítés céljából a terv mégis jónak lát­ja, hogy külföldről berksir apa­állatok. kerüljenek behozatalra. Az így kiegészített állománnyal el akarják érni, hogy 1956. év végéig a Földművelésügyi Mi­nisztérium által is elfogadott bácskai berksir típus kilenyész- tödjön. Az állatállomány minőségi fel­javítása megköveteli azt, hogy a bajai törzsállattenyésztő állo­más 1955 végéig legalább 12 ter­melőszövetkezetet és Írá rom köz­séget nyiivánttson törzstenyésztő szövetkezetnek, illetve község­nek. Ugyancsak 1955. cv végéig a juhtenyésztés emelésére négy termelőszövetkezetet és két. egyéni tenyészetet törzstenyé­szetté nyilvánítanak. Fokozott gonddal kell fejlesz­teni a baromfi- és víziszárnya­sok tenyésztését is. 1955. év ta­vaszán üzembehelyezik a bajai keltetőállomást. 10 darabegyen­ként 10.000 tojás keltetése válik itt egyszerre lehetővé. A sü- kösdi víziszárnyastelep 140.000 napos csibét és 100.000 darab li­bát és kacsát fog keltetni. Nö­velni fogják a Vaskúti Dózsa keltetőgépeinek kapacitását, hogy a környező termelőszövet­kezeteket és egyénileg dolgozó­kat el tudja látni napos csirkék­kel. Ezek a tervek születtek a ba­jai járásban, hogy a mezőgaz­daság eredményeinek növelésé­vel, az állatállomány további nagymérvű fejlesztésével minél eredménvesebben szolgálhassák az új szakasz gazdaságpolitiká­ját. «MMWMW Koreai fiatalok Kiskunhalason Az MNDSZ bajai szervezete nagy gonddal készült fel az asszonyok téli foglalkoztatására. A bajaszentistváni gazdaasz- szonykörben megindult a szabás­varrás tanfolyam, a kötés és horgolás. Az asszonyok kérésére külön tanfolyam indult a ba­romfinevelés elsajátítására. Az asszonyokat érdeklő kérdések is­mertetésére külön ismeretter­jesztő előadások rendezésére is sor kerül a Szabad Föld Téli Esték keretében, A gazdaasz­szonykörben létesített nép­könyvtár forgalma egy-egy könyvtári napon 100—120 könyv. Homok és Szállásvárosban, valamint az I—III—V. körze­tekben szabás-varrás tanfolya­mok indulnak. A tanfolyamok előadói a Ruházati KTSZ szabá­szai és legjobb dolgozói lesznek. A Gyapjúszövetgyár MNDSZ asszonyai üzemi szabás-varrás tanfolyamot szerveztek. A tan­folyamra, mely január első nap­jaiban kezdődik, az asszonyokon kívül sok leány is jelentkezett. Benaőséget | találkozó zaj­lott le december 24-én délután Kiskunhalason a városi DISZ- bizottság székházában. Koreai fiatalok érkeztek látogatóba a budapesti Agráregyetemröl. Fo­gadásukra megjelentek a járási, városi pártbizottság, tömegszer­vezetek, üzemek küldöttei. Meleghangú köszöntők sora üdvözölte a vendégeket, öten érkeztek: Kim Szám Nam, a két Kim Szong Dzson, Li Szer Jong és Pák Te Ho. A 25 éves Kim Szám Nam, a Koreai Mun­kapárt tagja, kétszeresen kitün­tetett hős. Híradóshadnagyként harcolt a háborúban, többször megsebesült s — mint elmondot­ta — a magyar kórház orvosai ápolták. Szülei amerikai bomba­támadás áldozatai lettek, csa­ládjából csak két testvére várja haza. A 20 éves Li Szer Jong Pjongbu nevű kicsiny faluból jött Magyarországra. Otthon há­roméves technikumot végzett, — itt négy évig tanul még és az­után, mint agrárszakember tér vissza sokat szenvedett hazájá­ba. Tallér István, aki az Agrár­egyetem DISZ-bizottsága részé­ről kísérte a koreai fiatalokat, elmesélte: milyen példás szor­galommal, hallatlan akaraterő­vel tanulnak a koreai diákok. Vasárnap — amikor a fűtetlen szobákban szünetel a tanítás — kabátokba burkolózva tanulnak, jegyzik a magyar szavakat. A kölcsönös I üdvözlések után egyre forróbb, vidámabb baráti légkörben folyt az ismer­kedés. A széphangú Pák Te Ho elénekelte a Sztálin-kantátát, majd felváltva folyt az éneklés. A DISZ-bizottság tagjai magyar népdalokkal kedveskedtek a vendégeknek. De hamarosan ki­derült, hogy számos dalunkat kifogástalan magyar kiejtéssel maguk a koreai diákok is ének­lik. Hamarosan vígan zengett a »Már minálunk babám«, az »Er­dő, erdő, marosszéki kerek er­dő«, koreai dalokkal, kínai indu­lókkal vegyesen. A DISZ-bizottsúg székházából a mezőgazdasági technikumba indult a vendégsereg. Óit már hosszabb ideje 50—60 tagú ko­reai és görög technikuscsoport tartózkodik. Felejthetetlen szép volt a találkozás az egyetemis­ták és fiatalabb testvéreik kö­zölt! A fenyőkkel | díszített kul­túrteremben azután kezdetét vette a karácsonyi ünnepség. A koreai énekcsoport a Kun ü Szen-induló után magyarul éne­kelte el a Rákosi-indulót. A ma­gyar vendégek könnyes szem­mel hallgatták a koreai műsor- bemondó magyarázatát, aki test­véreinek megmagyarázta a ka­rácsony jelentőségét. Arról be­szélt: ilyenkor a családok együtt töltik az estét, szeretetben, örömben, ök — a koreai fiaU- lok — 23.000 kilométer távol­ságból csak gondolatban ülhet­nek szeretteik között — de a ma­gyar nép, a kiskunhalasi tech­nikum vezetőinek szeretete, gon­doskodása az ő számukra is bol­dog, örömteli ünneppé tette a karácsonyt. Fnlmjlheímtlenill | kedves je­lenetek peregtek ezután. Két bájos koreai kislány a »Virág­zik a rózsa« című szovjet film­dalt énekelte el előbb koreai, majd magyar nyelven. Majd fiútársuk hibátlan magyar kiej­téssel Kálmán Imre: Csárdás- kirá!ynő*jéből énekelt. Láttunk görög táncot, tréfás népjátékot a görög technikus-lányok elő­adásában, hallottunk művészi szájharmonika játékot, gyönyör­ködtünk ősi koreai aratótánc­ban s pirosra tapsoltuk tenye­rünket, amikor az egyik kislány magyar dalokra zendített: »Ab­lakomba besütött a holdvilág« és »Szerelem, szerelem, átkozo’ t gyötrelem...« Az ünnepi műsor után meg- gyujtották a fenyők gyertyáit, csillagszóróit. Illetődött csend­ben állták körül a csillogóan fe­keteszemű vendégek a nekik is­meretlen látványosságot. Majd a városi vendéglőben vidám tán­cos mulatsággal folytatódott a karácsonyeste s az étterem ven­dégei is gyönyörködhettek a ko­reai dalokban. Am egyetemi»)* | fiatalok Kiskunhalason töltötték az Ün­nepeket és karácsony másnap­ján; vasárnap meglátogatták a Kiskunhalasi Vörös Szikra, va­lamint a Zsanaeresztői Uj Világ Termelőszövetkezetet. (G K.) K/~ ecskeméten a Rákóczi úti há­rom emeletes bérház pasztell színű ablakke­retei barátságosan in­tegetnek a járókelőkre. Szinte hívogatják az embert, hogy lépjen be a világos, új lépcsőház­ba. Megkeresem az 1-es számú épületrész kapuját, mert akihez megyek, ennek a rész­nek a földszintjén la­kik. Balra az 1-es szá­mú ajtón kis névjegy hirdeti, hogy a lakás boldog tulajdonosa Horváth László. Ke­zem a csengőre téved, de nem nyomhatom le, mert egy édes, csen­gő gyermekkacagás hangja megállítja a mozdulatomat. Nem akarom zavarni ezt a derűs érzelemnyilvání­tást, csak akkor csön­gettem be, amikor el­csendesedett a nevetés. Magas, barnahajú, mosolygó fekete sze­mekkel rámtekintő fia­talasszony nyitott aj­tót. Én először is az előbbi kacagás tulajdo­nosát keresem: Ném kellett soká várnom, előkerült egy pufók, szökehajú kislány: Ma­rika. í"*sak kelten vol- tak otthon, — derült ki, miközben szive* kínálással a jó Horváthék számvetése meleg konyhába igyek­szünk. Az én látoga­tásomnak az a célja, hogy megtudjam, mi­lyen terveket sző az új esztendőre a fiatal munkásházaspár, mit hozott nekik ez a most búcsúzkodó 1954-es esz­tendő. — Férjem az Épü­letlakatosipari Válla­lat dolgozója — ma­gyarázza készségesen a fiatalasszony. — Négy­éves házasok vagyunk — teszi hozzá moso­lyogva — férjem — nem panaszkodhatunk — ebben az esztendő­ben is megkereste, amire szükségünk volt. Persze, azt tudni kell, hogy Horváth László többszörös szta­hanovista, aki nem egyszer 2000 forintot is megkeresett havonta. Átlagos keresete pedig rendszeresen eléri az 1600—1700 forintot. — Az évi számvetés­hez tartozik az is, — említi meg Horvátivá nem kis büszkeséggel, — hogy férjem több íz­ben kapott pénzjutal­mat. Most karácsony­ra is. Nem valami nagy összeget, de őröm­mel töltött el bennün­ket az a ludat, hogy a becsületesen végzett munkát a mi orszá­gunkban sokra értéke­lik és ez anyagi elis­merést is jelent a ren­des havi kereseten fe­lül. ¥ elkesen áll fel az asztaltól és kör­be mutat a szép tiszta konyhában: — Ez ami kis birodalmunk, az új lakás is az állam elis­merését jelenti. Egy évvel ezelőtt költöz­tünk be. Két szoba, konyha, fürdőszoba — ez a mi világunk. — Szép is, kényelmes is. A két és féléves kis­leányra terelődik a fi­gyelem. Sok-sok kará­csonyi ajándékot ka­pott. Most éppen a -Rózsika« nevű pólyás- baba van műsoron, az a legkedvesebb. Persze, Marika már nemcsak játékkal foglalkozik, szülei rendszeresen ne­velik. Ügyesen fogja kezébe a ceruzát és nagy ákom-bákomokat rajzol minden keze- ügyébe kerülő papírra. Visszatér a beszél­* getés fonala a szülők terveire és éle­tére. — Nem volt sem­mink, amikor összeke­rültünk — bocsátja előre magyarázatkép­pen Horváthné. — Mos' ez az egyik legfonto­sabb tervünk, hogy a régies, ódivatú háló­szóba bútorunkat fel­újítjuk a jövő- eszten­dőben. Már vettünk 4 kárpitozott széket és egy asztalt a meglévőn kívül. Ha szétnézünk a konyhában, azt is lát­hatjuk, hogy a kony­habútor is új. És még valami tartozik a csa­lád vagyonához, amit nem lehet úgy hirtele- nében észrevenni, ez egy hízó. Februárba o szerethék leölni. Ügy gondolják Horváthék, hogy addigra eléri a 140—150 kilót, ha csak az étvágya el nem rumlik. Egész nyári ta­karékosság eredménye ez a hízó, amelyik rö­videsen legszebb kin­cse lesz majd az élés­kamrának. A Horváth-család **• tele bizakodás­sal, reménységgel ké­szülődik az 1955-ös Új esztendőre. Szépen gya­rapszik a közös háztar­tás, a fiatalok élete egyre jobb, szebb, gaz­dagabb lesz. (K. M.) (

Next

/
Thumbnails
Contents