Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-28 / 306. szám
A F I U J S A G /r/ankovics Géza, a Kinizsi -s ° I- Konzervgyár tésztaüze- mének fiatal kommunistája pontot tett cikke végére, majd rövid gondolkodás után az íráshoz nem szokott ember akurá- tus tolltartásával felrótta szálkás betűit a sorok fölé: — »Faliújságunk születésnapja.« Mielőtt azonban kifüggesztette volna, mégegyszer átolvasta a cikket: »Egy hét nem nagy idő, de mégis megszokták már dolgozóink, hogy műszak kezdéskor, vagy szabad perceikben odaáli- nak az üvegezett fekete tábla elé s megnézik, van-e rajta valami új írás, rajz, vagy karikatúra, ami érdekli őket, vagy éppen róluk szól... Ezen keresztül is lemérhetjük, hogy menynyit segít munkánkban, tervünk teljesítésében s — milyen népszerű lett a tésztaüzemben a faliújság...« Igen, ezeket a sorokat én is bizonyíthatom, mert utóbbi időben valahányszor kint járok a gyárban s elolvasom a tésztaüzem faliújságát —- mindig találok azon valami újat, hasznosat, a többi üzemrész számára is követendőt. A minap is megállva előtte feltűnt, hogy szerkesztői egyszerű, keresetlen szavakkal, s mégis mennyi ötlettel — milyen céltudatosan küzdenek az írott szóval az évi terv teljesítéséért. íme néhány példa a sok közül' »Bíró Teréz! — olvasom a kis cédulán. — Gyakori igazolatlan hiányzásoddal a terv teljesítését hátráltatod. Ne csodálkozz, ha rendesen dolgozó munkatársaiddal szemben a te borítékod könnyebb lesz.« ^yiár sor az egész íigyelmezr' tetés ég mégis milyen találó. Hasonló rövidséggel az egyik műszakvezető, Kurucz elv- (ársnő példának hozza fel, hogy az egyik vasárnapra virradó műszakban három gépnek le kellett állnia személyhiány miatt s ezáltal a termelés tíz mázsa tésztával csökkent. Alatta pedig felsorolta az igazolatlan hiányzók neveit. E kis írásnak nem is maradt el a hatása. Következő napokban alig volt késés. Egy másik írás arra biztat, hogy a tésztaüzem minden dolgozója próbáljon írni a faliújságra, közölje véleményét és bírálja rajta keresztül a hibákat, hiányosságokat: »1.. Gondolkoztál-e azon elvtárs, hogy ez hatásos lenne, hogy elősegítené a tervteljesítést? Hidd el, egészen biztos, mert — amit én nem veszek észre, azt észreve- szed te...« Az egyik elvtárs (Szabó szaki), akiről nemrég karikatúra jelent meg a faliújságon, hogy hanyag munkájává; növeli a selejtet, belátva hibáit, most már ő írt cikket a hiányosságokról. Sorait érdemes idézni: »... Van mit söpreni a saját portánkon... Megengedhetetlen állapot, hogy egyes kartársnők hátat fordítva gépüknek, miközben az üresen jár, körmeiket manikűrözik, vagy csevegnek.« De a faliújságon keresztül mást is szóvá tesznek. '(jó rtént, hogy az egyik nap karikatúra jelent meg a fekete táblán, amely ágaskodó lovast ábrázolt, kezében szakmájának ismertető jelével, egy francia kulccsal s alatta felírás: »Dúló szaktárs! Ideje volna, ha már ieszállna a lóról, mert magatartása a kollektív szellemet nem segíti elő.« Dúló Imre lakatos, mikor meglátta, hogy mit írtak és rajzoltak róla, először nem tudott szóhoz jutni, azután elfutotta a méreg... Ö ezt nem hagyja annyiban. Ha kell bemegy még a pártirodába is, pedig nem tagja a pártnak. Be is ment, el is panaszolta, hogy hát miért ültették őt fel a lóra, meg miért éppen őt »szúrták ki«, mikor a munkájában nincs kifogás, mikor nála rosszabbak Is vannak. Meg, hogy őneki előre meg kellett volna mutatni azt a rajzot, akkor egész más képe lett volna a dolognak. Ö nem így képzeli el az építő kritikát... — Higgye ei, titkár elvtársnő: ez a tekintélyem rovására megy fejezte be panaszét. Illésné, a párttitkár egy darabig hallgatta, majd megszólalt: — Dúló elvtàrs. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a tésztaüzem tervteljesítése sokban függ a munkájától. Tudjuk, hogy lelkiismeretesen dolgozik és végtelenül ügyel, vigyáz a gépekre: — Ezért csak dicséretet érdemel. De azzal már nem értünk egyet, amilyen nyers és sokszor durva hangnemben beszél a dolgozókkal, vagy hozza tudomásukra, ha a gépeknek valami baja történik. Valószínű ezért cikkezték ki. Mi szeretnénk, ha gondolkozna ezen, de ne higgye, hogy a pártszervezet rossz véleménnyel van Önről, sői ellenkezőleg, igényt tartunk a segítségére, mert meg vagyunt győződve arról, ha változtat hangnemén, nagyon sokat segíthet a pártszervezetnek. (/luló Imre hallgatott. Meg U volt lepve. Uj volt neki ez a segíteni akaró hang. övele még így, ennyi jóindulattal nem beszéltek. Jólesett neki ez az emberi hang, mely bár megbírálta, még sem volt ledorongoló. Ahogy a párttitkárnőt hallgatta, magában már elismerte, hogy benne is vannak hibák s hogy nem volt mindig a legszerencsésebb az a hangnem, amit használt, sőt sok esetben éppen az ellenkező hálást érte el vele. Csak hát nehéz volt mindezt kimondania, mert egy kicsit megrögződött benne, hogy őt nem értik meg.., Dé azért nem maradt benne sokáig az őszinte szó, sőt mi több, a végén annyira feloldódott, hogy még a családi élet ügyes-bajos dolgait is eipana- szolta a titkárnőnek, — jól esett, hogy van, aki meghallgatja. - Amikor pedig távozni készült a pártirodából, egészen másképp hangzott az a szokásos »szabadság«, mint amikor belépett. Cyilésné elvtársnő, a pártC-'' titkár, amikor a tészta- üzem lakatosa becsukta az ajtót, egy darabig clgondolkozva nézett utána, majd fogta a tollat s felnyitva naplóját bejegyezte; »Dúló Imre tésztaüzem. Többet foglalkozni vele — sokat segíthet nekünk.« Sándor. Véget ért a szovjet írók U. kongresszusa MOSZKVA (TASZSZ) Tizenkét napon át dolgozott a szovjet írók II. kongresszusa. A kormánypáholyban ott voltak P. N. Poszpjelov és M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai. A záróülést a legidősebb orosz írók egyike, F. Gladkov nyitotta meg. A kongresszus küldöttel nevében P. Ticsina üdvözölte a külföldi irodalmi közvéleményének jelenlévő képviselőit, és rajtuk keresztül a földkerekség valamennyi haladó íróját. A szűnni nem akaró taps fogadja azt a javaslatot, hogy a szovjet írók II. kongresszusa nevében intézzenek üzenetet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságához. K. Fegyin olvasta fel a javasolt üzenet szövegét. F. Gladkov mondott rövid zárószót. F. Gladkov ezután a szovjet írók II. kongresszusának munkáját befejezettnek nyilvánította. (MTI) A Náci-zubbony Irtai André Stil Csoportom mind az öten, egy óra hosszat cserkésztünk már. De még egy nácira sem bukkantunk. — Már-már megfeledkeztünk minden óvatosságról.. Nem hittünk igazán kutató munkánk sikerében. Fárasztó így járkálni a tél hidegtől csípett haraszt- ban, árkokba be, árkokból ki... Megint csak összeverődtünk ... Egy templom órája — elég messze — ütni kezdett... Vajon hány óra lehet? megálltunk és számoltuk az ütéseket... Már a lépéseink sem zörgetik az avart... Csak állunk, nézünk a magasba — az erdő végtelen csendjében Idegeink elernyednek — hall- gatózunk... De mégsem számolhatjuk végig... Lövés ijeszt fel, éppen előttünk csap le. A kis Jean felkiált és begurul az árokba, fejjel lefelé, lába fennakad. Ml a fák mögé bújunk. Puskalövés volt. Az erdőben vagy a szivemben vert-e ilyen visszhangot? Egyetlen lövés dördült. Tehát egymaga van! Máris látjuk, melyik bokor mögött rejtőzik. Messze van, sokkal messzebb, semhogy egy kézigránátot belevághatnánk a mocskosba! De elcsípjük! Akárhogy is! Ű is tudja. Azok közé a vadak közé lartozhatik, akik szívesen felfordulnak, ha ők is ölhetnek, — ha szájukban egy embertársuk vérének ízével pusztulnak el. Elcsípjük! Bármilyen áron! Fától fáig futva kell megközelíteni... Jean csak megsebesült. »Jean nagyon kérlek, ne jajgass ennyire!... — gondolom. — Elviselhetetlen a jajgatásod!.., Egészen meggyá- vítssz! üjabb lövés. Vaktában lőhetett... Mert mi meg sem mozdultunk a tölgyek mögött. Mégsem!... Egészen becstelen gazember! Jéan lábába lőtt! Semmiért! Csak azért, hogy megkínozza... A kínok kínját okozza neki, mielőtt felfordul!... Es ismét lő! Egymásután kétszer... Nem talált! Ha harmadszor is elsüti a puskáját, odaugrom amögé a fa mögé és belevágom a kézigránátomat a pofájába! De Jean! Jean!... Te megőrültél! Miért kapaszkodsz az árok szélébe? Még beléd ereszt egy újabb golyót. Es a gazember harmadszor is lőtt. Jean vállába... Víssza- gurult az árokba. Es én elszalasztottam az alkalmat, hogy ahhoz a fához ugorjak! Szerencsére egyik bajtársunk akinek nevét sem tudom, nem aludt úgy, mint én. Már zúgott is a kézigránátja... Most! Most robban!... Megint csak nem vigyázunk — odarohanunk a piszokhoz, mintha már meggyőződtünk volna, hogy cafatokra szakadt a bokor mögött. Az a kézigránát alaposan elintézte... de... még él! Revolvere a kezében. Már nincs hozzá ereje, hogy felemelje — csak azért nem süti el. Olyan, mint egy véres rongy — mindene lóg, a karja, a lába, a feje... De tágranyitott szeme elárulja, mit tenne, ha volna hozzá ereje! Egyidős lehet velem. Megpróbál becsapni minket — a szánalmunkat akarja felkelteni. Sírni kezd. — Oh! Mensch! Oh!..-. Es ekkor az ismeretlen baj- társ dühödten rászól, németül. Kiáltva mondja: — Te gazember!..: Mintha szánalom is remegne hangjában, már-már szomorú gyöngédség — nem ezt a mocskost sajnálja, de azt, amivé lehetett volna. Kikapja kezéből revolverét. Azután ránknéz. A lraucia nemzetgyűlés hétfő délutáni ülése PÁRIZS (MTI) Mint már jelentettük, a francia nemzetgyűlés hétfőn 15 órakor megkezdte a párizsi egyezményekről folytatóit vita U. ülését. A nemzetgyűlés illését feszült érdeklődés kíséri, a diplomáciai küldöttségek számára fenntartott páholyok és a karzatok zsúfoltak. Az ülés során a képviselők megindokolták, hogyan szándékoznak szavazatukkal állástfog- lalni a felvetett bizalmi kérdéssorozattal kapcsolatban. Az elsőnek felszólaló Louis Vallon (pártonkívüli) képviselő a párizsi egyezmények ellen foglalt állást, mert — mint mondotta — Nyugat-Németország- nak az Atlanti Szövetségbe való bekapcsolása ellentétben áll a négy nagyhatalomnak a háború után kötött egyezményeivel. Vincent de Moro-Giafferi (radikális-szocialista) kijelentette, hogy nem fogadhatja el a párizsi egyezményeket, annál ke- vésbbé, mert az újrafelfegyver- zett Nyugat-Némctország atomfegyverekkel is rendelkezhetne. Garet (független) képviselő könnyíteni akart Mendes- France helyzetén és ezért feltette a kérdést a miniszterelnöknek: Amennyiben elvetnék az egyezményeket, lehetne-e számítani a nyugati szövetségesek újabb találkozójára á nyugatnémet felfegyverzés ügyében? Garet hozzátette, hogy ha a miniszterelnök negatív választ ad kérdésére, úgy csoportjával együtt támogatni fogja a párizsi egyezményeket. Nyilvánvaló ennek a mesterkedésnek a célja: Garet nagyon jól tudta, hogy negatív választ kap és így ürügyet taiál csoportja számára, hegy megindokolhassa, miért szavaz a kormány mellett. A következő felszólaló Yvon Del bős (radikális-szocialista), volt külügyminiszter, aki azzal érvelt a ratifikáció mellett, hogy amennyiben a francia nemzetgyűlés a párizsi egyezmények ellen szavazna, úgy NyugatNémetország újrafelfegyverzesa Franciaország hozzájárulása nélkül is megvalósulna. Yvon Del* bős kijelentette, hogy »a radikális-szocialista csoport mondhatni, egyhangúan a párizsi egyezmények mellett szavaz majd«. Ezután D'Astier de La Viege-* rie haladó képviselő szólalt fcV aki élésen elítélte »azt a tűrhetetlen nyomást, amelyet Nagy- Britannia és az Egyesült Államok gyakorol Franciaországra«* Azt a nézetét hangoztatta, hogy Franciaország, amennyiben a: nemzetgyűlés elvetné a párizsi egyezményeket »egyidejűleg részesülhet az Atlanti Szövetség garanciáiban és a francia—-szovjet szerződés biztosítékainak? előnyeiben«. Charles Rousseau (volt gaul-» leista), Pierre de Benouville' (volt gaulleista) és Maurice Bcurges-Manoury (radikálisszocialista), volt miniszter bejelentették, hogy a párizsi egyezmények mellett szavaznak majd. Caillet (URSR) kijelentette* hogy a párizsi egyezmények ellen szavaz majd, »tekintettel a tűrhetetlen angol és amerikai nyomásra«. Kiemelte, hogy Franciaország vétójogával élhet az Atlanti Tanácsban, amennyiben szövetségesei megkísérelnék a franciák háta mögött újrafel- fegyverezni Nyugat-Németcrszá- got. André Pierrard (kommunista)' képviselő megindokolta, miért szavaz majd a párizsi egyezmények ellen. Edouard Corniglion-Molinier tábornok (volt gaulleista) bejelentette, hogy többedmagával az egyezmények mellett szavaz. Ezután az ülést rövid időre felfüggesztették, majd Mendes- France beszélt. Mendes-France minden eszközt megragadott arra, hogy az egyezmények ratifikálásával szembehelyezkedő képviselőket rábírja a nyugatnémet felfegyverzés megszavazására. ♦—---------------• A francia vállalatot*. tömegesen keresték fel képviselőiket, követelve, hogy a ratifikálás ellen szavazzanak PÁRIZS (MTI) A péntek hajnali szavazás elutasító eredményétől felbátorítva és lelkesítve az ünnepekben a legszélesebb arányokban is viharosan bontaUgyancsak elképedtünk! — Én is német vagyok *— mondja. Nincs időnk tűnődni, honnan jött, — itt lakik-e, s melyik telepen, mióta?... Vajon melyik aknában dolgozik?... Amúgy sem tudok beszélni, nagyon nehéz a szívem. Kettesben visszamegyek vele Jeanhoz — majdnem megfeledkeztünk róla... Végtelen óvatossággal kiemeljük az árokból. Meg fog gyógyulni! Minden határozottabb cél nélkül magamhoz veszem a náci táskáját. Szemrevaló táska, felül prémes. Andreánál nyitom fel. Szomszédok vagyunk, bármikor bekopogtatunk egymáshoz. Egy könyvet húzok ki a táskából. — »Hitlerjugend« a címe. Biztosan ebből tanulta, hogyan kell ölni. Utána egy csinos kis zubbony kerül elő — nevetségesen jól feszülne rajtam! Még soha nem volt ilyen divatos holmim! Sajnos, baloldalt ott a hitleri sas!... De Andrea azt mondja: — Le lehet .fejteni... Es hogy ne lássák a nyomát, zsebet kell oda varrni. Még ezt is hozzáteszi: — Ha akarod, megcsinálom! Hát igen, ez lenne a legjobb. Mert anyám még azt mondaná: — Ezt ugyan fel úem veszed! Ö utánuk!... Szégyelném magam.,, kozott ki a népi ellenállási és tiltakozó mozgalom. A családjuk körébe hazatért képviselőket a szó szoros értelmében megostromolták a minden rendű és rangú választók küldöttségei, amelyeknek szóvivői nyomatékosan figyelmeztették képviselőiket legsúlyosabb lelkiismereti felelősségükre, amely őket terhelné* ha bárminő nyomásnak engedve a további ratifikációs eljárás során megváltoztatnák korábbi elutasító magatartásukat. De nem hiányzott a figyelmeztetés azon képviselők felé sem, akik pénteken hajnalban még hajlandók voltak kötélnek áilni és megszavazni Nyugat-Németor- szág remilitarizálását. Különösen a munkás küldöttségek szóvivői hangoztatták, hogy az atlanti politika konok képviselői a kormányban igyekeznek a tömegek előtt elrejteni azokat a tényeket, amelyek a Franciaországot fenyegető veszély meglétéről és méreteiről tanúskodnak. Hangoztatták, hogy a párizsi egyezmények nemcsak a francia, hanem a német nép érdekeit is sértik, amennyiben eltorlaszolják Németország újraegyesítésének útját, aláássák a bizalmat az országok és népek között t* a népek megkérdezése nélkül egymással szembenálló katonai tömbökbe kényszerítik Európa nemzeteit, ezzel pedig komoly mértékben bonyolítják az európai helyzetet. A küldött- ségjárásban országszerte csaknem mindenütt resztvettek a Nyugat-Németország rcmilítari- zálásának veszélyével szembeni állásfoglalásukban teljesen egyetértő kommunista, szocialista és katolikus MRP-beli választók*
