Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-26 / 280. szám

A szovjet biztonsági javaslat mellett

Hogy mennyire haladunk előre a júniusi úton, az az állam iránti kötelezettségek teljesítésétől is függ

Nagy nemzeti feladatok végrehajtására kovácsolódik napjainkban mind egységesebbé megyénk dolgozó népe is. Nemzeti jobblétünk növekedésének egyik feltétele az államhatalom helyi szerveinek megerősítése. Ezt célozza a tanácsválasztás nagy munkája is.

A gyakorlat — mint többhe- lyütt tapasztalhattuk, — azt bizonyítja, hogy éppen a tanácsválasztás előtti jelölőgyűléseken, kisgyűléseken, egyéni beszélgetések alkalmával, tehát a választási kampány folyamán az állampolgári kötelezettségek tekintetében furcsa, fonák, megalkuvó nézetek terjedtek el. E nézetek legfőbb hangadói az osztályellenség, a kulákok sorából kerülnek ki, akik hamis nézeteikkel nem egy becsületes, hazájátszerető dolgozó parasztot is megtévesztettek. Többek között vannak, akik úgy vélik, hogy az életszínvonalat az állampolgári kötelezettségek példamutató teljesítése nélkül is lehet emelni. Sőt a tanácsválasztás egyesek szerint egyenesen indok és alkalom arra, hogy eltöröljék, vagy csökkentsék a begyűjtést és az adófizetést. Ménteleken Csikai Mihályné ku- lákasszony odáig vetemedett, hogy kijelentette, hogy nem is fog beadni semmit. Ilyen példa láttán nemcsoda, hogy a múlt vasárnap a Ménteleken lévő jzőlősi-iskolában a választók 'yűlésén a jelenlévők hasonló iiangokat pendítettek meg.

Raffiás József bátyai lakos például váltig hangoztatta gazdatársainak, hogyha őt választják meg tanácstagnak, harcolni fog a beadás és az adókivetés ellen. Raffiás József, a helyi vezetők szerint olyan ember, aki kötelességeket nem ismer, csak jogaival szeretne élni. Saját maga is hátralékos mind az adófizetésben, mind a begyűjtésben, így nem is csoda, ha saját gazdatársait becsapva, a saját malmára igyekszik hajtani a vizet.

Tiszakécskén egy gyűlésen Kiss Mihály fölvetette, miszerint jó volna most, a választás előtt beszüntetni az adófizetést és a begyűjtést.

Sorolhatnánk még hasonló megnyilvánulásokat, de példának ennyi is elég:

A beadás és adófizetés (a fenti negatív bizonyítások szerint is) fontos politikai kérdés: a város és a falu közötti kapcsolat, a munkás-paraszt szövetség kérdése. Ezért helyes, sőt szükséges arra figyelmeztetni megyénk dolgozó parasztságát, hogy anyagi és erkölcsi kárt okoz önmagának, ha hitelt ad az ilyen felelőtlen híreknek s elhanyagolja állam iránti kötelezettségeit. Napjainkban pártunk minden tagjának s a pártszervezetek népnevelőinek kötelessége a beadás és adófizetés fontosságának tudatosításával, megértetésével megakadályozni azt, hogy a dolgozó parasztok hitelt adjanak az ilyen felelőtlen híreknek, ígérgetéseknek s hiszékenységük áldozatává válva feleslegesen károsodjanak.

Régen az úrivilág választási komédiái alkalmával ígértek fűt-fát, hogy megnyerjék a hiszékeny embereket, de a választás után, mikor már nyeregben érezték magukat, nem hajtottak végre az ígéretekből semmit, vagy ha tették — visszavonták. A nép képviselői, a mi jelöltjeink nem tehetnek felelőtlen ígéreteket, nem csinálhatnak olcsó kortesfogásokat s nem engedhetnek meg maguknak ilyen olcsó, kisidőre szóló »»népszerűséget.-“ Népünk helyesli a júniusi politikát és azon az úton kíván haladni. Jelöltjeink előtt sem lehet szebb feladat, mint eltávolítani a rögöket és akadályokat erről az útról. — De térjünk vissza az állampolgári fegyelem kérdéséhez.

Igaz, hogy a népnevelők felvilágosító munkájának számolni kell azzal, hogy a parasztság

közvetlen érdeke azt kívánja, miszerint padlásába, kamrájába minél több termény kerüljön. A világos és érthető, meggyőző mondanivaló megérteti dolgozó parasztságunkkal, hogy ezt nem azáltal kell elérnie, hogy az államot megillető részből von le, — vagyis nem teljesíti kötelezettségeit, — hanem azáltal, hogy él az állam által nyújtott számtalan termelési kedvezménnyel, mint lehetőséggel, jobban, szakszerűbben gondozza földjét, növeli annak termékenységét és nagyobb terméseket takarít be. így amellett, hogy állami érdekeket elégít ki, önmagának is több marad, mert beadási kötelezettsége nem mindenkori terméseredményekhez, hanem a föld területéhez van mérve.

Az idén dolgozó parasztságunk a korábbi évekhez képest kevesebb beadást teljesít. Nemcsak a törvényes kötelezettség lett kisebb, hanem növekedett a termelők nyugalma, biztonsága is — a kormány szigorúan őrködik a törvényesség betartásán. — A községek dolgozóinak megnövekedett munkakedve, jelentős mértékben a beadási kötelezettség leszállításának, szabadpiaci értékesítés reális feltételei megteremtésének tudható be. Ez a megállapítás látszólag ellent mond annak, hogy ma önmaga ellen vét az, aki most az adó és beadáscsökkentési felelőtlen ígéretet tévőknek tapsol. — De csak látszólag!

Miért? A válasz erre a kérdésre egy újabb kérdés, illetve annak magyarázata: Hogyan függ össze a beadás és az adófizetés pontos teljesítése, kinek-kinek a saját életszínvonala emelkedésével?

A munkás-paraszt szövetség mindenekelőtt gazdasági bázisán, az áruforgalmi kapcsolatokon keresztül erősödik. Ez pedig kétoldalú kapcsolat. Mit várnak a munkások a parasztságtól? Azt, hogy minél több és olcsóbb kenyeret, húst és élelmiszert kapjon a faluról. Mit vár a parasztság a munkásságtól? Elegendő és jóminőségű iparcikket, lábbelit, textiliát, mezőgazdasági kisgépeket, stb. Nyilvánvaló ennek a kétoldalú igénynek kielégítése csak a kölcsönös hozzájárulás elvén keresztül lehetséges. Ha a város ellátása megnehezülne, ez nehézséget okozna a falu jobb áruellátásában is. A parasztság pedig elsősorban iparcikkekhez akar jutni pénzéért, amit termékeiért kapott. Ennélfogva tehát érdeke fűződik ahhoz, hogy van-e elegendő árucikk, amelyre pénzét elköltheti. Az igény kielégítését pedig úgy segítheti a maga részéről, ha időben eleget tesz beadási kötelezettségének. Ameny- nyire fontos tehát, hogy dolgozó parasztságunkat árucikkel ellássuk, ugyanolyan fontos a kérdés másik oldala, a begyűjtési és adófizetési tervek teljesítése.

A beadási kötelezettség úgy van megállapítva, hogy az ország lakosságának ellátását a legfontosabb élelmiszercikkekből minimálisan kielégítse. így, ha az állam nem biztosítana megfelelő készleteket mezőgazda- sági termelvényekből, zsírból és húsféleségekből, akkor szabadon érvényesülhetne a spekuláció. Ez pedig, mint saját bőrünkön már tapasztaltuk, nagyfokú árfelhajtást eredményezne. Az egyes áruk felvert értéke így magával hozná a munkások és alkalmazottak fizetésének emelkedését — tudniillik csak így tudnák megvásárolni a szükséges élelmiszereket — így nyilván megdrágulnának az iparcikkek is, ami végső soron azt eredményezné, hogy a beadási rendszer eltörlésével a hiszékeny s csak a mai hasznot néző dolgozó parasztok csakúgy rosszul járnának a drága iparcikkekkel, mint a munkásosztály a drága élelmiszerekkel,

Ha viszont a beadásból elegendő készlet áll kormányunk rendelkezésére, ez alap arra, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés növekedésének arányában árleszállításokat hajtsunk végre. Ki tagadná, hogy ez a politika érdeke mind a munkás- osztálynak, mind a dolgozó parasztságnak? Ezért nincs igaza tehát a Raffiás Józsefeknek, Csikai Mihálynéknak és azoknak, akik az eltörlés mellett kardoskodnak.

Megyénkben ez évben sokan voltak, akik halogatták kötelezettségeik teljesítését. Pató Pál módjára úgy gondolták, ráérnek állam iránti kötelezettségeiket a negyedik negyedévben teljesíteni. Csak a maguk jelenlegi hasznát nézték, az egyéni céljaik érdekében a közösség rovására spekuláltak. A terv azonban törvény. Rájuk kerül az elszámoltatás sora. Az ilyen notórius nemteljesítők érdekeinek adott hangot Kiss Mihály is, amikor javasolta, hogy a választások idejére függesszék fel az adófizetést és a begyűjtést.

Az állampolgári kötelezettségek teljesítése más szempontból is igen fontos. Dolgozó parasztságunk — mint termelési kedve is mutatja — helyeseli a mezőgazdaság fejlesztésének politikáját. A mezőgazdasági termelés növelésének alapvető feltétele azonban a gépesítés üteme. A gépekhez, traktorokhoz, vető- gépekhez, lókapákhoz és fogatos- ekékhez, stb. viszont vas- és fémanyagra van szükség. Ez pedig a mi országunkban nagyon kevés van és így külföldről kell behoznunk nagymennyiségű vasércet, színes fémeket, gumit, emellett rézgálicot, műtrágyát és különböző fontos mezőgazda- sági és ipari nyersanyagokat. Ezeket viszont csak akkor kapjuk meg, ha érte más cikkeket, többek között a beadás útján államilag begyűjtött s rendelkezésünkre álló készletekből mezőgazadsági termelvényeket is adunk cserébe. így világos, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének s a népjólét emelésének politikája nem az adó és beadás eltörlésével, hanem igenis az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítésével valósítható meg,

Az állam többel járul hozzá a dolgozók jólétének növeléséhez, mint amennyi egy-egy község adóbevételi terve. De ha még ezt sem teljesítenék, akkor felvetődik a kérdés, miből adjon az állam a falunak útra, kútra, egészségügyre, iskolára, kórházra és kultúrházra, stb.? Az állampolgári kötelezettségek eltörlése mellett kardoskodók nyilván nem léphetnek fel olyan népszerűtlen követelésekkel, ne építsünk járdát, ne fúrjunk új kutat a falun, ne biztosítsuk a rézgálicot, ruhaneműt, vagy gumicsizmát, — hisz ezzel önmagukat lepleznék le és maguk ellen fordítanák a dolgozó népet — ehelyett az állampolgári kötelezettségek eltörlése mellett ágálnak. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen követelés egyet- jelentene a járdaépítésről, kútfúrásról, rézgálic, stb. biztosításáról való lemondással. Hogy milyen gyorsan valósul meg mindaz tehát, amit kormányunk és pártunk célul tűzött ki, hogy mennyire haladunk előre a júniusi úton, az nagyban függ megyénk dolgozó parasztsága állam iránti kötelezettségeinek teljesítésétől is.

Népuevelőinknek tehát magasztos feladata most megmagyarázni, hogy aki napjainkban

az állami kötelezettségek eltörlésének hangzatos kívánalmával olcsó népszerűségre törekszik* az minden embertársa, s maga ellen is vét, mert a nemzeti fel- emelkedés útján csak úgy haladhatunk biztosan előre, ha a jólét szekerét minden becsületes ember nem hátra, hanem előre segíti saját maga és az egész ország érdekében;

Európában már elég volt a

könnyből és a vérből — ezek a megállapítások csengenek ki azokból a nyilatkozatokból, melyek felemelik tiltó szavukat a német Wehrmacht újjáélesztése ellen. D'Arboussier néger békeküldött a stockholmi értekezleten a minap ezeket mondta: ■»Egy békát úgy nem taníthatsz

MOSZKVA (TASZSZ) November 25-re virradó éjjel New Yorkból Moszkvába érkezett az a különrepülőgép, amely A. J. Visinszkijnek, a kiváló államférfinak, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminisztere első helyettesének, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttének koporsóját szállította.

A vnukovói repülőtér gyászba öltözött. Ideérkezett V. M. Molotov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, a temetés megszervezésével megbízott kormánybizottság tagFranciaországban a haladó orgánumok elítélik Mendes-Fran- ce miniszterelnök washingtoni magatartását, behódolását. »— Mendes-France kapitulált akkor, amikor olyan értékes és ritka ajándékot ajánlott fel Eisenhower elnöknek, amilyen ajándékot soha egyetlen más francia miniszterelnök nem ajánlhatott fel: a Wehrmach tot. Mivel közismert, hogy a német militaristák nem szeretik, ha kardjuk a hüvelyben rozsdásodik, azért érthető az olasz haladó sajtó óhaja, hogy sietni kell az európai szövetség megalakításával. A béke megmentése érdekében a jelenlegi első és legfontosabb feladat az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, a párizsi háborús egyezmények ratifikálásának meghiúsítása. A Molotov-nyilatkozat visszhangja azt mutatja, a népek azt kívánják, hogy Európa ne a német miütarizmus felélesztésének végzetes útján, hanem az euróúszni, hogy forró vízbe dobod!« Európában nem lehet béke, ha ismét tág kaput nyitunk a német militarizmusnak. A békére vágyó emberek a szovjet biztonsági javaslatban látják a béke biztosításának útját. — A következő nyilatkozatok is emellett törnek lándzsát.

jai; M. G. Pervuhin, A. A. Gro- miko, K. P. Gorsenyin, A. F. Gorkin és M. A. Jasznov, továbbá az elhunyt rokonai és barátai, a Szovjetunió külügyminisztériumának: felelős munkatársai, moszkvai társadalmi szervezetek képviselői. Jelen voltak a külföldi államok követségeinek vezetői és munkatársai.

23.50 órakor a repülőgép leszállt. A repülőtéren katonai díszőrség sorakozott fel. Gyászindulókat játszottak. A. J. Vi- sinszkij koporsóját és a koszorúkat kihozták a repülőgépből, majd a gyászmenet elindult a város felé. (MTI)

pai kollektív biztonság útján haladjon.

•

Washingtonban nagy nyugtalansággal szemlélik, hogy a Saar-problémával kapcsolatban tovább dúlnak az ellentétek Bonn kormányköreiben. Az amerikaiak ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a Saar-vidék statútumának elvetése a párizsi egyezmények kudarcát jelentené, minthogy a Saar-vidékre vonatkozóan Párizsban megkötött alku ennek az egyezménynek szerves része. A Német Szociáldemokrata Párt követeli, hogy a Párizsban aláírt francianémet egyezményt váltsák fel egy ideiglenes egyezménnyel, amelyben kimondják; >»a Saar- vidék a francia megszállás alatt álló elidegeníthetetlen német terület, amely a francia megszállási övezeten belül van«. Adenauer kormánykoalíciójához tartozó Szabad Demokrata Párt is ellenzi a Saar-kérdéshen elfoglalt bonni álláspontot.

A bajorországi Augsburg felháborodott lakosai véresre verték Biankót, Adenauer hadügyminiszter jelöltjét

BERLIN (MTI) Theodor Blame, a bopni kormány hadügyminiszterjelöltje szerdán este a kereszténydemokrata unió augsburgi választási gyűlésén megismerkedett a nyugatnémet lakosságnak az újrafelfegyverzésről vallott igazi nézetével.

Amikor Blank megjelent a szónoki emelvényen és beszélni kezdett, a jelenlévők lehurrogták, Takarodjék a pokolba! •— ilyen és ehhez hasonló felkiáltások hangzottak el a teremben.

Blank ennek ellenére folytatni akarta választási kortesbeszédét. A gyűlés részvevői erre lerántották az emelvényre’, földreteperték és véresre rugdosták Adenauer hadügyminiszter jelöltjét,

KÜLPOLITIKAI HELYZETKÉP

<— Örömmel olvastam a magyar kormány válaszát a Szovjetunió jegyzékére, örömmel olvastam, hogy kormányunk szükségesnek és halaszthatatlannak tartja: tárgyalások alapján jöjjön létre az európai kollektív biztonsági rendszer.

Az eddigi nemzetközi tárgyalások eredményei is azt mutatjáki hogy sok vitás és nemzetközi szempontból veszélyes kérdést el lehet intézni jóakaratú tárgyalások keretében.

A Magyar Népköztársaság kormánya is kész most résztvenni a szovjet kormány által javasolt tanácskozáson és ezzel a készséggel is bizonyítani akarja, hogy minden törekvése arra irányul: egész Európában és hazánkban jöjjön el és szilárduljon meg az egyetemes béke,

Mihályfi István plébános, Kalocsa.

•

— Az európai kollektív biztonság megteremtésére irányuló szovjet jegyzéket reménységgel olvastam és a javaslat útját további reménységgel kísérem. Reménység és — szerény véleményem szerint — lehetőség van arra, hogy a háborús feszültségeket okozó kérdések, ezek között elsősorban a német kérdés, békés tárgyalások formájában megoldhatók.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy az újabb háborút elkerüljük és a munkát akadályozó háborús feszültség megszűnjön. — Csak békében, csak háborús félelmektől mentes légkörben lehet komoly cpítőmunkát végezni népünk és az egész emberiség érdekében.

Én, mint lelkipásztor, naponta imádkozom és dolgozom azért, hogy a békességre igyekezök jószándékát isten áldja meg és koronázza sikerrel.

Kovács Bálint, ref. lelkipásztor, Kecskemét.

Moszkvába érkezett a repülőgép A. J. Visinszkíj koporsójával