Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-20 / 275. szám

NÉPÜNK NAGY ORSZAGEPITO TERVEIBEN BIZTON SZÁMÍT FIAIRA ÉS LEÁNYAIRA Ifjú választók gyűlése as ors tágításban Csütörtökön délután az or­szággyűlés üléstermében az ifjú választók tartottak nagy­gyűlést a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a DISZ központi vezetősége meghívásá­ra. Kovács Antal, a DISZ buda­pesti bizottságának első titká­ra megnyitó szavai után Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. Be­szédének bevezető részében foglalkozott a tanácsválasztá- sok nagy jelentőségének kérdé­sével, majd rátért az új sza­kasz politikájának a méltatásá­ra. — A júniusi út, a szocialis­ta társadalom félé való biztos előrehaladásnak egyetlen jár­ható útja, a jövő útja, éppen azért, az ifjúság útja is — mondotta. — Éppen ezért bátran előre kell haladnunk a júniusi úton. A júniusi politika és a tanács­választások a legszorosabban összefüggenek. A júniusi politi­ka az emberről való fokozot­tabb gondoskodás, életviszo­nyainak állandó javítása, anya­gi és kulturális szükségletei nö­vekvő kielégítése, szociális es egészségügyi helyzetének javí­tása. A júniusi politika közép­pontjában az épülő szocialista társadalom és annak tagjai, az emberek állanak, mindennapi szükségleteikkel. Ezután hangoztatta, nagy szükség van merész­ségre, áldozatvállalásra, lel­kesedésre. Ezekre a kiváló tulajdonságokra igen nagy szükség van épülő szocialista társadalmunkban, amely nem áll egyhelyben, ha­nem él és fejlődik az emberrel együtt, amelynek jelleme, szo­kása, tudása az előző nemzedé­kek által felhalmozott nagy és értékes társadalmi tapasztalat. Az idősebb nemzedék rendelke­zik ezekkel a tapasztalatokkal, ezért fontos feladat kifejleszte­ni az ifjúságban azokat a jel­lemvonásokat, amelyek a mi tár­sadalmunkban hasznosaknak bi­zonyulnak a szocializmus építé­sében. Etekintetben az iskola, a család és a társadalmi környe­zet mellett igen fontos szerepe van a DISZ-nek, amelynek leg­nagyobb feladata az új szocia­lista ember kialakítása. A DISZ hatalmas segítsé­get kapott a Hazafias Nép­frontban. A Hazafias Népfrontnak, mely­nek eszmei tartalma, valamint erkölcsi és politikai alapja a magyar ifjúság legnemesebb eszméit, céljait és harcos hagyo­mányait magában foglalja, igen komoly hatása és befolyása van az ifjúságra. A hazafiság érzé­se, a nemzeti egység gondolata, és mindazok az eszmények, me­lyekkel ifjú nemzedékünk egy- gyé forrott, a Hazafias Népfront mozgalmában nagyszerűen ki­domborodnak. A Hazafias Nép­frontnak jellemalakító . hatása és befolyása van és még inkább lesz az ifjúságra, amely annak munkájában való részvételből élettapasztalatot, felelősségérze­tet, előrelátást és bölcsességet meríthet. A következőkben Nagy elv­társ arról beszélt, hogy a fiatalok emeljék fel sza­vukat a német mllitarizmus ellen. Az új német agresszió elhárítá­sa nemzeti létünk kérdése, min­den magyar hazafi becsületbeli ügye. Ifjúságunk, amely a leg­többet szenvedett a német mili- tarizmustól, amelynek soraiból a legtöbb áldozatot szedte, amely­nek szine-virágát a két világ­háborúban a magyarság érde­keitől Idegen célokért, elpusztí­totta, a DISZ-szel az élén, a Hazafias Népfront-mozgalomban emelje fel tiltakozó szavát a londoni és párizsi egyezmények­ben feltámasztott német milita- rizmus ellen. Nemzeti érdekünk, hogy az európai népeket, köztük a magyar népet fenyegető ve­szély elhárítására irányuló nagy erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió tesz, minden erőnk­kel támogassuk és közreműköd­jünk az európai kollektív biz­tonság megteremtésére hivatott tárgyalásokon éppúgy, mint azoknak az intézkedéseknek megvalósításában, amelyek el­hárítják- hazánk felől a német militarizmus által felidézett vészt. Örömmel üdvözölhetjük ezért a Szovjetuniónak az európai államok értekezleté­re irányuló kezdeményezését, amelynek feladata az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, egy új háború lehetőségének elhárítása. Nagy Imre elvtárs ezután han­goztatta, hogy az ifjúság a mi jogos büsz­keségünk és reménységünk. Az ifjúság leikéért folyik a harc, és ezt a harcot a régi rendszer még nem adta fel. Eb­ben a harcban, a nevelés, a fel­világosítás, a meggyőzés eszkö­zével, több törődéssel és türe­lemmel kel! fiatalságunkat meg­szabadítani eltévedéseitől és hi­báitól, hogy új, szocialista em­berré válásának út.jából elhá­rítsuk a ma még fennálló aka­dályokat. Ahogyan nem helyes szemet hunyni az ilyenfajta ká­ros jelenségek láttán, éppenúgy nem helyes ezeket eltúlozni. — Soha az ifjúság előtt nem lebegtek szebb, felemelőbb, me­részebb és nagyszerűbb célok, mint napjainkban — mondotta befejezésül Nagy elvtárs. — Fo­gékony telketekkel tegyétek ma­gatokévá a szocializmus nagy eszméit, ápoljátok haladó nem­zeti hagyományainkat. Töreked­jetek minél szebb eredmények­re a termelésben és a tanulás­ban, mutassatok példát a mun­kaversenyben, legyetek önfelál­dozó harcosai hazánk független­ségének és szabadságának, né­pünk felemelkedésének, a szo­cializmus építésének. A párt útmutatásaival, a DISZ vezeté­sével minden erőtökkel és ké­pességetekkel segítsétek elő, hogy a júniusi úton minél előbb szebb, jobb, vidámabb legyen az életünk. A Béke-Világtanács ülésszakának megnyitó ülése STOCKHOLM (TASZSZ) Mint jelentették, november hó 18-án Stockholmban megnyílt a Béke- Világtanács ülésszaka. Az ülésszakot Sven Hector lel­kész, a svéd békemozgalom egyik vezetője nyitotta meg, aki ezen az első ülésen elnökölt. A szónok rámutatott arra a veszélyre, amelyet az egyetemes béke és biztonság szempontjá­ból a katonai tömbök alakítása, köztük a Nyugat-Németország újralelfegyverzéséről nemrég Londonban és Párizsban megkö­tött egyezmények jelentenek. Hector a nemzetközi együtt­működés szükségességéről szólva kijelentette: a népeknek össze kell fogníok, hogy megoldást ta­láljanak a közös problémákra és kiküszöböljék mindazokat az okokat, amelyek gátolják a nem­zetközi feszültség további eny­hülését. Legyen ez az ülésszak — mondta befejezésül — kiinduló­pont azon az úton, amely a béke és a népek közötti együttműkö­dés erőit újabb győzelmekhez vezeti. Ezután Ambrogio Donini sze­nátor, római egyetemi tanár és Gilbert de Hchambrun francia parlamenti képviselő mondott beszámolót »valamennyi európai ország együttműködése közös biztonságuk biztosítása céljából-« című elsőszámú napirendi pont­tal kapcsolatban. (MTI) A minisztertanács határozata a gépállomási dolgozók munkaeaység- kiegészítéséről A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat kimondja, hogy minden gépállomási traktorve­zető, kombájnvezető, segédkom- báj övezető és munkagépke- zeló a gépállomás által biztosí­tott béren felül, a termelőszövet­kezettől természetbeni és pénz­beli munkaegységkiegészítést kap, ha a zárszámadáskor az egy munkaegységre eső termelő­szövetkezeti jövedelem megha­ladja a gépállomási bért. A munkaegységkiegészítés el­számolására a minisztertanács legutóbb az alábbi határozatot hozta: A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a gépállomási traktorvezetőknek, kombájnve­zetőknek, segédkombájnvezetők- nek és munkagépkezelőknek, a gépállomási béren felül járó mun­kaegységkiegészítésnek olyan hányadát kötelesek megfizetni, hogy a gépállomási díjtétel és a munkaegységkiegészítés együt-i tes összege ne haladja meg az I., II. típusú termelőszövetkezeti csoportok gépállomási díjtételét. A fennmaradó különbözetet a gépállomások útján az állam fi­zeti ki a traktorosoknak. (MTI) Megyénk katolikus papjainak békebizottsága bővített választmányi ülést tartott Kecskeméten Az elmúlt napokban megyénk katolikus papjainak békebi­zottsága Kecskeméten, a megyei tanács tanácstermében bővített választmányi ülést tartott. Mint vendég részt vett a gyűlésen dr. Kujáni Ferenc kalocsai érseki helynök, Máté János veszprémi püspöki helynök és dr. Ijjas Jó­zsef pápai prelátus, miskei plébános, és az Országos Béke­tanács küldötteként Kiss Zol­tán. Oláh Károly kiskunfélegyhá­zi plébános, a békebizottság elnöke megnyitó szavai után Novák József, kecskeméti admi­nisztrátor, a békebizottság titká­ra tartott beszámolót. Ebben han­goztatta, hogy szívvel-lélekkel támogatja a Szovjetunió javas­latát az európai kollektív biz­tonságra vonatkozóan és célra­vezetőnek tartja az európai ál­lamok értekezletét az európai népei: békéjének biztosítására. Ezután méltatta a Hazafias Népfront szerepét, történelmi jelentőségét és feladatát a ta­nácsválasztásokban. Felkérte paptársait, hogy a lanácsválasz- t,ás előkészítésében támogas­sák a népfrontot, úgy mint ő, aki a kecskeméti máriavárosi szavazókor jelöltje. Novák József beszámolójához számosán szóltak hozzá. Ezek közül Lantos János jánoshalmi esperes-plébános méltatta a jú­niusi politika helyességét, va­lamint a tanácsválasztások demokratizmusát és indítvá­nyozta, hogy a választmány hoz­zon határozatot arról, hogy a Hazafias Népfront munkáját mindnyájan szívvel-lélekkel tá­mogassák. Mihályfi István ka­locsai plébános hangoztatta, hogy a pap személyes példaadá­sával több segítséget adhat a népfrontnak, mint szóval. Ha elmegyünk a gyűlésekre és ott építőszóval felszólalunk a nép­front mellett, egyúttal magatar­tásunkkal hitet teszünk a nép­front politikája mellett. Ezt hí­veink szívesen veszik. Máté János veszprémi püspöki helynök aláhúzta annak a fontosságát, hogy ami a választmányi gyű­lésen elhangzott, az ne legyen véka alá rejtett kincs, hanem vigyük híveink, paptársaink kö­rébe is. Találkozásaink alkal­mával így tudjuk a fagyot en­gesztelni. Nem szabad kifo­gásokat emlegetni, amikor a nép ügyéről van szó, akkor nekünk is ott kell lennünk. Hozzászólt még Károlyi Lajos alpári plébános, Tököly István kerekegyházi plébános, préposi, dr. Mészáros Károly madarasi plébános, Bátyi Pál kecskeméti káplán. Az ülés Oláh Károly kiskun­félegyházi plébános zárószavai­val ért véget. A napok ólomlábon jártak. Csak néhány napja hurcolták ide valamennyiüket, de színié tűrhetetlen az idő lassú múlá­sa, öten voltak az egyik emeleti cellában. A priccscn üldögélve tűnődtek, llitkán bukkant elő a szó. Valami mély aggódás vette hatalmába mind az ötilket, nem magukért, hanem inkább családjuk, népük, az ország sor­sáért. Gondolataikba merültek... Arcuk elsoványodott, színtelen lett. Szemükben a régi tűz fénye lobog. S ez a tűz olthatatlan ad­dig, míg a szív dobog. S ezek a szívek az ügy győzelméért, az újabb forradalomért dobognak. Próbálja bárki oltani egyét is, helyébe száz és ezer lobban ha­talmas lánggá egyesülve, hogy felperzselje az elnyomást, hogy melegével felszántsa egy ország, égy nép könnyét. Nem ismer­ték a veszélyt, mely percról- percre közeledett feléjük. Tud­ták, hogy valaminek történnie kell. Úgy gondolták valameny- nyien, hogyha odakerül a sor, az igazság előtt még a bíróság­nak is meg kell hajolnia. Már nagyra rajzolódtak az árnyékok a rég meszeletlen, piszkos falon. A nap hatalmas fáklyája beomlott a kis ablakon, mintha a város sokezer szívé­nek melegét csokorba kötve dob­ta volna be az egyébként át­hatolhatatlan ablakon. Va­lamennyien megérezték ezt a képletes bíztatást. Jól esett még ez is. Ilyenkor az ember még az olyannyira megfoghatatlan és valószínűtlen dolgokbçn is bízni tud. Szili István, az egyik az öt kö­zül megmarkolta a rozsdás rá­csot és tehetetlen elkeseredésé­ben ezzel együtt szerette volna * Az ellenforradalmi idők sokat szenvedett hőseinek 35. évfordulója, ra. FEKETE ÉJSZAKÁK* — Vázlatok egy nagyobb írésműhöz — szétszakítani az elnyomók né­pünkre nehezedő rabláncát. Sze­gedi Lajos, Farkas István, La- zarovics Károly és Takács István szótlanul figyelték ezt a kinemelégülő fellángolást. Va­lamennyien érezték, hogy te­hetetlenek. Takács, aki párt­titkár volt, csak annyit szólt: — Hagyd Pista... magad, vagy öten, kevesen vagyunk ehhez. Az egész népnek kell szétszakí­tani a börtönrácsokat! Az alkonyat ólomszürkével, majd az este mélyfekeiével szőt­te át a cella belsejét. Világot nem adtak be, a villany meg nem működött. Hogy is adtak volna, hiszen a nappali világosságot is sajnálták tőlük. A sötétség ideje úgy tűnik, mint az örökkévaló­ság. A percek csigalassúsággal másznak. S ha a városban tel­jesen elül az élet zaja, az oda­hallatszó negyedóránkénti to­ronyóra ütést alig lehet kivárni. Mint minden este, ma is szemük előtt vonult el a márciustól augusztusig tartó négyhónapos nagy küzdelem minden esemé­nye. Micsoda erőnk volt! Lesz-e mégegyszer olyan május 1, mint ez évben volt? Negyvenezer em­ber ... legyvrhetetlen erő... hatalmas tömeg. Egetverő lel­kesedés. ügy hullámzott a Sza­badság-téren, mint a inagát nyu­godtunk, jókedvűnek érző ten­ger. Persze a banditák sérti hagy­ták magukat. Szentkirályon fel­szították a parasztok kedvif. Bo­tokkal, kapákkal indultak a vá­rosnak. Héjjas és Liszka álltak a megmozdulás mögött. Am a parasztokkal nem volt nehéz megértetni, hogy milyen célok áldozatai. (2) A messzire nyúló, lwsszii útú eseménylánc egészen az elhurco­lás éjszakájáig vezetett azemlé­kezetben. A kapun nem is dö­römböltek, hanem egyből besza­kították. Féltek... de egészen különleges módon, öten-hatan, pisztollyal, puskával törtek Varkas István egyszobás laká­sára és kis családjára. Csőre- töltött fegyverrel ugrottak be a csizmával berúgott konyhaajtón. Fegyverrel a fegyvertelennel, a gyermekeit védő és hisztériku­san féltő anyaval szemben. Ez volt az a hőstettszámbamenő Héjjas-virtus, amiről az ellenfor­radalmi urak az étellel-itallal dúsan megrakott asztalok körül olyan szívesen beszélgettek és vontak ugyanakkor glóriát az egész Európában elítélt gyilkos feje köré. — Állj odébb te szajha, mert szuronyt mártok beléd — mond­ta az egyik marcona. — Ne nyi- vákoljon itt, a kőikéit meg döglessze már le. Gyerünk, gye­dünk — szólt oda Farkasnak, — nem kell annyira öltözködni, ga­rantálom, hogy nem lakziba megy és röhögött a saját mondá­sán, akár egy sakál. Aztán a karjánál fogva elrántotta a betö­rő. Az előrenyujtott kéz asz- szony nélkül és az asszony ölelés nélkül maradt. Csak gondolat­ban csókolhatta végig a csalá­dot. Még száz méterrel is odébb a feleség mély, fájdalmas zoko­gását hallotta. A szíve tu­dott volna megszakadni S most ebben a pillanatban újra hallja, olyan pontosan, mint ak­kor ... abban a pillanatban. Rossz előérzete van. Mintha a többiek is ugyanígy lennenek, Egyikük sem alszik, csak eldől­tek a. priccsen és mit tehettek mást: álmodoztak a szabad élet­ről. A következő pillanatokban sűrű léptek hallatszottak. Csizmák, bakancsok koppa.ntak a szűk folyosón. Szokatlan volt éjszaka ez a nagy mozgolódás. De a kopogáson, a különböző iramú lépteken kívül percek múlva már egetverő káromkodás, ajtócsapkodás és szívdobogtató fájdalomordítás töltötte meg a börtön egyébként erőlte­tett csendjét. S egyszerre csak felszakadt a nagyzáras, erős pántozatú ajtó. A bent addig feszülten figyelők felugrottak helyükről és nem értve a hirtelen keletkezett hely­zetet, jobb karjukat védekezőén emelték fel és két lépéssel a cella mélyébe hátráltak. A sarkig kicsapott ajtó küszöbén négy részeg dülöngélt. Gondo­latnyi ideig mozdulatlanul áll­tak, mintha nem tudták volna hogyan is kezdjenek munkához. Valaki mögöttük lámpát emelt a magasba és az enyhe fény viaszszínűre festette a fáradt arcokat. Talán farkasszemet is néztek egymással és ebben a csak néhány ember alkotta két csoportban két világ tükröződötL Az egyik a vad öldöklés világa, ahol erénnyé lett a gyilkolás, a tömegnyomorítás, ahol az em­berélet még annyit sem jelent, mint egy korty pálinka. A másik a humanizmus, az élet világa, akiknek szemében a szabad élet szenvedélyes re* ménysége tündököl, akik ugyan* ilyen szenvedélyességgel akar* ják is a szabad életet, akik elszántak és félelemnélkylieki hogy megvalósítsák az új vilá­got. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents