Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-16 / 271. szám

A bácsalmási álfatkórház munkájáról K^t éve működik a bácsalmási állatkórház, de ez a két. év elegendő volt ahhoz, hogy a környékben lévő állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok bizal­mát kiérdemelje. Míg 1953-bam mindössze 318 beteg állatot kezeltek a kórházban, az idén már 1112 állat részesült kórházi ápol; is ban, amelyből mindössze 13 darab volt az elhullás. A bácsalmási állatkórház híre, az ott vég­zett eredményes gyógykezelés, messze, vidéken ismertté vált. A statisztikai adatok erről is be­számolnak. 1953-ban a vidékről kezelésre hozott állatok az összes betegállomány 21.6 százalékát tették ki. Ez a szám az idén már 37.8 százalék­ra emelkedett. Nem ig csoda, hisz Hajósról, Cá­riról, Szerelmiéről, Tompáról, Jánoshalmáról, sőt a messzi Asotthalmáról is hoztak betegeket a bácsalmási állatkórháziba. A kórháznak külön ambulanciás rendelése is van. Itt a betegség megállapítása után kiírják a megfelelő gyógyszert, g a beteg állat gazdáját ellátják hasznos tanácsokkal. Az állatkórház ambulanciáiéra szintén sok állatot hajtanak fel naponta a környékbeli községekből. A kórház orvosai: dr. Veréb János és dr. Ró­nai Elek, igen kiváló eredményeket értek már el a különfajta állatbetegségek megelőzésében, vagy egyes betegségek továbbterjedésének meg­akadályozásában. A kórházba kivizsgálásra ke­rült állatokat ugyanis laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá, melynek során már a kezdeti vagy éppen jelentkező betegségek is megmutatkoznak. Az időben alkalmazott kezeléssel pedig már na­gyon sok állatot tudtak megmenteni. Emellett az állatkórházban olcsó a keze­lés. A férőhely, a különböző szérumok, melyek a betegségek gyógyítására szükségesek, — telje­sen díjtalanok. A kórházi kezelésnél mindössze az elfogyasztott takarmányt és a különleges orvosságokat kell megtéríteni. Neszvccskó István, bácsalmási dolgozó paraszt lovának lába megsé­rült. Hatnapos kórházi kezelésre és ápolásra volt szükség, mire az állat rendbejött. Mindezért pe­dig Neszvöcskó Istvánnak mindössze 26 forintot kellett fizetnie. Az állatkórház nehézségekkel is küzd. Az egyre nagyobb érdeklődés következtében a kór­ház bővítésre szorulna. Ezenkívül egyes felsze­relési eszközök is nélkülözhetetlenül szükségessé váltak. Sürgősen kellene egy műtőasztalul szol­gáló modern döntődívány és sterilizáló, amely nélkül nehéz és körülményes a műtéteknél hasz­nált műszerek fertőtlenítése. A bácsalmási állat­kórház megérdemelné a róla való nagyobb gon­doskodást, hiszen nagy és jelentős szolgálatot tölt be az állategészségügy védelmében, a külön­böző állatbetegségek megelőzésében és azok gyógyításában. Ezt láttuk, hallottuk Szabadszálláson Az idén először érlelt szép fehérszemű, duzzadtkalászú rizst a szabadszállási halár. Nem nagy területen — mindössze 17 holdon. A bátor kezdeményezés néhány dolgozó parasztot és a legeltetési bizottságot dicséri. Közöttük Tercsi Gábort, aki 10 holdon, Fabók Imre középparasztot, aki próbálkozásnak egy holdon termelt az idén rizst. A próbálkozás jól sikerüli — 28 mázsa volt az átlagtermés. Fabók Imrének a hántolt rizsből 12.000 forint jövedelme lett. Mindez pedig csak a kezdet. Nemrégen a tanács mezőgazda- sági előadója a járási földnyilvántartóval kiment a Borjú-járásba, hogy egynéhány dolgozó paraszt csereingatlannal kapcsolatos ké­relmét elintézze. Amint a cserelerületet kimérték, még beszélgettek egy kicsit. A gazdasági előadó szeme megaliadt a földön, s a hirtelen jött ötlel izgalmával kérdezte a három dolgozó parasztot: R. Szabó Sándort, Szabó Imrét és Kovács Józsefet: — Ez a föld közel fekszik a csatornához, meg ugyanolyan minőségű, mint a rizstermelőké. Mi lenne, ha maguk is meg­próbálkoznának itt a rizzsel? Nem kellett sokáig bíztatni egyiküket sem: — Hallottunk mi már arról, hogy milyen jól sikerült az idén; — mondották. — Hát, ha erről lenne szó, szívesen belemennénk a dologba — döntöttek mind a hárman. ; Hót így kezdődött. Azóta eltelt már mintegy másfél hónap s Szabó Imréék mögé felsorakozott még 150 szabadszállási dolgozó paraszt. Azt írtuk a cikk elején, hogy az idén 17 holdon termelt rizst a szabadszállási határ. Jövőre már 300 holdos rizstáblán sarjad a 150 dolgozó paraszt meg biztatóbb jövője. * A gyakorlat és tudomány embereinek találkozása Tapasztalatcsere a kiskunhalasi mezőgazdasági technikumban A kiskunhalasi mezőgazda- sági technikumban látogatást .ártották a járás mezőgazdasági szakemberei: agronómusok, ter melőszövetkezeti elnökök és rajtuk kívül számos egyénileg dolgozó paraszt. A technikum kultúrtermében cgybegyült vendégeket Rada Antal igazgató üdvözölte, majd Kókai elvtárs, a járási pártbi­zottság munkatársa méltatta t találkozó jelentőségét. Hangsú­lyozta többek között a szakirá­nyítás szükségességét, a szak­emberek szerepét a mezőgazda­ság fejlesztésében. Ezután három szakelőadás hangzott el. Haluza Ferenc gaz dasági tanár a meszes-szódás szikesek javítási módját ismer­tette. Varga Gyula a takar- mányalap biztosításáról beszélt. Szakszerű és gazdaságos takar­mányozás nélkül nincs kifizető­dő állattenyésztés — hangsú­lyozta. A csak tömegtakarmá nyo-n tartott jószág nem hasz­nálja ki teljesítőképességét és nem jövedelmez. Ilyen esetben pedig kész ráfizetés az állattar­tás. Részletesen ismertette az egyes hasznos takarmányfajták tápanyagtartalmát. A csupán zöldcsalamádén tartott jószag például megfelelő mennyiségű cukorhoz, illetve keményítőhöz jut, de a termeléshez feltétlen szüksége van fehérjére is, ame­lyet abrakkal, másfajta takar­mánnyal kell szervezetébe jut­tatni. Szemle a technikum tangazdaságában Az előadásokat követően a technikum tangazdaságába láto­gattak ki a vendégek, hogy a gyakorlatban is megszemléljék a hallottakat. Az 1400 holdas gaz­daság sok értékes látnivalót nyújtott. Az egyik táblán éppen somkórót szántott alá zöldtrá- gyának a traktor. Tavaszra ide burgonya és dohány kerül. A tangazdaság zöldtrágyázás cél­jára 100 hold somkórót vet. •— Gyönyörűek a gazdaság őszi ka­lászosai: a rozsban már elbúj­hat a nyúl, bokrosodik a búza és árpa is. Rada Igazgató elv­társ elmondotta, hogy egyré- szük vetés előtt friss istállótrá­gyát kapott és bőségesen hasz­náltak műtrágyát is. A tangaz­daság nagy területen alkalmazta a ferdesoros vetést is. Megnéz­ték a látogatók a tavaszi vetésű, szépen beállott új legelőt is, amely a nyáron már jó takar­mányt adott. Az őszibúzatábla végén halomban látható a sok- vagon lignitpor, amelyet a tél folyamán szórnak el a búzára, a meszes-szódás Szik megjavítá­sára, A látogatást megbeszélés kö­vette. A vendégek elmondották: mit tartanak helyesnek és mit kell még javítani a gazdaság­ban. A kelebiai Petőfi tsz elnöke elmondotta: Igen tetszik neki a burgonya vermelési módja és a juhhodály építése: ők is így csi­nálják majd otthon. Szalai Benő inoka-pusztal egyénileg dolgozó paraszt elismerően szólott a mű­trágyázásról és kérést is tolmá­csolt: az egyénileg dolgozó pa­rasztság is szeretne rövidlejára­tú hitelhez, kölcsönhöz jutni műtrágyavásárlásra. A földmű­velésügyi minisztérium szakok­tatási főosztályának képviselője is felszólalt s többek, között megemlítette: a somkóróval való zöldtrágyázást a termelő- szövetkezetek is elvégezhetne. — Mák elvtárs, a kisszáilási Sza­badság tsz-ből arról beszélt, hogy a tsz-ekben is lehetőség nyílott az állatállomány és a ta- karmánytermő területek helyes összehangolására, amióta a tsz-ek tervezésébe nem szólnak bele felsőbb szervek. A hasznos tapasztalatcsere részvevői megegyeztek, hogy legközelebb a kunfehértói álla­mi gazdaságban rendeznek ha­sonló látogatást. Az elmúlt héten nagy esemény volt Szabadszálláson: a község szép, új vasüzletet kapott. Nagy volt az érdeklődés már a megnyi­tás első npaján és egy hét alatt gazdát talált hat darab tűzhely, hét darab 26-os kerékpár (de 28-asból legalább ötvenet el tudtak volna adni Bálint N. Gyula boltvezető véleménye szerint.) Ezenkí­vül hét eke és megszámlálhatatlan háztartási felszerelés, edény kelt el egy hét alatt. Hozzátehetjük, edényekből még több is elkelt volna — ha többet küld a nagykereskedelmi vállalat. * Régi kívánsága a szabadszállásiaknak a hentesüzlet megnyi­tása. A községben ugyanis nemcsak dolgozó parasztok, hanem na­gyon sok alkalmazott, gépállomási dolgozó és tiszti család él, akik más úton nem jutnak húsfélékhez. A lehetőség meglenne arra. hogy a helyi földművesszövetkezet megnyissa a hentesüzletet és ott. rendszeresen vágottbaromfit árusítson. A földművesszövetke­zet azonban nem küzd azért, hogy a lehetőségekhez mérten biz­tosítsa a dolgozók élelmiszerellátását. Arra hivatkozva, hogy a hentesüzlet megnyitása nem jövedelmező, — halogatják a dolgot. Ugyanakkor alkalomadtán a földművesszövetkezét zöldségboltjá­ban árusítanak vágottbaromfit. Az itt árusításra kerülő mennyi­ség nemcsak, hogy nem elégíti ki a dolgozók igényét, de Ízlésé­nek sem megfelelő. A gyümölcs- és zöldségboltban ugyanis nagy összevisszaság­ban ládák, tárolóedények vannak felhalmozva. Az elárusító- helyiség a raktárral egy helyen van. Az áruk gyakran porosak, piszkosak, nem csoda, ha, nem szívesen vsárolnak ebben a boltban a szabadszállásiak, hisk egészségügyi szempontból még az alapvető kívánalmaknak sem felel meg. A dolgozók érdekében ezen sürgősen változtatni kell. A tanácstag jelölő-gyűléseken kérték a dolgozók, hogy az elhanyagolt járdákat salakoztassálc le. Elsősorban a mozi belső- kijáratához vezető Illatos-utcát kellene járhatóvá tenni. A helyi népfront-bizottság programmjába is vette a járdák kijavítását. A bizottság vezetői megbeszélték tervüket a helyi tanáccsal és mindjárt munkához is fogtak. A tanács elszállította a salakot az Illatos-utcába, a Kígyó-utcába, a Hold-utcába és az ottlakó dol­gozók segítségével elegyengették a járdán. A három utcában már megmenekültek a dolgozók a bokáig- érő sártól, a mozi látogatóinak szórakozását kellemesebbé teszi a népfront-bizottság és a tanács gyors intézkedése. Eredményekben gazdag volt az Országos Eöldművesszövetkezeti Tanács tagjainak bajai fogadónapja Kiss István tanár a silótakar­mányok termesztéséről, a siló­zásról és a silótakarmányok ete­téséről tartott igen tanulságos előadást. Ismertette, hogy a si- lózás nem újkeletű, s a gyakor­lat már bebizonyította: siló nél­kül igen költséges az áttelelte- tés. Silóban a kisebbértékű ta­karmányokat is lehet hasznosí­tani. A siló a legjobb vitamin- forrás téli időszakban az állat számára, mert mint erjesztett takarmánynak nagy az A- és Li­vit amin tartalma. Jó siló készí­tésének alapja a gyors munka (legalább két nap alatt be kell fejezni), a gondos tömörítés es leföldelés. A siló elkészítése után öt hétre már bontható, de használatakor ügyelni kell, hogy egy napi fogyasztásra az egész felületről 5—10 cm-nyi réteget levegyünk. A silóhoz fokozato­san szoktassuk az állatokat. Ki­fejlett szarvasmarha 25—35 kilo­grammot kaphat naponta, az egy éven felüli növendék 15—20 kg-ot, míg az egy évnél fiata­labb állat csak 2—3 kg-ot. Ku­koricából készített silót a lo­vakkal is etethetünk. Sertések részére kitűnő silót készíthetünk főtt burgonyából murvával, szecskázott szálastakarmánnyal elegyítve, A földművesszövetkezetek bajai járási központjá­nak elnöki szobájában, virággal díszített íróasztal mellett ülnek Valcsik János és Romácz János, az Országos Földművesszövetke­zeti Tanács tagjai. Fogadónapot tartanak. A járás szövetkezeti tagjainak problémáira kell gyors és hathatós megoldást találniok, hisz választóik bíznak bennük, várják a segítségüket. Ettől a nagy felelősségérzettől hangjuk kissé elfogódott, csendesen be­szélgetnek, míg az első látogató megérkezik. Nem kell sokáig várakozniok. Nyolc óra után pár perccel csen­desen kopogtatnak az ajtón. Csi- lics Jánosné dolgozó parasztasz- szony a piacról jövet keresi fel panaszával az OFT tagjait. El­mondja, hogy árvízsuj tóttá föld­jén (2 kát. holdja van) helytele­nül végezték a kárbecslést és így nem tud eleget tenni a ki­rótt adó és beadási kötelezettsé­gének. Valcsik elvtárs régen is­meri Csilics nénit, mindig pon­tosan eleget tett állampolgári kötelességének. Látta is a föld­jét az árvíz ideje alatt, alig lát­szott kl a kukorica szára a víz­ből. Jogos a kérés, gyors intéz­kedés következik. Pár perc után Csilics néni mosolygó arccal in­dul a helyben megírt kérvény­nyel a begyűjtési osztályhoz. — Kifelé menet csendesen mondja: »Lám, érdemes volt belépni a szövetkezetbe, segítenek itt a bajokon.« ömoly, a község egészét érintő panasza van An­gyal Zoltánnénak, a szeremlei szövetkezet tagjának. Két hét óta nincs a faluban gyufa, hiányzik a boltban a szeg, a drót, kevés a kerékpárgumi. A tagok joggal neheztelnek emiatt a szövetke­zetre. Valcsik bácsi szorgalma­san jegyez, hangja határozottan cseng: »Azonnal intézkedni fo­gok, hogy a bajai központ so- ronkívül kiszállítsa a hiányzó árucikkeket a szeremlei dolgo­zók részére.« És Angyal Zoltán­ná már szalad is a jó hírrel ha­zafelé, mert tudja, hogy Val­csik János olyan ember, aki helytáll a szaváért. Máris újabb látogató fogja a kilincset. Somogyi Sándor szö­vetkezeti dolgozó Kalocsáról jött el a fogadónapra. Kéri az OFT tagjait, hogy szerezzenek engedélyt arra, hogy a kalocsai főbolt melletti utcai raktárhe- helyiségből mezőgazdasági kis­gép szaküzletet alakíthassanak. Jogos kérés. Kalocsa és vidéke dolgozó parasztsága követeli a boltot. Valcsik elvtárs máris diktálja az átiratot a kecskeméti Mészövhöz. Somogyi Sándor nem hiába tette meg az utat Kalo­csától idáig. Búcsúzás közben már a leendő új bolt körvonalai bontakoznak ki a beszélgetők előtt... 11 unai Frigyes, a bajai föld­^ művesszövetkezet szesz­főzdéjének a dolgozója sérelme­zi, hogy illetményét augusztus óta visszatartják. Tehetetlenség, vagy megengedhetetlen közörn- bösség-e a szülőanyja ennek a hibának? »Rövidesen kinyomoz­zuk és orvosoljuk sérelmét« — ígérik meg Dunai elvtársinak az OFT tagjai. Korodi László azért keresi fel a fogadónapot, hogy elmondja, hibák vannak a bajai Füszért- fióknál. Gara község dolgozói két hét óta hiába várják a so- szállítmányt. A Füszért dolgozol szívesebben időznek a közeli italboltban, ahelyett, hogy a tú­rát biztosítanák. Ha a földmű­vesszövetkezet vezetősége gon­doskodni akar a lakosság ellá­tásáról, sajátmaga szállítja ki az árut. Ez azonban a jövedelme­zőséget is befolyásolja, mert a szállítási térítésből nem futja a fuvar. Az Országos Földműves­szövetkezeti Tanács tagjai ezen a hibán is javítani fognak, hi­szen a két szerv közötti kap­csolat az általuk képviselt dol­gozó parasztok elsőrendű érde­keit szolgálja. Radikális intézkedést követel az egyik panaszos. Haris Sán­dor az érsekcsanádi szövetke­zeti tagság kérését tolmácsolja: »Azonnal váltsák le Törteli Jór zsef boltvezetőt, aki sokszor it­tas és ilyenkor a vevőkkel és alkalmazottakkal egyaránt go­romba, munkáját rosszul végzi.« Valcsik elvtárs telefonon intéz­kedik: »Holnap megkezdeni a leltárt Srsekcsanádon és beállí­tani az új boltost, aki a szövet­kezeti tagságot, a népet szolgál­ja!« TVfár teljesen besötétedik, mikor az utolsó látogató is búcsút vesz. Az OFT tagjai­nak munkája azonban még csak most kezdődik igazán. Sok pro­bléma, kérés és jogos panasz hangzott el ezen a napon, mind­re orvoslást kell találniok. Jó munkájuk gyümölcse a szövet-' kezeli tagság bizalmának elnye­rése lesz, mely minden kincsnél többet ér Valcsik és Romác: elvtársak szerint is... Mezei Istvánnc.

Next

/
Thumbnails
Contents