Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-14 / 270. szám

Választási nagygyűíés a MÁVAG-ban NEMZETtCffZI Budapest két fontos ipari üzeme: a MÁVAG és a Ganz- vagon sokezer dolgozója gyűlt össze a MÁVÁG-gyár mozdony- szereldéje előtti udvaron Szom­baton délután, hogy meghallgas­sa Nagy Imre élvtársnak, a minisztertanács elnökének be­szédét választási nagygyűlé­sükön. A választási gyűlés elrtökségé- ben helyet foglalt Nagy Imre, a «űnisztertanács elnöke, a Ma­BERLIN (MTI) Adenauer pén­teken jóváhagyás végett a mi­nisztertanács elé terjesztette a Párizsban aláirt egyezményeket. A bonni kormány a Saar-egyez- méhy megváltoztatása előtt nem volt hajlandó Aderlauer kérését teljesíteni és a szerződésekét jóváhagyni. Ehelyett öttagú mi- ffliízteri biZottságót jelölt ki a párizsi egyezmények tanulmá­nyozására. A bizottság, a kormány no­vember 18-i ülésén számol be munkájának eredményéről. gyár Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja,' Bata Ist­ván vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára, Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első he­lyettese, Szőnyi Miklós, a Vas­es Fémipari Dolgozók Szakszer­vezetének elnöke. A Himnusz hangjai után a A bonni kormány pénteki ha­tározata következtében a szö­vetségi tanácsban és a szövet­ségi gyűlésben kitolódik a pá­rizsi szerződések ratifikációs vi­tájának időpontja. Politikai körök megállapítása szerint a párizsi szerződések első olvasásban való tárgyalására, amelyet Adenauer december kö­zepére téirvézett, aligha kerül sor január közepe előtt. A Telegraf című nyugatber- lirii láp árról értesült, hogy a pénteki minisztertanácson a nagygyűlést Szendrői Rudolf, a MÁVAG pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Nagy Imre elvtárs mondott beszédet. Szendrői Rudolf zárszavában ígéretet tett arra, hogy a két üzem dolgozói a tanácsválasz­tások tiszteletére indított verseny lendületével küzdenek továbbra is a párt és a kormány politiká­jának valóraváltásáért. Az ünnepség az Intemaciónálé hangjaival ért véget. (MTI) szabad demokrata párt, az átte­lepültek pártja és a német párt képviselői hevesen bírálták a Saar-egyezményt. Adenauer bonni értesülések szerint abban bizakodik, hogy koalíciós partnereik ellenállása csak időleges kortesfogás, mely- lyel a november végén, illetve december elején tartandó bajor­országi, hesseni és nyugatberiini választások előtt igyekeznek ki­vívni az Adenauer ûjrafelîëgÿ- verzési politikáját élutasító la­kosság rokoiiszenvét. (MTI) Három beszéd E héten három beszédét is volt alkalmunk hallani az Egye­sült Államok és Anglia vezető Uormáilyférfiaitól. — Beszédét mondott Eisenhowér elnök es Dulles külügyminiszter, beszélni hallottuk Churchill angol mi­niszterelnököt is. Mindhárom be­szédnek volt egy, az utóbbi idő­ben nem tapasztalt közös vo­nása; az eddiginél mérsékeltebb, békülékenyebb hang. Különösen az amerikai kotmányférfíakhál volt ez feltűnést keltő. Eisenho­wer elnök nyomatékkai hangsú­lyozta békés szándékait, Dulles külügyminiszter állást foglalt az úgynevezett preventív háború, azaz a »háborút a háború ellen­ei v vei szemben, Churchill angol miniszterelnök pedig ismételten kifejezést adott annak, hogy ő a benemavatkozás és a békés együttélés alapján áll. Tekintsünk el egyelőre e há­rom beszéd számunkra nem po­zitív vonatkozásaitól és igyekez­zünk magyarázatot találni erre a különösen amerikai politiku­sok szájából szokatlanul üj hangra. Ez az új hang sok te­kintetben az amerikai Választá­sok eredményeivel magyaráz­ható. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy az amerikai sze­nátusban és képviselőházban a választásokon kiformálódott de­mokrata többség kevésbé híve az eddigi amerikai külpolitiká­nak, mint a köztársasági párt. Amlyit azonban mindenesetre inundhatunk, hogy a tömegek a választásokon a köztársasági párt ellen szavaztak cs ezzel eléggé egyértelműen elítélték azt a külpolitikát is, amelyet a repub­likánusok az elmúlt két eszten­dőben folytattak. A továbbra is kormányon lévő Eiscnhovvernek és külügyminiszterének ebből le kellett vonni legalábbis annyi tanulságot, hogy az amerikai külpolitika túlságosan nyilván­való agrésszívitását a nyilvános fellépésekben, tehát lényegében szavakban tompítani kel!. Emel­lett a dullest diplomácia eléggé esetlen fogásai ártottak az Ame­rika és szövetségesei közötti vi­szonynak is. Az új demokrata parlamenti többség úgy gondol­ja, hogy a dullesi kinövések )e- nyesegetése megszilárdítja majd a szövetséges! kapcsolatokat. Felmerül azonban a kérdés, vájjon csak ez indítja-e Eisen- howert és a többieket, hogy tő­lük eléggé szokatlan hangot üb- senek meg; és főként: elég ok-e ez a néhány béküléiteay szó a nyugati burzsöá sajtónak arra, hegy biztató nemzetközi kibon­takozás kezdetét vélje látni? Elég-e ahhoz, hogy valóságos derűlátás! hadjáratot indítson és orról cikkezzen — mert erről cikkezik —, hogy soha nem volt meg ok olyan optimizmusra a béke esélyeit illetően, mint ép­pen most. •» A páilssi egyezmények körül Ahhoz, hogy ebben n kérdés­ben világosan lássunk, köze­lebbről kell megvizsgálnunk a mai nemzetközi élet egyes fő problémái körül zajló eseménye­ket. Annát is inkább szükséges ez, mert a helyzet pillanatnyi­lag — véleményünk szerint — lient ad okot arrii. hogy remé­nyeink vérincsebbek legyenek, mint mondjuk egy. vagy két hó­nappal ezelőtt. Hiszen a nem­zetközi helyzet jobbraforduiása végeredményben attól függ, si­kerül-e közelebb hozni egymás­hoz a két tábor nézetéit, mi tör­ténik a két tábor közeledése te­rén. E téren pedig nem sok tör­tént. A nemzetközi helyzet rosz- szabbodása viszont azon múlik, történik-e olyasmi, amit taszító erőnek tarthatunk a két tábor viszonyában, olyasmi ami az enyhüllebb nemzetközi légkör megrontása irányában hat. Ha az utóbbi napok eseményeit néz­zük, inkább az utóbbira találunk ?í illát. A nemeztközi közvéleményt! ma a nyugateurópai államokban' történő események foglalkoztat­ják, pontosabban azok az ese­mények, amelyek mintegy az előjátékot jelentik a nyugatné-' met felfegyverzést szankcionáló párizsi egyezmények parlamenti! ratifikációs vitáihoz, A nyugat­német felfegyverzés és az ag­resszív blokk politika hívei most készítik elő a talajt e vitákhoz, E téren vannak bizonyos ered­ményeik: a Francia Szocialista Párt rendkívüli kongresszusa állást foglalt a ratifikáció mel­lett, ugyanígy szavazott az an­gol munkáspárt parlamenti cso­portja is. Ez adna hát ókot a nyugati burzsoá sajtó optimizmusára? Kétségtelen, hogy azoknak, akik az »erőpolitika« alapján állanak, ez is okot ad a derűlátásra. Es mégsem ez a teljes igazság. Az igazság — bármily furcsán hangzik Is — at, hogy az opti­mizmust nem a nemzetközi helyzet tényleges enyhülése, nem is a párizsi egyezmények elfo­gadtatásának sikerei, hanem a párizsi egyezmények végrehaj­tásának nehézségei idézik elő, vagy inkább teszik szükségessé. Ami az optimizmus mögött van Az egyik legnagyobb nehézség az, hogy a Szovjetunió október 23-i jegyzékében újból javasla­tot tett négyhatalmi értekezlet összehívására. Javasolta, hogy tárgyalják meg a német és az osztrák kérdést és az európai kollektív biztonság kérdését. A tömegek akarják a négyhatalmi értekezletét, akarják a német kérdés békés megoldását, akar­ják a békés együttélést. A nyu­gati hatalmak vezetői viszont mindezt nem akarják és ez a ncmakarús a háborús veszély fokozását, a német kettészakí­tottság elmélyítését jelenti. A nyugati Vezetők tehát kénytele­nek a tömegek szájaíze szerint beszélni, de úgy, hogy közbon saját Céljaikat is szolgálják. Ezért a párizsi egyezmények végrehajtását, azaz a ratifikációt összekapcsolják a négyhatalmi értekezlettel, vagyis így beszél­nek: akarunk négyhatalmi érte­kezletet, de csak a ratifikáció után. Ezt mondja Dulles, ezt mondja Eisenhower és Churchill is. A békülékcny hang mellett ez a fenntartás jelenti a három államférfi beszédének nagyon is súlyos negatívumát. Egyúttal út­mutatást nyújt arra is, hogy noha üdvözölnünk kell a béfcii- lékcny hangot — épp a fentiek miatt elég komoly fenntartások­kal kell azt fogadnunk. A nyugati sajtó mindezt úgy találja, hogy Íme, a nyugati ve­zetők akarnak négyhatalmi ér­tekezletet, ha pedig akarnak, akkor igazán szépek a béke ki­látásai. Az egészhez mindössze annyi keli, hogy a parlamentek elfogadják a párizsi egyezmé­nyeket. Végeredményben tehát a r egész »nyugati típusú« optimiz­mus nem kis mértékben manő­ver! célja: a tömegek ígéretek­kel való lefegyverzése a mielőb­bi ratifikálás érdekében. Csakhogy az egész manőver alapvetően téves elképzelésen nyugszik. A Szovjetunió világo­san megmondotta, hogy Nyugat- Némctország felfegyverzése nem békés gesztus és nem szolgálja a nemzetközi helyzet enyhülé­sét. Az is eléggé bebizonyosodott már, hogy az »erőpolitika« ha­tástalan fegyver a nemzetközi politikában » Szovjetunióvá’ szemben. A Szovjetunió tárgya­lási készsége vitathatatlan, de az csak természetes, hogy a Szovjetunió elvárja, a tárgyalá­sokon a nyugati hatalmak is az őszinte egyililtmlködés szándé­kával és bálsó gondolatok nél­kül vegyenek részt. (MTI) Hagy-Briíannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának nyilatkozata LONDON (TASZSZ) Nagy- Britaniiia Kommunista Pártjá­nak Politikai Bizottsága nyilat­kozatot tett közzé, amely tilta­kozik az iráni ellenzéki szemé­lyekkel szemben elkövetett ter­rorcselekmények ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy az iráni hatóságok eladták ha­zájuk érdekeit a nagy amerikai és angol olajtrösztöknek. Megnyílt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésszaka PÁRIZS (TASZSZ) St. Denis- ben, Párizs elővárosában novem­ber 12-én megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülés­szaka. Az ülésszak napirendjén a »1‘Humanité« feladatainak kérdése és a lap terjesztését cél­zó intézkedések állnak. Erről a kérdésről Etienne Fajon, a Po­litikai Bizottság tagja tartott beszámolót. (MTI) nek az árulásnak az a követ­kezménye, hogy Iránban elfojta­nak minden demokratikus tö­rekvést, a koncentrációs tábo­rokban járványszerűan folyik a gyilkolás és a szörnyű kínzás. Mi angolok, különös felelős­séggel tartozunk, mert éppen Anglia volt az, amely hosszú időn keresztül ellenőrizte az angöl-iráni olajtársaságot és to­MQSZKVA (MTI) A szovjet kormány szombaton jegyzéket intézett ahhoz a 23 európai or­szághoz, amellyel diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. A szov­jet jegyzék javasolja: november 29-re Moszkvába vagy Párizsba hívjanak össze értekezletet — A napokban tárgyalta a bí­róság Brezovai István, a kecs­keméti Kiskereskedelmi Válla­vábbra is vezető szerepet játszik az olaj értékesítésére alakult új konzorciumban.« A Politikái Bizottság , hangoz­tatja, hogy nyomást kell gyako­rolni a parlament tagjaira, arra kell ösztökélni, az angol külügy­minisztert, avatkozzék be a dol­gokba és mentse meg az iráni hazafiak életét. (MTI) az Egyesült Államok részvéte­lével — az európai biztonság kérdésének megtárgyalására. A szovjet jegyzek hangsú­lyozza: kívánatos lenne, ha a népi Kína megfigyelőt küldene az értekezletre. lat volt igazgatója és Szakács Gyula, szentesi anyagbeszerző bűnügyét. A városi ügyészség Szakács Gyula ellen árdrágítás és üzér­kedés, Brezovai István ellen pedig a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése és magánokirat- hamisítás büntette miatt emelt' vádat. 1954 áprilisában Szakács Gyula, a szentesi Vas- és Fém­ipari KTSZ anyagbeszerzője és Brezovai István megegyeztek abban, hogy Szakács Gyula tu­lajdonában lévő mintegy 30.000 forint értékű kerékpár- és mo­torkerékpáralkatrészeket /Brezo­vai István megveszi a kecske­méti Kiskereskedelmi Vállalat 50. számú árudája részére. Bre­zovai István számla nélkül vá­sárolta ezeket a. kurrens cikke­ket. Brezovai István a cikkekért az árudából három motorkerék­párt vitt él. Egyet Szakács Gyu­lának adott, kettőt eladott és ennek árából fizette ki Szakács Gyulát. Ez az »üzlet« a Kiske­reskedelmi Vállalatnak mintegy 2700 forint tényleges kárt oko­zott. Miután a Kiskereskedelmi Vállalat bizonylat nélkül nem tudta elszámolni a motorkerék­párokat, azért Brezovai István Szentesre utazott és ott Harter Sándor, a szentesi KERAVILL alkalmazottjával megegyezett abban, hogy az hamis számlát állít ki. Ez a számla arra szol­gált volna, hogy Brezovai a könyvelőségnek bizonylatot ad­hasson. A bíróság bűnösnek találta mind Szakács Gyulát, mind Brezovai Istvánt. Szakács Gyu­lát egy év és hafhavi börtönre, Brezovai Istvánt pedig egyévi börtönre ítélte. Az ügyész sú lyósbításért fellebbezett, MhRhGZÁl'OR... A hétfői, nérfi éppen nagysikerűnek mondható tarkaest emlé­kei után szinte fellélegeztem a Humorzapor sokalsejtetö plakát­ját látva. Humorzápor! Reméltem, hogy kiheverem a hétfői est fáradalmait, (mert a gyenge műsor tényleg fárasztja az embert.) Jobban megnéztem a plakátot — kívánást voltam, kik lesz­nek a szereplők. Több ismert komikus neve között meglátom ToUiay Klári nevét is. Az igazat megvallva, már akkór furcsának tartottam ezt, ugyanis nem tudtam, hogy Tolnay Klári mióta „lépett elő“ komikussá. Elhessegettem aggályos gondolataimat és Lelve derűlátással léptem a Városi Moziba. Bár ne tettem volna! Megkezdődik az előadás... A konferanszié a bevezetőben biztosít bennünket, hogy jó hangulatunk és vidámságunk percröl- percre fokozódni fog. Pergett a műsor ... Énekszámok váltogatták egymást: Operettánák, „középidős“ slágerek, nem a legsikerültebb előadásban. Nézem a közönséget. ŰgylátSzik, hiába a konferanszié ígérete, a jókedv nem fokozódik, ellenkezőleg. Nem is részletezem. Szakoly Gyula, Csikós Rózsi és több számomra ismeretlen sze­replő rendkívül rosszul játszott. Azért még bíztunk, majd jön Tolnay Klári, a Déryné szeretetreméltó alakítója, a Rokonok kiváló szereplője, akit közönségünk oly nagyon vár. Jött is! Szo- kolyVal játszott jelenetet. A műsor végefelé mégegyszer bejött és régi, elcsépelt dalokat énekelt. Ekkor már végképp elegünk volt. Türelmetlenül vártuk a műsor végét. Az egészből egyedül Rózsahegyi Kálmán kedves alakja, akit mégjobban megszeretett és szívből megtapsolt a kö­zönség. összegezve: a művészek nem nyújtották azt, amit a közönség joggal elvárt tőlük, mintha az előadás tartalma nem lenne oly fon­tos, mint az előadás bevétele. Javasoljuk Tolnay Klárinak és a többi művészeknek, hogy ilyen műsorral többé ne jöjjenek vidékre A dolgozók igényeit ez nem elégítette ki. A vidéki dolgozók is igé­nyesek — ezt nekik is észre kell venniök. Szokoly cigényjelenetében volt az egyetlen „poén“. Mikor a közönség kényszeredetten a nem éppen legjobb bemondásain ne­vetett, megkérdezte: „Mit nevetnek? Nincs ezen semmi nevétni- vaiór Mi az egész előadásra vonatkoztatva válaszoljuk: igaza volt! TARI ANDOR, __ »En­ü Szovjetunió új jegyzéke javasolja, hogy novemher 23-re hlvlanak össze értekezletet az európai biztonság kérdésének megtárgyalására Egyévi börtönre ítélték a kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat volt igazgatóját A bonni kormány egyelőre nem hagyta jóvá a párizsi szerződéseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents