Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-10 / 266. szám

A jó politikai munka eredménye Dusnok községben Ismeretes, hogy Dusnok a ka­locsai járás községei között hosszú éveken keresztül úgy adófizetésben, mint begyűjtés­ben az utolsó helyen állít. A já­rás vezetőinek az volt a véle­ménye, hogy Dusnok egy re­ménytelenül nehéz hely, hogy ott nem használ a felvilágosító munka, a jó szó, egyszóval Dus- nokon nem lehet eredményt el­érni. Ebből a helytelen nézetből vonták le azt a hamis, — a be­csületes dolgozó parasztok büsz­keségét is sértő — következte­tést, hogy Dusnok olyan hely, ahol mindenkit el kell számol­tatni — csak így lehet ered­ményt elérni... Ahogy romlott a viszony a dolgozók és a veze­tők között, az állampolgári kö­telezettségeiket notóriusan nem­teljesítők úgy csúfolták ki és felemlítették meg azokat a dol­gozó parasztokat a községiben, akik hajlandók voltak becsüle­tesen eleget tenni állampolgári kötelezettségeiknek. Előfordult még az is, hogy ablakukat be­verték. A becsületes dolgozó parasztok féltek. A velük való beszélgetés során arra kérték a község és járás vezetőit, hogy ne népszerűsítsék őket s nevüket ne írják a versenytáblára, ők anélkül is fogják teljesíteni ál­lampolgári kötelezettségüket. Az is nagy hiba volt, hogy a dolgozó parasztoknak nem volt meg a bizalma a köz­ség vezetői iránt azért, mert három év alatt há­rom tanácselnök, négy tanács- elnökhelyettes és öt tanácstit­kár változás volt a községben. Ez a gyakori változás a veze- i éknél nagyfokú nemtörődömsé­get, a bürokrácia növelését s a dolgozó parasztok jogos sérel­mének elhanyagolását, mindez­zel együtt a dolgozók részéről pedig a nagyfokú bizalmatlan­ságot vonta maga után. A dusnoki helyzet változást követelt. Amíg régebben vonakodtak és nem szívesen mentek ki a já­rási vezetők Dusnokra, addig az utóbbi időben egyre többen töl­A Népújság november 2-i számában: »Gondolatok Kecs­kemét irodalmának jelenéről és múltjáról« címmel figyelemre­méltó cikk jelent meg. Szerző­jével, Orosz Lászlóval, minden mondatában teljesen egyetértek. Pár dolgot szeretnék mindössze hozzáfűzni. Az egyik az írócsoport kér­dése. 1952 nyarán azok közé tartoztam, akik még akarták és próbálták szervezni. Annyi fá­radozással máshol akár ötöt is lét­rehozhattunk volna. Már körül­belül tizenötfönyi mag alakult, amikor az egész szétolvadt. Az történt ugyanis, hogy a szerve­ző bizottság elnöke addig »kádc- rezgette« a jelentkezőket és meglévőket, amíg végül is jóformán magára maradt. Szo­ciális származás, ideológiai készültség, s hasonlók dolgá­ban olyan magas volt a norma, hogy az, aki esetleg megfelelt, az nyugodtan elmehetett volna akár vezető funkcionáriusnak is. Ennek az »irodalmi nyaktiló- zásnak« azután az lett a követ­kezménye, hogy jómagam is, aki az elnök közvetlen segítője vol­tam, csendesebb helyet keres­tem és a kecskeméti irodalmi berkeket kerülni kezdtem. A sajtóról is szó volt. Tény, hogy a Népújság politikai napi­lap. Irodalmi alkotások közlésé­nél is a terjedelem és az aktua­litás a legmérvadóbb. Az irodalmi folyóirat korai és kockázatos lenne. Vélemé­nyem szerint a Katona József Társaság mielőbbi újraéledése után, a Hazafias Népfronttal közösen heti, vagy kétheti lapot töttek hosszabb időt a község­ben és nyújtottak komoly segít­séget a község vezetőinek. Csamangő elvtárs, a járási párt-végrehajtóbizottság munkatársa három hónapot, Koncz elvtárs, a járási ta­nács VB-elnökhelyettese több, mint egy hónapot dol­gozott kint Dusnokon. Nagy elvtárs, a járási párt-végre- hajtóbizettság első titkára, valamint a pártbizottság és a tanács több vezetője szá­mos kisgyűlést tartott a köz­ségben és személyi kapcsola­tot építettek ki a község dolgozó parasztjaival, ami­nek az eredménye nem is maradt el. Megerősítettük a pártszerve­zet vezetőségét és a párttagok képessegeiknek megfelelő párt- megbízatást kaptak. A tanács vezetői állandósultak, aminek eredménye az lett, hogy a veze­tők és a dolgozó parasztok meg­ismerték egymást. így a bizalom is nőtt a tanács vezetőivel szem­ben. Igaz, hogy a dolgozók jogos panaszait minden esetben el is intézik. Négy dolgozó például két éve fát vágott a tanácsnak, de 1200 forint jogos járandóságukat sen­ki sem intézte el. A tanács je­lenlegi vezetői ezt a tartozást is kiegyenlítették. Dusnok község­nek hosszú időn keresztül nem volt legelője, a tanács most el­intézte, hogy a hildi állami gaz­daságtól a község lakossága 400 hold legelőt kapott. Az ilyen példák nyomán a vezetők iránti bizalom megszilárdult a község­ben. A tanácsülések, kisgyűlé- sek ma már sokkal népesebbek, mint azelőtt voltak. Régebben nem egyszer előfordult, hogy egy-egy gyűlést kót-háromszori szervezésre sikerült összehívni. Most a párt vagy a tanács ve­zetőinek egyszeri <iss*e:r'’.«3rira is határozatképesek a gyűlések. A változás egyik oka, hogy a pártszervezet elbeszélgetett a legjobb pártonkivüM dolgozó pai&sztokkal a párt politikájá­ról, azok megértették azt és el­adhatna ki. Ez a kecskeméti lap egyaránt szolgálná azután a Népfront és a helyi kultúra ügyét. Akár helyi, akár irodalmi vonatkozásban közölhetné mind­azt, amit a Népújság terjedelmi korlátok miatt nem tud. Gon­dolkozzanak ezen az illetékesek és cselekedjenek. És még egyet: a Katona Jó­zsef Társaság Kecskeméten kí­vül, bármilyen kis számban is, de vonja be az egész megye leg­jobb erőit is. A kiválogatásnál jó szolgálatot tenne egy, a múltkorinál jobban megszerve­zett tehetségkutató pályázat. Legutoljára a tehetségek tá­mogatását hagytam: a kecs­keméti és a megyei irodalmi te­hetségek vannak ugyan, de senki nem törődik velük. Bízta­tás, segítség sehol. Legtöbbjé­ről nem is tudnak. Ne higyjtik, hogy a közöny serkentőleg hat, ha ugyanakkor a legparányibb labdarúgó, vagy asztalitenisze­ző újoncot agyontámogatják. Hány, de hány helyről hallottam már: »Minek írjak, a kutya sem törődik velem!« Az országos színvonalat nem éri el, helyi színvonal nincs, annyira nem törődnek vele, hogy még csak ki se nevetik, abbahagyja az írást, hiszen nem fejlődhet úgysem. Több szem többet lát, több fej többet gondol. Az ügy érdeké­ben kérem a Népújság szerkesz­tőségét, indítson széleskörű vitát a láp hasábjain Orosz László cikkével kapcsolatban. Fazekas Tiborc, Kunbaraçs, magyarázták többi gazdatársaik­nak is. Főként a termelési bizottság tagjai segítenek a felvilágii- sító munkában. Dusnok községben a járástól kinttartózkodó elvtársak a köz­ség lakosainak minden rétegé­vel kapcsolatokat teremtette*. Érnek köszönd.!:ő, hogy a felvilágosító munkában a község értelmisége, főként a pedagógusok és az orvosok is részt vállaltak. A DISZ- szervezet főként a fiatalok között végzett nevelő mun­kát javította meg. A DISZ-szervezet munkájáról eddig szintén nem sok jót mond­hattunk. Más fordulat is tör­tént Dusnokon. Ma már a dol­gozó parasztok követelik a notó­riusok, spekulánsok és hanya­gok elszámoltatását. A tanács és begyűjtési szervek ezt meg is teszik. ‘Mindezt azért tudják el­érni, mert most már a község döntő többségét kitevő példa­mutató dolgozó parasztokra tá­maszkodhat a tanács, akik büsz­kén olvassák el nevüket a ver­senytáblán. Eredmény: Dusnok a III. negyedévi adófizetésben első volt megyénkben és jelenleg is az elsők között van. A község dolgozói vállalták, hegy november 28-ra, a tanács­választ as tiszteletére évi adófi­zetési kötelezettségüknek 85 szá­zalékban eleget tesznek, de a beadással sem fognak elmaradni. Az eredményekhez sorolhat­juk, hogy ebben az évben Dus­nokon háromszorannyian jegyez­tek békekölcsönt, mint tavaly cs a jegyzett összeg majdnem 70 százalékát már befizették. Dusnok községben eredmé­nyes volt a politikai munka. Egyre több dolgozó paraszt teljesiti állampolgári köte­lezettségét cs Itarcol azért, hogy ne az utolsók között kullogjanak, hanem állan­dóan az első helyen, az első községek között legyenek. A község vezetői pedig fűzzék még szorosabbra kapcsolataikat a dolgozó parasztokkal és a köl­csönös bizalom alapján dolgoz­zanak a község boldogulásáért, így a fordulat Dusnok község életében tartóssá, állandóvá vá­lik. ., SIMON FERENC, a kalocsai járási párt- bizottság másodtitkára. AZT A KÖLTŐT, akinek nevét ma születése 195. év­fordulója alkalmából idézzük, az idealizmus legtisztább meg- szólaltatójának tartják. Idealiz­musa azonban nem a materialis­ta filozófiával szembenálló isme­retelméleti idealizmus, hanem hit az emberiség nagy eszmé­nyeiben, a szabadságban, a szüntelen jobbulásban, a ha­ladásban. Schillert az iskolázott olvasó- közönség középiskolai könyvei­nek szemelvényei alapján lírikusnak és balladaköltőnek tartja, pedig elsősorban dráma­író volt. Első nagysikerű drámái­ban, a Haramiákban, az Ármány és szerelemben és a Don Car- losban szenvedélyes hangon szállt síkra a zsarnokság és a társadalmi igazságtalanság el­len, a szabadságért. Valameny- nyi drámája fölé mottóul írhat­ta volna: »Rettuhg von Tyran­nenketten« — megszabadulni a zsarnokság láncaitól! Az idézet különben Az örömhöz írt himnuszának első fogalmazásá­ból való, abból a költeményből, amely Beethoven zenéjével a legmagasztosabban, legnagy­szerűbben fejezi ki az emberiség vágyát a szabadság, a boldogság után. • - , . A SZENVEDÉLYES, ro­mantikus hang és a közvetlen .társadalmi mondanivaló pályája második részében háttérbe szo­rult müveiben. Helyüket az esz­tétikai problémákkal való vívó­,z olvasó hozzászól Induljon széleskörű vita Kecskemét irodalmi életének felébresztésére Mozgalom Japánban a diplomáciai kapcsolatok helyre­állítására a Szovjetunióvai és Kínára! LONDON (MTI) A konzerva­tív »Scotsman« londoni szer­kesztősége jelenti: — Kínában és a Szovjetunió­ban járt japán csoportok na­gyon erős nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy írjon alá békeszerződéseket a kommunis­ta hatalmakkal és létesítsen ve­lük diplomáciai kapcsolatot. Egy japán parlamenti, valamint egy kulturális küldöttség járt Kíná­ban, egy mezőgazdasági és ipari küldöttség a Szovjetunióban. — Visszatérésük után tanács ala­kult Japánban, amelynek célja Japán diplomáciai kapcsolatai-, nak helyreállítása a kommunis’.a Kínával és a Szovjetunióval; A Kémei Demokratikus Köztársaság föállamsgyásze szigorú büntetés kiszállását követelte a Gehien-féle kémszervezet ügynökeire BERLIN. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság Leg­felső Bíróságának I. számú büntetőtanácsa hétfőn este befe­jezte az amerikai pénzen fenn­tartott Gehlen-féle nyugatnémet kémszervezet hét ügynökének bűnperében a tárgyalást. Mint dr. Melsheimer, a Német Demokratikus Köztársaság fő- államügyésze vádbeszédében rá­mutatott, a főtrágyaláson újra beigazolódott, hogy a Gehlen volt náci tábornok vezetésével működő kémszervezet háborút készít elő német földön. A hét vádlott a Gehlen-szervezetnek végzett kémtevékenységével a legsúlyosabb bűnt követte cl a Német Demokratikus Köztársa­ság munkás-paraszt hatalma, az egész német nép és Európa békeszerető népei ellen. A főállamügyész közölte, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói hétfőn délig több, mint kilencezer határozatban, levélben és táviratban az elvete­mült népárulók példásan szigorú megbüntetését követelték. Dr. Melsheimer főállamügyész Bandelow és Misera vádlottakra halálbüntetés, két további vád­lottra életfogytiglani, 3 vádlott­ra pedig 12—15 évi fegyházbün­tetés kiszabását javasolta. A védőbeszédek elhangzása után a vádlottak az utolsó szó jogán szólaltak fel. Valamennyi azt mondta, hogy megbánta súlyos vétkeit. Bandelow fővád­lott felszólította mindazokat, akik még mindig a Gehlen-szer- vezet szolgálatában állnak, hogy jelentkezzenek a Né­met Demokratikus Köztársaság államvédelmi szerveinél és te­gyenek töredelmes beismerő vallomást bűnös tevékenységük­ről, mert csak így tehetik legalább részben jóvá tetteiket és csak így mentesülhetnek a német nép szigorú, de igazsá­gos büntetése alól. Algíri lap szerint a francia repülők napalmbombákat használnak PÁRIZS. (MTI) Mint az Algé­rois című algíri lap írja, a fran­cia repülők az Aures-hegység- ben nagyszabású napalmbomba- támadásokat. kezdtek az ottlévő felkelő csapatok ellen. Az algíri főkormányzóság cáfolni próbálta a hírt. Más algíri jelentések arról szá­molnak be, hogy a francia tü­zérség a hadműveletek során rommálőtt egy iskolát. Kis községekben működési engedéllyel dolgozó magánkisiparosok is nevelhetnek ipari tanulókat A magánkisiparosok közül ed­dig csak az iparigazolvánnyal rendelkező dolgozók vehettek fel ipari tanulókat. így nem volt biztosítva a 3 ezernél kevesebb lakosú községekben a működé­si engedéllyel dolgozó magán­kisiparosok utánpótlása. Az új rendelkezések értelmében a működési engedéllyel dolgozó kovácsok, bognárok, cipészek, fodrászok és szabók is nevelhet­nek ipari tanulókat. Engedélyt kaptak az ipari tanuló képzésre az úgynevezett vegyésjavítók is. Ezen a néven a kis falvakban nélkülözhetetlen »ezermesterek« kaptak működési engedélyt, akik a legkülönbözőbb szakmákban végezhetnek javító munkát. Falvakban jelenleg már több, mint 250 »ezermester« rendelke­zik működési engedéllyel. (MTI) ■■■»■■■■■■■■■□■■■■■■■■»■■■■óinál (SohUier dás foglalta el. Ekkor írta a naív és szentimentális költészetről szóló értekezését, a modern iro­dalomelmélet egyik úttörő alko­tását. Az esztétikai szempont előtérbe jutása, az irodalom el­uralkodása az élet felett — amely egyébként nemcsak Schil­ler, hanem a vele szoros barát­ságban lévő Goethe alkotásait is jellemzi ebben az időben — nem az író alkotóerejének csök­kenéséből, nem a társadalmi problematika elhanyagolásából következett, hanem abból, hogy a közvetlen társadalmi cselekvés útja járhatatlan volt. Schiller és Goethe Németországa csak év­számok szerint volt a francia forradalom kortársa, a gazdaság, a társadalom és a tömegek tuda­ta fejlődésében messze elmaradt attól. Ezért nem volt rá lehető­ség, hogy a forradalmi ■' eszmék tetté váljanak, ezért szorultak szinte teljesen az irodalom, a filozófia, az esztétika területére. Ezért írja Schiller Görögország istenei című költeményében — visszaemlékezve az élet és művé­szet ókori Görögországban meg­valósult há'rrrtőnikus egységére: »Szép világ, hál vagy ■ már ? Jöszte vissza, óh természet szép virágkora! Ah, csak a dalok or­szága issza fényed már, ott él szárnyad nyoma. Gyászba hullva hallgatnak a rétek, nincsen is­tenség a fák alatt... Hol vagy­tok, ti fénysugárzó képek? Itt csupán az árny maradt.« Nincs terünk arra, hogy Schiller és Goethe esztétikai szempontú klasszicizmusát ele­mezzük. Csak arra utalunk, hogy ez a klasszicizmus teremtette meg a XIX. század nagy realista irodalmának lehetőségeit. Goethe és Schiller elméidében és gya­korlatában tisztázódott, hogy a klasszikus irodalmaktól tanult formatörvények hogyan alkal­mazhatók a francia forradalom utáni modern polgári élet és problematika ábrázolásában. SCHILLER MŰKÖDÉSE azon­ban második korszakában sem merült ki formai problémák megoldásában. Témái továbbra is a közösség kérdései marad­tak. Különösen a Wallenstein- trilógiában és Az orleansi szűz­ben látható jól a népmozgalmak ábrázolására való törekvése. Utolsó nagy drámája, à Teli Vilmos meg egyenesen vissza­térés ifjúkorának forradalmi tematikájához — magasabb művészi fokon, megtisztult rea­lizmussal. Schiller nagy műveit a ma­gyar közönség elég jól ismeri; Drámái közül az Ármány és sze­relem címűt tavaly Kecskemé­ten is láttuk — igen szép elő­adásban, a Teli Vilmos filmről >is ismerős. Legyen ez az év­forduló bíztatás arra, hogy még alaposabban ismerjük meg a ' szabadságnak és a haladásnak ezt a nagy költőjét! O. L,

Next

/
Thumbnails
Contents