Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-07 / 264. szám
Harcraszólífó programm a kiskunhalasi járás népe szebb, jobb életének megteremtéséért Visszapillantás a múltba “Gyermekeink, akik egy szabad, boldog ország gyermekeiként születtek, el sem hiszik, hogyan éltek apáink néhány évtizeddel ezelőtt az úri világban. Már. csak történelemkönyvek lapjairól ismerik majd a cseléd-, sorsot, a négylovas hintón járó bárót, a pálcás intézőt, a szégyenpiacot, a íöldbevájt putri-, kát, a munkanélküliek tömegét, a béresgyerék sorsát, az Ameri- kába vándorolt másfélmillió magyar pusztulását. De mi még éltük és érezzük mindezt és soha nem feledj ült el.. .* így kezdődik a kiskunhalasi járás népfront-bizottságának programmja. A kiskunhalasi járás múltbeli képe ugyanaz, mint az ország más tájaié. 1860—61-ben a föld- birtokosok követelésére felosztották az addig közös birtokként kezelt halasi határt. Országra- szóló panamázások folytak a föld körül. A kulákok, hetenként felforgatták a földmérők érveit s a tervek aszerint változtak: ki, mennyire tudta megvesztegetni a mérnököket. A végső eredmény az lett, hogy a dolgozó parasztok sívó homokra szorultak. Kunfehértó község tíz földbirtokos család kezén volt. A városban kulákok voltak az urak. Az 500 holdas Berki-birtokon földbeásott veremben éltek a cselédek. Kisszálláson Buacompug- ni herceg 17.000 holdja fojtogatta a szegényparasztokát, Borotán a Weidingerek és Rosunbergek nyúzták őket, akik 9700 holdat uraltak. Kenderesi József, R> sunbergék egykori cselédje így emlékezik rájuk: -Rosunberg hat-, Weidinger tízszobás lakásban lakott. Mi cselédek háromnégy családdal laktunk egy viskóban. Kilátástalan nyomor volt az életünk.« Kiskunhalason 1934-ben 4000 munkást és szegényparasztot tartottak nyilván, mint munkanélkülit. Az á világ az urak világa volt, akik kegyetlenül rabolták a népet. S az a világ megérett arra, hogy a dolgozó nép elsöpörje útjáh*’ „Ez az ország a mi országunk, Itt mostmár a mi kezünk épít" A felszabadulás után a járás egész területén 4940 egykori cse- ledember lett a maga gazdája és vette jogos tulajdonába a földet. Több, mint 40.000 holdat osztott szét közöttük a kommunisták pártja. A felszabadult földön megindult az ólet., felszabadult emberek munkálkodtak maguk cs családjuk, egész népünk jobb- létének megteremtésén, s munkálkodnak. most, a kormány- programm után niégi nkább. A termésátlagok növelése a kiskunhalasi járásban azt jelenti, hogy 39 ezer hold kenyér- gabona területen 39 ezer mázsával több kenyérgabona terem, ami 19 ezer ember évi kenyerét adja. Ezért döntő a talajerő fokozása. Ennek érdekében a községi népfront-bizottságok, termelési bizottságok már ezen az őszön komoly mozgósító munkát végeznek. A futóhomok területeken megindul a homok tőzeggel való megkötése. Kele- bián, Balotaszállásom, Zsana- eresztőn a helyi nádasok kitermelésével oldják ezt meg, de a közeli Kecelről is nyerhető tőzeg. A zöldtrágyázás előmozdítására, — amelyet 1000 holdon terveznek a járásban — megfelelő vetőmagot kell biztosítani már jövőre. A következő évben legalább 10.000 hold rozsvetés pótbeporzását is tervezik a járásban, tavasszal pedig a kenyérgabona-terület legalább felének fej trágyázását. A művelési eljárásoknak már eddig is komoly eredményei vannak. Keresztsoros vetésről a kunfebértói Vörös Hajnal, kisszállás! Petőfi, tompái Uj Élet tsz 7—8 mázsás holdankénti átlagtermést érlel, A jánoshalrnai Uj 'Alkotmány tsz 200 mázsás cukorrépatermést takarít be, a tompái Uj Étet 30—35 mázsás kukoricát. Az egyénileg dolgozó parasztok sora példaszerű gazdálkodással érdemelte meg a mintagazda címet. A kapásnövények terméshozama kukoricából 5 mázsával, burgonyából 10 mázsával emelkedik a tervek szerint. Ezért a kukoricaterület 35 százalékán alkalmazzák a pótbeporzást, a burgonyavetés felén a háromszori töltögetóst. A termelőszövetkezetekben a fészektrágya- zást is alkalmazzák. A járási programra tervezi különösen a futóhomokos községekben a fásítás megindítását. A harkakötö.nyi és kuníehértói dolgozó parasztok már meg is kezdték ezt a munkát. Kunfehértón nemcsak a község utcái kapnak fákat, de körülültetik a tavat is. Háromezer hold szőlő felújításra vár A járás 14.000 holdas szőló- és gyümölcsös területéből mintegy 3000 hold felújításra szorul b ebből jövőre mintegy ezer holdon történik meg a felújítás. Ehhez hatmillió szálvessző meg- szedése szükséges a tél folyamán, amely a termelési bizottságokra vár. Ezen túl még további ezer holdon kell pótlást végezni újabb 2—3 millió oltvánnyal. A községekben gyümölcsfaiskolák sora létesül. A tompái népfront-bizottság a 2 holdas csemetekerthez már kiválasztotta a. területet s megrendelték a szükséges magvakat is. A járásban jövőre mintegy 50 ezer gyümölcsfáé seme tét ültetnek el s ennek felét a járás maga állítja elő. A fejlett állatállományért A kiskunhalasi járásban jelenleg 8 holdra jut egy számosállat, holott a talaj rendes termőerejének tartásához legalább 3 holdra kell egy számosállatnak jutnia. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a népfrontbizottság javasolta, hogy a termelési bizottságok létesítsenek a községeit ben mintasilótelepeket. A járásban elsősorban az apaállatok minőségére, megfelelő fajták kiválogatására, elhelyezésére és gondozására kell figyelmet fordítani, A járásban legalább 30 törzskönyvezett bikát, 40 kant és 100 kost kell beszerezni már jövőre a meglévő apaállatokhoz. Balotaszállás mémstállót és méneket kap, amit a lótartó gazdák régen kérnek. Ugyanitt tej- begyüjtőtelep is létesül. Már jövőre a balotaszállás! dolgozók mintegy 190.000 forint beruházást kapnak az állattenyésztés fejlesztésére, Borotán és Harkakötönyben is új apaállatistálló készül, Rémen az ólakat bővítik, Tompán a karámokat, kifutókat javítják. Az oktatás múltja és jelene a járásban Néhány adat a Horthy-rend- szerből: Jánoshalmán az illancsi határban a tanulók 30—40 százalékát nem sikerült beiskolázni. Tompán, Kelebián a tíz éven felüli szegényparaszt-gyerekek a kulákok istállóiban kallódtak. A tanyavitágban egyre fokozódott az analfabétizmus. A városi felsővárosi iskola adatai megdöbbentő képet mutatnak a lemorzsolódásról: az 1936 szeptemberében induló 50 elsőosztályos leánytanulóból csak 28 éri el a negyedik osztályt. Ez pedig városi iskola volt. 1936—37-ben mindössze 10 tanuló járt be vidékről Halasra a középiskolákba. Borotán a Horthy-rendszer alatt mindössze 3—4 tanuló végezte el a középiskolát. S most nézzük a jelent, illet ve a jövőt: felszerelés kiegészítésére, felújításra mintegy 250 ezer forintot kapnak a járás is kólái és óvodái. Jánoshalmán jövőre befejezik egy 50 férőhelyes típusóvoda építését, rendbehozzák az általánosiskola napközi- otthonát, bekerítik a tanyai iskolákat. Harkakötönyben két tanítócsaládnak épül korszerű lakás, a Vörös Csillag tsz-ben lévő iskola másik tanteremmel bővül A balotai iskolákra már ez évben 25.000 forintot fordítottak. Kelebián kéttanlermes típusiskola létesül, építése befejezéshez közeledik. Kunfehértón a füzesi Il-es számú iskola új helyiségbe kerül. Rémen továbbfejlődik az óvoda, Kisráta új tantermet kap, Tompán ismét megnyílik a múlt években elnéptelenedett erdőgazdasági iskola. Az egész járásban évról-évre nő a tantermek, nevelők és tanulók száma ás nő az az összeg is, amit államunk a nép iskoláztatására fordít. Rémen a felszabaduláskor mindössze három tanító tanított, három tanteremben, — ma 5 teremben 11 nevelő tanít, Kisszálláson a hajdani hét nevelő helyett 26 dolgozik. A járásban szinte nincs község, ahol ne lenne mozi, filmvetítés, ne dolgoznának különböző kultúrcsoportok, ne hódított volna teret, a kulturális munka bármelyik ága, vagy a sport. A közelmúltban megépült a járási kullúrház, kultúrotthon működik Tompán, Kisszálláson és Rémen. A járási könyvtáron kívül még 42 könyvtár‘működik a községekben, tsz-ekben. Csak ebben az évben 545-tel szaporodott a vezetékes rádióhálózat. A népfront-bizottság terve szerint a nagy tanyavilággal rendelkező községekben emelik a kultúrotthonok, számát. Szaporítják a kultúrcsoportok számát. A tompái népfront-bizottság felújítja a község népi hagyományait, a tánc- és énekcsoportot. Ezt már meg is kezdték. A legfőbb érlék sorsa régen — és ma A járás egészségügyének múltjából csak egy-két példát kiragadva is megrendítő kép tárul elénk. 1920-ban inkább szegényház-jelleggel megalakult a kiskunhalasi kórház. Jellemző, hogy a gondnok a betegek napi étkeztetésére 20 fillért kapott, amelyből reggelire rántottlevessel, ebédre krumplival és vacsorára kenyérrel tudta ellátni a betegeket. A fennjáró betegek zöme koldulni járt a városban. Hatalmas méreteket öltött a gyermekhalálozás, de általában jellemző a korai elhalálozásra, hogy Borota községben 1920-ban az elhunytak számának 30 százaléka sem érte el az 50 évet. Pusztított a tüdőbetegség. A jánoshalmi anyakönyv adataiból megtudjuk, hogy 100 halálesetből 16 tüdőbajban halt meg. — Megszámlálhatatlan volt a hal- vaszülés is. A tervek szerint a jövőben megindul a Járás mozgó.s>zak.ojj vosi szolgálata, főleg a tanyai és falusi lakosság érdekében. — Idénybölcsőde létesül Kisszálláson, korszerűsítik a tompái bölcsődét és a jánoshalrnai szülőotthont, a tbc-gondozóintézetet és felújítják a műszerkészletet. A kelebiai egészségházban rendbehozzák az iskolafürdőt, Kéles- halmán kisebb orvosi rendelő létesül. Külön gondot fordítanak a községek kifogástalan ivóvíz- ellátására, Balotaszálláson, Borotán, Jánoshalmán, Rémen mélyfúratú kutak létesülnek. Kiterjesztik az iskolafagászatot Balotaszállás, Zsanaeresztő és Harkakötöny területére is. Az elért eredmények, tervezett beruházások, létesítmények önmagukért beszélnek. A járási népfront-bizottság programmjá- nak célkitűzései világosak: a szebb, jobb élet megteremtéséért, a haza felvirágoztatásáért szólítják harcba a kiskunhalasi járás valamennyi dolgozóját, í Az egyik hozza, a másik viszi.,, ÉPPEN EBÉD KÖZBEN találom Nagy Ferenc csizmadiamestert, o pálmonostori dolgozók lábbeli »orvosát«. — Annyi a munkám elvtárs, hogy meghalni sem érnék rá — mondja mosolyogva. — Nézzen ide, mi van itt — mutat a tekintetevei a sarokba. Valóban ott hever a sok-sok javítanivaló csizma, női és gyermekcipők halmaza. De talán van ott még egy kis ve- szettfene is. — Van itt; mit aprítani a tejbe, csak győzzem. Ezekkel aztán úgy elszórakozom, hogy még megnősülni sem érek rá. Pedig itt lenne az ideje, vagy már odébb is van egy kicsit, mert negyvenéves vagyok, — és újra egy mosolyt dörzsöl szét a száján. MEGKÉRDEZEM tőle, hogy szokott-e új csizmákat készitenii vagy minden ideje rámegy a javításokra. Erre aztán elmondja, hogy bizony nehéz dolog új csizmát készíteni, egyrészt azért, mert sok a javítás, másfelől meg azért, hogy ami új anyagot kap, azzal nem megy sokra. Azt a felsőrészt, amit ő kap, a falu népe nem kedveli. Nagyon népszerűtlen falun a préseltbőr. Azt a lábbelit, amelyik ilyenből készül, ahogy Nagy mester mondja: »a kutya sem ugatja meg a falun«. Maga is elcsodálkozik ezen, mert ő ismeri a préselt bőrt, dicséri is. De hiába. A parasztember csak'a sima felsőrészt keresi. Sima anyagot pedig ritkán tud beszerezni és így nehéz a dolga. AMI KEVÉSKE anyagot kap, azt fejelésnek használja fel. — Ilyenforma az-e — mutat egy pár éppen fejelés alatt állá cipőre. — Ez Lantos Dezsőnínek készül. Ilyen kellene, látja. De ebből igen keveset kapok, most is csak 22 delcát tudtam szerezni erre a negyedévre. Higyje el, ez nem sok. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettem, amikor átült az asztaltól a kerekszékbe. Csak azt látom, hogy egy hatalmas kaliberű csizmával bíbelődik. (45-ös lehetett.) Egy pillanatra félbehagyja a munkát és egy darab vörösbőrt húz elő. — Látja? — mereszti rám tekintetét. Ezt kaptam a napokban Kecskeméten. Ez disznóvelur. Vörösben. Mire használjam fel? Ütném tudok vele semmit se csinálni, — és dühösen teszi vissza a helyére. Csizmadiának ilyen anyagot? Ki hallott még ilyet? — veszi ölébe újra a csizmát. EZUTÁN ARRÓL beszélgetünk, hogy észszerűbben kellene végezni az elosztást a kecskeméti földművesszövetkezetnek. Figyelembe kéne, hogy vegye az anyagelosztás során azt, hogy a falu nem város. Városban nagyobb lehetősége van a vörös velúr hasznosításának, mint a falun. (Persze a csizmadiák ott sem használják.) Meg arról is tárgyalunk, hogy milyen nagy segítség lenne az a lábbelikészítő iparosoknak, ha például nem Kecskemétre kellene menni az anyagért, hanem a félegyházi járásban dolgozó cipészek, csizmadiák meg papucskészítők. Félegyházán kapnák meg az anyagot. Bizony nem- kellene sokszor hiába menni Kecskemétre —■ mondja a mester. Mert ahogy meséli, nem mindig jár sikerrel a kecskeméti utazás. Amikorra ő Pálmonostoráról oda ér, vagy van anyag, vagy nincs. A TALPNAKVALÖ anyaggal látja, korántsincs annyi baj. — Azt kapok szépen, csak akármennyit kapnék is, elnyelnék ezek a tátottszájú »állatok« — bök az ujjúval a sarok felé, ahol a gyógyulásért esengö lábbelik váraokznak. — A műhelyajtó kilincse stafétabothoz hasonlítható,&nár csak annyiból, hogy a vendégek egymásnak adják. Igaz, nem sokat időznek, az egyik hozza, a másik viszi a lábbelit. — DE VANNAK OLYANOK IS, akik se nem visznek, se nem hoznak, csak vendégeskedni, azaz rádiót hallgatni jönnek Feri bácsihoz. Feri bácsi szívesen fogadja az ilyen kis látogatókat, mint a hátéves, mosolygósarcú Borbély Ancit és az alig hároméves, aranyos Borbély Sárikát. Ők naponként többször is be-benézneíc Feri bácsihoz. E. S. Földbe került minden szem vetőmag Nem nagy területen gazdálkodnak a pálmonostori Keleti Fény tagjai, de szorgalmas munkájuknak van gyümölcse. A közös vagyon is szépen gyarapszik. Ezévbcn sertésfíaztató és artézikút létesült. Rövidesen megkezdik a másfél holdas halastó végleges építését, melybon máris úszkálnak a másfélkilós halak. A tsz tagjai még a III. pártkongresszus tanácskozásakor elhatározták, hogy a kapások betakarítását és a vetést idejében elvégzik. Már úgy látszott, hogy a vetési tervet a trágyázás elmulasztása rpiatt nem tudják teljesíteni.. Huszka elvtárs, a tsz elnöke azonban másodmagá- val egy nap alatt 450 mázsa trágyát hordott j ki két kocsiVal. — Ugyanezt a munkát máskor három kocsi is alig tudta elvégezni ennyi idő ai«#. Huszka elvtársik lelkes munkája nyomán így határidő előtt két nappal földbekerült minden szem vetőmag. Kapás István, tsz-szervező. Megindult a vasgyüjtés a Jöldmíícesssövethexetekben SZÉP EREDMÉNIJJKKLJ. kitűnnek még a kiskunhalasi és kalocsai járások földroüveszzö- vetkezetei. Előbbiek a vas-, az utóbbiak a fém-terv teljesítésével járnak az élen. A NOVEMBER 1-ÉN indult vas- és fémgyüjtő hónap versenyébe a járási központok és földmű vesszövetkeze tek többsége eredményesen bekapcsolódott. Különösen jó gyűjtési eredményeiért dicséret illeti meg a kecskeméti járást és a hozzátartozó földmű vessző vetkezőiket. A Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet alapos előkészítő munkával, a verseny helyes megszervezésével, a dolgozóknak brigádokba való tömörítésével már az első négy nap során elérte vastervének 119 százalékos, fém-előirányzatának 83 százalékos teljesítését. Kitűnő munkát végeznek e téren Molnár Imre üzem- ágvezető, Dunai Márton és Cs. Nagy József felvásárlók, a Ben- csik- és a Kiss-brigád, valamint Kovács József, a helvécial helyi I szervezet ügyintézőig. SÚLYOS LEMARADÁSOK tapasztalhatók a bajai járás területén. Gál István járási elnöknek sokkal nagyobb gondot kell fordítania a tervek teljesítését elősegítő mozgósításra, a ver- senyszervezésre. Ugyancsak nagyobb ütemet kell diktálnia a bácsalmási járási központnak is, ha a lemaradását be akarja hozni. AZ EDDIGI GY’ÜJTÉS ered ményeképpen a MÉSZÖV a vas- tervet 12.7 százalékra, a fémelőirányzatot 18 százalékra teljesítette november 4-ig,
