Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-07 / 264. szám
fr A. TT U Z E ST Y v A» •<.••• í v' wrm is^i? ..>... \ % */ & 's SWS > &$x; x.&. A % OKTÓBERI ÉJSZAKA Résziéi Nyikolaj Nyikityin elbeszéléséből m A Szmolnij-tér valóságos tájborrá vált, rá sem lehetett ismerni. Teherautók jöttek, megrakodva fegyverekkel. Közvetlenül a gépkocsiról osztották szét a fegyvereket és a lőszert a vö- rasgárdistáknak. A Szmolnij körül gerendákból barrikádot állítottak. Az emberek a kertben gyülekeztek. Egyesek ott gyakorolták a pisztolylövést. A főbejáratnál ágyúk álltak, a folyosón gépfegyvereket cipeltek. A fák alatt páncélautók zakatoltak. Nehéz volt a levegő az elhasznált benzingáztói. A Szmolnij pedig olyan volt a kékesszürke, hideg ködben, az ablakaiból kiáradó vakító fénnyel, mint valami óriási hajó. Azt mondták a vörösgárdisták, hogy a nagy oszlopcsarnokban a szovjetek második kongresszusa folyik. — Lenin is ott van? — kérdezte halkan, izgatottan Jegor, egy vöröskatona. — Ott — felelte egy szőrmesapkás munkás. — Bemegyek én is, — súgta a fülembe Jegor. Meghagyta, hogy fél óra múlva várjam ott es eltűnt. A tér feketéllett az emberektől és a gépkocsiktól. A távolból lövések hallatszottak. Jegor •jósokára érkezett vissza., Mint mindig, most is egészen váratlanul jelent meg. Zsúfolt tehergépkocsi állt meg mellettem, csikorogva fékezett. A tetejéről, mintha a sötét égből jönne, Jegor vidám hangját hallottam: — Gyerünk.., szállj fel! Felkapaszkodtam. A gépkocsi elindult és őrült sebességgel vágtatott az utcákon. Jobbra-balra dülöngéltünk a tetején. Jegor erősen megszorította a karomat és diadalmasan a fülembe kiáltotta: — Láttam Lenint!,, ( ra A régi kormány a Téli Palotában bujt meg. A palota ablakaiban hol kigyúlt, hol elaludt a fény, mintha az ott rejtőző emberek valami furcsa játékot folytatnának. A forradalom vezérkarának gépkocsijai gyakran jelentek meg a Palota-tér jobb- és bal- szárnyán. Az emberek minden gépkocsit körülfogtak, mind szerettek volna mielőbb híreket hallani a Szmolnijból. A palota körüli barikádokon a szalag- csere rövid szüneteitől eltekintve, állandóan szóltak a gépfegyverek. Ügy éreztük, hogy közel vagyunk a célhoz. Mindegyikünk abban reménykedett, hogy ő fogja el Kerenszkijt.. » Mindenfelől a mi harcosaink hangját hallottuk; gyűrűben vették körül a Téli Palotát, s a tér úgy zúgott, mint a tenger. A Sán- dor-kertben valaki fáklyát gyújtott, amely megvilágította az arcokat. Ez valami jel lehetett, mert a Péter-Pál erődben tüzérségünk azonnal megszólalt. Jegor felállt. — Lenin nevével előre! ■— kiáltotta. Előugrottunk a boltívek alól. A palota nagykapuja kinyílt. A junkerek két ágyút gördítettek elő. Jegor csatáriáncait az agyúk ellen vezényelte. Puskákból lövöldözve előretörtünk a kapuig, visszavetettük a junkereket, leugrottunk a pincébe és telrohantunk a lépcsőn abban a hiszemben, hogy tovább jutunk a palotában. A lépcsőn azonban lesből tüzeltek ránk. A pince sötétjében alig láttuk egymást. A harcosok egyrésze a (pincében maradt, más részük Ikövette Jegort az első emelet halványan megvilágított folyosójára. Az ablakok mentén piszkos matracokon junkerek százai feküdtek. Piszok és veritek bűze terjengett, mindenfelé cigarettavégek és üres borosüvegek hevertek. A junkerek megijedtek a vörösgárdistáktól és a katonáktól Egyesek eldobták fegyvereiket, mások elfutottak, Jegor nem üldözte őket. Várta, hogy egész csapata odaérkezzék... Ekkor a junkerek csoportjából kivált egy fiatal, jólöltözött hadapród. Mikor látta, hogy Jegor a parancsnok, tisztelgett előtte. — Ellenállásunk céltalan, — mondta és kérte Jegort, hogy kövesse a Téli Palota vezérkarához. — Miért? — kérdezte Jegor. — Mint parlamenter, — válaszolta a hadapród. — Mi megadjuk magunkat. Ügy tudom, önök nem akarnak felesleges vérontást... Mi sem. A hadapród elvörösödött. Jegort egy pillanatra megtévesztette a katona félelmet és reménykedést kifejező kék szeme. A junkerek kihasználták ezt a pillanatot: hirtelen körülfogták és magukkal cipelték Jegort. — Végig a folyosón minden sarokból tüzeltek. Mi a lépcső felé haladtunk, menetközben válaszolva a tüzelésre. Reggelre véget ért a harc: győzött a szovjet hatalom. A tér macskaköveín kilőtt töltényhü- velyek hevertek. A letartóztatott minisztereket a folyóparton vezették a Péter-Pál erődbe. — Szerettünk volna azonnal leszámolni velük, de a tengerészek nem engedték. A palota körül már a mieink álltak őrt. A cár monogrammjával díszített falon túl, a kis kertben feküdtek az éjszaka folyamán elesett matrózok, katonák és vörösgárdisták. Nem sokan voltak. Itt találtam meg Jegort is; tágranyitott szemmel, felhúzott szemöldökkel feküdt. Tekintete tiszta volt és nyugodt. s Néhány év előtt véletlenül találkoztam valakivel, aki ott voit Jegor kivégzésénél. Részletesen elmondta, hogyan Ölték meg. Nagyon megverték Jegort, aztán fegyvertelenül egy vörös posztóval borított hosszú asztal elé kísérték. Palesinszkij mérnök, az Ideiglenes Kormány teljhatalmú meg. birottja Petrográd diktátorának erezte magát. Az asztalnál ült és jobbra-balra pillantgatott a cári tisztekre és tábornokokra. — Mi a mondanivalója? — fordult Jégárhoz. — Oroszország mivelünk van, — mondta az halkan és határozottan, mintegy sajátmagának. — Talán egész Oroszország katona? — kérdezte Palesinszkij. — Oroszország mivelünk van, — ismételte Jegor. — Tudja, hogy mi vár önre? — Mi? — kérdezte Jegor mosolyogva. .— ön tiszt, nemde? — Nem. — Nem? Egyszerű közlegény? Palesinszkij hangjából csodálkozás csendült ki. — Jegor Petrov közkatona — ez vagyok a szolgálati szabályzat szerint! — mondta mosolyogva Jegor. — De bármi történik is velem, magukat már semmi sem menti meg a pusztulástól! Most a mi szavunkra figyel az egész világ.., Palesinszkij felugrott. A tábornok hadsegédei kivezették Jegort. Ott lőtték agyon két lövéssel egy nagy fehér oszlop mellett, Leningrádban, a Szmolnijban 1917 október 25-én (november 7-én) este 10 óra 45 perckor megnyílt a Szovjetek II. Összorosz- országi Kongresszusa, amelynek nevében kihirdették, hogy az államhatalom a szovjetek kezébe ment át, A Szovjetek II, Ússz- oroszorszagi Kongresszusa ívű OKtooer zo-an (november ö-an; éjjel elfogadta a szovjet hatalomnak Lenin által javasolt első dekrétumát — a békéről és a földről szóló dekrétumot. Ugyancsak ezen a kongresszuson először az emberiség történetében megalakították a munkásokból és parasztokból álló szovjet kormányt — a Népbiztosok Tanácsát. Az első Népbiztosok Tanácsának elnökévé Lenint választották. A képen: »-Hatalmat a szovjeteknek — békét a népeknek.« (D. Nalbangyan, V. Bászov, N. Mescsanyinov, V, Pribilovszkij, M. Szuzdalcev festőművészek alkotása.) A képen: »Roham a Téli-palota ellen.« festménye. (Szokolov-Szkalja A U K O R A“ 55 •— Részlet Mihail Dugyin verséből — Az »Aurorán« jel villant: riadóra! Kettős fénypászma szállt a híd fölött. Hajónk a februári napok óta A Forradalom posztján őrködött. Múltak az órák. ólom ült az éjen. S a Szmolnijban felhangzott: — Itt a perc! £s visszhangként a Dvorcovája-téren Hurrák hulláma zúgva ráfelelt. Nem szélcsendet ígért ez őszi éjjel, S mint gyors tettekre szóiitő parancs, A Péter-Pál tornyán a megbeszélt jel. Már fel is villant. Füleltek alant. A parancsnokok mindenütt a bástyán. A réseken sípolt a szélvihar. A próbált puskák hetyke csattanásán, A závárzaton érzett az olaj. S most «= November 7 nyirkos éjszakája, 9 óra 40 perc ■— N odalent Rádördített a Téli Palotára Az »Aurora« — ‘ « e szó Hajnalt jelent. S e lövés, mint a himnuszok zenéi, A földön eldörgött mindenhova, És megrendült belé nemcsak a Téli, Hanem sok más is, ilyen palota. Kardos László Kossuth-díjas fordítása. E zerkilencszáz- tizenkilenc. Alig húsz versztnyire lehettek tőlünk Kolcsak bandái. A Komszomol első nemzedéke mind egy szálig a fronton volt, az új komszomoí- szervezetben még a legidősebb tag sem volt több tizenhat- évesnél. Vityka épen- seggel csak tizenhárom volt, — de akár csak a többi — egy pillanatra sem vált volna meg ócska puskájától. A komszomolisták nappal teljesítettek őrszolgálatot a telep utcáin, Vitykát a telep bejárata elé állították, persze nem a front felöli, hanem a hátsó kapuhoz, életében először volt akkor őrségen. A fontos megbízatás tudatában büszkeség és izgalom duzzasztotta a mellét. Hamarosan szárnyrakapta gondolatait gyerekfantáziája ... Tyü, de jó lenne most foglyul ejteni egy fehéret, vagy lefülelni egy Jelderítőt,.. Egyenesen odavinné a parancsnok elé, feszes vigyázzba vágná magát és jelentést tenne .. . — Hé, gyerek, mit csinálsz te ittt Vityka előtt, mintha csak a földből nőtt volna ki, magastermetű ismeretlen ember állt meg, prémbekecsben, füles katonasapkában, vörös bajusszal az orra és a szája között. .. Vityka nagy szemeket meresztett a furcsa külsejű emberre. Ki ez, — a mi emberünk, vagy ellenség!.., Ha a mi emberünk, vörös szalag lenne a sapkáján, ha a fehéreké, valami epolett d difbLantaia D. Belfajev elbeszélése lenne a vállán. Ezen azonban se egyik, se másik. Csak mosolyog. — Azt kérdeztem tóled fiam, ki vagy és mit csinálsz itt! — Én bácsi. .. nem vagyok se fehér, se vörös, a helyi ifjúság — bökte ki végre Vityka. yé bajuszos ember zM. jóízűen kacagott, — Szóval se vörös, se fehér! Értem. Nagy diplomata vagy te fiacskám!.., — Jó, de most már mutassa az igazolványait — igyekezett hivatalos hangot használni Vityka. — Ez már férfias beszéd!. ., Vityka gondosan átvizsgálta az iratokat, aztán egyszeresük hamisítatlan gyermekmosoly vonta be szepiós arcocskáját, — Ne higgye ám, hogy gyávaságból mondtam, hogy se vörös, se fehér... Ki akartam puhatolni, hogy maga miféle szerzet. — Tudom én azt, fiacskám. Hiszen azért mondtam, hogy nagy diplomata vagy. Vitykán rajtaragadt a „diplomata“ elnevezés. Eleinte megsértődött miatta, aztán hozzászokott. e dicsőséget nem D magának, Vitykát nagyon megszerette a bajuszos ember, akiről hamarosan kiderült. hogy a helyi forradalmi bizottság újonnan kinevezett elnöke, magához vette Vitykát, aki amolyan szárnysegédje lett. ö is füles sapkát tett a fejére és úgy körülcsavarta magát mindenféle szíjakkal, hogy még mi is megirigyeltük. Egyszer aztán a forradalmi bizottság elnöke felsorakoztatta az udvaron a rendkívüli helyi alakulatot és így szólt: — Elvtársak, engedjétek meg, hogy nyilvánosan köszönetét mondjak a forradalmi bizottság előtt Viktor N, elvtársnak, aki elfogott egy kernet és ezzel nagy szolgálatot tett a Vörös Hadseregnek és a forradalomnak!. .. Vityka lángvörös arccal állt ott és zavartan mosolygó arcocskáján büszkén ragyogott a két szeme. Mikor azt akarta mondani, hogy „A forradalmat szolgálom !" — elfúlt a hangja az izgalomtól, csak tátogott, de egy szó nem sok, anny'- nem jött ki a torkán za templomszolga volt a kém. A fia a harangtoronyból papírsárkányt eregetett a levegőbe, mindenféle színes papírcsíkokkal a sárkány tarkán, — így jelezte a fehéreknek csapataink mozgását. Az apja tanította rá. Vityka gyanút fogott és jelentette a forradalmi bizottság elnökének. ... Mostanában valahányszor a lapokban közleményt olvasok diplomáciai fogadásokról és ott látom Vili- tor N. nevét, mindig a pirosra hevült „diplomata* Vitykát látóin magam előtt szikrázó, fefiits szemévet.