Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-07 / 264. szám

m A DANfOVAl DOHÁNY M O' jávort közsésr a török hó­doltság előtt jelentő­sebb helység volt, mint ma. A középkorban vásáros hely volt. A török világban szerb lakosság szivárgott be a faluba s a köz­ség régi nevét is elszlávosították Dantovára. 1904 óta újra Dávod a helyiségnek hivatalos neve. A szerb lakosság 1762-ben elköltö­zött Sztanisicsra (örszállás). — Ugyanabban az esztendőben Felsőmagyarországról száz ma­gyar családot telepítettek Dá- vodra. A szorgalmas dávodi nép Püspökpusztán is bérelt földet a pécsi püspöki uradalomtól. Ma már feledésbe ment s a község történetírói sem említik, hogy Dávod község régebben do­hánytermeléséről volt nevezetes. A dávodi homokon kitűnő mi­nőségű dohány termett. Való­színűnek tartjuk, hogy a község népe már régi szülőföldjén is foglalkozott dohánytermeléssel. A dantovai dohány annakidején éppolyan nevezetes és keresett árucikk volt, akár a kecskeméti barack. Vagy Bácskában az apa­tini kender és tégla, a kelebiai és kupuszinai (bácskertesi) fok­hagyma, a kupuszinai és vaskúti káposzta, a szabadkai szappan; vagy a Sárközben a bátyai hagyma, a bogyiszlói kender, a fajszi paprika, a kalocsai len és % sertés, meg a többi. Ezek közül egyik-másik nevezetesség pél­dául a bogyiszlói kender, a ka­locsai len és sertés ma már hír­ből is alig ismeretes. így va­gyunk a dantovai dohánnyal is. Bács-Bodrogh vármegyének az acélos búza, meg a kukorica mellett egyik fő termelési ága volt a dohánytermesztés. A Du­na mentén Dávod, Futak és Cséb, a Tisza mentén a Magyar- kanizsa határában fekvő Ador­ján, Szabadka környékén Sza­badka és Ludas voltak a fő ter­melő helyek. Bácsgyulafalva (mai nevén Telecska) községet 1883-ban telepítették Pusztakula kincstári pusztán. Magyar lakos­sága termeli most a legjobb do­hányt Bácskában. A gyulafalvi dohány lett a legkeresettebb, az vitte el a pálmát. Dávod községnek 1820-ból származó leírásában olvassuk: »Dantova, kamarai helység 1950 magyar katolikus és 13 zsidó lakossal, összesen 1963 lélek. Ez a falu a Duna mellett fekszik; földművelés és vízi foglalkozás mellett híres dohányt termel és jó sertéstenyésztést űz.« Ennek emlékezetét Eimann János egy-> kori ujszivaci jegyző, a bácskai német telepítések történetírója hagyta az utókorra. Nagybaracs- ka földművelő népe is termelt dohányt. Baracskához tartozott Gyurity puszta (ma Bácsszent- györgy község) is. Baracskának, Dávodnak is a királyi kamara volt a földesura. Mindkét köz­ség a hercegszántói kamarai tiszttartósághoz tartozott. Ba­racska, Hercegszántó és Gáko- va (Gádor) községekben uradal­mi ispán vezette a gazdaságot a jobbágy-korban. Baracskán nagy uradalmi magtár volt; oda hord­ták be verítékkel szerzett ter­mékeiket a jobbágyok a három- emeletes, kettőspadlású maga­zinba. 4 magyar szabadságharc után Baracskán is, Dávodon is aláhanyatlott az ad­dig virágzó dohánytermelés. — Fridrik Tamás, aki elsőnek írta meg Bács-Bodrogh vármegye földrajzát 1878-ban, már csak a hanyatlásról számolhat be. Ba- racskáról mondja: »1850. év kö­rül a dohánytermelés igen vi­rágzó volt, ehelyett most bú­zát és kevés kendert vetnek.« Dávod községről ezt olvassuk: »Józan, szorgalmas, mérsékelt kedélyű magyar lakosai földmű­velés mellett sertéstenyésztést is űznek, és halászattal foglalkoz­nak, a dohánytermelés legújab­ban náluk beállíttatott.« Dávcdom a dohánytermesztés a szab-1-! termelés időszakában, 1851 állt virágkorában; a magyar ciohányegyedárúság kor­szakában, 1851 után következett be a fokozatos hanyatlás, még az osztrák vezetés alatt. [lazánkban az 1851. évig a dohány termesztése szabad volt. A nyersanyagokat magánosok dolgozták fel és hoz­ták forgalomba. A magyar do­hány, mint vásári portéka sze­repelt; a termelők piacra, vá­sárra vihették eladni a leveles­dohányt. A termés legnagyobb- részét Ausztria vette meg, az­után feldolgozta, meg tovább­adta Nyugatnak. Franciaország­ban is keresett cikk volt a ma­gyar dohány. Egy 1839-ben köz­zétett kimutatás évi átlagban háromszázezer mázsára becsülte hazánk dohánytermését. Ebből 104.000 mázsa esett a szegedi dohányra; Bács, Békés, Csanád, Csongrád megyének és a Bánát­nak Szegeden összegyűjtött do­hánytermésére. 1843-ban már négyszázezer, 1846—47-ben hat­százezer mázsa évi termést em­lítenek. 1850 november 29-én császári rendelet vetette meg a magyar királyi dohányjövedék alapját, de a rendelei; csak 1851 március 1-én. lépett életbe. Az osztrákok Ausztria teljes politikai és gaz-, dasági túlsúlyára törekedve, aj magyar dohányjövedéket az 5 osztrák dohányjövedék igazgató-5 sága alá rendelték. Az osztrák" fináncok nem tudták kellőkép-J pen megszervezni a külföldi ki-a vitelt, nem bírtak új piacot sze-S rezni, ennek következtében " 1851-től 1860-ig sok helyen ha­nyatlásnak indult a dohányter­melés. így történt Bács-Bodrogh megyében is. 4 bácskai dohány, közte a dantovai dohány is, úgyszintén Újfalu puszta (ma Ti­száé j falu község) dohány termése is a kereskedelemben szegedi do­hány néven került forgalomba. Éppígy Baranya, Somogy és Tolna megye dohánytermése is pécsi dohány néven került a külföldi piacra. Általában a be­váltó helyről például debreceni dohány, váci hegyi dohány - nevezték el az egyes vidékek dohányát. A magyar dohány általános­ságban nem volt olyan minősé­gű, hogy finomabb gyártmányok készítésére is alkalmas lett vol­na; inkább pipadohánynak való. Természetesen volt ez alól kivé­tel is. A bácskai s közte a dan­tovai dohányból is készítettek szivart. Éppen Dávod környékén, Bácsszentgyörgy tőszomszédságá­ban, Rigica (magyar nevén Re- gőce) községben létesített szi­vargyárat Kovács József ha- ladnivágyó földesúr, a felső járás főszolgabírója. A Honi Iparvéd­egylet 1846. évi jelentéséből ér­tesült a nagynyilvánosság arról, hogy Bácskában is létezik szi­vargyár. A kisméretű rigicai gyár nem bírta fölvenni a ver­senyt a régebbi szivargyárakkal, például a pesti, gyöngyösi, nagy- kanizsai, pápai és szombathelyi gyárakkal. Bécsben a szombat- helyi szivar volt a legkelendőbb. A rigicai gyár nem volt hosszú­életű. Kovács János, a gyárala­pítónak fia, névtelenül kiadott szülőföldismertetésében (Rigica és környéke Bács-Bodrogh vár­megyében, Baja 1862) már nem említi a gyárat. 1862-ben már nem működött; elsöpörték a zi­vataros idők. 4 dávodi és nagybaracskai homokon ma is megte­rem a dohány. Szép feladat len­ne a termelőszövetkezetek szá­mára, hogy visszaszerezzék a dantovai dohány régi jó hírne­vét. Kívánatosnak tartjuk, hogy Dávod, Nagybaracska és Bács­szentgyörgy vezető körei foglal­kozzanak a fölvetett eszmével. Nagybaracskán éppen most van folyamatban a régi híres takács­mesterség fölélesztése. Követés- reméltó kezdeményezés, Tímár Kálmán. ChemátM-ÚTT/jtílmr \ Egy kedves társasjáték Itt a hűvösebb idő. Ilyenkora gyermekek szívesebben játsza­nak a jó meleg szobában. Van­nak ám szép számmal olyan já­tékok is, amelyeket bent, a szo­bában lehet játszani. Itt most egy érdekes, mulatságos társas­játékra tanítunk meg bennete­ket gyerekek. Nem is tudjátok elképzelni, milyen rengeteg nevet jegyez­nek meg az emberek. Próbáljá­tok csak ki! Üljetek körbe! A játék megkezdése előtt válasz- szatok magatoknak egy vezetőt, lehetőleg olyan úttörőt, aki jó tanuló és jó az emlékezőtehet­sége. Ez a játékvezető hangosan elmondja egy híres ember veze­téknevét. Például így: Kossuth. A választ annak az úttörőnek kell megadnia, akire a játék ve­zetője rámutat. A kijelölt paj­tás természetesen gondolkodás nélkül rávágja, hogy: Lajos. — Utána egy másik név, meg a harmadik, a negyedik követke­zik. Aki a legtöbb helyes választ adja, jutalmat kaphat, aki pe­dig kétszer vagy háromszor egy­másután hibás választ ad, az kie&ik a játékból* Az a győzte^ aki utoljára marad. Ilyenkor va-j lóságos párbajt lehet vívni, mertj a játék vezetője és az utoljára' maradt pajtás felváltva kérdez-j hetik egymást. Persze, nemcsak} ilyen jólismert nevek kerülne*j majd a játékosok elé. Lesznek} olyanok, amelyek bizony próbá-J ra teszik az emlékezőtehetséget.} Tudod-e ? — hogy az izzóra hevített vas­darabot egyáltalán nem vonzza a mágnes? — hogy Kiskunhalas határá­ban egy olyan ritka növényféle honos, amelyet ritka előfordulá­sa miatt védett virágként keü óvni és gondozni? Ez a virág a Botrydium virginianum — egy ruta-féle. — hogy a Kecskeméti Katona József Múzeum új kiállításán megtekinthetők formaimba élté­vé, a híres sző’őnemesítőnek. Mathiász Jánosnak legjobb sző­lőfajtái? — hogy Kúra a Szovjetunió után a világ legnagyobb terü­letű országa? Területe 9.6 millió n égy ze tkiiÖHté teL ELNÖKI Nem lehet olyan korán láto­gatóba érkezni Domokos Sán­dorhoz, a belsőballószögi ter­melési bizottság elnökéhez, hogy ne a munka kellős közepén lenne. Pedig a hétfő reggel ko­mótosabb a többinél, de Do­mokos bátyánk, hogy elkerülje a nagy harmatot — tengely ke­néshez látott. Éppen a kocsi­kenőcsöt kapargatta a bögréből, amikor rászóltam: — Hasznos munkát, na meg jó reggelt is! Ha a legkisebb neszre is he­gyezett fülű kutyák nem jelez­ték volna közeledtemet, biztosan meglepődött volna jöttömön, mert háttal állt az udvar szájá­nak. De így csak kiegyenesedett és ahogyan egészen eléje értem, felengedett arcának merevsége — és mintha már órák óta csön­des beszélgetésben lennénk, — halkan annyit mondott: de ko­rán ...de korán, városban ilyen­kor még aludni kéne — aztán teljes tenyérrel kezet szorítot­tunk. S tényleg a városban — ilyen­kor, ha már nem is alszanak, de — most kezdi bontogatni szárnyait a mindennapi élet. A földek lakói, művelői a termé­szettel együtt ébrednek, nyug­szanak. A kakaskukorékolás tu­lajdonképpen nem is ébresztő, hiszen azt mindenki már éb­ren hallja, inkább reggeli riadó­nak lehetne nevezni. Aztán meg­elevenednek az éjjen át jóté­kony dunnák és kipattan alóluk a napkeltétől későig teremtő em­ber, hogy megvalósítsa tegnap 3sőtt terveit. Közeleg a tél. Itt az ideje, hogy kiegészítsük télikabátun­kat új tartozékokkal. Friss színt, ötletet, újszerűséget ad a téli öltözéknek a jól megvá­lasztott, a télikabáthoz, téli­kosztümhöz hozzáillő meleg sapka, kalap, kesztyű, táska. Könnyen elkészíthető mara­dék gyapjúfonal felhasználására alkalmas fiatalos, téli kalapot ajánlunk olvasóinknak. A kala­pot színes maradék gyapjúfonál­ból készíthetjük, 136 szemmel kezdjük és 10 centiméteres ma­gasságig patent kötéssel dolgo­zunk. További 6 centimétert úgy kötünk, hogy minden kétszemet eggyé kötünk; A szemeket öt részre osztjuk, a kötés színéit minden sor elején három szemet kötünk eggyé. Az utolsó hát sze­met egy fonálra fűzve a kötés visszáján varrjuk el. A kalapot oldalszélén összevarrjuk. Alsó peremét körülbelül 3 centimé­ternél felhajtjuk és puha drótot varrunk a peremére. Ez adja meg a kalap szélének fői-má­ját és tartását. A kalap karimá­ját úgy alakíthatjuk, ahogy az arcunkhoz legjobban illik. Kö­tés közben a különböző színű maradékpamutokból megfelelő sorrendben összeválogatott csi­kókat kötünk. ­........ >’ G ondozzuk cipőinket Sok kellemetlensé­get és bosszúságot okoz az embernek az őszi nyirkos időjárás, a sár. Nehezebb ilyen­kor a cipők gondozá­sa. Nem árt, ha a kezdő háziasszonyok­nak egy-két jóta­náccsal szolgálunk a cipők őszi és téli gon­dozásáról. S Viselés után a melegtől még puha cipőt hús­zuk azonnal sámfára, gyűrődését. Mielőtt használatba vennénk új cipőnket, kenjük át lehelletvékonyan fe­hér krémmel és a talpára csöppentsünlc egy pár csepp olajat, vagy megolvasztott zsiradékot. így hagy­juk két napig, amíg a zsiradékot jól ma­gába szívja. ■ I A cipőkré­met csak egészen vékonyan ken­jük a cipőre, nehogy belevegye magát a bőr ráncaiba és foU tossá tegye a cipő felszínét. A megszá­radt krém marad ék or legkönnyebben me­leg tejjel távolíthat­juk el j—“I Végül ne fe­I _3J lejts tik eh hogy a cipőt mindig ctpökandllal húzzuk fel, mert másként a cipő széle kitágul és lötyögőssé válik, ami gyakran a cipőben előre-hátra csúszkáló lábon bőrkeménye-l dést okoz. így soká tart a nylon harisnya Melyik nő nem szeretné a lehelletfinom, könnyen mosható nylon harisnyát. Csakhogy az ilyenféle ruhadarab igen kényes jószág. Gondos bánásmódot követel, és minden gondatlanságot egy-egy leszaladt szemmel büntet meg. Sohase feledjük el, hogy a harisnyát ne húzzuk rá a ke­zünkre, ha nem eléggé sima a bőrünk, vagy törött, repedezett a körmünk. A legkisebb érdesség a bőrön belekapaszkodhat a harisnya finom szemeibe és máris itt a baj. Az sem mindegy, milyen cipőt húzunk az ilyen harisnyára. A cipő belsejének teljesen simának kell lennie, a bélés ne le­gyen szakadt, vagy érdes. Sohasem feledjük el, hogy nylon- harisnyás lábbal befűzött cipőbe nem szabad csak úgy »bele­lépni.« A harisnyát legjobb langyos szappanpelyhes vízben mosni. mosás közben ne csavarjuk, hanem a két tenyerünk között könnyedén dörzsöljük. Rövid mosás után kiöblítjük és a felesle­ges vizet kinyomkodjuk az anyag rései közül. Sohase szárítsuk a nylon harisnyát kályha, vagy tűzhely közelében. Ne dobjuk rá szárítás céljából egyenesen a ruhaszárító kötélre, tegyünk a nedves harisnya alá törülközőt, nehogy a finom szövedék a kötél szálaitól sérülést szenvedjen. Ha ezeket az alapelveke' tiszteletben tartjuk, harisnyánk akár évekig is eltart; GONDOK Míg Domokos bátyám össze- szedelőcködött, helyére tette a kivett kocsikereket, csak úgy helyben, állva körülnéztem a kis portán, s ahol nem volt épü­let, szememre vettem a távoli látóhatárt. A gyönyörködés első biztos jele, hogy mélyen levegőt szív ilyenkor az ember — én is így tettem. Azután az ébredés első lépteit figyeltem. Az iro­dalom nyelvén már annyiszor megcsodált nap ködburkot talált tegnapi helyén. Első próbálko­zása tehát az volt, hogy az egé­szet, úgy, ahogy van, sugarainak markával tüzes ölébe szippantsa. Ez sikerült is. Az enyhe talaj­menti fagy sem birkózott sokáig vékony páncéljával — megad­ta magát és elporhanyult, mint­ha misem történt volna. Az ud­varon teljes rend, keményre taposott földjén vesszősöprű kar­colásai. Az ólban csak a játéko­sabb malacok hangja jut füle­mig, a többiek — anyák és hí­zásra fogottak — korukhoz il­lően komolykodnak. A tíz perce még haragosan ugató kutya békés szándékkal mellém tele­pedett, sőt a lábom elé feküdt, gondolta ez enyhely a számára. Alig tudok szabadulni az en­gem mindig lenyűgöző, elcsodál- koztató képektől. Domokos Sán­dor hívása szakít félbe, szólít, hogy kerüljek beljebb a szobá­ba. Most találkoztunk harmad­szor. Egyszer bővebben, másszor csak éppen hogy beszélgettünk, de most úgy éreztem, hosszab­ban fogok időzni. Számításom nem emit. A beszéd lassan, akadozva indul. Valahogy úgy, ahogyan a távolságnak nekivágó mozdony gyalog sebességgel teszi meg az első lépteket, hogy maga után vonja a cél felé utazó embe­rek százait. Nem a témakeresés­ben volt itt a hiba, hiszen én is tudtam, hogy miről kell beszéln' cs Domokos Sándor még nálan is jobban tudta, mi a legégetőbb. Valahogy nem akarta hinni, hogy én csak látogatóba men­tem és semmi más célom nincs, mint beszélgetni, tervezgetni azoknak a dolgozó parasztoknak az érdekében, akiket mint ter­melési bizottsági elnök képvisel. Csak arra gondolhattam, hogy nincs ehhez szokva. Pedig sokan, és sokat jártak erre hivatalo­san, vagy félhivatalosan az el- mult években, de ezekből a ta­lálkozásokból hiányzott valami — akár ételből a só és talán ezért, az egyszerű udvariasság egyelőre a beszélgetés alapja. Nem vártam. Én kezdtem el és nyomban kialakult az addig kövült légkörből a főkérdés: mii kell’tenni a szőlő- és gyümölcs- termelés fejlesztése érdekében? Ha valamelyik mezőgazdasági szervnél valakinek erről egy előadást kellene tartani, az hosz- szasan készülődne, leírná, több helyről értesüléseket szerezne, hogy aztán egy órán át beszél­hessen. De Domokos Sándornak erre nincs szüksége, hiszer. benne él évtizedek óta, ismeri a rekordot termő fákat, a jól. vagy rosszulfizető szőlőtáblákai és akár jó, akár rossz a termés, tisztában van az okokkal is. Boldog, ha szép, termő a határ ás komor, ha, peronosz vörzsoli

Next

/
Thumbnails
Contents