Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-05 / 262. szám

MEGJEGYZÉS AZ ELSŐ SZENIMBIOI — A szeminárium akkor lesz eredményes, tettre serkentő, ha ielkiismeretesen készülünk és szeretettel foglalkozunk a kon­gresszus anyagával. — Ez a mondat volt, ami megragadott Körösi Mária elvtársnő bevezető előadásából s ami utána követke­zett, késztet az alábbi gondolatok leírására. Minden pártoktatási év kezdetén részt veszek valamelyik pártalapszervezet első szemináriumán. Magam is nem egyszer ve­zettem már szemináriumot s tapasztalatom, hogy a hallgatók emlé­kezetében, még ha nem is először vesznek részt a pártoktatásban, az első szeminánum élményének emléke még hosszú idő után is élénken él. Azon a szemináriumon azonban, amelyet Körösi elvtársnő vezet a MOKÉP-nél, ezt a szerintem fontos első élményt mm kapták meg a hallgatók. Oly sokszor látott és annyira ismert jeleit nem találtam meg az arcokon. Mendes-France a francia nemzeígyíüés külügyi bizottságában beszámolt a londoni és párizsi egyezményekről PÁRIZS. (MTI) Mendes-Fran- ce miniszterelnök szerdán dél­után a nemzetgyűlés külügyi bi­zottságában beszámolt a lon­doni és párizsi egyezmények­ről. A miniszterelnök kifejezés­re juttatta azt az elhatározását, hogy még az év vége előtt ra- tifikáltatnl akarja az egyezmé­nyeket. Mendes-France ez al­kalommal újból megismételte azt az állítását, hogy Nyugat- Németország újrafelfegyverzése -elkerülhetetlen.« potsdami egyezményről, amely az egyedüli jogi alap a szövetsé­ges fegyveres erők Németor­szágban tartására. -Nem mintha a jogi alapra feltétlenül szüksé­günk lenne a németekkel szem­ben, de meg kell azt őrizni az oroszokkal szemben« — tette hozzá. A bizottságban felvetették, vájjon milyen álláspontot tanú­sít majd a miniszterelnök, ha a nyugatnémet többségi pártok a Saar-vidékre vonatkozó egyez­mény módosítását követelik. Er­re a kérdésre Mendes-France azt válaszolta, hogy nem egyez­ne bele semmiféle módosításba. Hozzátette, hogy a Saar-vidók- re vonatkozó egyezmény ratifi­kálását különösen sürgősnek tartja, mert -addig kell ütni a vasat, amíg meleg« és mert lehetővé kell tenni, hogy a saarvidéki népszavazás, mint az egyezmény előírja, 1955 már­cius végén, vagy április elején megtörténhessék; Amit a legjobban hiányolok, s ami kimaradt az első sze­mináriumból, az a pártoktatás sikerének elengedhetetlen feltétele — az agitáció volt. Pedig most minden eddiginél nagyobb lehe­tőség van arra, hogy a szeminárium hallgatóihoz közelvigyük, élőbbé, elevenebbé tegyük mindazt, amiről egy éven át tanulni jognak, hiszen életük, saját jobblétük alakulásáról beszélgetnek„■ pártunk III. kongresszusának anyagát tanulmányozzák majd. A propagandisták a párt legjobbjai, munkájuk kihat a reájuk­bízott párttagok és pártonkíviiliek fejlődésére, munkájára, a párt és a nép ügyei iránt érzett szeretetükre és ragaszkodásukra. Akire pedig ilyen felelősség van bízva, attól kell, hogy idegen le­gyen a szárnyaszegett, csak a betűt olvasó, közönytkeltő fahang és az olyan előadás, amelynek visszhangja az érdektelenség. Már pP dig Körösi elvtársnő előadása nem kötötte le a szeminárium hallga­tóinak figyelmét. Egyesek fcgyelmezetlenkedtek, néha-néha ösz- szesúgtak, a tekintetek a falakon és asztalokon kalandoztak, csak eppen jegyzetelni nem jegyzetelt senki. Kicsit mindenki várta a vé­gét, Siettek.. i Nem tudok elképezni szemináriumot agitáció nélkül, főként, imikor saját életünk javításáról, pártunk III. kongresszusának anyagának megértéséről s az abból adódó feladatokra való lelkesí­tésről van szó. A mostani pártoktatás célja pedig éppen az, hogy mind az eddiginél mélyebben értsük és megértessük szemináriu­munk hallgatóival, hogy a jobb, gazdagabb, emberibb élet megte­remtése, — ez a célja pártunknak. Ezt célozza a III. pártkon­gresszus anyagának tanulmányozása, s ez olyan programm ke­zünkben, amely biztos iránytű a jövő felé. A propagandista szava legyen tüzes és szárnyaljon, mint az eszme, amelyért élünk és harcolunk s amelynek igazát ő is hirdeti. A propagandista célja, hogy megmutassa: amit a júniusi programm- ban kitűztünk, nem valami megvalósíthatatlan ábránd, hanem igenis a jobb és szebb emberi élet megteremtése, az, hogy úgy élje­nek az emberek, ahogy ez hozzájuk és népi demokratikus rend­szerünkhöz méltó. Ha ez, vagy valami ehez hasonló gondolat csendült volna ki Iíórosi elvtársvő bevezető előadásából, nyílván minden szem őt nézte volna, s olyan tekintettel, ahogyan csak akkor tud nézni az ember, ha valami olyant hall, ami elevenébe vág, szívügye, ami nagyon érdekli és amitől sokat vár. Az emberek élete és sorsa pe­dig ilyen. Ilyen pártunk III. kongresszusának anyaga. Magyarázat tudom, mindenre van. Nem is szándékszom ezt boncolni, sőt végezetül nem szándékozom újból idézni e cikk első sorait, pedig ide kívánkozna. S, C­A Saar-vidékre vonatkozó egyezményről Mendes-France kijelentette, hogy gazdasági szempontból továbbra is megma­rad a francia saarvidéki unió. A miniszterelnök megerősítette, hogy az új elrendezés csak ideiglenes és a Németországgal kötendő békeszerződés aláírásáig marad érvényben. -Ezt a szer­ződést azonban talán sohasem fogják aláírni« — jelentette ki Mendes-France a bizottság tag­jainak általános megrökönyödé­sére. A külügyi bizottság tagjai kö­zül ezzel kapcsolatban többen rámutattak, milyen ellentmondás van a miniszterelnök e kijelen­tése, valamint azon tény között, hogy Mendes-France állandóan a négyhatalmi tárgyalás szüksé­gességét hangoztatta — hiszen a négyhatalmi értekezlet leg­lényegesebb célja éppen a né­met kérdés teljes rendezése. A bizottság több tagja felve­tette a négyhatalmi értekezlet kérdését és hangoztatta meg­győződését, hogy a négyhatalmi értekezletet még a londoni cs párizsi egyezmények ratifikálá­sa előtt meg kell tartani. Erre azonban Mendes-France azt vá­laszolta, hogy ez a két kérdés (t. i. a ratifikálás és a négy­hatalmi értekezlet kérdése), nem függ egymástól, majd kijelentette: -a párizsi egyez­mények ratifikálása egyáltalán nem hatna károsan a négy nagy értekezletének összehívására.« A miniszterelnök e kijelentése azonban nem győzte meg a bi­zottság tagjait. Egy másik kérdésre válaszol­va a miniszterelnök elismerte, hogy nem szabad lemondani a Laki Ernő kalocsai pedagógus : A népfront az egészen kis társadalmi erőket is kepes bekapcsolni a város felvirágoztatásának munkájába A Ml ISKOLÁNK jóidéig jö­vevénynek érezte magát Ka­locsán. Nem igen volt meg a lehetősége eddig annak, hogy a: kalocsai mezőgazdasági tech­nikum tanárai szervezetten belekapcsolódjanak a város gazdasági, kulturális, társadalmi vérkeringésébe. Egyszerűen számba se vettek bennünket — mondja Laki Ernő, a kalocsai mezőgazdasági technikum taná­ra, a népfront tanácstag jelöltje, A beszélgetés Laki Ernő elv­társ lakásán bonyolódik le, ahol nevezett éppen apai teendőket végez. Gondozza újszülött kislá­nyát, az édesanya távollétében, aki hivatalos teendőinek tesz éppen eleget a városban. A pici lány mosolyog és kedvesen kalimpál keze a levegőben, miközben édesapja visszahelye­zi a hófehér kis gyerekágyba. Derűsen mosolyog az édesapja is, miközben jelöltségéről be­szélgetünk. Nem kis dolog ez, ha meggondoljuk, hogy nem is olyan régen még egy kalocsai iskolai igazgatói értekezletre meg sem hívták a mezőgazdasági techni­kum igazgatóját. Nem is szólva arról, mennyit veszített a város azzal, hogy nem hívta segítsé­gül eddig igazában az iskola mezőgazdasági szakembereinek tudását, tapasztaltságát, szak­ismeretét és segítőkészségét. MOST MINDEZ a népfront jegyében teljesedik ki és ennek egyik jele Laki Ernő tanácstag­jelöltsége. Na, meg az is, hogy a népfront előkészítő bizottságá­ban már több pedagógus munkál­kodott az iskolából. — Mindez igen fontos — mondja Laki elvtárs, — fontos, hiszen a népfront lehetőséget ad arra, hogy az egészen kis erő­ket is, a társadalmi erőkifejtés legkisebb szikráit is bekapcsol­ja a nagy közös munkába, a szocializmus építésébe itt, Ka­locsán is. Valljuk be őszintén, igen sok erő kívül maradt ezen a munkán, kirekedt ebből a kö­zös erőfeszítésből éveken ke­resztül. Pedig mennyi mindent tett a mi szocializmust építő népünk az elmúlt tíz év alatt ebben a városban is. Nem aka­rok részlehajló lenni, de ezt a példát mégis csak a mi iskolánk életéből kell vennem — mond­ja Laki Ernő. — Ma a mi tan­gazdaságunknak egyebek mel­lett megfelelő takarmánybázisa is van. Megszűnőfélben van­nak az állattenyésztő tagozat nehézségei. Most takarítjuk be a takarmányrépát. Holdanként 500 mázsás átlagtermésre számí­tunk, —I répakészletünk lesz vagy öt-hatszáz vagonnyi. Erik a finom siló is, nem lesz gond a télen. Ez eredmény! Olyan eredmény, amelypen nagyrésze van az országos nagy munkának és persze a mi erőfeszítésünk­nek is. KÖZBEN LÁTOGATÓ is akad, a technikum igazgatójának a felesége, aki csak úgy benézett, hogy megtudja, hogy van a Laki-család legifjabb tagja. Semmi hiba nincs, a csöppség mélyeket szuszog. Alszik. Kicsit halkabbra is vesszük a beszél­getést, mert a vitába belemele­gedtünk. Azt vitatjuk- müven nagy feladatai lesznek az új ta­nácsnak. De addig is, amíg a választások megtörténnek, ren­geteg tennivaló van. Politikai gazdasági és kulturális egyaránt. Ezek csak akkor valósíthatók meg, ha a kalocsai dolgozók mi­nél szélesebb tömegeit ráéb­resztjük tennivalóikra, mozgó­sítjuk. őket. ITT VAN PÉLDÁUL Negy­venszállás. Sok jó középparaszt lakja ezt a lanyaszerü zárt tele­pülést. Értenek a gazdálkodás­hoz, szorgalmasak, de tömegük­ben nem látják még világosan az állam iránti kötelességek tel­jesítésének jelentőségét. Ho­gyan Lehetséges mindez 1051- ben? Ügy, hogy elhanyagoltuk a Kalocsa-környcki dolgozó pa­rasztok nevelését. Igen kevés­szer, legtöbbször csak kampá­nyok idején szóltunk hozzájuk, pedig mondanivalónk egyre inkább áradt, mint a tenger. Nem tarthatjuk magunkba, hir­detnünk kell a népfront hatal­mas jelentőségét, lehetőségeit, Kalocsa gazdagodásának, fejlő­désének ezernyi módszerét. Az elmúlt esztendőkben na­gyon sok parasztember vissza­húzódott saját portájának kerí­tése mögé. Mert sok sérelem érte. Mert sokszor megértés nélkül beszélt velük a tanács is. Volt itt Kalocsán egy tanács­elnök, akinek rideg, embertelen magatartása igen sokat rontott. Még most is nehezíti ez a. káros Egész érintő kérdésekről tárgyal a talnsi nevelők országos konferenciája November 15—16-án Buda­pesten országos konferenciára gyűlnek össze a falusi nevelek. A konferenciával kapcsolatban Kiss Gyula oktatásügyi minisz­terhelyettes csütörtökön tájé­koztatta a sajtó munkatársait. Bevezetőben elmondotta, hogy hasonló jellegű tanácskozást a felszabadulás óta és azt meg­előzően sem tartottak. — A falusi nevelők országos konferenciája — meggyőződé­sünk szerint — túlnő az oktatás­ügy keretein, nem csupán a pe­dagógusokat érinti és érdekli, hanem egész társadalmunkat. — A falusi nevelők országos konferenciáján megnyílik a le­hetőség, hogy 500 küldött — az ország minden tájáról — első­sorban azokat a kérdéseket, fel­adatokat tárgyalja, amelyek fa­lusi Iskoláink, óvodáink, a falu népe előtt állanak:. — Nem kétséges, hogy az új szakasz leggyorsabban megol­dandó feladatai éppen falun je­lentkeznek. Mindez szükségsze­rűen vonja maga után, hogy fo­kozottabban foglalkozzunk a fa­lusi és a tanyai iskolák problé­máival. A továbbiakban a miniszter- helyettes a közoktatásügy főpro­blémájaként említette a városi és a falusi iskolák közötti dif­ferenciáltság megszüntetésének kérdését, A következőkben Kiss Gyula érintette mindazokat a kérdé­örökség a tanács tömegkapcso­latainak kiformálódását. Ehhez járult hozzá az is, hogy a ta­nács kinyújtott karjait, segítő­társait, az állandó bizottságo­kat sem rendeltetésüknek meg­felelően kapcsolták be a város fejlesztésének munkájába. Egy- egy kampány idején, a végre­hajtó bizottság függvényeként igyekezett a tanács előtérbe tol­ni ezeket a testületeket, utána elfelejtkezett róluk. Ezzel pedig nem sokat használt. Meggátolta az állandó bizottságokat széles­körű társadalmi tevékenységük kifejtésében, így nem segítették a tanácsot abban sem, hogy a város egész társadalmának böl­csességére, nagyértékű tapasz­talati kincseire támaszkodjék. LAKI ELVTÁRS nagyon vi­lágosan látja Kalocsa társadal­mának közeli múltbeli és jelen­legi viszonyát a tanácshoz. Lát­ja, — hiszen ^nyitott szemmel jár — a kibontakozás útját is. Nagyobb erőt az állandó bizott­ságoknak! Több körültekintést és hozzáértést a tanács szak­munkájában és főleg sok-sok felvilágosító szót vár Kalocsa népe, A Hazafias Népfront egyik legfőbb célkitűzése Kalocsán is, másutt is a dolgozó nép hazafias nevelése. Kalocsa szép város, országos a híre, szorgalmas, be­csületes parasztsága van, sok, néphez hű, tapasztalt polgára. Szinte felmérhetetlen erőforrást jelent az is, hogy — sok iskolá­ja révén — sok kitűnő'értelmi­ségi szakemberrel rendelkezik. A Hazafias Népfront mindeze­ket az erőket — Laki Ernő ta­nácstagjelölt erejét is — ösz- szefogja Kalocsa felvirágoztatá­sa érdekében, a tanácsválasztás előtt» de azután is, seket, amelyekről az országos konferencia tárgyalt. — Célunk az, — hangsúlyozta — hogy a konferencián köze­lebb kerüljenek egymáshoz e. falu és a város nevelői. Az or­szágban sok helyen hasznos kezdeményezések indultak a kapcsolatok kiépítésére a város ás a falu iskolái között. A vá­rosi iskolák több helyen szem­léltető eszközökkel, szertári fel­szerelésekkel segítik a falusi, ta­nyai iskolákat. Kölcsönös kirán­dulásokat is rendeztek, sőt -az elmúlt nyáron üdüléseket szer­veztek cs közös sportrendezvé­nyeken vettek részt, A konfe­rencia megadja majd a lehető­séget, hogy ezek a szétszórtan jelentkező helyes kezdeménye­zések országos mozgalommá fej­lődjenek. A miniszterhelyettes a továb­biakban a nevelés kérdéséről beszélt. Később utalt a pedagógusok iskolán,kívüli társadalmi mun­kájának kérdésére. — Biztosan számítunk arra — hangsúlyozta, — hogy hasznos és termékeny vita alakul majd ki a konferencián a nevelők tár­sadalmi feladatairól, a Hazafias Népfrontban betöltendő szere­pükről, a falusi DISZ- és kul- túrmunka támogatásáról, a fel­nőttek oktatásával kapcsolatos kérdésekről és nem utolsósorban arról a segítségről, amelyet a fa­lusi és tanyai pedagógusok nyújthatnak a tanácsválasztás előkészületei terén — fejezte be tájékoztatóját Kiss Gyula mi­niszterhelyettes. (MTI) Az amerikai választásokról Az Egyesült Államokban a november 2-án megtartott vá­lasztásokon a kormányon lévő köztársasági párt a képviselő­házban hatalmasan visszaesett * elvesztette többségét. Kedden megválasztották a képviselöház 435 képviselőjét, 37 szenátort és 33 kormányzót. Az újonnan meg­választott 33 kormányzó közűi 18 köztársasági és 15 demokrata A »Reuter« jelentése szerint öt állam élére választottak az ed­digi köztársaságpárti 'kormány­zó helyett demokrata jelöltet. A köztársasági párt elvesztette egyik legerősebbnek vélt álla­mát, New York-államot is, ahol 12 év óta most választottak elő­ször demokrata kormányzót, A választások eredményeként az Egyesült Államokban jelenleg 24 köztársaságpárti és 24 demokra­tapárti kormányzó van. A »Reuter« jelentése szerint az amerikai választási eredmé­nyek a késő esti órákban a kő­vetkezők voltak: Szenátus: köztársasági párt 46 mandátum; demokrata párt 47 mandátum; független 1 mandá­tum; eldöntetlen 2 mandátum. A függőben lévő két mandá­tum előreláthatóan a köztársa­ságiaknak jut. Képviselőház: köztársasági párt 203 mandátum; demokrata párt 231 mandátum; függőben yafl X. mandátum,

Next

/
Thumbnails
Contents