Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-30 / 283. szám

BÁCSKISK UN MEGYE I

LAPJA

r

A MAI SZAMBÁN

Az első tapasztalatok. — A megyei aktívaülésen tett vállalásunk teljesítéséért. — A zárszámadás hírei. — Tantusz a forgalomban. — Kunszállási apróságok. — Külpolitika. — Sport. — I. Békekölcsön hetedik sorsolásának listája.

IX. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM Ara SO fillér

1954 NOVEMBER 30. KEDI>

Lelkesen választották megyénk legjobbjait a tanácsokba

Eg*y nap Félegyhiiián

Az utcákon egyébről sem folyik szó, csak a szavazásról. — Máskor m<-g ilyen korán reggel alig látni egy-két lelket, de most aránytalanul megnőtt a forgalom. Egyik jön, a másik megy. Kilenc óra felé meg már szinte emberáradat hömpölyög az utcán. A 12-cs szavazókörzetben 812 embernek kell a nap folyamán szavazni, s ime már majdnem 200-an leszavaztak közülük. — A 14-es körzetben éppen Szabó Júlia szavaz. Nevetve csúsztatja az urnába a szavazólapot. Jól ismeri azt az asszonyt, akire szavaz: Kovács Károlyné, akit a kerület jelölt. Azt beszélik róla, hogy lelkiismeretes fiatal, kiáll a nép mellett. Három évig dolgozott vele az MNDSZ- ben.

Három vídámtekintetű fiatal lép ki a 13-as szavazókor ajtaján. Egymást faggatják. — Mit éreztél első szavazásod alkalmával? Milyen a közérzeted? A gimnázium növendékei: H. Tóth István, Pekó Sándor, Tóth Sándor. Olyan nagy bennük a lelkesedés, hogy tüstént hangszereket kerítenek és indulnak szórakoztatni a szavazókat. — A 10-es szavazókörben 587 szavazóból már fél 10-kor 230-an végeztek a szavazással. Ebből a

körzetből indul az első vándorurna, Héjas István és Locskai Mátyás elvtársak viszik a kórházba, hiszen 180 beteg várja őket.

Fürge menyecske érkezik, özvegy Szűcs Lászlóné. — Jaj, úgy siettem már, azt hittem, én leszek az utolsó — mondja nevetve. Majd elmeséli, hogy a tizenegy éves Laci fia nem hagyta nyugton. — Anyu eridj, mert te leszel az utolsó — hajtogatta állandóan. Persze azért még sokan jönnek Szücsné után, hiszen még dél sincs. — A város szélén, a periférián lelkes úttörő gárda vonul, mind énekelni indulnak, Görög István tanár vezetésével. A Kilián György- utcában meg Némedi tanár elvtárssal hangszerekkel felszerelt úttörő fiatalok mennek, pereg a dob... — A 18-as szavazókörnél cigányzene száll, mint egy kedves vacsora melege. — Ahogy az idő telik, úgy fogynak a szavazók is. Estefelé már alig van olyan, aki még nem szavazott. — Az esti szürkületben a tanítóképző előtt teherautó várakozik. DISZ-tagok indulnak Kunszállásra, hogy a szavazás után, vidám műsorral szórakoztassak a falu népét

Kisszálláson

A hercegasszony dohányzószobája volt valaha az a helyiség Kisszálláson, ahol a 3-as számú választókerület dolgozói szavaztak. Egyébként az egész épület a hercegé volt. —r Ma iskola.

Ebben az iskolában tanít már hetedik éve Fátrai Lajos tanító.

Ö mondta el, hogy hol vannak ma azok á gyerekek, akiket valaha inas kergetett el a hercegi park kerítésétől — ha közelébe merészkedtek.

Papp János, akinek apja uradalmi bognár volt, mérnöknek készül. Gépészmérnök lesz, Dágyi József is, az egykori uradalmi kovács fia. Némethék lánya, Veres Zsuzsannával együtt, utolsóéves tanítóképzős. Vagy itt van Jagodics Laci, a híres labdarúgó. A kisszállási utcák porában kezdte a rongylabdával és most részvett az ifjúsági világbajnokságon.

A kisszállási tanácstagok majdnem valamennyien az uradalom rabszolgái voltak régen, s ezeket választotta be egyöntetű helyesléssel ennek a 3-as számú választókerületnek lakossága, amely déli 12 órára már 90 százalékban megjelent a régi hercegi dohányzóban a szavazó urnák előtt.

REGGELTŐLvESTIG A BAJAI JÁRÁSBAN

A BAJAI járásban fél 10

•í®- órakor jelentették elsőnek, hogy Bácsszentgyörgyön befejezték a választást. Minden szavazó polgár leszavazott. Ezután egymást követve érkeznek a jelentések: Bátmonostor, Csát- alja, Nagybaracska, Hercegszántó, Vaskút, Szeremle minden választója győzelemre segítette a Hazafias Népfront jelöltjeit.

'VrASKÜTON a vöröskereszt

” tagjai keresték fel a betegeket, hogy segítséget nyújtsanak nekik szavazati joguk gyakorlásában. Kulisity Lajosné 72 éves és betegsége ellenére is elment szavazni.

IAÁVODON zeneszóval kö- szöntötték a választókat. Felsőszentivánon, Garán a DISZ-fiatalok közül az új szavazók csoportosan mentek a választásra. Hercegszántón a Felszabadulás termelőszövetkezet tagjai csoportosan mentek szavazni.

J-IODUNAPUSZTÁN Hor11 váth Katalin DISZ-titkár esküvőjét tartotta Sípos Jánossal. A 40 személyből álló násznép reggel 7 órakor zeneszóval indult a szavazóhelyiségbé, hogy szavazatát leadja.

Aizeremlén . Balogh István református pap, a Hazafias Népfront tagja elsőnek adta szavazatát.

TkÉLUTÁN 4 órakor mind a városban, mind a járásban véget ért a szavazás. Mindenütt, különösen a járás délszláv községeiben a dolgozók ünneplőbe, népi viseletbe öltözve várták az eredményeket. Örömmel fogadták, hogy jelöltjeik döntő szavazótöbbséggel kerültek a tanácsokba. Herceg- szántón délután 4 órakor ünnepélyes keretek között adták át az új tanácstagoknak megbízó- levelüket.

Emlékezés egy régi szavazásra

Szabadszálláson, a feketei határrészen a Vörös Traktor tsz- ben van a szavazóhelyiség. Ide igen távoli részek is tartoznak, de azért jönnek egymásután a választók. Alacsony, kucsmás- ember lép az urnához, Huszár István.

Elmondja, hogy a 30-as években is volt szavazati joga, de nem szavazott. — Az úgy volt — mondja, — hogy a Léderer gabonakereskedőnél voltam, kocsis, ö kormánypárti volt, én meg ellenzéki. Csak délután jutottam a szavazáshoz, mert — csak ő tudta miért, — addig dolgoztatott. A mi jelöltünk Pongrácz Aladár volt, a szavazóhelyiség meg az iskolánál. Mire odaértem, már csendőrök álltak az

ajtóban, nem engedtek be senkit. Itt már vége a szavazásnak, mondták, aki még nem szavazott, az menjen a községházára, ott még lehet. Ott persze Vári Al- bertre, a kormánypárt jelöltjére lehetett csak szavazni. Én nem mentem oda. Pár nap múlva megbüntettek tíz pengőre, mert nem szavaztam, mert nem akartam az akkori kormánypárt jelöltjére szavazni.

Huszár István a felszabaduláskor 15 hold földet kapott. Körzete 44-es választókörzet K. Tóth Imre kisparasztot jelölte. Becsületes dolgozó ember, jól ismerik őt. Bíznak benne, hogy a tanácsban is megállja a helyét.

Miske és Drá°szél az urnák előtt

A kalocsai járásban Miske cs Drágszcl községekben a nemzeti színű zászlók mellett piros p?a>- rikafűzérek díszítik a házakat.

Miskén hatvan tagú kultúrbri- gád énekszavára ébredt reggel a falu népe. Az ébresztő után a

brigád a tanácstagjelölteket köszöntötte a lakásaikon, majd a szavazóhelyiséeckbe vonultak, ahol az ifjú választók és az élenjáró dolgozók tiszteletére adtak műsort. Drágszélen az országos- hírű népi együttes közreműködésével zajlott le az ünnepség.

JtLegjn&zdutt a Itatást

Égy tanyasi lakodalmat amúgy magyarosan reggelig illik végigmulatni. Barna László, a balotaszállási Petőfi termelő- szövetkezet tagja nem is sértette meg Bakos István háza- népét azzal, hogy idő előtt otthagyja a mulatságot. Amikor a nap bújni kezdett felfelé, akkor búcsúzott és indult el a lakodalmas háztól. Haza? Nem. Dehogy. Barna Lászlóra fontbs nap virradt ezen a reggelen. Mint a 30-as számú szavazókerületi bizottság tagjának, 39 szavazópolgárt kell az urna elé vinnie.

Minél korábban, mert megígérte, hogy az ő körzete leghamarabb leszavaz.

Barna László először a Bakaporta felé vette az irányt. Nem

lehetett még 7 óra, de Bakáné már ünneplőbe öltözve várta. Együtt indultak el.

— Ne szóljunk be? — torpant meg Bakáné a Fodor-tanya előtt.

Bekiáltottak.

— Azonnal, leikeim, csak meg egy marék kukoricát ■ vetek a baromfiaknak, serénykedett Fodor Istvánná.

így esett, hogy alig hét óra után, Barna László harmadmagával tért az egészségházba elhelyezett urna elé. Û szavazott le elsőnek, azután újabb szavazókért indult és délelőtt fél tizenegy volt, amikor a 30-as körzet, Barna László kerülete befejezte a szavazást — elsőnek a balotai határban.

PILLANATKÉPEK KECSKEMÉTRŐL

NEM AKAROK MÉG EGY HÁBORŰT MEGÉRNI

A 47-es szavazókörben a délelőtt folytimán betér egy hetvenen felüli bácsi. Két mankóval biceg. Kedélyes embernek ismerik, de mikor becsúsztatja a szavazólapokat az urnába, elkomolyodik és ezt mondja:

— Hát kedveseim, én két világháborút megértem. Lássák, milyen nyomorult vagyok?! Sok embert tett hasonlóvá a kíméletlen vérengzés. En csak any- nyit mondok, azért is szavazok a Népfront jelöltjeire, mert ezzel is elő akarom segíteni a békéért folyó harcot.

Nem kérte senki ezt az embert nyilatkozattételre, mégis ezt mondta, mert ezt diktálta a szíve.

Mondják, az ajtóban még eltréfalko- zott a lányokkal, asszonyokkal, azután elbicegett.

Kérdem a nevét. Senki sem tudja, ott lakik valahol a Horog-utcában — mondják, a nevét nem jegyeztük meg, hiszen annyian szavaztak már délelőttTUDOM, KIRE ADOM SZAVAZATOMAT

A 31-es szavazókörben barátságos légkör alakul ki a szavazatszedő bizottság tagjai meg a választók között. Beszélgetnek a kellemesen fűtött helyiségben.

Ilyen beszélgetés közben mondja ifj. Mányoki János katonatelepi kisparaszi:

— Megnyugtató számomra, hogy jól ismerem azokat, akikre a szavazatomat adtam. Romhányi Gyula iskola- igazgató és Sándor Pál 9 holdas dolgozó paraszt itt él közöttünk. Sándor gazda a legnagyobb tiszteletnek és megbecsülésnek örvend a környéken nemcsak magas kora miatt, de azért is, mert a legtöbb hozzáértéssel gazdálkodik, tapasztalatait szívesen megosztja gazdatársaival és törődik az itteni lakosok problémáival. Ő javasolta többek között az itteni utak megjavítását társadalmi munkával. Az ö révén is sok segítséget várunk a tanácstól.

En is hallottam már Sándor Pálról. Idős ember már, de tettrekész, mozgékony, különösen, ha a köz érdekeiről van szó. Ö javasolta, hogy a tejet Katonatelepen is gyűjtsék, hogy ne kelljen a gazdáknak bejönni a városba. Nemrég az alberli-úti és a katonatelepi út megjavítását javasolta paraszttársainak, természetesen társadalmi munkával.

Ilyen emberre én is szavazatomat adnám.

Kunszentmiklós, általánosiskola — 7-es körzet

A feldíszített, meleg tanteremben már kora reggel óta sokan adják egymásnak a kilincset. Vannak, akik nem sokat időznek a helyiségben. Bemutatják irataikat, megkapják a szavazócédulát, leszavaznak és máris sietnek dolguk után. Vannak — különösen az idősebbek közül — akiknek nem annyira sietős a dolguk. Egy pár percet még elnézelődnek, míg felmelegszenek kissé a jól fűtött kályha mellett, elbeszélgetnek az ismerősökkel.

A Zsédei-utca egyik legidősebb szavazópolgára, a 74 éves Gyenizse Erzsébet is már a kora délelőtti órákban ott forgolódik a szavazók között. Hatalmas, nagy fekete kendőbe bugyolálta magát — hiszen ilyen korban már fázósak az öregek. Bajlódik is a kendő miatt, amikor elő akarja kászálni iratait. Mondják is neki, hogy ne bajlódjon a kereséssel, hiszen jól ismerik. De mégis csak előhalássza a nagykendő közül a kopott kupertát és a becsomagolt iratokat. Miután megkapta a szavazólapokat — egyszerre hármat — egy kicsit tanácstalanul nézelődik körül, — Hát ezzel mi jót csináljak? — kérdi az ismerős tanítótól. Miután az megmagyarázza néki, gondolkodik egy kicsit és a szavazófülke felé tipeg. Útközben megáll, nézegeti a cédulákat, de sehogysem tudja kisilabizálni róluk a neveket. A mellette álló idős nénikétől kérdi, hogy kinek neve van a cédulákon. Miután megmondja neki — bólogat egy-kettőt, mintha csak ezzel azt akarná mondani, rendes emberek, jók lesznek a tanácsba — összehajtogatja a cédulákat és az urnához tipeg, ahol bedobja őket.

Ugylátszik, nem sietős a dolga, mert még egy kicsit melegszik a kálya mellett és aztán kint az iskola kapujában is megáll, szóbaelegyedik három idős nénikével. Szinte a gyermekek örömével újságolja nekik, hogy ő hogyan szavazott. — Tudják — meséli örömmel — a tanító úr szolgált ki a cédulákkal. — Kedves ember, még azt is megkérdezte, hogyan szolgál a kedves egészsége, Erzsiké? — Mondtam is neki, — hogy aki ilyen korral, korán jön szavazni, annak igen csak jól szolgálhat az egészsége.