Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-04 / 261. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT KECSKEMÉTI BRflTTSÍGA november 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor, a Ssabadság-téren TANÁCSVÁLASZTÓI NAGYGYŰLÉST TART A gyűlés szónokai: II AT A IST VÁM ERDEI FERENC vesérearedes, honvédelmi miniszter, földművelésügyi miniszter, na IHOP Központi Vezetőségének Ingja. megyénk országgyűlési képviselője {jjéq QátióJ tejwei Gőg János ötlioldas csátaljai dolgozó parasztot is a helyi nép­front-bizottság tagjai közé választották. — Nagy gond és nagy felelősség, de szívesen vállalom — ezek az első szavai, amikor tervei felől érdeklődünk. Ezekből pedig van bőven. — Sokat törtem már rajta a fejem, mióta népfront-bizottsági tag lettem, azóta meg még különösebben, mi az oka annak, hogy a község a mezőgazdasági munkában mindig az első, vagy a má­sodik helyen áll, de beadásban az utolsó helyen kullog. Azt állapí­tottam meg, hogy sürgősen növelni kell a csátaljai határ termő­erejét. Több trágya, ehhez viszont állatállomány kell. Ki is szá­mítottam már, hogy kellő mennyiségű trágyához egy 5 holdas gazdaságban legalább három számosállat tartására van szükség. Ennek már hangot is adtam a népfront-bizottság ülésén. Kisgyű- léseken, házibeszélgetések során javasoljuk az állatállomány gya­rapítását. De arról is beszélünk, hogy az állattartás megköveteli a több takarmányt. A községben itt is hiba van, pedig kevés takarmánnyal nagyon bajos állattartást elképzelni. A csátaljaiaknak régi óhajuk a kultúrház létesítése. Erre nagy szükség van, mert ha meg lesz, Góg János mindjárt javasolni fogja azt a tervét is, hogy keltsék életre a gazdakört. — Szükség van arra, hogy a parasztemberek valahol ösz- szejőjjenek, egymás tapasztalatait megbeszélhessék, szórakoz­hassanak. Mihelyt véget ér az őszi munka, Góg János azt is javasolja a népfront-bizottságnak, hogy szervezzenek a tavaly olyan jól bevált szőlészeti szaktanfolyam példájára mezőgazdasági és ál­lattenyésztési szaktanfolyamokat is. — A parasztember sok mindenen elgondolkozik, töri a fejét, így lesznek a tervek. Van közöttük olyan, amit meg lehet való­sítani: fásítás, utcajavítás, parklétesítés. A népfront-bizottság pe­dig azért van, hogy amit az egész község akar, azt meg is csi­náljuk. Guruló könyvesbolt K^ZE Ij E KRENÁCS GYÖRGY elv­társat a Kecskeméti Cipőgyár­ban, mint régi szakmunkást, ügyeskezű cipészt ismerik. Ha valaki kérdezősködik dolgozó társaitól munkája felől, a vá­laszokból érezheti: szeretik, be­csülik. Nemcsak régi szakember, hanem régi mozgalmi harcos is. Funkciója már volt jónéhány. Egy éve pedig, egy tíztagú kom­munista csoport azzal bízta meg, hogy legyen a vezetője, mert tapasztalt, szorgalmas, adnak szavára. A csoport az első idők­ben kommunista módra beszél­getett. Kicserélték gondolatai­kat, megegyeztek abban is, hogy társadalmi ellenőrzés nél­kül nem lehet jó minőségű mun­kát végezni. Ezért ezután már nem vették át egymástól a felü­letes munkából adódó hibás ci­pőket, hanem visszaadták. KÉT HÉTTEL EZELŐTT a csoport egy részének Szabó Miklós elvtárs vezetőségi tag tartott rövid előadást a tanács­választásokról, a Központi Ve­zetőség legutóbbi határozatáról. Hogy miről volt szó, mi maradt Krenács elvtárs emlékezetében, erről a következőket mondja: — Minőség, önköltségcsökkentés, cipők tisztasága, stb. De csak általánosságban. — És mennyi ideig beszélget­tek? — Fél órát. NEM KÉTSÉGES általános­ságból még sok is, de a Központi Vezetőség történelmi jelentősé­gű határozatát, vagy egy részét csak alaposan megbeszélni, meg­mutatni a cselekvés útját, egyes kommunisták számára igen ala­pos, gondos, őszinte munkát követel. Krenács elvtárs arra a kérdés­RR AZ JE H re, hogy mi foglalkoztatja a dol­gozók gondolatát, mire kíván­csiak, meglepő választ ad: — Mindent megértenek, »nem pa­naszkodnak«..., Hát bizonyára mindannyian örülnénk, ha ez így volna, de ez nem igaz. Abban megegyezünk, hogy az üzem munkásai tudnak lel­kesedni, — ha látják a célt, ha­tározott, őszinte választ kapnak kérdéseikre, ha segítségüket kérik, nyíltan feltárják a szocia­lizmus építésének nehézségeit. Az üzem dolgozóinak jelentős ré­sze az őszinte emberi hangra tettekkel válaszol. Példa erre az októberi 100.9 százalékos tervtel­jesítés. De azért mégse ámítsuk önmagunkat Krenács elvtárs! MIRŐL BESZÉLNEK az asz- szonyok, akik legközvetlenebbül érzik, mi a jó, mi a helytelen egyes intézkedéseinken? A kö­zelgő télre való felkészülés so­rán igen sok szó esik a tüzelő­ellátásról, az átmeneti zsírhiány­ról, meg arról, hogy néhány árucikk megdrágult. Hát erre is választ kell adni. Erre is utal a Központi Vezetőség határozata, amikor őszintén megmondja, hogy a továbbiakban nem lehet a készből élni és hogy a párt min­den erejével a júniusi úton ha­lad. A júniusi út hatását le lehet mérni abban is, hogy jobban, szebben öltözködnek asszo­nyaink, gondozottabbak gyer­mekeink, több jut mozira, cu­korra, süteményre. Ez azonban csak a kezdet. Mit is kellene tenni az üzem dolgozóinak, hogy még több, jobb, olcsó áru legyen az üzletekben? A gyár­nak még 2500 pár gyermekcipő az adóssága. Október hónap­ban 208 pár cipőt törlesztettek RERHEZ az adósságból. Továbbra is szükséges, hogy a napi terven felül 45 pár cipővel többet gyártsanak. Csak így tudják a lemaradást év végéig pótolni. Ha a lemaradás nem csökken, a cipő ára sem lehet kevesebb, a szükségletet sem tudjuk meg­felelően kielégíteni, Tehát volna miről beszélni! HOGY KRENÁCS ELVTARS még mindig csak általánosság­ban beszél, azért felelős az üzemi pártszervezet vezetősé­ge is. Mit is csinál? A pártve­zetőségi ülésen személyesked­nek. Ezenkívül szinte minden második mondatban általáno­san felvetik, hogy ez is hiba, az is hiba, nem halad a politi­kai munka, de vajmi keveset tesznek, hogy valóban eleven, lüktető pártélet legyen az üzemben. Nem vesznek részt a pártcsoport megbeszéléseken, azoïÿcivül a pártvezetők közül igen kevesen vesznek részt a termelőmunkában. ERRŐL ÉS MÉG sok más dologról beszélnek az egyszerű párttagok, az üzem pártonkívüli becsületes dolgozói. A pártve­zetők ne csak szavakban, hanem tettekkel mutassák meg, méltók arra, hogy az üzem dolgozóinak vezetői, nevelői legyenek. Kiss Józsefné, Szabó Miklós és a ve­zetőség többi tagja ne higgye, hogy a tagság és a pártonkivü- liek megelégednek majd egy önbírálattal. Nem! Ok többet követelnek: Példás munkát, alapos, jó vezetést, mert bíznak a pártban, a júniusi utat nemcsak nézegetni akarják, hanem azon akarnak járni. Ezt a bizalmat, ezt az elhatározást, az ebből fakadó lelkesedést, nem csökkenteni, hanem erősí­teni kell. ÜJ SZÍNNEL, új ered­ménnyel gazdagodik megyénk. November 11-én első ízben indul útjára a guruló könyvesbolt. As Állami Könyvterjesztő Vállalat a megyei tanács népművelési osztályával karöltve hozta létre a guruló könyvesboltot, amely első ízben a lajosmizsei gép­állomásra látogat el, délután pe­dig az iskolában bocsátja a dol­gozók rendelkezésére könyv­kiadásunk legfrissebb termékeit. A guruló könyvesbolt könyváru­sítását november 12-én Tisza- kécskén, 13-án Bugacon folytat­ja. Vasárnap, november 14-én délelőtt pedig Kerekegyházán, délután Izsákon nyitja ki ajta­ját és várja a könyvvásárló falusi dolgozókat. Egyre bővül Kecskemét vízvezelékhálózata Ebben az évben Kecskeméten több, mint 5 kilométer hosz- szúságban továbbépítették a vízvezetékhálózatot. Nemcsak a háló­zat bővült, hanem szaporodtak a közkutak is. 1945-ben egyetlen egy ejektoros kút nem volt. Ma Kecskemét lakói már 47 közkút- ból hordhatják az egészséges ivóvizet. Az idén kapott közkutat a Nap-utca, a Jókai-utca vége, a Rávágy-tér, és a Hegedűs-közön túl fekvő Székely-telep. Nemrég készült el a vízvezeték a Szultán-utcában. A Kos- suth-körút egyik része a Kinizsi-utcáig szintén vízvezetékhez ju­tott. Ez az 560 méter hosszú hálózat csaknem 60.000 forintba ke­rült. Most folynak a munkák és még ebben az évben elkészül a Perc-, Horváth Döme- és az Egressi-utcában a vízvezeték. A Szegedi Lajos-utcáig épül 416 méter hosszúságban. Elkészült a Kerkápoly-utcában is a vezeték. Erre a vezetékre rákapcsoltak már egy közkutat. Tervbe vettek még egyet. A vízvezetékhálózat bővítésével, közkutak létesítésével meg­javítottuk vízszegény városunk Ivóvízellátását. A vízvezeték be­vezetésével javult a dolgozók tisztálkodási lehetősége, egészség­ügyi helyzete is: Az éves terv teljesítése elén njaüb eredményekért A szeremlei határban a Béke termelőszövetkezet földjén dol­gozik Szülésik Mihály, a bajai gépállomás traktorosa. Fiatal­ember még. Éves tervét már a múlt év október 10-ére teljesí­tette. Akkor megfogadta, hogy idén már szeptemberben ilyen eredménnyel büszkélkedik. Vál­tótársával, Orján Jánossal meg is beszélte elhatározását. A szót tett követte, Szülésik Mihály szeptember 30-án befejezte éves tervét. Mi volt az eredmény titka? Nem lehet ugyan titoknak ne­vezni, hogy minden munkaórát gondosan kihasználtak, és lelki- ismeretesen gondozták a gépet, így a napi 3.4 normálhold he­lyett átlagosan napi 5.6 normál­holdat végeztek. Szeptember hó 30-ra előírt 840 helyett 1000 nor- málholdnyi munkát teljesítettek. — Sokat segített — mondja Szülésik Mihály. *= hogy. egyse-. ges területen dolgozhattunk. De hiába az egységes terület, ha az ember nem gondol mindig a munkára, nem igyekszik, nem elég figyelmes. Mi soha nem ar­ra vártunk, hogy a gép esetle­ges hibáját majd a másik vizs­gálhatja, javítgatja, hanem ha kellett, közösen fogtunk a javí­táshoz. S hogÿ kivel álltunk versenyben, arra könnyen fele­lek: saját magunkkal. Soha nem voltunk elégedettek az ered­ménnyel. Amikor öt normálhold napi teljesítésnél tartottunk, el­határoztuk, hogy öt és félre nö­veljük. Beszélgetés közben úgy tartja kezét a gépen, mint amikor az apa a legkedvesebb gyermeké­nek arcát simogatja. Indulóban van egyéni gazdák földjeire. — Minden perc számít, hiszen sür­get az idő és a traktorosnak most versenyt kell haladnia az idővel, hogy minden kalászos uuhamgrabh főidbe kerüljön, Inokapusstán tetteket várnak AKI AZT ÁLLÍTJA, hogy a mi Alföldünk változatlan, egyhangú — induljon el Kiskunha­lasról a jánoshalmi kövesúton. Jó hat-hét kilo­méter után megváltozik a véleménye. Az út balfelén a kötött, jó búzát és kukoricát termő füzesi feketeíöldek terülnek. De jobbról, alig párszáz méterre már homoktergecbe vész a te­kintet. Ez Inoka-puszta. Alacsonyabb, nyárfa- erdőktől védett lapályain a rozzsal, sőt kukori­cával is megpróbálkoznak a bátrabb gazdák. De valójában csak szőlő és gyümölcs talál itt igazi hazára. lmokéiból mintegy 400 hold a mélykúti banké volt valamikor. A bank urai 20 esztendei tör­lesztésre kiparcellázták a kevéspénzű, de föld­éhes kisemberek között. Az új tulajdonos azután a két-három holdacska homok közepén össze­ütött egy kis vályogtanyát, kecskéjét (ha ugyan az is volt) kikötötte egy fiatal nyárfához és meg­kezdte az új életet. Irtotta a bozótot, egyen­gette a buckát és apránként beültette fával, sző­lővel. KOCSIS BALÁZS meséli mindezt, aki maga is 20 éve éL Inokán. Rózsabarack- és kiffek-fak ko’szorúzzák kis tanyáját. Hároméves ültetés szép, ökölnyi termésével kínálja a látogatót, 15— 20 darab gyümölcsöt hozott már egy-egy fa. El­mondja: hogy mennyi munkával, áldozattal te­remtette meg kis szőlejét, gyümölcsösét. Hétköz­nap napszámba járt, mert élni kellett valami­ből, vasárnap pedig saját homokján dolgozgatott. A heti napszám felét mindig félrerakták gyü­mölcsfacsemetékre, de volt úgy is, hogy három­négy napot dolgozott egy-egy fáért. Kocsis Balázs is megemlíti: milyen nehéz volt az elmúlt évek során, amikor három és fél- holdas birtoka után kilencholdas gazdát csinált belőle a felszorzás. De ezt csak úgy szóbahozza és máris inkább arról beszél; igen jó ára van mostanában a gyümölcsnek s ez bőven vissza­adta az inokaiak kedvét. — Régen a Schneider- céghez hordtuk a gyümölcsöt — emlékezik. — Ha nem volt elsőosztályú, mert sok volt azévben a termés, egyszerűen át sem vették. Sok gazda a városvégén árokba öntötte elkeseredésében a barackot, vörösszilvát, minthogy visszacipelje. Most minden mennyiséget átvesznek a termelő­től és tisztességes áron. AZ A TANYASOR, amelyben Kocsis Balázs lakik, tele van nagyon szorgalmas és tapasztalt szőlősgazdával. Sógora és közvetlen szomszédja Szalai Benő, a tut körzete most jelölt tanácstag­nak. Szalai Benő a tanya körüli két hold homo­kot már gyümölcsfával ültette tele. Alább lakik Daczi Imre, akit kivált példaképpen emlegetnek a szomszédok. Csak Jonathán-almából 35—40 má­zsát termel évente. Méhészkedők is. Idősebb, be­teges ember, öt családdal. Most akar egy hold új gyümölcsöst telepíteni a régi mellé. Nemrég megállította valamelyik borúlátó ismerőse: — Mit akar, Imre bátyám? Tanyája szomszédos a termelőcsoporttal, egyszercsak megint tagosíta- nak és hiába fáradt. — Daczi Imre csodálkozott: — Miért fáradtam hiába, öcsém? Akárkié lesz is valamikor az a gyümölcsös, a köz haszna lesz, nem viszem én magammal a másvilágra. De meg van a csoportnak elég földje, amivel bir­kózik. DACZI IMRE nem az egyetlen, aki hamaro­san újabb fél vagy egy hold inokai homokot akar a szőlő vagy gyümölcsös alá hasznosítani. Hiszen értelmét látja: megszűnt a nagyon fájó felszorzás és a gyümölcs ára is igen jó. A városi népfront-bizottság programmja is beszél a híres halasi kiffer- és baracktemrelés fellendítéséről. De baj, hogy egyelőre csak beszélnék, tervez­nek róla. Kocsis Balázsék szerint már cselekedni is kellene: — Gyümölcsfaiskolát várunk, hogy jófajta s olcsó oltványhoz jusson az inokai paraszt. Ha meg gép is lemre, ami megforgatja a homokot, fogadok, hogy egy éven belül legalább 100 hold nyárfás bucka helyén lenne gyümölcsös. Terü­letben bőven lehet válogatni a gyümölcsfatelep­hez. Itt van a volt Bögyös-féle birtok; csupa jó, pihent homok. Vagy akárhány helyet tudnék mutatni, elhagyott tartalékterületet. Béni sógo­rommal együtt már beszélgettünk Daczi Imrével és több szakértő gazdával, akik szíves-örömest segítenének a telepítésben. De már jó lenne hoz­záfogni legalább a talajmunkához, hogy tavaszra ültetni lehessen a vad alanyokat. A VÁROSI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG pro- grammjában szerepel is a gyümölcsfaiskola léte­sítése. A tervek szerint a városi kertészetben készül el. Akár ott, akár másutt — valóban hozzá kellene már fogni a megvalósításhoz. A kezdet­hez csupán egy Sztaliúyec kell — a többit szí­vesen megcsinálják a Kocsis Balázsok, Daczi Imrék. A szomszédos Tompa községben mái előbbre vannak: kijelölték a gyümölcsfaiskola területét és intczkgdtek a szükséges oltványok beszerzéséről lg*,

Next

/
Thumbnails
Contents