Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-04 / 261. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT KECSKEMÉTI BRflTTSÍGA november 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor, a Ssabadság-téren TANÁCSVÁLASZTÓI NAGYGYŰLÉST TART A gyűlés szónokai: II AT A IST VÁM ERDEI FERENC vesérearedes, honvédelmi miniszter, földművelésügyi miniszter, na IHOP Központi Vezetőségének Ingja. megyénk országgyűlési képviselője {jjéq QátióJ tejwei Gőg János ötlioldas csátaljai dolgozó parasztot is a helyi népfront-bizottság tagjai közé választották. — Nagy gond és nagy felelősség, de szívesen vállalom — ezek az első szavai, amikor tervei felől érdeklődünk. Ezekből pedig van bőven. — Sokat törtem már rajta a fejem, mióta népfront-bizottsági tag lettem, azóta meg még különösebben, mi az oka annak, hogy a község a mezőgazdasági munkában mindig az első, vagy a második helyen áll, de beadásban az utolsó helyen kullog. Azt állapítottam meg, hogy sürgősen növelni kell a csátaljai határ termőerejét. Több trágya, ehhez viszont állatállomány kell. Ki is számítottam már, hogy kellő mennyiségű trágyához egy 5 holdas gazdaságban legalább három számosállat tartására van szükség. Ennek már hangot is adtam a népfront-bizottság ülésén. Kisgyű- léseken, házibeszélgetések során javasoljuk az állatállomány gyarapítását. De arról is beszélünk, hogy az állattartás megköveteli a több takarmányt. A községben itt is hiba van, pedig kevés takarmánnyal nagyon bajos állattartást elképzelni. A csátaljaiaknak régi óhajuk a kultúrház létesítése. Erre nagy szükség van, mert ha meg lesz, Góg János mindjárt javasolni fogja azt a tervét is, hogy keltsék életre a gazdakört. — Szükség van arra, hogy a parasztemberek valahol ösz- szejőjjenek, egymás tapasztalatait megbeszélhessék, szórakozhassanak. Mihelyt véget ér az őszi munka, Góg János azt is javasolja a népfront-bizottságnak, hogy szervezzenek a tavaly olyan jól bevált szőlészeti szaktanfolyam példájára mezőgazdasági és állattenyésztési szaktanfolyamokat is. — A parasztember sok mindenen elgondolkozik, töri a fejét, így lesznek a tervek. Van közöttük olyan, amit meg lehet valósítani: fásítás, utcajavítás, parklétesítés. A népfront-bizottság pedig azért van, hogy amit az egész község akar, azt meg is csináljuk. Guruló könyvesbolt K^ZE Ij E KRENÁCS GYÖRGY elvtársat a Kecskeméti Cipőgyárban, mint régi szakmunkást, ügyeskezű cipészt ismerik. Ha valaki kérdezősködik dolgozó társaitól munkája felől, a válaszokból érezheti: szeretik, becsülik. Nemcsak régi szakember, hanem régi mozgalmi harcos is. Funkciója már volt jónéhány. Egy éve pedig, egy tíztagú kommunista csoport azzal bízta meg, hogy legyen a vezetője, mert tapasztalt, szorgalmas, adnak szavára. A csoport az első időkben kommunista módra beszélgetett. Kicserélték gondolataikat, megegyeztek abban is, hogy társadalmi ellenőrzés nélkül nem lehet jó minőségű munkát végezni. Ezért ezután már nem vették át egymástól a felületes munkából adódó hibás cipőket, hanem visszaadták. KÉT HÉTTEL EZELŐTT a csoport egy részének Szabó Miklós elvtárs vezetőségi tag tartott rövid előadást a tanácsválasztásokról, a Központi Vezetőség legutóbbi határozatáról. Hogy miről volt szó, mi maradt Krenács elvtárs emlékezetében, erről a következőket mondja: — Minőség, önköltségcsökkentés, cipők tisztasága, stb. De csak általánosságban. — És mennyi ideig beszélgettek? — Fél órát. NEM KÉTSÉGES általánosságból még sok is, de a Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozatát, vagy egy részét csak alaposan megbeszélni, megmutatni a cselekvés útját, egyes kommunisták számára igen alapos, gondos, őszinte munkát követel. Krenács elvtárs arra a kérdésRR AZ JE H re, hogy mi foglalkoztatja a dolgozók gondolatát, mire kíváncsiak, meglepő választ ad: — Mindent megértenek, »nem panaszkodnak«..., Hát bizonyára mindannyian örülnénk, ha ez így volna, de ez nem igaz. Abban megegyezünk, hogy az üzem munkásai tudnak lelkesedni, — ha látják a célt, határozott, őszinte választ kapnak kérdéseikre, ha segítségüket kérik, nyíltan feltárják a szocializmus építésének nehézségeit. Az üzem dolgozóinak jelentős része az őszinte emberi hangra tettekkel válaszol. Példa erre az októberi 100.9 százalékos tervteljesítés. De azért mégse ámítsuk önmagunkat Krenács elvtárs! MIRŐL BESZÉLNEK az asz- szonyok, akik legközvetlenebbül érzik, mi a jó, mi a helytelen egyes intézkedéseinken? A közelgő télre való felkészülés során igen sok szó esik a tüzelőellátásról, az átmeneti zsírhiányról, meg arról, hogy néhány árucikk megdrágult. Hát erre is választ kell adni. Erre is utal a Központi Vezetőség határozata, amikor őszintén megmondja, hogy a továbbiakban nem lehet a készből élni és hogy a párt minden erejével a júniusi úton halad. A júniusi út hatását le lehet mérni abban is, hogy jobban, szebben öltözködnek asszonyaink, gondozottabbak gyermekeink, több jut mozira, cukorra, süteményre. Ez azonban csak a kezdet. Mit is kellene tenni az üzem dolgozóinak, hogy még több, jobb, olcsó áru legyen az üzletekben? A gyárnak még 2500 pár gyermekcipő az adóssága. Október hónapban 208 pár cipőt törlesztettek RERHEZ az adósságból. Továbbra is szükséges, hogy a napi terven felül 45 pár cipővel többet gyártsanak. Csak így tudják a lemaradást év végéig pótolni. Ha a lemaradás nem csökken, a cipő ára sem lehet kevesebb, a szükségletet sem tudjuk megfelelően kielégíteni, Tehát volna miről beszélni! HOGY KRENÁCS ELVTARS még mindig csak általánosságban beszél, azért felelős az üzemi pártszervezet vezetősége is. Mit is csinál? A pártvezetőségi ülésen személyeskednek. Ezenkívül szinte minden második mondatban általánosan felvetik, hogy ez is hiba, az is hiba, nem halad a politikai munka, de vajmi keveset tesznek, hogy valóban eleven, lüktető pártélet legyen az üzemben. Nem vesznek részt a pártcsoport megbeszéléseken, azoïÿcivül a pártvezetők közül igen kevesen vesznek részt a termelőmunkában. ERRŐL ÉS MÉG sok más dologról beszélnek az egyszerű párttagok, az üzem pártonkívüli becsületes dolgozói. A pártvezetők ne csak szavakban, hanem tettekkel mutassák meg, méltók arra, hogy az üzem dolgozóinak vezetői, nevelői legyenek. Kiss Józsefné, Szabó Miklós és a vezetőség többi tagja ne higgye, hogy a tagság és a pártonkivü- liek megelégednek majd egy önbírálattal. Nem! Ok többet követelnek: Példás munkát, alapos, jó vezetést, mert bíznak a pártban, a júniusi utat nemcsak nézegetni akarják, hanem azon akarnak járni. Ezt a bizalmat, ezt az elhatározást, az ebből fakadó lelkesedést, nem csökkenteni, hanem erősíteni kell. ÜJ SZÍNNEL, új eredménnyel gazdagodik megyénk. November 11-én első ízben indul útjára a guruló könyvesbolt. As Állami Könyvterjesztő Vállalat a megyei tanács népművelési osztályával karöltve hozta létre a guruló könyvesboltot, amely első ízben a lajosmizsei gépállomásra látogat el, délután pedig az iskolában bocsátja a dolgozók rendelkezésére könyvkiadásunk legfrissebb termékeit. A guruló könyvesbolt könyvárusítását november 12-én Tisza- kécskén, 13-án Bugacon folytatja. Vasárnap, november 14-én délelőtt pedig Kerekegyházán, délután Izsákon nyitja ki ajtaját és várja a könyvvásárló falusi dolgozókat. Egyre bővül Kecskemét vízvezelékhálózata Ebben az évben Kecskeméten több, mint 5 kilométer hosz- szúságban továbbépítették a vízvezetékhálózatot. Nemcsak a hálózat bővült, hanem szaporodtak a közkutak is. 1945-ben egyetlen egy ejektoros kút nem volt. Ma Kecskemét lakói már 47 közkút- ból hordhatják az egészséges ivóvizet. Az idén kapott közkutat a Nap-utca, a Jókai-utca vége, a Rávágy-tér, és a Hegedűs-közön túl fekvő Székely-telep. Nemrég készült el a vízvezeték a Szultán-utcában. A Kos- suth-körút egyik része a Kinizsi-utcáig szintén vízvezetékhez jutott. Ez az 560 méter hosszú hálózat csaknem 60.000 forintba került. Most folynak a munkák és még ebben az évben elkészül a Perc-, Horváth Döme- és az Egressi-utcában a vízvezeték. A Szegedi Lajos-utcáig épül 416 méter hosszúságban. Elkészült a Kerkápoly-utcában is a vezeték. Erre a vezetékre rákapcsoltak már egy közkutat. Tervbe vettek még egyet. A vízvezetékhálózat bővítésével, közkutak létesítésével megjavítottuk vízszegény városunk Ivóvízellátását. A vízvezeték bevezetésével javult a dolgozók tisztálkodási lehetősége, egészségügyi helyzete is: Az éves terv teljesítése elén njaüb eredményekért A szeremlei határban a Béke termelőszövetkezet földjén dolgozik Szülésik Mihály, a bajai gépállomás traktorosa. Fiatalember még. Éves tervét már a múlt év október 10-ére teljesítette. Akkor megfogadta, hogy idén már szeptemberben ilyen eredménnyel büszkélkedik. Váltótársával, Orján Jánossal meg is beszélte elhatározását. A szót tett követte, Szülésik Mihály szeptember 30-án befejezte éves tervét. Mi volt az eredmény titka? Nem lehet ugyan titoknak nevezni, hogy minden munkaórát gondosan kihasználtak, és lelki- ismeretesen gondozták a gépet, így a napi 3.4 normálhold helyett átlagosan napi 5.6 normálholdat végeztek. Szeptember hó 30-ra előírt 840 helyett 1000 nor- málholdnyi munkát teljesítettek. — Sokat segített — mondja Szülésik Mihály. *= hogy. egyse-. ges területen dolgozhattunk. De hiába az egységes terület, ha az ember nem gondol mindig a munkára, nem igyekszik, nem elég figyelmes. Mi soha nem arra vártunk, hogy a gép esetleges hibáját majd a másik vizsgálhatja, javítgatja, hanem ha kellett, közösen fogtunk a javításhoz. S hogÿ kivel álltunk versenyben, arra könnyen felelek: saját magunkkal. Soha nem voltunk elégedettek az eredménnyel. Amikor öt normálhold napi teljesítésnél tartottunk, elhatároztuk, hogy öt és félre növeljük. Beszélgetés közben úgy tartja kezét a gépen, mint amikor az apa a legkedvesebb gyermekének arcát simogatja. Indulóban van egyéni gazdák földjeire. — Minden perc számít, hiszen sürget az idő és a traktorosnak most versenyt kell haladnia az idővel, hogy minden kalászos uuhamgrabh főidbe kerüljön, Inokapusstán tetteket várnak AKI AZT ÁLLÍTJA, hogy a mi Alföldünk változatlan, egyhangú — induljon el Kiskunhalasról a jánoshalmi kövesúton. Jó hat-hét kilométer után megváltozik a véleménye. Az út balfelén a kötött, jó búzát és kukoricát termő füzesi feketeíöldek terülnek. De jobbról, alig párszáz méterre már homoktergecbe vész a tekintet. Ez Inoka-puszta. Alacsonyabb, nyárfa- erdőktől védett lapályain a rozzsal, sőt kukoricával is megpróbálkoznak a bátrabb gazdák. De valójában csak szőlő és gyümölcs talál itt igazi hazára. lmokéiból mintegy 400 hold a mélykúti banké volt valamikor. A bank urai 20 esztendei törlesztésre kiparcellázták a kevéspénzű, de földéhes kisemberek között. Az új tulajdonos azután a két-három holdacska homok közepén összeütött egy kis vályogtanyát, kecskéjét (ha ugyan az is volt) kikötötte egy fiatal nyárfához és megkezdte az új életet. Irtotta a bozótot, egyengette a buckát és apránként beültette fával, szőlővel. KOCSIS BALÁZS meséli mindezt, aki maga is 20 éve éL Inokán. Rózsabarack- és kiffek-fak ko’szorúzzák kis tanyáját. Hároméves ültetés szép, ökölnyi termésével kínálja a látogatót, 15— 20 darab gyümölcsöt hozott már egy-egy fa. Elmondja: hogy mennyi munkával, áldozattal teremtette meg kis szőlejét, gyümölcsösét. Hétköznap napszámba járt, mert élni kellett valamiből, vasárnap pedig saját homokján dolgozgatott. A heti napszám felét mindig félrerakták gyümölcsfacsemetékre, de volt úgy is, hogy háromnégy napot dolgozott egy-egy fáért. Kocsis Balázs is megemlíti: milyen nehéz volt az elmúlt évek során, amikor három és fél- holdas birtoka után kilencholdas gazdát csinált belőle a felszorzás. De ezt csak úgy szóbahozza és máris inkább arról beszél; igen jó ára van mostanában a gyümölcsnek s ez bőven visszaadta az inokaiak kedvét. — Régen a Schneider- céghez hordtuk a gyümölcsöt — emlékezik. — Ha nem volt elsőosztályú, mert sok volt azévben a termés, egyszerűen át sem vették. Sok gazda a városvégén árokba öntötte elkeseredésében a barackot, vörösszilvát, minthogy visszacipelje. Most minden mennyiséget átvesznek a termelőtől és tisztességes áron. AZ A TANYASOR, amelyben Kocsis Balázs lakik, tele van nagyon szorgalmas és tapasztalt szőlősgazdával. Sógora és közvetlen szomszédja Szalai Benő, a tut körzete most jelölt tanácstagnak. Szalai Benő a tanya körüli két hold homokot már gyümölcsfával ültette tele. Alább lakik Daczi Imre, akit kivált példaképpen emlegetnek a szomszédok. Csak Jonathán-almából 35—40 mázsát termel évente. Méhészkedők is. Idősebb, beteges ember, öt családdal. Most akar egy hold új gyümölcsöst telepíteni a régi mellé. Nemrég megállította valamelyik borúlátó ismerőse: — Mit akar, Imre bátyám? Tanyája szomszédos a termelőcsoporttal, egyszercsak megint tagosíta- nak és hiába fáradt. — Daczi Imre csodálkozott: — Miért fáradtam hiába, öcsém? Akárkié lesz is valamikor az a gyümölcsös, a köz haszna lesz, nem viszem én magammal a másvilágra. De meg van a csoportnak elég földje, amivel birkózik. DACZI IMRE nem az egyetlen, aki hamarosan újabb fél vagy egy hold inokai homokot akar a szőlő vagy gyümölcsös alá hasznosítani. Hiszen értelmét látja: megszűnt a nagyon fájó felszorzás és a gyümölcs ára is igen jó. A városi népfront-bizottság programmja is beszél a híres halasi kiffer- és baracktemrelés fellendítéséről. De baj, hogy egyelőre csak beszélnék, terveznek róla. Kocsis Balázsék szerint már cselekedni is kellene: — Gyümölcsfaiskolát várunk, hogy jófajta s olcsó oltványhoz jusson az inokai paraszt. Ha meg gép is lemre, ami megforgatja a homokot, fogadok, hogy egy éven belül legalább 100 hold nyárfás bucka helyén lenne gyümölcsös. Területben bőven lehet válogatni a gyümölcsfatelephez. Itt van a volt Bögyös-féle birtok; csupa jó, pihent homok. Vagy akárhány helyet tudnék mutatni, elhagyott tartalékterületet. Béni sógorommal együtt már beszélgettünk Daczi Imrével és több szakértő gazdával, akik szíves-örömest segítenének a telepítésben. De már jó lenne hozzáfogni legalább a talajmunkához, hogy tavaszra ültetni lehessen a vad alanyokat. A VÁROSI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG pro- grammjában szerepel is a gyümölcsfaiskola létesítése. A tervek szerint a városi kertészetben készül el. Akár ott, akár másutt — valóban hozzá kellene már fogni a megvalósításhoz. A kezdethez csupán egy Sztaliúyec kell — a többit szívesen megcsinálják a Kocsis Balázsok, Daczi Imrék. A szomszédos Tompa községben mái előbbre vannak: kijelölték a gyümölcsfaiskola területét és intczkgdtek a szükséges oltványok beszerzéséről lg*,