Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-23 / 251. szám

Kunfehértó, 1954 október.,.

TÍZ ÉVVEL ezelőtt még pusztának nevezték és az is volt: homokba, nyomormsgba és reménytelenségbe ragadt emberek pusztája. Java földjét, mintegy hatezer holdat a nagybirtokos Uréter, Darányiak, Babák, Bakiak, Kolozsváriak kaparintották mrg. 100—200 cselédet tartottak s ugyanannyi napszámos család dolgozott nekik azért, hogy részesaratást kapjon, vagy lakásnak mondott istálló legyen a feje Eelett. Mert az egy-két hold homokon, ahová a kispénzű, de íöidet.rkaró ember szorult, nem élt meg másként. Fehértón még ma is emlegetik dr. Mészöly Istvánt, aki nem is csinált titkot véleményéből: a cselédnek csifk annyit kell fizetni, hogy fel ne forduljon éhen, mert különben »elszalad vele a világ és nagyon kinő a szarva«.

1945-ben síázötven család földet kapott. Astán a fejlődés ereje kicsapott az egyéni porták kerítésén, a puszta faluvá nőtte magát. A tanyaközpont első háza 1950-ben épült, — ma 126 családi lakással, tanácsházzal, postával rendelkező önálló község Kunfehértó. 1940-ig egyetlen iskola volt ebben a népes tanyavilágban — ma az 1952- ben épült új iskola hat termében hét nevelő tanít. Könyvtár nyílt, amelynek ma 400 olvasója van. Villany gyulladt, bekötőút épült, jó ivókút létesült, szövetkezeti bolt működik.

A NÉPFRONT-BIZOTTSÁG, a falu legjobbjainak okos gyülekezete új tervekkel, mint megannyi kövekkel rakja az utat a fejlődés óriáscsizmáit magáraöl- tött község előtt. Őszre piacteret létesítenek, — ne járjon tízkilométeres utat városig a tanya népe. Az utcasorok közét, járdákat agyagbadöngölt salakkal töltik fel, mert ma bizony bokáig süppedő homokot tapos rajtuk a láb. Facsemetékkel szegik az utcákat, de fásílják a tó környékét is. (A Fehértó valamikor híres és keresett strandfürdő volt, erdeje látogatott kirándulóhely. Ugyanarra a sorsra jutott, mint a Sóstó: a tanács nem törődött vele s ma a 30— 35.000 lakosú Kiskunhalasnak nincs egyetlen fürdője.) Szeretné továbbépíteni a község mintegy 'két kilométerrel a villany- hálózatot is: ezzel 120 újabb

család jutna világossághoz, rádióhoz. Régen kérnek a fehértóiak egy külterületi vegyesboltot is. Úgy hírlik: az illetékesek megállapodtak, hogy jövőre a régi megyehatár környékén nyitnak is.

(Addig azonban sürgősen rendet kellene teremteni a községbeli üzletben. E sorok írója már a nyár folyamán tolmácsolta a járási szövetségnek a fehértóiak panaszát: ne kétszer, de legalább háromszor kapjanak friss kenyeret hetenként, hiszen két állami gazdaság sokszáz dolgozója is innen hordja, és rendesebb felszereléssel lássák el a boltot. A járási szövetség — enyhén szólva — füle mellett engedte el a panaszt. Nemcsak, hogy a kenyérellátáson nem javított, de újabban előfordul, hogy cukor, élesztő, olaj sincs. Az üzlet belseje pedig piszkos, elhanyagolt, helyszűke miatt egymás hegyén- hátán zsúfolódik az áru.)

A NÉPFRONT-BIZOTTSÁG azt is tervbevette: jövőre 10 százalékkal magasabb legyen a fehértói határ terméseredménye. Amikor nyilvánosságra hozták a tervet és megkérdezték a gazdákat: akarjátok-e így? — tettekGabonatermesztésünk fokozása most a mezőgazdaság legégetőbb feladata. A lakosság zavartalan kenyérellátása gabona- termesztésünk növelésével függ össze. A jó elővetemóny és a gondos talajelőkészítés mellett nagyobb terméseredményekre csak akkor számíthatunk, ha gondoskodunk növényeink számára elegendő tápanyagról, vagyis őszi gabonavetéseinket mütrágyázzuk, elsősorban szuperfoszfáttal.

Számos egyénileg dolgozó paraszt tudja, hogy milyen nagy jelentősége van a műtrágya használatának. Paprika Antal, Kiskunhalas, felsőszállási 14 holdas középparaszt már eddig 3 mázsa szemcsés és 3 mázsa sima szuperfoszfátot vásárolt és további 4 mázsát előjegyeztetett magának. Király József tassi középparaszt 16 mázsa műtrágyát vásárolt. Solton Kor tova

ben kapták meg a helyeslő választ. Bálint István, Torma Imre, Ferenci Dezső és még sokan szántóterületük 42—44 százalékát vetették be kenyérgabonával. Október közepén már több. mint 700 hold kenyérgabona bokrosodott ebben a községben. A napraforgó- és burgonyaszedést már el is felejtették, a másfélezer hold kukoricából alig egy-kétszáz a töretlen. Az idővel tehát máris nyertek a fehértói gazdák az új vetést illetően, — de a munkát sem sajnálják. Több trágyával rakott kocsi indult ki ezen az őszön a tanyaudvarokból, mint bármikor, mélyebbre ereszkedik az eke a kukoricatarlókon, hogy a tavasziak alá megforgassa. Sok dolgozó paraszt készül jövőre úgy vetni burgonyát, mint az idén Nagy Imre: 40 cm. mélyen megfordította, gazdagon megtrágyázta földjét, háromszor töltötte és a 15 négyszögölről a beleültetett 14 kiló vetőmag után felszedett 350 kiló termést..

ÍGY ÉL, DOLGOZIK és néz előre Kunfehértó népe tíz évvel a felszabadulás után, 1954 októberében.

G. K.

István 3 mázsát, Koós József kissolti dolgozó paraszt pedig 5 mázsát vett eddig. Kunszent- miklóson Papp István, Szekeres Mihály, Adám Antal és Mikus Mihály dolgozó parasztok évek óta rendszeresen műtrágyázzák őszi vetéseiket. Az ő példamutatásuk nyomán számos dolgozó paraszt hasonlóan cselekszik, mert tudják, hogy ezzel 1—2 mázsával emelik a terméshozamot.

A termelőszövetkezetek közűi a gátéri Vorosilov mutat példát, mert 430 mázsa műtrágya rendelésével igyekszik biztosítani a jövőévi többtermést.

A földművesszövetkezetek dolgozói október 20-tól kezdve műtrágyaértékesítési hetet rendeznek. Ezzel is elő akarják segíteni a gabonatermelés növekedését, a mezőgazdaságfejlesztési határozat végrehajtását.

Márton Béla.

Mütrágyaérlékcsitési hét gabonatermesztésünk növelésének érdekében

Je lő

Valamelyik |

dett ember szedhette rímbe régen ennek a homokpusztának jellemzését, hogy:

»Tázlár, Bodoglár, —

átkozott egy határ.« A buckák, sivó homokhátak tengerébe zárt tanyák népe bizony évtizedekig úgy élt itt, mint a mostohagyerek: elhagyottan, elhanyagoltan. Túrta-fúrta a homokot, ha ügye-ba- ja akadt: 10—15 kilométert gyalogolt a városig. A fejlődés azonban Bodoglárt sem hagyta ki útjából. Hogy csak kettőt említsünk: szép szövetkezeti boltot kapott, most pedig tanácskirendeltség épül a pusztán.

De nem szálltak el nyomtalanul a népi rendszer évei a bodog- lári emberek feje felett sem. Nem átkozzák már pusztájukat és sorsukat, amely ide- telepitette őket, hanem segítenek, résztvesz- nek az új Bodoglár kialakításában. Hogy mennyi okos tervük, helyes elképzelésük és életrevaló jogos igényük van erre, — az kitűnt azon a gyűlésen is, amelyen tanácstag jelöltjüket: Jeremiás

Istvánt megválasztották* Jeremiás István is

lögy ül és Bodoglár on

az a fajta ember, aki szivvel-lélekkel akarja, hogy a bodoglári határ levetkezze az »■átkozott« jelzőt. Példás gazdaságot teremtett a homokban, termelésben, kötelességtudásban példamutató ember, — de túllát saját portája kerítésén, ö kezdeményezte az útjavítást és sokszáz vályogot fuvarozott el a tanácsháza építéséhez.

A jelölőgyűlés meghitt levegőjében aztán sorrakerültek az újabb tervek, javaslatok, — de panaszok is, amelyek orvoslását sürgető bizalommal várják a bodogláriak.

Elmondották, hogy a dongéri-csatorna elhanyagoltsága miatt legalább 15 vagon kukoricával termett kevesebb ezen a határon. A napraforgó is féltermést adott, a burgonyát pedig teljesen kiöntötte a sok víz. Soksok vagon terménnyel lett szegényebb a dolgozó parasztság és az ország egyaránt — holott a csatornát ki lehetett volna tisztítani, hogy levezesse a vizeket. Ugyanezen a csatornán van egy híd, amely járhatatlan. A gazdák csak fakitermelési engedélyt kértek akkoriban a tanácstól,

— maguk megcsinálták volna az új hidat, Nem kaptak fát, ; -,

eset történt a szeszfőzdével. Az illetékesek hagyták összedőlni (pedig helyreállítása alig igényelt munkát), s ezen a nyáron sokezer mázsa cefre tönkrement, mert arra, hogy a városi szeszfőzdébe fuvarozza, — sem pénze, sem ideje nem volt a bodoglári dolgozó parasztnak.

Amikor a szőlő- és gyümölcstermelésre került a szó, szinte kórusban kérték a jelölőgyűlés részvevői: jövő tavaszra juttasson nekik a város legalább két magasnyomású permetezőgépet. Sok vagon gyümölccsel többet tudnának adni az országnak, ha szakszerűbben ápolhatnák a gyümölcsfákat. Jogos panaszuk az is, hogy hiába áll a szép, új szövetkezeti bolt, — sok olyan cikk hiányzik belőle, aminek nagy keletje lenne. A vászonszárú csizmát, bakancsot úgy elvinnék, mint a cukrot, — de azért a városba kell felkerekedni, mert a bolt nem tart.

Az egyik felszólaló itt közbevetette: — hús és zsír sincs náUasonló

lünk. : s Csáki Ferenc elvtárs megkérdezte: hogyan áll Bodoglár a sertésbeadással?

— Nincs mit dicsekedni vele — hangzott a csendes, kényszeredett válasz.

— Akkor bizony nem egészen jogos a panasz. Ugye azt mondta: a szalonnaakasztó- rudam üres, abból nem vághatok kenyérhez- valót? Az állam sza- lonnáskamrája is mindig ürül, mindig fogy kifelé, — de az üres ru- dakra igen lassan kerül az új. Előbb meg kell tölteni a kamrát, hogy aztán jusson belőle, ;,

Az emberek elgondolkoztak, majd biccentettek s egyikük rá is felelte: — úgy van.

♦ S hogy

nemcsak

Hiedelemből ismerik el ezt az igazságot a bodogláriak, — az is mutatja, hogy eddig tizenöt felső- és alsóbodoglári dolgozó paraszt: Vili József, Kuklis János, Vas József, Harnóczi István és a többi — vállalta, hogy november 7-re maradéktalanul rendezi mindenfajta beadási kötelezettségét és «dótartozását*

A megyei páriaktíva tanácskozása nyomán

Mi mos* cselekedni fogunk...

A Központi Vezetőség legutóbbi ülésén mindenki előtt tisztázta, hogy a párt tovább halad a júniusi úton. Célja a mező- gazdaság fejlesztése, az életszínvonal fokozatos emelése. Ugyanakkor hangsúlyozta az ipar gyors átállásának szükségességét, a termelékenység emelkedését, az önköltség csökkentését. A nemrég megtartott megyei pártaktíván szó esett arról, hogy üzemeink termelékenysége egyhelyben topog. Jómagam is azonnal üzemünkre gondoltam. Ez évben csak augusztusban teljesítettük havi tervünket. Azóta megvizsgáltuk, mi az oka annak, hogy hét hónapon keresztül nem teljesítettük tervünket. Megállapítottuk, hogy rosszul dolgoztunk. Ez azonban nem csak a mi hibánk. Már az év elején láttuk, hogy az idei munkák jórésze kevesebb anyagot, de annál több munkát követel meg. Az anyagfelhasználásunk az idei év első kilenc hónapjában 303 tonnával kevesebb, mint tavaly ugyanezen időszakban. Tavaly a nagy anyagfelhasználás növelte a termelési értéket és ezzel arányosan csökkentette a munkaidő ráfordítást. Ez évben egészen más volt a helyzet. Munkáink jórészt munkaigényesek voltak. Mindezt a tröszt nem vette figyelembe, sőt minden hónapban változtatta a fizikai létszámot. Volt olyan negyedév, amikor a tervezett fizikai létszámnál 80 fővel kevesebb dolgozott. Emellett a tröszt nem biztosított megfelelő munkát sem.

Többször közszükségleti cikkek gyártására tettünk javaslatot, sőt kértük, engedélyezzék, hogy más minisztériumhoz tartozó vállalatoktól, üzemektől vállaljunk munkát. Ilyen kérelmünket minden esetben elutasították. Mindez természetesen károsan befolyásolta a tervszerű, nyugodt termelő tevékenységünket.

Mindez nem homályosíthatja el azonban a mi felelősségünket. Nálunk is volt és van hiba, amit sürgősen ki fogunk javítani, hogy a termelékenységet növeljük, az önköltséget csökkentsük. Mit tehettünk volna? Előbb kellett volna a termelő- munkába átirányítani a felesleges, műszaki és adminisztratív dolgozókat. Csökkenteni a rezsimunkát végzők számát, alaposan felkészülni a munkaigényes gyártmányok észszerű elvégzésére. Mi ezt elmulasztottuk, és ennek káros következménye a termelékenység visszaesésében mutatkozott meg. A rossz gazdálkodásunkhoz járult még az is, hogy az igazolatlan munkanapok száma az első kilenc hónapban 230-ra növekedett. Betegségből 2520 munkanap esett ki a termelőmunkából. Mindezeket összevetve, az egy főre eső termelési érték az első kilenc hónapban 87.9 százalékos vöt. Tervünket is csak az előírt 100 százalék helyett 79 százalékra teljesítettük. 4,159.000 forinttal vagyunk adósak népgazdaságunknak. Ez nem dicsőség számunkra. A Központi Vezetőség és a megyei pártaktíva határozata kötelezően előírja számunkra — helyesen — a terv teljesítését, a jobb munka végzését. Nekünk is meg kell érteni: csak tettekkel épül, erősödik a mi hazánk. Mi most cselekedni fogunk. Már eddig a következőket tettük. A felesleges munkaerők egy részét már átirányítottuk a termelő munkába. Fokozatosan áttérünk a műszaki normák alkalmazására, a közvetett költségeknél az utolsó negyedévben 3 százalékot takarítunk meg. Elfekvő készleteinkből 150.000 forint értékű anyagot más vállalatnak adunk át. Hat tonna hulladék- anyagot használunk fel gyártmányainknál és mindezzel csökkentjük az anyagköltséget. Az anyagszállítást gépesítettük. Az eddigi 16 ember helyett négy végzi el az anyagszállítást. A munkák minőségének megjavítására szakmai továbbképző tanfolyamot indítunk be november elsejével. A Központi Vezetőség útmutatása nyomán ebben a negyedévben közszükségleti cikkeket gyártunk nagyobb mennyiségben. Ehhez már a szükséges szerszámokat részben elkészítettük és a gyártás technológiáját mindenféle általunk gyártott közszükségleti cikknek kidolgozzuk. — Tovább csökkentjük a gyártás alatt lévő 20.000 szeneslapát és

20.000 szemétlapát előállítási önköltségét,

Örülünk ennek, hogy üzemünk a következő évben évi kapacitásának 35 százalékában közszükségleti cikket gyárt. A Központi Vezetőség már megtett intézkedései bizonyítják, hogy valóság lesz az az útmutatás, hogy iparunknak az eddiginél több közszükségleti cikket kell termelni. Egy néhány példát. A következő évben 50.000 darab kislakáshoz szükséges kiskaput, 20.000 méter kerítés-betétfonatot, 100.000 darab kerítésoszlopot, 120.000 darab szeneskannát, 30.000 darab háztartási szemétvedret, 60.000 darab szénkanalat, 40.000 darab lábtörlő rácsot, 50.000 darab répareszelő gyártására kaptunk megrendelést. Az anyag beszerzése már folyamatban van. A szerszámok elkészítése és a technológiai utasítások kimunkálása most folyik.

Két hónap van hátra még az év végéig. Ez idő alatt igen nagy feladatot kell elvégeznünk. Jelenleg 20 fővel kevesebb a fizikai létszámunk, de ennek ellenére vállaljuk, hogy negyedik negyedévi tervünket túlteljesítjük. Október 1—10-ig készárutervünket már 159.6 százalékra teljesítettük. Mindez mutatja, hogy dolgozóink szorgalma, lelkesedése a terv teljesítéséért kifogyhatatlan. Továbbra is erre a hatalmas erőre támaszkodunk és segítségét kérjük a lemaradás egy részének pótlásához. Ezzel egyide- lűleg szükséges tovább csökkenteni a felesleges adminisztrációt. Hogy ez mielőbb megtörténjen, szükségesnek tartom, hogy a tröszt vállalatai részére hívjon össze egy ankétet, ahol a túlzott adminisztrációnak csökkentési módszereit, ütemét vitatnák meg.

A KÖZpOnli VezefŐség útmutatásának végrehajtásához egymagában a megtett műszaki intézkedések nem elégségesek. Az olcsóbb termelés, az önköltség csökkentése nemcsak a vállalat- vezetés feladata, hanem az üzem ossz dolgozóié. A Központi Vezetőség megmutatta a helyes utat. Nekünk tettekkel kell válaszolnunk, hogy egyetértünk ezzel és a nehézségek legyőzésével is győzelemre segítsük, jobblétet jelentő tervünket.

Badacsonyi István igazgató,

Keçékernéti Épületlakatosipari vállalat.