Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-20 / 248. szám

A szabad Kelebia tizedik éve A napokban lesz tizedik éve. hogy Kelebiára, e határszélre ragasztott kis faluba bedübö­rögtek a szovjet harckocsik. — Komm, ciós cselédek, rész ara­tók szorítottak kezet Sztálin katonáival. Nincstelen emberek falSHa volt Kelebia mindaddig. A földek javát a tompa-kelebiai erdőgazdaság uralta, 300 hold papi kézen volt, 480 hold nádas és halastó szerepelt egy birto­kos nevén s 40—50 nagygazda között oszlott meg a szőlőterület túlnyomó része is. 1945-ben 322 kelebiai család kapta meg ősi jussát: a földet. Több, mint 2000 hold került ki­osztásra. A 4—5 holdas juttatott parcellákon tanyák épültek. A belterületen is házhelyeket osz­tottak s túlnyomórészt állami kölcsönből 150 új családiház lé­tesült. 1949-ben megalakult az első, majd következő évben a máso­dik termelőszövetkezet Kelebián. Mintegy 90 család dolgozik ben­nük s a tsz-ek vagyona eléri a 2.5—3 millió forintot. A homokbaragadt, világtól el­zárt falu népe utat tört a tudás, művelődés felé is. Ma is 13 fia­tal tanul felsőbb iskolákban, en­nél is több az iparitanulók szá­ma. Ott vannak a kelebiai dol­gozók gyermekei a néphadse­regben, a közigazgatásban, párt­funkcióban, slb. 360 vezetékes rádió szól a házakban. 740 kö­tetből álló könyvtára van a köz­ségnek, a két tsz külön könyv­tárral rendelkezik s az olvasók létszáma eléri a 6—700-at. Nem­rég kapott a község mozija nor­mál-vetítőgépet, a kultúrház ezer új széket. 14.000 forintos költ­séggel és lelkes társadalmi mun­kával megépült az új sportpá­lya. A felszabadulás előtt egyetlen orvos és egy egészségház volt Kelebián. Azóta létesült a 40-50 gyereket befogadó napköziott­hon és bölcsőde. Vasútföldőn, amely 6—7 km-re fekszik a köz­ség belterületétől, — orvosi ren­delő nyilt, ahol hetenként vizs­gál az orvos. Egy év alatt több, mint száz anya kapott 400 fo­rintos csecsemőkelengyét. A község dolgozói élénken emlékeznek még a rosszemlékű Hangya-szövetkezetre, a keres­kedelem uzsorásaira. Karvázi Jánosnak, Krauz Dezsőnek, Fás- kerti Istvánnak 40—50 részvé­nye volt s ahány részvény, any- nyi szavazati jogot jelentett. Az 1947-ben alakult földművesszö­vetkezet taglétszáma ma megha­ladja az ezer főt s ezek az em­berek részjegy befizetéseikkel erősítik a szocialista kereskedel­met. A szövetkezet élén olyanok dolgoznak, mint Ifkovics József, aki a múltban községi kocsis volt, vagy Rozsnyai János, a tsz-tagból lett főpénztáros. A földművesszövetkezet ma négy üzemággal rendelk-zik, vagyoni helyzete eléri a másfélmilliót. Három részleggel dolgozik a ktsz. A közelmúltban 8 kisipa­ros kapott iparengedélyt. Tavaly június óta különösen A népfront-bizottság a holna­pi, még tovább épülő, fejlődő Kelebia képét rajzolta rrieg pro- grammjában. A kelebiai földeken alacso­nyak a termésátlagok. A nép­front-bizottság tagjai — akii között ott vannak a termelés­ben kiváló dolgozó parasztok — egyöntetűen vallják: legfonto­sabb az állatállomány fejleszté­se, hogy bő trágyával javíthas­sák a talajok termőerejét. A ser­tésállomány esetében el kell ér­ni a kétszeri elletést, anyako­cánként legalább 6 malac fel­nevelését — és nem utolsósor­ban az apaállatok gondos kivá­logatását és jó takarmányozá­sát. De a jószágtartáshoz takar­mány kell. Szakemberek segítsé­gével meg kell tehát tanítani a dolgozó parasztokat a takar­mánytermelés módozataira, — ellenőriznie kell a népfront- bizottságnak a közlegelők szak­szerű kezelését. Ugyancsak taní­tani kell az istállótrágya és mű­trágya helyes használatát. Se­gítséget kér a népfront-bizottság a gépállomástól is: végezzen ne- csak több, de jobb munkát is s a szakemberek vegyenek részt az új módszerek elterjesztésé­ben. Kelebián nagy jövője van a szőlő- és gyümölcstermelésnek. szembetűnő a mezőgazdaság fej­lődése Kelebián. Kedvezmények sorozata növelte a dolgozó pa­rasztság termelési kedvét. 120 kelebiai család részesül beadási- és adókedvezményben tekintettel az öregségre, nagy családra stb. összesen 77 holdon. Komoly meg­takarítást jelent a gazdáknak fz ingyenes állatorvosi kezelés is. Mindennek hatása példák soka­ságában mutatkozik meg. Kor­sós István, akinek földje azelőtt parlagon hevert, ma rendesen műveli. Nagy Kálmán 8 hold szántót vett kishaszonbérlelbe, amiről régebben hallani sem akart. De ugyanígy fejlődik az állattenyésztés is. Jakus János tehénnel, Maconka Imre, Házi András, Mészáros János és még sokan egyéb jószággal gyarap.- tották állatállományukat. A célgazdaság 110 hold szőlőt már kezelésbe vett és újrater- mővé tesz. De vannak még min­dig parlagveszélynek kitett te­rületek, amelyeket a célgazda­ság útján, valamint a szőlősgaz­dák bevonásával fel akar újí­tani a népfront-bizottság. A sző­lődugványok és kiveszett facse­meték pótlásához egy 2 holdas községi kert létesítését tervezik, ahol ezeket nevelik. Uj képet kap a község belseje is. A jelenleg építés alatt álló kéttantermes iskolát még ezév- ben átadják. A tanács kezelésé­ben lévő, jelenleg nem használt fürdőt igen rövid időn belül üzembehelyezik s a piacon az élelmiszerek árusításához aszta­lokat állítanak fel. Leleplezték Balassi Bálint emléktábláját Balassi Bálint, a magyar líra első nagy klasszikusa születésé­nek 400. évfordulója alkalmából kedden délben leleplezték Ba­lassi Bálint emléktábláját a budapesti Személynök-utca — e naptól kezdve Balassi Bálint- utca 1—5. számú házon. Ünnepi beszédet Gerézdi Rábán, az irodalomtudomány kandidátusa mondott. (MTI) Holnapi falu a népfront-bizottság terveinek tükrében DOBOZY IMRE: A péterJcúti kántor, aki a mise végeztével letette a harmóníu- mozás gondját s megitta a má­sodik laposüveg pálinkát, han­gosan bíztatja Puska Ignácot. — Ne szagold, hanem idd! — Vigyem? Hová vigyem? — Idd, ne vidd, te botfülü! — Nem is viszem! A kántor az öreg mellé fura- kodik s belerikolt a fülébe: — Azt mondom, igyál belőle! Ezt már muszáj meghallani, a holt is meghallaná. Puska még egyszer megszagolja a vi­zet, tágra mereszti a szemét, fejetetejét kaparássza, mintha haja volna, s ötöl-hatol. — Persze, hogy iszom . a de még mennyire iszom. Mondjá­tok meg, miért ne innék? Hi­szen ittam én máskor is a szent vízből. — Azt elhiszem — nevet a hentes babája, — de nem ebből! istenem, hogy változnak az idők: még a szent víz is megvál­tozik. Puska mit sem hall abból, amit a vígkedvű zarándoknő mond, csak a szája mozgását látja. Ugyan mit beszélhet? Le­hetséges volna, hogy őt szapul- ja? — Ki meri állítani, hogy nem iszom? — üvölti vérben forgó szemmel..— Mi? Álljon elő! A vöröshajú dühbe gurul. Gallérön ragadja Puskát s meg­rázza, mint Krisztus a vargát. — Ne ordíts! Igyál! Hallod? Igyál, mert ledugom a csövet a gyomrodba! Puska egyszerre olyan csen­des lesz, hogy alig hallani a sza­vát. (32) II KÚT — Iiigenis — dadogja — csacsacsak nincs bögrém. Egyszerre tizen is nyújtják bögréjüket. A kántor, ki tudja, honnan szedte, akkora köcsögöt nyomkod feléje, hogy Puskának a feje is beleférne. Az öreg hosszas tanakodás után kivá­lasztja a legkisebb bögrét, s a zarándokok zajos bíztatása köz­ben odatartja a cső alá. Uram­isten — fohászkodik, — balke­zével előrántja a zsebkendőjét s idegesen törölgeti verejtékben fürdő tarkóját. Hát nincs ment­ség? Muszáj inni? A sánta Patkós Ferenc, aki maga is erősen viszolyog a rom­lásnak induU szent víztől, meg­könyörül rajta. — Várjatok csak egy kicsit avval az ivással! — tanácsolja. — Alighanem csak az eleje ilyen ronda. Mindjárt kitisztul a szi­vattyú, s jobb víz jön. — No jó, várjunk — egyezik bele a hentes. Hiszen várhatnak akár ítélet­napig, A második bögre víz ép­pen olyan zavaros, mint az első; a harmadik éppen olyan, mint a második. Puska szorgalmasan öntözgeti a vizet a homokba, s megpróbálja minél természete­sebbnek feltüntetni ezt a fogla­latosságot, ám a hetedik pohár­nál elfogy a zarándokok türel­me. A hentes, Puska vállára teszi a kezét. — Elég a locsolásból — mondja nyomatékkal. — Igyál! — Úgy van! —kiáltja a péter- kúti kántor. — Igyál! Puska halálraszánt ábrázattal motyogja; — Helyes ... én is éppen inni akartam... ezzel az egy pohár­ral még kiöntöm, aztán... jöj­jön, aminek jönni kell, iszom. Ebben a szempillantásban, mintha a láthatatlan égi hatal­masságok meghallgatták volna Puska Ignác szegény, öreg, meg­gyötört szívének forró óhaját — nagyot cuppan a cső, s egy csepp víz sem jön belőle. — Hát ez mi a csoda? Szűz­anyám, elfogyott a szent víz! A zarándokok közelebb nyo- makodnak, az összedugott fejek közül innen is, onnan is zavart suttogás hallatszik, Bazsalgó Mártonné ijedtében felrúgja a suszterszéket és sikít, ahogy a torkán kifér. — Jajistenem, jajjajjaj, vé­günk van! Elapadt a szent víz! Puska Ignác villámsebesen kereket old. Még a bögrét is ,elfelejtette visszaadni jogos tu­lajdonosának; óriási bakugrá­sokkal nyargal a kapu felé, s csak akkor mer kiáltani, ami­kor már kívül van. Hanem ak­kor ordít, hogy zeng belé a kör­nyék! — Nincs víz! Nincs víz, hála a jóistennek! Oroszlán, aki a kezdődő zűr­zavarból megérti, hogy immár nem maradhat a háttérben, fül­repesztő bömbölésscl próbál ren­det teremteni. — Csönd legyen! Ki beszél itt mindenféle marhaságot? Ki mondja, hogy nincs víz? — Hát van? — mérgelődik a hentes. — Hol van? A hajdani elsőgazda, aki va­lamicskét mégiscsak tanult fő­nökétől, Csalicska Ábrahámtól, körüljáratja zord tekintetét a zajgó sokaságon. — Csönd! Csöönd! Azért nincs víz, mert válogattok, istentele­nek! így büdös, úgy büdös, így A kishunmajsai Vörös Csillag tsz befejezte az őszi vetést A kiskunmajsai dolgozó parasztok a termelési bizottság kez­deményezésére még az őszi vetések megkezdése idején versenybe leptek egymással. A verseny eredményeként született meg újabb elhatározásuk, melynek célja a vetéstervek október 22-ére történő teljesítése. A termelőszövetkezetek azonban még ebben is szeretnék meg­előzni az egyéni gazdákat. Ök vállalták, hogy vetésterveiket már október 20-ra teljesítik. Vállalásuk teljesítéséhez mindannyian jó úton haladnak, sőt a Vörös Csillag termelőszövetkezet már be is fejezte az őszi vetéseket. 30 hold rozsuk, 9 hold árpájuk került a földbe keresztsorosan és 25 holdas búzavetésükből szintén ke- resztsorosan vetettek 22 holdat. A község dolgozó parasztjai és termelőszövetkezetei a minisz­tertanács határozata után kijelentették, hogy növelik kenyérga­bona vetésterületüket. Az idén összesen 400 holddal nagyobb terü­leten vetnek őszi kenyérgabonát. Fordítsanak nagyobb gondot a dolgozók panaszainak orvoslására a tiszakécskei állami gazdaságban is A napokban kintjártam a ti­szakécskei állami gazdaságban. A rendszeres látogató szemével néztem végig milyen fejlődés és milyen szép eredmények igazol­ják a gazdaság dolgozóinak ta­vasztól őszig végzett szorgalmas munkáját. Erős elvtárssal, a gazdaság ÜB-elnökével néztük végig a szőlőket, gyümölcsösö­ket, ahol dúsan megrakva roska­doztak az almafák a szüretet várva. A szőlőhöz vezető dűlőút mellett szilvafasor húzódik vé­gig. A szüreten már rég túl van­nak, 50 százalékkal több gyü­mölcsöt szedtek a tervezettnél. Körülnézünk, a fák alatt nem látni a földet. Legalább 2 mázsa szilva rohad a földön. — Hát ez — kérdem Erős elv­társat, — ez már terven felül termett? — Rosszalóan csóválja a fejét, aztán bevallja: bizony elvtárs, akadnak még hibák a mi gazdaságunkban is. Amint tovább megyünk, el is mondja, melyek ezek a hibák: — Éppen a mai nap jött hoz­zám id, Kajlikné, aki elmesélte, hogy három gyermeke van és már két hónapja vonják tőle a gyermektelenségi adót. Már a bérelszámolóknál is reklamálta, de eddig eredménytelenül. Ehhez hasonló volt Mazur Mihály esete is. Már lassan egy éve, hogy levontak tőle 100 fo­rint étkezési pénzt, holott Ma- zűr elvtárs nem is étkezett ez idő alatt az üzemi konyhán. Ezt természetesen igazolni is tudta, a levont összeget azonban csak két hónappal a levonás után kapta meg. Ilyen problémákkal szinté naponta találkozunk — mondja Erős elvtárs. — Pedig egy gazda­ság eredményeit nemcsak azo­kon a számokon lehet lemérni, amelyek a tervteljesítés mérté­két jelzik, hanem azon is, ho­gyan becsülik meg a gazdaság dolgozóit, mit tesznek munkájuk zavartalansága érdekében. Ete- kintetben még vannak kívánni­valók a tiszakécskei állami gazdaságban. Kocsis Ferenc járási szervező, Kecskemét, A begyűjtési tervek teljesítése — törvény MEGYÉNKBEN már jóideje teljes ütemben folyik a ku­koricatörés, továbbá a naprafor­gó- és burgonyabetakarítás. A beadott mennyiség azonban egyik terményből sem áll arány­ban a betakarítással. A betakarí­tás egyre gyorsuló üteme nem arányos a begyűjtési ered­olajos, úgy olajos. ; ; Hát van tibennetek egy szikrája a hit­nek? Mi? Majd még örülnétek, ha akármilyen víz jönne a szent kútból, csak jönne! A megszeppent Patkós Ferenc, aki attól tart, hátha éppen most,- a harmincnegyedik búcsújárás al­kalmával szalasztja el a régvárt gyógyulást, térdreesik. — Igazad van, szent férfiú —~ zokogja — istentelenek, bűnö­sek vagyunk. De most mi lesz velünk? Imádkozzatok, keresz­tény testvéreim: szálljunk ma­gunkba, hátha újra elindul a víz. — Persze, hogy elindul! — kiáltja Oroszlán. — Ha megígé­ritek, hogy nem finnyáskodtok, mindjárt lesz víz! Hm, ezzel az ígérettel azért nem kell sietni. A zarándokse­regből csak innen-onnan, s halkan jön a válasz: — Megígérjük... Oroszlán megkocogtatja a cső végét, s érces hangon átszól a spanyolfal mögé: — Vizet kérek! — Hiszen nyomom, — nyögi odaálról Bernât káplán. — De nem jön! Pumpáld erő­sebben! — Jó! Oroszlán odatartja a maga bögréjét a cső alá s feszülten vár. Az egész udvarról minden szempár a cső végére szegődik, még Bazsalgó Mártonnéi is, aki különben a kapufélfa mellett áll, készen arra, hogy mielőbb kövesse Puska Ignác példáját. Maga a szent kút legfőbb pum- polója, azaz, hogy pumpálója, Csalicska Abrahám, aki már pilisét is letette, karbafont kéz­zel izgatottan várja a kísérlet, kimenetelét. (Folytatása következik.) mények növekedésével; A ku- koricabegyüjtési terv teljesítése megyénkben alig haladja meg a legutóbbi értékelésig a 19, a burgonya az 50, a napraforgó pedig a 41 százalékot; A ku- koricabeadásban a bajai, kis­kunhalasi járás és Baja város, a napraforgóbeadásban a kiskő­rösi és kecskeméti, burgonyában szintén a kecskeméti járás tel­jesítése van a megyei átlag alatt; A BAJAI JÁRÁS igyekszik elmaradását pótolni, ez látható a kétnaponként összesített be­gyűjtési eredményekből is, ame­lyek október 8-tól számított nyolc nap alatt egyszeresére növekedtek. Ezzel szemben nem kielégítő a begyűjtés növekedé­sének üteme a kiskunhalasi já­rásban, ahol nem állapítható meg ilyen arányos növekedés. Az október 13-i és 14-i begyűj­tési eredmény például 180 má­zsával kevesebb a következő két nap eredményénél. A BEGYŰJTÉS lemaradásá­nak több oka van. Elsősorban a begyűjtési apparátus, a begyüj- tőszervek és a tanácsok munká­jában keresendő a hiba. A kapá­sok begyűjtésénél megközelítő­leg sem végeznek olyan felvi­lágosító munkát, mint a csép- lés, vagy gabonabegyüjtés ide­jén. Elhanyagolják a verseny népszerűsítését is, de mulasz­tások vannak a törvényes eljá­rások alkalmazásánál is. A KAPÁSTERMÉNYEK be­gyűjtése mellett szintén lassú ütemben folyik az élőállat és állati termékek begyűjtése is. Pedig tudjuk nagyon jól mind­annyian, hogy a lakosság élet­színvonalának emeléséhez, a jobb hús- és zsírellátás is jelen­tősen hozzájárul. Feltétlenül be kell tartani itt is a törvényes­séget. A dolgozók zavartalar ellátása megköveteli, hogy a begyűjtési hivatalok a beadási halogatókkal szemben ne legye­nek elnézők. A tervek teljesí­tését az egész nép egyre növek­vő igényei követelik meg s e ter­vek végrehajtása becsületbeli ügye és kötelessége minden dol­gozó parasztnak, és valamennyi, a begyűjtési tervek teljesí­téséért felelős szervünknek. Farkas István, versenyelőadó.

Next

/
Thumbnails
Contents