Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

lyeket rejt magában csoportja­inknál az építkezések lemaradá­sa. Jelenleg még mintegy 2000 szarvasmarhánk, 1200 sertésünk 500 kocánk, 2500 süldőnk, 4000 birkánk, 11.000 baromi ink él a szabad ég alatt. Meg kell gyor­sítanunk az építkezéseket, mert egy kemény tél nagy károkat okozhat. Harcot kell folytat­nunk az alapszabályszerű gaz­dálkodásért. Nem nézhetjük tét­lenül, hogy sok szövetkezetünk­ben túl magas a háztáji gazda­ságok földterülete és az állatlét- szám. Ez a munkafegyelem la­zaságaihoz, nagyon gyakran lo­pásokra vezet. Mindemellett vannak nekünk szép számmal jól dolgozó, szép eredményeket elérő szövetkeze­teink is. A lajosmizsei Sallai, az orgeványi Alkotmány, a bajai Micsurin, a bácsalmási Lenin, a csátaljai Budai Nagy Antal és számos más csoportunk élenjá­ró, és mégis pártszervezeteink, a kommunisták, a szövetkezet tag­jai nem tudatosítják eredményei­ket, sőt keveset mondunk, ha azt mondjuk, hogy nem harcol­nak az új belépőkért, mert egyik-másik csoportban egyene­sen elzárkóznak a felvétel elől. Büszkén tudatosítanunk kell az eredményeinket. Küzdenünk kell mind több és több új tag felvé­teléért. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a múlt évben kilépők megnyerésére, akiknek visszalépését kormány­zatunk különböző anyagi enged­ményekkel is elő kívánja segí­teni. A'iumi gazdaságainkban az el­múlt negyedévben nem tapasz­taltunk számottevő javulást. A bürokratikus vezetés a munka- fegyelem lazulását, az önköltség emelkedését és nagyon sok eset­ben az állami vagyon lopását, herdálását sajnos tétlenül néz­zük. Rendkívül magas a külön­böző állat és állati termékek elő­állítási ára. Gazdaságainkban egy liter tej 3.43 forintba kerül. Ugyanez Szakmáron 4.66 forint­ba. Egy kg. üszőre a súlygyara­podás 28.72 forint, ugyanez Ba- ,:án 54.25 forintba. Egy kg. vá­lasztási malac 35 forint. Ugyan­ez Csengődön 41 forintba. Egy kg. súlygyarapodás süldőnél 15 -orintba. Ugyanez Katymáron csaknem 27 forintba. E számok­ra emlékezhetnek az elvtársak, mert a legutóbbi aktíván ugyan­ezt mondtuk. Azóta javulás nem történt. Megyei, járási pártbi­zottságaink, állami gazdasága­inkban a függetlenített titkár eivtársak és a kommunisták mindezideig ezt eltűrték. Szakí­tanunk kell azzal a gyakorlat­tal, amely hónapról, hónapra tu­domásul veszi és eltűri a veze­tők felelőtlenségét. A jövőben a jól dolgozó vezetőket fokozot­tabb megbecsülésben és elisme­résben, a hanyag, felelőtlen ve­zetőket pedig szigorúbb felelős- ségrevonásban kell részesíteni. Állami gépállomásaink gép­parkja, alkatrészkészlete — mint már említettük — javult. A szakemberek száma jelentősen növekedett és a dolgozók fizeté­se részben rendeződött. Ennek ellenére megyénkben a növény- ápolási terveiket csak 75 száza­lékra teljesítették. Az egy gépre eső termelékenység a múlt évi­hez viszonyítva csaknem 40 szá­zalékkal csökkent. Az önköltség csaknem 50 százalékkal emelke­dett. Az igazgató elvtársak nem tartják be a gazdaságos vezetés irányelveit. Igen laza a béralap­kezelés és gyakori a protekció. A csátaljai gépállomáson hamis jelentések alapján jogtalanul 35 ezer forintos prémiumot vettek fel. A társadalmi tulajdon vé­delme nincs kellőképpen bizto-' sítva itt sem. Az elmúlt év so­rán ugyanis 960.000 forint érté­kű árueszköz és 250.000 forint értékű anyaghiány mutatkozott. Ez azonban sajnos nem zavarja a földművelésügyi minisztériu­mot és azoknak a vezetőknek is folyósítja a prémiumot, akiket — azt hisszük — inkább bün­tetni kellene, önként kínálko­zik a kérdés itt is, miért nézte mindezt el megyei bizottságunk, a járási titkár, vagy a gépállo­más! titkár eivtársak. a kommu­(Folytatás a 3. oldalról. nisták. A megyei, járási alap- szerv: partíiunkcionáriusainak, a kommunistáknak, minden gépál- iomási dolgozónak és nem utol­só sorban az igazgató elvtársak­nak be kell látniok, hogy ezt to­vább így nem folytathatjuk. Gépállomásainkon óriási tar­talékok vannak. Átgondolt, terv­szerű, okos intézkedésekkel, har- cus, politikai munkával hatal­mas megtakarítást érhetünk el, jo múmiát végezhetünk. Külö­nös gondot fordítsunk az őszi szántás és vetés jóminőségü, gyors elvégzésére. Mozgósíta­nunk kell a dolgozókat, terveik teljesítésére. 3. Iparunk számára az első követelmény az 1954. évi terv maradéktalan teljesítése. Üzeme­ink — ez ismeretes — döntő többségükben élelmiszeripari és közszükségleti cikkek gyártásá­val _ foglalkoznak. Csaknem ki­zárólag fogyasztási cikkeket gyártunk, ezért itt a lemaradás a legközvetlenebbül érinti né­pünk életszínvonalát. Azelőtt már szóvátettük, hogy a harmadik negyedéves tervtel­jesítésnél megyénk ipara 10.9 %-os lemaradást mutat, ami fo­rintértékben 31,000.000 forintos kiesést jelent. Ennyivel keve­sebb konzervárut, baromfit, tex­tiliát, fürdőkádat, vagy például Kiskaníélegyházán szénagyüj tőt, boronát és egyéb cikkféleseget adtunk a lakosságnak. Csak ter­mészetes, ha őszintén akarjuk az életszínvonal emelését, ezt a mulasztást hiánytalanul pótol­nunk kell. őszintén meg -kell mondanunk üzemeink dolgozói­nak, hogy mit kérünk tőlük. — Egészen biztos, hogy a munká­sok tettekkel, több, jobbminósé- gű áru legyártásával válaszol­nak a KV határozatára, kéré­sünkre. Munkásosztályunk, szá­mos üzemből érkezett jelentés arról számol be, jobb munkával készül a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulójára. Több üzemben, — nagyon he­lyesen — a lemaradás teljes fel­számolásával, sőt terveik túltel­jesítésével akarják ünnepeim városuk 10 esztendős felszaba­dulásának évfordulóját. A párt­nak, de különösen a szakszerve­zet dolgozóinak minden segítsé­get meg kell adni, e nagyszerű kezdeményezéshez, ily módon elérhetjük, hogy terveink telje­sítésével ünnepelünk. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdasá­gi építkezések befejezésére. A lemaradás itt nagymérvű. A fel nem használt beruházások ősz- szege eléri az 50 millió forintot. A mulasztások, amennyiben azo­kat nem pótoljuk, nemcsak ez- évben, de az ezt követő években is visszaveti^ gépállomásaink, ál­lami gazdaságaink, termelőszö­vetkezeteink fejlődését. 4. A kongresszus határozatai alapján széleskörű intézkedése­ket kell hoznunk a termelékeny-, ség gyors emelésének, az ön­költség csökkentésének érdeké­ben, figyelembevéve, hogy a ter­melékenység emelése, az önkölt­ség csökkentése, csak tervszerű, műszaki és szervezési intézkedé­sekkel valósíthatók meg. Gépállomásainknál, állami gazdaságainknál javítani kell a géppel való bánásmódon, mert a jelenlegi helyzet vezet a gyakori meghibásodáshoz, vagy a töiik- remenéshez. Csakis ezért emel­kedhetett egy év alatt csaknem 40 százalékkal az önköltség gép­állomásainkon, mert a gépek ápolása és karbantartása, az ön­költség csökkentésének ez a fontos tényezője még másodran­gú kérdés. Ugyanezt mondhat­nánk az üzemanyagfogyasztásról is. Mindezeket a hibákat gon­dos, előrelátó munkával el lehet és el kell kerülni. Üzemeinkben az anyagellátás­nál mutatkozó hibák csökkentik a termelékenységet, növelik az önköltséget. Tegyük hozzá élelmi- szeripari üzemekről van szó, fel­háborítják a dolgozó parasztokat. Sajnos, a paradicsom átvételé­nél ezévben is súlyos mulasztá­sok voltak, ami sokszáz, vagy ezer mázsa paradicsom megsem­misüléséhez, az üzemben torlór dáshoz, plusz kiadásokhoz veze­tett. A lelkiismeretesebb anyag­gazdálkodás előfeltétele az ön-’ xöltség csökkentésének. Jól tud­ják ezt a Kecskeméti Gépgyár­ban is, mégis a legyártott ká­dakban átlag 7—8 kg-mal var. több vas a szükségesnél. Pedig a vasat importálj uk s a kádas többségét pedig exportra termel­jük. Nagyon sok vasat ingyen szállítunk ki az országból, mert minden legyártott 10 kádbói 11-et lehetne előállítani. Ha ezt megtakarítanánk, mindjárt töOL drogot, szöget, ekét, kapát vágj más egyebet gyárthatnánk rajta. Mindezen jobo munkával lehet­ne változtatni, 5. Következetes harcot kel, folytatnunk minden téren a pa­zarlás és a nemzeti vagyon el­herdálása ellen. Okos takarékos­ságról van szó. Nem olyan in­tézkedésekről, amelyek a dolgo­zók életszínvonalát csökkentik, vagy éppen a biztonságos terme­lés feltételeit ássák alá. Az előbb már beszéltünk a közép- és fel- sőiskolai oktatásra fordított ösz- szegék túlzott növekedéséről. Vagy az államapparátus ijesztő arányú felfuttatásáról. Mindez teljesen szükségtelen, mert nem vezetett például az államappa­rátus és más gazdasági szervek felduzzasztása a munka megja- vulásához. E területen tehat megfelelő előkészítéssel folyik bizonyos létszámcsökkentés. — Megmondhatjuk azonban, hogy megyénk üzemeiben igen nagy a munkaerőszükséglet. Megyénk­ben ez a létszámcsökkentés nem számottevő. Az elbocsájtottákat, úgy véljük, kivétel nélkül ti tudjuk helyezni a termelőmun­kában. Nincs tehát értelme an­nak, amit számos üzemben, vagy vállalatnál ma is tapaszta­lunk, hogy a racionalizálásra való hivatkozással nem halad a munka, gyenge a munkafegye­lem, mert annak a kislétszámú munkaerőnek, akik a megyében elbocsájtásra kerülnek, ismétel­jük, feltétlenül biztosítani tud­juk a munkalehetőséget. Emel­lett minden területen véget kell vetni a pazarlásnak, a nemzeti vagyon elherdálásának. A kü­lönböző tanácsi, vagy miniszté­riumi vállalatoknál is. A bács- megyei Vendéglátóipari Tröszt ezév első negyedében 810.000 Ft. nyereséggel szemben 177.000 fo­rintos veszteséggel zárt. Jellem­ző az állami pénzzel való lelket­len bánásmódra, hogy csaknem' félmillió forint értékű úgyneve­zett novabort vásároltak, mely­nek kimérését, egészségügyi okokból le kellett tiltani. Egyet­len vállalatnál, a Kiskunfélegy­házi Vendéglátónál a múlt év­ben üveg- és percei íánárukban 18.000, evőeszközökben 5000, egyéb fogyóeszközökben 6000 fo­rintos volt a hiány, textilne- műeknél pedig csaknem 8000 fo­rintra tehető az értékveszteség, elhasználódás címén. Mindehhez hozzá kell tennünk — és ez g mi hibánk, — hogy a Vendég- látóipari Tröszt vezető dolgozói mindemellett rendszeresen fel­veszik a havi prémiumot. 6. Harcot kell folytatni a ve­zetés módszereinek gyökeres megjavításáért, a bürokratizmus és a fegyelmezetlenség ellen. Vé­get kell vetnünk annak a rend­szernek, amely lehetőséget ad a felelősség áthárítására. Széles­körű önállóságot, hatáskört biz­tosít kormányzatunk a gazdasági vezetőknek, de megköveteli, hogy munkaterületüket alaposan ismerjék és intézkedéseikért messzemenően felelősséget vál­laljanak. Sokkal kevesebb hatá­rozatot, utasítást kell kiadni, de ezek végrehajtását szigorúan el­lenőrizni kell. A Bánya- és Épí­tőipari Egyesülésnél csak úgy röpködtek a címek és a rangok a megyei központban. A legki­sebb részletfeladatnak is külön felelőse van és mégis arra is képtelenek, hogy a negyedéven­ként ismétlődő mérlegkimutatá­sokat megbízhatóan összeállít­sák. Adataik teljesen ellenőriz­hetetlenek. Jellemző a bürokra­tizmusra és a felelőtlenségre, hogy a napokban 450.000 forint elévült követelést kellett leírni náluk, mert egyszerűen behajt­hatatlan. Ugyanis saját adósaik egy részét nem is ismerik. En­nél a vállalatnál egyébként a nemrég leváltott igazgató ellen az ügyészség ezideig 230 darab' terhelő dokumentumot adott át á bíróságnak. Meg kell monda­nunk, hogy e kérdésben súlyos felelősség terheli a kormányzati szerveket is. A Bácsmegyei Sütő­ipari Tröszt a múlt év első 9 hónapjában a megyei tanácshoz tartozott. Akkor, idézőjelben mondom csak, 253.000 forint volt a ráfizetésük. Majd a trösztöt átvette a minisztérium, s azóta — tehát 10—11 hónap alatt — a deficit 10 és fél millióra emel­kedett. Jól tudjuk, kormányunk már felismerte a súlyos hibákat e téren.* De meg kell monda­nunk, hogy egyes minisztériu­mokban még mindig ellene van­nak a decentralizálásnak, vagy ha minden kötél szakad, akkor főkép olyan vállalatokat akar­nak leadni a tanácsnak, ame’.y­Kedves Elvtársak! Áttérünk pártéletünk néhány kérdése tár­gyalására. Mi a reális biztosí­téka feladataink megoldásának? Mint szocialista építő munkánk eddigi eredményei, úgy e hatá­rozatokat is a dolgozó tömegek, a munkások, parasztok, értelmi­ségiek, kisemberek, lelkes, szor­galmas tevékenységével lehet valóraváltani. És most, hogy Központi Vezetőségünk végetve- tett az ingadozás, a kétkulacsos- ság, a kétkedés rothadt szelle­mének, amely mint malomkő ne­hezedett a párt, de mindenegyes elvtársunk vállára és kezére, semmi kétség, egységesebb, erősebb pártunk ez új nagyszerű feladatok megoldásáért, minden elvtársunkat, egész dolgozó népünket képes lesz döntő harc­ba, győztes küzdelembe vinni. A párt sziklaszilárd egysége a ga­rancia arra, minden egyes kom­munista áldozatos harca a ga- raciája annak, hogy nem lesz to­vább huza-vona, kétkedés, nem­törődömség, hanem bátran, vállt vállnak vetve magukkal ra­gadva a legszélesebb dolgozó tömegeket vigyük győzelemre az új szakasz politikáját, né­pünk ügyét. Vonjuk hát szoro­sabbra sorainkat elvtársak. Ne tűrjük a sorainkban a kom­munistákhoz méltatlan fegyel­mezetlenséget, késlekedést, této- vaságot, erősítsük pártunk fe­gyelmét és akarategységét és akkor győzni fogunk! Teremtsünk fordulatot a pártmunka stílusában, mert itt sok a kívánnivaló. A párt, de hozzá kell tennünk, az állami, tömegszervezeti ás gazdasági ve­zetők, a kommrtústák — igaz ebben a párt politikáját érintő, fontosabb intézkedések és ter­vek tájékoztatásának elhanyago­lása is hibás — az utóbbi idő­ben nagyon elhanyagoltuk a íelvilágosító munkát, a tömegek meggyőzését, lelkesítésüket, köz­vetlen irányításukat. Vonatkozik ez, sőt talán elsősorban vonatko­zik a megyei pártbizottságunk­ra is. Abból a megdönthetetlen marx­ista tételből, hogy a párt gazda­ságpolitikáját, pártunk fő politi­kai irányvonalának, mindenek­előtt a munkás-paraszt szövet­ség erősítésének kell aláren­delni, nagyon fontos következ­tetéseket kell levonnunk a párt politikai tömegmunkájára vo­natkozóan is. Mindenekelőtt azt, hogy a lakosság különböző kö­telezettségeinek az iparban vagy a mezőgazdaságban terveink tel­jesítésének a biztosítékát sem­miesetre sem követelődzéssel, utasítgatással, vagy rideg szá­monkéréssel lehet elérni, hanem a párt politikájának, legfőbb célkitűzéseinek fáradhatatlan, sokoldalú megvilágításával, és e célok megvalósításához szüksé­ges tennivalók és kötelezettségek végrehajtására való lelkesítéssel, mozgósítással. És itt a hiba. Épp ettől, a tömegek közötti politi­kai munkától szoktunk mi el az utóbbi időkben. És ezen kell vál­toztatnunk. 1 El kell érnünk, nemcsak a vá­lasztás miatt — bár ez is indo­kolja — hogy a kommunisták kivétel nélkül, de különösen a vezetők akár a pártban, akár a tanácsnál, tömegszervezeteknél, vagy bárhol tnásbol lelkes re sok a ráfizetés. Helyes lenné Ut a kc-T.nyebb közbelépés. Központi Vezetőségünk, mint ismeretes, nagyon helyesen, nem állott meg a felelősség megállapításánál, hanem felha­talmazást adott a politikai bi­zottságnak arra vonatkozóan, hogy mindazokat; akik képtelen­nek bizonyulnak az új szakasz politikájának végrehajtására, tá­volítsa el. A közeljövőben mi is véget vetünk annak a tarthatat­lan helyzetnek, hogy a haja szála sem görbül meg annak, aki a tervet nem teljesíti, a lazasá­got eltűri, gáncsolja, akadályoz­za az új szakasz politikájá­nak érvényrejuttatását. Szigo­rúan felelősségre vonjuk azokat, akik vonakodva, vagy egyáltalán nem hajtják végre a nép ál­tal reájuk bízott feladatokat. agitátorai, harcosai legyenek a párt politikájának. Megítélé­sünk szerint nem lehet olyan sok munka, vagy más elfoglalt­ság, amely elvonhassa a vezető­ket ettől a munkától. Nem múl­hat el egyetlen hét sem anél­kül, hogy elvtársaink megbeszé­lésen, kisgyűlésen, a különböző tanácskozásokon és összejövete­leken, vagy a lakossággal tör­ténő egyenkénti tanácskozás, be­szélgetés során, ha erre mód van, gyűlésen ne szólaljanak fel és ne hirdessék a párt politikáját. A dolgozók joggal választ vár­nak égető kérdéseikre. Meg kell például mondanunk őszintén, hogy ha pillanatnyilag még nem is tudjuk a város és a falu hús­igényeit kielégíteni, de min­den kilátásunk megvan arra, hogy 1—2 hónap múlva biztosí­tani tudjuk a dolgozók asztalára a minimális hús- és zsírellátást. Úgy véljük, nem szabad el­hallgatnunk azt sem, hogy a me­zőgazdaságban az építkezések­nél mutatkozó nagymérvű le­maradás miatt, melyet feltétle­nül pótolnunk kell, átmenetileg csökkentenünk kell, sőt egyes helyeken egyenesen leállítani a lakástatarozást és építkezéseket; A legfontosabb feladatunk, hogy mindazt, ami szükséges a me­zőgazdasági termelés fellendíté­séhez, hiánytalanul biztosítsuk a mezőgazdaságnak. Ezt min­denki meg fogja érteni. Nincs jogunk ahhoz, hogy elhallgas­suk az igazságot, dolgozó né­pünk előtt. Hasonló a helyzet a tüzelő­anyagellátásnál is. A megyében ezideig több szenet és fát mér­tünk ki, mint a múlt év azonos időszakában. De mindenki tud­ja, hogy ez nem elég és hogy e téren a panaszok — főképpen a városi lakosság részéről — teljesen jogosak. Kormányza­tunk nagyon komoly erőfeszí­téseket tesz a széntermelés fo­kozására, mert a tüzelőanyag­hiány a széntermelésnél mutat­kozó lemaradással kapcsolatos. S mindaddig, amíg itt nem le­szünk úrrá nehézségeinken, bi­zony hiányok lesznek. Nincs okunk arra, hogy ezt elhallgas­suk. Nem kétséges, hogy pár­tunk és kormányzatunk erőfe­szítései hozzájárulnak ahhoz, hogy szénbányászatunk, bányász elvtársaink jobb munkával meg­szüntessék az elmaradást, javít­hassuk a tüzelőanyagellátást. Az új szakasz politikája Központi Vezetőségünk e határo­zata igen hálás, népszerű felada­tot ró ránk, me.t e politikával dolgozó népünk egyetért, meg­elégedéssel és helyesléssel fo­gadja. Ezért kell azonnal perc­nyi késedelem nélkül szakíta­nunk a tétlenkedés, a közöny, a tömegmunkától való viszolygás kommunistához méltatlan gya­korlatával. Lássunk munkához. A mezőgazdaságban, csak úgy, mint az iparban, jócskán van­nak feladataink a termelés, a termelékenység fokozása, az ön­költség csökkentése terén. Szakítanunk ketl azzal a meg­lehetősen elterjedt gyakorlattá! is, amely megengedi a szavak és a tettek, az ígéretek és azok valóraváltása közötti eltérést Az effajta magatartás ösz­fFolytatás a 4. oldalon,) Vonjuk szorosabbra sorainkat, erősítsük pártunk fegyelmét, akarategységét és akkor megoldjuk feladatainkat

Next

/
Thumbnails
Contents