Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-15 / 244. szám

Az ENSZ politikai bizottságának október 12-1 ülése

NEMZETKÖZI KRÓNIKA

Baráti együttműködés

NEW YORK (TASZSZ) A politikai bizottság október 12-i, délelőtti ülésén a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver betiltásáról folytatott vita során Wadsworth, az Egyesült Államok képviselője bár felszólalásában beismerte, hogy a szovjet javaslat tételei elfogadhatóak a probléma további megvitatása és eldöntése céljából, ugyanúgy, mint előző nap az angol és francia képviselők, »magyarázatokat« és «-értelmezéseket« kért a szovjet küldöttségtől a szovjet tervezetre vonatkozóan.

Az amerikai képviselő rámutatott arra, hogy »a Szovjetunió jelenlegi, javaslatai — úgy tűnik — megnyitják az utat a további tárgyalások előtt«, majd Kijelentette, hogy az Egyesült Államok »-határozottan nem utasítja el a Szovjetunió javaslatait«.

A Fülöp-szigetek képviselője A. J. Visinszkij szovjet küldöttnek a politikai bizottságban előző napon tett nyilatkozatát úgy jellemezte, mint »jelentős előrehaladást a közös cél felér".

A Fülöp-szigetek képviselője azt javasolta, hogy alakítsanak albizottságot ae öt nagyhatalom képviselőiből »mindkét fél javaslatainak tanulmányozására«. A fülöpszigeli küldöttnek ezzel a javaslatával kapcsolatban En- tezam, Irán képviselője kifejezte azt a kívánságát, hogy a munkacsoportba azoknak az országoknak képviselői kerüljenek be, amelyek közvetlenül érdekelve vannak e kérdés megoldásában.

Ezután A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Foglalkozott Wadsworthnak, az Egyesült Államok képviselőjének beszédével.

Az Egyesült Államok véleménye szerint az ellenőrző szervet lel kell jogosítani, hogy büntető intézkedéseket tegyen a fegyverkezés csökkentésével és az atomfegyver eltiltásával kapcsolatos nemzetközi egyezmények megsértői ellen. Ezzel az amerikai állásponttal kapcsolatban Visinszkij rámutatott, hogy az elHőböl igyekszik a tárgyra térni.

— Magukat is ennyi csapás érte? Es maguk is elhanyagolták az imádkozást?

Az öregasszony vállat von.

— Nem mondhatnám. Baj nálunk is akadt — dehát hol nem akad? S az imáról sohasem felejtkeztünk el. Most is imádkoznánk, ha hagynának.

— Mindjárt, kérem. Tessék elhinni, az imádság sokkal köny- nyebben megtalálja az utat az égbe, ha a szentelt gyertya füstje kíséri. Igaz, Oroszlán testvérem az úrban?

— Istenbizony.

A házaspár egymásra néz, s a férfi zavartan forgatja olvasóját.

— Tudunk mi gyertya nélkül is imádkozni. Hiszen az a fontos, hogy jószívvel imádkozzék az ember.

Höbölt azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen köny- nyűszerrel kieressze markából az áldozatot.

— Hohó, nem egészen így áll a dolog. Az imádság önmagában rózsavíz: mit ér, ha nem kiséri a hívek áldozatossága? Krisztus urunk, aki érettünk is hordozta a keresztet, abból látja igazán, hogy ragaszkodunk hozzá, ha nem sajnáljuk forintjainkat az ő egyházától.

Az öregasszony csendesen kérleli a férjét.

— Adj már valamit, különben nem szabadulunk tőlük.

— Azt már nem! — tiltakozik felháborodottan Hőből. — Hogyan gondolják? Adj valamit ... Nem szorulunk mi kö- nyöradományokra, kérem. Tíz forint a szentelt gyertya, szabott ára van: mi adjuk a gyertyát.

lenőrző szervnek nem lehet feladata, hogy büntetést szabjon ki az ilyen egyezmények megsértéséért, hiszen ilyen funkciója csak a biztonsági tanácsnak van, amint erre az ENSZ alapokmányának 39. cikkelye rámutat. Ha az ellenőrző szervet ilyen büntető funkciókkal ruháznák fel, ez az ENSZ alapokmányának megsértését jelentené, lényegében azt jelentené, hogy megkerülik a biztonsági tanácsot, a nemzetközi ellenőrző szervet sajátszerű biztonsági tanáccsá változtatják, ami teljesen jogellenes és elfogadhatatlan.

A Szovjetunió azon a véleményen van, hogy amennyiben az ellenőrző szerv megállapítja, hogy megsértették az atomenergia csupán békés célokra való felhasználásáról, továbbá az atomenergiának fegyvergyártásra való felhasználása eltiltásáról szóló nemzetközi egyezményeket, akkor kötelessége erről jelentést tenni a biztonsági ta•NEW YORK (TASZSZ) A. J. Visinszkij, a Szovjetunió ENSZ- küldöttségének vezetője október 13-án levelet intézett a biztonsági tanács elnökéhez. A levél a következőképpen hangzik: »•Olaszország ENSZ-ban működő megfigyelője, valamint az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és Jugoszlávia képviselője 1954 október ötödikén a Trieszt Szabad Területre vonatkozó, Londonban október ötödikén parafáit egyezménnyel kapcsolatban levelet intézett a biztonsági tanács elnökéhez. E levél kapcsán kérem önt, hozza a biztonsági tanács tagjainak tudomására az alábbiakat:

Amint a biztonsági tanács elnökéhez intézett említett levélből és a hozzácsatolt okmányokból kitűnik, a Trieszt Szabad Területre vonatkozó egyezmény Jugoszlávia és Olaszország, mint

maguk a tíz forintot. Nem mondom, ha azon felül is szánnak valamit, azt elfogadjuk.

Az öreg zarándok egyre za- vartabb.

— Igen ... de az a helyzet... tetszik tudni, éppen annyi pénzünk van, amennyivel hazautazhatunk.

Hőből fakó ábrázatán elömlik a szent harag.

— Szóval maguknak fontosabb a test bűnös kényelme, mint a keresztrefeszített, vérző Krisztus egyházának támogatása? Vegyenek példát a péterkú- tiakról, azok mind gyalog mennek haza.

— De hiszen Péterkút közel van, itt van a szomszédban: mi pedig majdnem harminc kilométerről jöttünk.

— No és? A régi zarándokok a harmadik megyéből is gyalogszerrel jöttek!

Az öregasszony közel áll a síráshoz.

— Apjukom, vedd meg azt a gyertyát: legföljebb kölcsönkérünk tíz forintot Szabó Imréék- től, úgy látom, ők is itt vannak.

Az öreg előveszi erszényét, legbelső rekeszéből kihámozza az összehajtogatott tízforintost, aztán az udvar homokjába ágyazza a gyertyát, s anélkül, hogy meggyujtaná, imádkozásba mélyed. Felesége sem méltatja többé egy pillantásra sem a két gyertyaárust.

Hőből zsebrevágja a tízforintost.

— Garasos alak! — súgja Oroszlánnak. — Mi az istennyilának jönnek ilyen smucigok búcsújárásra? Gyere csak, pajtás, látod azt a kövér, vöröshajú zarándokot? Látod? Hétházán volt hentesüzlete, most két pár

nácsnak. A biztonsági tanács feladata azután, hogy megállapítsa, valóban fenyegetik-e a békét és a nemzetközi biztonságot, a biztonsági tanács feladata továbbá, hogy a bűnös ellen az ENSZ alapokmányában körülírt büntetést alkalmazza.

Visinszkij befejezésül rámutatott, hogy a Fülöp-szigetek képviselőjének felszólalása építőbb jellegű és azt a reményt kelti, hogy más országok küldöttei, ha nem vettek is részt a leszerelési bizottságnak vagy albizottságának munkájában, a maguk részéiül elősegítik a sikert a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése, továbbá az atom-, a hidrogén- és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltása oly fontos feladatának megoldásában.

Visinszkij szintén támogatta az iráni küldöttnek az albizottság összetételére vonatkozó fü- löpszigeti javaslattal kapcsolatos kívánságát. (MTI)

közvetlenül érdekelt országok megegyezésének eredményeként jött létre és az egyezmény számukra elfogadható. Figyelembe- véve ezt a körülményt és azt, hogy Jugoszlávia és Olaszország említett megegyezése elősegíti a normális kapcsolatpk létrejöttét a két ország között és ilymódon hozzájárul, hogy Európának ebben a térségében egyhüljön a feszültség, a szovjet kormány tudomásul veszi az említett egyezményt.« (MTI)

Időjárásíelentés

Várható időjárás péntek estig: a déli megyékben felhős idő, néhány helyen kisebb eső, máshol kevés felhő, több helyen köd. Mérsékelt déli-délnyugati légáramlás. Hűvös éjszaka, enyhe nappal.

lóval fuvarozik. Az igen, az gavallér gyerek. Meglásd, legalább két gyertyát vesz, mindegyikre ráad öt-öt forintot.

— Csakugyan?

— Hát persze! Minden zarándoknapon itt van — s mindig mással. A teremtésit neki, nézd csak, ezúttal milyen szemrevaló fehércselédet fogott magának!

Oroszlán illetlenül mereszti a szemét. A hentes mellett takaros, szöszke kis töltöttgalamb térdel a homokban, oly ügyesen, hogy zarándoktársa kényelmesen belelát a virágosmintás, könnyű nyári ruha kivágásába. Ez már beszéd, ez csakugyan megéri egy-két szentelt gyertya árát.

Hőből keresztet vet a két barátságosan mosolygó hívő előtt, s már készíti is a két gyertyát.

— Dicsértessék, Zaposzmik uram... dicsértessék, leányom... hogy szolgál a kedves egészségük?

A hentes szája a füléig szalad.

— Jól, vén harangkötél! Hát errefelé mi újság? Nyílik-e már a gyöngyvirág a gajamenti erdőben? Igen? Akkor szüret! Idehallgass tubarózsám — fordul a cseppet sem piruló zarándoknőhöz — megvárjuk a mise végét, iszunk egy kortyot a szent vízből, aztán usgyi! ki az erdőbe!

A harangozó készségesen magyarázza:

— A Kálvária-domb alá lessék menni, abba a szép bükkösbe. Tetszik tudni, ott egy kicsit meneteles a föld, lefut róla a víz.

A hentes akkorát üt Hőből vállára, hogy a vékony pénzű harangozónak rogyadozik a térde.

— Nagy kópé vagy te, öreg tömjénfüstölő! Ott a legszárazabb a fű, ugye? Hahhahha, no nesze, itt v.an harminc forint: ide azzal a két gyertyával, a

A nemzetközi sajtó részletesen foglalkozik- azzal a tárgyalássorozattal, amely Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában nemrég záródott le a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság között. A tárgyalásokról kiadott közös nyilatkozatok, az egyezményekről köz- rebocsájtott tájékoztatók a béketábor újabb hatalmas megerősödéséről számolnak be. — Fontos tényezője ez az egyezmény Távol-Kelet békéjének és a világbéke biztosításának.

A nyugati sajtónak az egyezményről szóló kommentárjai világosan mutatják, hogy az imperialista -körök nem számoltak azzal az újfajta kapcsolattal, ami az egyre erősödő béketábor országait kapcsolja össze. Ez a kapcsolat elvi és gyakorlati vonatkozásban is, alapvetően különbözik minden imperialista ország között lehetséges együttműködéstől, egyezménytől. Ez a kapcsolat a népek közötti őszinte barátság, a valóban egyenrangú országok közötti kölcsönös megértés szellemét tükr > :i vissza. Súlyosan csalatkoznak reményeikben azok az imperialista bajkeverők, akik azt hiszik, hogy bármilyen mesterkedéssel zavart kelthetnek a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyában. Ezt a körülményt az egyezmény nyilvánosságra hozatala után nem egy nyugati lap fájdalmas sóhajtással vette tudomásul. »A nyugati hatalmak ne ringassák magukat semmiféle illúzióba a szövetség tartósságát illetően« — jegyezte meg a reakciós Times cikkírója is.

Az egyezmény nemcsak a béketábor két jelentős országa közötti barátság megszilárdulásáról ad hírt, hanem utat mutat olyan fontos és eddig megoldatlan kérdés tisztázásához, mint a japán-kérdés. Kétségtelen, nem maradt hatás nélkül a szovjet- kínai közös álláspont, amely abból indul ki, hogy elismeri a japán nép nemzeti törekvéseit s

harmadiknak ára a tied. Hát egy kis papramorgóhoz mit szólnál?

— Köszönöm alássan, itt nem lehet. Meglátják.

— Ejh, dehogyis látják! Csináld ügyesen: dugd a kabátod ujjába az üveget, ne félj, elfér, jó kis lapos üveg, aztán úgy teszel, mintha a szájadat simogatnád, vagy a bajuszodat pödörnéd, s közben klukk, klukk, klukk ... Látod, tőlem mindig tanulhatsz valamit.

Hőből jóízűen csettint a nyelvével, vizenyős békaszemének hideg pillantásával végigtapogatja a hétházi zarándoknő gömbölyű vállát.

— Tanulnék is... lstenúgyse, tanulnék Zaposzmik úrtól.

— Hohó, komám! — nevet a vöröshajú hentes, kezefejével megtörli zsíros szájaszélét, s másik kezével átöleli a babáját. — Ezt nem lehet megtanulni. Ehhez tehetség kell. Igaz-e, tubarózsám?

Az elől imádkozó, feketekeh- dős nénike hátrafordul. Szigorú szemmel végigméri a beszélőket, fejét csóválja.

— Hallatlan! Már itt se lehet el az ember botránkozás nélkül.

A szöszke dühösen visszavág:

— Nem mindenkiből apadt ám ki az élet, öreganyám! Azt hiszi, a többi fiatal nem az erdőben fejezi be a zarándoklást?

— Csss, te kis hárpia — csi- títja a hentes. — Mindjárt kidobnak bennünket.

— Hát aztán?

Hőből okosabbnak látja adább állni. Felmarkolja a pálinkaivás közben földre helyezett gyertyákat, figyelmeztetőleg oldalba- taszítja Oroszlánt s búcsúzik.

— Alászolgája, Zaposzmik úr ... kisztihand, nagysád ... dí- csértessék, jó mutatást!

— Mindörökké, Hőből koma!

(Folyta,lása következikj

rámutat a jelenlegi helyzet tart-1' hatatlanságára. Különösen nagy- jelentőségű az a része az egyezménynek, amelyben a két nagyhatalomkészségét fejezi ki a Japánnal való kapcsolat normális mederbe való terelésére. Kijelenti a közös szovjet-kínai nyilatkozat, hogy: »Japán teljes támogatást fog találni abban a) törekvésében, hogy politikai és gazdasági kapcsolatokat teremtsen a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal éppúgy, mint teljes támogatásra fog találni minden olyan lépése, amely békés és független fejlődése feltételeinek biztosítására irányul.«

Még jóformán meg sem száradt a tinta azon a támadójel- legű egyezményen, melyet a gyarmattartó imperialista országok kötöttek Délkelet-Ázsiá- ban. Ez az agresszív katonai egyezmény, amelynek éle a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió ellen irányul, és amelynek jellegzetessége az volt, hogy pontosan a legjelentősebb ázsiai országok nem csatlakoztak hozzá — a délkeletázsiai viszonyok további megzavarását, a normális baráti kapcsolatok alá- aknázását célozta. Tartalmában és jelentőségében a gyarmati rablók egyezménye általában ■nem népszerű az egyezménytől távolmaradt államok előtt. Az indiai kormány külpolitikai tevékenysége ezzel az egyezménynyel szemben .foglalt állást. Japán is távoltartotta magát a colomból értekezleten részvevő országok nagyrészével együtt ettől az agresszív katonai tömbtől. A japán helyzettel kapcsolatos nyilatkozat a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormánya részéről most világosan megmutatja az utat a délkeletázsiai népek számára, amelyen haladva, valóban döntő szóval határozhatnak sorsuk felett és kiépíthetik az ázsiai népek baráti együttműködésének alapjait,

A japán nép szabadságtörekvéseire rokonszenvvel nézett eddig is a haladó világ. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság Japánnal kapcsolatban tett nyilatkozata nem hagyja figyelmen kívül ezt a körülményt, de kifejezésre juttatja azt az elvet is, amely szerint lehetséges békés baráti együttműködés különböző világnézetű, különböző politikai és társadalmi rendszerben élő országok között. Ez a politika megfelel az összes népek alapvető érdekeinek, így Ázsia népeinek érdekeinek is. Méltán meg lehet állapítani, hogy a pekingi egyezmény újabb nagy győzelme a békepolitikának és félreérthetetlen kifejeződése a népek közötti békés együttműködésnek és újabb veresége az ázsiai imperialista poJ litikának.

M. G. Pervuhin kitüntetése

MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a következő rendeletet tette közzé:

»M. G. Pervuhin elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét ötvenedik születésnapja alkalmából a kommunista párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeinek elismeréséül Lenin-rendde! tüntetjük ki;

K. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára.

Moszkva, Kreml, 1954. október 13.« (MTI)

A szovjet kormány tudomásul veszi a Trieszt Szabad Terület kérdéséről megkötött iuúoszláv-olasz egyezményt