Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-14 / 243. szám

fl. J. Visinszkij felszólalása az ENSZ politikai 'oizoüságának ülésén fl Hazafias Népfront kecskeméti bizottsága elnökségének felhívása NEW YORK (TASZSZ) A po­litikai bizottság hétfő délelőtti ülésén egyszerre két napirendi pont tárgyalása kezdődött meg: »valamennyi fegyveres erő es valamennyi fegyverzet szabá­lyozása, korlátozása és arányos csökkentése: a leszerelési Di- zottság jelentése« és a »fegy­verzet csökkentéséről, valamint az atom-, hidrogén- és más tö­megpusztító fegyverek betiltá­sáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséről« (ezt a napirendi pontot a Szovjetunió küldöttsé­gének javaslatára tűzték a köz­gyűlés napirendjére.) A politikai bizottság délutáni ülésén felszólalt A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője, :.ki részletesen ismertette a Szovjetuniónak a fegyverzet csökkentése és a tömegpusztító fegyverek eltiltása kérdésében elfoglalt álláspontját. A Szovjetunió képviselője rá­mutatott, hogy a fegyverzet csökkentésének cs az atomfegy­ver eltiltásának megoldása je­lentékeny mértékben könnyebb lenne, ha a megfelelő intézkedé­sek előkészítésében résztvenne a Kínai Népköztársaság, amelynek jelentőségét a háború és a béke kérdéseiben nem lehet kisebbí­teni. A. J. Visinszkij emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió által előterjesztett határozati javas­lat alapjául Anglia és Francia- ország 1954 június 11-i javasla­tai szolgáltak. Emellett rá kell mutatni, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell a tervezetben foglalt fő tételeket. E tételek megvizsgálásából kitűnik, hogy fő vonásaikban megegyeznek Franciaország és Anglia 1954 jú­nius 11-i megfelelő javaslatai­val. A. J. Visinszkij a szovjet ja­vaslatnak az angol-francia ja­vaslatoktól való eltéréséről szól­va azt mondotta, hogy a szovjet javaslatban a 'katonai célokat szolgáló előirányzatok csökken­téséről szólva ez áll, hogy ezeket az előirányzatokat, éppúgy, mint a fegyveres erőket, két, egyező ötven-ötven százalékos szakaszban kell csökkenteni. Az angol-francia javaslatok nem tartalmaznak utalást a katonai célokat szolgáló előirányzatok csökkentésére. A. J. Visinszkij arról a szov­jet javaslatról, hogy a fegyver­zet csökkentésének első szaka­szában létesítsenek nemzetközi ellenőrző bizottságot, a máso­dik szakaszban pedig állan­dó nemzetközi ellenőrző szervet a fegyverzetnek a megállapí­tott normák további ötven szá­zalékával való csökkentése mel­lett, a következőket mondotta: Nem szabad figyelmen kívu. hagyni, hogy az ellenőrző szer­vet nemcsak a hagyományos fegyverzet ellenőrzésére, hanem az atomtermelés ellenőrzésére is kell létrehozni és hogy az ilyen szerv létesítését olyan határozat meghozatalával együtt kell vég­rehajtani, amely kimondja, hogy meg kell szüntetni az atom- és hidrogénfegyver gyártását és ki kell ezeket vonni a fegyverzst- ből. Addig, azaz, amíg csak egy A Magyai- Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága kedden pártaktívát táftott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktíván mintegy 4000 pártmunkás vett részt. Az aktívaértekezlet elnök­ségében helyetfoglalt Gerő Ernő. Farkas Mihály, Apró Antal, Ács Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökség soraiban voltak: az PEKING (Uj-Kína) A Kíná­ban látogatóban lévő szovjet kormányküldöttség a szovjet kormány nevében a Kínai Nép­MOSZKVA (TASZSZ) Okto­ber 12-én a Kremlben K. J. Vo- rosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta Münnich Ferencet, a feladat van — annak ellenőrzé­sére, hogy az államok teljesít­sék a fegyverzet és'a fegyveres erők csökkentése terén reájjk háruló ‘kötelezettségeket, mint a Szovjetunió határozati javaslata indítványozza, ideiglenes nem­zetközi ellenőrző bizottságnak kell működnie, amelynek felada­taira utalás történt. A. J. Visinszkij befejezésül kijelentette, hogy a szovjet kül­döttség a francia-angol indítvá­nyokon felépülő javaslatainak előterjesztésekor hinni szeretné, hogy éppen ezen az úton szüle­tik meg a siker, amelyre oly­annyira törekszik minden béke­szerető nép. Eljött az az idő, amikor már nemcsak helyesel­ni, hanem cselekedni is kell. Azt szeretnénk, hogy a politikai bi­zottság sikeresen birkózzék meg ezzel a fontos feladattal. (MTI; tagja, a budapesti pártbizottság tagjai, kerületi pártbizottsági titkárok, a tudomány, a művé­szet, az irodalom, a termelő munka kiváló képviselői. A be­számolót Kovács István elvtárs, a budapesti pártbizottság első titkára tartotta a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­ségének október 3-i határozatai­ról. A beszámolóhoz többen hoz­zászóltak. . dékozott 83 szerszámgépet és mezőgazdasági gépet, a Szovjet­unió gazdasági és kulturális tel­jesítményeit Pekingben bemu­tató kiállítás anyagából. (MTI) Magyar Népköztársaság moszk­vai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki ez alka­lommal nyújtotta át megbízó- levelét. Nemzetünk legjobb erői szi­lárd egység megteremtésén lá- radnak a Hazafias Népfront zászlaja alatt. Ennek az össze­fogásnak egyik legfontosabb fel­adata, haladásunk döntő kérdése a mezőgazdasági termelés nagy­arányú fejlesztése. Munkások, parasztok, értelmiségiek, kisem­berek, a társadalmi és szellemi élet legkülönbözőbb rétegeinek képviselői egyetértenek abban, hogy a mezőgazdaság fejleszté­séhez nyújtott minden segítség egész dolgozó népünk érdekeit szolgálja. Demokratikus rendsze­rünk méginkább érdekeltté kí­vánja tenni a dolgozó parasztot, a szövetkezeti cs egyéni parasz­tot egyaránt, a termelés fejlesz­tésében tudatában annak, hogy a mezőgazdasági termelés emel­kedése növelni fogja a paraszti vásárlóerőt, s meg fogja szilár­dítani az alakuló népfront gerin­cét, a munkás-paraszt szövetsé­get. Kimagasló eredmények az egy­séges tervek végrehajtásából születnek. Holnapi kenyerünk és jólétünk alakuiasa a munka­gépeknél. a szántásnál és vetés­nél dől el. A jólét alapja a nép munkája! A Hazafias Népfront kecske­méti bizottsága a nemzeti egy­ség kibontakozásának e napjai­ban bizalommal és szeretettel fordul Kecskemét dolgozó pa­rasztságához az őszi munkák mielőbbi gondos elvégzésére. Fokozni kell a betakarítás üte­mét, a talajelőkészítési és vetési munkát! Vetőmagról gondosko­dás történt, a gépállomások ren­delkezésre állanak. Gazdag ara­tásra csak akkor számíthatunk, ha a dolgozó parasztság, a ter­melőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és saját földjü­kön dolgozó parasztok egyaránt erejük és tudásuk legjavát ad­ják, s minden időszerű munkát lelkiismeretesen elvégeznek. A Hazafias Népfront Bizott­sága minden kecskeméti dolgo­zó parasztnak figyelmébe ajánl­ja nemcsak a betakarítás, a szántás és vetés, hanem az ál­lattenyésztési feladatok jó el­végzését is. A szőlőkben már most kezdjük meg a szüretet és mielőbb fejezzük be. Az éjszakai lehűlések, borongós nappalok a minőségnek nem kedveznek, a cukorfok alig emelkedik. A ké­sedelmes elmaradás akadályozza a paraszti életszínvonal emelke­dését, egész népünk boldogabb jövendőjének mielőbbi biztosí­tását. A gyárak és üzemek dol­gozói egyre jobb és lendülete­sebb munkával teljesítik tervü­ket, fokozzák erőfeszítéseiket. A dolgozó parasztok vitassák meg és szívleljék meg a minisz­tertanács legutóbbi határozatát a kenyérgabona termesztésének növeléséről. Ez a határozat ja­nuár 1-től kezdődően a beadásra átadott kenyérgabona minden mázsája után térítés nélkül 20 kg. korpát juttat a termelőknek, az egyénileg dolgozó parasztok­nak, termelőszövetkezeteknek es állami gazdaságoknak. Ez a ha­tározat nemcsak a kenyérgabona termesztésének növelésére, ha­nem a vetési munkák jó minő» ségben történő elvégzésére is felhívja a figyelmet, s ennek megszívlelése minden dolgozó parasztnak saját, jól felfogott érdeke. Uj mezőgazdasági év küszöbén állunk! Nem szabad egyetlen napot sem késni a mezőgazda­ság sorsdöntő feladatainak meg­oldásával, időszerű munkáinak elvégzésével: a talaj megmun­kálása, a jó vetőmag, a gondos növényápolás, a műtrágya hasz­nálata, állataink takarmányozá­sa, okos gondozása, létfontossá­gú próbája ennek a nemzeti összefogásnak, amely szemünk láttára születik és mozgósítja népünk legjobb erőit. Mindnyájunk határozott aka­rata a nemzeti egység megte­remtése, új erő és lendület for­rása, a Hazafias Népfront. En- nek hívó szavát bizonyára meg-' értéssel fogadja Kecskemét dol­gozó parasztsága, amely mező­gazdasági termelésünkben és ex­portunkban a múltban is élen­járt, s bizonyára élenjár a jö­vőben is eddigi teljesítményei­nek túlszárnyalásával. Hazafias Népfront kecskeméti bizottsága elnöksége. Budapesti pártaktíva-értekezlet MDP Központi* Vezetőség töob A szovjet kormány gépeket ajándékozott Kínának köztársaság kormányának aj an­Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átnyújtotta megbízólevelét K. J. Vorosiiovnak, a Szovjetunió Legteisű Tanácsa Elnöksége elnökének DOBOZY IMRE: f — Hajjaj! — sóhajt a szeren­csétlen Oroszlán, aki ebben a. pillanatban szívesen cserélne & legsoványabb bukszájú zarán­dokkal is, — betege leszek én ennek a mai búcsú járásnak! Csalicska türelmetlenül le­gyint. — Ne siránkozz, jiam. Hőből Károly az egész zacskó hiper- mangánt beleszórta a kútba, semmi bajod sem lesz. Es ha mégis lenne, hát istenem, meg­találod a baj orvosságát. Elő­relátó elődeink, a bencés atyák, három illemhelyei is építettek a zarándokudvar sarkába. Azt hiszed, te leszel az első a vilá­gon, akin búcsújárás közben erőt vesz az emberi gyarlóság? No, ugye. És aztán itt van ez a kis üveg szilvórium, vidd ma­gaddal. Kiváló szer mindenféle nyavalya ellen. Indulj fiam, kezdd el a szent szolgálatot! Oroszlánnak azonban nem­igen akaródzik mozdulni. — Node, ha mást is utolér a... buzgóság, akkor mi lesz? Olyan zendülés lesz itt a faluban a népek, közt, amilyen még nem volt Bodokházán. — Dehogyis lesz! Tudhatod, hogy az idevalósiak nem na­gyon látogatják a kegyhelyet. Megszokták: van, minden ál­dott nap elmennek mellette — nem izgatja a képzeletüket. A Bazsalgó-házaspáron, Puska Ig- nácon, Templomos Bagó Or­bánná s rajtatok kívül most sincs itt több helybeli. A za­rándokok — vidékiek. Estére már odahaza lesznek, s ha ma­(27) rád is náluk valamelyes nyoma a búcsúnapi vízivásnak, azt már otthon heverik ki. No, eridj, édes fiam, markold fel a szen­telt gyertyákat, képeslapokat s menj: az idő pénz! Csalicska a sekrestyébe indul, Oroszlán léikévésztetten álldo­gál még egyideig, aztán megra­kodik gyertyákkal, képekkel s nehéz szívvel kisomfordál az udvarra. — Szentelt gyertyááát! — énekli bánatosan. — Szentelt gyertyááát! Csak tíz forint darabja! Hőből, kit nem tudni, honnan tekert elő az ördög, oldalba löki. — Elment az eszed? Azt hi­szed, a vásárban vagy s az üsző­det árulod? Nem így kell ezt csinálni, te mafla! — Hát? Hogyan? — Finoman, érzéssel! Sorra odamégy a zarándokokhoz, s le­sütött szemmel, csendesen ér­deklődsz: mi gondjuk-bajuk van, miféle bánat nyomja a szí­vüket, milyen kegyet óhajtanak az égiektől és így tovább. Az­tán, ha kitárják előtted szivük ajtaját, elmondhatod: szeren­csétlen ember voltál te is, min­denféle baj ért, elvetélt a tehe­ned ... — Dehogyis vetélt el, olyan gyönyörű bikaborja van neki, hogy nincs még egy olyan a faluban! v — Eh. bolond! Tedd, amit mondok! Szóval csőstül jött rád a baj, a gyerekeid elhagytak, a feleséged megcsalt egy jött- menltel.,, — Ki mondta ezt neked, te gazember? — Ne ordíts! Hát nem érted, hogy nem az igazat kell mon­dani, hanem azt, ami megindít­ja a zarándokok szívét? Figyelj, különben itthagylak s csináld, ahogyan tudod. Oroszlán megnyugszik. — Rendben van, pajtás, ne haragudj. Azt hittem... no jó, folytasd. — Amikor aztán elsoroltál egy jócsomó csapást, bánatot, rátérsz arra, hogyan nyerted vissza a lelked nyugalmát, sze­rencsédet, boldogulásodat: ide­zarándokoltál, ittál a szent víz­ből, kegyesen adakoztál a szűz­anya tiszteletére, sőt egy-két szentelt gyertyát is elégettél. Ér­ted már? — Értem. — No látod. Aztán legyen ám magadhoz való eszed! Hőből körülnéz, mintha attól tartana, hogy a szálló falevél­nek is füle van, s odasúgja a hajdani elsőgazdának: — Amikor átnyújtod a szen­telt gyertyát, sohasem azt kell modani: tíz forint. — Hát? — Tíz forint — és amit még szánnak a szentegyház javára. — Node ... — Mit node? A fölösleg a tied. Csak össze ne keverd a gyertyák árával, mert ami pénz a plébános úr kezébe kerül, ab­ból egy lyukas garast se látsz többé. — Értem. Köszönöm, Hőből komám. — Sohase köszönd. Felezünk. — Hogy-hogy? — Hát, amit keresel, annak a fele az enyém. Mit gondolsz, ingyen osztogatom a főtanácsai­mat? A Krisztus koporsóját se őrizték ingyen ...No gyere csak egy-két gyertyát adjunk el kö­zösen: abból aztán megtanulod, hogyan csináld tovább. Mindjárt az első sorban idős, csöndes házaspár térdel. Az em­ber hatvan körül járhat, az asz- szony tán egy-két esztendővel fiatalabb: mindkettő olvasót tart a kezében s elmerülten, az oltárra függesztett szemmel imádkozik. Hőből Oroszlánra ka­csint, megáll a házaspár előtt, s imára kulcsolja a kezét. — Dicsértessék — motyogja csendesen. Semmi válasz. A házaspár imádkozik. — Dicsértessék! — ismétli Hő­ből, ezúttal hangosan, s a nyo­maték kedvéért akkorát bólint, hogy homloka majdnem össze­koccan a térdelő öregember homlokával. Oroszlán is tőle tel­hetőén igyekszik, még le is tér­del, s közben széjjelszórja a hó­na alá szorított képeslapokat. — Hogy az a... — dörmögi, s jobbra-balra fordulgatva sze­degeti a képeket, ügyet sem vet rá, hogy a könyökével kétszer is oldalba vágja az öregasszonyt. Hőből elérkezettnek látja az időt, hogy harmadszor is kö­szönjön. — Dicsértessék! Az oldalbavágott nénike rájuk formed. —• Mit lökdösnek? Miért nem maradnak nyugton? A harangozó nyájasságot erőltet sovány, merev faarcára; olyan most, akár egy kiöregedett vigéc, aki puszta létezéséért is bocsánatot kér a vevőtől — de azért nem nyugszik, míg el nem sózta a portékáját. — Oh, kérem, ne tessék ha­ragudni — rebegi alázatosan — szegény barátomat annyi szeren­csétlenség érte az életben, oly sokáig kereste a megnyugvást... nem lehet csodálkozni rajta, ha néha-néha még most sem talál­ja a helyét. — Dehát mit turkál a földön? Miért nem imádkozik? t — Hiszen imádkozik, mind­járt imádkozik ... csak az a sok bánat, az a sok csapás. ;, gondolja meg, kérem: gyönyörű szép lánya volt, tizennyolc esz­tendős, akár a nyíló rózsa, min­dent megadtak neki, a széltől is óvták és tessék, egy szép na­pon a szívéhez kapott, összeesetty meghalt. Felesége, szegény, tö­rődött asszony, bánatában izét ivott, mit is? Oroszlán tátogat. — Hát.., hát.. ; nemigen iszik az — Persze, -már nem iszik. Már semmit sem csinál. A temető­ben nyugszik, egyetlen szál gyermeke mellett. Hőből kisajtol egy könnycsep­pet vizenyős szeméből s folytat­ja: — A házuk, gyönyörű szép hatablakos ház, leégett, az aszta- gukba belecsapott a ménkű, a tehenük szeget nyelt, az egyik lovuk, amelyikért hatezer forin­tot adtak, eltörte a lábát s le kel­lett vágni, a disznaikba beleesett a vész — s mindez miért? — Miért? — visszhangozza Oroszlán, aki ennyi csapás hal­latára teljesen elérzékenyült, s alig bírja visszatartani feltörő könnyeit. — Mert elhanyagolták az' imádságot, a templombajárásU nem ittak szent vizet, nem éget­tek szentelt gyertyát! — Ihigen... — bőgi Oroszlán; — De most már minden misén ott vagyok, az éjszakákat jófor­mán keresztülimádkozom, s any- nyi gyertyát égettek, amennyii csak bírok. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents