Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-02 / 233. szám

A kileiicliatalmi értekezletről

Ünnepi ülés Pekíngben a Kínai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából

Politikusok nyilatkozataiból, hírügynökségek tudósításaiból új részletek kerülnek nyilvánosságra a londoni kilenchatalmi értekezlet menetéről s arról, milyen problémákat nem tudtak mindeddig megoldani.

A csütörtöki ülés után az esti órákban Spaak belga külügyminiszter adott nyilatkozatot a sajtóinak s kijelentette, hogy szerinte szombaton már kidolgozzák az értekezlet záróközleményét,

Spaak ugyanakkor rámutatott, hogy két kérdés megoldása mindeddig függőben maradt. Először is: nem tudtak dönteni a fegyvergyártás ellenőrzésének kérdésében, amely kérdést visz- szautalták a szakértők elé. A szakértők munkája pedig még valószínűleg 2—3 hetet vesz igénybe. A második kérdés az, milyen módon osszák el a nyugateurópai országok között az Amerikából kapott hadianyagokat. Spaak szerint Dulles ellenezte, hogy az amerikai fegyverszállítások »-egy európai szerven keresztül« történjenek. Ugyanakkor a belga külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy Dulles talán majd hajlandó lesz felülvizsgálni ezt az álláspontját, mihelyt hazatér Washingtonba.

A jelentésekből kiderül, hogy még mindig nem jutott megegyezésre a kilenc külügyminiszter az egyik főprobléma terén, abban, hogy meghatározzák a brüsszeli szerződés és a NATO szerepét a nyugatnémet csapatkontingensek felállításában. A »DPA« például ezt írja: »Érte- kezleti körökből származó közlés szerint még az értekezlet előtt áll az első számú eredendő kérdés: Németország kérdésének rendezése, a brüsszeli egyezmény, vagy a NATO-rendszer lévén.« (MTI)

Megegyezés jött létre Hanoi és vidékének kiürítéséről

PÁRIZS (MTI) Francia lapjelentések szerint a vegyes fegyverszüneti bizottságban

megegyezés jött létre Hanoinak, Tonkin tartomány fővárosának és körzetének a francia expedí- ciós erők által történő kiürítésére. Eszerint október 6-án a franciák kivonulnak Hadong és október 9-én Hanoi városából.

A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya közölte, hogy október 10-ig Hanoiba irányítja a megfelelő közigazgatási személyzetet és rendfenntartó erőket. (MTI)

Az év végéig még 130 millió téglát, 12 millió cserepet, 43.000 tonna cementet és 32.000 tonna meszet kapnak a családi házépítők

A saját családiház építési akció mind nagyobb követelmények elé állítja a tégla-, mész- és cementgyárak dolgozóit. 1954- ben eddig 237 millió téglát, 43 millió cserepet, 54.000 tonna cementet, 84.000 tonna meszet és sok egyéb között 172.000 folyóméter előregyártott vasbetongerendát kaptak a családi házépítők, az év végéig azonban még további jelentős mennyiségű építési anyagot kapnak: 130 millió téglát, 12 millió cserepet, 43.000 tonna cementet, 32.000 tonna meszet. Ezenkívül egymillió tetőfedő palával, 228.000 folyóméter előregyártott vasbetongerendával, 100.000 négyzetméter mozaiklappal is segíti államunk a kislakásépítők ezreit. (MTI)

Szeptember 30-án Pekingben ünnepi ülésen emlékeztek meg a, Kínai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulójáról.

Az ünnepi ülésen a főváros társadalmi életének számos képviselője, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjai, az országos népigyűlés képviselői, a munka hősei, az irodalom, a művészet képviselői, a kínai nép neves fiai vettek részt, valamint a Szovjetunió, Lengyelország, Koreai Demokratikus Köztársaság, Románia, a Mongol Népköztársaság, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Albánia kormányküldöttségének vezetői.

Csou En-laj elvtárs beszéde

Az elnöklő Liu Sao-csi átadta a szót Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, akit az ünnepi ülés részvevői meleg fogadtatásban részesítettek.

Csou En-laj elvtárs beszélt a kínai nép forradalmi harcairól, az ország fejlődéséről. Elmondotta, hogy nincs a világon olyan erő, amely megakadályozhatná, hogy Kína gazdag és virágzó legyen. A Kínai Népköztársaság nagyhatalomként lépett ki a nemzetközi porondra. A kínai nemzetiségek szolidaritása legyőzhetetlenül hatalmas erővé vált Kína Kommunista Pártja vezetése alatt. A párt fenntartotta és kifejlesztette a demokratikus osztályokkal, pártokkal és csoportokkal való egységfrontot és ezt a demokrácia és a szocializmus nagy ügyének szolgálatába állította. Beszélt az elmúlt öt év hatalmas eredményeiről és arról, hogy ezeket az eredményeket annak a segítségnek is köszönhetik, amelyet a Szovjetuniótól, a népi demokratikus országoktól és a világ minden békeszerető emberétől kapott a kínai nép. Rávilágított arra, hogy a szocializmus építése útján sok kemény és nehéz harcot kell megvívniok. Továbbá arra, hogy Kína minden nemzetközi tevékenységének célja a világbéke. Más politikai vonala nem is lehet. A kínai nép kész békésen együttélni a világ bármely nemzetével, ha annak ugyanez az óhaja és ugyanilyen őszintén gondolja. Arról is beszélt, hogy a kínai nép felfogja szabadítani Tajvant és maradéktalanul megvalósítja az egész ország egyesítését.

Hruscsov elvtárs beszéde

Csou En-laj elvtárs nagy tapssal fogadott szavai után hosz- szantartó üdvözlés közben lépett a szónoki emelvényre N. Sz. Hruscsov, a szovjet kormány- küldöttség vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja. Hruscsov elvtárs beszédéi többízben viharos taps szakította félbe.

Hruscsov elvtárs elmondotta, hogy öt évvel ezelőtt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népei, valamint az egész haladó emberiség örömmel üdvözölte a kínai nép nagy győzelmét, a gyűlölt Kuomintangrendszer megdöntését, a szabad és független Kínai Nép- köztársaság megalapítását. A kínai népnek ez a történelmi győzelme nemcsak Kína életében, hanem az egész emberiség történelmében is jelentős esemény. Méltatta a kínai nép önfeláldozó harcát elnyomóival szemben, és Kína Kommunista Pártja hatalmas erejét, amellyel győzelemre segítette az imperialisták elleni küzdelmet. Kina Kommunista Pártja Központi Bizottsága megoldotta az állam átalakításának feladatát, amelyet a történelem, a párt és a nép elé tűzött, bebizonyította, hogy teljesen egységes, példát mutatott a marxizmus-leninizDOBOZY IMRE» (17)

A SXENf KÚT

Csalicska megpróbálja nyájas- a vékonyítani a hangját, noha egszivesebben jól végigtapogat- lá őket a perselynyéllel.

m Ml járatban vagytok, gyer- nekeim?

Puska Ignác füléhez illeszti a enyerét s ordít:

— Az előbb valahogyan ittfe- ejtettem a késemet! Megkeres- letem?

Bazsálgó lesütött szemmel mo- yog:

— Én meg a villámat. Nem tu- lom kihordani a ganét a tehén ilól.

— No csak keressétek, fiaim.

A bodokházi plébánia két de■ék híve és adófizetője lehasal i harmatos fűbe, s szorgalmasan végig tapogat mindent, ami i keze ügyébe esik. Bazsalgó hamarosan megleli a villát, hiszen a vasvilla nem gombostű s igykönnyen nem keveredik el a fűszálak között, —r hanem a lisznóölőkés sehogyansem akar Hőkerülni.

— A kutya szentségit! — üvölt Puska Ignác s szaporán rázogatja a kezét — ki az a disznó, aki idejár a plébániakertbe?

Hőből harangozó bűntudatosan pislog s hirtelen elkezdi a kapu fokáról vakargatni a rászáradt iszapot, Bernât káplán bamba pillantással mered a holdvilágra, mint aki végképpen elvesztette érdeklődését a rút földi dolgok iránt, Csalicska fáradt mozdulattal vállatvon.

— Nem tudom — dünnyögi, — ki merészelt. ; s

Puska fortyog, akár a fövő kása.

— Hát így tisztelik a szent kegyhelyet? És a plébános urat? Megölöm azt a gazembert,

csak kerüljön a kezembe!

Hőből összerezzen.

— Ne ordíts! —• könyörög a nagyothalló Puskának. — Keresd meg azt az átkozott kést, s eridj haza. Nem gondolod, hogy miránk is ránk férne már a nyugalom?

Végre, megvan a disznóölőkés. Puska elégedett ábrázattal villogtatja, nadrágja szárába törli, aztán közelebb óvakodik a kúthoz.

Tisztelendő úr. Elment már az a gaz sátán?

Bazsalgó is megmozdul, félkezével a villát szorítja ,másik kezével bajsza végét csavargatja, s hol a kútra, hol a plébánosra függeszti várakozó tekintetét.

■— Elment — állítja Csalicska. — Elment, fiam, hála a mindenhatónak.

— Biztos? Mert igen-igen ragaszkodott a szent kúthoz.

— Biztos.

■— Megnézhetem?

— Dehogyis! Azaz, hogy minek néznéd meg, édes fiam? Hallod: csend van, látod: a kút káváján senki se könyököl — szóval volt sátán, nincs sátán.

Hanem Puskának beszélhet, az már ott hajladozik a sötét üreg felett, meggörbített háta olyan, akár a pározó kandúré: fülel s nézelődik egy ideig, aztán a disznóölőkéssel dühösen szurkálja a levegőt, míg csak bele nem veri a könyökét a szivattyú fogójába.

— Au! Hát ez mi?

Bazsalgó is odasompolyog.

— Ejnye. Hiszen ez a Brácsás Imre pumpája, amelyikkel a szódavizet szokta csinálni.

Csalicska a napközben magához vett borocska, szilvórium s másegyéb folyadék utolsó cseppjeit izzadja ki. No, még ez hiányzott. Ördög vinné el ezt a két vén kíváncsit, mit lábatlankodnak itt? Hát nem kiszagolták a szent kút titkát?

— Igen, igen .. ; dehogyis, azaz, hogy mégis... — hebegi — persze, hogy a Brácsás Imre szivattyúja. Kölcsönadta a derék ember: azt mondta, nála úgyis csak rozsdásodik, itt meg jó szolgálatot tesz, a jámbor zarándokok könnyebben hozzájutnak a szent vízhez.

Bazsalgó lejjebb ereszti a vasvillát, s cigarettát sodor,

— Könnyű ahhoz vödörrel is hozzájutni ■— mondja teljes meggyőződéssel — van elég.

— Hiszen éppen az a baj, hogy nincs elég — kottyantja ki a plébános. — öreg már a szent kút, iszapos a feneke, vékonyabban adja a vizet. Hanem erről nem kell ám mindenkinek tudni a faluban!

— A, dehogy.

Puska Ignác harsányan kérdezősködik.

— Mi van? Ki öreg? Es mire kell a szivattyú?

— Avval húzzuk fel a szent vizet. így könnyebb.

— Áhá, ez igen! Hadd próbálom meg.

Rántgatja a szivattyú nyelét, de bizony a víz nem jön. Csalicska legszívesebben belehajítaná a vén kotnyelest a kútba s rátolná a Kálvária-dombot. Belekapaszkodik a makacs pum- pálóba, s kézzel-lábbal húzza el a kúttól.

— Hagy, édes fiam, hagyd! Elrontod a pumpát!

— Nem én! Jó pumpa ez, ismerem: fejszével se lehet széjjelverni. De miért nem jön a víz?

— Mert... mert lassan ér föl, hosszú a cső.

— Dehiszen nem mély ez a kút. Talán kevés a víz?

Csalicska megadóan bólint.

— Kevés.

— A sátán apasztotta el? Ugye, a sátán?

A plébános majdhogynem kiböki: dehogy apasztotta a szerencsétlen, hiszen éppen azon fáradozik a lovaival s lajtjával együtt, hogy ne csak pumpa, hanem víz is legyen a kútban

— hanem végül is igazat ad Puskának.

— Igen, a sátán.

— Hajjaj, ez nagy baj. Mi lesz most már mivelünk, tisztelendő úr? Bodokháza szent víz nélkül? Nem, ilyen nincs. Mióta eszemet tudom, akármerre megfordultam, a mi falunkat mindig így emlegették: Bodokháza, ahol szent kút van. Hát persze. Lédechez is mindig hozzáragasztják — az a falu, ahol keresztben vitték a létrát az erdőn át s ahelyett, hogy fordítottak volna rajta, kivagdosták a fákat. Vagy ott van Rátát. El se tudják hagyni a neve mellől: az a falu, ahol elfelejtettek ablakot vágni a templomon s teknővel hordták be a világosságot. Gondolja meg, tisztelendő úr, a mi falunk ezután semmiről sem lesz nevezetes?

Puska Ignác beszél, beszél, mintha életében először jutott volna szóhoz. Azaz, hogy ha beszélne? De ordít: minél tovább mondja, annál jobban ordít, s még Bazsalgó Márton is kapkodja a fejét, holott őrá igazán nem lehet ráfogni, hogy ideges természet volna.

— Ne károgj már! — kiáltja Hőből harangozó Puska fülébe.

— Mit károgsz? Ne félj, lesz víz, nem kell végigóbégatni az éjszakát!

— Lesz?

Csalicska meggyötört képpel bólogat.

— Lesz, lesz. Esténként eldugul a forrás, de reggelre mindig összegyűlik egy kis vizecske.

(Folytatása következik.)

mus tanításának alkalmazására és a kollektív vezetésre. A kínai nép összes demokratikus és hazafias erői egyre szorosabban zárkónak fel a népi demokratikus egységfront zászlaja alatt. A szovjet nép tudja, hogy testvéri segítségével hozzájárul Kína iparosításának sikeres megvalósításéhoz és örömmel látja a kínai nép csodálatos eredményeit.

Hruscsov elvtárs rámutatott arra, hogy a kínai népé a világ legrégibb kultúrája — eredete többezer évre nyúlik visz- sza. A kínai nép jelentősen hozzájárult a világ civilizációjához. A szovjet nép nagyra- becsüli és tanulmányozza ezt a kultúrát. A népi forradalom győzelme után a kínai dolgozó tömegeknek lehetőségük van arra, hogy hozzájussanak nemzeti kultúrájuk és művészetük kincseihez.

Nagy sikert értek el a nemzeti kérdés rendezésében is.

Elmondotta ezután Hruscsov elvtárs, hogy a második világháború alatt vérrel is megpecsételődött a Szovjetunió és Kína nagy népeinek barátsága. A szovjet nép testvéri kötelességének tartja, hogy segítse barátját, a kínai népet, hogy erősítse ennek a népnek népi demokratikus államát és hozzájáruljon a szocialista társadalmának felépítéséhez. A szovjet és a kínai nép testvéri barátsága nemcsak azért hatalmas jelentőségű, mert két olyan országot kapcsol össze, amelyeknek lakossága együtt több mint 800 millió — bár ennek a körülménynek is világtörténelmi jelentősége van — hanem azért is, mert a nagy szocialista átalakulás eléréséért vívott küzdelemben a két ország népének csodálatos teremtőereje megszázszorozódOtt és mert két népet egy akarat fűti. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság egysége és barátsága ma egyre döntőbb hatással van a világ sorsára.

— Mellettünk áll az egész haladó emberiség — mondotta Hruscsov elvtárs. — Mi nem akarunk háborút, de ha a gátlástalan, dühödt imperialisták háborút mernek kirobbantani ellenünk, akkor az imperializmus teljes pusztulásra van ítélve. Ez szilárd meggyőződésünk. Mint Mao Ce-tung elvtárs mondta: »Reszkessen minden imperialista agresszor és háborús uszító a mi nagy barátságunk előtt!«

A békeszerető emberek minden országban tudják, hogy az imperialista agresszorok az ázsiai országok népeire akarják kényszeríteni uralmukat* fellobbantani Ázsiában a háború lángjait. Hatalmas erővé növekedett a hős kínai népi felszabadító hadsereg, amely meg- acélozódott a hazája felszabadításáért vívott csatákban. Ez a dicső hadsereg biztosítéka Kína függetlensége védelmének az imperializmus ellen*

Hruscsov elvtárs ismertette az imperialisták háborús terveit: Ennek egyik ténye Tajvan megszállása és katonai támaszponttá alakítása. A szovjet nép támogatja a kínai népet abban az eltökéltségében, hogy felszabadítja Tajvanban szenvedő testvéreit a Csang Kai-sek banditák elnyomása alól.

A gyarmati és függő országok népei a kínai forradalom győzelmében és a kínai népnek új életet építő teljesítményeiben élő példáját látják annak, hogy milyen nagy feladatokat tud végrehajtani az a nép, amely saját sorsának ura lett.

A dicső Kína Kommunista Párja új és boldog élet felé vezeti a kínai népet. Hruscsov elvtárs ezután hosszasan méltatta Kína Kommunista Pártja csodálatos harcát a forradalom és a győzelem kivívása után a nép egységének a szocializmus építésének érdekében.

Hruscsav elvtárs végezetül tolmácsolta a Szovjetunió Leg-t felső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága üdvözlő üzenetét;

\