Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-08 / 238. szám

Tapasztalatok a pártépítés munkájáról a kunszentmiklósi járásban

A legközelebbi években a szocializmus építésének kulcskérdése a mezőgazdaság fejlesztése. Ebből következik, hogy a pártmunka egyik döntő területe a falu. Ezért most mindenekelőtt a falusi pártmunkát kell alapvetően megjavítani, a pártépítés, a tag- és tagjelöltfelvétel jobbátételével.

— Gyenge a politikai munka

— válaszolt a kérdésemre Juhász elvtárs, a kunszentmiklósi párt-végrehajtóbizottság első titkára — ezért nem megy a párt- epítés. — Majd többek között tudatta velem, ha szükségem van rá, a számszerű adatokat erre vonatkozóan kérdezzem meg a nyilvántartó csoporttól.

Keszthelyiné elvtársnönek a nyilvántartó csoporton véleménye a következő volt, mikor ugyanazt kérdeztem tőle, mint kevéssel ezelőtt Juhász elvtárstól:

— A párt-végrehajtóbizottság tagjai nem foglalkoznak a tag- és tagjelöltfelvétel kérdésével rendszeresen, mivel a kampány- munkák lefoglalják minden idejüket, s emiatt elhanyagolják a pártépitést, aminek viszont folyamatosan kellene menni. — Véleményem szerint igaz az egyik, igaz a másik megállapítás is, de a kettő szorosan ösz- szefiigg, egyik következik a másikból. Ahol gyenge a politikai munka, ott nem megy a párt- építés, vagy fordítva. Tanulságos ezután betekinteni a pártépítés hogymintjébe a kunszentmiklósi járásban.

A járási párt-végrehajtóbizottság érdemben május hóban tárgyalta utoljára a tag- és tagjelöltfelvétel kérdéseit. A párt- vógrehajtóbizottság elé terjesztett beszámoló akkor részletesen ismertette a pártépítés hiányosságait és ennek okait. Megállapítást nyert, hogy bár a Központi Vezetőség idevonatkozó határozata komoly lehetőséget nyújtott a termelőcsoportok párt- szervezeteinek megerősítéséhez

— ezt a lehetőséget a kunszentmiklósi járásban nem használták ki megfelelően. Nemigen éltek a lehetőséggel, hogy a tsz-tagok közül tagjelöltségi idő nélkül is vehettek volna fel párttagokat, pedig meggyőződtek róla nem egyszer, hogy a termelőcsoportok tagságának nagyrésze jó és becsületes dolgozókból tevődik össze, akik közül többen megérdemelték már, hogy pártunk soraiba kerüljenek.

Érdemes ebből az értékes beszámolóból egy-két részletet idézni is. »... A pártépítési munkánk elhanyagolásának egyik oka, hogy egyes elvtársak, illetve pártszervezetek nem akarják felvenni a pártba a dolgozó parasztokat és értelmiségieket, akik egyébként már fejlődésükben elérték azt a fokot, hogy tagjelölté felvegyék őket.« — »... Meg kell említenünk még azt, hogy a tagjelöltfelvételek nagyobbrészt még nem a dolgozó parasztság köréből történnek. .. nem foglalkozunk az egyénileg dolgozó parasztokkal, kis- és középparasztokkal és ez rányomja bélyegét pártépítő munkánkra, politikai munkánkra,.,« — »... A járási pártbizottságnak és valamennyi párt- szervezetnek ezért nagy gondot kell fordítani a tag- és tagjelölt- felvételi munkára. A tag- cs tas- jelöltíelvótel nem reszortíeladat, hanem az egész párl-végrehajtó- bizottság rendkívül fontos feladata, mert ez a munka döntő kihatással van pártunk további fejlődésére. Ezért a párt-végrehajtóbizottság a pártszervezetek titkárainak személyes kötelessége ezzel a kérdéssel foglalkozni.«

Ezek után azt lehetne gondolni, hogy a kunszentmiklósi járás pártszervezeteiben megjavult a tag- és tagjelöltfelvételi munka, A gyakorlat viszont mást mutas, Májusig a járás területén 22 párttagot és 1(1 tagjelöltet vettek fel. Ezek közül 8 tag és 2 tagjelölt dolgozik termelőcso- portban és 1 tag, valamint 4 tagjelölt van, aki egyénileg dolgozó paraszt.

Mit mutat a pártépítés helyzete májustól szeptemberig? Nem, hogy emelkedett volna, hanem erősen visszaesett, ösz- szesen 4 tagot és 13 tagjelöltet vettek fel, közülük 7 tagjelölt termelőszövetkezeti tag, 1 tag és 1 tagjelölt pedig egyénileg dolgozó paraszt. Eddig tehát összesen 26 taggal és 23 tagjelölttel erősödött a kunszentmiklósi járás pártszervezeteinek létszáma. Ezek a számok ha összehasonlítjuk a tavalyi 134 tag- és 43 tagjelöltfelvétellel, azt mutatják, hogy a kunszentmiklósi járásban erősen visszaesett, igen lassú a pártszervezetek fejlődése. Igaz ugyan, hogy június hó 19-én a .árt-végrehajtóbizottság az instruktorok munkájának tükrében tárgyalta Kunadacs és Fülöpszállás községek pártszervezeteinek munkáját, a pártépítés tekintetéből is. Jellemző azonban, miszerint csupán csak megállapították, hogy lényegesebb javulás nemigen történt.

Két párt-végrehajtóbizottsági ülés tárgyalta a pártépítés e fontos kérdését a kunszentmiklósi járásban. Azonban sem a párt-végrehajtóbizottság, sem az alapszervezetek pártvezetőségei nem helyeztek elég súlyt arra még mindig, hogy a járás dolgozó parasztjai közül, a termelőszövetkezetük tagjaiból, az értelmiség és a fiatalság legjobbjait pártunk tagjai, illetve tagjelöltjei közé felvegyék.

Ezen a helyzeten feltétlen

változtatni kell. ■ A kampány- munkák végzése nem mentesíti a kunszentmiklósi járási pártvégrehajtóbizottság tagjait sem a pártépítés elhanyagolásáért. A púrt-végrehaitóbizottságnak mindent meg kell tennie, hogy a tag- és tagjelöltfelvételi munka fontosságát megillető helyet képezzen a párt-vógrehajtobi- zoltság mindennapi feladatainak végzésénél, mert csakis az állandó pártépítés biztosítja a párt előtt álló feladatok megoldásának sikerét.

S. G.

DOBOZY IMRE:

»

— Tessék — mutat Oroszlán a nagy halom kegytárgyra — kerek háromezer forint.'

Csalicska egy szatyornak is beillő, óriási fekete bugyellárisi nyitogat.

— Számlát hoztál, édes fiam? — érdeklődik csendesen.

— Mit? « bökken meg Oroszlán.

— Számlát.

— Ne izéljen, plébános úr, Miről hoztam volna számlát?

— Hát a vásárlásról. Ügy látom, nem jól emlékszel rá, mennyit költöttéi.

Oroszlán nagyhirtelen felhajt egy kupica szilvóriumot, s aki nem ismeri őt, törhetné a fejét: az italtól vörösödött-e el, vagy a bántó gyanúsítástól.

— Vagy úgy — hümmög. — Hiszen nem volt éppen háromezer forint. Csak azért mondtam, mert kerek számmal köny- nyebb a számolás.

— Nos?

— Alighanem kétezerötszáz...

— Igyál még egy kupicával, gyermekem.

Oroszlán sietve engedelmeskedik. Egy szuszra leereszti a pálinkát, a borostás toka alatt meghúzódó ádámcsutkája még csak meg se rezdül.

— Ehhe, ez igen! No jó: legyen kétezer forint. De ebből már egy krajcárt se engedek, azaz, hogy istenbizony ennyit költöttem, tisztelendő úr.

Csalicska nem tud megválni a bugyelláristól. Jobbról is megnézi, balról is, kinyitja, becsukja, simogatja a zsíros fekete bőrt — vagyis szemmelláthatóan barátkozik a bukszával. Végül a fekete pantalló hátsó zsebéből elöhálássza a saját pénztárcáját,

(22)

— Látjátok, milyen kopott? Hm. öreg már szegény, kiszolgá- ta a maga idejét.

Mivelhogy senki sem szól, Csalicska tovább elmélkedik a pénztárca múlandóságán.

— Pedig milyen szép, erős volt újkorában! A péterkúti plébános, kedves jó barátom, aki különben is él-hal a szép bu- gyellárisért, még egyszer any- nyit kínált érte, mint amennyibe nekem került. Persze, nem adtam oda.

Hőből harangozó tiszteletlenül közbekotyog:

— Talán ha háromszor any* nyit kínát volna...

Csalicska ügyet sem vet rá. Áz új pénztárcára meresztett szemmel folytatja:

— Egyszer, bérmálás napján, még a püspök atya is megjegyezte: ejnye, Csalicska fiam, de szép bukszád van! Ügy bizony. S ám, mi lett a vége: kirojtosodott, megkopott, itt-ott még a valódi színét is elvesztette. Hát mondjátok csak, éde3 gyermekeim, járhatok én ilyen elnyűtt bugyellárissal? Mit szól a világ, mi?

Nem kell mutogatni — tanácsolja Oroszlán, aki kezdi félteni a komolyabb célra vásárolt portékát.

Hőből Károly azonban, aki maga is szeretne valamit megkaparintani az ünnepi ajándékból, más nézeten van.

— Tiszta igazság, amit a plébános úr mond. Nem tűrhetjük, hogy a falu szájára vegye a papunkat. Azt mondhatnák az emberek: no tessék, a badokházi plébánosnak már egy nyomorult pénztárcára sem telik.

— Ugye? — /cap a szón Csalicska. Hiszen nem énrúlam

van szó, fiaim, hanem a plébánia tekintélyéről: azt pedig nem engedhetjük a sárba taposni!

Oroszlán látja, hogy a hatalmas fekete bukszát — melyet tán a csinálója is papzsáknak szánt — immár semmi sem mentheti meg Csalicska zsebétől. Elkeseredetten legyint.

— Üsse kő, vigye a tisztelendő úr. De ki fizeti meg nekem a buksza árát?

— Hát csak ez a baj? Nohát ez nem baj. Ennek az ára is benne van a kétezer forintban: s vedd úgy, mintha ezt a bukszát is a zarándokoknak ajándékoztuk volna.

— Meg ezt is! — kiáltja Hőből, s a lepedőn heverő kupac kellős közepéből kiránt egy nadrágszíjat.

— Es ezt is! — gügyögi kedvesen Lórika, aki éppen most vonul el egy rózsaszínű harisnyatartóval a szekrény mögé.

Oroszlán ráborul a bazárra.

— Nem, nem! — bömböli. — Nem engedem széjjelhordani az árut!

Csalicska szelíden vállon veregeti.

— Ne félj, marad elég. S ahelyett, hogy siránkozol, te is válassz valamit.

— En?

— Hát persze. Neked is jogos!

Oroszlán apró, kapzsi disznó- szeme megvillan. Az ám, hogyne lenne jogos! Jogosabb neki, mint bárkinek, hiszen erre a portékára az utolsó fillérig ő adta a pénzt. Lássuk csak, mi kéne a háznál. Ez a barna, patkóformájú erszény éppen jó volna, mert a régi bizony elvásott, akárcsak a Csalicskáé. Aztán itt van ez a kiválóan szelelő, helyre kis makrapipa, ej, de jó szaga van a meggyfából faragott szárának! Igaz, nem pipázik — de még rászokhat. A pipa mellé dohányzacskó dukál, ihat a legszebb kostök, még sárgaréz

Jacques Duclos nyilatkozata a Dides-Baranes üggyel kapcsolatban

PÁRIZS (MTI) Az úgynevezett Dides—Baranes üggyel kapcsolatban szerdán a francia hivatalos szervek folytatták a kihallgatásokat.

Kihallgatták D'Astier de la Vigeriet, Waldeck-Rochet-t és Jacques Duq^ost, valamint Jacques Duclos titkárát. A párizsi bíróságon szembesítették velük Baranest, aki — mint ismeretes — a Francia Kommunista Pártba beépített rendőrspicli volt. '

Jacques Duclos nyilatkozatot tett az őt kihallgató szervek előtt és nyilatkozatát később újságírók előtt is megismételte. •— Duclos kijelentette:

»Bíró úr, ön megidézett engem, mert szükségesnek tartja kihallgatásomat az igazság kiderítéséhez. Nekem is minden vágyam, hogy hozzájáruljak az igazság felderítéséhez, és néhány megjegyzést kívánok önnel közölni:

1. Először is meg szeretném jegyezni, mennyire felháborító becsületes emberek számára, hogy kihallgatják őket csak azért, mert egy olyan provokátor megvádolta őket, akinek a viselkedése világosan mutatja, hogy kommunistaelienes rágalmainak semmiféle jelentőséget nem szabad tulajdonítani. Bará- nesről akarok beszélni.

a) Baranes Dides rendőrügynöke, Dides a megszállás alatt a Gestapo szolgálatában állt;

b) Delarue barátja, aki a náci megszállás idején francia hazafiakat kínzott meg;

c) Kommunistaeilenes cikkeket szállított a »Le Figaro« című lapnak, ahol menedéket keresett, mielőtt Didesliez fordult;

d) A Kommunista Párt soraiba befurakodott provokátor, akinek a tegnapi hitleristák és a mai mecarthysták nyomdokain haladó ellentmondáson kijelentései arra valók, hogy ártsanak a Kommunista Pártnak.

2. Miután ezt elmondottam, fontosnak tartom kijelenteni: különösnek tartom, hogy egy

pipaszurkáló is van rajta. Nadrágszíj? Nem, az .nem kell, nemrégiben vett egyet. Ámbátor sohasem lehet tudni. Nagyot emel, vagy hirtelen lehajol s a mostaninak fuccs. Persze, persze, tegyünk félre egyet, marad még elég. Nézd csak, milyen aranyos ez a pöttyös cserépbögre, hát még az a másik, a roz- maringos! Mári, a feleség, tánc- rapördül odahaza, ha meglátja őket. Hajtű is kellene az asz- szonynak, mindig széjjeláll a haja, akár a rosszul tetejézett szénaboglya. No és ez a keljföl- jancsi? Misa, a legkisebb Oroszlán-gyerek hempereg neveltében, ha ezzel a keljföljan- çsival játszadozhat.

Oroszlán válogat, turkál a, holmiban, egészen beleizzad. Aztán egyszerre csak majdhogynem megáll benne az ütő: hiszen ez mind az ő portékája, ebben■ az ő pénze fekszik — s mi lesz, ha balul üt ki a vállalkozás, ha gyéren jönnek s szűkmarkúak lesznek a zarándokok? Akkor aztán se pénz, se posztó: se portéka, se percent, mert Csalicska azért a pompás, fekete bugyellárisért sem ad egy huncut vasat sem, nemhogy a többi széjjelhordott ajándékot kifizetné. A teremtésit neki, álljon meg a menet!

Reszkető kézzel visszarakja a kiválogatott holmit a kupac tetejére, s végül is beéri egy skatulya sárga cipőkrémmel: azt a nadrágja hátsó zsebébe süllyeszti. Hogy mire kell neki a sarga cipőkrém, azt meg nem tudná mondani egy vaklóért, hiszen az Oroszlán-család tagjai emberemlékezet óta fekete lábbelit hordanak.

— Jobb lenne tán — javall- ja szokatlanul vékony hangon, — ha mindegyikünk valami olcsóbbat választana..-. valami apróságot.. >

(Folytatása következik,)

olyan ügy, amelynek kiinduló pontja Dides letartóztatása cs egy nála talált nemzetvédelemmel foglalkozó jelentése elkobzása, kommunistaellenes irányba terelődik, mintha azt akarnák elhitetni, hogy kommunista ügyről van szó. Megállapított tény, hogy Dides magánál hordott egy titkos okmányt és hogy ennek az okmánynak első példánya letartóztatásakor már nem volt birtokában. Dides előző nap este az amerikai kémelhárító szervek titkos szolgálata« nak egyik, ügynökénél vacsorázott. Mintán ismert dolog volt, hogy Dides a Gestapo szolgálatában állott, az amerikai kémelhárító szervek titkos szolgálata fehérre mosta. Könnyű megérteni, hogy ez a rendőr semmit sem akar megtagadni ezektől a szervektől. Jogos feltenni azt a kérdést, hogy f nyomozás miért nem folyik ebben az irányban. Az amerikai titkos szolgálat közbelépése annál is világosabban tűnik ki, mivel még egy különös személyiség van belekeverve ebbe az ügybe, üelaruc- ről van szó, aki a megszállás alatt kínozta a hazafiakat és ezek között számos kommunistát. Miután húsz évre elítélték és miután 1047-bem egy ismeretlen személy segítségével megszökött, nyugodtan élt Fonté-1 nay sous Bois-ban, Dides, valamint ..Baylot volt rendőrfőnök védnöksége alatt. Még nem hallottuk, hogy bűnpártolás mialt eljárást indítottak volna ellenük. Sőt, mi több; ez a bűnöző hamis útlevelet kapott Baylot és Martinaud-Deplat szerveitől. — Delarue ezzel a hamis útlevéllel kísérte Didest az USA-ba. —- Úgy vélem, hogy ebben az irányban kellene folytatni a nyomozást. Egy amerikai zsold- ban álló szervezettel állunk szemben, amelynek célja, hogy Franciaországban megtámadja mindazokat, akik nem hajolnak meg Washington parancsai előtt. A vizsgálatnak azt kellene felfednie, hogy valójában kik azok, akik ezt a nemzetellenes és köztársaságellenes szervezetet irányítják.

3. Ebben az ügyben politikai kérdések is szerepelnek. Kétségtelen, hogy a kommunistaelle- nesség madárijesztőjét rángatva, politikai ellentéteket akarnak szítani, amelyek arra irányulnak, hogy Franciaország elveszítse az EVK visszautasítása áital szerzett előnyeit és amelyek új alakban akarják elfogadtatni a német militairizmus újjászületését.

Mint már annyiszor, amikor arról volt szó, hogy ártsanak Franciaországnak, most ismét kommunistaellenes mesterkedésekbe bocsátkoznak. Mi megvetéssel utasítjuk vissza mindezeket az ellenünk irányuló nevetséges mesterkedéseket, amelyek csak megismétlései annak, amit a reakció a munkásmozgalom ellen mindig használt. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az igazság legyőzi a francia mc- earthysták klikkjének sötét mesterkedéseit« — jelentette ki Jacques Duclos.

• *

D'Astier de la Vigerie kihall-* gatása során megcáfolta Baranes légbölkapott vádjait.

Waldeck-Roehet tiltakozott *i »La Terre« című kommunista újságnál lefolytatott házkutatás ellen, majd kijelentette, hogy; sohasem ismerte Baranest. Hozzáfűzte, hagy most, amikor Franciaországgal el akarják fogadtatni Németország újrafelfegy- verzését, diszkreditálni akarják a kommunista pártot, amely vezeti az újrafelfegyvérzés elleni harcot.

A szembesítés alkalmával Baranes kénytelen volt elismerni, hogy soha nem ismerte Waldeck- Rochet-t. »Elismerem, hogy hazudtam« — mondotta.

Delarue még mindig szökésben van. (MTI)