Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-08 / 238. szám

Tapasztalatok a pártépítés munkájáról a kunszentmiklósi járásban A legközelebbi években a szocializmus építésének kulcs­kérdése a mezőgazdaság fej­lesztése. Ebből következik, hogy a pártmunka egyik döntő terü­lete a falu. Ezért most minde­nekelőtt a falusi pártmunkát kell alapvetően megjavítani, a pártépítés, a tag- és tagjelöltfel­vétel jobbátételével. — Gyenge a politikai munka — válaszolt a kérdésemre Ju­hász elvtárs, a kunszentmiklósi párt-végrehajtóbizottság első tit­kára — ezért nem megy a párt- epítés. — Majd többek között tudatta velem, ha szükségem van rá, a számszerű adatokat erre vonatkozóan kérdezzem meg a nyilvántartó csoporttól. Keszthelyiné elvtársnönek a nyilvántartó csoporton vélemé­nye a következő volt, mikor ugyanazt kérdeztem tőle, mint kevéssel ezelőtt Juhász elvtárs­tól: — A párt-végrehajtóbizottság tagjai nem foglalkoznak a tag- és tagjelöltfelvétel kérdésével rendszeresen, mivel a kampány- munkák lefoglalják minden ide­jüket, s emiatt elhanyagolják a pártépitést, aminek viszont fo­lyamatosan kellene menni. — Véleményem szerint igaz az egyik, igaz a másik megállapí­tás is, de a kettő szorosan ösz- szefiigg, egyik következik a má­sikból. Ahol gyenge a politikai munka, ott nem megy a párt- építés, vagy fordítva. Tanulságos ezután betekinteni a pártépítés hogymintjébe a kunszentmiklósi járásban. A járási párt-végrehajtó­bizottság érdemben május hóban tárgyalta utoljára a tag- és tag­jelöltfelvétel kérdéseit. A párt- vógrehajtóbizottság elé terjesz­tett beszámoló akkor részletesen ismertette a pártépítés hiányos­ságait és ennek okait. Megálla­pítást nyert, hogy bár a Köz­ponti Vezetőség idevonatkozó határozata komoly lehetőséget nyújtott a termelőcsoportok párt- szervezeteinek megerősítéséhez — ezt a lehetőséget a kunszent­miklósi járásban nem használták ki megfelelően. Nemigen éltek a lehetőséggel, hogy a tsz-tagok közül tagjelöltségi idő nélkül is vehettek volna fel párttagokat, pedig meggyőződtek róla nem egyszer, hogy a termelőcsopor­tok tagságának nagyrésze jó és becsületes dolgozókból tevődik össze, akik közül többen megér­demelték már, hogy pártunk so­raiba kerüljenek. Érdemes ebből az értékes beszámolóból egy-két részletet idézni is. »... A pártépítési mun­kánk elhanyagolásának egyik oka, hogy egyes elvtársak, illet­ve pártszervezetek nem akarják felvenni a pártba a dolgozó pa­rasztokat és értelmiségieket, akik egyébként már fejlődésük­ben elérték azt a fokot, hogy tagjelölté felvegyék őket.« — »... Meg kell említenünk még azt, hogy a tagjelöltfelvételek nagyobbrészt még nem a dolgo­zó parasztság köréből történ­nek. .. nem foglalkozunk az egyénileg dolgozó parasztokkal, kis- és középparasztokkal és ez rányomja bélyegét pártépítő munkánkra, politikai munkánk­ra,.,« — »... A járási pártbi­zottságnak és valamennyi párt- szervezetnek ezért nagy gondot kell fordítani a tag- és tagjelölt- felvételi munkára. A tag- cs tas- jelöltíelvótel nem reszortíeladat, hanem az egész párl-végrehajtó- bizottság rendkívül fontos fel­adata, mert ez a munka döntő kihatással van pártunk további fejlődésére. Ezért a párt-végre­hajtóbizottság a pártszervezetek titkárainak személyes köteles­sége ezzel a kérdéssel foglal­kozni.« Ezek után azt lehetne gondol­ni, hogy a kunszentmiklósi járás pártszervezeteiben megjavult a tag- és tagjelöltfelvételi munka, A gyakorlat viszont mást mutas, Májusig a járás területén 22 párttagot és 1(1 tagjelöltet vet­tek fel. Ezek közül 8 tag és 2 tagjelölt dolgozik termelőcso- portban és 1 tag, valamint 4 tagjelölt van, aki egyénileg dol­gozó paraszt. Mit mutat a pártépítés helyzete májustól szeptemberig? Nem, hogy emelkedett volna, hanem erősen visszaesett, ösz- szesen 4 tagot és 13 tagjelöltet vettek fel, közülük 7 tagjelölt termelőszövetkezeti tag, 1 tag és 1 tagjelölt pedig egyénileg dol­gozó paraszt. Eddig tehát össze­sen 26 taggal és 23 tagjelölttel erősödött a kunszentmiklósi já­rás pártszervezeteinek létszáma. Ezek a számok ha összehason­lítjuk a tavalyi 134 tag- és 43 tagjelöltfelvétellel, azt mutat­ják, hogy a kunszentmiklósi já­rásban erősen visszaesett, igen lassú a pártszervezetek fejlődé­se. Igaz ugyan, hogy június hó 19-én a .árt-végrehajtóbizottság az instruktorok munkájának tükrében tárgyalta Kunadacs és Fülöpszállás községek pártszer­vezeteinek munkáját, a pártépí­tés tekintetéből is. Jellemző azonban, miszerint csupán csak megállapították, hogy lényege­sebb javulás nemigen történt. Két párt-végrehajtóbizottsági ülés tárgyalta a pártépítés e fontos kérdését a kunszentmik­lósi járásban. Azonban sem a párt-végrehajtóbizottság, sem az alapszervezetek pártvezetőségei nem helyeztek elég súlyt arra még mindig, hogy a járás dol­gozó parasztjai közül, a terme­lőszövetkezetük tagjaiból, az ér­telmiség és a fiatalság leg­jobbjait pártunk tagjai, illetve tagjelöltjei közé felvegyék. Ezen a helyzeten feltétlen változtatni kell. ■ A kampány- munkák végzése nem mentesíti a kunszentmiklósi járási párt­végrehajtóbizottság tagjait sem a pártépítés elhanyagolásáért. A púrt-végrehaitóbizottságnak mindent meg kell tennie, hogy a tag- és tagjelöltfelvételi mun­ka fontosságát megillető helyet képezzen a párt-vógrehajtobi- zoltság mindennapi feladatainak végzésénél, mert csakis az állan­dó pártépítés biztosítja a párt előtt álló feladatok megoldásá­nak sikerét. S. G. DOBOZY IMRE: » — Tessék — mutat Oroszlán a nagy halom kegytárgyra — kerek háromezer forint.' Csalicska egy szatyornak is beillő, óriási fekete bugyellárisi nyitogat. — Számlát hoztál, édes fiam? — érdeklődik csendesen. — Mit? « bökken meg Oroszlán. — Számlát. — Ne izéljen, plébános úr, Miről hoztam volna számlát? — Hát a vásárlásról. Ügy lá­tom, nem jól emlékszel rá, mennyit költöttéi. Oroszlán nagyhirtelen felhajt egy kupica szilvóriumot, s aki nem ismeri őt, törhetné a fe­jét: az italtól vörösödött-e el, vagy a bántó gyanúsítástól. — Vagy úgy — hümmög. — Hiszen nem volt éppen három­ezer forint. Csak azért mond­tam, mert kerek számmal köny- nyebb a számolás. — Nos? — Alighanem kétezerötszáz... — Igyál még egy kupicával, gyermekem. Oroszlán sietve engedelmes­kedik. Egy szuszra leereszti a pálinkát, a borostás toka alatt meghúzódó ádámcsutkája még csak meg se rezdül. — Ehhe, ez igen! No jó: le­gyen kétezer forint. De ebből már egy krajcárt se engedek, azaz, hogy istenbizony ennyit költöttem, tisztelendő úr. Csalicska nem tud megválni a bugyelláristól. Jobbról is meg­nézi, balról is, kinyitja, becsuk­ja, simogatja a zsíros fekete bőrt — vagyis szemmelláthatóan barátkozik a bukszával. Végül a fekete pantalló hátsó zsebéből elöhálássza a saját pénztárcá­ját, (22) — Látjátok, milyen kopott? Hm. öreg már szegény, kiszolgá- ta a maga idejét. Mivelhogy senki sem szól, Csalicska tovább elmélkedik a pénztárca múlandóságán. — Pedig milyen szép, erős volt újkorában! A péterkúti plé­bános, kedves jó barátom, aki különben is él-hal a szép bu- gyellárisért, még egyszer any- nyit kínált érte, mint amennyibe nekem került. Persze, nem ad­tam oda. Hőből harangozó tiszteletle­nül közbekotyog: — Talán ha háromszor any* nyit kínát volna... Csalicska ügyet sem vet rá. Áz új pénztárcára meresztett szemmel folytatja: — Egyszer, bérmálás napján, még a püspök atya is megje­gyezte: ejnye, Csalicska fiam, de szép bukszád van! Ügy bi­zony. S ám, mi lett a vége: ki­rojtosodott, megkopott, itt-ott még a valódi színét is elvesz­tette. Hát mondjátok csak, éde3 gyermekeim, járhatok én ilyen elnyűtt bugyellárissal? Mit szól a világ, mi? Nem kell mutogatni — taná­csolja Oroszlán, aki kezdi félteni a komolyabb célra vásárolt por­tékát. Hőből Károly azonban, aki maga is szeretne valamit meg­kaparintani az ünnepi ajándék­ból, más nézeten van. — Tiszta igazság, amit a plé­bános úr mond. Nem tűrhetjük, hogy a falu szájára vegye a pa­punkat. Azt mondhatnák az em­berek: no tessék, a badokházi plébánosnak már egy nyomorult pénztárcára sem telik. — Ugye? — /cap a szón Csa­licska. Hiszen nem énrúlam van szó, fiaim, hanem a plébá­nia tekintélyéről: azt pedig nem engedhetjük a sárba taposni! Oroszlán látja, hogy a hatal­mas fekete bukszát — melyet tán a csinálója is papzsáknak szánt — immár semmi sem mentheti meg Csalicska zsebé­től. Elkeseredetten legyint. — Üsse kő, vigye a tisztelendő úr. De ki fizeti meg nekem a buksza árát? — Hát csak ez a baj? Nohát ez nem baj. Ennek az ára is benne van a kétezer forintban: s vedd úgy, mintha ezt a buk­szát is a zarándokoknak ajándé­koztuk volna. — Meg ezt is! — kiáltja Hő­ből, s a lepedőn heverő kupac kellős közepéből kiránt egy nadrágszíjat. — Es ezt is! — gügyögi ked­vesen Lórika, aki éppen most vonul el egy rózsaszínű haris­nyatartóval a szekrény mögé. Oroszlán ráborul a bazárra. — Nem, nem! — bömböli. — Nem engedem széjjelhordani az árut! Csalicska szelíden vállon ve­regeti. — Ne félj, marad elég. S ahelyett, hogy siránkozol, te is válassz valamit. — En? — Hát persze. Neked is jo­gos! Oroszlán apró, kapzsi disznó- szeme megvillan. Az ám, hogyne lenne jogos! Jogosabb neki, mint bárkinek, hiszen erre a portékára az utolsó fillérig ő adta a pénzt. Lássuk csak, mi kéne a háznál. Ez a barna, pat­kóformájú erszény éppen jó vol­na, mert a régi bizony elvásott, akárcsak a Csalicskáé. Aztán itt van ez a kiválóan szelelő, hely­re kis makrapipa, ej, de jó sza­ga van a meggyfából faragott szárának! Igaz, nem pipázik — de még rászokhat. A pipa mellé dohányzacskó dukál, ihat a leg­szebb kostök, még sárgaréz Jacques Duclos nyilatkozata a Dides-Baranes üggyel kapcsolatban PÁRIZS (MTI) Az úgyneve­zett Dides—Baranes üggyel kap­csolatban szerdán a francia hi­vatalos szervek folytatták a ki­hallgatásokat. Kihallgatták D'Astier de la Vigeriet, Waldeck-Rochet-t és Jacques Duq^ost, valamint Ja­cques Duclos titkárát. A párizsi bíróságon szembesítették velük Baranest, aki — mint ismeretes — a Francia Kommunista Párt­ba beépített rendőrspicli volt. ' Jacques Duclos nyilatkozatot tett az őt kihallgató szervek előtt és nyilatkozatát később új­ságírók előtt is megismételte. •— Duclos kijelentette: »Bíró úr, ön megidézett en­gem, mert szükségesnek tartja kihallgatásomat az igazság kide­rítéséhez. Nekem is minden vá­gyam, hogy hozzájáruljak az igazság felderítéséhez, és né­hány megjegyzést kívánok ön­nel közölni: 1. Először is meg szeretném jegyezni, mennyire felháborító becsületes emberek számára, hogy kihallgatják őket csak azért, mert egy olyan provoká­tor megvádolta őket, akinek a viselkedése világosan mutatja, hogy kommunistaelienes rágal­mainak semmiféle jelentőséget nem szabad tulajdonítani. Bará- nesről akarok beszélni. a) Baranes Dides rendőrügy­nöke, Dides a megszállás alatt a Gestapo szolgálatában állt; b) Delarue barátja, aki a náci megszállás idején francia haza­fiakat kínzott meg; c) Kommunistaeilenes cikke­ket szállított a »Le Figaro« cí­mű lapnak, ahol menedéket ke­resett, mielőtt Didesliez for­dult; d) A Kommunista Párt sorai­ba befurakodott provokátor, akinek a tegnapi hitleristák és a mai mecarthysták nyomdo­kain haladó ellentmondáson ki­jelentései arra valók, hogy árt­sanak a Kommunista Pártnak. 2. Miután ezt elmondottam, fontosnak tartom kijelenteni: különösnek tartom, hogy egy pipaszurkáló is van rajta. Nad­rágszíj? Nem, az .nem kell, nem­régiben vett egyet. Ámbátor sohasem lehet tudni. Nagyot emel, vagy hirtelen lehajol s a mostaninak fuccs. Persze, per­sze, tegyünk félre egyet, marad még elég. Nézd csak, milyen aranyos ez a pöttyös cserépbög­re, hát még az a másik, a roz- maringos! Mári, a feleség, tánc- rapördül odahaza, ha meglátja őket. Hajtű is kellene az asz- szonynak, mindig széjjeláll a haja, akár a rosszul tetejézett szénaboglya. No és ez a keljföl- jancsi? Misa, a legkisebb Oroszlán-gyerek hempereg ne­veltében, ha ezzel a keljföljan- çsival játszadozhat. Oroszlán válogat, turkál a, holmiban, egészen beleizzad. Aztán egyszerre csak majdhogy­nem megáll benne az ütő: hi­szen ez mind az ő portékája, ebben■ az ő pénze fekszik — s mi lesz, ha balul üt ki a vállal­kozás, ha gyéren jönnek s szűkmarkúak lesznek a zarán­dokok? Akkor aztán se pénz, se posztó: se portéka, se per­cent, mert Csalicska azért a pompás, fekete bugyellárisért sem ad egy huncut vasat sem, nemhogy a többi széjjelhordott ajándékot kifizetné. A teremté­sit neki, álljon meg a menet! Reszkető kézzel visszarakja a kiválogatott holmit a kupac te­tejére, s végül is beéri egy skatulya sárga cipőkrémmel: azt a nadrágja hátsó zsebébe süllyeszti. Hogy mire kell neki a sarga cipőkrém, azt meg nem tudná mondani egy vaklóért, hiszen az Oroszlán-család tag­jai emberemlékezet óta fekete lábbelit hordanak. — Jobb lenne tán — javall- ja szokatlanul vékony hangon, — ha mindegyikünk valami ol­csóbbat választana..-. valami apróságot.. > (Folytatása következik,) olyan ügy, amelynek kiinduló pontja Dides letartóztatása cs egy nála talált nemzetvédelem­mel foglalkozó jelentése elkob­zása, kommunistaellenes irány­ba terelődik, mintha azt akar­nák elhitetni, hogy kommunista ügyről van szó. Megállapított tény, hogy Dides magánál hor­dott egy titkos okmányt és hogy ennek az okmánynak első pél­dánya letartóztatásakor már nem volt birtokában. Dides elő­ző nap este az amerikai kémel­hárító szervek titkos szolgálata« nak egyik, ügynökénél vacsorá­zott. Mintán ismert dolog volt, hogy Dides a Gestapo szolgála­tában állott, az amerikai kém­elhárító szervek titkos szolgá­lata fehérre mosta. Könnyű meg­érteni, hogy ez a rendőr semmit sem akar megtagadni ezektől a szervektől. Jogos feltenni azt a kérdést, hogy f nyomozás miért nem folyik ebben az irányban. Az amerikai titkos szolgálat közbelépése annál is világosab­ban tűnik ki, mivel még egy különös személyiség van bele­keverve ebbe az ügybe, üelaruc- ről van szó, aki a megszállás alatt kínozta a hazafiakat és ezek között számos kommunis­tát. Miután húsz évre elítélték és miután 1047-bem egy ismeret­len személy segítségével meg­szökött, nyugodtan élt Fonté-1 nay sous Bois-ban, Dides, vala­mint ..Baylot volt rendőrfőnök védnöksége alatt. Még nem hal­lottuk, hogy bűnpártolás mialt eljárást indítottak volna elle­nük. Sőt, mi több; ez a bűnöző hamis útlevelet kapott Baylot és Martinaud-Deplat szerveitől. — Delarue ezzel a hamis útlevéllel kísérte Didest az USA-ba. —- Úgy vélem, hogy ebben az irányban kellene folytatni a nyomozást. Egy amerikai zsold- ban álló szervezettel állunk szemben, amelynek célja, hogy Franciaországban megtámadja mindazokat, akik nem hajolnak meg Washington parancsai előtt. A vizsgálatnak azt kellene felfednie, hogy valójában kik azok, akik ezt a nemzetellenes és köztársaságellenes szervezetet irányítják. 3. Ebben az ügyben politikai kérdések is szerepelnek. Kétség­telen, hogy a kommunistaelle- nesség madárijesztőjét rángatva, politikai ellentéteket akarnak szítani, amelyek arra irányul­nak, hogy Franciaország elve­szítse az EVK visszautasítása áital szerzett előnyeit és ame­lyek új alakban akarják elfo­gadtatni a német militairizmus újjászületését. Mint már annyiszor, amikor arról volt szó, hogy ártsanak Franciaországnak, most ismét kommunistaellenes mesterkedé­sekbe bocsátkoznak. Mi megve­téssel utasítjuk vissza mindeze­ket az ellenünk irányuló nevet­séges mesterkedéseket, amelyek csak megismétlései annak, amit a reakció a munkásmozgalom ellen mindig használt. Bizonyo­sak vagyunk abban, hogy az igazság legyőzi a francia mc- earthysták klikkjének sötét mes­terkedéseit« — jelentette ki Jacques Duclos. • * D'Astier de la Vigerie kihall-* gatása során megcáfolta Baranes légbölkapott vádjait. Waldeck-Roehet tiltakozott *i »La Terre« című kommunista újságnál lefolytatott házkutatás ellen, majd kijelentette, hogy; sohasem ismerte Baranest. Hoz­záfűzte, hagy most, amikor Fran­ciaországgal el akarják fogad­tatni Németország újrafelfegy- verzését, diszkreditálni akarják a kommunista pártot, amely ve­zeti az újrafelfegyvérzés elleni harcot. A szembesítés alkalmával Ba­ranes kénytelen volt elismerni, hogy soha nem ismerte Waldeck- Rochet-t. »Elismerem, hogy ha­zudtam« — mondotta. Delarue még mindig szökés­ben van. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents