Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) és imperialista gazdáik tehetet­len dühét, veszett toporzékolá­sát váltotta ki. Az elmúlt történelmi korsza­kokban eget-földet rázó viharok viharzoltak el hazánk fölött. De nemzetünk életerős fáját a vi­harok mennykövei sem tudták porbasujtani. (Nagy taps.) Büsz­ke koronájával ma fenségeseb­ben áll, mint bármikor. Dacol minden elemmel és ellenséggel. De vigyázzunk, hogy undok fér­gek el ne rágják életereit. Ezek a férgek, a népgyűlölő, nemzet­csúfító, gyászmagyarok, akiket nemzeti életünk tisztuló hullá­mai kivetettek magukból, most mindazt a szennyet, ami bennük van, hazánkra köpködik. Valamikor ezek az urak, kik­nek nem erénye a bátorság, a nép haragjától • való félelmük­ben ész nélkül hordták ki irhá­jukat az országból. Addig szó­nokoltak a hon megteremtésé­ről, míg végülis beérték saját bőrük megmentésével, legalább­A párt és a kormány Tisztelt kongresszus! Kormányozni csak úgy tu­dunk, ha helyesen fejezzük ki azt, amit a nép gondol. A nép vágyainak, gondolatainak hű Ki­fejezője volt a júniusi határozat és a kormányprogramm, amely­nek nyomán felpezsdült az élet. Azóta számos célkitűzése végre­hajtásra került, megvalósult. —> Alapelvei is időtálléknak bizo­nyultak. S ha voltak, akik két- ségbevonták ezt, az utóbbi na­pokban a Magyar Dolgozók ’ártja Központi Vezetőségének ilése után meggyőződhettek ró- a, hogy a kormány is, a párt is egyértelműen és vi- .ágosan a júniusi határozat is a kormányprogramm mel­lett foglalt állást. (Taps.) Akik pedig aggodalommal^ fi­gyelték, vájjon a nagyszerű jú­niusi fordulat után lassan nem fordítják-e vissza az ország sze­kerének rűdját, ma már láthat­ják, hogy semmi ok nincs ilyen aggodalomra. A Magyar Dolgozók Pártja is, a kormány is szilárdan áll a júniusi programm alapján, nem áll meg félúton, követ­kezetesen halad előre a jú­niusi úton, (Nagy taps.) A Hazafias Népfront feladata, egész dolgozó népünkkel most erre a júniusi útra lépni és tá­mogatni a kormány erőfeszíté­seit, minél hamarább és minél teljesebben valóra váltani a jú­niusi célkitűzéseket, dolgozó né­pünk üdvére és boldogulására. Nem kétséges, hogy ebben a tö­rekvésben a nép és a kormány egy akaraton van. (Nagy taps.) A júniusi határozat és a kor­mányprogramm nagyszerű célki­tűzéseinek megvalósítása az utóbbi időben egyre fokozódó nehézségekbe ütközött, ami né­pünket érthetően nyugtalanítot­ta. Rosszindulatú elemek ellen­séges szándékkal már a júniusi politika, a kormányprogramm kudarcáról kezdtek suttogni. Nos, csattanósabb választ aligha kapott valaki náluk. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége és a kormány véget vetett a bizonytalanságnak, fel­tárta a nehézségek okát és a ki­vezető utat abban jelölte meg, hogy még határozottabban me­gyünk a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének, az ipar átállításának, a közszükség­leti cikkek fokozottabb ter­melésének, . az iparban és mezőgazdaságban, a terme­Kedves barátaim! A Hazafias Népfront nagy erő­próbája lesz a helyi tanácsok küszöbönálló választása. Négy évvel ezelőtt népköztársaságunk alkotmánya szellemében alakul­tak meg a helyi tanácsok, és raj­tuk keresztül a hatalom sáncai­ba bevonultak a város és fa’.u dolgozói. Azok, akiket a kizsák­mányoló nagybirtokos-nagytőkés osztályok az ország egész még­is addig, amíg Utói nem éri őket népünk büntető keze. (Taps.) — Idegen, ellenséges célok szánal­mas eszközei, kiknek kenyere a hazaárulás. Erkölcsük a farkas­csordáé, a koncért egymás tor­kának esnek. Mindegy nekik és gazdáiknak, mit szórnak ránk különböző külföldi rádiókban, ocsmány rágalmakat, repülőgé­pekről kolorádóbogarakat, vagy ballonokról szennyes röplapokat. Csak ártani akarnak, minden­áron ártani a népnek, ártani az országnak. Züllött sorokkal, re­ménytelen kétségbeesésükben az utolsókat rúgják, de még ezeket a rúgásokat is volt hazájuknak szánják. Csúfos kudarcukkal együtt hamarosan eléri majd őket a hazaárulók végzete. Bárhol jár­janak is idegen országban, a né­pek megvetése az árulás szé­gyenoszlopához szögezi őket. (Nagy taps.) Gazdáiknak pedig azt üzenjük, hogy rossz lóra tet­tek, amivel végkép szerteoszlat- tdrc a magyar nép hiszékenysé­gének utolsó foszlányait. nem áll meg félúton ! lök anyagi érdekeltsége nö­velésének, röviden a lakos­ság életviszonyai állandó ja­vításának útján. (Taps.) Győzött a júniusi politika és csúfos vereséget szenvedtek azok a számítások, amelyek kudarcára spekuláltak. A határozat valósággal felvil­lanyozta a népet. Uj lendület és lelkesedés forrása lett, növelte a munkakedvet, a bizalmat, a de­rűlátást. De fokozta azt a szi­lárd elhatározásunkat Is, hogy még egyszer ez nem ismétlődhet meg. (Taps.) A népgazdaságunkban mutat­kozó nehézségeket nem szabad lebecsülni. Nagy és nehéz fel­adatokat kell megoldani. De az országnak rendelkezésre állnak azok az erőforrások és eszközök, amelyekkel sikeresen le lehet küzdeni átmeneti gazdasági ne­hézségeinket, meg lehet terem­teni a jobb élet feltételeit. A kormány a Hazafias Nép­frontra kíván támaszkodni, a nép erejébe vetett hittel és bi­zalommal. De sikeres működésé­nek csak a kölcsönös bizalom lehet az alapja. Kérdezem: meg­adja-e a Hazafias Népfront, megadják-e önök, tisztelt kül­döttek, a kormánynak azt a tá­mogatást és bizalmat, amely a júniusi politika, a kormánypro­gramm következetes megvalósí­tásához, a nehézségek leküzdé­séhez szükséges? (Felkiáltások: Igen! Éljen! Percekig tartó, lel­kes taps.) A bizalomnak e felemelő meg­nyilvánulása, a segítőkészség nagyszerű kifejezése megsokszo­rozza a kormány erejét, küzde­ni a néppel, a népért tűzön, ví­zen át! Most minden erőt és akaratot, minden tudást és képességet népgazdaságunk fellendítésére kell fordítani. Azzal az elhatáro­zással kell munkához látni, hogy behozzuk a lemaradást, leküzd- jük a nehézségeket, amelyek a nép felemelkedésének útjában állnak. A feladat nem könnyű, megoldásának útja nem olyan síma és egyenes, mint a pesti Sztálin-út, de az átmeneti ne­hézségek ellenére is, népünk, hazánk felemelkedésének egyet­len járható útja. Ezek kell haladnunk, hogy országunk szabad és függet­len legyen, népünk jókedv­ben, bőségben éljen, s hol­nap eltűnjön a gond, amely ma még barázdát szánt né­pünk homlokára. előző történelme során az álla­mi tevékenység minden terüle­téről kirekesztettek, akiket leg­elemibb emberi és állampolgári jogaiktól megfosztottak. A válto­zás valóban történelmi jelentő­ségű volt népünk életében. Ha emlékezetünkben visszaidézzük a múltat, tudjuk, hogy az egy­szerű emberek milliói a régi közigazgatás szerveiben látták legnagyobb ellenségüket. A köz­ségháza, a szolgabírői hivatal, amely megalázta és megfélemlí­tette az egyszerű népet, mindig gyűlöletes volt a város és a fa­lu dolgozói előtt. Tartottak tő­lük, és azon voltak, hogy minél kevesebb dolguk legyen velük. A helyi tanácsok létrehozásával dolgozó népünk életéből teljesen és örökre eltűnt emberi és ál­lampolgári jogainak és szabad­ságának egyik legnagyobb aka­dálya, a nagybirtokos-nagytőkés államgépezet, amefr a magyar dzsentrik és főurak családi hit- bizománya volt, A helyi tanácsok létrehozása gyökeresen felszámolta a régi államapparátusnak a felszabadu­lás után még fennállott marad­ványait és olyan államszerveze­tet építettünk föl, amely meg­felel a nép érdekeinek és a de­mokratikus berendezés követel­ményeinek. Az előttünk álló ta­nácsválasztásokon egyik legna­gyobb feladatunk, hogy a népi demokrácia hatalmi és közigaz­gatási szerveit megerősítsük, a munkás-paraszt hatalmat meg­szilárdítsuk. Éppen ezért, helyi tanácsaink választása nagy ese­mény népünk életében. Olyan helyi tanácsokat kell választani, amelyekben a törvényesség, ai igazság, az emberség légköre és szelleme uralkodik, olyan tago­kat kell a tanácsokba küldeni, akiket a nép bizalma és szere- tete övez, akik minden tevé­kenységüket a nép hűséges szol­gálatába állítják, a szocializmus építése nagy ügyének szentelik, (Taps.) A november 28-i választáso­kon a Hazafias Népfront je­löltjeire leadott szavazatuk­kal a választók milliói biz­tosan győzelemre viszik majd a népfront lobogóját, ország-világ előtt ismételten bizonyságot téve arról, hogy a Magyar Népköztársaság­ban minden hatalom a dol­gozó népé. (Taps.) Tisztelt kongresszus! Kedves barátaim! A Hazafias Népfrontban egy­ségbe tömöríteni, a haladó, ha­zafias erőket, a tanácsválasztá­sokon győzelemre vinni a nép­front lobogóját, leküzdeni nép­gazdaságunkban az átmeneti ne­hézségeket és megteremteni ha­zánk felvirágzásának, népünk jólétének gazdasági alapjait — összevéve — győzelmesen meg­valósítani a júniusi politikát — íme ezek azok a nagy országos feladatok, amelyekre most min­den figyelmünket és erőnket összpontosítani kell. Nem köny- nyű feladatok, nagy erőfeszíté­sek mellett szív és lélek is kell hozzá! A Hazafias Népfront nagyszerű mozgalmában dob­banjon hát együtt a szívünk, lendüljön együtt munkára a ka­runk, s nyomában vidám, bol­dog élet lesz népünk osztályré­sze. Beteljesül az a költői gon­dolat, hogyha a föld isten ka­lapja, nagyszerű dolgos népünk két keze munkája nyomán, drá­ga hazánk lesz a legszebb bok­réta rajta. (Lelkes, szűnni nem akaró taps.) Andics Erzsébet, a Béke-Világtanács tagja: A magyar függetlenség ellenségei — békénk ellenségei is Az einöklő Harrer Ferenc An­dics Erzsébet Kossuth-díjasnak, az oktatásügyi miniszter első helyettesének, a Béke-Világta- nács tagjának adta meg a szót. — Népi demokratikus fejlő­désünket — mondotta Andics Erzsébet — vörös fonalként fut­ja végig a törekvés; összefogni, minél szélesebben összefogni a nemzeti erőket. Ha ma rákerült a sor arra, hogy a Hazafias Népfront formájában ez a nem­zeti egység szélesebb legyen, mint bármikor, akkor ebben ki­fejezésre jut 10 éves fejlődé­sünk, amely egyx-e világosabban felszínre hozta népi demokra­tikus rendünk mélyen nemzeti, igazán hazafias jellegét. A függetlenség kérdéséről szólva Andics Erzsébet megálla­pította, hogy népi demokratikus rendünk a függetlenségért való harcban született. De ha meg­nézzük a békét veszélyeztető erők táborát, akkor azt látjuk, hogy a magyar függetlenség ré­gi, ádáz ellenségei ugyanakkor békénk ellenségei is. Helyes útra léptünk, amikor a szocializmus útjára lép­tünk, mert ez biztosítja nem­zeti létünket, nemzeti fenn­maradásunkat és soha nem látott nemzeti felvirágzá­sunkat. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek _bajaink, hogy nincsenek már fájó kér­dések, hogy nem történnek hi­bák, nagy hibák. Csak olyan párt és kormány, amely valóban népi, nemzeti, lehetett képes olyan kíméletlenül leleplezni az elkövetett hibákat, olyan közvet­lenül feltárni a hiányosságokat, mint ahogyan azt pártunk és kormányunk tette. Annak a nagy fordulatnak, amelyet pár­tunk júniusi határozata, a kor­mányprogramm jelentett, gyö­kere a nemzet tisztelete és szol­gálata, a nép, a nemzet iránti hűség. Ez a gyökere annak a hatalmas fordulatnak, amelynek megvalósításáért, végrehajtásá­ért az egész nemzetet harcba hívja pártunk Központi Vezető­ségének történelmi jelentőségű ülése. A Hazafias Népfrontnak az a célja, hogy a munkásság politi­kai iskolázottságát és szervezett­ségét egyesítse a magyar pa­rasztság szorgalmával és forró szeretetévei a rög iránt, a ma­gyar értelmiség kultúrájával, a kisemberek serénységével, a költők és írók tehetségével, a fiatalok lendületét, az öregek ta- pasztaltságával. Ez a célja a Ha­zafias Népfrontnak! Nem félünk ettől a sokféleségtől! Olyan lesz ez, mint egy fa gazdag lombo­zata, amely táplálja az erős tör­zset és lehetővé teszi, hogy min­den viharral, bármilyen vihar­ral Is dacoljon. Ezután Loy Árpád Kossuth- díjas, sztahanovista frontmester, a szocialista munka hőse szólalt fel, hangsúlyozva, hogy élharco­sai akarnak lenni az összefogás­nak. Zsédely Györgyné egyénileg dolgozó parasztasszony, Fejér­megye küldötte arról beszélt, hogy a dolgozó parasztasszo­nyoknak legfőbb érdekük, hogy jólétben, békében, szabad hazá­ban élhessenek. Ezért érdekük a Hazafias Népfrontban dolgozni. Mi asszonyok — mondotta — nem azért szüljük gyerme­keinket, hogy sötétségben, tudatlanságban éljenek, ha­nem azért, hogy szebben és boldogabban éljenek, mint mi a múltban. Ezért nekünk, asszonyoknak nagy célunk a béke fenntartása. Mekis József, a Szakszervezetek Országos 'lanácsának elnöke : Szakszervezeteiuknek szembe kell szálluiok miuden olyan törekvéssel, amely hazánk fejlődését akadályozza A következő felszólaló Mekis József Kossuth-díjas, a SZOT elnöke volt. Beszédének beveze­tő részében vázolta azokat az okokat, amiért a magyar szak- szervezetek csatlakoztak a Ha­zafias Népfronthoz. A magyar szakszervezetek tevékeny része­sei akarnák lenni a népfront­nak és minden erejükkel támo­gatják a népi, nemzeti összefo­gás politikáját, amely a szocia­lizmus építése feladatainak megvalósítását, az egész nemzet érdekét szolgálja. A magyar szakszervezetek, amelyek tömö­rítik munkásosztályunk nagy többségét, kétmilliós táborukkal ott akarnak lenni és élen akar­nak járni mindenütt, ahol a nagyszerű szocialista jövő épí­tésén munkálkodni lehet. Szak­szervezeteink szembe szállnak minden olyan törekvéssel, amely hazánk fejlődését akadályozza. Antal Mária kétszeres sztaha­novista fonónő felszólalása után Czapik Gyula egri érsek emel­kedett szólásra. Czapik Gyula egri érsek : A békének,a megértésnek és hazánk javának további előmozdítását remélem a Hazafias Népfronttól — Elmondandóimat két részre osztom. Az első rész felszólaló személyemre vonatkozik, a másik pedig gyűlésünk tárgyával, a Ha­zafias Népfronttal foglalkozik; Személyemre vonatkozóan azt; az elvi kijelentést teszem, hogy egyházamnak és fejének min­denkor hűséges szolgája akarok lenni és maradni, azt a kijelen­tést teszem, hogy mint a magyar hazának törvénytisztelő polgára és a magyar népnek készséges fia, óhajtok kitartani. Amit a második részre, gyű­lésünk tárgyára kívánok monJ dani, röviden így foglalom ősz- sze; a békének, a megértésnek és hazánk javának további elő­mozdítását remélem a Ha­zafias Népfronttól, A béke és a megértés előmozdí­tását várom az országok és nem­zetek között. Még ha ádáz küz­delemre kényszerül is egy nép, az a vágy hevíti, hogy végül is nyugalma lesz és a béke áldá­sait fogja élvezni. Ezt a vágyat sohasem lehet kiirtani és végleg elfojtani, mert ez, amíg cssk ember lesz és amíg csak mozog a föld, tei'mészetezerűen ott él a becsületes emberek lelkének mélyén. Ezt az alapvető termé­szeti adottságot mindenkinek meg kell értenie és mindenki­vel szemben tisztelnie. Kívá­nom, hogy a Hazafias Népfront ennek a természetes, megértő és a népek érdekeit szem előtt tartó békekészségnek hordozója és előmozdítója legyen. A magyar nép elhordta már a legutóbbi háború katasztrófá­jának romjait; elvégezte az új­jáépítés és javítás erőfeszítést és áldozatokat kívánó munkáját, Azonban helytelen lenne a meg­állás, további munkára van szükség. Ebből a munkából sen­ki nem maradhat ki és össze kell fognia igazságossággal és megértéssel mindenkinek. A ve­zetőknek és vezetetteknek egy­mást komolyan és hatékonyan támogató és egymás emberi ja­vát őszintén akaró kézfogással kell összekapcsolódniok. A nem­zet másként nem élhet és a nép enélkül boldog nem lehet. Megvallom, hogy a lelkemben és biztosan sokaknak lelkében érzékeny húrokat pendített meg a népfront jelzője. A »hazafias« szót értem. Sokan vagyunk és nemcsak mi öregek, akik előtti ez a ezó: haza, nemcsak földet; nemcsak az emlékekét jelenti, hanem egy, szinte szóval kife- jezhetetlen szent és nemes ér­zelmet. Azt az érzelmet, amely könnyekre fakasztotta Jézust,’ midőn Jeruzsálem lejtőjén ülve, földi hazájának rombadölő jövő­jére gondolt. A Hazafias Népfront elgon­dolásai és célkitűzései az egész nép javát vannak hivatva szol­gálni, Egy ncpmozgalom azonban csak akkor lesz erős, ha a nép egyetemességének oda- állását elnyeri. Erre van szükség, és ezért kívánatos mindenkinek a közreműkö­dése. Ezután Kós Sándor csongrád- megyei kisipari termelőszövet­kezeti tag hangsúlyozta, hogy megyéjének kisipari szövetke­zetei ezentúl többfajta közszük­ségleti cikket gyártanak. — Pio- ker Ignác, a szocialista munka hőse, felszólalásában azt a gon­dolatot fejtette ki, hogy célja­ink valóraváltásában nemcsak néha, hanem mindennap össze kell fognunk. (Folytatása a 3, oldalon.) November 28-án vigyük győzelemre a népfront lobogóját!

Next

/
Thumbnails
Contents