Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-19 / 222. szám
A Bajai Rubaiizem dolgozóinak minőségi munkájáról A BAJAI RUHAÜZEM dolgozói két hónappal ezelőtt arról beszélgettek, hogy miképpen tudják biztosítani a harmadik negyedévben az »Élüzem« címe!. Az egyöntetű vélemény az volt. hogy a dolgozók alkotókészségét tovább kell fokozni. Ez egyik előfeltétele a győzelemnek. MAR JÚLIUS elején sok dolgozó túlteljesítette az előző hónapban elért eredményét. A későbbiek folyamán sikerült is a meglévő nehézségek legyőzésével a havi tervet 106.3 százalékra teljesíteni. Ha csak a menynyiséget néznénk, nem tudnánk helyesen ítélni az itt dolgozó asszonyok, lányok szorgalmas munkájáról. Ugyanis már froszszabb idő óta új jelszó honos az üzemben: »Csak minőségi munkát végzünk.« A szavakat pedig tettek fedik. A minőség júliusban 99.7 százalék volt. AUGUSZTUS elején azonban ez a lelkesedés alábbhagyott és visszaesett a termelés is. A termelési kimutatás szomorú képet mutatott. A legjobbak közül a Merekva-szalag termelése 83 százalékra esett vissza, a minőség pedig 96.2 százalékra csökkent. A DOLGOZÓKKAL karöltve a műszaki vezetés felfedte később a bajok gyökerét. Ugyanis lemaradt az előgyártás és a szalagokba beállított speciálgépek is fokozottabb karbantartást követeltek, mint eddig. A hiányos anyagellátás is a gyakori átállást tette szükségessé. A hiányosságokat és ezeket a gátló körülményeket előzőleg műszaki majd pártcsoport értekezleten vitatták meg. A dolgozók javaslatai, kezdeményezése alapján átszervezték az előgyártást, hozzáláttak a speciálgépek gyors, szakszerű kijavításához, a vezetőség pedig gondoskodott a gyártás folyamatosságát biztosító nyersanyagról. ALKOTMÁNYUNK ünnepe után, szinte ugrásszerűen emelkedett a termelés. A legjobb példát az üzem kommunistái mutatták. Mindenütt ott voltak, ahol a legnehezebb feladatot kellett elvégezni. Kostyák Istvánná 165 százalékot, Csehov Józsefné 135 százalékot, Káesor Istvánné 130 százalékot ért el. Őket követték a pártonikívüli dolgozók. A gépvarrásban Vinkó Sándorné 153 százalékkal, Pálinkás Vera 146 százalékkal tűnt ki. A szalagok között a verseny lendülete napról-napra fokozódott. Koch Mórtonné ifjúbrigád ja négy nappal a kitűzött határidő előtt 100 százalékos teljesítményt ért el 99.7 százalékos minőség mellett. II NAP VOLT az az idő, ami szükséges volt ahhoz, hogy a dolgozók a hónap elején történt lemaradást pótolják. Szeptember 1-én a hangoshíradó közölte a dolgozókkal: augusztus havi tervünket 100.2 százalékra teljesítettük, 98 százalékos minőséggel. Terven felül 6000 gyermekinget gyártottunk. TEHÄT augusztusban gyengébb volt a termékek minősége, mint júliusban. A kereskedelem dolgozói is erről panaszkodtak. Még mindig nem kielégítő a lyukkötözés. Az üzem vezetősége ennek kiküszöbölésére generáloztatta a lyukkötöző gépet, s ma már igen csekély hiba adódik a gép munkájából. Ezenkívül a minőség további fokozása érdekében az eddig kézzel végzett nyersárubevizsgálást gépesítették, mi által ma már a rejtett hibáktis felszínre kerülnek. A nyersárubevizsgálógép alkalmazása lehetővé teszi az önköltségcsökkentést, kiküszöböli a selejtes anyag felhasználását, a selejtáru gyártást. A bizalmatlanság káros hatása a Kecskeméti Építőgépkarbantartó Vállalatnál Az Építőgépkarbantartó Vállalatnál több mint ezer építőgép — kazán, csille, habarcskeverő, szállítószalag — s egyéb vár gyors kijavításra. Az üzem augusztusban csak 76 százalékos tervteljesítést ért el. Mi az oka a lemaradásnak? Az üzemet az utóbbi időben több fizikai dolgozó liagyja e1. Ezenkívül a legtöbb dolgozó érdektelenül, lelkesedés nélkül végzi termelőmunkáját. Tévedés ne essék. Nem arról van szó, hogy az itt dolgozók nem akarnak szebben öltözködni, családjuknak többet adni, hanem jóval nagyobb és életbevágóbb kérdésről. A kedvetlenség oka: egyes vezetők bizalmatlanok a dolgozókkal szemben, s szavaik — bizony a keménység határát túllépve — durvák is. Mészáros Gyula az egyik termelési értekezleten kifogásolta, hogy Márk András művezető durván beszél. Hozzáfűzte, nem akarják, hogy elnéző, engedékeny legyen, de szép szóval sokkal több eredményt tudna elérni. Hogy mennyire igaza volt, azt a következők is igazolják. — »A vállalat igazgatója, Rózsa József elvtárs, a régi leváltott vezetőség után bizalmatlan volt a műszaki, adminisztratív és fizikai dolgozókhoz. Úgy gondolta, ha a Lakatosipari Vállalattól áthoz a vállalatunkhoz irodai és fizikai dolgozókat, a régi vezetőség hanyag munkáját új emberekkel hamar helyre fogja hozni. így történt azután, hogy jó munkaerőnek csak a Lakatosipari Vállalat dolgozóit ismerte el. Egy úgynevezett klikket alakított, melyhez bizalmasabb volt, s az ittlévő régi dolgozókkal bizalmatlan, durva. Általában félvállról kezelte a dolgozók kérését. Ezért nincs meg az összhang, a jó kollektív szellem a vezetés és a fizikai dolgozók között« — írja levelében Balogh László és Szabó Ferenc. S ezért nem egy dolgozó, így Antal Péter, Balogh László — és sorolhatnánk tovább, — távozott az üzemből. így dobta el magától Rózsa elvtárs azt. a nagy kincset: a dolgozók termelési tapasztalatait, mely nélkül nincs biztos előrehaladás. Rózsa elvtárs elfeledkezett arról a tanításról, hogy a kommunista vezető mindenkor igazságos, határozott és segíti dolgozó társait. A fizikai dolgozók igazságérzete jogosan tiltakozik minden olyan ténykedés ellen, ami ellentétes a párt tanításával. Egyes dolgozók még mindig úgy vélekednek: ha megmondjuk az igazat, betörik a fejünk. Ennek oka is van. Seres József normás Csikós Gyulát és Balogh Istvánt, — amikor jogosan kifogásoltak egy munkadarabra rosszul megadott időt, — durván elutasította azzal: menjen ki innen az irodából, nem foglalkozunk ezzel. Eredménye, Balogh István és Csikós Gyula elhagyta az üzemet, mondván: ha majd foglalkoznak a dolgozókkal, akkor visszajövünk. Az ilyen megengedhetetlen módszer kialakította a dolgozók között azt a hangulatot és véleményt, hogy ne bírálják egymást sem. A termelési értekezleten és egyéb más rendezvényeken a fizikai dolgozók közül csak egy-két munkás szól hozzá. Pedig volna miről beszélni. Még gyakori a sétálgatás, beszélgetés az üzemben, nincs meg az a kellő lendület, ami szükséges ahhoz, hogy jó munka legyen. Rendetlenség jellemzi az üzemrészeket. Sok eldobott alátét, csavar hever szerteszét. Ez is azt mutatja, hogy a dolgozók nincsenek érdekeltté téve az üzemi termelésben, ami abból fakad, hogy bizalmatlanul közeledtek feléjük. A pártszervezet vezetőségének és a kommunistáknak ezen sürgősen változtatni kell. Az emberek panaszait, jogos kifogásait, gondjait meg kell hallgatni. A dolgozókkal együtt tanácskozva, javaslataik felhasználásával kell megteremteni a Kölcsönös segítés, lelkes munka légkörét. Ehhez vár segítséget az üzemi alapszerve^et, a városi pártbizottság illetékes osztályától is. az liC É P H í R Á D Ó N K Országos Mezőgazdasági Kiállításról Mezőgazdasági Kiállítás több, mint 300.060 területen mutatja be mezőgazdasági termelésünket és a mezőgazdaság előtt álló legfontosabb feladatokat. — A képen: a kiállítás egyik része. A kiállításon felvonultak a magyar lótenyésztés legjobbjai- A képen; tenyeremének felvezetése. A PÉKSÉGBEN Kecskeméten a Klapka-utcai pékségben termelik a város napi kenyérszükségletének 60 százalékát. Jelenleg Princz István brigádvezető irányításával készül a friss, finom, ízletes kenyér. A műhelyben éppen az utolsó csészéből csípik ki a tésztát. Kovács András végzi ezt a munkát. Meglisztezi a kezét, két kezével kicsíp egy részt a tésztából, ráteszi a mérlegre, s az majdnem mindig olyan pontos, mintha előzőleg már mérte volna. Kovács Andrásnak megvan a gyakorlata ebben. Hiszen 28 éve csinálja és naponta 3000— 3200-szor hajol a tésztával telt csészék fölé. ' .Tőle jobbra a tábla mellett több asszony áll és biztos kézzel alakítják 2 kilós cipóknak megfelelően a nyers tésztát. Princz István, a brigád vezetője a következő műszak dolgozóinak készíti a kenyérsütéshez szükséges kovászt. Nagy elfoglaltság», mellett is időt szalut arra. hogy egy-egy útmutató sióval irányítsa a brigád tevékenységét. Arra a kérdésre, hogy mégis miért sütnek rosszabb kenyeret is a jó mellett, Princz István válaszol. Azzal kezdi, hogy bizony. ma nem úgy van, mint azelőtt, hogy pihent lisztet dolgoznak fel. Ma minden nap friss liszttel és más-más fajtával dolgoznak. Ez azt követeli a brigádvezetőtől és a többi munkatársaktól, hogy a munka kezdete előtt alaposan megvitassák a másik brigáddal, hogy milyen technológiával készítsék el a kenyér tésztáját. — Most is olyan liszttel dolgozunk, ami még meleg, s bizony akarva, akaratlanul is előfordul, hogy rossz, «illetlen, keletien kenyeret gyártunk. Valóban nagyon ügyesnek kell lenni, hogy mindig jó, ízletes, szemnek is tetszetős legyen a kenyér. Azért azonban nem mindenben a liszt a hibás. A versenytábla arra enged következtetni, hogy a dolgozók hibájából is adódik selejt. Ahhoz. hogy a kenyér keletien legyen, elegendő annyi, hogy egy dolgozó egy, vagy két percig távol legyen a munkahelyéről. — Tegnap megugrott a tészta. .. ezért mi is hibásak vagyunk — jegyzi meg Princz István brigádvezető. — Meg is van a következménye. Az engedélyezettnél több kenyeret kellett selejtté minősíteni. Ez azonban, ritkán fordul elő és a könyvekből kiderül, a Princz-brigád általában jól dolgozik. Az általuk elkészített napi 3700 darab kenyérből csak 19—20 nem kerül a fogyasztókhoz. Most minden erővel, áldozatos munkával azon szorgoskodnak, hogy a liszt fajlagos felhasználását 72 százalékra leszorítsák. A kenyérkészités neun könnyű munka: Helytállást, szorgalmat követel. Megilleti a dicsérő szó a Princz-brigádot, mert minden tevékenységüket áthatja áz a tudat, hogy minél szebb, jobb kenyeret adjanak dolgozóink asztalára. A gépesítési kiállítás a vásár egyik legkeresettebb része. A különböző mezőgazdasági kis- cs nagygépeket 25.000 négyzetméteres területen helyezték cl. A külföldi gépkiállítók között szerepel a Szovjetunió, a gazdag anyaggal jelentkező Nemet Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Románia, Nyugat-Némctország és Olaszország. — A képen: dolgozóink nagy figyelemmel szemlélik a különböző, igen praktikus keletnémet mezőgazdasági gépeket. A közönség szórakozásáról, étellel, itallal való ellátásáról is gondoskodtak. — A képen; az alpári földműves szövetkezet halászcsárdája.
