Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-08 / 212. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI IX. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM Jra 50 fillér 1954 SZEPT. 8. SZERDA Szilárdabb munkagyeimet üzemeinkben Az Összszövctscgi Mezőgazda­­sági Kiállítás Moszkvában. — A képen: a Kolhozok-tere. Látogatók a bácsbokodi Vörös Csillag1 " “ " Három hét van még hátra a harmadik negyedév végétől. Rö­vid számvetés után megállapít­hatjuk: megyénk, ipari üzemei­nek jórésze sokmillió forint áruval adósa még népgazdasá­gunknak. Pedig aranyigazság az, hogy a terv teljesítése egy lépés a jóléthez vezető úton. Es ezt a jobb holnapot veszélyezteti a munkafegyelem lazasága, Büszkén elmondhatjuk: a törzsgárda üzemeinkben meg­erősödött s az eltelt egy év óta már jobban beleszól a fegyel­mezésbe, mint azelőtt. A Kecs­keméti Gépgyárban Orgoványi István brigádvezető az augusz­tusi termelési értekezleten, a fe­gyelemmel kapcsolatosan így nyilatkozott: — a vállalat veze­tősége bízzon bennünk; megte­remtjük magunk portáján a fe­gyelmezett munka légkörét. — A szavakat tettek követték. Bri­gádjuk egyik tagjának, Sztolarik Lászlónak megmondották: »nem dolgozunk veled, mert becsaptál minket, s élösködsz rajtunk.« Ha nem is ilyen formában, de másutt is tapasztalható üzeme­inkben, hogy kezd egy egészsé­ges szellem helyet követelni magának a munkafegyelem megszilárdításánál, ami lényegé­ben az összes becsületes dolgozok régi óhaját, belső érzését való­sítja meg: minden ember any­­nyit ér, amennyit ad saját tár­sadalmának. S ezt azért szüksé­ges így felvetni, mert sokhe­lyütt még egyesek felelőtlenül, igazolatlanul mulasztanak, s ez­zel megkárosítják egész nép­gazdaságunkat, veszélyeztetik a jólét emelését. Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár az elmúlt héten ismét 100 dolgozót tudott volna foglal­koztatni a termelésben. Ugyan­akkor az üzemből naponta 10 dolgozó igazolatlanul hiányzott. A Kecskeméti Kinizsi Konzerv­gyárban 20—30, a Bányászati Berendezések Gyárában napon­ta 5 dolgozó igazolatlan mulasz­tásával hátráltatja a tervszerű, ütemes termelést. Kik ezek a mulasztók? Egyrészük amolyan vándormadár, amely ágról-ágra, illetve gyárról-gyárra száll. Fel­veszik őket, mert mindenütt szükség van a munkáskézre. Másik részük becsületes, csak az ellenséges demagógia hatása alá került. Ezenkívül még egyes területen a bérpolitikánkból fa­kadó hiányosságok is elősegítik az igazolatlan távolmaradást. De emellett legsúlyosabb mégis az, hogy párt- és szakszerveze­teink jórésze elfeledkezik még arról, hogy a szocialista munka­­fegyelem kialakítása hosszú, fá­radságos, rendszeres, meggyőző munkát kíván. Sokszor kérdezik: hogyan küzd,lünk az igazolatlan mulasz­tások ellen, mert bizony a jó szó, a nevelő munka nem min­dig használ. A gyakorlat azt igazolja, ha mái' másnap a kol­lektíva felelősségre vonja a mulasztót, s anyagilag feleléssé teszi az általa előidézett kárért s ezeket megmagyarázzák, leg­többször a helyes útra lehet ve­zetni a megtévedt dolgozót. Hogy a munkafegyelem szi­lárd legyen, mindenütt életre kell hívni a beteglátogató cso­portókat is. Sajnos, egyes üze­meinkben ezek még mind a mai napig csak papíron működnek. Többek között a Bányászati Be­rendezések Gyárában, a Kecs­keméti Gépgyárban s még egy­néhány üzemünkben. A Kinizsi Konzervgyár beteglátogató cso­portja azonban a Tóth elvtárs­nővel az élen alapos betegláto­gatói munkát végez. Naponként felkeresik a betegeket s az iga­zolatlanul mulasztókat. A munkafegyelem megszilár­dítása eszköz a jobblét megte­remtéséhez. Ezért nem mindegy az sem, hogy a 480 percből mennyi időt töltenek el munká­ban a dolgozók. Ma még talá­lunk olyan párt- és szakszerve­zetet, ahol arra agitálják a no­tórius lógósokat, hogy dolgozza­nak. Ez nem helyes, mert ami­kor egy dolgozó munkát vállal, megígéri, hogy a napi 480 per­cet becsületesen, megfelelő se­gítséggel kidolgozza. Ez köteles­ség, amit a művezetőnek, cso­portvezetőnek meg kell követel­ni mindenkitől. Ha ezt megte­szik, akkor nem történik meg az, hogy egyes brigádok vagy dolgozók negyed-, vagy éppen félórával előbb abbahagyják a munkát. Ezeknek a dolgozók­nak szoros a .norma, pedig a 8 órából becsületesen csak eset­leg 7 órát dolgoztak meg, — bár a norma 8 órára szól. Ebből fa­kad az is, hogy gyakran meg­sértik a technológiai fegyelmet, elhagyják a lényeges műveleti utasításokat, amely aztán se­­lejtgyártáshoz. vezet. Számos példa igazolja, hogy az ilyen dolgozókból kerül ki jórészt a normán alul teljesítők nagy száma is. A munkafegyelem megszilár­dítása azonban megköveteli azt is, hogy a műszaki dolgozók megfelelő munkaviszony létre­hozásával lehetővé is tegyék a munkaidő 480 percének okos kihasználását. Műszaki osztály­­vezetők, üzemvezetők köteles­sége, hogy leterheljék munkával a brigádokat, a gépeket, mert csak ekkor követelhetik meg a munkaidő jó kihasználását, a norma teljesítését. Számos példa megmutatja, hogy dolgozóink jórésze tudja: életszínvonalemelésről csak ak­kor lehet szó, ha fegyelmezet­ted dolgozunk, több, jobb és fő­leg olesóbb árut termelünk. En­nek megvalósításához kell segít­ségül hívni a párt- és szakszer­vezeteinknek az egész kollektí­va nagy erejét, amely megte­remti a szilárd munkafegyelmet üzemi életünk minden területén, A BÁCSBOKODI Vörös Csil­lag termelőszövetkezetben a napokban látogatást tettek a felsőszentiváni Vörös Október, Vörös Csillag és a Béke ter­melőszövetkezet tagjai. Sokat hallottak már a bácsbokodiak jó híréről, most saját szemük­kel is meg akartak győződni eredményeikről. A tapasztaltak­ból okulva, a látottakat sa­ját gazdaságukban hasznosítani akarják. Szíves fogadtatásra találtak a bácsbokodi termelőszövetkezet­ben. Húszán voltak a látogatók, jól körül, is néztek a bokodiak portáján. Milokovics György, a felsőszentiváni Vörös Csillag kitüntetett állatgondozóját főleg az állatállomány érdekelte. Töb­ben szegődtek melléje. Az első Pál* nap nmlva, szeptem­ber 11-én nyílik meg az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár a kőbányai régi tenyész­állatvásár 57 katasztrális hold­­nyi területén. A vásár kirakó^ dóállomásán nagy a sürgés­­forgás. Az utolsó állatszállít­mány érkezett meg a délelőtt folyamán. Azok a hosszú sze­relvények, melyek nap, mint nap érkeztek az ország minden részéből, élenjáró dolgozó pa­rasztságunk, legjobb tsz-eink. állami gazdaságaink terményeit, állatait hozták. Sárkány Pál agronómus, az állattenyésztési részleg vezetője irányítja a kirakodásokat. Bőg­nek a tehenek, nyerítenek a lo­vak, utasítások, kérdések pat­tognak, mikor az örökké elfog­lalt Sárkány Páltól bácskiskun­­megyei részvevők iránt érdek­lődünk. Sárkány elvtárs, aki nemrégiben tért vissza a Szov­jetunióból, ahol az Összszövet­­ségi Kiállítás előkészületeit ta­nulmányozta — jó gazdához il­lően — mindent pontosan tud. A bácsmegyei állami gazdasá­gok szép számmal vesznek részt a kiállításon. Például a szalk­­szentmártoni állami kostelep 10 gyönyörű juhot, a bugaci állam: gazdaság pedig kocasüldőket, pillanatban megállapították, hogy büszke lehet a termelő­­szövetkezet az állatállományá­ra. Nagyon megdicsérték a sül­dőszállást és a fiaztatót. A BORJÜGONDOZÁST azon­ban megbírálták. Több gonddal, nagyobb tisztántartással kell végezni. Az istállók építésében is hibát találtak. Túl alacsonyak, öt sor téglával meg kellett volna emelni, hogy tágasabb, levegő­­sebb legyen. Külön csoportok indultak meg­tekinteni a kapásokat, az őszi munkára való felkészülést. Zay Sándor, a felsőszentiváni Vörös Csillag vezetője úgy talál­ta, hogy a bokodiak jól fel­készültek a következő évi több termés elérésére. Ki hordták a baromfiakat küldött az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításra. l>e igen sok termelőszövet­kezet is elküldte legjobb, leg­szebb állatait. így például a bácsalmási »Lenin« tsz két bikái ás öt juhot állít ki mezőgazda­ságunk nagy seregszemléjén. Zeller József, egyénileg dol­gozó paraszt Dávodról hozta fel gyönyörű disznóit. Látott ő mai­sok szép állatot a falujában, de amilyenek itt vannak, az már az ő délibábot látott szemeinek is sok. Zeller bácsi elmondja, hogy szeretne gyönyörű kosaival és disznóival díjat nyerni, aztán meg jó pénzért eladni őket. Omlás Károly a kiállítási iroda helyettes vezetője pedig a magyar ipar termékeiről be­szélt: új autóink, motorkerék­­páraink, mozdonyok, vonatok kerülnek bemutatásra a kiállí­táson. A szovjetuniói kiállításon láttuk a kolhozok saját kocsi­­készítményeit. Mi is követjük a jó példát és meghívtuk a kiál­lításra a mezőgazdasági felsze­reléseket gyártó ktsz-eket, is. Dudás Károly tudja, hogy bács­­megyeiek vagyunk és már ve­szi is elő zsebéből mindentudó noteszét, hogy felsorolja a bács­­tnegyei mezőgazdasági felszere­léseket gyártó ktsz-eket, trágyát. Benyó József, a felső­szentiváni Vörös Október elnö­ke összehasonlította, hogy a kapások milyen termésered­ményt ígérnek a szövetkezetben az egyéni termésátlagokkal szemben. A mérleg a bokodi Vö­rös Csillag javára billent. Hol­danként 5 q-val több kukoricát fog betakarítani a szövetkezet, mint a környéken lévő, egyéni­leg dolgozó parasztok. Gondo­zottak, jól megműveltek a szövetkezet kukoricatáblái; A LÁTOTTAK és tapasztal­tak azt a megállapítást ered­ményezték: a bokodiak méltók jó hírnevükhöz. A vendégek és a vendéglátók kicserélték ta­pasztalataikat, hogy ezzel is elő­segítsék az eddiginél jobb ered­mények elérését. A hecsheml-tick egy egé­szen újrendszerű, gumikerekű, féderes kocsit hoznak fel, mely igen alkalmas gyümölcsszállítás­ra. Könnyen gurul és nem törik össze benne a gyümölcs. Megköszönjük Dudás elvtárs felvilágosításait és búcsúzóul meglátogatjuk az Országos Me­zőgazdasági Minőségvizsgáló In­tézet pavilonját, ahol Mihály József agronómus vezetése alatt a kiállítás idején parasztságunk­nak díjmentesen megvizsgálják földjeik minőségét, tanácsot ad­nak nekik, hogy javítsák, mit termeljenek benne. A tudakozm­­vágyók félkilós zacskókban hoz­zák fel földjük legjellemzőbb tulajdonságú részeit. Kgyre tclnch a pavilonok," egyre szépül, rendeződik a Vá­sár-város. A nemrég még sáros, homokos földön most virágok pompáznak. A háború áltál tönkretett rompavilonok helyén most gyönyörű palotáit épültek, hogy magúkba fogadják dolgo­zó parasztságunk élenjáró ter­ményeit, legszebb állatait, hogy ezzel is tanúbizonyságot te­gyünk ország-világ előtt, hogy mennyit fejlődött, a felszabadu­lás óta mezőgazdaságunk. Benedek István, Megyénkben már több mint 4000 holdon került tőidbe ez ösziárpa és a rozs Megyénkben a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok vetik az őszi mag­vakat. Az elmúlt napokban több mint 4000 hold földet vetettek be. A kecskeméti járás termelő­szövetkezeteiben már zöldéinek a korán vetett ősziárpák és rozsok. Kerekegyházán a Dózsa termelőszövetkezet 31 hold keresztsorosan vetett ősziárpája is szépen fejlődik. A helvéciai Tán­csics termelőszövetkezet földjén is zöldéi már a rozs. Kecskemét város termelőszövetkezetei az elmúlt héten szintén megkezdték a vetést. A Vörös Csillag termelőszövetkezetben 50 holdon, a Szabad Nép termelőszövetkezetben pedig 30 holdon került földbe a mag. A kiskőrösi járás termelőszövetkezetei sem maradnak el. A járás­ban elsőnek a pírtól Uj Élet fejezte be a rozs vetését. Szüretelik a burgonyái gazdaságunkban Gazdaságunkban még a tavasz folyamán el» határozták az agronómusok, hogy a dolgozókkal együttműködve elősegítik, hogy burgonyából legalább 70 mázsát termeljenek holdanként. Azt is elhatározták, hogy . 5 holdon átlag 100 mázsát termelnek. Most, amikor a jó munka gyümölcse megérett, büszkén elmondhatjuk, hogy dolgozó­ink példamutatóan végezték munkájukat, mert a holdak általában megadják a 100. mázsa bur­gonyát. Ez az eredmény az agronómusok, a dol­gozók jó talajelőkészítő munkájának is köszön­hető. A talajerőt megfelelő trágyázással pótol­ták és alkalmazták időben a szükséges agrotech­nikai módszereket; Nagy örömmel szüretelik dolgozóink a bur­gonyát, mert a több termés után jelentős pré­miumra számítanak. Kónya János levelező, városföldi állami gazdaság. MEGYÉNK DOLGOZÓ PARASZTSÁGA a Mezőgazdasági Kiállításon 0101012917020101

Next

/
Thumbnails
Contents