Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

Új elhatározások születtek w / a bácsbokodi Üj Otthon termelőszövetkezetben A bácsbokodi Uj Otthon termelőszövetkezet több tagja a tavasz során úgy vélekedett, hogy ebben az esztendőben még szövetkezeti tagok maradnak, de ősszel visszatérnek az egyéni gaz­dálkodás útjára. Elhatározásukat többnyire kis­hitűségük sugallta. Nem hittek, nem bíztak a közös gazdálkodás eredményességében. De meg kell hagyni, hogy azért becsülettel dolgoztak. Az idei év azonbn sok mindent megmuta­tott, — és ahogy múlt az idő, úgy nőtt ezekben a tagokban is a bizakodás. Elhangzott szavukat nem restelték megmásítani. Ha elhatározásukról faggatták őket, már csak annyit mondtak: majd meglátjuk az ősszel. A szavakból azonban már kicsendült a tavasz során elhangzott kijelenté­sek visszavonása. Még az ősz sem érkezett el — csak a gazdag gabonatermés került raktárba. Az elhatározás már megszületett. A régi ingadozók belátták, mekkora erő van az összefogásban, a közös gaz­dálkodásban. Nem kellett nagy számvetés ah­hoz, hogy bebizonyosodjon gazdagodásuk egyet­len útja a szövetkezet. Az elmúlt évben munka­egységenként 2.60 kg. búzát osztottak, az idén csupán előlegként jutott 3 kiló. Tavaly árpából és zabból összesen 20 deka jutott egy munka­egységre. Az idén már 1.30 kiló volt az előleg. Készpénzrészesedésük már eddig is szép összeget jelent, de hol van még az őszi elszámolás? Füle Ferenc is azok között volt, aki tavasz­­szal sokat foglalkozott a kilépés gondolatával. Mint 12 holdas középparaszt lépett a csoportba. Az elmúlt évben 290 munkaegysége volt. Az idén azonban már 417 munkaegységet szerzett és előlegként 12 és fél mázsa búzát vitt haza. — Az ember folyton rágódik, tépelődik: hogy is volna jobb, s közben nem veszi észre, hogy amit keresett, már meg is találta, csak éppen a kezét kell nyújtani érte. Egyik volt szomszédom hasonló nagyságú földön gazdálkodik, mint én egyéni gazda koromban. Nemcsak a termésátlaga volt alacsonyabb, mint a szövetkezeté, de a be­adás és a vetőmag levonása után jóval kevesebb gabonája maradt, mint az én búzajárandóságom. Odor Márton nyíltan megmondja, mi juttatta tavasszal elhatározásra: — Rosszul láttuk a jövőt — mondja és nem szégyeli bevallani tévedését. A csoportból már nemcsak, hogy nem akar kilépni senki, hanem már új belépők is jelent­keztek. Már csak mint rossz emlékre gondol­nak az elhamarkodott tavaszi elhatározásra. — Most valamennyien együtt segédkeznek Horváth Sándor agronómusnak a helyes vetésforgó kiala­kításában. A gépállomás gépei már ott dolgoz­nak a táblákon — végzik az őszi vetőszántást, a tagok pedig már arról is gondoskodtak, hogy jövőévi jó termésüket minőségi vetőmaggal biz­tosítják. .11. ■■ 1 Répalazítógépek gyorsítják az idén a cukorrépa betakarítását A MEZŐGAZDASÁGI Gép javító bajai telepén az elmúlt évben nagy sikerrel folyt a szovjet mintájú csemeteültetó gépek gyártása. Az idén a Gép­javító újabb gépek készítését kezdte meg. • A JAVITÖTELEP már a nyár folyamán elkészítette a répala­zítógépek két mintadarabját. A mintadarabokat a hatvani és szolnoki cukorgyárak körzeté­ben sikerrel alkalmazták. Most már megindulhatott a széria­­gyártás is. AZ ŐSZI betakarításig a ja­vítótelepen még 334 répalazító­gépet gyártanak. Ezt további 1000 darab gyártása fogja kö­vetni. A RÉPALAZITÖGÉPEKET Zetorok, vagy Lanz-Bulldog erő­gépek vontatják. A gép tizenöt­szörösére emeli a betakarítás gyorsaságát. A most gyártás alatt álló gépeket az ország ál­lami gazdaságai és gépállomá­sai kapják. A RÉPALAZITÓGÉPEK gyár­tását gyorsítja a napi 250 fo­rint önköltségcsökkentést ered­ményezett, az eddig kovácstűzön edzett kések gázolajfűtésű ke­mencékben való kovácsolása. A gyártást végző Benschütz-brigád észszerű újításai növelik az ön­költségcsökkentés eredményeit. Egy ilyen észszerűsítés a golyó­présen alkalmazott több vágó- és sajtolószerkezet, amellyel harmadára sikerül csökkenteni a golyóprésen végzendő munka­művelet időtartamát, a segéd­anyagok és szerszámok igénybe­vételét. Ez az észszerűsítés na­ponta 52 forint önköltségcsök­kentést jelent. A további éSz­­szerűsítések eredménye az is, hogy a gép 80 órára beüteme­zett előállítási idejét 70 - órára tudták csökkenteni. A BA.TAI javítótelep a mező­­gazdasági kiállításon is bemu­tatja új gyártmányát. Százharmincé mázsa burgonya holdanként A szakmán Petőfi termelőszövetkezet eredményei A kerekegyházi Dózsa terme­lőszövetkezetben korszerű agro­technikai eljárással biztosítják a magas terméshozamot. A bur­gonyát kiváló minőségű mély­szántásba vetették és holdan­ként mintegy háromszáz mázsa istállótrágyát hasznának fel. A vetőgumót tavalyi nyári ültcté­­sű burgonyából biztosították. Az őszi burgonyaterület bőséges terméssel jutalmazta a ráfordí­tott fáradságot. Szakértők meg­állapítása szerint 13 holdon át­lagosan 135 mázsa burgonya­­termés várható holdanként. Hogyau kell bejelenteni a musttermést? A SZAKMAR! Petőfi terme­lőszövetkezet pártszervezete és a tsz tagsága a Központi Vezető­ség júniusi határozatának vég­rehajtása értelmében célul tűzte ki a csoporttagok életszínvona­lának állandó emelését. EZ MINDENEKELŐTT ko­moly feladatokat ró a termelő­­szövetkezet pártszervezetének kommunistáira. Ezért vezetőségi ülésükön a soronlévő feladato­kat megtárgyalták, majd a tag­gyűlésen minden egyes párttag saját, önálló feladatot kapott munkaterületén. A termelőszö­vetkezet kommunistái feladataik végrehajtása során együtt har­colnak a pártonkívüli tsz-tagok­­fcal, hogy céljuk minél előbb megvalósuljon. Mivel minden tag önálló feladatot kapott, a termelőszövetkezet egészében tervszerűen tudták a munkát megszervezni és így határidőre végeztek a kalászosok betakarí­tásával és láttak hozzá az őszi vetések jó talajelőkészítéséhez. A CSOPORT állatállománya is állandóan növekszik. Az idén 20 anyakocával, 12 üszővel gya­rapodtak i— s az utóbbiból 8 már le is fialt. Baromfiállomá­nyuk is sokat fejlődött. Míg ta­valy csak 100 darab volt, jelen­leg már 800-at tesz ki maguk­tenyésztette szép baromfiállomá­nyuk. Nyugodtan rá lehet mon­dani, hogy szép, mert még az egyéni dolgozó parasztok is tő­lük vásárolnak a keltetéshez to­jásokat. AZ ÄLLATÄLLOMÄNY fej­lesztése szükségessé tette új fé­rőhelyek biztosítását. Ezért a közéli napokban már meg is kezdik egy korszerű fiaztatö építését. Az állatállomány takar­mánnyal való z-vartalan ellátá­sát biztosítja a csoport villamo­sítása is. Ez tette lehetővé azt is, hogy villanydarálót állítsa­nak fel a csoportban. A JŐ, OKOS gazdálkodás ala­pozza meg a tagság számára a jövedelmet. Kukoricatermésük a 30 mázsát is meghaladja, répa­termésük 300 mázsának ígérkezik holdanként. Ebből és a barom­finevelés mintegy 10 ezer forint­ra rúgó jövedelméből bőven jut majd osztalékra. Eddig előleg­ként egy-egy munkaegységre 3.37 kiló kenyérgabonát, másfél kiló árpát osztottak. De meg kell említeni azt is, hogy a tag­ság háztáji területe is szép jö­vedelmet ígér. A csoport min­den tagjának — kettő kivételé­vel — háztáji tehene van. MINDEZEKET összevetve ha­talmas eredmény ez. Mégis hi­ba, hogy a termelőszövetkezet pártszervezete keveset beszél ezekről az eredményekről, pedig ezek már éppen elegendők ah­hoz, hogy kívülálló dolgozó pa­rasztok előtt is vonzóvá tegyék a nagyüzemi gazdálkodást. A PETŐFIRŐL példát vehet­ne a szomszédságukban lévő Kossuth termelőszövetkezet is. Itt a csoporttagok nagyrésze nem vett részt a közös munká­ban, de amikor osztalékra kerül a sor, mindannyian egyformán szeretnének kapni. Ez nem jó példamutatás egy termelőszövet­kezettől. Sáránszki János, MB. pol. munkatárs. A szőlősgazdák musttermésü­ket azonnal, de legkésőbb a szü­ret befejezését követő négy na­pon belül, valamint óbor kész­letét és a készített törkölybor (csiger, lőre) mennyiségét is kö­teles bejelenteni a községi ta­nácsnál és területileg illetékes pénzügyőri szakasznál, díjmen­tesen beszerezhető levelezőla­pon. A bejelentés megtörténtét a levelezőlap szelvénye igazol­ja, melyet a posta, illetőleg a pénzügyőri szakasz hivatalos bé­lyegzővel ellátva ad vissza. A szelvény a szemleívhez csatolva megőrzendő. Ugyancsak bejelentési köte­lezettség alá tartozik a vásárolt szőlőből préselt must is, ezt is a fenti módon kell bejelentem, melynek adóját literenként 4 forintot, a bejelentéssel egyidő­­ben postai csekken kell befizet-» ni. Bejelentés alá tartozik még a gyümölcsből készített bor is, Törkölybort (csiger, lőre) csak az a termelő készíthet, akinek két katasztrális holdnál kisebb­­szőlőterülete van. A törkölybor a termett mustmennyiség 25 százalékánál és 5 hektoliternél több nem lehet. Adója Éteren­ként 25 fillér azonnal, de leg­később november 30-ig egy ösz­­szegben fizetendő. Forgalomba hozni azonban nem szabad. A termelőket saját termésű borukból gazdasági évenként 180 liter, 16 éven felüli közös ház­tartásban élő családtagjaikat 50- 50 liter, összesen legfeljebb azonban 300 liter, literenként 80 filléres adótótelű bor illeti meg. AKI PALÁSTI Lajos bácsival eb Ál beszélget, akár egy kisgyűlést hallgatna végig az imrehegyi tanyavi­lágban. ügy ismeri ez az ember a paszta minden örömét-búját, mint a sajátját. Nem is csoda. Tisztsége van vagy féltucat. Először is mintagazda. Augusztus 20-án kapta a kitüntetést. Az ötágú bronz csillagocska felelet ar­ra, amit Lajos bácsi az elmúlt évek­ben olyan sokszor szóbahozott: — Nagy kincs a kenyér, amit mi, dolgozó pa­rasztok kibányászunk a termőföldből, i— legyen hát megbecsülve az is, aki kibányássza. — Palásti Lajos sokat har­colt ezért a megbecsülésért. Nemcsak azzal, hogy ő maga akár a munkában, akár a kötelezettségek teljesítésében mindig első volt, hanem hívta-húzta magával a környéket is. Az ő körzeté­ben nincs gabonahátralékos. Ha akadt hepciáskodó, Lajos bácsi könnyen meg­mondta neki: — Némelyik embernek nagyon tetszett a demokrácia, amikor kapni kellett földet, igát, gyerekének iskolát, szekerének új utat. De ami­kor mindezért adni is kellene, egy­szerre elhúzza a száját. — Én öcsém — szokta mondogatni, — szívesebben viszem most a gabonát a begyüjtőhely­­re, mint valamikor a kulik udvarára. (Felesbérlő volt világéletében.) Mert akkor a gazda csak rendelkezett: ide, vagy odarakjuk és azzal szúrta meg az embert: »hallod-e hé, a tavalyi bérlő nagyobbszemű búzát hozott...« Lajos bácsi a mintagazdaság mel­lett tanácstag, dűlöfelelős és a legelte­tési bizottság elnöke is. Kiharcolta a pusztának a tejeskocsit: ne kelljen 2—■ 3 literke tejjel naponta várostjárnia az imrehegyi népnek. Az iskolaépítéshez éppen 16 fuvart végzett két lovával, éjjelente pedig a környéket járta> s'zer­­vezte az igákat. Most az árvízkárosultak javára indított gyűjtést. 5 mázsa 30 kiló kenyérgabonát, majd egy mázsa burgonyát adott a kis körzet. A listán természetesen az ő neve volt az első. A BIZALOM Azt is el kell mondani róla: szeptem­ber 2-án már földbekerült rozzsá, ősziárpája. A MINTAGAZDA-jelvény a hiva­­talos megbecsülés jele. De van egy másik értékes kitüntetése is Lajos bácsinak, — nem bronzból, hanem szomszédainak bizalmából, szereteté­­ből öntve. Neki panaszolnak el minden bút-bajt, sérelmet, ő követeli ezek or­voslását tanácsüléseken, hivatali író­asztalok előtt, — néha sikerrel, néha süket fülekre találva. Ezekből az imre­hegyi tanyák népének fájó sérelmek­ből mondott el egy csokorravalót Pa­lásti Lajos. Jusson el így, papírra vet­ve mindazokhoz, akik most a tanács­választás küszöbén tudm akarják a puszták dolgozóinak véleményét, óha­ját. Alig pár hete, hogy Lajos bácsinak vérhasban megbetegedett a tehene. Hétfőn, kedden hasztalan járt az ál­latorvosnál. Szerdán — igaz, jókor reg­gel — újra felkereste dr. Sőregit. — Regnáltam, könyörögtem: jöjjön márki, ha le is kell vágni az állatot, legalább a rengeteg húst lehet hasznosítani. Meg azért is hívtam: nézze meg az egész csordát, hátha járvány ez a vész, leg­alább a többi gazda jószága meneked­­jék meg... Az állatorvos először is gorombán felelősségre vont: mit kelte­­getem hajnalban, láthatom, ha olvasni tudok, hogy csak reggel 8-kor lesz hi­vatalban. Végül csak megegyeztünk, hogy mostmár — harmadnapra! — ki­jön. Jött is: délután 2 órakor. A tehe­nem meg reggel 9 órakor megdöglött. Nem mertem hozzányúlni, hátha ebből is az lesz, mint tavaly. Elpusztult egy gyönyörű anyadisznóm. Nyolc malac volt benne, három hét múlva ellett volna. Hét szomszédom volt rá tanú. Felbontottuk, szappant akartunk belőle­főzni. Rendőr vetődött a tanyába, rám­fogta, hogy feketevágás s szégyenszem­re a népes piacon talicskán tolatta vé­gig a húst. Nem volt elég a kár, még a csúfság is a tetejébe. Ezért nem bán­tottam a tehenet sem. S mi lett a vége; Sőregi állatorvos csúnyán megszidott: miért nem vágtam el a nyakát, a húsát el lehetett volna mérni! Sőregi állatorvasra sok panasz van másoktól is ezen a vidéken. Palásti La­jos csak annyit mond: — jó lenne, ha minél több becsületes fiatal tanulná ezt a mesterséget, ne legyen ráutalva a ta­nyák népe ilyen állatorvosra. ff A MÁR a tanult fiatalokról van szó, ott a Gyapjasék sérelme. Négy esztendeje toborozták a tanyai fiatalokat technikumokba. Gyapjas Béla el is végezte Baján az építőiparit. Szülei beleegyeztek: gyengefájú, vé­­konycsontú a gyerek, nem való nehéz paraszti munkára. Gyapjas Béla két hónapja itthon van, kezében a technikusi munkára jogosító igazol­vány, — csak munkát mm kap. Min­denütt azzal utasítják el: erre a mun­kakörre nincs béralap, alacsonyabb be­osztásba meg nem tehetik (pedig el­menne örömmel segédmunkásnak is), mert technikusi képzettsége van. A városi tanács két hónapja Ígérgeti neki az elhelyezést — eredmény nélkül. Palásti Lajos szerint rendet kellene végre csinálni az adó körül is. Maga is, de a szomszédai is — akiknek semmi tartozásuk nincs — nyakra-főre kap­ják az idézőket. Amikor a városi pénz­ügyi osztályon panaszt tettek, azzal nyugtatták meg őket -Ja, ne törődje­nek vele, vannak sajnos a hivatalban olyanok, akik nem értenek hozzá és válogatás nélkül irkálják az idézőket.« — De bizony mi törődünk vele! — háborog Lajos bácsi,' = mert olyan ez, mintha büntelenül pofonvernének ben­tiünket. Nagy Lászlónak a MEZÖKER-re van szöges panasza. Ezen a vidéken sokan termesztenek szerződéses paradicsomot; de nem ismerik ki magukat az árak kö­rül. Nagy László szomszédjától előző napon 80 fillérért vették át kilóját. Másnap neki csak 40-et fizettek. Ki­ment a piacra, látta, hogy ott 1.50-ért kel. Visszament és bizony füstölgött. Erre sebtében számolni kezdtek az át­vevőhelyen és kapott még pótlólag 30— 30 fillért a paradicsom kilójáért. Nagy László, de a többi gazda sem érti most­már: mi szerint változik hát a paradi­csom ára egyik napról a másikra? MONDHATNÁ valaki: csak pa­­nasz és panasz. Hát a jót, az eredményeket nem látják ezek az em­berek? Csak az állatorvos hibájáról be­szélnek, de arról nem, hogy szolgálta­tása ingyenes? Haragusznak a jogtalan zaklatásért, de azt elfelejtik, hogy tetemesen csökkent az adó?, — stb. Való igaz, hogy panaszra, kifogásra könnyebben rááll az emberek szája, mint dicséretre. De úgy van ez va­lahogyan, mint az öreg asztalosmester, aki a széklábat faragó inast nem di­cséri meg — bármennyire tetszik is a munkája, hanem azt mondja neki: — ez még szálkás, fiam. Most fogd a gyalút, munkáld simára, akkor jó lesz; — A Palásti Lajosok. Nagy Lászlók panaszai megmutatják: hol vannak még szálkák, csomók, szépséghibák, (ha mégoly kicsik is, de sértőek), hol kell gyalulni, javítani. S minél több bátor észrevétel hangzik el ezektől az embe­rektől, annál könnyebb a vezetők dol­ga. Mert a panasz a bizalom fokmérő­je is. Panaszkodni annak szoktunk, aki­ben bízunk, akitől orvoslást is várunk. A Horthy-világban megrekedt a jajszó a tanyák falai között, a mi népünk tíz éve tanul csak bátran örülni és bátran panaszkodni is.

Next

/
Thumbnails
Contents