Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-04 / 209. szám

Mi gátolja az olcsóbb termelést, a takarékos gazdálkodást az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban? Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár minden dolgozójának az a feladata, hogy több és jobb konzervet adjon a dolgozók asz­talára. Ehhez szükséges a ter­melékenység emelése, az önkölt­­ség csökkentése. Nézzük meg mi akadályozza az üzemben az olcsóbb termelést? Az üzemben eddig legyártott több mint 48 féle konzervből 30-nak az önköltségi árát túl­lépték- Mik vezettek az önkölt­ségi árak túllépéséhez? Nem ellenőrzik az anyagfelhasználást Talán kezdjük az anyagfel­használással. Az üzemben még a régi gyakorlat szerint csak a készárut és a hulladékot kísérik figyelemmel. A nyersárut fel­dolgozás előtt nem mérik le. A feldolgozás előtti lemérés azért nem lehetséges ■— mondják az üzem vezetői —, mert kevés az ember. Ez nem fedi a valóságot, mert a meósok, akiknek felada­ta, hogy mennyiségi és minőség áruátvételt végezzenek, ebből csak a minőségi átvétellel kap­csolatos tennivalókat látják el. A beállított nyersáru átvevők pedig minden mással, csak ép­pen nyersáruátvétéllel nem fog­lalkoznak. A paradicsomhoz be­állított nyersáruátvevő például csak a nyersáru lerakását intézi és számolja, hogy az ott dolgo­zó 8 tagú brigád hány ládával öntött fel paradicsomot a para­dicsommosó gépbe. A paradi­csom azonban mérés nélkül ke­rül a gépbe. Az elszámolás úgy történik, hogy három ládát le­mérnek s annak átlagsúlyát ve­szik, s ennek alapján számolják ki a bért. Ez helytelen, mert az ilyen munkaszervezés magában rejti a bércsalás lehetőségét, s emellett az ilyen bérelszámolás nem is ösztönző, mert nem ser­kent a takarékos gazdálkodásra és észszerű munkaszervezésre. Ez a rossz anyaggazdálkodás vezetett ahhoz, hogy az eperjam készítésénél 1 mázsa áru előál­lításához a tavalyi 78 kilóval szemben idén 108 kilogramm epret használtak fel. A zöld­borsónál is a hulladék az en­gedélyezettnél 7 százalékkal magasabb. Hibák a béralap­felhasználásnál Nemcsak az anyag átvételénél ás felhasználásánál történik ilyen gondatlan munka. Hiba van a bérfelhasználásnál is. A második negyedévben 4.7 száza­lékkal több bért használtak fel, mint amennyi szükséges voilt a terv teljesítéséhez. Júliusban is 105.000 forint béralaptúllépéí. volt. Természetes, hogy ez sem teszi olcsóbbá a termékek árát. A kollektív szerződésben vál­lalás történt arra, hogy a dol­gozók 75 százaléka teljesítmény­bérben végzi majd munkáját, Ez a vállalás még jelenleg is csak vállalás maradt. Az üzem dolgozóinak jórésze még időbér­ben dolgozik, ami nem ösztönzi őket — főleg az anyagmozgató­kat — a gyors, pontos munká­ra. A helyes bérgazdálkodást segítené a munkanap-fényképe­zés, mely megmutatja kinek a hibájából, mennyi idő esik ki. a termelésből. A munkaügyi osz­tály ezévben munkanap-fényké­pezést nem végzett. Nem tudta megmutatni, hol kell változtatni a munkaszervezésen, mennyi idő esik ki a termelésből a dolgo­zók hibája következtében. Pe­dig erre igen nagy szükség van, mert az üzemben többszáz dol­gozó naponta 10—15 perccel előbb abbahagyja a munkát. Az önköltséget növeli még az is, hogy egyes késztermékeket rossz tárolás, vagy feldolgozás következtében újrafőznek. En­nek összege a második negyed­évben 47.160 forint volt. Né­hány nappal ezelőtt például 2 mázsa paradicsomot kellett át­főzni. E munkához is megfelelő bért és időt kellett újból adni. A felelősség re vonás azonban el­maradt. Magas a selejt! Az olcsóbb termelésnek egyik jó módszere a selejt csökkenté­se. A második negyedévben a gyártási selejt 59.000 forintot, a raktári selejt pedig 73.000 forin­­tott tett ki. A selejtért kártérí­tést egyetlen-egy dolgozó sem fizetett, mert a vállalatvezetőség nem alkalmazta a mulasztókkal szemben a selejtkártérítést. Az ilyen elnéző, opportunista veze­tés elősegíti a nép vagypnának rongálását, felelőtlenségre ne­vel. Bár felsőbb utasítás is van, a váilalatvezetőség pedig már ígéretet tett régebben a selejt« kártérítés bevezetésére, de még műidig nem cselekedett. Az olcsóbb termékek előállí­tásához szükséges az üveggel való takarékos gazdálkodás is. Júliusban 9000 forint volt az a kár, mely üvegtörésből adódott. A gazdasági vezetők Itt sem al­kalmazzák a selejtbérezést. — Nem csoda, ha naponta többszáz üveget törnek el, minden fele­­lősségrevonás nélkül, Az önköltség csökkentéséhez tartozik a helyes létszámgazdál­kodás is. Az üzemben még igen magas az adminisztratív dolgo­zók száma. Sőt, egyes dolgozók, akik fizikai állományban szerepelnek, adminisztratív mun­kát végeznek. A takarékos gaz­dálkodás megköveteli a munka­ruhák helyes felhasználását is. A meglévő hibák felszínre hozzák az üzem pártszervezete politikai munkájának gyengesé­gét, megmutatják a termelés pártellenőrzésének hiányossá­gait is. Az, hogy még a mai na­pig nem alkalmazzák a selejt­bérezést, hogy egyes dolgozók: — »szedjük a kalóriát!« címen egy óra alatt 30—35 dinnyét fel­vágnak és odadobják a jók kö­zé. hogy tönkretegyék a többit, a kommunista nevelőmunka hiá­nyát tükrözik. A pártvezetőség feladata, hogy politikai nevelőmunkával harcba vigye a kommunistákat a leg­fontosabb pártmegbizatás: a nép vagyonának őrzéséért, a példa­mutató munkáért, az olcsóbb konzervek termeléséért. Időjárás jelentés Várható időjárás szombaton estig: kisebb felhőátvonulások. Legfeljebb néhány helyen zá­poreső, esetleg zivatar. Mérsé­kelt szél. A meleg idő tovább tart. Várható hőmérsékleti értékeli szombaton reggel: 13—16, dél­ben 28—31 fok között. (MTI) Hogyan látják el a nagykereskedelmi vállalatok a földmíivesszövetkezeteket? Az őszi csúcsforgalomra való felkészülés, a dolgozó paraszt­ságnak minőségi árucikkekkel történő maradéktalan kielégítése igen komoly feladatok elé állít­ja megyénk földművesszövetke­zeteit. A jó áruellátás biztosítá­sa azonban nemcsak a szövet­kezeti kereskedelem dolgozói­nak munkájától függ, sok egyéb tényező is befolyásolja azt. Dön­tő jelentőségű többek között a nagykereskedelmi vállalatok­kal való kapcsolat is, az, hogy milyen mértékben elégítik ki e vállalatok a szövetkezetek árurendeléseit. E kérdést vizsgálva meg­állapíthatjuk, hogy a nagyke­reskedelmi vállalatok áruellátási munkája terén komoly javulás mutatkozik. Szűnőben van az a helytelen megkülönböztetési módszer, melynek eredménye­képpen az állami kiskereske­delmi vállalatok jogtalan elő­nyökhöz jutottak bizonyos áru­féleségek elosztása során. Az elért eredmények azonban még közel sem kielégítőek. Sorozato­san előfordulnak napjainkban is olyan esetek, melyek gátolják a két szerv közötti egészséges kap­csolat kialakulását, és ami még súlyosabb, hátráltatják a falusi dolgozók jó áruellátását. A Vasnagykereskedelmi Válla­lattal. történt megegyezés szerint pl. a szövetkezeti egységeknek 55 százalék erejéig kellene részesül­­niök a beérkező árucikkekből. Ezzel szemben július 1-től aug. 14-ig a nagykereskedelmi válla­lathoz beérkezett 579 darab tűz­helyből 312 helyett mindössze 261 darabot kaptak a földműves­szövetkezetek, ami alig haladja meg a 45 százalékos elosztást. Panaszt tett a MESZOV-nek az izsáki és szalkszentmártoni szövetkezet is, mindkettőnél több darab tűzhelyet és »Vil­­lám«-petrofort húztak ki a már összeállított és leszámlázott té­telből. Többízben bürokratiku­sán kezelik a szövetkezetek jo­gos minőségi kifogásait is. A Textilnagykereskedelmi Vállalat egyre több jominőségű és szélesválasztékú árucikkeket juttat a falura. Különösen di­cséret illeti a cipőosztályt, ahon­nan a MÉSZÖV áital szervezett túrákhoz vállalati munkaerőt is biztosít Dézsi István osztályve­zető. Hiányosság mutatkozik azonban a szövetkezeteknek a kiemelt cikkekből való részese­dése teréa. Ez különösen sérel* mes a paraszti jellegű cikkek elosztásánál. Például »mikádó«­­ból a földmüvesszovetkezetek csak 25.7 százalékban részesül­nek, míg a fennmaradó 74.3 százalék az állami kereskedelem között oszlik meg. Hasonló a helyzet az olcsóbb szöveteknél» parasztmellényeknól, bunda­nadrágoknál, és típusöltönyök­­nél is. Kifogástalan munkát végzett a szövetkezetek ellátása terén a PIÉRT, most, az Iskola­szezon beindulása előtt. A me­gye valamennyi földműves­szövetkezetét maradéktalanul kielégítette füzettel és egyéb is­kolaszerekkel. Az ÜVEGÉRT- vállalattal azért vannak némi nézeteltéréseink, mert nem szí­vesen szállítja le a kisebb téte­leket, és ezért például a kaskantyúi földművesszövetke­zet egy hónapig állt szezonüveg nélkül. Több panasz merül fel a Dohányértékesíto Vállalatra» A kiskőrösi járás földműves­­szövetkezetei például sérelme­zik, hogy a vállalat állandóan kötbérigénnyel lép fel, ugyanak­kor rosszminőségű szabolcsi dohányt és penészes »Harmó­niát« és »Tervet« szállít, ami természetesen elfekszik a szövetkezeteknél. Mindent egybevetve, bár még sok a zökkenő, megállapít­hatjuk, hogy az utóbbi hó­napokban számottevő ered­mények mutakoznak a föld­művesszövetkezetek és nagy­kereskedelmi vállalatok kap­csolatában. A még fennálló hi­bák teljes megszüntetéséhez to­vábbra is hozzá kell járulnioh • a í'öldművesszövetkezeti keres­kedelem dolgozóinak is. Meg­rendeléseiket időben továbbít­sák és azok minőségét is javítsák meg, mert ezzel nagyban meg­könnyítik a nagykereskedelmi vállalatok munkáját. Az eddigi­nél gyakrabban eszközöljenek személyes vásárlásokat, meri ez egyik jól bevált módszere annak, hogy minőségileg kifo­gástalan áru kerüljön a falura: Mind a nagykereskedelmi vállalatok, mind szövetkezeteink dolgozói tartsák szem előtt azt, hogy a közöttük elmélyülő he­lyes' és egészséges kapcsolat dolgozó parasztságunk jobb áruellátását, életszínvonalának emelkedését eredményezi. Szomar Gyula, MÉSZÖV fogy. főoszt. vez. Három kitüntetés Az öregcsertői Béke tsz próbatétele emrég könyvet olvastam a kínai parasztok parii­­zánharcaíról a japán betolako­dók ellen. A regényben lévő, kö­zel félszáz jellegzetes közmondás egyike igen megragadta figyel­memet: »A tigris akkor erős, ha falkába verődik, a nép akkor, ha egységes.« Azóta többször elgon­dolkoztam e közmondás mély igazságán. Valahol pedig (ne kérdezzék a pontosat) ugyancsak szemléltető példát jegyeztem fel az összefogás erejéről. »Ha egy szál vesszőt kezünkbe veszünk, arra hajlítjuk, amerre akarjuk. Egy tucat már nehezebben haj­lik, ha pedig egy csomót jó szo­rosan összekötünk, bizony nem tudjuk azt semerre se hajlítani.« Valahogy papírra kívánkozik e fenti két példa, amikor az öregcsertői Béke tsz tagjairól írok. Kevés időt töltöttem köz­tük, de amit tapasztaltam, az megerősítette bennem, hogy — az ember egymagában nehezen boldogul, míg az összefogás és akarat ereje óriási dolgokat tud létrehozni... Kissé bosszankodva olvastam, augusztus 21-én a Szabad Né­pet. Ne értsen félre senki, Hiá­ba futottam át egymásután több­ször is a kitüntetettek neveit, közelebbi adatok hiányában — nem tudtam kisilabizálni, hogy kik kaptak megyénkben kor­mánykitüntetést. Annál nagyobb volt meglepetésem, amikor ké­sőbb megtudtam, hogy többek között az öregcsertői Béke tsz három tagját tüntették ki. Mol­nár József elnök, Petróczi Jó­zsef né baromfigondozó, a Szo­cialista Munkáért, Kiss Vén La­jos pedig Munka Érdemérem kitüntetést kapott. ikor felkerestem őket, Molnár elvtársnak ez volt az első szava: — Kitüntetésünk dicséret és elismerés a csoport valamennyi becsületes dolgozójának, azért a próbatételért, mellyel becsü­letet szereztünk a szövetkezeti gazdálkodásnak. — Ugyancsak érdekelt ez a próbatétel, vájjon mi mindent takar ez a szó7 Kértem is, meséljen róla. Nem­igen húzódozott, nyílván jól es­hetett beszélnie, nem minden­napos küzdelmeikről... A falu szocialista átalakítása, nehéz, sokirányú, bonyolult fel­adat, ami hosszú, türelmes, szí­vós munkát követel és annál eredményesebb, minél több benne a meggyőzés, az önma­gáért beszélő példa. Ennek meg­­nemértése, illetve félvállról vé­tele Öregcsertőn súlyos károkat okozott a szövetkezeti moz­galomnak ... A múlt év őszén a Béke tsz tagjainak többsége az egyéni boldogulás kétes útját válasz­totta. Súlyos napok voltak ezek. A jószágot otthagyták, a külön­böző üzemágak majdhogy gazda nélkül maradtak. A csoport 50 marhájának gondozását más híj­­ján három nőre, köztük Pet­­róczinéra bízták. Etetni, fejni, gondozni — nagy próbatétel volt ez.., Később Kiss Vén Lajos jött a marhákhoz, aki eddig min­den tehén után felnevelt egy borjút, s mióta ő kezeli az álla­tokat, majdnem kétszerannyi te­jet fejnek tehenenként, mint tavaly. Az öreg Kiss Vén Lajost ezért tüntették ki. Petrocziné még a múlt évben baromfigon­dozó lett, s eredményeiért mél­tán viseli kitüntetését. Ami nagy szó — a libákat és pulyká­kat mind felnevelte és a cso­port csirkéiből is csak egy-két százalék hullott el. Es így tovább sorolja, meséli a csoport vál­ságos idejének történetét. Hát őt miért tüntették ki — kérde­zem az elnököt. 1%/K unkámról nem beszélhe­­tek vajmi sokat — szól, de többet se mond magáról. — Hát beszéljen a csoportról, eredményeikről — biztatom.. Rámnéz, látom erről már szí­vesebben fog szót, amit mond, annak ugyancsak sok köze van a három, s közte a maga kitün­tetéséhez. — A kilépések után újra kezd­tünk fejlődni. S ma már 394. holdon 59 taggal gazdálkodunk. Sőt örömmel mondhatom, Ré­céiről és Tázlárról is jelentke­zett hozzánk belépő, na meg magából a faluból is. Csupán az a baj, hogy akik tavaly kilép­tek, most rostéinak visszamenni. — Jtt megjegyzem, ahogy ké­sőbb tapasztaltam, ebben va­lamelyest maga a jelenlegi tag­ság is ludas. Főképp az asszo­nyoknak rossz a viszonyuk a szövetkezetből kilépettekkel, meg az egyéni gazdákkal. — Négy éve, amióta megala­kult a csoport, többszöri újjá vá­lasztással én vagyok az elnök — folytatja Molnár elvtárs. Majd szünetet tart s újra kezdi. — A tavalyi év volt a legnehe­zebb. Rosszul vágott be min­den, mert a széthúzó tagság nem dolgozott. — A sok mon­danivalótól lendületbe jön s csak győzzem leírni, megjegyezni, amit mond. Szavai nyomán szinte kép alakul előttem arról p. küzdelemről, amelyben sike­rült a csoportnak a nagyüzemi gazdálkodás fölényét bebizonyí­tani az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal szemben. Ez a fö­lény hűen tükröződik a csoport tagsága életszínvonalának emel­kedésében. /£ ugusztus 1-ig minden munkaegységre 8 forint előleget osztottak. Mint értesül­tem, a napokban pedig újabb 8 forintot kapnak a tagok. De sikereikről legszebben az a szám beszél, amely jelenleg már biz­tosnak mondható: egy munka­egység értéke a zárszámadáskor minimum 54 forint lesz, s ez a? alábbiakból tevődik össze: 22 forint készpénz, termény­ben pedig 3 kiló búza, 5 kiló kukorica, 1 kiló 30 deka árpa, 20 deka zab, 2 kiló burgonya, 1 kiló hagyma, féldeci olaj, 12 deka cukor, stb. Ennyit számol­nak nagyjából egy munkaegy­ségre. Hogy ez mit jelent az egyes tagoknak, augusztus 1-ig, arról tanúskodjanak az alábbi példák: Jenei József családja 827 munkaegység 44.658 forinttal. Petrócziék 740 munkaegység, 39.960 forint. Kiss Vén Lajos és neje 520 munkaegység, 28.080 forint. A z elnök és felesége 550 munkaegység, 29.700 fo­rint és még sorolhatnám to­vább, de elég, ha annyit fűzök hozzá: aki becsületesen dolgo­zik, annak nem kell félnie a holnaptól. Azt azonban meg kell írni, hogy a fenti eredmények csak részei az egésznek, mert a tagság nem pihen. Sok idő, sok tennivaló, így sok munkaegység­­szerzési lehetőség van még hát­ra a zárszámadásig. Talán nem mondok nagyot, ha azt állí­tom, hogy Jeneiék munkaegy­ség mennyisége forintra átszá­molva eléri majd az 55—60 ez­ret! Petrócziéknak is biztos meglesz a 45—46.000 forint, s ha­sonló mértékben fog emelkedni a többi szorgalmas tagé is. Nem is pihen meg a csoportban senki, mert amellett, hogy sa­ját vagyonukat növelik — ér­zik, látják, hallják, hogy a2 egyéniek nagy figyelemmel é: bíráló szemmel nézik továbbrc és a csoportot. Lehetne róla regényt írni, de röviden ez volt az öregcserlői Béke tsz próbatétele s ered­ménye: virágzó gazdaság, 54 fo­rintos munkaegység, három kitüntetés, új és visszalépő ta­gok, na meg ami még csak ez­után fog jönni sikerben, gazda­ságban. WM a valaki megkérdezné ■*-* tőlük, hogyan is ér­ték el ezeket a szép eredménye­ket? Nehéz, sok küzdelem s igen rövid idő alatt hogyan for­dítottak ilyen nagyot a sorsu­kon, biztos azt felelnék rá: — Megy ez mindenhol, csak akarni kell, keményen akarni! . S. G.

Next

/
Thumbnails
Contents