Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-04 / 209. szám
JFJMupj/ iBp^in MEG rsEMMBEEk IX. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM /fra SO fillér 1954 SZEPT. 4. SZOMBAT A MAI SZAMBAIN Ami kimaradt Csanádi elvtárs beszámolójából. — Vita a tanácstörvény tervezetéről. — Mi gátolja az olcsóbb termelést, a takarékos gazdálkodást az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban. — Az öregcsertői Béke tsz próbatétele. — Hogyan látják el a nagykereskedelmi vállalatok a földművesszövetkezeteket. — Az 1954. évi borbegyüjtés lebonyolítása. — Hírek. v___________J A párizsi döntés Drámai gyorsasággal, szinte a tragédiák légkörét idézve, követték egymást az európai politikában azok az események, melyek ma és tegnap az elmúlt hetek egymástkövető napjaiban megdobogtatták a békéért harcoló népek minden tagjának szivét. A sajtótájékoztatók röviden így fogalmazták meg a drámai esemanyek végső szakaszát, csúcspontját; 1954 augusztus 30-án 21 óra 15 perckor a francia nemzetgyűlés szavazott afölött, hogy levegye napirendről az »európai védelmi közösjég« ratifikálásának ügyét. A képviselők többsége szavazatával úgy döntött, hogy az »európai védelmi közösség« elfogadásával a francia nemzetgyűlés nem kíván tovább foglalkozni. Mindannyian, akiket nem hagy közömbösen a nemzetközi politika, nagyon jól tudjuk, hogy az. »európai védelmi közösség« elnevezése mögött az új háború réme rejtőzködik. Mert ugyan kitől kell megvédeni Európa békéjét? Vájjon attól a 400- millió békeszerető embertől-e, aki, amikor az első jelét látta a békét veszélyeztető orvtámadásoknak, nyitott szemmel és egy akarattal állott békés csatarendbe i béke védelmében. Nyilvánvalóan nem az atomerőt békés célokra felhasználó Szovjetunió, az atomfegyver eltiltását egyemberként követelő szovjet nép, vagy a béke politikájával egyetértő bármelyik nép, vagy népcsoport veszélyezteti a békét. — Vagy talán a békés népek ellen akarják felhasználni azt a bizonyos, — most a francia nemzetgyűlés ülésén halálraítélt, — úgynevezett »európai védelmi közösség«-et? Megtanultuk már, hogy az »európai védelmi közösség« cukros ' máza mögött nagyon is egyértelmű és világos célkitűzések állanak. Olyan célkitűzések, amelyek a válságtól fenyegetett tőkés nagyhatalmak egyikének, vagy másikának érdekét szolgálják. A fegyvergyárosok Amerikában lázasan kutatják a világ tájait, hol lehetne piacot találni tankjaik, ágyúik, hidrogénbombáik számára. És ha véletlenül a népeknek nem volt kedvük háborúba bocsátkozni, felbérelt cinkosokkal, mindenre elszánt politikai kalandorokkal, vagy koholt vádak alapján igyekeztek háborús tűzfészkeket létrehozni, hogy az amerikai nagybácsi talányos mosolyával átnyújthassák a háborúzó feléknek a szokásos ajándékot, a nagy jövedelmet hozó, de halált osztó hadfelszerelést. A francia képviselők igen vegyes összetéte1” társaságában szinte szokatlan ez az egyetértés az »európai védelmi közösség« parlamenti jóváhagyásának elodázása kérdésében. Talán Franciaországban nincsenek profitra éhes nagytőkések? Talán a francia burzsoázia hirtelen valami csoda folytán békeangyalok seregévé változott volna? Nem, erről szó sines. A! francia burzsoázia egy része, élén egy sor levitézlett miniszterelnökkel és gyárossal, görcsösen ragaszkodott az »európai védelmi közösség«-hez való csatlakozáshoz. Ha a párizsi döntés indítóokait elemezni próbáljuk, most közvetlenül az események után, elsősorban egy tényt kell figyelembe vennünk. Azt, hogy még a francia polgári politikusok, a nép irányába eltompult dobhártyáját is megrezegtette az a régóta hangzó népi követelés, amelyik azt mondja félreérthetetlenül és kitartóan: tiltakozunk minden olyan támadó szándékú terv, vagy csoportosulás ellen, amely egy esetleges háborús konfliktusra vezethet, mert ez ellenkezik a francia nép nemzeti érdekeivel, mégha nevében »védelmi közösségnek« nevezi is magát. A francia nép nem akar »védelmi közösségbe« lépni a feltámasztott nácizmus rémével. A német miljtarizmus katonacsizmájának dobogását gyűlölettel hallották a francia hazafiak Párizs utcáin és terein. A náci katonabandák vérengzései ellen annakidején hatalmas népi erők támadtak és egyesültek. És táborukban csatasorba állították a hős szovjet partizánok méltó testvéreit, kik aranybetűkkel írták be nevüket a francia történelembe. A francia nép szívesen nyújt baráti kezet a derék cs építő, a demokrácia erőit fejlesztő, egységes német népnek. A francia nemzetgyűlés ülése előtt elhangzott népi döntés eredményeként könyvelhető el elsősorban az »európai védelmi közösség« ratifikálásának elodázása. Ennek a harcnak az élén a francia nép legjobbjai, a francia kommunisták állnak, akik a nép igazi érdekeit képviselő akcióprogrammot hangsúlyozzák s nemzeti érdekeken alapuló külpolitikát követelnek. A teljes szuverénitás, a más népek megbecsülése politikáját, melynek egyik legfőbb programmpontja: barátság a szovjet néppel, barátság és alkotó együttműködés a világ minden békeszerető népével, köztük a mi népünkkel is. Az amerikai imperialisták és csatlósaik, tehát vereséget szenvedtek — ki tudja, hányadikat már, mióta újabb háború terveit forgatják fejükben. Meghiúsultak terveik, hogy »megbízható«, náci tábornokok vezetésével sorakoztassák a háború erői mellé Nyugat-Európa népeit, köztük a francia népet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Világos és érthető az az út, amely az »európai védelmi közösség« szégyenletes rendszerének bukása után az igazi kibontakozást jelentő európai kollektív biztonság eszméjéhez vezet. Ennek az eszmének hívei vagyunk mi magyarok, ez a? érdeke Európa minden népének. V ersenyben az őszi munkák határidőre való befejezéséért Megyénk területén már mindenütt javában folyik az őszi vetőszántás. Állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben traktorok kemény vasa hasítja a földet, egyéni parasztgazdaságainkban pedig többnyire igaerővel szánt dolgozó parasztságunk. Nagy munka ez — és nagy figyelmet érdemel. Szerkesztőségünkhöz beérkezett levelek többsége is az őszi vetőszántások és vetési munkákkal foglalkozik. Nem csoda, hisz nemcsak parasztságunk, hanem egész dolgozó népünknek érdeke, hogy az idei őszi alapos munka után fáradságukat jövőre bő termés koronázza. A jó eredményért folytatott harc egy-egy kis mozaikját mutatják az alábbi írások, melyek az elmúlt napokban szerkesztőségünkbe érkeztek. gozóknak minden munkafeltételt biztosítunk és minden téren gondoskodunk róluk, — továbbá a munkák átvételénél fontos feladatunk az ellenőrzés megjavítása. Gazdaságunkban több mint 390 hold várja a vetőmagot. Eddig a csávázott és minőségileg ellenőrzött vetőmagból több, mint 100 holdat vetettünk el. (Kónya Lajos, városföldi állami gazdaság ÜB-elnöke.) A talaj minősegének javításával a jövőévi jó termésért . A páhi Alkotmány termelőszövetkezet idejében végzett minden nyári munkával. A gabonák betakarítását gyors ütemben követte a cséplés, a tarlóhántás, melyet a minisztertanács rendeletének megfelelően végeztek el. így amikor a íelhántott tarlón a gyomok újra kezdtek kikelni, mái- a vetőszántás is megindulhatott. A csoport tagjai úgy tervezik és főképpen úgy szervezik meg munkájukat, hogy a vetéseket az előírt határidő előtt befejezhessék. A csoport már eddig 50 hold rozs vetésével végzett, amely egy-két nap alatt 25—30 holddal szaporodik, mivel egy újabb tábla felszántása közeledik befejezéshez. Az a talaj, amely tápanyagokban sovány, azt már le is trágyázták, hogy ezáltal biztosítsák ezeken a gyengébb területeken is a jobb termést. A termelőszövetkezet sokkal jobban, szervezettebben dolgozik, mint bármikor. Ennek az a titka, hogy a helyes vezetés mellett a csoport elfogadja a szakemberek tanácsát és meg is valósítja azokat. (Nyúl István, körzeti agronómus.) Célunk; a minőségi munka Gazdaságunk — a városföldi állami gazdaság — területén versenyt indítottunk az őszi munkák gyors elvégzése érdekében. A legnagyobb munka most a talajelőkészítés, továbbá a vetőmag csiraképcsségének felülvizsgálása, mivel idei gabonaféléink csíraképessége nem minden téren kielégítő. Ezért kell fokozottan ügyelnünk arra, hogy a helyes csíraképességű vetőmag megválasztásával elérjük, hogy ne pocsékoljunk feleslegesen vetőmagot. Célunk az, hogy minden munkát jó minőségben végezzünk el. E célkitűzésünket csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a dol-150 hold őszivetés a Kiskunhalasi járásban A’kedvező időjárás igen alkalmas arra, hogy a már megkezdett őszi vetéseinket időben és jó minőségben fejezhessük be, Ebben a munkában járásunk területén termelőszövetkezeteink mutatnak példát, A kiskunhalasi Vörös Szikra termelőszövetkezet 23 hold takarmánykeveréket, továbbá 10 hold ösziárpát keresztsorosan elvetett. — Ugyancsak szép eredmények vannak a rémi Kilián György termelőszövetkezetben, ahol már több, mint 30 hold rozsot elvetettek. Az egyéni dolgozó parasztok körében is megindult a munka. Balotaszálláson eddig több, mint 25 hold rozsot vetettek egyéniek. A járásban eddig összesen 150 kataszteri holdon került, földbe a vetőmag. (Vida Simon, járási főagronómus.) Vlczkó József brigádja felkészült az őszi munka sikeres elvégzésére LÁTOGATÁSUNKKOR töprengve, gondolatokba mélyedve találjuk Viczkó Józsefet, a bácsboikodi Vörös Csillag brigádvezetőjét. Brigádjának, a Kossuthnak őszi munkatervét állítja össze. Elkészült ugyan, de van még rajta mit csiszolni, javítani, tökéletesíteni, hogy az őszi munka sikere záloga legyen a jövőévi többtermésre való igyekezetnek. — Az elmúlt, év tapasztalataiból is volt mit okulni, tanulni. Legelőször is a terméseredmények elérését fékező helytelen vetésforgó. Térképet tereget ki, a Kossuth brigádterületét. A meghúzott vonalak menetéből magyarázza: — Itt, ahol az idén búzát és árpát termeltünk, most kukoricát fogunk vetni. Ezen a területen hüvelyeseket, takarmányféleséget, cukorrépát termeltünk. Ide kerül az idén a búzavetés. Ahol az idén árpa termett, ott ebben a gazdasági évben burgonyát, cukorrépát termesztünk. juk a brigádterület trágyázását, 150 holdon istállótrágyázást végzünk búzaszántás alá. A tavaszi fej trágyázást sem fogjuk elmulasztani. Ha jól fognak telelni gabonáink, úgy csak a gyengébbnek mutatkozó részeken fogjuk nagyobb mértékben alkalmazni. A vetőmagot Lirrkhart-féle kosaras eljárással csávázzuk. Nem mulasztjuk el a csíraképesség megállapítását sem. Az idén búzából 6 és negyed mázsa termésátlagot értünk el. A helyesen alkalmazott vetésforgó és a trágyázás jövőre 10 mázsára fogja emelni eredményeinket. Viczkó József brigádvezető már beosztotta munkacsapatainak tagjait is. A munkacsapatokban ott vannak a szövetkezet kommunistái mellett a vezetőség tagjai is. Már kiosztotta az egyes munkacsapatok területeit, most folyik a munkacsapatokon belül az egyénekre való felbontás. — A BRIGÁD két újítást fog alkalmazni a terméseredmények növelésére. Az ősziárpa vetésé* vei egyidejűleg holdanként 80 kg. szuperfoszfátot fogunk adni a vetésterületnek. Ezzel egymagában 1—1 és fél mázsa terméstöbbletre tehetünk majd szert, A másik újítás még csak kísérlet lesz. Az őszibúza sűrített vetését próbáljuk ki a brigád egyik kísérleti parcelláján. A sűrített, vetés azt jelenti, hogy a vetést 6 centiméteres sortávolságban végezzük. Ha a brigád kísérlete beválik, úgy a következő években a sűrített vetést is alkalmaz'ni fogjuk a. terméseredmények további növelésére — újságolja nekünk Viczkó József. Viczkó József brigádja felkészült, az őszi munka sikeres és időben való elvégzésére. Brigádértekezleten már megbeszélték tennivalóikat. Itt született meg az az elhatározás, hogy versenyre hívják a Vörös Csillag tsz többi brigádját: az őszi kalászosok október 21-ig történő elvetésére. Ceruzájával vékony vonalakkal árnyékolja azt a részt, ahol a gépállomás gépei most végzik az őszi vetőszántást. Már végeztek az egyszeri szántással, most halad másodszor. A brigádtervek között szerepel az őszi takarmánykeverék szeptember 6, az ösziárpa szeptember 3-ára való elvetése. —■ AZ IDÉN tovább folytat-Magas jövedelmet biztosít az állattenyésztés A BAJAI VÖRÖS FÉNY termelőszövetkezetben kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben. A (ermelöcsoportnak 40 darab berkshire? anyakocája van. Egyszeri fialtatással az előhasú süldőknél 6.5 malac, a* idősebb anyakocáknál 8.5 malac volt a fialási átlag. A sertésállomány 100.000 forintot jövedelmezett eddig a tsz-nek. Ebből előlegként 14 forintot fizettek ki munkaegységenként.
