Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

Drága hazánkat erősíti, a békét védi,aki békekölcsönt jegyez

Jássszenílásxlón a lakosság minden rétege jegyez

A tanácstitkár irodájában állandó forgalom van. Sokan keresik Berta Józsefet, ki tudná felsorolni, milyen sokféle ügyben. Élet, — lüktető élet pereg ebben a kis szobában! Egy iparos ember, aki javítást vállalt — érdeklődik: mikorra kaphatja meg pénzét:

— Mert nősül a fiam két hét múlva — újságolja, — s ilyenkor nem lehet eléggé ellátni pénzzel.

— Meglesz, — addigra meglesz — nyugtatja meg Berta elvtárs. — Még ma lehívom az öszszeget.

Aztán újabb ügyfél érkezik: egy jegyzésgyüjtő. Lerakja a papírokat, lassan átlapozzák őket:

Termelőszövetkezeti tagok, egyéniek neve egymás után kerül sorra, s megszületik az elsőnapi végeredmény: 8600 forint. Ez még nem nagy összeg — mindössze alig 60 falubeli jegyezte. Elsőnek jegyeztek a legpéldamutatóbbak: Kiss Ferenc egyéni gazda. ifj. Vajda Rudolf, Olajos László, Fekete Pál, termelőszövetkezeti tagok.

Jászszentlászló nem nagy község, — de kisiparosokban nem szegénykedik. A község több, mint 20 kisiparosa jórészt a kormányprogramm óta kapta meg iparengedélyét. Munkájukkal közvetlenül járulhatnak hozzá a lakosság szükségleteinek legszélesebbkörű kielégítéséhez. Soha nem érezték jobban, hogy munkájuk mennyire fontos az egész nép jóléte szempontjából. A község kisiparosainak nagy része — 14-en, — már első napon' lejegyeztek. Elsőnek jegyzett Rigó Imre szűcs, 200 forintot.

A kommunisták példamutatása a jegyzés során is megnyilvánult. Id. Takács János, a Lenin termelőszövetkezet párttitkára, 200 forintot jegyzett. Seres József községi párttitkár 300 forintot.

Herczeg Flórián már nem fiatal ember — nyugdíjas. 200 forintot jegyzett.

— Az állam nem feledkezett meg rólunk — nyugdíjasokról sem. Messzemenő gondoskodása gondtalanabb öregséget, biztos megélhetést, nagy biztonságot nyújt. Úgy érzem, most rajtam a sor, hogy teljesítsem hazafias kötelességem, mely mindannyiunk jólétét szolgálja majd.

Még nincs vége a sornak. A jegyzésgyüjtő és a VB-titkár még tovább olvassák a neveket. Felesleges volna itt mind felsorolni — már az eddigiekből is láthatjuk: Jászszentlászló dolgozói egy szívvel-lélekkel csatlakoztak az egész nép jólétét szolgáló államkölcsön jegyzéshez.

Palik Kálmánné jegyzése

A kiskunmaisai Alkotmány termelőszövetkezet tagjai csütörtökön reggel röpgyűlésre gyülekeztek a Gyöngyösi-féle tanyán. Már legtöbbjük előzőleg olvasta a békekölcsönjegyzésről szóló felhívást, vagy hallott róla.

Mindnyájan figyelemmel hallgatták Tóth Sándorné párttitkár bevezető szavait.

— Csoportunk már eddig is sok segítséget kapott az államtól. Nemsokára ismét kapunk 20 darabból álló cornwall-sertéstörzset..,

Nem is kellett sok beszéd, hiszen valamenynyien a saját életükön tapasztalják, hogy eddig is gyümölcsöztek a jegyzett forintok. Kevés szó hangzott a tsz-tagok ajkáról is. Csak néhány mondat, hogy ki, mennyit jegyez és máris sercegett a papíron a párttitkárnő ceruzája. Az elnök, Sári István 300 forintot jegyzett, Tóth Sándorné 100-at. Patik Kálmánné, egy 69 éves egyedülálló öreg néni — a tsz egyik alapító tagja — következett.

— Írja csak be, Tóthné a 300 forintot.

Nagyot néz a párttitkárnő.

Patik Kálmánné visszanéz és mondja: — Tízszerannyit adnék, ha módom volna. Én tudom, hogy hova kerülnek a forintjaim. Éppen nemrég hallottam, hogy a szülőotthont kétszeresére bővítik. A gépállomásunk is egyre fejlődik. Száz erőgépesre akarják kibővíteni. A gépállomás pedig a termelőszövetkezetünket segíti, ha több gépe van, jobban tud segíteni.

Kissé meghatódott egy pillanatra, szinte elakad a hangja. *

— A demokráciában váltam én megbecsült emberré. Sehol sem lenne ilyen jó módom, mint a terrpelőszövetkezetben van. Ezért is jegyeztem én ennyit — mondta egyszerű szavakkal.

Tiszteletteljes csend támadt néhány pillanatig, majd folytatódott a jegyzés. Egymásután kerültek a nevek a fehér papírlapra. Rövid idő alatt a jelenlévő 20 tag mind lejegyzett.

A röpgyűlés után azonnal munkához kezdtek a tagok. Sürget a sok feladat, az őszi munkák. Már javában folyt a napraforgószedés, mikor a délutáni órákban úttörők kígyóztak Patikné lakása felé. Dallal köszöntötték hazafias tettéért.

Népnevelőink segítségére

A nők helyzete a múltban és ma

A békekölcsönjegyzés első napján Kiskunmajsán 67 éves, dereshajú asszony remegő kézzel, ákom-bákom írással 300 forintot írt a jegyzés-gyüjtőívre, özv. Bálint Kálmánné a jegyzéskor kijelentette, mélységesen akarja a békét. Az Alkotmány termelőszövetkezetben éli munkáséletének boldog, öregkori napjait.

A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban Dudó Mihályné brigádjának minden tagja 200— 200 forintot jegyzett. Szabó Péterné 12 családos munkásnő 600 forintos keresetéből 100 forintot kölcsönöz az államnak. Hasonlóképp cselekedett özv. Farkas Jánosné, Maras Andrásáé, Rédei Julia. -■

A Kinizsi Konzervgyárban a múltban is dolgoztak nők. De az a munka, melyet akkor többségüknek végezniük kellett, sokkal inkább volt fél-állati robotnak, mintsem emberi munkának nevezhető. Ha felütjük az Országos Ellenőr c. újság 1906 július 22-i számát, akkor abban a következőket olvashatjuk: »..itt szomorúak az állapotok. A Platter-gyárban nagy a nőkínzás! Dolgoztatnak velünk, mint egy állattal, este 9—10 óráig. A napi bér 25—30 krajcár. 15-én, vagy elsején különböző büntetések fejében ebből is lefog az igazgató. A túlterhelő dologtól vézna a testünk. Előfordult már az is, hogy egy nőmunkatársunk 14 napi munkájáért 2 koronát kapott, a többit az igazgató büntetésből levonta. A felügyelőnek pedig ki van adva, hogy üthet bennünket!

Íme ez a szegénynek a sorsa. De még nincs megírva minden. Még sok van hátra abból, amit az igazgatótól és egyes megbízottjaitól kell elszenvedni.«

Ezek az idézetek a konzervgyári munkásnők nyílt leveléből valók, amelyet az újság közölt, hogy felhívja a munkásnők nyomorára a figyelmet.

Ma • az asszony munkája, —* éppen úgy, mint a férfiaké —> szabad és öntudatos tevékenység, »becsület és dicsőség dőlga.« Magyarországon minden pálya megnyílt az asszonyok előtt. A nők ugyanolyan megbecsült tagjai a társadalomnak* mint a férfiak. Ha valaki meglátogatja a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárat, Platter János munkásnyúzó gyáros volt üzemét, akkor megállapíthatja, hogy az egész gyártási menetért Szél Pál Antalné felelős, aki egyszerű munkáslányként kezdett a gyárban dolgozni. Boros Erzsébet is fizikai munkásként dolgozott még pár évvel azelőtt. Ma pedig vezeti a munkaügyi osztályt;

De nézzük meg, milyen ma a kisgyermekes anyák helyzete az üzemben. Nemrég készült el 800.000 forintos költséggel az új bölcsőde. Ebben a dolgozó aszszonyok kis apróságai a leggondosabb ápolásban részesülnek.

A múltban az asszonyok ládákon ülve fogyasztották el sovány, hideg ebédjüket. Ma terített asztalon szolgálják fel az ebédet, amelyet minden dolgozó 3 forintos áron kaphat. Minden dolgozó munkaruhát kap. A legtöbb helyen fehér köpenyben és fehér fej kendőben dolgoznak az asszonyok, lányok a munkaasztalok mellett. Hetente váltják a védőruházatot...

Már ez a példa is bizonyítja* hogy asszonyaink helyzete igen megváltozott. Ezért örömmel és lelkesedéssel fogadták a minisztertanács felhívását és munkájukkal és békekölcsönjegyzéssel védik hazájukat, forintjaikkal küzdenek az or- I szág felvirágzásáért, a békéért.

A Népköztársaság nevében...

it évi idénre ítélték Ozagány hí Jenő zsanaeresztői Mákot

TIZENEGY órán át tárgyalta a kiskunhalasi járásbíróság büntetőtanácsa a hírhedt Czagány-ügyet. Hatoldalas vádirat fekszik az elnök előtt s az ügyészi jelentés soraiból bonyolult, határtalan raffinériával elkövetett bűncselekmény képe bontakozik ki. '

A vádlottak padján Czagány M. Jenő zsanaeresztői kulák. A felszabadulás előtt 112 holdja volt, ma is 98 holdon gazdálkodik. Sunyin, alázatosan görnyed, mint aki kettőig sem tud számolni. Mellette ül volt cselédje: Ruskó Benőné. S a termet zsúfolásig tölti a tanúk serege, akik egyrészének szintén a vádlottak padján lenne a helye bűnrészesség és hamis tanúzás miatt. Elsősorban odaillik apósa; Dr. Halász D. Sándor, ez a hajlongó, »kéremszépenező« úribirtokos. Nem titkolt méltósággal hangsúlyozza személyi adatai sorolásakor, hogy »volt főjegyző, büntetőbíró és polgármester«, fölényesen próbálja »oktatni« a bíróság elnökét a jogi szabályokra, ö volt az értelmi szerző és elsőszámú segítő, veje bűncselekmény-sorozatában.

Mit követett el Czagány M. Jenő?

Többrendbeli okirathamisítást, sikkasztást, közellátási bűntettet, az állam folytatólagos megkárosítását.

ÁLLAMPOLGÁRI kötelezettségét évek óta nem teljesíti. 65 ezer forint adótartozásának behajtására ezév nyarán zálogolták jószágait; Erre kilenc egyforma írással — dr. Halász D. Sándor kezeírásával — készített kérvény futott be a járási tanácshoz, amelyekben kisparaszcselekménv első szála s lassan fény derült az évek óta szőtt fondorlatokra. Czagány mesteri ügyességgel, hamis járlatok segítségével átjátszotta állatait volt cselédjei: a környékbeli kisparasztok, bérlők nevére, jórészt azok tudta és beleegyezése nélkül, hogy megakadályozza adótartozásának behajtását. Amúgy »mellesleg« pedig a múlt év őszén kukoricatermése jórészét rejtette el bérlőinél a beadás elől.

Filmszalagra kívánkozott ez a tárgyalás. Czagány és .apósa még ott, a vádirat mázsás bizonyítékai, a terhelő tanúvallomások kereszttüzében is konokul hazudnak, tagadnak, próbálják felismerhetetlenné bogozni bűnösségük szálait. Nincs az a tintahal, amely váladékával zavarosabbá festené a tengert, mint ahogyan ez a két ember igyekszik félrevezetni a bíróságot.

CZAGÁNYRA és dr. Halászra kár sok szót vesztegetni. Könyörtelen, minden hájjal megkent, a rendszert és a dolgozókat határtalanul gyűlölő osztályellenség mindkettő. Fordítsuk a fényszórót inkább azokra, akik félrevezetve, megtévesztve — és tegyük hozzá: megfélemlítve — maguk is részeseivé váltak az ügynek. Czagány a fél zsanai tanyavilágot belerántotta aljas üzelmeibe, kit így, kit amúgy.

Ruskó Benőnéről, a másodrendű vádlottról meg lehetne formázni a kulák hűséges szekértolójának szobrát. Hamis tanúzásra való rábírás vádjával ül Czagány mellett. Körömszakadtig védi még a tárgyaláson is gazdáját; a »Czagány urat«, akit ő »becsületes, tisztességes embernek*« tart. Esett, munkáátallja iszákosnak kikiáltani, hogy bebizonyítsa: beszámíthatatlan állapotban tette terhelő vallomását a gazda eilen. Saját fiával szemben védi makacsul a kulák érdekeit. Az éjszaka sötétjében lopózott el a tanuk lakására rábírni őket: állítsák azt, hogy a jószágok valóban az övék. Mit »hálál meg« Ruskóné ezzel a viselkedésével Czagánynak? Azt, hogy tizennégy éven keresztül zsákmányolta őket kénye-kedve szerint, mint cselédeit? Milyen jellemző Czagánynak az a mondata, amelylyel az elnök kérdésére felel: mit dolgoztak nála Ruskóék? »Amire tudtam eket használni, az apróbb gyerekeket pásztornak, később eke mellé...« Igen egyszerű használati tárgy volt a kuláknak a cseléd; amennyi hasznot hajtott, annyit ért. S mi volt a fizetség? »Egy öltöny ruha, egy bárány, vagy egy malac volt az évi bérem« — vallja ifjabb Ruskó Benő. »Tehenet és kiházasítást ígért a gazda, de nem kaptam semmit« — mondja Ruskó Mária. »Sokszor megvert a Czagány. ..« pironkodik a tizenötéves Pista. S Fmgány ma is olyan szemérmetlenül zsákmányolja két bérlőjét: Ruskóékat és Vassékat, mint cselédkorukban. Névlegesen felesbérletben művelik földjét, a valóságban a termés kétharmada az övé és egy harmadon osztozik a két család, tehát csak hatodrész egyiké, másiké...

FELSORAKOZNAK a tanúk. Itt van Czirok József, Ruskónénak első férjétől való fia. Dr. Halász cselédje volt, bérét soha nem kapta rendesen. Amikor követelte, azt a választ kapta: »Volt már nekem ilyen majommal dolgom.« Czagány, a vő gálánsán apósa segítségére sietett Annak 1800 forintos tartozása fejében adott Cziroknak egy tehenet, nevére is íratta. 1952-bén a takarmányínség idején Czirok istállózásra adta Czagányhoz tehenét. A kulák ezt az állatot elsikkasztva felajánlotta Demt János bognárjának s amikor azl

nem fogadta el, újabb hamis járlattal átruházta mostmár egy másik Czirok névre.

Szú nem rág a korhadt fában olyan tekervényes járatot, mint amilyen utakon Czagány Jenő mesterkedett. Rékasiék nevére bivalyokat, Pipicz Istvánra két szarvasmarhát, a Ruskó-gyerekek nevére birkákat íratott tudtuk nélkül. S amikor kiderültek a dolgok: megfenyegette őket: »Mostmár hallgassatok, ha firtatjátok, ti kerültök bajba, mint orgazdák.« Ezzel tartotta sakkban egészen letartóztatásáig az üzelmeibe bemártottak sorát.

Még saját unokaöccsét is megkárosította. Annak tinóját saját nevére szóló járlattal beszállította húsbeadásba, saját nevelésű tinója pedig Czagány Lajos rokona nevén szerepel. Áz unokaöccs a kérdéses tinót még nem is látta. Czagány Jenő azt állítja; nincs is hozzá jussa, mert a beadott tinó ellenértékét ő kifizette Lajos szüleinek, — ebből azonban Semmi sem igaz.

MÁR DÉLUTÁNBA hajlik az idő, de még újabb és újabb tanukat szólít be vallomásra a fegyőr. Kovács B. Antal, Rékasiné szemébe mondják Ruskónénak: igenis járt náluk, hamis tanúzásra kérve őket Czagány érdekében. Czagány már összeesuklik, Halász D. Sándor islehorgasztott fejjel bújik a tanuk padján sarokba; nem sikerült a hazudozásokkal megölni az igazságot.

Az ügyész keményen csengő hangon a félrevezetett dolgozó parasztok nevében is a törvény teljes szigorának alkalmazását kéri a vádlottal szemben. S tágranyílt szemmel hallgatják az ítéletet a tárgyalóteremben karéjba sereglett tanuk:

Czagány M. Jenőt 5 évi börtönre, 5000 forint pénzbüntetésre, vagyonából 10.000 forint érték elkobzására és. a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltására ítélik.

Ruskó Benőné büntetése 8 havi börtön és 600 forint pénzbüntetés. De a bíróság tekintetbe vette, hogy nyolcgyermekes családanya s börtönbüntetését három évre felfüggesztette.

A CZAGÁNY-UG ífBÖL a tanulságok sorozatát vonhatjuk le, Czagány M. Jenő képében ismét bebizonyította a kulák. az osztályellenség, hogy mire képes. Az a tény pedig, hogy egy ember így tudott sakkban tartani olyanokat, akiket éveken át kizsákmányolt, arra mutat: sok tennivalója van még a mi pártszervezeteinknek a politikai nevelőmunka terén .— éppen a zsanaihoz hasonló tanyavllágban. A hamisított járlatok serege azt a tanácsi adminisztrációt vádolja, amelyet ilyen ügyesen felhasználhat a kulák saját érdekében a köz megkárosítására.

Az államháztartásból kivont 65 ezer forintos adótartozásról is sokat lehet beszélni, — éppen most, a békekölcsönjegyzés napjaiban. Mire fordítja államunk az adót, a kölcsönbe adott forintokat? A nép javáid, az ország építésére. Ezekből a forintokból létesült bekötőút a zsanaeresztői homoktengerbe, épültek fel a tanyaközpont házai, kap olcsó műtrágyát, több gépet a zsanai dolgozó paraszt. De beszéljünk konkrétan. A zsanaiak régóta szeretnének egy kultúrházat, de méginkább egy orvoái rendelőt a községbe. Czagány M, Jenő 65.000 forintjából igencsak kitellett volna egyik, vagy másik. Belátják-e tehát: mennyire saját érdekeik ellen cselekedtek azok, akik a Czagány-ügyben akár félrevezetésből, akár tudatosan a kulák tizeiméit leplezték? Az állam, amelyet Czagány M. Jenő megkárosított, — személyszerint ők! Az idős Ruskó, aki asztmájával kénytelen 15 kilométert gyalogolni halasi orvoshoz, Vassné és a többiek*, akik örömmel töltenék a téli estéket a kultúrház előadásain, szívesén adnák gyerekeiket óvodába, j a

Gáspár Klára.

tok igazolják, hogy a Czaganytanyán talált jószágok az övék.

Ekkor- gombolyodótt le a bűn- ban'megnyomorodott férjét nem