Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-26 / 228. szám
I Lapunk olvasóinak már volt alkalma megismerkedni e történetünk hősével: Keresztes Jánossal,' a lajosmizsei Sallai termelőszövetkezet tagjával. — Mikor legutóbb írtunk róla — ez még kora tavasszal volt — egyenes jellemű, szorgalmas, volt középparaszt tsz-tagot mutattunk be, aki felvette a harcot a termelőszövetkezet vagyonáért azokkal szemben, akik hanyagok voltak, vagy könnyű úton szerzett pénzből akartak megélni. Ha visszaemlékezünk az akkori történetre, nem beszélhetünk sikeres befejezésről. Keresztes János egyszercsak minden marasztalás, minden beszéd ellenére beadta kilépési kérelmét. Hogy ezután mi történt, j arról most szeretnénk számot adni. A jelenlegi történet egy része még . az előbbibe nyúlik vissza. — Te, János, — hajolt még óizalmasabban a töprengő ember felé a K. Nagy-család egyik tagja —, ha rám hallgatsz, kilépsz! Látod, mi eljöttünk, oszt most nincs kit marni, — téged piszkálnak. Ő azonban nem szólt, csak hallgatott. Arra gondolt, hogy K. Nagyék nem is azért jötek el, mert nem volt kedvük mvább a csoportban dolgozni, hanem hát a tagság maga zárta ki őket. Azt is tudta nagyon jól Keresztes János, hogy miért! — Sehogyan sem akarta hát azonosítani az ő »-esetét« a szomszédékkal. Azok világéletükben a könnyű pénzszerzéshez voltak szokva, — hát kupeckedtek. 0 meg dolgozott, látástól, vakulásig, de még sem evett annyi csirkehúst egész életében, mint ezalatt az esztendő alatt, amióta a csoportban van. Nem látta világosan, miért is barátkoznak vele most olyan nagyon K. Nagyék? Óvatos volt hát, igazi szándékából nem árult el semmit: •— Majd meglátom még — őszig van idő bőven, hisz még csak most léptünk a tavaszba. Azzal nagyhirtelen el is köszönt — úgy, hogy a szomszéd isak tátotta száját: mi üthetett ebbe a Jánosba? — No, ha nem győződött meg ma, majd megtudja holnap: mit jelent kívülállóknak, független gazdának lenni! Ezután rendre múltak a napok. Keresztes, ha átment is ritkán a szomszédékhoz, nem hozták előtte szóba a kilépés ügyét. Egyszer azonban mégis csak felkavarodott a por. Az egyik izgága, hatalmaskodni vágyó Gerőcs megütötte a fiát. Még őtet is megfenyegette, lekulákozta. Erre aztán már az a kis türelme is elfogyott, ami eddig volt. Még hogy 6 kulák, akinek soha életében nem volt több, mint amiből megélhetett! — Megyek! — fakadt ki belőle keserűen, elszántan az elhatározás. Beszélt az elnökkel, az agronómussal, a brigádvezetővel, mind marasztalták, de ő makacsul kitartott elhatározása mellett. Hamarosan beadta kilépési kérelmét, egy másik középparaszt társával; Oláh Lajossal együtt; Azért dolgoztak tovább. Szorgalmas, becsületes munkávalt telt a nyaruk. Talán több is volt ebben a munkában a puszta szorgalomnál. Keresztes János ragaszkodott a termelőszövetkezethez, mióta csak belépett, dehát sokan piszkálták, mert azelőtt középparaszt volt. 0 kilép —- őtet ne háborgassa senki. Egyszer — ez már jó a nyár derekán történt — hazafelé menet gondolkodóba esett: — De hiszen, ha kilépek és ha kellemetlenkedni akarnak, akkor sem hagynak nyugton! Gerecsékre gondolt — de már nem olyan elkeseredéssel, mint a tavaszon. Valahogy azóta elrendeződött a dolog. Ö másik majorba került, s valahogy a OL C vezetőség is lecsendesítette őket. Mindig tudta, hogy oldalán ál! az igazság, de most jól esett nagyon arra gondolni, hogy nem hagyták egyedül. — Elhamarkodtam.., — dörmögte magában, mikor otthon belépett a tanyaudvanra. Az asszony meg a fia már csak éppen őt várták. Jó vacsora volt, s míg ettek, csendesen folyt a beszélgetés a kis családban: — Apám, ma megérkeztek a cserepek is, de még nem jut minden házra — mondta a fiú. Nem kellett magyarázat — Keresztes János anélkül is tudta, hogy arról a 10 új családi házról van szó, amit államkölcsönnel most építenek a tagok. — Tíz új ház — morfondírozott magában — az egyenlő 10 új belépővel, mert a régi házakba új tagok jönnek. Tíz család ezekben a házakban most ősszel kezd itt új életet, jobbat annál, amit a magángazdálkodás kínál. Itt találkozik majd azzal a 10 családdal — ősszel — éppen, amikor 6 készül el innen. Jaj, de furcsa ez az élet, hát ő most visszamenjen abba, amit azok otthagytak?... s amire ő már nem éppen derűsen néz vissza?.:. Ezt mind magában gondolta végig, de szólni, csak enynyit szólt: — Ügy látszik, őszre már készen is lesznek azok a házak! Nem is szólt ő többet. Az asszony, meg a fia beszélgettek még egy darabig a napi munkáról. Bizsergette a fülét, a szívét, a gondolatait az a hang, ahogy az övéi a csoportról, a benti dolgokról beszélgettek. — Arra gondolt, mi lesz, ha mindez ismét megváltozik? Hirtelen eszébe jutott egyik tagtársa: a Hegedűs. Számolgatni kezdte: Van legalább 60 libája, 30 körüli pulykája, egy falka kacsája, tehene: üszője, anyakocája süldőkkel. Nem rossz a kívülállóknak sem, azoknak is enged az állam, segíti azokat is, — de, gondolta magában — melyik egyéni gazdaság az a környéken, ahol ezt meg lehetne találni. S mindez még csak mellékes jövedelem Hegedűséknél is. A fő osztalék a csoportból jön. Hegedűsnek eszeágéban sincs kilépni. Miért választaná akkor éppen ő a rosszabbat? Legközelebb mikor találkozott a brigádvezetővel, utána szólt. Gyors beszédével, de meggondoltan, kételkedve mondotta: — Tudja maga, nem kell magyaráznom, miért volt.. megbántam. A tagság előtt meg nem akarom személyesen... röstellek előhozakodni vele; de mégis maradni akarok. A brigádvezető nagy tudós az ilyesmiben. Ért azokból a szavakból Is, amit ki sem mondanak. Nem szólt hát, csak bólintott. Mégis a legközelebbi taggyűlésen öröm járta át a szívét: maga a brigádvezető szólt a tagoknak az ő szándékáról. A tagság helyeselte, semmisnek nyilvánították a kilépési nyilatkozatát. Örült mindenki, de legboldogabb Keresztes János volt. A szónokláshoz sose volt szokva, így most sem merte a hangját megmutatni, csak magában ujjongott: Itt maradok, — a csoportban. Nagyon jó érzés fogta el, hisz ő most, másodszor és véglegesen csoporttag lett. (—r—a) Népes állat- és kirakodóvásár volt Baján A BAJAI ORSZÁGOS kirakodó- és állatvásár népes volt. Állatokat nagyszámban hajtottak fel. Eladásra kínáltak 1000 lovat, 650 szarvasmarhát, 2350 sertést, 500 juhot és 90 kecskét. Árak: elsőrendű lovak (igásló) 4500—6000 forint, szarvasmarha, borjas, 7000—7500, fejőstehén 3500—5000, üsző 1200—2000, igásökör páronként 8000—9000, választási malacok párja 450— 800, süldők 550—700, anyakocák 1400—2000, juhok, tenyésztésre, darabonként 200—350, fejőskecskék 400—500 forintig; Az első rizstermés a kunpsszéri sziken Akunpeszéri határban púposodó Beregi-dombot már a régi mappák is feljegyezték. A domb hátán gubbasztó kunyhóban 100—150 év óta csikósak, gulyások laknak. Ameddig a szem ellát, a Habsburgoké volt a föld. A csipákás talaj másra nem volt alkalmas, mint legelőnek. Olyan itt a reg, hogy még a béka sem mer beleharapni. A sziken kisült mezőn az éhes csikók abrakról álmodtak. A csikósok pedig arról, hogyan lehetne a földről egyszer a fára ugrani... Ez év tavaszán erről beszélgetett Juhász János Sipos Józseffel, a volt csikóssal. A dombról szemlélték a környéket. — Hm, rizst akartok itt termeszteni — hümmögött Sipos József. — Tán kificamodott az eszetek! — Két évvel azelőtt is azt mondtatok, hogy legelni küldtük eszünket, mikor az alsó-peszéri majorban családi házakra államkölcsönt vettünk fel. Azt hangoztattátok, nekünk, apáinknak, öregapáinknak csak két pusztája volt; »ha volna« és a másik »jó volna«, És ime, fordulj csak Peszér felé, hány új házat számlálhatsz, Sípos bácsi számlálás nélkül is tudta, hogy 36. Áprilisban egyszerre megélénkült a táj. A Beregi-domb mögött az Átok-csatorna mentén közel félszáz ember csatornák építéséhez fogott. Traktorok dübörögtek. Feljajdultak a motorok, mikor az eke éles vasa belehasított a szűz rögbe, melyet évszázadok óta csak a lovak és szarvasmarhák tapostak keményre; A felszántott területet árakrendszerrel határolták. Az Átok-csatorna partjain két szivattyútelep létesült. Három Csepel-dieselmotor nyomta az Átok-csatornából a vizet a csatornahálózatba. Május elején elkészült a rizstelep. Az állam 250.000—300.000 forintos költséggel a Petőfi II. típusú termelőszövetkezeti csoport részére rizstelepet épített. Május 15-re elvetették a rizst. Utána gyomláltak, majd műtrágyáztak. Később cserélték a vizet. És eme föld aranya a felszínre került. A rizs nap-nap után magasabbra nőtt. Vetés után is még azt suttogták a környéken: ebből ugyan nem esznek a csoport tagjai. Ahogyan nőtt a rizs, úgy halkult a suttogás. Szeptember 15. tájául felröppent Kunpeszéren a hír: aratják a rizst. Aratás közben látogattuk mi is meg a csoportot. Juhás2 P. Károly, az elnök öccse, felesége, Juhász Teréz, Lengyel Péter, Fehér István és még többen vágták a rizst. Juhászék 12— 13 mázsás termésre számítanak. Szakértőkből álló bizottság 18— 20 mázsára becsülte. A csoport a Magtermeltető Vállalattól eddig már 120.000 forint előleget kapott. A 10 tagú csoport 80 holdon termeli a rizst. Miután családonként az asszony is dolgozik, a megyei tanácstag szakértője szerint egy-egy családtag a rizsből 45—50.000 forint jövedelemre tesz szert. A jólétnek máris külső jelei mutatkoznak, öt motorkerékpár állt a rizstábla szélén; Juhász P. Károly csak a napokban vásárolt 6700 forintért motorkerékpárt. Ezen jár feleségével a rizsföldhöz, habár lakása mindössze 1—1.5 kilométernyire van a teleptől. Délben motoron fut be Kunpeszérre, hogy Iskolásgyermekeit hazaszállítsa. A csoport tagjai terveikről is beszélnek. Jövőre halastavat szeretnének létesíteni és 50 holddal bővíteni a rizstelepet. A rizstermesztést halgazdasággal tervezik összekapcsolni, így duplád jára emelkedne az amúgy is magas jövedelem. A békekölcsön forintjai Kunpeszéren így öltöttek testet. Az állam kölcsönt adott a Petőfi-csopartnak, hogy rizstelepet létesíthessen. Ezzel felszínre hozták eme táj »aranyát«. Az emberek belemarkolhattak a nagyobb jövedelembe, Uj, emberibb élet sarjad a szikes földön. rpapp Qó<ae(ve ti számítanak nem jegyzek, engem ne bolondítson senkii Nem hiszek a fülemnek, annál kevésbbé a szavaknak. Papp József mondta ezt, az a gazda, aki Kecskemét határának egyik büszkesége. Újra kérdem: ismét ez a válasz, — Dehát miért? — Eddig minden alkalommal az első voltam, aki kölcsönt jegyeztem. Száz forintot, 150-et. Mikor, hogy tellett. Örömmel tettem, mert pénzem is volt. De most már igazán elfogyott a türelmem, nem jegyzek többet, engem ne hitegessenek. Először nem tudtam, de később 6 maga mondta, hogy a nyerésre gondolt. Ö eddig még egyetlen kötvényével sem nyert, pedig már több ismerőse emlegette, hogy ekkor meg ekkor a sorsoláskor kihúzták a kötvényét, aztán ennyit és ennyit nyert. Ö még egyszer sem — akkor miért jegyezzen újra. — Nekem ugyan hiába is beszél, inkább szóljunk másról — felel kitérőleg szavaimra. S valóban, elkezdünk beszélgetni a családról és az életükről. Az »öregek», — mert Papp József már 62 éves, — egyedül élnek itt az alföldi homok közepén, 9 kilométerre a várostól nyolcadik osztályos fiukkal. A család többi tagja már kirepült a kicsinyke fészekből. — öt lányom és két fiam volt — mondja Pappné. Volt... igen, így mondta, mert a lányok férjhez mentek és a második fiát nem látta a második világháború óta. Egyedül maradunk Papp nénivel a konyhában. A gazda egy darabig a tornácon kotorászott, azután kinyitotta bicskáját, megtörölte az élét és felment a padlásra egy kis »fröstökre« való szalonnát vágni. Papp néni egy kéve rozsét dugott a kemence szájába: kenyérsütéshez készült. Azután végigtapogatta a dunna alatt pöffészkedő kenyereket, újra letakargatta őket — s egy percre leült az ágy előtti székre. Beszélgettünk. jött szóba? — már nem tudnám pontosan megmondani, de egyszercsak a háborúról kezdtünk beszélgetni. — Én már két háborút és egy forradalmat megértem. — Nem, azt nem kívánom többet. Olyan természetesen, egyszerűen mondja ezt, mint annyi más ember, de a szavak, melyek a történetet vázolják, mégis oly megrázóak. Talán azért, mert a szavak mögött emberi keservek, könnyes szenvedések húzódnak meg. — En mindig itt éltem a tanyán — de a háború zaja erre a csendes helyre is éppen úgy elhallatszott, és félelemmel, rettegéssel töltött el mindenkit: vájjon mit hoz a holnap. A fiam a második világháborúban került a frontra... (S az édesanyának egy könnycsepp ül a szemében.) Bejön a gazda is s más irányba terelődik a beszélgetés. Arról folyik a szó, hogyan boldogul most a család, hogyan gazdálkodnak. Papp Józsefnek nincs saját földje. Amin gazdálkodnak, az körülbelül 12 holdnak mondható, az állami tartalékterületet és a kishaszonbérleti földet egybevéve. De azért nem panaszkodhatnak. Papp Józsefet augusztus 20-án a »mintagazda«jelvénnyel tüntették ki. kapta? Elsősorban a beadásért. Gabonáját elsőnek adta be, tojás- és baromfibeadása szintén rendezve van, sőt már most azon gondolkozik, hogy teljesíti jövőévi baromfibeadását. — Van miből. A kukoricatörést még csak a jövő héten kezdi meg, de azt, ami az államnak jár, már rég leszedte azon a részen, ahol előbb ért a kukorica és a városban elsőnek teljesítette idei kukoricából kötelezettségét. — Es most mik a tervei? — Hát — mondja egy kicsit elnyújtott mosollyal, — természetesen először beruházkodunk. Azután az állatállományt is ki akarom egészíteni egy kicsit — teszi hozzá szerényen. — Az utóbbit az asszonya igyekszik bővebben megmagyarázni. — Most csak egy lovunk van, meg egy tehenünk, — mi úgy szeretnénk, ha mindegyikből kettő lenne. így az idén egy tehenet akarunk vásárolni. Jövőre aztán jönne a többi... Csöndes, békességes tanyai élet, vájjon ki győzné sorolni a terveit, aprócska gondjait, de annál több örömeit. • Hány, de hány ilyen Papp József van az országban, aki tervez, előrelát. Papp József gyűjti a pénzét, már | — Nem, | Miről — Miért számolgatja, hogy rövidesen meg tudja venni második tehenét* Vájjon gondolt-e, eszébe jutott-e egyszer: mi lenne, ha történne valami szörnyűséges, kétségben ejtő, ha egyszer vége lenne ennek o nagy, ennek a minden pénznél többet érő békességnek?, s akkor az ő tervei, törekvései is kettétörnének? Nem, ez nem történhet meg — de ezt Papp Józsefnek is akarnia kell. Nemcsak a szavaival, a gondolataival, a szívével, hanem az életével. Becsületes, jó gazda — s jó hazafi is. Tagja a népfront előkészítő bizottságnak; Nem szemrehányás hát ez, csak egyszerű emberi szavak, amit most írok, de megcáfolom, mert meg kell, hogy cáfoljam állítását: nem csapták be. Ő eddig is többet nyert, mint amit hirtelen össze lehetne számolni. Nem pénzt — az igaz, de sokkal drágábbat, kedvesebbet! azt ő maga sem gondolhatja komolyan* amíg ilyen tervei, s szívének régi időkből hozott fájdalmai vannak. Az egész ország azt akarja, hogy Papp József tervei teljesüljenek, még jobb élete legyen. Es hány ilyen család van még, aki éppen úgy szeret örülni, mint Papp Józsefék, vár valami szépet, még jobbat az élettől. Mindannyian ezt akarjuk, s közös akaratunk biztos eszköze, bizalomgerjesztő forrása az ötödik Békekölcsön is, melyhez áldozatkészen adják forintjaikat munkások, parasztok*■ mind, akik a még jobb jövőért harcolunk országunkban. S ebben a harcban Papp Józsefre is számítanak, • K. É, Nem, »
