Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-26 / 228. szám
A kölcsön jegyxe* kiállás a béke mellett Mindenki jegyezzen békekölcsönt ^íe»fonío!tal)I) amiiiksi a Kecskeméti Épiiletlakatosipari Váiiaial tervének íeljesitéséíiez A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat augusztusban hosszú elmaradás után ismét teljesítette havi tervét. Volt is öröm. A 100.5 százalékos havi tervteljesítés mellett, a termelékenység 103.6 százalékra emel-Ez a szava járása Kiss Józseí csoportvezetőnek az I. műhelyben. De a többi csoportnak is az a véleménye, hogy csak úgy lehet termelékenyen dolgozni, ha legalább egy hónappal előre tudják, mit kell gyártani. — Ugyanis idő kell ahhoz, hogy a rajzokat áttanulmányozva, új munkafogások elsajátítását kutassák. Most nincs is panasz. Munka van bőven. Az I. műhely jelenleg 43 féle gyártmányt készít. A II. és a III. műhelyt is 90 százalékig megterhelték munkával. A kovácsok sem panaszkodnak. Szili elvtárs, a programmos, naponta figyelemmel kíséri, hogy melyik üzemben, melyik gyártmány készült el. — Ahol szorít a cipő, újabb munkát ad. Egyszóval: megvan minden előfeltétel a terv teljesítéséhez. Csakhogy..: Mivel a tröszt meggyőződött arról, hogy a vállalat teljesítette augusztus havi tervét, gyorsan 300.000 forinttal megemelte a szeptember havi tervet. Becsületére válik az is, hogy engedélyezett e munkákhoz megfelelő számú fizikai munkaerőt. Az egésznek még az a szépséghibája, hogy erről a vállalatot hivatalosan szeptemkedett. A létszámfelhasználás 96.7 százalék. Nosza, megtört a jég, mondogatták az üzemben. Nem lesz ezután hiba a termelésben — vélekedtek itt-ott a csoportok. bér 14-én értesítették. Most azon gondolkodnak: melyik szögről vegyék le a munka nélkül lévő szakmunkásokat. Persze, ilyesmiről nem beszélhetünk, mert mindenütt szakmunkáshiány van. Ennek eredményeképpen a termelés a következőkben így alakult. Szeptember 1-től 10-ig 65.6 százalékos tervteljesítés mellett az egy főre jutó termelési érték 73il százalék, 88.9 százalékos munkáslétszám felhasználással. A rosszabbik módszer Kétségtelen, a tröszt nem volt eléggé körültekintő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vállalat vezetői kétségbeessenek, lemondjanak a tervteljesítés lehetőségeiről, mert azért a vállalaton belül jobb munkaszervezéssel szépíteni lehet a hibán. Mégis, most más történt. Szépen sorjában összeírták mindazokat az indokokat, amelyekkel »bizonyítják«, hogy a terv teljesítése lehetetlen. Az írást megküldték a tröszt vezetőségének. Ez egészen könnyű dolog. Könnyebb, mint a saját portán körülnézni, alaposan megfontolni, mit lehet tenni a terv teljesítése érdekében. A terv megemelésében egyelőre a gazdaságvezetők még csak azt látják, hogy ha nem teljesítik, nem kapnak prémiumot, a műszakiaknak nem lesz igazgatói alap. Nem kétséges, ez is fontos, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy csakis a terv teljesítése, — bármilyen nehézség leküzdését is követeli meg —, biztosítja a boldogabb holnapot. A kétségbeesés rossz tanácsadó, pedig esetenként ho-' nos a gazdaságvezetés berkei-1 ben. A kommunista vezető i munkastílusát abban kell kifejezésre juttatni, hogy először azon gondolkozik, hogy a kapott feladatot hogyan hajtsa végre. A feladat nagy A terv teljesítése érdekében még igen sokat lehet tenni. A legfontosabb, a dolgozók segítségét és tapasztalatát figyelembe venni, mely sokszor megmutatta, hogy képes fellendíteni a vállalatot a mélypontról. Segítségüket kell kérni a jobb munkaszervezéshez, a fegyelem meg szilárdításához, a gépek jobb kihasználásához és ahhoz, hogy az élenjárók ügyeljenek a normán alul teljesítőkre. A pártszervezet kommunistáinak felvilágosító, okos szóva; kell felrázni az üzemi, műszaki és fizikai dolgozóinak egy részér és tudatukba kell vésni: a terv teljesítése nem csodákból, hanem az emberek közös erőfeszítéseiből adódik. Úgy szeretem, ha mosolyog körülöttem a munka ; A Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzemből Ifi vagon dohány .terűit mar a feidoígezó üzemenbe A Kiskunfélegyházi Dohánybéváltó Üzemben most dolgozzák I fel az idei termésű zöld hevesi-dohányt. A már kikészített dohány egy részét a Virginia cigaretta készítésére használják fel, másrészét exportálják. Minden munkafolyamatot nők végeznek el, A beszállított johány első útja a fonókhoz vezet, A fonás úgy történik, hogy egy-egy dolgozó a fonóasztal két oldalán állva adogatja a munkás Kezébe a fonásra kerülő dohányt. A legjobbak közé tartozik Jaksa Istvánná sztahanovista és két társa; Rácz Ilona és Rádi Ilona. Fél perc alatt fonják fel a dohányt az egyméteres lécre. Naponta 600 lécre tudják felfonni a dohányt, ami 160 százalékos átlagot jelent. 1100 forintot keresnek havonta. Jaksáné versenytársa Lajos Erzsébet és Csáki Józsefné. ök is naponta átlag 550— 600 lécre fonják fel a hevesi dohányt. Innen kerül azután a szárítóhelyiségbe, ahol először 38—50 és 75 fokos meleggel kiűzik a dohányból a felesleges vízmenynyiséget, ezáltal kapja meg a szép sárga színét. Az itt szorgoskodó berakó-brigád tagjai jórészt sztahanovisták. Naponta átlag 3000 dohánnyal megrakott lécet helyeznek el a szárítóban. Innen kerül a dohány a lefonóba. Itt Tóth Istvánné, sztahanovista 129 százalékkal mutat követendő példát. Nem sokkal később már a válogatóknál figyeljük, hogy az asszonyok milyen ügyesen válogatják a sokszínű dohányt. Fekete Pálné, az üzemi pártszervezet titkára az első a versenyben. Szeptember 17-én is 150 kilogramm dohányt válogatott ki és osztályozott 8 óra alatt. Pászti néni 49 évével igen fürge, nem marad el a párttitkárnő mögött. Pólyák Jánosné szeptember 17-én 133 kilogramm dohányt válogatott színszerint. Kürtösi Istvánné több, mint 30 éve dolgozik a szakmában. Napi teljesítménye átlag 180 százalék. Meg is van a szorgos munkának a gyümölcse. Már eddig 10 vagon szárazdohányt szállítottak el a feldolgozó üzemekbe. A hátralévő időben még négy vagon szárított dohány vár elszállításra. Ez hozzátartozik a harmadik negyedévi tervhez. Az üzem asszonyai és lányai mindezideig becsülettel állták szavukat és teljesítették ígéretüket. Nem kétséges, hogy most is így lesz, mert mindnyájan egy akaraton vannak: az életszínvonal emelésén. Ö. JC&aáejQ&zi Amiről nem szabad elfeledkezni a Kecskeméti Gépgyárban Mindéit reggel jóval 7 óra előtt zsúfolt a Jakabszállás—Orgovány felé vezető országút és gyalogút. Gyalogosok, kerékpárosok, motorosok sietnek munkába, a Kecskeméti Gépgyárba. Ezen az úton az egykori robotosok, ma a boldogulás útját tapossák. Az üzemben megtalálni mindazt, amit a dolgozók két kezük alkotó munkájával hoztak létre, saját maguknak. A Kecskeméti Gépgyár is megszépült. A régi öntöde mellett új, korszerű öntőcsarnok és kúpolórészleg mutatja, hogy pártunk és kormányunk mindent megtesz a dolgozók egészséges munkakörülményeinek biztosításáért. Nézzük meg, hogyan fejlődött az üzem. Már messziről látszik az újonnan épülő 600 személyes fürdő és mosdó épületének körvonala. Még a tél beállta előtt a dolgozók rendelkezésére fogják bocsátani. Az új épület egyemeletes. Orvosi rendelő is lesz benne. A férfi és női fürdők 40 tussal és számos kézmosóval, a legízlésesebben lesznek berendezve. Ez 2 millió 500.000 forintba kerül. Építettek egy kúpolót, —most már ezzel együtt három van, ami nagymértékben segíti elő a jobb munkát. Ez újabb 800.000 forintba kerül államunknak. Egy új, 16 méteres mélyfúratú kút létesült 330.300 forint értékben. Egy új csővázas raktárt építettek és egy kétfülkés, modem kádporoló berendezés is készült, mely 125.000 forintba került. Menjünk tovább. Csodálni, kérdeznivaló van bőven. A zománcozóban időzzünk egy kissé. Régen három kemencénél folyt a munka. Nemrég megépült a negyedik is 180.000 forint értékben. A három régi zománcozókemencét átépítették, a műhely tetőszerkezetét a cserépről palára cserélték ki, ami újabb 165 ezer forint kiadást jelentett. A gépműhelyben négy új fúrógép segíti elő a termelékenyebb munkát. Ez 38.000 forintot jelent. Az öntödei dolgozók számára formaszekrényeket készítettek, ami újabb 210.000 forintba került. A tisztítóműhelyben ma már porelszívóberendezés védi az ott dolgozók egészségét. A védőberendezés elkészítése és beszerelése 50.000 forintba került. A dolgozók ma már az újjáépített ebédlőben fogyasztják el finom, ízletes ebédjüket. Az ebédlőben négyszemélyes, abrosszal leterhelt asztalok várják a dolgozókat. Vizeskancsó, pohár, evőeszköz, sótartó, virág, van minden asztalon. Az ebédlő előterében öt kézmosó áll a dolgozók tisztálkodásának biztosítására. A Kecskeméti Erőmű bejáratiajtajának jobboldali tartóoszlopán egy felírás hívja fel a látogató figyelmét: két segédmunkást felveszünk. Már bizonyára több napja így van. Csengetünk. A kaput egy soványarcú, harmincontúli ember nyitja ki, és udvariasan kérdezi: a felvétel ügyében tetszik jönni, kivel óhajt beszélni? — Nem a felvétel ügyébem de a vállalatvezetőt keresem. — Odaszól egyik munkatársa* nak, aki az üzemrész felé ha■> lad, hogy közölje a vállalatvezetővel; az irodájában keresik. Míg előkerül az üzemrészből Gráser Gusztáv elvtárs, addig beszédbe elegyedünk a portással. Szó, szót követ. Megtudom a nevét is. ö. Kovács József-> nek hívják. Észre sem vesszük> s a békekölcsönhúzásról, meg a mostani jegyzésről tárjuk egymás elé gondolatainkat. — Az elmúlt egy év alatt sok lett az olyan ember, aki úgy gondolkozik: adj uramisten mindjárt, de sokat... házat* szőlőt, motorkerékpárt. S mindig csak a panasz hagyja el száját. Mindenre panaszkodik, de állandóan vásárol, s mindig azt mondja, hogy nincs pénze,.. — Egy kissé elgondolkodik mindezen, aztán lassan hozzákezd ő is mondókájához. Így van ez. Én ismerek egy családot, ketten dolgoznak, most vettek egy házat. Havonta 3000 forintot keresnek, s csak 400—400 forintot jegyeztek. — Az elvtárs mennyit jegyzett? — Többet mint ők — mondja határozottan, — erre büszke is vagyok. Nekem ennek a kifizetése is több gondot okoz, mint nekik. — Aztán miért? — Hat gyermekem van. Feleségem a legkisebbikkel kórházba fekszik. Hat hétig lesz otU öt gyermek gondozása hárul reám. Közülük három iskolába jár. És én csak 600 forintot keresek egy hónapban. Ehhez segít még az állam úgy, hogy 450 forint családipótlékot ad, a vállalat pedig segéllyel könnyít a helyzetemen. De így is meg kell nézni, hová teszi az ember a forintokat. S én pedig 150 forintot jegyeztem. Azért, mert ha én adok, tudom biztosan, hogy még többet kapok, V. K. A gazdaságos termelés eredményei A TOMPÁI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN ÖRÖMMEL számolunk be gazdaságunk ezévi önköltségi eredményeiről, amelyeket — ha mi szerény sikernek tartunk is, — de mégis elkönyvelhetünk gazdaságunk javára. Elsősorban az állattartás terén beszélhetünk értéRílhető eredményről. Az állattenyésztés egész vonalán általában sokat segített az idei önellátó takarmányozás. Saját terményeinket tartottuk meg takarmánynak, ami egészségesebb és olcsóbb, mint a kiutalásos megoldás. A TEJ önköltsége éves tervünkhöz viszonyítva 4 százalékos megtakarítást mutat. Ennél mutatósabb az előző évek adataihoz való viszonyítás. 1952- vel szemben 23, 1953- mal szemben 40 százalékos önköltségcsölckenést értünk el. Ennek okai: bevezettük a háromszori fejést, tőgymasszázst, rendszeres járatást. Különösen elősegítette az önköltség jó alakulását az egyedi takarmányozás. Az előző évekhez viszonyított ha»ladásnak nagyrészben a helyes tehénszelekció az oka. Ü sző-tinónevelésünk az éves tervhez viszonyítva 22 százalékos, 1952-höz viszonyítva 28 százalékos, a tavalyi évhez viszonyítva 52 százalékos javulást mutat önköltségi vonalon. Míg tudniillik, az előző években istállóban voltak elhelyezve állandóan, — mostmár koia tavasztól késő őszig legelőn vannak az állatok. UGYANCSAK sokat vannak legelőn a sertések. így a malacok önköltsége az előző évihez viszonyítva 55 százalékkal csökkent, a süldőké 40 százalékkal, a hízósertéseké 23-mal. Az utóbbinál jelentős eredményt hozott a takarmányélesztő alkalmazása is. Terven felül, üzemi konyha céljára megpróbálkoztunk az idén baromfitartással is. A tyúkok a sertéshizlalda környékén vannak elhelyezve s így értékesítik a hízók trágyáját. A bevált kísérlet eredményeképpen a tojás önköltsége gazdaságunkban 34 százalékkal olcsóbb az országos limitnél. Az állattartás ezen adatai mellett akadnak már értékelhető növénytermesztési ágazatok is. , AZ ÁRPÁNÁL bevezettük a keresztsoros vetést. Az önköltség a tervhez viszonyítva 5 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt az egész területet újra kellett vetni, ami nagymértékben rontotta az önköltséget, A lucernaszéna önköltsége a tervezettnél 25 százalékkal alacsonyabb, ami annak köszönhető, hogy gépi erővel végeztük a betakarítást, másrészt szervestrágyával való felülír ágy ázást végeztünk a hó tetején. Ugyancsak a gépi munka nagyobb erővel való bevetése eredményezte, hogy az angolperjét is néhányszázalékkal a tervezett önköltség alatt tudtuk előállítani. Ha a tényezőket kutatjuk. amelyek lehetővé tették az önköltségi számok ilyen csökkenő irányát, — kétségtelenül legfontosabb fizikai dolgozóinknak a munkához való viszonya. Megértik a nagy népgazdasági érdekeket, a részletmunkák összefüggését a népgazdaság egészével. Ezt a helyes kollektív szellemet leginkább az igazgató jó irányító készségének köszönheti a gazdaság. Pezsdítő, egészséges versenyszellem van a dolgozók között. Az élmunkások mindig elnyerik jutalmukat mind dicséretben, mind anyagiakban. Strigli főagronómus jó szakkáder. Sokat olvas, tanul. Közvetlen munkatársai, a brigádvezetők jó együttműködésben vannak vele. Átlátja a gazdaság termelésének pénzügyi vonatkozásait is, HA PEDIG a munkamenet helytelen irányba terelődnék, mint éber »hőmérő« jelentkezik a könyvelés. Az igazgató és a főagronómus úgyszólván nap, mint nap érdeklődnek az értékelt adatok iránt, de emellett legalább kéthetenként tartunk vezetőségi ülést, amelyeken a termelési eredményeket komoly boncolás alá vetjük a könyvelési adatok alapján. Ilyen állandó kölcsönös figyelem mellett egyrészt kiszűrődnek lassan a könyvelés hibái, megbízhatóbbá válik, másrészt a szakvonal könnyebben fel tudja deríteni a hibák gyökerét, igyekszik megtalálni a bajok orvoslását. A GAZDASÁGBAN élénk pártélet folyik. A párttagok figyelemmel kísérik a termelési eredményeket s idejében ott vannak, ahol segíteni, javítani kell. Csak a kiemelkedő eredményeket tártuk fel, vannak még kevésbbé sikerült területek. Nem elégedhetünk meg tehát az eredményekkel. Eddigi sikereinket inkább csak buzdításnak fogjuk fel. Buzdításnak arra, hogy a dolgozók életszínvonalát egyre magasabbra emelhetjük. Bojta Károly, főkönyvelő. <
