Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

Állami gazdaságaink legfontosabb feladata: az olcsóbb termelés Megyénk állami gazdaságainak igazgatói és párttitkárai közös értekezleten vitatták meg a tennivalókat A NAPOKBAN a megyei párt-végrehajtóbizottság és a megyei tanács végrehajtóbizott­ságának meghívására értekez­letre jöttek össze a megyei ta­nács kultúrtermében az állami gazdaságok igazgatói és párttit­kárai. Az értekezlet célja az volt, hogy a megyei pártaktíva nyomán megvitassák az önkölt­ségcsökkentéssel, a munkafegye­lem megszilárdításával, a veze­tés színvonalának megjavításá­val kapcsolatos tennivalókat. Az értekezleten résztvett a Duna—Tiszaközi Állami Gazda­ságok Igazgatósága részéről Du- gár Sándor elvtárs, a Dunán­túli és a Duna—Tiszaközi Gyü­mölcs és Szőlőtermelő Állami Gazdaságok Igazgatóságától Vass István elvtárs, valamint Petőfi Sándor elvtárs, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osz­tályvezetője és Szelepcsényi Im­re, a megyei tanács elnökhelyet­tese. DUGÁR SÁNDOR elvtárs be­számolójában főként azt hang­súlyozta, hogy mennyire fontos, hogy állami gazdaságaink ol­csóbban termeljenek. Csak az önköltség csökkentésével járul­hatnak hozzá állami gazdasaga­ink vezetői és dolgozói az élet- színvonal emeléséhez. — Állami gazdaságainknak — mondotta — példát kell mutat­ni a termelésben, a korszerű agrotechnikai módszerek alkal­mazásában, a minél olcsóbb ter- melvények előállításában. Meg­állapíthatjuk, hogy állami gaz­daságaink még nem teljesen töltik be ezt a hivatásukat. A gazdaságok nemrég elkészített mérlegbeszámolói is ezt tükrözik vissza. Éppen ezért az elmúlt hat hónap munkáját úgy kell mérlegelniük, hogy abból a jö­vőre nézve hasznos tapasztala­tokat szerezzenek. Vitathatatlanul vannak ered­mények állami gazdaságaink­ban. A bácsalmási állami gaz­daságban 100—120 mázsás bur­gonyatermésre számítanak. Több gazdaságunkban kiemelkedő cu­korrépatermés lesz. A szénabe­takarítást is az elmúlt évhez vi­szonyítva sokkal jobban végez­ték el állami gazdaságaink. ■— Egyes állami gazdaságainkban jó eredmények vannak az állat- tenyésztésben is, Azonban az önköltségcsökken­tés és a takarékosság területén rosszul állunk. Gyakoriak abér- esalások. A dunavecsei állami gazdaságban 585.000 forint bér­alaptúllépés volt a növényter­mesztésben, Előfordult olyan eset, hogy például az egyik dol­gozó a szeeskázásban mázsa helyett köbmétert jegyzett a munkalapjára. Ezért napi 272 forint keresetet írtak neki jó­vá. A vontatósok például a- bé­rezés szerint 20—24 órát dol­goztak naponta, ugyanakkor rendelkezés értelmében legfel­jebb csak 16 órát szabad nekik elszámolni. A gazdaságban há­rom vontatós van, a három von­tatóira, A szakszervezeti elnök, Erdős elvtárs, mint felelős von­tatós szerepelt negyedik sze­mélyként. ö is néha-néha fel­ült a vontatóra és ezért rendes fizetést kapott. Az ilyen bércsalások termé­szetesen jelentősen növelik a termelés önköltségét. Hasonló­képpen drágán dolgoztak a kü­lönböző segédműhelyek is az ál­lami gazdaságokban. Magas az anyagfelhasználás és a kifizetett munkabér. Divattá vált az állami gazda­ságokban a személyi fogatok használata. Egy-egy személyi fogat 30.00 forintba kerül egy évre az államnak. Sok esetben előfordul, hogy olyanok is hasz­nálnak személyi fogatot, akik­nek nem feltétlenül szükséges és a meglévő fogatokat pedig nem használják ki megfelelően. A bácsalmási állami gazdaság­ban kiszámították, hogy hacsak 10 százalékkal jobban használ­ják ki a fogatokat, az 150—160 ezer forint önköltségcsökkentést jelent egy évben. Drágítja az önköltséget az, hogy gyakoriak a felesleges ki­szállások, utazgatások. Bugacon erre a célra félév alatt 59.00') fo­rintot, Garám 73.000 forintot, Dunavecsén 88.000 forintot hasz­náltak fel. ^ Mindezeken kívül sok más körülmény is emeli az önkölt­séget. Például miért kerül 4.25 forintba Bugacon egy liter tej? Azért is, mert a tehenek 35 va­gon zöldséget ettek meg, ame­lyet Hildpusztáról szállítottak az ottani kertészetből, mint »-fe­lesleges, el nem helyezhető« árut, A hildpusztai állami gazda­ság által termelt zöldséget ugyanis a MEZÖKER Bugacra irányította. Hildpusztával kap­csolatosan meg lehet említeni; helytelenül tértek át a kerté­szetre, mikor a közelben nincs vasútállomás, tehát a termelvé- nyek elszállítása nagyon költ­séges. Ezek együttesen mind növelik az önköltséget. A feladat tehát az, hogy az állami gazdaságok vezetői a pártszervezet irányítá­sával és segítségével, valamint a szakszervezettel való szoros együttműködéssel levonják a ta­nulságot és a helyi lehetősége- ' két kihasználva csökkentsék a termelési költségeket. Javítsák meg a vezetés színvonalát, erő­sítsék a munkafegyelmet. VASS ISTVÁN elvtárs, a má­sik termelési igazgató beszá­molójában rámutatott, hogy az igazgatóknak nagyobb felelős­ségtudattal kell végezniük a munkát. Törekedjenek saját te­kintélyük biztosítására, az egy­személyi vezetésre, amelyet ter­mészetesen össze kell egyeztetni a dolgozókra való támaszkodás­sal. Kemény kézzel kell alkal­mazni a hanyagokkal, a tolva­jokkal szemben a felelősségre- vonást, PETŐFI SÁNDOR elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának vezetője a pártszervezetek nagy felelőssé­gét hangsúlyozta. Varrnak ered­mények állami gazdaságaink­ban, azonban megállapíthatjuk, hogy még rengeteg tennivaló van — mondotta. — Még elég gyenge a pártpolitikai munka. Több állami gazdaságunkban a pártszervezet, a kommunisták szeme előtt történnek a lopások, fordulnak elő olyan dolgok, me­lyekről már az előbb szó volt és amelyek hozzájárulnak az ön­költség növeléséhez. Az állami gazdaságok pártszervezeteinek segíteni kell az igazgatókat ab­ban, hogy eredményesen küzd­jenek a munkafegyelem laza­sága, az állami vagyon elher­dálása ellen, érvényesülni kell az egyszemélyi vezetésnek, de ennek a vezetésnek a dolgozók támogatásán kell alapulnia. Beszéljék meg mindenütt a vezetők, hogyan tudják csökken­teni az önköltséget, hogyan 1 ad­nának jövedelmezőbben gazdál­kodni, támaszkodjanak a dolgo­zók javaslataira, újításaira és így tovább. SZELEPCSÉNYI elvtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy álla­mi gazdaságaink zöme még nem teljesítetté beadási kötelezettsé­gét. A bajai állami gazdaság például még 91 vagon gaboná­val tartozik. CSIK ANTAL elvtárs, a vá­rosföldi állami gazdaság igazga­tója a gazdaság eredményes munkájáról számolt be. — Tavaly három millió forint veszteséggel zártuk az évet. Eb­ből leszűrtük a tapasztalatokat és a gazdálkodást megjavítot­tuk, ennek köszönhetjük, hogy az idén az első félévben 378.000 forint nyereség mutatkozik. Ná­lunk a hízók kilogrammonkénti súlygyarapodása 6.75 forintba kerül jelenleg. 300 darab hízót akarunk terven felül adni az ál­lamnak az év végéig. Hasonló­képpen növelni akarjuk tejter­melésünket is. Elhatároztuk, hogy év végéig egyedenként 400 liter tejet adunk terven felül. ZSOLDOS LASZLO, a bajai nagygazdaság igazgatója rámu­tatott arra, hogy vannak az ál­lami gazdaságokban evről-évre visszatérő hibák, amelyek a fel­sőbb vezetésből erednek. Nem reálisak sokszor a tervek, ame­lyet a minisztériumból lekülde- nek. Például a bajai nagygazda­ságnak 1200 marhát kell tarta­ma, holott ehhez nincs legelője. Az értekezleten részvevő párt­titkárok közül csak Rózsás elv­társ a bajai nagygazdaságból és Varga elvtárs a tiszakécskei ál­lami gazdaság párttitkára vetet­te fel a pártszervezetek felelős­ségét. RÓZSÁS ELVTÁRS elmon­dotta, hogy a gazdaságban lévő párttagok egyrésze nem végez pártmunkát. Sok minden van a gazdaságban, ami felett szemet húny a pártszervezet, amit el­néznek a kommunisták. Például naponta legalább másfél mázsa takarmányt pocsékoltak el az állatgondozók. A pártszervezet ugyan javaslatot tett az illetők felelősségrevonására, de nem el- lenőrizte, hogy ez megtörtént-e. A tavaszi gépszemle alkalmával prémiumra javasoltak dolgozó­kat a gépek jó kijavításáért, hol­ott egyes gépeket csak éppen át­festettek, de javítást nem tettek rajtuk. Erre azért nem jöttek rá, mert nem ellenőrizték a gép­javítást. Mindezek azt bizonyítják, hogy a gazdaság kommunistái­nak nyitott szemmel kell jár­mok, többet kell segíteniük a hibák felszámolásában, VARGA ELVTÁRS Tisza- kécskéről elmondotta, hogy a pártszervezet mozgósító munká­ja elősegítette az aratás gyors befejezését. A kommunisták elő­segítettek a lopások felszámolá­sában s ma már olyan közszel­lem alakult ki a gazdaságban, hogy a dolgozók kíméletlenül leleplezik azokat, akik elherdál­ják az állam, a nép vagyonát. Varga elvtárs rámutatott arra is, hogy súlyt» hiba, hogy elfe­ledkezett a pártszervezet az állat- tenyésztésről és arról, hogy eb­ben az üzemágban rendkívül magas az önköltség. A vita azt bizonyította, hogy az állami gazdaságok pártszer­vezetei, mint ahogy Petőfi elv­társ is rámutatott, még nem ér­zik eléggé felelősségüket. A hoz­zászólások során az is kiderült,, hogy egyes állami gazdaságok­ban nincs meg az egyetértés a vezetők között, ami nemcsak akadályozna a hibák felszámolá­sát, hanem újabb hibákat szül. AZ ÉRTEKEZLET mindent összevetve rendkívül hasznos volt és mint a hozzászólásokból, a beszámolók után kialakult vitából kiderült, ráirányította a figyelmet. az önköltségcsökken­tésre, a munkafegyelem meg­szilárdítására, a szocialista állam vagyonának fokozottabb meg­védésére, a vezetés színvona­lának emelésére. % KONYHAKERTI MAGFOGÁS A konyhakerti növények ter­méshozama jelentős mérték­ben függ a mag minőségétől. Itt az ideje, hogy a nagyüzemi konyhakertekben és a háztáji kertekben is megszervezzük a magfogást. Uborkából, tökből, paradicsomból a legegészsé­gesebb bokrokon a legszebb egyedeket jelöljük ki, s ha az érés bekövetkezik, nyomban fogjunk magot. A magnak ter­melt spenót már beérett. Ezt sarlóval arassuk és 10—12 kévés kúpokba rakjuk össze. Ha a spenótkévék nem áznak meg, 8—10 nap múlva csépeljük el, ilyenkor a szemek már barnák a bürkös szár pedig törékeny* Ezt a konyhakerti növényt ak­kor arassuk, amikor az állomány kétharmada bolyhos. Az aratás­hoz hajnali harmatos órákat vá­lasszunk ki és a cséplés előtt 6—10 napig szárítsuk, A NYÁRI BURGONYA APOLASA A jövőévi vetőgumó biztosítá­sára ültetett nyári burgonyát — amint bokrai a 15—20 centimé­ter magasságot elérik — töltö­getni kell. A töltögetést lehető­leg eső után végezzük. így ned­ves föld kerül a bokrok mellé és a stolóképződés (ebből lesznek a gumók) meggyorsul.; Ha az idő szárazságra hajlik, ne töltö­gessünk, mert a töltögetéssel to­vább szárítjuk a talajt és sok nedvességet párologtatunk el. Ha az esős idő a töltögetést le­hetővé teszi, akkor is csak egy­szer és sekélyesen töltöges­sünk, viszont annál többször saraboljuk, kapáljuk a sor- és bokorközöket. VESSÜNK ÄTTELELÖ ZÖLDSÉGFÉLÉKET A téli vitaminszegény táplál­kozás megjavítására kitűnő lehetőséget nyújtanak az áttele­lő zöldségfélék, amelyeket a fogyasztók az éveleji hónapok­ban szívesen vásárolnak. Az elsők között értékesíthető zöld­ségfélék közé tartozik az áttelelő fejessaláta, az áttelelő spenót és kelkáposzta. Ezek vetése a kö­zeli hetekben válik időszerűvé. Az említett zöldségféléket, mint elő- és utónövényeket egy­aránt termelhetjük és jól hasz­nosíthatjuk velük az egyéb nö­vények után felszabadult terü­leteinket. Sikeres termelésünk egyik alapfeltétele, hogy jól elő­készített, morzsalékos talajba vessük őket. A magvak ne ke­rüljenek mélyre, mert akkor nem tudnak kikelni. A magve­tést követően hengerezzünk. Az említett növények közül a salátát magvetéssel állandó helyre, de palántaneveléssel is lehet ültetni. A sortávolság leg­helyesebb ha 40, a tőtávolságot pedig ritkítás után 25 centimé­terre hagyjuk. A spenót sortá­volsága 25—30 centiméter, aa áttelelő káposztáé 30, ikersoro- san vetjük és ezen belül a tő­távolság 45 cm. Már most készüljünk fel a ga­bonafélék őszi vetésére. Ezen » téren legfontosabb tennivaló a tisztítóberendezések rendbeho­zása, azok folyamatos üzemelte­tésének megszervezése, továbbá a vetőmagtisztítás és csávázás munkáira való előkészület. Nagy az elmaradás megyénkben a költségvetési leiadatok végrehajtásánál Tanácsüléseken, végrehajtó­bizottsági üléseken, tanácstagi fogadóórákon a dolgozók igen sok olyan helyt problémát vet­nek fel, amelyeknek megoldása megkönnyítené a lakosság éle­tét. Kormányunknak is ez a fő célkitűzése, hogy emelje a dol­gozó nép anyagi és kulturális színvonalát, könnyebbé tegye a megélhetést. Az alulról jövő kezdeményezések megvalósítá­sához kormányunk pénzt bocsát rendelkezésre. Ezek a pénzek mint költségvetési hitelek álla­nak a közületek, megyei, járási, községi tanácsok rendelkezésére. Ha valaki azt vizsgálja, hogy ezeket a hiteleket hogyan hasz­náltuk fel, a megyei tanács költ­ségvetését hogyan hajtották végre, akkor azt tapasztalja, hogy a felhasználásnál igen nagyfokú az elmaradás. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy kormányunk idejében ren­delkezésre bocsátotta a szüksé­ges pénzösszeget, a kitűzött fel­adatokat nem hajtották végre. Az év első három hónapjának tapasztalatai már tanulságul szolgálhattak volna, hiszen eb­ben az időszakban is csak az évi hitelnek mintegy egyötödét használták fel, vagyis a negyed­évinek 87 százalékát. A második negyedévben sem javult a helyzet, hiszen jú­nius 3Ö-án több mint 10 mil­lió forint volt a fel nem használt költségvetési hitel. Nem-e bürokrácia az, hogy sok tanácsépület elhanyagolt ál­lapotban van, rosszaik a falusi kutak, rozogák az apaállatisial- lók, de a felújításukra rendelke­zésre bocsátott pénzt nem hasz­nálták fel. A kormányprogram- mot községi viszonylatban azért nem tudjuk maradéktalanul végrehajtani, mert a tanácselnökök, titkárok és mezőgazdasági előadók egy­része nem törődik a költség­vetési hilelek felhasználásá- J val. Beállíttatják a költségvetésbe » pénzt, ezzel elvonják máshon­nan és végül nem használják fel; így se itt, se másutt nem tudjuk a dolgozók igényeit ki­elégíteni. A megyei tanács vég­rehajtóbizottsága foglalkozott ez­zel a problémával — de igen kevés eredménnyel. Különben nem lenne lehetséges, hogy a kecskeméti járás költség- vetési feladatainak a máso­dik negyedévben mindössze kétharmadát teljesítette. És milyen gyenge az eredmény a megye központi költségveté- sénél! Itt az évi eredmény mindössze 40 százalékos! A nagy­fokú elmaradás oka, hogy a mezőgazdasági osztályhoz tartozó feladatok közül igen sokat nem oldottunk meg. A rendelkezésre álló összegek mintegy egyharmadát! Pedig mezőgazdasági területű megye vagyunk és a kormány egyik fő célkitűzése, hogy felszámolja mezőgazdaságunk elmaradottsá­gát, hogy emelkedhessék a dol­gozó parasztság életszínvonala* A falun dolgozók munkájának megkönnyítésére a kormány le­hetővé tette, hogy a községek­ben a munka dandárja idején napköziotthonokat állíthassunk fel. Igen sok községben kértek ilyen otthont. De csak a felét állították fel, annak ellenére, hogy a pénz biztosítva volt! Ez év első felében a költségvetési hitelek fel- használásával nem értünk el jelentős eredményt. Sok a kívánnivaló a költségve­tés végrehajtása körül! Ameny- nyiben sürgős változások nem történnek, úgy nem tudjuk vég­rehajtani évi költségvetési fel­adatainkat sem,

Next

/
Thumbnails
Contents