Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-12 / 190. szám
BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPPBXCSKISKUNMEGYEIMRTTUZOTTSAGAMAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM. 190. SZÁM Ára SO fillér 1054 AUG. 12. CSÜTÖRTÖK Az új szakasz politikájának sikere Baján: egyre több élelmiszert hoznak a piacra. A megyei pártaklíva nyoma1», A mátételki állami gazdaság munkája a termelés és önköltség tükrében A béke biztosításának útja Kihallgattak a fegyverek Indokínában. A második világháború után először történik meg, hogy a földkerekség egyetlen pontján sem folyik a háború. Távolról sem lehet azonban arra gondolni, hogy ebben a külpolitikai helyzetben nem lennének feladataik a diplomatáknak. A békéért, az emberi haladás értékeinek megőrzéséért tovább kell folytatni azt az egyre megújuló harcot, amelybé ma már emberek százmilliói kapcsolódtak be, és a béke szóvivőinek, a béketábor országainak diplomatáival karöltve a saját területükön a saját országuk, saját földjük, saját falujuk vagy munkahelyük, otthonuk halárain belül tevékenykednek a békéért. A genfi értekezlet egyik alapvető fontosságú eredménye éppen az, hogy olyan légkört teremtett az indokínai fegyvernyugvásról szóló megegyezéssel egyidőben, amely fontos mérföldköve, kiinduló pontja lehet — és minden bizonnyal lesz Is — a még függőben lévő jelentős, több országot érintő nemzetközi kérdések megoldásának és a tartós béke megszilárdításának. Ilyen fontos kérdés országok egész sorát érintő, az egész európai kultúra, az európai haladás egészének sorsát érintő kérdés az, hogy vájjon megoldódik-e Európa katonai, politikai és társadalmi biztonságának kérdése. Az amerikai politikusok, bár számtalan kudarcot vallottak és terveik nem egyszer csődöt mondottak, nem tétek le arról, hogy továbbra is igressziós terveket szőjjenek és :.ámadójéllegű katonai csoportosulásokat hozzanak létre különböző címszó alatt, de azonos szándékkal és céllal. Ezeknek a diplomatáknak és ezeknek a kormányoknak a szándékai már régen lelepleződtek. Leleplezte őket a tények egész sora. Senki sem olyan balga, hogy hitelt adjon az amerikai politika jár- szalagján tevékenykedő kormányok szemforgató nyilatkozatainak a békéről, amikor ugyan- szék a kormányok költségvetésük jelentős részét hadseregük, harcikészségük esztelen, nagyarányú fejlesztésére, fegyvervásárlásra szánják, és a nép életszínvonalának oldaláról szakítják el a milliárdokat katonai megrendelések kifizetésére, különböző "védelmi rendszerek« költségeinek fedezésére. Semmilyen handabandázással nem tudja elterelni a nyugatnémet "kancellár«: Adenauer a figyelmet arról a tényről, hogy ma már aktívan együttműködik kormánya a legvadabb fasiszta fenevadakkal, a véreskezű náci tábornokokkal és legfőbb pénzügyi tanácsadójaként tartja maga mellett azt a Hjalmar Schacht-ot, aki a nád hadigépe- :et költségvetését készítette és más népektől harácsolt milliók hováfordításáról intézkedett még nem is olyan régen, a hitleri őrület napjaiban. A genfi konferencia utáni időszakban valóban a legreálisabb politika talajáról sarjadtak ki azok a javaslatok, melyeket a Szovjetunió kormánya tett az igazi európai biztonság, az emberek javát szolgáló és békés együttműködését elősegítő, biztonságos élet feltételeinek megteremtéséről. A Szovjetunió, — mint minden alkalommal, amikor felemelte szavát a nemzetközi életben, — most is a dolgozó százmilliók szempontjából tette meg javaslatait. Azokból a szempontokból, amelyek egyedül figyelembe vehetők, amelyek nem esztelen kizsákmányolásnak és a vadállati kegyetlenséggel »■megszervezett« háborúk vám- szedőinek kedvez, hanem a békés népek millióinak Európában, vagy a világ bármely sarkán. Ez az európai biztonság a mi népünknek, a mi megyénk dolgozóinak a legközvetlenebb érdekeivel is teljesen egybeesik. Kormányunk új és termékenyítő programmja a békére épül. Arra a békére, amely érdeke a marseillesi dokkmunkásnak, a guatemalai ültetvények dolgozóinak, a román földműveseknek, a Nyugat-Németországban sínylődő millióknak. Láthatatlan, de hatalmas erejű kapcsolatok fűzik egybe ezeket a népmilliókat itt Európában, itt a mi hazánkban is. Nem kétséges, hogy aki kezében a munka eszközeivel belekóstolt a béke áldásaiba, nem fog a háború vámszedőire szavazni, hanem teljes akaratával, minden jószándékával támogatja azt a javaslatot, mely megszólaltatja békére vágyó százmilliók közös akaratát. Elhallgattatni a fasizmus előretörő fenevadját, torkára forrasztani a szót a nemrég még Hitlernek tapsoló bankvezérnek, megállítani a kezét annak az elvetemült fizikusnak, aki megnyomja az újabb hidrogénbom- ba-kísérletnél a robbanást előidéző gombot — és Európa minden táján a teremtő béke erőit megszilárdítani — erről szól a szovjet javaslat. Ez a javaslat azt mondja, hogy van lehetőség a népek közötti ellentétek békés úton való megoldására, ha nem egyoldalú hatalmi csoportosulások mozaikjával, hanem Európa minden népéinek hozzájárulásával és jóakaratú megegyezésével szilárdítják meg a vén Európa biztonságát. Egyenrangú félként tárgyaló megbízottak jelenlétében, olyan megegyezésekkel, amelyek a kölcsönös megértés és jóakarat zöld asztala mellett születtek meg, A III, pártkongresszuson Rákosi elvtárs meghatározta az állami gazdaságok központi feladatait. Ezek: a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a munkaerő állandósítása, az állami tulajdon hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megteremtése az állami gazdaságok egész munkájában. »-Ez a feltétele annak, hogy a hozam s vele együtt az árutermelés gyorsan növekedjék, csökkenjen az önköltség, emelkedjék a munka termelékenysége, megszűnjön a deficit s az állami gazdaságok ne csak papíron legyenek mintagazdaságok, hanem valójában azokká váljanak.« A mátételki állami gazdaságban a napokban értékelték a féléves munkát a termelési terv teljesítése és a termelési önköltség alakulása tükrében. 12 millió forintos állami vagyon forog ebben a gazdaságban a vezetők és dolgozók kezén. A termelésben kiváló eredmények vannak. Sertéshízlalás- ban például országosan a második legjobb gazdaság Városföld után 16 kilogrammos havi, 53 dekagrammos napi súlygyarapodással, 23 százalékos takarmányértékesítéssel. A tehenészet 105.024 liter tejet adott az első félévben. Egy tehénre eső-átlag 1686 liter s a tej előállítási költsége is megfelelő. A 207 növendéküsző és tinó abraknélküli tartással napi 48 dekás gyarapodást mutat, s a leellett üszőktől, — azaz elsőfias tehenektől — 11—13 litert fejnek máris. Külön érdeme a gazdaságnak, hogy gépparkját megfelelően kihasználja. A növényápolás gépesítésével a növénytermelés vonalán 200.000 forintos megtakarítást értek el. Az aratást 100 százalékban szintén géppel végezték s ez a gazdaság büszkélkedik az országosan első aratógépkezelővel: Tajzán Ferenccel, aki idén 435 holdat aratott le. Az állattenyésztés további fejlesztésének gazdag lehetőségei vannak a mátételki gazdaságban. A tavalyihoz képest 300 ezer forinttal több értékű takarmányuk van máris. Az évi 54 vagonos szénaszükségletből 35 vagon már kazlakban áll. A tervezett 1300 köbméter silóból 700 kész. A másodvetésű siló- kukoricából 190—200 mázsa zöldtakarmányt várnak holdanként, de vetettek mohart, kölest és csalamádét is. 100 hold cukorrépa termése után jócskán kapnak majd répaszeletet. A termelési eredmények azonban az éremnek csak egyik oldalát képezik. Az önköltség már nem mutat ilyen kedvező képet, leszorítására még bokros teendői vannak a gazdaság vezetőinek. Minden 100 forint kiadásból 30-at az általános költség és műhelykóltség visz el. Ez a javítóműhely sok-sok forintot herdál el azzal, hogy a műhelymunkások nem teljesítmény-* hanem időbérben dolgoznak s a műhely létszáma is indokolatlanul magas. Továbbá: bár az igaerő kihasználása megfelelő, egy iga napi munkája túl) drága. Egyéb vonalon pedig egyenesen pazarlás folyik. Félév alatt hozzávetőlegesen három tenyészbika értékű összeget levelezett és telefonozott el a gazdaság s fizetett ki meghökkentően sok napidíjat, utazási költséget. Ahhoz, hogy a mátételki állami gazdaság is valóban mintagazdasággá váljék, s ne csupán több, szebb, de olcsóbb terményt és állatot is adjon az ország lakosságának ellátására* — mihamarabb le kell törölni a hibákat, foltokat az éremnek arról az oldaláról is, amelyen jelenleg a túlmagas költségek homalyosítják Mátételke jóhírnevét, eredményeit. Néhány szó üzemünkben folyó munkaversenyről Eleinte műszaki vezetőink nem érezték át a munkaverseny jelentőségét, ami természetesen kihatott a dolgozók versenykedvére — a termelékenység emelkedésére. Emiatt és egyéb okoknál fogva az üzemek versenyében az utolsók közé kerültünk. Az augusztus 20-i verseny indulásánál sikerült meggyőzni műszaki vezetőinket arról, hogy a versenyt nem lehet különválasztani a termelékenységtől, önköltségcsökkentéstől, és anyagtakarékosságtól. A feladatokat műszaki konferencián beszéltük meg. Mi a szakszervezet részéről pedig a bizalmiakkal folytattunk tartalmas vitát és határoztuk meg a tennivalókat. Az üzemi bizottság tagjai felelősek lettek egy-egy üzemrész munkájáért. így sikerült elérni, hogy a dolgozók 90 százaléka részt kért az augusztus 20-i versenyből. Legtöbben a minőség javítására, selejt csökkentésére tettek ígéretet. A szárítóüzem dolgozói az augusztus 6-i értékelés szerint a vállalt 91 százalékban elsőrendű áru helyett 100 százalékosat gyártottak. A ládaüzem dolgozói 21.100 forint anyagmegtakarításra tett felajánlásukból már 11.100 forintot teljesítettek. A kereskedelmi osztály dolgozói az elfekvő anyagok felkutatásával, értékesítésével 504 ezer forintot bocsátottak a népgazdaság vérkeringésébe. A mumkaversennyel való foglalkozás terén nincs minden rendben. Műszaki vezetőink még nem érzik szívügyüknek, a dolgozók termelési tapasztalatainak felhasználását, az alkotókészségük kiaknázását és fegyelemre való nevelést, mely egyedüli helyes út a felemelkedéshez. Antal Mihátyné, ÜB. termelési felelős, Kinizsi Konzervgyár, Kecskemét, A tüzodében is cselekedni kell Időzzünk egy kissé a Kecskeméti Cipőgyár tűződei üzemrészének versenytáblájánál s vizsgáljuk, mit mutat. Augusztus 9-én a napi teljesítés átlag 93 százalék volt. Hasonló az előző napok termelése is. Bizony itt úgylátszik baj van, Az ossz lemaradás a III. negyedévi terv teljesítésénél eddig 2105 pár. Dicsérő szóval nem lehet illetni a tűződei dolgozókat, mert a fejlődés — a tervteljesítés hátráltatói. Lemaradásukat elősegíti a szabászok gyenge munkája, akik nem látják el ütemesen a tűződét megfelelő munkával, vagyis — amit a gyakorlat mutat — a tizedik nap végén zúdítják a tűzésre váró felsőrészt a tűződébe. Ezért állandóan növekszik a tűződe elmaradása. Vannak nehézségek is. De sokkal nagyob- bakkal is megbirkóztak már, mint a' jelenlegi. Csak akikor a dolgozókat a lelkesedés, a versenyzés láza is jobban hevítette. Pedig van miért jól munkálkodni. A vidám holnapot már ma kell megteremteni — a termelékenység emelésével Ehhez pedig jó munka, szorgalom, lelkesedés, lendület szükséges, — ami bizony még nem kielégítő. Ha mindenki legalább olyan szívvel és odaadással dolgozik, mint Szabó Jánosné, aki két gépen dolgozik és 160 százalék mellett tör lándzsát, akkor a tűződei asszonyok, lányok ismét az elsők között lesznek. A lemaradás veszélyezteti a termelékenység emelését, növeli az önköltséget. A szabászok már a jobb holnap érdekében cselekedtek. Alig 350 pár a lemaradásuk. Most a tűződén a sor, hogy megrekedt szekerét elindítsa a terv teljesítéséhez vezető úton. Tenni, cselekedni kell! Csak a napf 940 pár felsőrész elkészítésével lehet biztosítani, hogy augusztus 20-án a tűződe is szégyenkezés nélkül jelentse: a lemaradást pótoltuk, ismét az elsők között vagyunk*
