Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-11 / 189. szám

Póriunk III. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról és feladatainkról

(Folytatás az 1, oldalról)

nek látja, hogy a gépállomások irányításával megbízott titkár elvtársak kiköltözzenek a járás területén lévő legnagyobb gépállomásra, hogy ilyen módon szinte elérjük annak lehetőségét, hogy elvtársaink idejük jó részét a gépállomásokon, a traktoristák körében, a brigád- ■szállásokon, a termelőszövetkezetekben töltsék, neveljék és tanítsák az alapszervi titkár elvtársakat, segítsék őket munkáikban.

— Megyei párt-végrehajtó bizottságunk nagyon is szükségesnek látja, hogy pártszervezeteink nyújtsanak maximális segítséget az őszi mélyszántás megkezdése előtt a végzendő gépjavításokhoz. Külön fel kívánjuk még hívni a figyelmet arra, hogy a gépállomásainkon ki kell alakítani egy stabil törzsmunkáskádert. Mert ez a feltétele annak, hogy tapasztalt, szakmailag képzett traktorista- gárdát tudjunk alakítani és jobb minőségű munkát végezni.

Állami gazdaságaink munkájáról szólva Németi elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a mutatkozó fejlődés ellenére is állami gazdaságainkban az állattenyésztésnél csakúgy, mint a növénytermesztésnél, még igen súlyos mulasztások vannak. Rendkívül magas az állat- és állati termékek előállítási ára;

A tűrhetetlen és laza munkafegyelem, a pazarlás a legtöbb állami gazdaságunkban a népi tulajdon herdálásával és lopásával párosul. Solton, Solt- szentimrén, Szakmáron a vezető keze gyakran rátéved az állam vagyonára, szinte bevett gyakorlat, hogy az állam takarmányán hizlalják jószágaikat. Soltszentimrén és Helvécián hazafelé menet a munkások megdézsmálják a lucernát. E tűrhetetlen állapotokért mindenekelőtt az igazgató a felelős. De megkérdezhetjük, hol vannak a kommunisták és mit tesznek ez ellen a mi függetlenített titkáraink? Úgy véljük, itt az ideje, hogy változtassunk e tűrhetetlen állapoton, dolgozó népünk érdekei megkövetelik, hogy féltékenyen őrködjünk a nép vagyonán, fogúnkhoz verjünk minden fillért, ne tűrjük meg a lopást, vagy csalást, visszaélést, leplezzük le a tolvajokat. Pártszervezeteinknék, kommunistáinknak élen kell járni ebben a harcban.

Németi elvtárs ezután részletesen beszélt a kongresszus határozataiból adódó egyik leglényegesebb feladatunk, az állami polgári fegyelemről, a törvényesség megszilárdításáról. Hangsúlyozta: — a begyűjtés mutatószámát értékelve meg lehet állapítani, hogy például a gabonabeadást önként paraszt- gazdaságaink 90 százaléka teljesítette. A paraszti lakosság többsége tehát igyekszik becsülettel viszonozni pártunk és államunk gondoskodását és kötelezettségét példásan teljesíti.

Számos községünkben azonban alku tárgyává teszik az állam jussát, holott a beadásra vonatkozó tervtárgyalásoknál egyszer már megegyeztünk a dolgozó parasztsággal. Akkoriban a dolgozó parasztság egyetértett a kivetett mennyiséggel. Nagyon helyeselték az állam által adott kedvezményeket s most pedig egyesek, mint már említettük, ezt alku tárgyává teszik, holott itt semmi néven nevezendő további kedvezménynek helye nincs. Törvényeink világosan kimondják, hogy a vetőmag biztosításán túl az elsőség a beadást illeti. Ennek szellemében kell eljárnunk, ezt követeli meg tőlünk népünk élelmezése, népünk kenyerének biztosítása. E kérdésben semmiféle ingadozásnak nincs helye.

A beszámoló ezután foglalko- eott azzal, hogy egyesek arra törekszenek, hogy államunk által oiztosított kedvezményeket jogtalanul használják. Erről szólva megállapította. hogy tömeges

arányokat öltött azoknak a száma, akik kormányzátunk gondoskodását az idősebb, munkaképtelen parasztokról félremagyarázták és e kedvezményeket kijátszva, szociális kedvezményben lettek részesítve. Gyakran folyik a földek szétírá- sa, amely szintén azt célozza, hogy az államot megkárosítsák. Kiskunmajsán például egy Szálai Elek nevezetű 50 holdas ku- lák földjét agglegény fiaira íratta, bár velük közös háztartásban él, s ennek megfelelően a beadás kulcsa jelentősen csökken.

Kormányzatunk messzemenő kedvezményeket biztosított a dolgozó parasztságnak, azonban nem tűrhetjük, hogy törvényeinket kijátszva, bennünket félrevezetve, spekulációs elemek népünk életszínvonalát, népünk ellátását ilymódon ássák alá. Az illetékes állami szervek késedelem nélkül lássanak hozzá a hibák kijavításához.

A nagyon elszemtelenedett osziályidegen kulákok és spekulánsok magatartásáról szólva, megállapította, hogy a kulákok hátraléka kenyérgabonánál, állat- és állati termékek beadásánál is a legnagyobb. A beadás elleni agitáció zászlóvivői szintén a kulákok. Az utóbbi hetekben jelentős méreteket öltött a feketevágás. A legtöbb esetben itt is kulákokról van szó. így például Kovács Balázs, lajosmi- zsei kulák 5 darab borjút, Tóth István, kiskunfélegyházi kulák 5 darab borjút, Szlavikovics Ferenc, bátmonostori kulák és néhány kuláktársa 10-nél több sertést és borjút vágtak, ezek húsát feketén értékesítették.

Fel kell szítanunk az osztály- harcos éberséget, és harcolnunk a kulák ellen. Nem tűrhetjük, hogy azok a kegyetlen, véreskezű kulákok és más ellenséges elemek, akik még nemrég szabadultak 1919-ben elkövetett vérengzéseikért a börtönökből, s Izsákon, Orgoványon, Kecelen, Kiskunmajsán és máshol máris munkához láttak. Nagyon helyénvaló, ha mindezt újra és újra ismertetjük, ha nap, mint nap felhívjuk erre a parasztság figyelmét, velük leleplezzük, elszigeteljük, s ha kell, törvényeink szigorával sújtjuk ellenségeinket.

Pártszervezeteinknek és kommunistáinknak fokozniok kell a harcot a gabona és más ter- ményféleségek begyűjtésének teljes sikeréért. Feltétlenül szükséges, hogy felszítsuk a beadási versenyt, s fokozott lendülettel lássunk hozzá, hogy gabonabeadási tervünket augusztus 20-ra, alkotmányunk születésének 5. évfordulója tiszteletére mindenütt teljesítsük.

Németi elvtárs ezután részletesen foglalkozott az adó- és biztosítási díjak fizetése területén meglévő hiányosságokkal. Sok elvtársunk nem tudja, hogy az országban ezideig államunk a bácsmegyei károsultaknak fizetett ki legtöbb kártérítést, amely eléri a 15 millió forintot. Ennek ellenére a II. negyedévi biztosítási díj bevételét mindössze 34 százalékra teljesítettük. Hozzá kell tegyük, hogy ez az összeg abszolút számokban kis hányadát teszi ki a 15 millió forintnak. Továbbá hangsúlyozta: — beszámolónk elején már szóvátettük, hogy a parasztság bevételei a különböző terményféleségekből a mu!t- évihez viszonyítva csaknem megkétszereződött. Ha nem is bőségesen, de van tehát fedezet arra, hogy a parasztság e téren is eleget tegyen kötelezettségeinek, hiszen államunk, a múlt év júniusában tett ígéretének szinte minden betűjét valóraváltotta. A gépesítés, a növényvédőszerek, az ingyenes állatorvosi kezelés és gyógyszer juttatás, szakemberek falura irányítása, az új mezőgazdasági gépgyártással kapcsolatos üzemek létesítése sok-sok milliójába került népünknek. Az ezzel járó terheket csak a munkásosztály teljes egészében nem vállalhatja.

Éppen ezért ennek teljesítése a parasztság számára is becsületbeli kötelesség és egyben feltétele annak, hogy a további terveinket, a gépesítés fokozását, az építkezések fejlesztését, stb. valóraválthassuk.

Németi elvtárs ezután részletesen beszámolt az ipari termelés, a termelékenység, takarékosság kérdésével kapcsolatos helyzetről, tennivalókról. Hangsúlyozta: — Itt a helyzet hasonló a mezőgazdasághoz, s ez nagyon is összefügg a munkás-paraszt szövetség erősítésével, hisz ennek gazdasági alapjai további növeléséről van szó, csakis fejlett, magas termelékenységi szinten dolgozó ipar képes a falu és város növekvő szükségleteit kielégíteni. Ezután beszélt az ipari termelés, a munkásosztály helyzetének javulásáról, hangsúlyozta: Komoly hibák vannak még a tervek teljesítése, a béralap termelékenység, és önköltség területén. Mindezek legfőbb oka, hogy nálunk nagyon laza a munka- és bérfegyelem és tegyük hozzá pártszervezeteink, elvtársaink, gazdaságvezetőink mindezt elnézik és eltűrik a normák törvénytelen lazítását, a bérfegyelem megszegését.

— Úgy véljük, pártszervezeteink maguk sem látják, nem is tudatosítják megfelelően a szoros összefüggést az életszínvonal emelése és a gazdaságos terme-' lés között. Már beszéltünk arról, hogy sokan a munkások közül a bérek emelésében, vagy az árak csökkentésében látják az életszínvonal emelését. Sajnos mindezideig nem tudatosítottuk eléggé, hogy az árak csökkentését csakis akkor biztosíthatjuk, ha nő a termelés, a termelékenység, ha csökkenteni tudjuk az áruk előállításának költségeit. Pártszervezeteink mindemellett nagyon elhanyagolták a kommunista példamutatást, nem serkentik a szak- szervezeteket a szocialista munkaverseny szervezésére, kiszélesítésére. Gazdasági vezetőink látva pártszervezeteink lazaságait, nem harcolnak eléggé a munka- és bérfegyelem betartásáért, sok esetben nemcsak eltűrik a normások törvénytelen lazításait, a bérfegyelem megszegését, a munkafegyelem semmibevevését, hanem maguk is támogatják azt.

Végül, de nem utolsó sorban párt- és gazdasági vezetőink nem lépnek fel politikai felvilágosítás fegyverével, de ha szükséges, a törvény szigorával a pazarlás — de meg kell mondanunk — o lopás, sikkasztás ellen sem. Hogy ez milyen arányokat ölt, erre csan egyetlen példát: a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban július 19 és augusztus 1 közötti dekádban 160.873 darab üvegből a meghibásodás, a törés 34.827 darabot tett ki. Csaknem 18 százalék, ehhez még hozzá kell tenni, jelenleg még kimutatás sem készült a törés és úgynevezett csempülés arányának alakulásáról. Ebben az üzemben — az év első felében 11 millió forintot tett ki az üzemi veszteség — és megkérdezhetnénk, vájjon a Kinizsi Konzervgyár dolgozóival a pártvezetőség és az igazgatóság megbeszélte-e, hogy a városunkban meglévő nagyon súlyos lakáshiány egyik oka, az ő munkájukban lévő lazaság, fegyelmezetlenség, pazarlás és selejtgyártás? 11 millió forint sok pénz, ha ehhez még hozzátesszük az állami gazdaságoknál lévő 23 millió forint deficitet — a többi üzemeknél lévő deficitekről nem is beszélve, — akkor az így nyert 34 millió forintból 340 darab háromszobás, összkomfortos, szép új lakást tudnánk építeni. Egyetlen félév alatt néhány állami gazdaságunkban, s egyetlen üzemünkben ilyen lehetőségei vannak a

termelés fellendítésének, az önköltségcsökkentésnek, a népjólét emelésének. De folytathatnánk elvtársak a védőruhákkal való visszaélést, a kiszállási költségek, az útiszámlák, a taxiszámlák felsorolását, amely összegek sokmillióra rúgnak a tanácsnál, a termeltető és felvásárló vállalatoknál, a különböző ipari egyesüléseknél.

Mindezt természetesen nem tűrhetjük, megengedhetetlen, hogy a nép vagyonával ilyen felelőtlenül gazdálkodjunk. Ennek a pazarlásnak a legrövidebb időn belül véget kell vetnünk a termelés terén, csakúgy, mint az államigazgatás, a kereskedelem, a gazdasági élet más területein. A kongresszus határozatát, amely kimondja: »Ideje végetvetni a tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták, általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsik egyaránt — a dolgozók tömegeire támaszkodva szigorú rendel és fegyelmet teremtsenek a termelésben. Növelni kell a gazdasági vezetők felelősségét, s ennek érdekében meg kell szigorítani a felelős- ségrevonást az elkövetett hibákért és mulasztásokért.«

A párt-végrehajtóbizottság beszámolója részletesen foglalkozott a pártvezetés, a pártépítés terén tett intézkedésekről és e téren szerzett tapasztalatokról, problémákról. A pártvezetés megjavításáról szólva hangsúlyozta: — Megyei párt-végrehajtó bizottságunk az elmúlt hónapokban komoly erőfeszítéseket tett, hogy a megyei, járási és falusi pártszervezetekben egyre határozottabban érvényesítsük a pártvezetés lenini elvét, a kollektív vezetést. Elmondhatjuk, hogy ezt a munkát bizonyos eredmények követték. Határozottan erősödött a pártonbelüli demokrácia, fejlődött a bírálat és önbírálat, a tömegek véleményének számbavétele, a választott szervek tevékenységének aktivitása és jelentősége.

Mindezek eredménye, hogy több járási párt-végrehajtó bizottságunk tekintélye nőtt, munkája ei’edményesebb lett, tömegkapcsolatai szélesedtek, helyes határozatokat, intézkedéseket dolgoznak ki, s azok végrehajtásában egyre nagyobb eredménnyel tudják bevonni a lakosság széles tömegeit. Példa erre az a nehéz, fáradságos, sok esetben hősies, de eredményes munka is, melyet a dunamenti járásokban pártszervezeteinkkel az élen, az ott élő lakosság végzett az árvízveszély elhárítására. Ebben a munkában a pártszervezetek, a kommunisták jártak az élen.

A kollektív vezetésre, a kollektíva bölcsességére s tapasztalatára nemcsak a júliusi határozatokat követő, közvetlen időszakra volt szükség, hanem ennek a pártvezetés állandó kapcsolatává kell válnia. Csalt a kollektív vezetés biztosíthatja, hogy ne kövessünk el hibákat, vagy az elkövetett hibákat időben felfedjük és gyorsan kijavítsuk. Megyei párt-végrehajtó bizottságunknak világosan számolnia kell azzal, hogy a pártmunka megjavítása terén még igen sok a tennivaló. A kollektív vezetés fogyatékosságai mellett még gyakran tapasztalhatjuk, hogy elvtársaink nem fordítanak kellő gondot .a tömegek meggyőzésére, türelmes felvilágosítására, mozgósítására. Sok elvtársunk, — még funkcionárius is — e hibában szenved, hogy a meggyőzés helyett parancsolgat, utasít,gat, élő, éieven, a helyszínen végzett munka helyett papiros intézkedésekkel, határozatokkal alkarja megoldani a feladatot. Nagyon gyenge lábon áll még nálunk a politikai tömegmunka, a tömegek szakadatlan emelése, a párt politikájáért vívott harc a dolgozók körében, s e feladatok végrehajtásának ellenőrzése a helyszínen.

Feltétlenül szakítanunk kell a belső irodai munkával, a sok

ülésezgetéssel és időnk legtöbb’ részét helyszínen, a munkások» és parasztok között, a funkcioná- riusok mellett tanításukkal, nevelésükkel, a párt- és kormány- határozatok végrehajtásának ellenőrzésével kell eltölteni.

A beszámolóban ezután Németi elvtárs részletesen foglalkozott a tanácsok munkájában» mutatkozó hiányosságokkal és» feladatokkal. Majd így folytatta j

— Megkülönböztetett figyel-» met kell fordítani kiterjedt tanyai világunk politikai és kul-| turális életének további érőiéin jes fejlesztésére. E téren az elért eredmények ellenére — és« ez nem becsülendő le —, mertii az elmúlt 10 év alatt mintegy 2fr új községet, rengeteg bekötőutat, iskolát, villanyt, autóbuszjáratot, kultúrházat, mozit, stb. létesítettünk — nagyon súlyos« mulasztásaink vannak. Nagyon, kevés felvilágosító gyűlést, ismeretterjesztő előadást, egyéni’ agitációt biztosítunk a tanyára. A faluszínház, a keskenyfilmve- títés alig jut ki a tanyára. Késedelem nélkül tehát hozzá kel# látnunk, támaszkodva termelő- szövetkezeteinkre, állami gazdaságainkra és gépállomásainkra, s nem utolsó sorban hathatós anyagi, kulturális, állami eszközökre, hogy a tanyai lakosság politikai és kulturális műveltségét emeljük, párthoz, államunkhoz közelebb hozzuk, a tanyán, meghúzódó osztályellenség leküzdését minden erővel fokoz-- zuk.

Ezután Németi elvtárs a beszámolóban foglalkozott a III. pártkongresszus anyagának tanulmányozásában megmutatkozó fogyatékosságokkal. Hangsúlyozta, hogy a kongresszus határozatai végrehajtásának sikeréhez elengedhetetlenül szükséges, hogy egész párttagságunk és elsősorban a pártaktíva elmélyül- ten tanulmányozza a kongresz- szus gazdag anyagát, hogy mélyebben megértse pártunk politikáját. Ennek érdekében az 1954- 55-ös pártoktatási év a kongresszus határozatainak tanulmányozási éve legyen.

Ezután foglalkozott a káderek általános műveltsége emelésének feladataival, a tag- és tag- jelöltfelvételi munka megjavításával. Majd így folytatta: — Nagyobb gondot kell fordítani minden egyes kommunista képessége szerinti aktivizálására, meg kell velük beszélni pártunk politikáját, meg kell találni számukra azt a feladatot, melyhez leginkább kedve és képessége van. Minden alapszervezetben meg kell legyen a párt- és a kor- mányprogramm nyomán a helyi feladat. Az ilyen Programm és feladat mindenütt van. Ha ilyen konkrét megfogható feladatokat viszünk a kommunisták elé, akkor kedvet kapnak a munkához, gyorsan fejlődnek nő a párt tekintélye, vonzóereje, erősíthetjük, fejleszthetjük pártunkat.

— Amint látják, a párt-, állami- és tömegszervezeteink feladatai megsokasodtak. Pártunk Központi Vezetőségének a múlt? év júniusában hozott határozatai óta sikerrel javítjuk ki hibáinkat és lépésről-lépésre haladunk előre a szocialista építés útján kitűzött céljaink felé. A III. pártkongresszus világos útmutatásai megsokszorozzák erőinket, lelkesítik egész dolgozó népünket, új nagyszerű feladatokra. NeKünk, bácsmegyei kommunistáknak erőt, fáradságot nem kímélve azon kell tevékenykednünk, hogy megyénk egész lakosságát magunkkal ragadva, a közeljövőben még nagyobb eredményeket és sikereket érhessünk el pártunk Központi Vezetőség irányításával, dolgozó népünk javára. Előre a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa határozatainak maradéktalan teljesítéséért!

A megyei párt-végrehajtó bizottságának beszámolójához számos megyei, járási és községi vezető szólt hozzá.