Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-08 / 187. szám

A béke snegszüárilítása és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében — a Pravda vezércikke — MOSZKVA (TASZSZ) A •Pravda« vezércikket közöl »A béke megszilárdítása : és a nem­zetközi feszültség enyhítése ér­dekében« címmel. A vezércikk hangsúlyozza: a szovjet kormány július 24-i jegyzékével és augusztus 4-i nyilatkozatával idejekorán tett javaslatot a fontosabb európai problémák: az európai biztonság és a német kérdés megtárgyalá­sára. E kérdések megoldásától nagymértékben függ a béke és a biztonság biztosítása nemcsak Európában, hanem világszerte is. Ezt egyöntetűen elismerik Európa, Ázsia és Amerika min­den országának legszélesebb po­litikai körei. A Le Monde című francia lap kiemeli, hogy most a genfi ér­tekezlet után égetően szüksé­ges az európai problémák meg­vitatása és megoldása. A július 24-i szovjet jegyzéket kommen­tálva, ezeket írta a lap: "Két­ségtelen, hogy a genfi értekezlet az elért eredmények mellett gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Oly sok eredményte­len tanácskozás után visszaállí­totta a tárgyalások előnyösségé­be vetett hitet.« A szovjet jegyzék nyilvános­ságra hozatala óta eltelt két hét alatt egyetlen napra sem került le a jegyzékben felvetett kérdé­sek kommentálása a világsajtó hasábjairól. A szovjet kormány augusztus 4-i nyilatkozatát mesz- szemenően kommentálják min­den ország lapjai. Különösen nagy figyelmet kel­tettek a szovjet javaslatok Fran­ciaországban. A legkülönbözőbb politikai irányzatú francia tár­sadalmi körök jól tudják, hogy Franciaország az amerikaiak agresszív európai politikája kö­vetkeztében súlyos helyzetbe sodródott. Franciaország az elé a veszély elé került, hogy ismét újjászületik ősi ellensége, a né­met militarizmus. Franciaor­szágnak azt magyarázzák ellen­felei, hogy nincs más választá­sa, mint beleegyezni vagy az ♦európai hadsereg« létrehozásá­ba a bonni revansisztákkal az élen, vagy a nyugatnémet Wehr­macht közvetlen helyreállításá­nak tervébe. A francia azonban szilárd meggyőződése, hogy az ország számára más utak is akadnak, olyan- utak, amelyeken haladva elhárítható az újjászülető német militariz­mus részéről fenyegető veszély. ♦Vájjon áz olyan lehetőségek mellett — mutat rá a »France Observateur« című francia heti­lap — amilyeneket a legutóbbi szovjet jegyzék és a genfi érte­kezlet sikere tár fel, nem nyil­vánvaló-e, hogy most éppen Franciaországnak kell vállalkoz­nia a kezdeményezésre és kon­krét javaslatokat előterjesztenie az európai problémával kapcso­latban, elvetve a korábbi terve­zeteket?« A szovjet javaslatok konkrét perspektívákat nyitnak meg a Az oktatásügyi miniszter uta­sítást adott ki az 1954—55-ös tanév főfeladatairól. Az utasítás hangsúlyozza, hogy a tanév fő­feladatait a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének januári határozata és a III. párt- kongresszus iránymutatása szab­ja meg. Ezért, az adott anyagi lehetőségeket elsősorban az ál- talánosísko-lák, különösen a fa­lusi és tanyai iskolák fejleszté­sére kell fordítani. Azokban a megyékben pedig, ahol kevés a középiskola, gondoskodni kell arányosan a szükséges középis­kolák létesítéséről. Uj tanterve­ket készítenek és olyan valóban John Foster Dulles amerikai külügyminiszter a szenátus hi­telügyi bizottsága előtt nyilat­kozatot tett, amelynek során új­ból vázolta az agresszív délke- letázsíai paktum tervét. Dulles arról beszélt, hogy »a szövetsé­geseknek „gátat“ kell emelniök Vietnam körül és meg kellene vonniok egy védelmi vonalat, amellyel kapcsolatban kijelent­német kérdés mielőbbi megoldá­sára, amiben az összes európai nép, de elsősorban maga a né­met nép rendkívül érdekelt. Az amerikai reakciós sajtó beismeri, hogy a szovjet javas­latokat abban az időpontban ter­jesztették elő, amikor az Egye­sült Államok uralkodó körei bármi áron a német militariz­mus újjáteremtésére törekszenek s arra, hogy agresszív katonai csoportot teremtsenek Nyugat- Európában. Az amerikai lapok, felháborodva amiatt, hogy a szovjet javaslatok megnehezítik e tervek keresztülvitelét, önkén­telenül kifecsegik, hogy ezek a javaslatok megfelelnek az euró­pai népek béketörekvéseinek. (MTI) Mini§zteri utasítás az 1954—55 ös fanév iőfeladatairól Dulles nyilatkozata a délkelelázslaí paktumról jó tankönyveket, amelyeket hu­zamosabb ideig használhatnak az iskolákban. Az 1954—55-ös tanévben ün­nepeljük hazánk felszabadulásá­nak 10. évfordulóját. A pedagó­gusok tudatosítsák a tanulóifjú­ságban az ünnep nagy jelentő­ségét. Az utasítás szerint az általá­nos- és középiskolákban a ja­vító-pótvizsgák, valamint a pót- beiratás ideje augusztus S0. és 31. Az általánosiskolák, közép­iskolák tanéve?''5 ünnepélye szeptember elsején lesz. A taní­tás első napja szeptember má- sodika. (MTI) he tjük, hogy e vonal átlépését olyasvalaminek fogjuk tekintet­ni, amire reagálni fogunk«. Duiles elgondolása szerint a »védelmi vonal« Burma, Laosz és Kambodzsa államokat, vala­mint a 17-ik szélességi körtől délre Vietnamot foglalná magá­ban s e vonal megvédésének fel­adata a tervezett délkeletázsiai szervezetre hárulna. (MTI) közvéleménynek HÍREK Ez aztán jó érv... OSLO. (TASZSZ) Amint az Arbeider-Bladet című lap je-* lenti, a Den Norske Americaline részvénytársaság meghívta az Egyesült Államokba régi részvényesét, Selliot-ot. Sellioi száz- egy éves és nyolcvan éve az egyik burzsoá párt tagja. Selliot iáját kijelentése szerint az oslói amerikai nagykövetségen -ne- kézségekbe ütközött« a pizum kiadasa, mivel az amerikai ha­tóságok megállapították, hogy apja száz évvel ezelőtt »szim­patizált az oroszokkal a krimi háború idején«. (MTI) A DUNAVECSEI állami gaz­daságban a napokban átadtak egy 100 férőhelyes korszerű te­hénistállót. Ez az idén már a harmadik tehénistálló, amit épí­tettek. Az új istállóval 300 te­hénnek biztosítottak helyet. * KISKÖRÖSÖN igen vontatot­tan indult a cséplés és a begyűj­tés. A termelők késtek a behor- dással és a cséplőgépeknek ezért nem volt elegendő csépelni va­lójuk. Sokszor húzatni kellett a gépeket. Lassította a lendületet az is, hogy a cséplőgépek közül minden nap kettő is elromlott. Csak az utóbbi napokban gyor­sult meg az ütem. * 1 ■ A KECSKEMÉTI Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat dolgo­zóinak életszínvonala 1953-hoz képest igen jelentősen emelke­dett. A legutolsó kimutatás sze­rint ez 60 százalékos. Az eszter­gályosok keresete 924 forintról 1024 forintra, a traktorszerelök keresete 859 forintról 1449 fo­rintra emelkedett 1954 első fél­évében, 1953 első félévéhez vi­szonyítva. * KECELEN a gabonabeadási kö­telezettség teljesítésénél élenjár Rácz András, aki közvetlenül a cséplőgéptől adtá be terményét. Emellett már teljesítette egészévi tojás-, baromfi-, sertés- és vágó- marhabeadási kötelezettségét is. Már végzett a másodvatéssel. Or- csik András III. kerülti lakos is példát mutatott a beadásban A tsz- ek közül élenjár a- beadásban a Magyar Zászló és az Aranykalász. Cseh Dániel lrisalpári 6 holdas dolgozó paraszt rozs- és hízottser- tésbeadását határidő előtt teljes!» tette, ezért 130 kg tengerikedvez­ményben részesült. * ORSZÁGOS viszonylatban is rekorderedmény született a ka» locsai kísérleti gazdaságban. Egy berksír anyakocájuk 15 kisma» lacot ellett, melyből 14 él. * MEGYÉNKBEN egyre több helyerf létesítenek kulturotthonokat. A leg­több helyen azonban a kulturottíio* nők még nem váltak a dolgozók má­sodik otthonává. Ennek egyik oka,! hogy a túlzott építkezés mellett nem fordítottak kellő gondot a kultur- házak széppé, kényelmessé tételére. Éppen ezért a kultúrotthon igazga­tók mozgalmat Indítottak, hogy széppé tegyék kültúrotthonaikat. A’ mozgalmat a miskei kultúrotthon ve­zetője kezdeményezte. Miskén á népművelési állandó bizottság mel- lett a község dolgozó parasztjai te­vékenyen bekapcsolódnak a mozga­lomba. Csávolyon társadalmi mun­kával kezdték meg a kultárház bel­ső. majd külső csinosítását. Vas- kúton kívül-belül meszelték a kultúr- oíthont, virágot ültettek a kertjébe és udvarán szabadtéri színpadot ál­lítottak fel. Szánkon az úttörők egy légi téglagyárból nagymennyiségű égetett tégiát bányásztak ki, amely­ből szabadtéri színpadot létesítet­tek. Tervbe vették a kultúrház ki­bővítését is. Izsákon képekkel dí­szítik a kultúrotthon falait. * A KECSKEMÉTÉI TANÁCS keskenyíilmvetttőgépet vásárol 8000 forintért külterületi vetí­tés céljára. CSASZTUSKA-BRIGÁD kö­szöntötte jel a kiskunmajsai ha­tárban dolgozó legjobb cséplö- munkacsapatot és sörrel jutal­mazta őket. A minisztertanács határozata az augusztus 224 pihenőnap áthelyezéséről « %/ A minisztertanács a dolgozók , pihenése érdekében augusztus 21- ét pihenőnappá, augusztus 22- ét rendes munkanappá nyil­vánította. Augusztus 19-én az egy mű­szakban dolgozó üzemeknél és intézményeknél a szombati nap­I ra megállapított munkaidőt kell alkalmazni. A két és három műszakban dolgozó üzemekre vonatkozóan a Munka Törvény- könyve végrehajtási utasításá­nak hatvanegyedik paragrafus (1) bekezdésében meghatározot­tak szerint kell eljárni. (MTI) NEMZETKÜZI fe® SZEMLE Angol-egyiptomi egyezmény a Szuezi csatornáról Amikor Lesseps Fcrdinánd, ez a zseniális francia mérnök és panamista a múlt század dere­kán megépítette a Szuezi-csator- nát, aligha gondolta, hogy vala­ha nagyhatalmak versengenek majd e fontos vízióiért. Pedig így történt. A csatornát, amely kezdetben francia birtok volt, pénzügyi és diplomáciai manő­verekkel csakhamar megkapa­rintották az angolok s egészen úgyszólván háborítatlanul birto­kolták. A Szuezi-csatorna Egyip­tom területén halad keresztül. Ezért már huzamos idő óta kö­vetelte Egyiptom is, hogy birto­kába vehesse, kérése azonban mind mostanáig határozott el­utasításra talált. Pedig — hogy csak a második világháború utáni időket nézzük — úgyszól­ván 1945 óta folynak különböző formákban angol-egyiptomi tár­gyalások a esatornaövezet átadá­sáról, végül is alig néhány nap­ja, július 27-én született meg az a szerződés, amelynek értelmé­ben Egyiptom visszanyeri a csa­torna tulajdonjogát. De kövessük csak sorjában az eseményeket. A jelenlegi egyip­tomi kormány, amely szavakban antiimperialista politikát foly­tát, a töiöeghangulätot meg- nyergelve harcot indított a Szu- ezi-cstorna megszerzéséért. Ez a jelszó egész Egyiptomban nép­szerű volt, s nem egyszer került sor összetűzésre a lakosság és az ott állomásozó angol csapa­tok között. A brit garnizonok alatt forró lett hát a talaj, s ez az egyik oka a szerződés meg­kötésének. De ez csak az egyik, mert — mint a későbbiekben kitűnt — Amerika is nyomást gyakorolt a britekre, hogy egyez­zenek bele Egyiptom követelé­sének teljesítésébe. Július 27-én tehát hét évi időtartamra megkötötték a szer­ződést, amelynek értelmében az angolok húsz hónapon belül kö­telesek kivonni csapataikat a csatornaövezetbői. Ugyanakkor azonban az egyezmény bizonyos cikkelyei előírják, hogy »ha va­lamely arab országot, vagy Tö­rökországot fegyveres támadás éri; a támaszpontot ismét Nagy- Britannía rendelkezésére bocsát­ják, továbbá az is bennfoglalía- tik, hogy a csatorna berendezé­se és a támaszpontok polgári­ruhás angol »szakértők« ellen­őrzése alatt állnak majd. Még meg sem száradt a tinta az aláírásokon, amikor az Egye­sült Államok kairól nagykövete gazdasági és katonai segélyt ajánlott fel az egyiptomi kor­mánynak. S ez a kormány, mely eladdig élésen kikelt minden­fajta imperialista »segély« ellen, egyszeriben úgy vélekedett, hogy nincs ellenére a segély elfogadá­sának. Félő tehát, hogy a Szuezi- csatorna korántsem azokat a cé­lokat szolgálja majd, amelyeket az egyiptomi nép szeretne. A jelek azt mutatják, hogy Anglia és Amerika az engedékenység­gel »be akarja édesgetni Egyip­tomot a tervezett középkeleti katonai szövetségbe. Az ilyen tervek kiagyalói azonban megfe­ledkeznek arról, hogy az egyip­tomi nép a jövőben sem szün­teti be a harcot jogos tulajdo­nának megszerzéséért, és tovább küzd a gyarmatosítók kiűzéséért, bármilyen lobogó alatt is pró­bálják megvetni lábukat Egyip­tom földjén.« A tuniszi reformok Július 31-én ünnepélyes aktus színhelye volt a tuniszi bej fé­nyesen feldíszített palotája. — Mendes-France francia minisz­terelnök nyilatkozatot olvasott itt fel kormánya nevében. Esze­rint Franciaország hajlandó tel­jes belpolitikai önkormányzatot adni Tunisznak, amelyet három­negyed évszázada gyarmatként kezel. Tunisz ilyenformán meg­kapja a »belső szuverenitással együtíjáró jogokat« is, s lehető­vé válik, hogy kizárólag tuni- sziakból álló kormány kerüljön az ország élére. A reformok gyors bevezetése kétségtelenül meglepő tény volt, s eltér a francia kormá­nyok eddigi gyarmatpolitikájá­ról. Hozzá kell azonban tenni, hogy e reformok korántsem a francia uralkodó körök áldozat- készségét bizonyítják, A válto­zásokat a francia dolgozók által támogatott tuniszi nép harca vívta ki. , Köztudomású ugyanis, hogy az utóbbi esztendőkben Tunisz né­pe elkeseredett küzdelmet foly­tatott a gyarmatosítók egyre ter- rorisztikusabb rendszere ellen. Hiszen a franciák sorra tartóz­tatták le a haladó pártok és szer­vezetek vezetőit, elnyomó intéz­kedéseket vezettek be, s emiatt az ellenállás sokhelyütt fegyve­res formákat öltött. Az utóbbi időben már szinte naponta ér­keztek hírek arról, hogy razzia zó csendőröket lőttek le, Kigyullad­tak a gazdag francia telepesek házai és magtárai, a tuniszi nemzetiségű lakosság bojkottaíta a francia árukat. A kirobbanó erőket egyre nehezebben lehe­tett fékentartani, márpedig Franciaországnak indokína ese­téből okulnia kellett azon, hogy ma már a fegyverre kelt gyar­mati népeket nem lehet legyőzni. Ezt az igazságot az eddigi francia kormányok nem tudtak felismerni. A francia burzsoáziá­nak Mendes-France miniszterel­nök által képviselt körei ellen­ben — amint ez a genfi érte­kezleten bebizonyosodott — kez­dik felismerni az idők törvényét. Mendes-France előtt két lehe­tőség merült fel: tovább, foly­tatni a terrort és élyeszténí Tu­niszt, vagy engedékenyebbnek lenni, lemondani egy sor elő­jogról és ha kevésbbé szoros pó- rázon is, de megőrizni Tuniszt Franciaország számára. Mendes- France az utóbbi megoldást vá­lasztotta s ennek elfogadtatása, még a kormányon belül sem volt könnyű. A jelentős tuniszi érdekeltségekkel rendelkező po­litikusok pártközi bizottságba tömörültek Pinay-nek, a rossz­emlékű volt miniszterelnöknek a vezetésével és már júelűre nyi­latkozatban ellenezték a refot» mókát. Ez atra enged következ­tetni. hogy a legszélsőségesebb gyarmatosító politika hívei még heves vitákat robbantanak ki ebben a kérdésben a francia parlamentben. Mendes-France reformjait azonban nem szabad túlértékel­nünk. Mert igaz, hogy módot adnak tunisziakból álló kormány létrehozására, de a hadügyi és a külügyi tárca továbbra is francia kézen marad. A francia telepesek ezentúl is előjogokkal rendelkeznek majd, s a refor» tnok egy szóval se emiítik meg, hegy szabadlábra helyezik az ár­tatlanul bebörtönzött haladó ve­zetőket. Ráadásul a napokban jelentések érkeztek arról, hogy újabb francia csapatokat szállí­tottak Tunisz területére. A re­formok bevezetését mindeneset­re haladásként kell elkönyvel­nünk, de nem szabad szem elől téveszteni a Tuniszi Kommunis­ta Párt ezzel kapcsolatban ki­adott nyilatkozatát: »A most meginduló tárgyalá­sok csak akkor vezetnek siker­re, ha azonnal végetvetnek min­den elnyomó intézkedésnek, ha általános közkegyelemben része­sítenek minden politikai elítél­tet, beszüntetik a folyamatban lévő bírósági eljárásokat, ha megszüntetnek minden olyan intézkedést, amely korlátozza a nemzeti mozgalmak vezetőinek szabadságát, ha végetvetnek a* ostromállapotnak és helyreállít­ják a szabadságjogokat.«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents