Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

Régi pásztorélet a kecskeméti pusztaságon

K

ECSKEMÉT a török időkben bérbevette, vagy öröktulajdonul megszerezte a sör- nyéken elpusztult, elhagyott falvak határát, mintegy ötven négyszögméríöldnyi pusztaságot; magábaolvasztotta lakosait. Ez a terület a XVIII. század elején már félmillió holdra becsülhető. Városunk egy hatalmas pusztaság gazdasági és társadalmi központjává alakult. A kecskeméti puszta határát megjelölni nehéz lenne: kiterjedt csaknem az egész kiskunságra. Sosem volt Olyan egységes tájíorma, mint a Hortobágy, mégis bizonyos egyöntetűséget mutatott. így történi aztán, hogy az egykori leírásj-K- ból lassan kezdett elmaradni a »Cumanorum Campus« — Kunok mezei — kifejezés és helyébe lépett a vele egyértelmű »Ketschkemeter Heide« —Kekkemén pusztaság — elnevezés. A török idők hadjárataihoz, vallásháborúihoz az ellátás jelentős részét a magyar marhakereskedelem szállította. A kecskeméti pusztaságon a szilaj állattenyésztés óriási fejlődésnek indult. A gazdagabb parasztok, azaz »marhásabb« gazdák 1—2 ezer darabból álló gulyát tartottak a pusztán. A »címeres«, nagyszarvú, vékonylábú, fehér magyar fajtát tenyésztették. Az állatvásárok két hónapig is eltartottak. Messze földről jöttek kereskedők és még Szerbiából is hajtottak vágómarhát eladásra. A Zrínyi Miklós által is említett »kecskeméti tözsérek«, vagyis marhakereskedők ezerszámra vásárolták fel a jószágot és a marhahajtóutakon lábon hajtották — nagyobb súlyveszteség nélkül •— a többszáz- kilométerre eső piacokra, Bécs- be, Nürnbergbe.

„Van ég alatt lakni bátorságom“

A pásztor egész életét pusztai emberek és állatok között töltötte. Megtanulta az állatok gondozását, a nomád élet minden fogását. A hatalmas kecskeméti pusztaságon a pásztorok arra hajtották a jószágot, amerre alkalmas legelőre leltek, ott éjszakáztak, ahol éppen találta őket az este. A számadó gyakran járta a vásárokat, de a bojtár- ság csak a pusztát ismerte, ritkán jutott el a városba. Talán egy valóban megtörtént eset alapján kelt szárnyra az az anekdota, mely szerint a ujtár, mikor életében először bevetődik Kecskemétre, csodálkozva néz körül és a nagytemplom tornyára feltekintve így kiált fel: »Nízze csak gazduram, annak a háznak mekkora kímínye van!«

A bojtárok tulajdonképpen a' számadó cselédei voltak. A gyakran távollevő számadót az öregbojtár helyettesítette. A nyűvezőfával ő gyógyította az állatok sebeit, a rovásbotra mennyiség és minőség szerint feljegyezte a jószágot. A tanyás főzött, takarított. Szombatonként a kétkerekű, ökörrel vontatott eleséges taligán bejött a városba és beállított a soros gazdához a következő heti élelemért: kenyérért, szalonnáért, kölesért, tarhonyáért,

A pásztor munkája nem kívánt nagy megerőltetést. A sok mozgás, az egészséges életmód edzett.emberré tette őt. Lenézte a nehéz munkával vesződő parasztot: viszonylag szabad ember volt. Ezt az öntudatot fejezi ki a régi kecskeméti költő, Mátyási József a »Sorsával megelégedő gujásnak dalja« című versezetében:

»Van ég alatt lakni bátorságom,

Városinál nagyobb szabadságom,

Ha szegény is, de magamé vagyok,

Szolgálatba szegődségért

állok.

Mikor jobbágy kaszál, gyűjt, azt mondom, Űr dolgára nekem semmi gondom,*

Hogy a pásztorok ügyes, talpraesett emberek voltak, bizonyítja egy régi följegyzés, mely szerint 1820-ban, mikor I. Ferenc császár tiszteletére a lőrinci pusztán ünnepséget rendeztek, ott a kecskeméti gulyások nagy sikert arattak. A? egyik kiemelkedő mutatvány abból állott, hogy egy gulyás sebes futásában tarkánál fogva elkapott egy egyesztendős borjút s azt hirtelen nyeregbe emelve elvágtatott vele. A mezei ünnepségen szereplő kecskeméti csikósok »az Anglus paripákon velők nyargaló lovasokat is nagyon hátrahagyták«.

„Szobát, konyhát tartok a cserényben“

A pásztor lakása volt az eny- hely vagy cserény. Vahot Imre 1853-ban így írja le ezt a kunyhószerű építményt: »...a cserény egy négyszögalakú alkotmány, vesszőből sövényszerűleg fonva, födél nélkül, rajta ajtó gyanánt egy térés nyílással. — Ezen alkotmány egy helyről a másikra vitethető s a pásztori vándorlásra igen czélszerű...« Eredetileg tehát vesszőből készült a cserény, de később így neveztek minden hordozható enyhelyet, amely esetleg már kukoricaszárból, nádból, rozséból vagy deszkából készült, tetőt is kapott. Az enyhelyet általában 2—3 hetenként vitték tovább és új helyen állították fel. Ez úgy történt, hogy a számadó kiválasztotta az alkalmas helyet, ahol majd tanyát vernek, lehetőleg dombon, ivóvíz közelében. Oda leszúrta a botját és a többit már elvégezték a bojtárok. A gulyások és csikósok felszerelését az elesé- gestaliga szállította egyik legelőről a másikra; a juhászoknál ugyanezt a tergenyésszamár végezte.

A pásztortanyát így írja le Mátyási:

»Szobát, konyhát tartok

a cserényben, Áll kenyerem, szalonnám, szekrényben, Bogrács, vödör, szolgafa, fakanál,

Egyebem, de több minek is annál.«

(»Sorsával megelégedő gujásnak dalja.«)

Bizony gyakran megesett, hogy a ragyás vaksziken kút, de tó, ér vagy vízállás sem volt található. Ekkor a bojtárok ásóval »kopolyát vetettek«. Az ilyen kutak piszkos, tejszínű vizét »turjányvíznek« nevezték. Nemcsak a jószág ivott belőle, de csikósok, gulyások és juhászok is, és ebből főztek. Az ilyen rossz víz helyett szívesebben fogyasztották a pásztorok a tarhót, ezt a sajátos oltóval készült aludttejféleséget. Nagy melegben is hidegen tudták tartani: dézsában, subával letakarva hűtötték.

„Igazgató törvény bunkós botom“

Igaz, hogy a pásztor lenézte a zárt településben élő, nehéz munkát végző parasztot, de a paraszt is megvetette a pásztort. Kapa-kaszakerülő lusta népségnek, betyárnak, zsivány- nak tartotta. Kétségtelen, hogy a pusztának megvolt a maga sajátos erkölcse, törvénye. Előfordult, hogy a szilaj lelkületű bojtárok a sok kása és tarhó után húsra éheztek. Elindultak a Tisza felé itatni és úgy hajtották a jószágot, hogy az az úton meggyarapodott. Az ilyesmit nem tartották lopásnak. Olyanféleképpen bírálták el, mint a mai galambászok ügyeskedését: ha meglátnak egy kószáló idegen galambot, azonnal felhajtják a sajátjaikat, hogy magukhoz csalogassák a másét.

•— A pásztor, ha elveszett egykét állatja, nem is ment panaszra a hatóságokhoz, hanem maga indult el megkeresni. Sok lopott jószágot találtak meg Bugacon a Tolvajos-dűlőn, mely éppen innen kapta nevét,

Előfordult, hogy az utonállás. betyárkodás túlságosan elterjedt a pusztán, úgy, hogy a hatóságok is megsokalták. Takats Sándor leírja, hogy: »... a város olykor 20—40 lovast küldött ki, meghagyván a hadnagy uramnak, hogy a usztákat kerüljék, s valahol ott juhászt, ménes pásztort, vagy gulyást találnak, azokat mindjárt vonják le, s 20-at üssenek rajtuk, s mondják meg nekik, hogy ezzel csak intik!« — Az ilyen súlyos »intelem« jóidéig éreztethette aztán hatását! Valószínű, hogy a pusztán sok lehetett a szegénylegény, a törvényen kívüli elem, de a pásztorok többsége becsületes, szorgalmas, munkás életet élt,

A

Z EGYKORI kecskeméti pusztaságból, ahol a nomád pásztorkodás folyt, alig maradt meg valami. Emlékét Bugacon még megtaláljuk. A legelőkből mindig nagyobb és nagyobb területet szántottak fel. A kapitalizmus fejlődésével ugyanis Nyugat-Európa felduzzadt lakossága magas áron, hatalmas mennyiségben vásárolta a gabonát. így a földművelés jobb üzletnek mutatkozott, mint az állattenyésztés. Még ehhez járult a múlt század 60-as és 70-es éveiben a gyümölcstermelés fejlődése, majd a 80-as években a szőlőtelepítés, melyet a város homokföldjeinek parcellázásával segített elő. Ma pedig a régi puszták helyén sokfelé traktor szánt és kombájnnal aratnak.

Krajnyák Nándor,

TTIT.

Élenjárnak a beadásban

Azokat a dolgozó parasztokat, akik beadásuk példamutató teljesítésével és jó felvilágosító munkával elősegítették községük begyűjtési tervének teljesítését, a gabonabegyüjtés befejezésével kormányunk jutalomban részesíti. Megyénk területén 37 néprádió, 11 népszuper- aádió, 11 szekrényes morzsoló, 22 állványos répavágó, 11 szecskavágó, 11 háromkapás lókapa, 21 »Fürge«-daráló, 11 állványos daráló kerül összesen mintegy 68 ezer forint értékben kiosztásra.

Tárgyjutalomban azok a jólteljesítő dolgozó parasztok részesülhetnek, akik gabonabeadásukat közvetlenül a cséplőgéptől teljesítették, továbbá rendezték egészévi állat és állati termékek beadásukat.

A jutalmat a járási székhelyeken vagy a község legforgalmasabb helyein a jutalomkiosztás napjáig közszemlére lesznek kitéve.

A tanácsülések nyilvánossága szorosabbra fűzi a kapcsolatokat a lakossággal

Nagy érdeklődéssel olvastam a tanácstörvénytervezetet. — Örömmel állapítottam meg, hogy a tervezet szerint több joga loz a tanácsoknak, ez lehetővé teszi, hogy tényleg ura legyen a terű« létének. Fontos lépés előre az, hogy a tervezet biztosítja a tanácsülések nyilvánosságát. Eddig ugyanis az volt szokásos, hogy a tanácsüléseken csak a tanácstagok és a tanácsfunkcionáriusok vettek részt. A tervezet értelmében a tanácsüléseken résztvehet- nek a község dolgozói is. Ez nagyon helyes, mert szorosabbá fűzi a kapcsolatokat a tömegekkel.

A nyilvánosság biztosítása egyúttal nagyobb ellenőrzést is jelent. De az is helyes, hogy a törvénytervezet nagyobb ellenőrzési jogot ad a tanácstagoknak. Ezzel és a nyilvánosság biztosításával mindenki láthatja, hogy a tanács a beruházási összege- Két mire fordította, azt is, hogy hogyan gazdálkodott.

Fejlődést jelent az is, hogy egy-egy tanácstag körzetében végzi beszámolóját. Ezzel jobban megismeri területét, lakóit, óhajukat, bánatukat. Jobban képviselheti érdekeiket a tanácsülésem így válnak a tanácsok az államhatalom helyi pillérjeivé.

Elmondotta; Vágó József tanácselnökhelyettes, Izsák.

Az hívja vissza, aki megválasztotta

Magam részéről a tanácstörvénytervezet megjelenését és megvitatását igen nagy jelentőségűnek tartom. A vitában lehetőség nyílik a nép államalkotó szerepének növelésére.

Minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az új tanácstörvény csak akkor válik fejlődésünk lendítő erejévé, ha járásunk választópolgárai felismerik a benne rejlő lehetőségeket és élnek is azokkal.

Végrehajtó bizottságunk elvtársi levélben fordult a tanácstagokhoz, hogy tanulmányozzák a törvénytervezetet és vitassák is meg a közelükben lakó dolgozókkal.

A közeli napokban kisgyülése- ken fogjuk megvitatni, amelyen szóbakerülnek az őszi mező- gazdasági munkák feladatai is. Községi tanácsainknak is ugyanezt javasoltuk.

Az egyéni választással a lakosság ellenőrző szerve növekszik. A visszahívásnak a demokratikus kiszélesítése szempontjából igen nagy jelentősége van. Járási tanácsunknál, amikor Gréczi Pál visszahívása szükségessé vált, a tanácsülésen Váradi József harkakötönyi tanács- tag meg is jegyezte »hívja visz-' sza, aki megválasztotta.« Ez d rész pedig hiányzott régi tanácstörvényünkből.

A 25. §. a visszahívás jogát és körülményeit a jelen törvény- tervezet sem tisztázza világosan Ezt véleményem szerint pótolni kell.

A körzeti rendszer és az egyéni megválasztás nagy mértékben fogja növelni a tanácstagok aktivitását és felelősségérzetét.

Az eddigi körülményeknek megfelelően is próbáltuk bizonyos »helyhez« kötni a tanácstagi munkát, de nem nagy eredménnyel, mert a választók nem ismerték el teljes egészében magukénak a tanácstagot és megfordítva, a tanácstag nem érzett kellő felelősséget az adott terület iránt.

Négyéves tanácstagi működésem tapasztalatait figyelembe-' véve, úgy érzem, hogy az új tanácstörvény alkalmas arra, hogy az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolat útmutatója legyen a tanács és a nép között.

POSVANCZ LÁSZLÓ, VB-eínök.

Az állatnevelési és hízlalási szerződéskötésről

A MINISZTERTANÁCS határozatot hozott újabb szerződéses hízlalási és állatnevelési akció indításáról, valamint szabályozta a váeómarha állami szabadpiaci árát.

A HATÁROZAT értelmében szerződés köthető bikák és tinók nevelésére, hizlalására. A szerződés megkötésének időpontja 1954 július 1-től 1955 május 31-ig tart.

AZ ÁTVÉTELI Ar — a minőségnek megfelelően — 9—11 forint. A szerződők 300 forint hízlalási előleget és 400 forint adókedvezményt kapnak.

A HATÁROZAT megállapította a beadási kötelezettség teljesítésén felül eladásra kerülő szarvasmarha szabadpiaci felvásárlási árát is. Ezek az árak élősúlyban kilogrammonként a következők: ökör és növendék extrém (kiváló minőség) 9 forint, elsőosztályú 7.50, másod- osztályú 6.50, harmadosztályú 4.20, negyedosztályú 3.60, ötód- osztályú 3.— forint.

A TEHÉN ÉS BIKA extrém ára 8.— forint, elsőosztályú 7.—, másodosztályú 6.—, harmadosztályú 3.60, negyedosztályú 3.20, az ötödosztályú pedig kilónként

3.— forint.

Balotaszállás, a nagyüzemi pulykanevelés úttörője

Aligha akad ember, aki nem szereti az ízes pulykapecsenyét. Azt viszont kevesen tudják, hogy ennek a nagyon kényes baromfinak nagyüzemi nevelésével egyelőre csak a tajói állami gazdaság balotaszállási üzemegysége foglalkozik úttörőként a megyében.

Jakabcsics Jenő brigádvezető így számol be erről a megtisztelő, de igen nehéz szerepről, amely az üzemegységnek jutott:

— A pulyka nagyüzemi tenyésztése fontos népgazdasági probléma. A belfogyasz- táson kívül évente 30—

40.000 mázsa exportlehetőségünk is lenne pulykából.

Balotán jelenleg 600 darab törzs- és 2800 db növendékállományunk van. Ez év áprilisában utasítást kaptam, hogy a telep tyúkállományát adjam át és pulykákat vegyek át a

hildpusztai, bugaci, városföldi állami gazdaságtól és Balotaszállá- son egy pulykatelepet létesítsek.

Első pillanatban megdöbbentem. Hogyan hajtjuk ezt végre, amikor a pulykatenyésztéshez szükséges adottságok hiányoznak? De bízva vezetőségem támogatásában és brigádom jó munkájában, hozzáfogtam. S még kissé tartózkodva, de ki merem jelenteni, hogy eddigi kísérleteink és tapasztalataink szerint sikerül is a nevelés, ha megfelelő támogatást kapunk.

Sok nehézséget le kellett küzdenünk.

Nem volt kellő időben keltetőgépünk. Ne- velöházunk nincs. 2— 300 darab kotlós elhelyezéséhez nem volt anyagunk. Háromnégyezer darab napospulyka elhelyezése is komoly gondot okozott.

Részben megoldottuk ezeket a nehézségeket, csak persze nem úgy, ahogyan szerettük volna. Kezdetben komoly veszteségeink voltak s már úgy látszott, hogy nem sikerül. De felsőbb buzdításra tovább folytattuk kísérleteinket s ma már ott tartunk, hogy nagyobb bizakodással nézünk a jövőbe. Kása Bertalanná ezres állománya például most 8 hetes, piros nyakmirígyeik már jól láthatók s idáig 5 százalékos vesztesége van.

Természetes, nagyüzemi pulykatenyésztésről, mint 'olyanról, nem igen lehet még beszélni. Mert hiszen komoly, jó eredmények csak akkor születhetnek majd, ha a törzseket vérvonalban tudjuk nevelni s azok kül- lemi és belső jó tulajdonságait figyelembe- véve tudjuk tenyésztésbe állítani.

Jakabcsics Jenő azt is elmondja, hogy a pulyka haszna nemcsak a nagytömegű húsban van, hanem mint erősen rovarirtó állat a növénytermelésnek is legjobb támogatója.

A tapasztalt brigádvezető szerint az egykor világhírű magyar pulyka — lehet mondént — ifi nálunk, a Duna-Tisza közén nevelődik a legjobban.

A mi király dinnyés, szöcskés járásaink, melyek különben mező- gazdasági művelésre alkalmatlanok, — nagyon megfelelnek életkörülményeinek. Erre a kettős hasznú baromfifajtára nagyobb gondot kell fordítaniuk a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Annál is inkább, mert ők rendelkeznek nagy területtel, ami a pulyka- nevelés első feltétele.

Vita a tanácstörvény tervezetéről