Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
MINDENKINEK A MAGA NYELVEN », i. mert asszonytársak a leg■ nagyobb ügyről van szó. Mi asz- szonyok, anyák tudjuk legjobban: mit jelent a béke, gyermekeink boldog jövője...« Kovács Ica egészségeset ásított és lopva a karórájára nézett. No, még negyedórát var, de aztán eltűnik. Így is záróra lesz, mire rendbeteszik a haját. Ha jut idő, még beszalad azért a homokszínű kuligánért is. Együtt van rá a pénz, nehogy elhalásszák az orra elől... Nem, nem várhat tovább. — Nékem dolgom van... bocsánat! — áll fel tettetett sajnálkozással. Kissné, az MNDSZ-titkár kis hidegséggel méri végig. Nem tudni: az enyhén lila rúzsnalí, vagy a legújabbdivatú szoknyának szól-e ez a tekintet? — Jól van, kartársnő, ha dolga van, persze... pedig itt most nagy dologról van szó.. 5 — Igen. A békéről, gyermekeink boldog jövőjéről.., — fejezi be magában kajánul Ica, amikor már hármasával szalad lefelé a lépcsőn. Jaj, de unalmas az ilyesmi! Már a fodrász búrája alatt ül, de még mindig a nőgyűlés jár az eszében. Zavaros bosszúságot érez. Holnap megint hasikat ja a megjegyzéseket: persze, a kartársnőt csak a divat, a léhaság érdekli. Nem tudja értékelni a mostani életet.,, magának közömbös a béke ügye.,, stb. Ica elhatározza: most van ideje, komolyan végiggondolja a dolgot: csakugyan olyan ér- tetlen teremtés talán? Régi iskolai emlék tolakszik agyába. A németet útálta. A tanárnő minden német óra végén megkérdezte: van-e, aki nem érti a magyarázatot, ű sohasem értette, de végül már szégyenlett jelentkezni. így egész életére valami furcsa, távoli titok maradt előtte a der- die-das értelme. Bemagolta, de nem értette. így van ezzel a béke szóval is. Hallja, mondja, de nem érti. Nem mond számára különösebbet, megrázóbbat, El?ek az asszonyok olyan lélekből tudnak beszélni. Persze, ha anya lesz, ő is megérti őket. Az idős munkások olyan lelkes felajánlásokat tesznek egy-egy békeesemény alkalmával. O mindezt valahogy kívülről szemléli. Mit ajánljon fel? Hogy sebesebben veri az írógépet, vagy szívesebben csinálja a sokszorosításokat ? Mire megfésülik, már vagy öten várnak a helyére, Ica elmosolyodik, Szerencsére, szaladgál még rajtakívül jónéhány »léha nő« a világban, aki Kissné szerint azért nem látja az élet értelmét, mert nem kóstolta még keserűségeit, Hát tehet ő arról, hogy nincs még három gyereke s a múltban sem volt különösen keserves az élete? — Igaz, amikor apust 1937-ben bé- listázták, nagyon nehéz volt. De apus ma megbecsült könyvelő, ő öt év óta gyors- és gépíró ennél a vállalatnál havi 950-ért, menyasszony. Meg van a jólszabott ruha, készül az új bútor... ennyi csak természetes az élettől. Mit tehet ő 23 évével a békéért? Nem tud szépekét mondani, nem hivatkozhat a múlt nyomorúságára, gyermekeire. Ezeken a gyűléseken pedig ez járja. Hát nem lehet úgy is beszélni a békéről és olyanokat is mondani, amit ő is megért? A sok mai fiatal, akikről az idősebbeknek sokszor olyan lekicsinylő véleményük van. Hogy is mondta az a felszólaló: »Mi asszonyok, anyák tudjuk legjobban. ..« Ezek az asszonyok néha olyan rátartiak a lányokkal szemben. Lehet, hogy két év múlva neki is egyetlen gondja a család, a gyerek lesz. ,.. de addig más is érdekli... * Szombat volt. Ica kopogtatott az igazgató ajtaján: —I Lesz még ma valami, igazgató elvtárs? Az mosolyogva intett a várakozó lánynak; — Menjen csak, kartársnő, nincs semmi. Persze, jön a vőlegény! Aztán Kissnéhez fordult újra, akivel az üzemi napközi ügyében tárgyalt. — Folytassuk. Aztán megírok még néhány levelet. — Hiszen elküldte a gépírót. — Persze. Mi is voltunk fiatalok, elvtársnő. Most érkezik a vőlegénye, a vonathoz siet. — Igen. Én is voltam fiatal, igazgató elvtárs. De én ebben a korban, mint Kovács Ica éhbérért dolgoztam a tőkésnek és szombatonként mostam, takarítottam béna anyámra és öt apró testvéremre. Tizenegy éve két fiam esett el a fronton. Én tudom, mi az élet. De ezek? — legyintett keserűen. Ez a lény a múltkor megszökött a béke- gyűlésről is. Nem működik a vállalaton belül a DISZ sem. Ezek a fiatalok csak a mának élnek, unatkoznak, ha komoly dolgokról esik szó.. -, Az igazgató elgondolkozva simogatta végig ezüstös fejét. — Azt hiszem, elvtársnő, az a baj, hogy mi csak a saját mértékünkkel mérjük ezeket a fiatalokat. Csak a magunk nyelvén tudunk velük beszélni, Ez pedig nem helyes, , A békéről csak egyféleképpen lehet beszélni. — Igaza is van, meg nem is, elvtársnő. Nézze csak. Elvezetek egy sereg embert egy szép ház elé. Mindegyiktől megkérdezem: mi tetszik rajta? Az építész bizonyosan a ház stílusában gyönyörködik. A kőműves megvakarja a falat; tartós-e a vakolat? A háziasszonynak az tetszik, hogy jó helyen van a konyha. A suhanc annak örül, hogy gyepes tér van előtte, jól lehet focizni. Érti? Ahány ember, annak annyiféle miatt tetszik a ház. A kovácsicáknak tetszik a mi életünk, fontos nekik a béke. De nem azért, amiért nekem, vagy az elvtársnőnek fontos. Meg kell tanulnunk a ő nyelvükön beszélni.., a háznak abba a részébe kell elvezetni őket, ahol ők is megtalálják a nekik tetszőt,,, • « Szóval láttad, Andriskám? Ugye nagyon szép lesz?! Ne, ne sört hozzon. Az új bútor örömére valami komolyabbat iszunk! A vendéglő már zsúfolt volt. A zenekar a Sorrentói emlék-et játszotta. Ica ragyogott a boldogságtól, szerelmes büszkeséggel mosolygott Andrisra, az egész teremre. Az ajtó nyilt, új vendégek érkeztek. Magas, sovány férfi. Egyik kabátujja üresen lóg. Másik kezével sápadt, furcsán merevtekintetű asszonyt karol. Ahogy befelé haladnak, azt is lehet látni, hogy a férfinak műlába van. Andris felugrik, ahogy a pár elhalad asztaluk előtt: — Laci! Hogy kerültök ide?... kezétcsókolom... A sápadt asszony gépiesen bólint, de szeme továbbra is a semmibe mered. — Hazajöttünk az anyósomékhoz néhány hétre. Magdának jót tesz a vidéki levegő. .. de bocsáss meg, várnak a sógoromék — s elindulnak a belső asztalok felé, ahonnan már integetnek feléjük,,, — Kik ezek Andriskám? Olyan szomorú ilyen embereket látni. — Az egyik munkatársam bátyja. Tragédia az életük, Ica. Lacit a fronton amputálták. A lakásukat bomba rombolta szét, két kisgyermekük pusztult el. Az asszony szüleit nyilasok lőtték agyon a Dunaparton. Magda elmezavart kapott. Nemrég jöhetett ki a szanatóriumból, láttad a szemét... soha nem lesz egészséges. Hja, szokványos háborús történet! Ica dermedten hallgatta. — Szokványos háborús történet? Igen, sokat látni üyent. De most úgy van vele, mint aki évekig jár el egy gödör mellett s egyszer esik bele... Hát lehet ez? Ennyi fájdalom, szerencsétlenség egy családban? Milyen szép emberpár és roncsok. Az egyik testileg, a másik lelkileg. S milyen boldogok lehették! Úgy készültek az életre, mint ők ketten s ez lett belőle... Nem természetes hát a nyugodt élet? Jöhet egy háború és mindent Összezúz, az új bútort, a családot, a boldogságot, Andris egészséges kezét, az ő vidám lelkét. S bele lehet ebbe nyugodni? Nem, nem. De el lehet-e kerülni? Kovács Ica mivel hárítanád el a háborút? Az írógéppel, manikűrözött körmeiddel? Igen azzal! S nem egyedül. Kiss- nével, akinek két fiát vitte el a háború, az öreg Bogdán bácsival, aki 150 százalékot teljesít s az unokája mérnöknek készül... s a többiekkel, akiknek szintén van valami drága kincsük, amit nem lehet engedni.,, ■— Ica. Tíz perce hallgatsz! De elgondolkoztál. S Ica a férfi feje fölött elnézett valahová messze. *— Igen, szivem... lefordítottam a magam nyelvére egy eddig érthetetlen szót... Ezerszer hallottam, s most kezdem érteni. . j MEGJEGYZÉSEK Meddig készül lueaszék módjára a halasi hultúrház? Pártunk, kormányunk gondoskodott róla, hogy városunk kultúrházat kapjon. Ezt mindenki nagy örömmel fogadta, még 1952-ben. A kuitúrház azóta lucaszék módjára készült. Ma mar tető alatt áll. De hogyan? Az eső folyik bele. Még a villanybúra Is vízzel telve. A falak nagydarabon beázva, de a mennyezet sem kivétel. Ott tátong a nagy üres terem meszeletlenül, Az építkezést a tatarozó vállalat végzi. Beraknak egy ajtót, utána Kisszállásra mennek letört cementvályút felépíteni. Visszajönnek egy ablakot berakni, majd újra Zsanára mennek és így tovább# Nekifogtak a meszeléshez, most abbahagyták különböző kifogásokkal. A munkások jönnek-mennek. A tatarozó vállalat munkaerőhiányra hivatkozik. A hiba inkább az, hogy nem jól szervezik meg a munkát. Ha anyag van, akkor nincs ember, ha munkaerő van, akkor nincs anyag. Ezt mondja a leendő kuitúrház igazgatója, de ezt mondják a vállalat munkásai is. Megérkeztek a székek és naponta érkeznek a különböző felszerelések, amiket nem tud az igazgató elhelyezni. Sok értékes holmi, sokezres beruházási vagyon megy így tönkre. De legalább rendes munkát végezne a vállalat! De a tető beázik, a vízlevezető csatorna rosszul áll, az egészségtelen WC-t sem távolították el a bejárat mellől. Pártunk, kormányunk nagy összeget biztosított, hogy kultúrházunk legyen. S nem engedhetjük meg, hogy a tavaly augusztus 20-ra tervezett kultúrházat jövőre halasszuk. Azt várjuk mindannyian, hogy idén az új kenyér és alkotmányunk ünnepére nyíljék meg végre ez a kuitúrház! TALLÉR ISTVÁN, az agr. tud. egyetem hallgatója, Tallér elvtárs levele megfelel a valóságnak. Még csak any- nyit; a halasi kuitúrház ügye éppoly gazdátlan, mint a fürdőé, — helyesebben a felelősségnek nem akar gazdája akadnj. A tatarozó vállalat szerint — és szerintünk is — a tanács Is hibás a kuitúrház építésében, mert olyan szerződést kötött — vállalva munkaerő és anyagbiztosítást — amelyről eleve tudta, hogy nem képes teljesíteni. Elsősorban persze a vállalatot terheli a felelősség. Egy könyv panaszai Február óta szolgálom közéi kétezredmagammal Jánoshalmán a dolgozók kulturális kielégítését. Ekkor nyílt meg ebben a tizenhatezer lakosú községben a könyvtár. Olvasóban nincs is hiányunk. Az elmúlt hónapokban például a kétezret is megközelítette a kölcsönzők száma. De aki a mi könyvtárunkba belép, az eiszomorodik és felháborodik. Mindkettőre van oka. Igen, elszomorító és felháborító, hogy nálunk az olvasókat hónapok óta szennyes, meszelés után síró szobák fogadják. Az olvasószobába kaptunk már székeket, asztalokat. Dági Karolina könyvtáros ízléses virággal teli vázákat rakott ezekre az asztalokra, De málló vakolat hullik a szép bútorokra s a látogatók szemét elijeszti a piszkos, füstös fal. Elhisszük illetékes szerveinknek, hogy a mindenható keret, amelyből a takarítás történnék, igen korlátozott. Ezért ünnepélyesen kijelentjük: nem kívánunk drága falfestést. Megelégszünk egyszerű meszeléssel is, amit két-három szorgalmas asz- szony pár nap alatt elvégezne# Csak végezzék már! Mert hatodik hónapja nézünk szembe a szennyes falakkal s hallgatjuk a kölcsönzők jogos megjegyzéseit. S szégyenkezünk mindazok helyett is, akik elnézik, hogy Jánoshalmán nekünk, a tudás, kultúra terjesztőinek Ilyen otthona legyen! A megyei tanács újabb feladatokra hívja hivatásos és nemhivatásos íróinkat. A megyei tanács népművelési osztálya és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat pályázatot hirdetett irodalmi alkotásokra. A pályázat igen nagyjelentőségűnek ígérkezik, megyénk irodalmi éleJíiúzqúhóit a tími Imíátban Délelőtt 11 óra. Rémen a ;falu csendjét kocogó lovasfogat veri fel. Zsöllér Mihály, a Kilián tsz fogatosa három tábla friss jéggel megrakott kocsival a szövetkezeti italbolt elé kanyarodik. A kocsizörgésre Varga István boltvezető az utcára nyíló ajtót bereteszeli. Délután négy óráig zárva. Akár egész nap is így lehetne ugyan, nem érnek most rá a rémiek délelőtt kocsmába járni. Varga István pedig Zsöllér Mihály segítségével megrakja a kocsit. Felkerül elsőnek az 50 literes söröshordó. Mellé a narancs- szörpös, szódásüvegek, gondosan jég közé. Két- három üveg aratópálinka, rum, kevert. Ládában cigaretta, dohány, gyufa. Másik csomagban 5—10 dekás cukorka, — ezt a fűszerbolt küldi. Végül szőttessel kibélelt kosárban a tisztára mosott poharak s egy üres vödör. Zsöllér Mihály fröccs. Az asszonyok, lányok között a szörpnek, cukorkának van nagy keletje. itt minAkkor Amikor közibecsap a két pejnek és elindul a mozgóbolt a széles rémi határban az aratókhoz. Dél van, mire elérkezik az első állomásra: a Kilián tsz aratócsapatához. A tagok ebédelnek, most vetik az ágyat a sörnek, fröccsnek. De Füstös Istvánnak enni sincs kedve. Sok vizet ivott délelőtt, úgy csikar a hasa, majd a kaszát ejti el néha. De egy pohárka a jófajta aratópálinkából máris megkönnyíti, orvosság annak minden cseppje ilyenkor. S mikor a tányérok kiürülnek, van dolga Varga Istvánnak. Habzik a sör, fogy a denki megelégedett, továbbindul a kocsi. Irány a mátételki állami gazdaság táblája. A kombájn körül is nyilván türelmetlenül várják már a frissítőt. De a kocsi tetejéről messze látszik a söröshordó csapja. Meg is látja a jó- szemű Hódos Béla egyénileg dolgozó paraszt, amint családjával a búza utolját vágja. — Hé, emberek, itt a szövetkezeti kocsi! — kurjantja el magát a szomszédok felé s máris három irányból szaladnak a mezei vendégek. A söröshordó szaporán csurgatja a jéghideg, aranyszínű italt, egyre több szódásüveg kerül üresen a többi közé. her Irodalmi pályázat tének kibontakozása terén. A' pályázatra ugyanis olyan műveket kell beküldeni, melyek egy város, vagy község felszabadulását, a felszabadulás előtti helyzet és megváltozott új életünk összehasonlításéit, gazdasági életünk egy-egy fontos őrhelyének (gyár, üzem, tsz, stb.> vagy kulturális életünk egy-egy ; intézményének, területének (iskola, művelődés, stb.) fejlődését tartalmazzák. Pályázni lehet verssel, elbeszéléssel, jelenettel, riporttal,; cikkel, vagy tanulmánnyal. A1 pályaműveket legkésőbb szép- * tember 30-ra kell beküldeni megyei tanács vb. népművelési» osztályára. (Kecskemét, Belo- iannisz-tér 2.) 500-tól 200 forintig terjedő díjjal jutalmazzák a legjobb műveket. A legsikerültebb műveket a megyei és a* országos sajtóban teszik közzé, folyamatosan. Természetesen csák olyan művekkel lehet részt- venni a pályázaton, melyek még eddig nem jelentek meg nyilvánosság előtt. Jeligés pályaműveket is elfogad a pályázat meghirdetője. A szerzők a pályázat eredményéről november 5-Sg értesülnek. Most az írókon a sor, hogy megörökítsék felszabadulásunk 10. esztendejében eddigi eredményeinket az irodalom, a költészet eszközeivel. A pályázat csak a buzgalmat igyekszik fokozni és jutalmazni, de irodalmunk munkásainak ismert és még ismeretlen művelőinek alkotó kedve teszi valóban jelentőssé, Négy-öt óra felé jár már az idő, amikor a Dózsa tsz aratói kiürítik az utolsó pohár sört, fröccsöt s a két pejkó az igen meg- könnyebbedett kocsival hazafelé indul. Varga István »kasszát« csinál: a mai napon is megközelíti a bevétel a 300 forintot. Üres minden edény, kívánságból sem lehetne összecsepegtetni egy korty italt. Elkelt a cigaretta is szálára megy ez minden nap két hét óta, amióta megindult az aratás. S még jóidéig járja a mozgóbolt a határt, mert Varga István felajánlotta, hogy a csépiés befejeztéig a zárvatar- tás alatt helyébe viszi a szorgoskodó rémieknek a mezőre az italboltot,
