Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

őket, de a keletkező âïszlvâr- gást elzárták.

A példamutatásban a kommunisták járnak az élen Bódi és Kovács elvtársak, akik Adám Ferencen kívül munkájukkal és biztatásukkal újból és újból erőt adtak a honvédeknek.

védgáton is emberfeletti munkát végeztek a katonák, a tűzoltók és a polgári személyek. Különösen kerekasan dolgoztak honvé- deink mellett a solti tűzoltók, akik éjjel-nappal őrizték a gátat, harcoltak a vízbetörések el- *len.

Szerdán este már bizakodóbb a hangulat a dolgozó parasztok között is, akik még két nappal előbb arról beszéltek, hogy nem lehet útját állni a vízbetörésnek.

íme, mire képes az ' emberi akarat!

i E hős csoport által védett szakasz után kanyarodik a gát. Itt 'is kemény munka folyik még szerdán délután is. A sok át- szivárgást homokzsákokkal zárták el és jelenleg is hordják a homokot, köveket dolgozó parasztok, lányok, asszonyok, katonák egyaránt.

Alattomos a víz — mondja Danyi András hadnagy, aki vasárnap óta alig néhány órát aludt — nappal még szemmel tudjuk tartani, éjjel azonban nehezebb és rendszerint ilyenkor van a baj.

Mayer László elvtárs, aki a műszaki munkálatokat irányítja, szintén erről beszél.

Ahogy megállunk néhány percre a gáton és nézzük az egyik oldalon elnyúló végtelen víztengert, a másik oldalon az integető napraforgó tányérokat és a susogó kukoricaszárakat, hirtelen a mellettünk lévő homokzsákok alól erősödik az átszivár- gás. Szinte szemlátomást gyorsabban buzog fel a víz a gát alól. Nincs egy perc késlekedni való idő sem. Harsány kiáltás hallatszik Danyi elvtárs torkából.:

— Földet, köveket ide!

A követhordó lányok, asszonyok és a földekkel telt talicskák megtorpannak. Szinte percek alatt hullanak a kövek és rájuk a föld a veszélyeztetett részre.

íme egy példa, hogy mennyire kell vigyázni! Fiatal gát ez még és a víznyomás állandóan mossa. Mindenütt ott kell lenni, mert csak néhány percnyi késedelem és áttör a víz.

Nem törsz át Duna! — adták kt a jelszót a katonák a munka kezdetén és nekik lett igazuk. Az ő kezükben van letéve a termelőcsoportok és számos egyénileg dolgozó paraszt termésének sorsa. És jó kezekben van.. I

A solti Szikra földjén haladó

II " .......határban

M

indenfelé kocsik, emberek, katonák. Ezen a négy és fél kilométeres hosszú szakaszon még mindig élénken folyik a munka. Kedden délután nagyon szorongatott volt a helyzet. A szél felborzolta a vizet és félméter magasságú hullámok csapdosták a gátat. Már-már úgy volt, hogy a hullámok átmossák több helyen. Többszáz ember megfeszített munkájának Volt köszönhető, hogy megmentették a tassi határ 600 holdját az árvíztől. — Később a szél is elállt és szerdán apadt a víz.

A Veszély azonban még nem múlt el, a főgát is több helyen szivárog. Szerdán a gát egyik éészé megindult, a föld szétnyílt és felbuzgott a víz.

Ekkor az itt segítő 190 szovjet katona szinte csodát művelt. A több mint egymázsás homokzsákokat egy ember vitte a veszélyeztetett területre, hasonlóképpen a nehéz köveket is. Minden perc késedelem katasztrófát jelentett volna. Érezték ezt a

szovjet harcosok is és ez kettőzte meg munkájuk erejét. 40. perces küzdelem után megállították a vizet.

Csütörtökön este, ahogy végignézünk a hosszú szakaszon, — bár élénk munka folyik — de nyugodtabb, bizakodóbb a hangulat. Ezt a bizakodást tükrözi Szabadi Gyula hangja is, aki a. földművelésügyi minisztérium részéről van megbízva ennek a gátszakasznak a védelmével — szervezési vonalon.

— Az a tervünk — mondja —, hogy 50 ember és 25 kocsi most már elég lesz a polgári lakosságból a védelemre. Hadd menjenek haza az emberek, mert még szorongat a betakarítás munkája is.

Egy csapat dolgozó paraszt halad el mellettünk. Szabadszállásiak. Lepihennek, majd hazatérnek. Vannak Kunadacsról, Szalkszentmártonról és Tassról is sokan. Mind itt voltak és segítettek a válságos órákban.

Önzetlen segíteni akarás

A Bajai Gyapjúszövetgyárhoz vezető út Kamarás-Duna felé vezető partrészein apró kis parcellákon konyhakerti vete- mények zöldülnek. Kis ház áll egy dombon. Zsombok Istváné. Még este megkapálta a hagymát és hajnalban beszivárgott a víz a vékony kis barázdák eresztékein keresztül. Mire reggel lett, bokáig érő áradat zúdult a hagymára.

Zsombok István segítségért szaladt. Az önzetlen segiteni- akarás, a hősi önfeláldozás szép példája igazolta az összetartásnak a veszély pillanataiban

megmutatkozó erejét. A testnevelési szaktanár tanfolyam hallgatói, női és férfi pedagógusok siettek a termést megmenteni. A járókelők közül is többen felgyű- rekeztek, lekerült a lábakról a cipő és a vízben, az egyre emelkedő árban megindult a mentés.

Egy óra sem telt bele és a hagymatermést megmentették. Közben az áradat tovább emelkedett. A dombon álló kis ház lépcsőjét is elérte. Nosza gyorsan hozzáfogtak a lakás kiürítéséhez. Mile dél lett, már csónak evezett és mentette a még házban maradt ingóságokat.

12 KÜZDELMES ÓRA A SOLTI GÁTON

Csendes most a Duna. A nagy vad gátak közé fogva hömpölyög. A gátakon pedig éles honvédszemek .figyelik a hullámokat, amint a ' írissenvert cölöpökhöz verődnek. Nyolc óra van. De száll a hír a telefondróton: az árvízvédelmi kormánybiztosság jelenti, hogy a solti Kall-majornal az éjszaka éri el a tetőpontját a vízállás, 19— 17 centi emelkedés várható.

Mayer László honvédtiszt leteszi a kagylót. Egy pillanatig megáll,, de tudja, mit kell tenni. Négy éjszaka vezeti a munkálatokat a solti gátszaaa- szon, de nappal sem sokat alszik, vizsgálja a terepet, ahol majd éjjel a műszaki század őrködik a víz felett.

Most is gyorsan cselekszik. Magaköré gyűjti Borbás István, Nagy István, K. Tóth József tisztet és kiadja áz utasításokat.

Csakhamar megélénkül a munka. Rozsét, földet hordanak a katonák a veszélyeztetebb pontokhoz.

À nyúlgát körülbelül 350 méter, délutántól mostanáig 25 centit emeltek rajta a kato- ; nák. Ez a gát 300 hóid kukoricát és kapásnövényt véd, és a katonák meg akarják menteni a termést.

— Vigyázz! Szakad a gát! — kiált fel kétségbeesetten Dobos Károly szakaszvezető. A víz félméteres szakaszon átcsapott a gáton és egyre szélesedik.

A megerősített pontokról tiszték, tiszthelyettesek, honvédek rohannak a gátszakadáshoz. Tóth László őrvezető derékig a hideg Duna vizében tömi a gátat.

Tóth László civilben birkózó Volt, de úgy- látszik, nem felejtette el, amit a szőnyegen tanult. Itt is birkózik. Ezzel a hideg, hömpölygő, piszkos-szürke áradattal. Nem volt hiábavaló hősiessége. 10 perc múlva a gát szilárdan állt. Mayer László százados meg is dicséri Tóth úrvezetőt. Derekasan küzdött. Úgy, ahogy 'azt ez a nagy feladat meg is követelte.

A gáttól olyan ötven méterre autóberregés hallatszik és reflektor- fény cikáz. Két »Zisz<* tehergépkocsival 54 solti para#t jöri segíteni a Káli-majori gáthoz.

A sofíőr-szovjet katona. Oda visz embereket, ahol épp a legveszélyesebb á |át.

A Soltiakat Szabó Lajos,, a megyéi pártbizottság kiküldöttje vezeti. Vasárnap éjjel óta alig aludt 3 órát, Folyton a gátakon van, kezében az ásó és döngölő egyforma gyorsan jár. Három óra lehet, mikor a mellette dolgozó Szóráti Zsigmond diszista így szól hozzá: »Nem bírom tovább, Szabó elvtárs. Szabó Lajos kiveszi Zsiga kezéből az ásót:

— Aludj egy kicsit Zsiga, becsületesen dolgoztál eddig.

Zsiga egy kicsit tétovázik. Viaskodik benne a becsület és a fáradság. Szabó elvtárs javaslatát nem lehet megmásítani.

Éjfél van. Süvölt a szél. Molnár Mihály és kis csapata, Végi Gábor, Kun Ferenc és a többiek feltúrt gallérral, fülre húzott sapkával döngölik a földet. Szovjet katonákkal dolgoznak karöltve. Szibériai, cseljabinszki fiúk, ók nem nagyon láznak, megszokták a hideget. De ahogy a helybeliek mondják, megszokták az álmatlanságot is, mert vasárnap este óta állandóan, váltás nélkül küzdenek. Emelkedik a gát, emelkedik a bizakodó hangulat. Pedig hideg van, fúj a széles bizony sokszor kell térdig, vízben dolgozniok a katonáknak. Funk József műszaki növendék is vízben áll. Bor- bfts István tiszt eivtárs odaszól hozzá;

— Vigyázzon Funk elvtárs, meg talál fázni !

— Az nem létezik, ide vagyok nyári üdülésre beutalva.

Nevetnek a katonák, nevetnek a fiatalok. Az ifjúság ereje sok mindent pótol ebben a hajnali hidegben. — Az egyik fiatal tiszt időnként a vízbe tűzött cö- vekhez siet, lehajol mellé és nézi aggódó szemekkel a cövek centiméteres beosztását. Vájjon apad-e vagy árad? Most az órájára néz a fiatal tiszt, fél- hat — állapítja meg, majd örömmel újságolja, — másfélcentis apadás. A nagy próbát kiállták. 300 hold kapásnövény, a Petőfi tsz vagyona forog kockán, de úgylátszik, megmenekül. Másik 25.000 hold, amit közvetve veszélyeztet ezen a szakaszon az ár.

*

A solti tanácsháza udvarán nagy kondé- rokban rumos-tea fő. Három szakácsnő méri az adagot: teát, kolbászt, zöldpaprikát és kenyeret; Jól esik a forró ital, az ízes harapnivaló a , fáradság után, mert holnap újra ott találkozhatunk majd az árvízvédelemnek ezZel a fiatal, de lelkes csapatával a gátak tetején.'

Benedek István.

Qt

(fhekaneo- is, a többiek hő steile

. I;

A vén, országokat járó Duna dühödt nagy kedvébe jött,

Cyí. Beláthatatlan víz-vállát nekivetette a partok lankájának és kegyetlen rálartisággal hömpölygőit keresztül az ártér dús bulyaságán — derékig falva a hatalmas nyárfákat, levasalva a bokros fűszőnyeget. A síktestű, flcánkodó halak azt hiszik: meg» nagyobbodott hazájuk és a tegnap még levélsürűjében zlzzenő szitakötők, pajkosan csapongó lepkék helyén víz bitorolja a ter- mészet megszokott idilljét.

Az erre szokásos, szinte kézzelfogható csendet, az egeiszurJ káló szürketestü sudarak alatt megkövült árnyat — melyre a> bekukkantó nap aranypikkelyeket sző — a vízzel, az elemmel való haragos harc bontja meg. A veszély gombnyomásra dobbantotta össze az emberek szivét. A tassi-szalkszentmárlonl határ öleiken zésénél nagy veszély mutatkozott. Közel a part mentén átszakad! a biztosnak látszó nyári gát. Víz alá került egy területrész. A. krumpli elsőnek adta meg magát. Távolabb érett búzakalász fék» tette a fejét a szélborzolta hullámokon. Amott a kukorica csak porzóját himbálja a víz felett, termése ölében maradt. Mindjárt, mellette a napraforgó, mint tavirózsa úszik a víz szülén, vagy derékig szorítva tányér-arcával szomorúan nézi önmagát a viz tükrében.

ágy volt a veszély, de nerh kellett félreverni a harangod kát. Az át alattomos sodra odahívott minden becsületes embert. Távolról-közelröl ásó, lapát, kocsi, talicska rohant a baj színhelyére. Tassiak, szalkszentmártoniak, szabadszállásiak talál- koztak a gáton. De távolabbról is érkezett segítség ...!

Hétfőn, még a hajnal közeledte előtt motorok búgását, — inkább morajlását — hozta az arra kószáló szél. Ismerős volt ez a' nemsokára dübörgéssé erősödött halk neszezés. Tíz éve mintha hasonló lett volna a távol dobogása, A hegyekben először csobogó, majd rohanó tisztavizű patak ad ilyen hangot, maga előtt görgetve az útbanálló szikladarabokat. Azé a pataké, ahová frissülni mennek a hegy lakói és zúgó partjánál jövőről, szerelemről álmodik a pozsgásarcú ifjú nemzedék.

Vzovjet katonák érkeztek. Parancsszó nélkül pattantak le

CJ- a nyitott teherautókról. A lassan ébredő hajnal harmatot lehelt valamennyire, ami ott gyöngyözött ruhájukon. Sorbanállvct várták a parancsot. Szemük hunyorítva nézett bele a szürke derengésbe, az ellenséget kémlelték, amellyel meg fognak birkózni,

Az őrnagy tájékoztatást kapott a védelmet irányító szakem- berektől. Elvtársak! — mondta határozottan. — Segíteni akarunk rajtatok, a környék egész lakosságán. Nem nézhetjük, hogy gazdag termést ígérő nagy területeken a pusztulás legyen az úr, A legnehezebb részt kérjük magunknak. Mi kilencvenen vállaljuk, hogy szakaszunkon nem tör át a víz.

Tényleg a legnehezebb szakaszt kapták. A nyári gát átszakadása után komoly veszély fenyegette a tassi határ nagy részét. Keresztbe épített gáttal kellett útját állni a nagy erővel előretörő víznek. Es a gát szinte a földből nőtt elő. Hétszáz méteres fronton így néztek farkasszemet a nagyétvágyú vízzel.

/lm a Duna nem nyugodott bele a vereségbe. Láthatatlanul C7L rágta a gát alját, fúrta-törte magát előre a legkisebb repedésen. Csekanov és Szmirnov katonák a megújuló veszély közelében álltak, a töltés lejtős oldalán. Ketten vigyázták az ár látható legkisebb moccanását. A víz tükrének nem volt ismeretlen Csekanov, de Szmirnov arca sem. A táj, a bólogató fák, még a töltés is látták már őket. Nem is olyan régen: 1844-ben. A gáton álltak akkor is a hős Csekanovok. Ott volt a védelmi vonal, mintegy két hónapig. Védték a felszabadított területet a fasiszta árral szemben. A szalkszentmártoniak nem felejtették el a soha nem látott hősiességet. Az egyik bajszos öreg bácsi lapátjára támaszkodva azt mondja magyarázgatva: »errü vótak a mieink (a szovjet csapatokat érti), szembe a Duna máspartján az ellenség. Mikor aztán januárban a mieink átkeltek, úgy szaladtak azok, mintha sose lettek volna erre;-.

Lehet, hogy mindketten a tíz év előtti hősökre emlékeztek, akiknek teste Kunszentmíkióson pihen. Lehet, hogy saját helytállásukat fogadták meg abban a pillanatban, mikor bizonytalanná vált. alattuk a töltésoldal. Átnedvesedett — vélték mind a ketten, de egy perc múlva már nagy erővel vitte magával a töltésoldalt, Mindenki odarohant. Szakemberek, katonák, helybeli lakosok. Voltak, akik tanakodtak, hogy most mit is kell tenni, hogyan lehet útját állni az áttörésnek, vagy egyáltalán nem is lehet.

áffsekanov — min tíz évvel előbb hős elődei — megőrizte nyu-* galmát. Körülnézett, hogy mit lehet igénybevenni az áttörés megakadályozásához. Egyszerre látta a homokzsákokat, talicskákat, lapátot, katonákat.

— Szmirnov! Harminc emberrel homokzsákot. Davaj! Likacson! Amilyen gyorsan Csak lehet — szintén harminc emberrel — talicskavai földet. Kagromonyav! A többiekkel követ hordani! Csak annyi szünet volt mig ez a néhány mondat elhangzott és máris futólépésben érkezett a zsák, a kő és a föld az áttörés helyére. Csak a gyorsaság segíthet. Félmeztelen, mezítláb térdig süllyedtek az áttörés latyakjában. De ki gondolt most erre közülük, A zsákok, kövek tovább zuhogtak az áttörés kráterébe. Két ember kellett volna vigyen egy zsákot, de Jahijojovval és Szpaszkov- val ezt nem lehetett megértetni. A veszély látta, a hosszan elnyúló, dús termést ígérő földek, népünk szeretete megkétszerezték erejüket.

Vállalták, hogy víz nem jön át. Es nem jött át. 40 perces ke- meny küzdelem megfojtotta az áttörni akaró halált és a barnatestű, fáradt, izzadt, sárral fröcskölt katonák úgy álltak az eltömítés szélén, mint bajnokok a győzelmi dobogón ■— fáradtan, de boldogan. Aztán feltört a háromszoros »hurrá«, ami végigzúgott &z egész határban és hírülvitte a szalkszentmártoniaknak és tas- rnaknak, hogy hétszáz hold megmenekült a vizhaláltól, hogy Lamásdi Károly, Bállá Gyuláné, meg a többi gazdák jó termést takaríthatnak kamrájukba.

Azután már csak az őrök maradtak a vállalt szakaszon és a fiatal katonák éneke zúgott, messze-messze szárnyalt: »Egy a jelszónk: a béke!«

WELTHER DÁNIEL;

A KECSKEMÉTI CIPŐGYÁR DOLGOZÓINAK PÉLDÁJA

A Kecskeméti Cipőgyár dolgozói szivvel-lélekkél együttérez- nek az árvízkárosultakkal. Csütörtökön röpgyíílést tartottak és ezen a gyűlésen egyhangúlag elhatározták, hogy vasárnap műszakot tartatlak az árvízkárosultak megsegítésére. A vasárnapi műszak alatt végzett munkájúk után járó fizetést azonnal elküldik az árvízkárosult aknak,