Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

AZ MOPB/rCSKISKUNMEGY£l PARTBIZOTTSKGtolAK LAPJA ix Évfolyam, ni. szám Ára SO fillér 1954. julius 21., szerda A MAI SZÁMBAN Megyénk dolgozóinak anyagi segítsége. — Az embe- > rekröl való gondoskodás. — Többet és jobban dolgozni — ez a céljuk a dunapataji KTSZ kovácsainak. — A betakarítás hírei. — Miről írtak levelezőink az elmúlt héten. / r FOKOZÓDIK AZ ERŐFESZÍTÉS AZ ÁRVÍZ PUSZTÍTÁSA ELLEN Megyénk északi Dunaszakaszán Dicső honvédeink harca a vízárral A Solt, Harta közötti Duna- szakagzon, ahol a solti Vörös Szikra földjei terűinek el, a viz még kultúrnövényekkel bevetett területet nem tudott elhódítani. Pedig az ott lakók azt mond­ják, hogy ha magas a Duna víz­állása, ezen a részen mindig be­tör az árterületre. Hogy a nyári gáton még sem tudott áttörni a víz, az néphadseregünk Gyugyi Béla tiszt elvtárs parancsnoksa- ga alatt álló harcosai és tisztjei hősi munkájának köszönhető. A nem nagy létszámú alakulat szombaton délután érkezett más, ' de a veszélytől már meg­mentett területről és azonnal munkához látott. Teljesen egye­dül vették fel a harcot a Duná­val, így a tisztek és harcoso.-c egyformán megfeszített erővel dolgoztak. Mivel a helyzet ve­szélyes volt, 26 órán keresztül ki sem került a lapát a kezük­ből. A lakosság maga sem hitte, hogy sikerrel jár erőfeszítésük. Ök azonban nem adták fel a küzdelmet. Hősies munkájuk eredménye egy 120 méter hosz- szú gát, me}y olyan széles, hogy tehergépkocsival is járhatnak rajta. Ez tartja a vizet és mint­egy 1500 holdnyi bevetett terü­letet véd az ár ellen. Honvédeink éjjel, nappal dol­goztak, de munkájuk sikeres be­fejezése után sem pihentek meg, hanem a solti Vörös Szikra ter­melőszövetkezet árterületen lévő gabonatábláján segítették az aratást. Lelkesedésben, harcos helyt­állásban nem volt hiány. Any- nyit azonban megemlítenek a katonák, hogy ivóvíz-ellátásuk­ról nem gondoskodott a solti ta­nács, pedig ezt többször kérték. A solti földmüvesszövetkezet ki­ment árusítani mozgóbüffévei, sört, fröccsöt, édességet, de he­lyes lett volna, ha ivóvizet is visznek magukkal, Egymás! segítik a községek A dunavecsei és kunszentmik- lósi járási pártbizottság, vala­mint a két járási tanácsszm'v közös erőfeszítéseket tesz a Du­na megfékezésére. A legveszé­lyesebb. rész a Szalkszentmártom Tass községek közötti Dunasza- kaszon van, ahol a víz át is tör­te a nyári gátat. Erre a részre jönnek árvízvédelmi munkára a környező községek lakosai. Kun- szentmiklósról 600 ember jött a gátat erősíteni. A kunszentmik- lósi járási DISZ-bizottság titká­ra, Kovács Erzsébet szombat óta az árterületen van, mint­egy 200 fiatalt mozgósított ide. Itt dolgozik a tassi Lenin és Al­kotmány termelőszövetkezet tag­sága. Bánovics István, a kun- szentmiklósi járási tanács be­gyűjtési hivatal vezetőhelyettese maga is derekasan résztvesz a munkában. 40 tagú brigádot ve­zet, mely tassiakból és kun- szentmiklósiakból áll. Órákon keresztül harcoltak az egyre nö­vekvő vízzel és ők bizonyultak erősebbnek. A veszély hírére Szabadszállásról fél órán belül 120 ember indult a Dunához. Dömsödről 40 DISZ-tag, rajtuk kívül 40 dolgozó paraszt, 15 gumikerekű kocsi és 20 paraszt­kocsi vesz részt, a munkában ezen a szakaszon. Az árvízvéde­lembe távolabbi községek, így Kunpeszér és Kunadacs lakos­sága is bekapcsolódott, Az ellenség nem alszik A tassi, szalkszentmártoni sza­kasz gátmegerősítő munkálatai javában folytak, amikor a sa­lakok elhíresztelték, hogy min­denkinek,el kell hagyni a gátat, csak a katonaság maradhat olt. Idejében észrevették azonban, hegy kik terjesztik a zavart- keltő hírt és miben spekulál­nák, így a pánikot sikerült meg­akadályozni, a dolgozók fegyel­mezetten folytatták a munkát. Trombitás Lajos apostagi ku- lák sem tagadta meg önmagát. Azelőtt is mindig baja volt vele a tanácsnak, ha adófizetés­ről vagy beadásról volt szó. — Most amikor a dunaegyházi gát­szakaszra gyülekeztek az apos- tagiak, azt mondta, hogy a mi házaink nincsenek veszélybe, nem mégy ' át segíteni a duna- egyháziaknak. A többieket is le akarta beszélni arról, hogy àryizvédekhi munkára menje­nek, Elhárhjék a veszély! Hárfán A hartai vezetők józanul mér­legelték a helyzetet az árvízve­szély legkritikusabb pillanatai­ban is. Kővári Péter elvtárs, a községi tanács elnöke és Bakos Nándor elvlárs, a hartai gépál­lomás igazgatója úgy döntöttek, hogy mivel az esős időjárás igen megnehezíti az árterületről a hatalmas mennyiségű gabona kihordását, az árterületen is fog­nak csépelni. így történt, hogy az időjárás okozta nehézségek ellenére is minden szem gabo­nát megmentettek a veszélyez­tetett területen. Míg 150—200 kocsi hordta a kereszteket biz­tonságos helyre, addig a gépál­lomás nyolc cséplőgépe 25 va­gon gabonát csépelt el. Sokfelé hivatkoztak ezekben a napok­ban arra, hogy a csépiéit nem lehet beindítani, mert vizes a gabona. A hartaiak bebizonyí­tották 25 vagon gabona elcsáp- lésével, bogy az akadályokat 1c lehet küzdeni. A gabona megmentése után a hullámtér megvédésére összpon­tosították erejüket. Nyúlgátak építésére brigádokat szervezte«, melyekben a lakosság apraja- nagyja résztvesz. Fáradhatatla­nul dolgoznak a hartai nők — írja Gál Gáborné levelezőnk. — Családok látogatásával segítet­tek a lakosság mozgósításában, hugy az aratás-cséplés-behordás az árterületről minél gyorsab­ban megtörténjen. Katkó Bor­bála tsz-tag egész nap aratott, este pedig a gáthoz ment segí­teni. Hétfőn délelőtt 50—60 asz- szony dolgozott a gát megerősí­tésén. Eiler Jánosné 64 éves A HüSIESSEG PÉLDAKÉPÉI DUNAEGYHÁZA. Hosszú sáv­ban húzódnak a termőföldek a nagy folyónál, amely most mint az örült, kidobta magát a medré­ből és jött a víz sisteregve, fúj­tatva, mint valami ketrecéből kiszabadult vad. Nem csendes folyó most, hanem pusztító, szennyes-szürke áradat. Ezen a dunaegyházi szakaszon is, mint mindenütt, ott állnak hős honvédeink, az első sorok­ban védeni a rengő, élénkzöld kukoricatáblákat, a sárga nap­raforgótányérokat, a termést, a letakarított tarlót, hogy a ga­bona helyébe ismét növény ke­rüljön, amely termést ad, bol­dogabbá, jobbmódúbbá teszi a paraszti otthonokat. — Kemény munkát végeztek a fiúk — mondja Csivi János tiszt, az itt dolgozó mintegy 120 fő pa­rancsnoka, — derekasan, hősie­sen dolgoztak. BIZONY MINDEN elismerés és dicséret megilleti a derék honvédeket. Az előzőleg épített nyári gátat az ár elsöpörte. Mint­egy 12 holdnyi területet elöntött a víz. A szép kukoricatábláknak csak a vége látszik. Széles ten­gerré vált a Duna, veszélyeztette a Béke és a Táncsics termelő- szövetkezet földjét, mintegy 400 —500 holdnyi területet, amely a főgátig húzódik. Olyan hangu­lat volt a községben egyesek között, hogy menthetetlen ez a határrész. — Ekkor a fiúk azt mondták — mondja a parancsnok, — majd mi megmutatjuk, hogy nincs lehetetlenség. ÉS MEGKEZDŐDÖTT a harc a percekért.. : A Duna állan­dóan áradt. Az újonnan épített nyúlgát felső szélét nyaldosta már. A bajtársak két nap és két éjjel dolgoztak. A vasárnap éj­szaka volt a legkritikusabb. Ek­kor elhatározták, hogy nem vált­ják egymást, míg meg nem ja­vul a helyzet. Már csak centik­ről volt szó, hogy áttörjön a víz. De nem vesztették el a fejüket, szervezetten, jól folyt a munka. Hajnali 3-ig valamennyien dol­goztak. Ekkor utolérték a víz­emelkedést, az áradás is lassúb- bodott egy időre. HAJNALI 3-KOR végigcsapott a 300 méteres szakaszon a kiál­tás: — Győztünk! És akkor a katonák egyrésze pihenni tért. Mint egy darab fa, úgy buktak a sátrak alá. Most már lehetett aludni, a főveszély elmúlt. : Mikor megkérdeztem Csivi János elvtársat, hogy kik voltak a legderekabbak a baj társak kö­zül, így válaszolt: — Hősök ők mind. Egyforma dicséret illeti valamennyit. Magyar és szovje! A solti szakaszon is ugyan­csak szorongat a Duna. Itt a gát több helyen szivárog. Pén­tek délután óta folyik a gát erő­sítése. A Solt Kali-majori részen mutatták a hősiesség kiváló pél­dáját az itt dolgozó szovjet ts magyar alakulatok. A szovjet katonák kiválóan, gyorsan és ügyesen dolgoznak. A kritikus időben 20 szovjet te­hergépkocsi is segített. Hétfőn 70 szovjet katona volt a gáton. A Kali-majornál a gát mar pénteken kezdett szivárogni, ek­kor még alig néhány odavalósi ember próbálta eltorlaszolni a víz útját. Segítség kellett. Pén­tek délután jöttek a magyar és a szovjet alakulatok. Azóta éj­jel-nappal folyik a munka és bizony voltak forró pillanatok. Hétfőre virradóra volt a legne­hezebb a küzdelem. Amíg egyik csapat a meggyengült, szivárgó gátat erősítette, hogy át ne tör­je a víz, a másik része a kato­náknak a félköralakú gátat épí­tette a régi gát körül. Nehéz harc volt ez, mert a víz át-át tört a régi gáton. Szerencsére összegyűlt egy teknőalakú mé­lyedésbe, amely körül a félkör­ben új gát épült. Nem egyszer féllábszárig érő latyakban dol­goztak a magyar és a szovjet katonák. Egyszer az egyik baj­társ derékig belemerült a vízbe, katonák a gáton Élelmesen úgy segítették gyorsítani a munkát, hogy egy betontörőt döngölőve alakítottak át, hogy gyorsabban menjen az új gát erősítése. Mikor hétfőn délután kint voltunk, még folyt az ütközet. Az egyik oldalon a hősiesen küzdő katonák, a másik oldalon a vízár mérte össze erejét. A víz néha helyzeti előnyökhöz jutott. Előfordult, hogy derék­vastagságban tört .át a gát alatt, máskor egy ürgelyukon át szi­várgott. Azonban mindig ela’.l- ták az útját és védték a solti határ 2000 holdját, amely víz alá került volna, ha csak perceket is késik a védekezés. . Megható az a baráti, testvéri együttműködés, amit lát az em­ber ezen a szakaszon. Magyar és szovjet katonák egymással beszélgetve, egymást buzdítva lapátolják a földet, verik a cö­löpöket, építik a védőfalat. Né­ha-néha egymásra mosolyognak, a két nemzet fiai- szinte eggyé- forrtak a közös küzdelemben. Mindenki derekas munkát vé­gez itt. A gát sok helyen szivá­rog többkilomctercs szakaszon, de elzeárják az útját hősies mun­kával. A katonák mindenütt ott vanak, ahol kell. Mikor elhagyjuk Kali-majort, Pálinkás György hadnagy ezzel búcsúzik tőlünk: — Eddig legyűrtük a vizet, de a harc nem szűnt meg, mert. ez ár újból'és újból át akarja törni a gátat és egy percre sem sza­bad abbahagyni a küzdelmet. De legyőzzük a Dunát újból és új­ból, mint eddig, Harc a Hajai szakaszon Harcban álló tábor képét mu­tatja a város. A munkáscsapa­tok indulnak, munkáscsapatok jönnek, váltják egymást. Autók száguldanak, viszik a homok­zsákokat, szerszámokat. A Duna veszélyeztetett területeire a nép­hadsereg alakulatait hosszú gép­kocsisor viszi. A Duna Baja . alatti egész vonalán a hétfői na­pon a néphadsereg alakulatain kívül 2200 polgári személy dol­gozott a vészgát erősítéseken s a nyúlgátak építésén. A növekvő árak ellen hősi, önfeláldozó küz­delem folyik. A hétfői napon el­készült a Duna-rakpart hosszá­ban a védőgát, melynek most emelésén és szélesítésén dolgoz­nak. Épül a nyúlgát. A határnál és a Türr István emlékmű közötti szakaszon, ezen a két helyen a város 550 dolgozója erejét meg­feszítve gyorsítja a munkát. A város alatt húzódó sétányt a víz már elöntötte. Az áradat áttört az ostromlott gátakon. Kommunisták az élen A kommunista példamutatás ragyogó hőstettei, születnek. — Henberg Károly, a Ruházati ktsz dolgozója példamutatásával bri­gádjának tagjait a legnehezebb védelmi munkára sorakoztatja. Kulisics József élete veszélyez­tetésével motorcsónakról végezi a homokzsákok tömítését a gá­tak elé. A Gyapjúszövetgyár kommunistái, köztük Kovács József, a fonodából, Sirati Gyu­la technikus példamutatása nyo­mán az üzem többszáz dolgo­zója folytatja a harcot a nyúi- gát emelésével az üzem védel­mére. Szüne!nélküli küzdelem Folyik a harc, folyik a küzde­lem. Nincsen szünet. Az éjsza­ka éppen olyan harc, mint a nappal. A DISZ-fíatalok ahol megjelennek, útjukban lendü­letet kap a védelem munkája. A déli órákban gépkocsikon erő­sítést visznek a csikófoki zsi­liphez. Az itt észlelt átszivár- gás csurgássá erősödött. Az el­szánt küzdelem a veszélyt meg­szüntette. Újból jelentés érke­zik: a Micsurin tsz területét védő gát alsó szivárgást mutat. Az ügyelő szolgálat első riasz­tása nyomán rögtön megindult a sárpallóverés Bajaszentistvá- non. Ahol az áradat erőteljes nyomása alatt áll a gát, tovább folyik a gát erősítése. Ezernyi segítő kéz siet a szakasz ve­szélyeztetett területei felé. A veszély órái újabb tömegeket mozgósítanak. A III. Béla gim­názium pedagógusai önként je­lentkeznek munkára. Dolgozó parasztok, akik végeztek az aratással, önként indulnak se­gítségre. Néphadseregünk alakulatai, hős honvéd fiaink a legve­szélyesebb területre való be- ■ osztásukat kérték, A vasárnapi napon a vasúti híd melletti műűt védelmére épí­tett patkóalakú védgátban hét­főre virradó éjszaka betört a víz. Azonnal új gát épült az áradat továbbterjedésének meg­akadályozására. A hősi harc, a kitartó küzdelem a járás ' köz­ségeké is kiterjed, asszony ásóval a kezében ment a Dunapartra segíteni. Azt mond­ta, hogy erejéhez mérten ő is segíteni akar, mert a földek víz­tői való megvédése minden em­ber érdeke, ettől függ, hogy ki­sebb vagy nagyobb kenyér ke­rül a dolgozók asztalára.

Next

/
Thumbnails
Contents