Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-20 / 170. szám

pártonkívüliek a mentési mun­kára. Reggel 4 órakor már min­denki őrhelyén volt. A férfiak gyors iramban rakták a szekereket, az asszonyok es jlányok pedig a lovakat hajtot­ták. A Kossuth termelőszövetkezet tagjai, valamint hozzátartozói szívós munkát végeztek. Az ál­lami gazdaság még 150 munka­erővel és 20 fogattal segítette a termelőszövetkezetet munkájá­ban. Déli 12 óráig 50 katasztrális holdról helyezték biztonságba a gabonát. Hogy a falu asszonyai is Hömpölyög a megnövekedett áradat a bajai Dunaszakaszon. Végig a partokon, a töltéseken tekintetek figyelik emelkedését. A Duna túlsó partján a tolna: erdőkbe zuhanva tör az áradat. A város felől a töltések, a va­ros alatt húzódó partrész ke­ményen veri vissza a nekizú­duló áradatot. Emberek ásóval, kápával indulnak útnak a vá­rosból, hogyha segítségre lenne szükség, kéznél legyenek. A reggeli órákban jön a hír, a város alatt húzódó Posványos- ban buzgár tört fel. Autók szá­guldanak a helyszínre. A buzg­ár már medret vájt magának. Pár percnyi tanácskozás és mar kész is a terv eltömésére. Köz­ben új hír érkezik. Bajaszent- istván határában a Micsurin földjeit ölelő főgátvonal egyik szakaszán beszivárgást észleltek. Pár perc és ott vannak már a Vízügyi Igazgatóság mérnökei. Már betemetve találják. A gát­őr figyelő szeme észrevette. To­vábbi erőt vezényelnek a töltés erősítésére. A Vörös-hid átere­sze a Kölcsey-utcában okozhat zavarokat. A Gyapjúszövetgyar dolgozói önként vállalják a munkát. Nyúlgátat emelnek. A város ipari dolgozói, a dolgozó parasztok, az MTH fiataljai ott vannak a meg­előző védekezés munkájá­ban. A párt irányítása, a tanács szer­vezett munkája mind erőtelje­sebben kidomborodik, hogy idő­ben felkészülve fogadhassák a legmagasabb árhullámot. Baján a bajaszentistváni kerületrész­ben s a várost védő többi védő­szakaszon szombaton több mint ezer ember, 260 igafogat, 25 te­hergépkocsi vett részt a nyúlgá- tak építésében, a védőtöltések erősítésében. Minden intézkedés megtörtént a Petőfi-szigeten és GÉPKOCSIVAL húzunk a Du­nához. Nézem a tájat. Csend és nyugalom. Sok helyen még lá­bon a gabona. Tudomásul ve- j»,em: itt nem kell félni a víztől. Kalocsa után bosszankodom: a földek emberek nélkül. Még lej­jebb: keseredik a szám. Csak néhány kasza dűli a búzát. És a Duna nagyon közel van. Fajszon élénkebb a mozgolódás. Vezetők intézkednek, a honvé­dek a néppel a gáton, a többség csrat. A töltésen szivárgás ta­pasztalható. Gabonathordó sze­kér alig. Tovább megyünk. A kocsi előtt sötét tömeg. Rosszul írom. Nem sötét. Aranyló sárga, izekér, szekerek megrakodottan búzával. Jó érzés. Községetjelzö tábla. Kihajolok az ablakon. El­kapom a szememmel a felírást: Érsekcsanád. A KOCSI MEGÁLL. Kiszállok. Maradok. A tanácsházán pereg­nek a szavak. A nagy munka szombaton kezdődött. Éjjel ti­zenegykor üzentek harminc em­berért. A víz nagyon jön. A ter­mést meg kell menteni. A har­minc ember tizenöt perc alatt együtt volt. Rövid megbeszélés és hajnalban suhogtak a kaszák. Neveket mondanak. Jegyzem is. Sokan vannak. Oldalakat írok már tele. Közben hallom, ami a nevek mögött van: szomszéd se­gít a szomszédnak, akinek lova, fogata van, a másiknak hordja a termést. Kisiparosok jelentkez­tek védelmi munkára. Négy­gyermekes anya elsők között je­lentkezett aratásra. Még nincs vége a felsorolásnak. Uj nevek következnek. Tanítóké, óvónőé, MNDSZ-asszonyoké. Együtt mind a falu dolgozói, Újra beülök a nyugodtan dolgozhassanak, a napköziben mintegy 30 gyereket helyeztek eï. A megyei és járási pártbizott­ság tagjai is a lakossággal egy­beforrva, fáradságot nem Kí­mélve, éjt nappallá téve dolgoz­nak. Közösen ipegbcszéiték a 30 ház esetleges kiürítésével járó feladatokat. A felmerülő problé­mákat rugalmasan oldják meg, minden zavar nélkül. A felsőbb szerveknek embe­riesség szempontjából több se­gítséget kellene nyújtani a kint dolgozó elvtársak részére. FÜLÖP IMRE, megyei tsz-szerző. a nagy Pandúr-szigeten lakók elköltöztetésére, ingóságaik biz­tonságba helyezésére. A Petőfi- szigetről szombatra minden ter­mést elszállítottak. Baján a dunai alsó rakpart már víz alá került. A Petőfi- szigeten a Strandépületeket az ár nyaldossa. A Kamarás-Duná- hoz levezető lépcsőfokok legfel­ső szegélyeit már víz árasztja. Az illetékes szervek állandó permanenciában vannak. Jelen­tések érkeznek szinte óránként a víz állásáról. A pillanatok, melyek veszélyt jelenthetnek, közelednek. A veszély komoly. Az árvédelem felkészült azonban az elhárításra, a védgátak szi­lárdan állnak, a legkisebb za­varó körülmény száz es száz munkáskezet mozgósít. Az árte­rületeket már elöntötte a víz, de a védgátak feléig sem tudott még eljutni. Az önzetlen segítség gyönyörű példái mutatkoznak meg. Szi- laski Ferenc, a Gyapjúszövetgyár kommunista dolgozója maga lel­kesíti a nyúlgát építőket példa- mutatásával. A földművesszö­vetkezet, a 22. Autófuvarozó Vállalat, a Belsped gépkocsik­kal és lovasfogatokkal vesznek részt a védelem fokozásában. NÖVEKSZIK A VESZÉLY Vasárnap folytatódott a harc az árvíz ellen. Sűrűn mutatkoz­tak fakadó vizek. Baján több vízbecsorgást észleltek, melyet a város dolgozói, néphadseregünk tagjaival együtt hősi és ön­feláldozó munkával sikerrel elhárítottak. A vasárnapi napon a Duna bajai szakaszán 22 centimétert áradt. Az áradás elleni védeke­zés mellett Érsekcsanádon és Sükösdön meggyorsult az árte­kocsiba. Látni akarom a nagy összefogást. A RÉVNEK fordulunk. A kö­ves út fehéredik. A fákon a le­velek zizegnek. A nap ragyog. Tekintek előre, oldalt. A gabona lábon hajladozik. Kicsit összébb- szoritom a szám. A gépkocsi las­sít. Szembe velünk aranyló ter­hek. Szekerek gabonával. Csak úgy ösztönösen számolni kezdek. Egy ... kettő ... tizenkettő ... olykor traktor is dübörög, mö­götte a kocsin szintén a ke­nyér ... beleveszem a fogatok sorába ... huszonegy ... hu­szonnégy ... ujjongok, boldog vagyok, mint a szép ajándékot kapott gyermek. Az ajándékok nem szűnnek: lentebb hatalmas- testű kombájn vágja az utat a búzában, arrébb kis aratógép a zöldes talajt kévékkel rakja szé­pen hímzett terítenek. Annak lá­tom. Mert tudom: ebből már ke­nyér lesz. A dolgozók kenyere és nem a< szürke víz martaléka... Uj kocsisor. Hogy is mondták a tanácsházán? Száznegyvennégy fogatból százhuszonkettő a be- hordásnál van. Kell is. A talaj­víz veszedelmesen nő és terpesz­kedik széjjel. Egy táblában ügyesen elbántak vele. Észrevet­ték, hogy kezd felbugyogni. Hir­telen kútgyürűbe fogták és szá­razban learathattak. A GÁTON TÜL a Duna. Szür­kén, szennyesen. Derékvastagsá­gú fákat ölel körül. Ágakat so­dor és alattomosan veszi birtok­ba a víztelen területeket. Folyik lefelé és ahogy csapódik oldalt, fületeken lévő termények beta­karítása. Nemesnádudvaron a község dolgozói, élükön a kom- munistákkal, harcolnak a ter­més gyors betakarításáért. Baján a Posványos zsilipjénél van átszivárgás, ezért a buzgárt körgáttal körülzárták, hogy a beszivárgó víznek útját állják, A Gyapjúszövetgyár, a posta és a MÉH-telep dolgozói áldo­zatkész küzdelmet folytattak, hiszen a buzgár az egész Po.5- ványost elöntéssel fenyegette. A csikósfoki zsilipnél a Micsurin termelőszövetkezet földjei mel­lett szivárgás keletkezett. Ha­talmas erő vetette közbe magát, hogy a víz mellett emelt töltés építését folytassa és a védel­met megszilárdítsa. A küzde­lem sikerre vezetett. A Gázgyár védelmére a Ka- marás-Duna partján a Villamos­művek dolgozói, élükön a kom­munistákkal és a honvédekkel, együttes erővel, a vasárnapi na­pon a zárt területre behatolt •víztömeg megfékezésére több gátat emeltek. A város dolgo­zóiból mintegy 800-an, a nép­hadsereg tagjaival együtt szí­vós, kitartó küzdelmet folytat­tak. Az éjszakai órákban a Szent János nevű városrészben az őrség riasztotta a lakossá­got az előző napon emelt gáton észlelt vízszivárgások megakadályozására. Hősi példák, hősi tettek szület­nek a védekezés nagy harcá­ban. Lieder Miklós és Krikóczki Vince idős koruk ellenére a gá­takon dolgozva buzdították az embereket. A Gyapjúszövetgyár dolgozói példás fegyelemmel, éjjel-nappal a Duna veszélyes részein a vé­dőgátakon őrködnek. A BEL­SPED, az SZTK, és a város va­lamennyi üzemének dolgozói egységesen veszik ki részüket az ár elleni küzdelemből. Hétfőn már a kora reggeli órákban ásókkal, lapáttal felszerelt brigádok indultak a gátakra. A különböző gátak erősítésére, újabb gátak építésére hosszú kocsisor sietett a városból a Duna felé. A MÁV dolgozói a Duna-hídhoz vezető átjáró út­szakaszt erősítik. A megmutat­kozó szivárgások helyeit homok­zsákokkal torlaszolják el, hogy a további vízbecsorgást meg­akadályozzák. Minden tekintet az áradó Du­nát figyeli. A hétfői napon elő­reláthatólag további 25—26 cen­r úgy jön visszafelé, fel a hajóál­lomásra vezető útra. Percek alatt félmétert is elfoglal. Nem maga­san, csak úgy centiméternyire. Egyelőre. A víztől néhány méter­nyire pirostetős ház. A szemem szinte felakad a csodálkozástól. A ház előtt tehén áll, a küszöbön asszony ül és fej. A tej fehéren csorog a sajtárba. A Duna dü- hödten verdes feléjük. Az ember közömbösen mondja: holnapra valószínűleg ott húsz centi lesz a víz. Mire várnak? A fejét ráz­za. Nem várnak. Már feljebb hurcolkodtak. Csak még itt van­nak. Talán mégsem lesz olyan nagyon nagy a víz. SZÉLESKOCSI gördül a lapos­ra. Mozgóbolt. Ételek, cigaretta, fűszeráru. Hűsítőitalok is. Körül­veszik. Folyik a vásárlás. A víz feljebb szivárog a töltésen. Egy helyen folyik is. Azt mondják rá, nem veszedelmes. Tiszta az átütő víz. A baj akkor lesz, ha homo­kosán jelentkezik. Szép a nyu­godtság, ez azonban nem tetszik. Másutt is így kezdődött. Szivár­gással, csorgassál, folyással és végül gáttörés lett. Nem réme­ket akarok festeni. De a búzán, a rozson kívül még ott van a kukorica, a krumpli, a zab. A tömítés nem ártana. Gyalog indulok vissza. Enyhe szél fúj. Kis gumiskerekű talyi- ga halad előttem. A kévék tete­jén szeplős gyerek. A kerekek között apró lábakat látok. Póni- féle húzza. Szembe üres kocsik, mögöttem, körülöttem a terhe­sek. Megállók. Azok ott, a rév­timéteres áradás várható a vá­ros alatt. Ezren és ezren állnak a gátakon, megfeszített munká­val és elszánt akarattal folyik a küzdelem, hogy az árvíz ellen sikeresen harcolhassanak. A járás többi községében is hősies a küzdelem Közben a Duna lassú áradása egyre tart. Végig, amerre sod­rása teregeti, száz és száz mun­káskéz, kocsik egész sora végzi az árterületről a mentési mun­A Szalkszentmárton és Tass közötti Dunaszakaszon az éjsza­kai időben elég mostoha körül­mények között, de nagy erőfe­szítéssel dolgozik már három napja ötszáz honvéd tehergép­kocsikkal és kéziszerszámokkal. Az éjszaka 3 óra után pár perc­cel különös sistergő zúgásra let­tek figyelmesek a gátnak egy másik veszélyesebb pontján dol­gozó alakulatok. A rendőri őrszem, akit a gát őrzésére ren­deltek ki, csak az utolsó pilla­natban tudott menekülni, amint egy 5 méter szélességben szinte egyik percről a másikra ketté nyílt nyári gát széléről. Ezen a ponton stabil­nak és erősnek látszott a gát alapzata kisebb átszivárgásoktól eltekintve, amelyek semmiféle erősebb gátmagasítást nem tet­tek szükségessé. A víztömeg rövid idő alatt mintegy 10—15 méterre szélesí­tette a betörés helyén a gát nyí­lását. A szalkszentmártonl határ ezen a ponton találkozik a tassi határral. A tassiak felőli részről is Szalkszentmárton felé húzó­dott a víz és hatalmas sebesség­gel töltötte meg egyre nagyobb területen a nyári gáton belüli földeket, ugyanis a szalkszent- mártoniak határa feküdt a víz útjába. Rövidesen 1500—1600 ka­taszteri hold került víz alá. A többnapos hősies erőfeszí­tés, amivel a honvédalakula­tok és a környező községek lakói a gát megerősítésén dolgoztak, egy pillanatra sem lankadt. .Fél 6-kor már hatalmas töme­gekben özönlöttek a szalkiak a félrevert harangok hívószavára a töltéshez. Az egyre nagyobb erővel betörő víztömegeket sikerült haláUmcgvető bátorsággal megfékezni! nél és a gáton engem akartak megnyugtatni. Titkolták aggodal­mukat. Felkészültek minden es­hetőségre. A bizonyság: a dol­gozó emberek és a kenyeret- mentö szekerek. A HARMADIK kilométer után egy gazda megállítja a kocsiját. Hív, üljek melléjük. Mondom nekik, feljebb, más falukban nem láttam ilyen iparkodást. Nyomban megmagyarázza, hogy ők miért sietnek. Ismerik, meg­tapasztalták a vizet. Még negy­venegyben. A falu széléig nyo­mult. Négy méter magasságban. Ezen az alsó részen mindössze két mázsa volt a termés, a töb­bit megette a víz. Bent a tanácsházán emberek tanácskoznak. Tudom, most úgy illene, hogy kezetfogjak, bemu­tatkozzam. Mégsem teszem. Ér­zem, itt nincs helye a formasá­goknak. A tanácselnök sajnálko­zik, hogy nem küldhetett értem motorkerékpárt, de a motorosok­nak fontos elfoglaltságuk volt. Intek. Semmi hiba. Tudom. Ta­lálkoztam velük. Egyik Baja irá­nyába száguldott, a másik Fajsznak tartott, a harmadik a gáton robogott. A padra húzódtam. A TELEFON cseng, jelentés megy, érdeklődés érkezik. Az­után gond csapódik be. A ter­melőszövetkezetnek még elég nagy táblája áll avatatlanul. Nem várhatnak addig, amíg a kom­bájn és az aratógép belefog. Magas férfi szólal meg: holnap estig egy szál gabona sem lehet kálatokat. Sükösdön a Vörös Zászló tagjai, az egyénileg dol­gozó parasztok hősies önfelál­dozással, vízben aratják a még lábon álló gabonát. 400 kocsi; segít a hordásban. Érsekcsaná-' don 110 kocsi gyorsítja az árte­rületről való mentését a leara­tott gabonának. Szercmlén a fő­gátat most épített 400 méter hosszú nyúlgát erősíti. A közös erő hatalmas küzdel­me folyik a városban, járásban egyaránt a pusztító »árvíz leküz­désére. A nyári gát veszélyeztetett szakaszától pár méterre indítot­tak el egy ideiglenes gát építé­szt, amelyet hallatlan gyorsaság­gal egészen a tulajdonképpeni töltésig húztak fel. A falakat nádpadlókkal erősítették meg és rőzsével töltötték meg az el­özönlő gát vízzel érintkező falát.­A honvédalakulatok a leg­rövidebb idő alatt a légin- ■ kább veszélyeztetett pontok­ra siettek. A betörés után röviddel meg­indult a veszedelmes helyen a fegyelmezett, szervezett mun-, ka, melynek nyomán egyre ma­gasabbra nőtt a nyúlgát fala. Ez az áttörés pontosan Sztá- linvárossal egyvonalban történt* A szalkszentmártoniak nagyré­sze Sztálinvárosban dolgozik, de a veszély hírére azonnal ők is a gátakhoz siettek. Rajtuk kívül'1 még Sztálínvárosból teherautók,» a TEFU kocsijai, a honvédség járművei, vontatók és környék­beli parasztok fogatai szállítják a földet az új gát építéséhez. A gát egyre szélesedik és azonnal meg tudják akadályozni a gát­építők hősies kitartásukkal, ha egy-egy ponton a víz át akar törni. A gátépítés hatalmas munká­jának eddig szervezője egy igénytelen, borotválatlan arcú** fiatal mérnök: Szalai László, a Budapesti Vízügyi Igazgatóság mérnöke. Nagy részben az ő munkájának és a honvédalaku- latok hősies parancsnokainak és. Lelkes László szalkszentmárton! tanácselnöknek köszönhető, hogy egy pillanatnyi pánik sem za­varta meg a gátépítés felelősség-i teljes és igen nehezen szervez­hető munkáját. A víz tovább emelkedik; A gá­tak azonban tartják magukat és védelmezőik a határban lévő 800 hoidnyi termés megmentésén őrködnek. lábon. Hogyan oldják meg? Ta­nácsok, javaslatok, ötletek röp­ködnek. Idősebb férfié a szem­közti pádon a legjobb: az erdő­gazdaságnak a közelben dolgozik nyolcvanhárom embere. Aratnak azok is. Ha itt maradnánaki már holnap délre készen lenné­nek. Tíz embert őmaga tud biz­tosítani. Csak szállás legyem Lesz. A fiatal, magas férfi, titkár elvtársnak szólították, telefonon hívja az erdőgazdaság vezetősé­gét. Hallottam, amint mondja: most nem érünk rá bürokratiz­must játszani. Most a kenyérről van szó. Mozgásba lendül újra az egész készültség. A tanács­elnök a termelőszövetkezetbe siet, a motorkerékpárosok indít­ják a gépeiket, kijelölik, értesí­tik a szolgálatosokat, gondoskod­nak a munkások étkeztetéséről,• a szálláshelyre friss szalmát hoz­nak. Öregebb férfi kopogtat bei Nadrágos ember. Beosztást kér. A gátra küldik. Ahogy me­gyek utána, látom: az udvaron vizeskocsi, a tűzoltószín ajtaja tárva. Nemcsak a vízre, a tűzre is ügyelnek. A kenyérnek mind a kettő ellensége. De az ember erősebb. NEK1TÁMASZKODOM az épület falának. Az úton gép­kocsik robognak felfelé. Arra Fájsz, Dunapataj, Harta irányá­ban. Honvédek, rendőrök, gát­védők. És számolom újra az érsekcsanádi rév felöl jövő ga­bonát, mentő fogatokat: tizenöt..i tizenhat... tizenhét..-. Vasárnap van, délután három óra. FODOR JÁNOSj KÜZDELEM BAJÁN AZ ÁR ELLEN LEGÚJABB HÍR a megye északi Dunaszakaszárói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents