Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
Rádióhíradó szolgálat gyorsítja az aratás-cséplés munkáját — Figyelem! Figyelem! — A garai Vörös Traktor állami gazdaság bácsborsódi, csátaljai, cérnaháti, bácsszentgyörgyi üzemegységeit hívja. így adja óránként figyelmeztető felhívásait a gazdaság rádióhíradó szolgálata. Üzemegysé— geit keresi, hogy a leadóállomáson keresztül közölje a vezetőség utasításait, rendelkezéseit ' gazdaság 12 ezer holdján folyó aratás-cséplés gyorsítására. Ugyanakkor felvevőállomás veszi fel az üzemegységek jelentéseit, eredményeit. Az állami gazdaság főépületének egyik helyiségében nyert elhelyezést a híradószolgálat. Az üzemegységekben pedig erre a célra egy külön berendezett szoba áll rendelkezésre. A gazdaság központjában a rádióhíradó két kezelője, az üzemegységekben egy-egy személy látja el a szolgálatot. Az üzemegységekbe érkezett utasításokat kerékpárosok, motorkerékpárosok és 10- vasküldöncök továbbítják. A gazdaság vezetői a rádióhíradó segítségével óránként tájékoztatást szereznek a gépek állásáról, munkájáról. A beérkezett jelentéseit alapján készítik el az újabb utasításokat. Az összesített eredmények mindenkor tájékozódást nyújtanak az aratás-cséplés előrehaladásáról. A kombájnok, aratógépek, traktorok munkáját lé- pésről-lépésre nyomon tudják követni és tudomást szereznek a munka folyamatosságában beállott nehézségekről, akadályokról. A beérkezett jelentések alapján mindenkor gyorsan és idejében tudnak intézkedni a gépek esetleges átcsoportosításáról, a felmerülő hibák gyors kijavításáról. A rádióhíradó szolgálaton keresztül irányítják a mozgó javítóműhely munkáját is. Pár nappal ezelőtt Lagnwéber György, a bácsborsódi üzemegység brigádvezetője jelentette, hogy az egyik kombájn tengelytörés miatt leállt. A jelentés alapján már indult is az utasítás a csátaljai üzemegységben tartózkodó mozgó javítóműhelynek, hogy azonnal induljon a hiba kijavítására Bácsborsódra. A gazdaság nagy súlyt helyez arra is, hogy a reggeli, délutáni és az esti jelentések számot adjanak az étkezésről is. Kielégítőnek találták-e a dolgozók, milyen panaszok merültek fel és időben érkeztek-e a munkahelyre az ételtszállitó kocsik. 10 napja folyik a gazdaságban az aratás- cséplés, azóta működik a rádióhíradó szolgálat is. Gyorsítja a munkát, közvetlen kapcsolatot tart a nap minden szakában és órájában a gazdaság üzemegységeivel, az üzemegységekben dolgozókkal. Ez a szoros kapcsolat gyorsítja és lendíti az aratás-cséplés munkáját és ezzel nem kis részben hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarabb elinduljon az a többezer mázsás gabonaszállítmány, amelyet a gazdaság juttat a város dolgozóinak. így hétköznapi történet MOST EGV OLYAN eseményről szeretnék írni, amilyen eddig még járásunkban nem fordult elő. Ez a kis történet fényesen igazolja csoportjaink fejlődését, egymás iránti együttérzését, baráti segítségét. A történet ugyanis arról szól, hogy az uszódi Dózsa termelő- szövetkezet földjei az utóbbi hetek folytán jégkárt szenvedtek. A kár híre Drágszélre is eljutott. A drágszéli Haladás termelőszövetkezet július 3-án csoportértekezletet tartott, melyen az elnök ismertette az uszódi Dózsa termelőszövetkezet helyzetét, és javasolta, hogy adjanak a csoportnak természetbeni segítséget. Bagó elvtárs, a drágszéli 'Haladás elnöke a tagság megbízásából meglátogatta a csoportot. Megnézte a területet és közölte, hogy a Haladás tagjainak határozata alapján segíteni szeretne. A MEGBESZÉLÉSNEK ez lett az eredménye, hogy a drágszéli Haladás tagjai az uszódi Dózsa csoportnak teljesen díjtalanul 4 és fél mázsa kölest adtak vetőmag céljára. KIS TÖRTÉNET EZ, sokan figyelembe se vennék, pedig nagy dolog rejlik mögötte. Ezt igazán a Dózsa tagjai tudjak kellően értékelni. Szinte meghatódva vették tudomásul, hogy milyen sietve jött segítségükre a másik csoport. Biztatást, új erőt adott ez további munkájukhoz — de nagy hatást váltott ki ez a kis eset az egyénileg dolgozó parasztok körében is, akik egyre csak arról beszélnek, hogy a csoportok milyen figyelemmel kísérik egymás fejlődését, és milyen készségesen segítenek ott, ahol erre szükség van. Lehet, hogy talán a drágszéliek sem gondolják, hogy ezzel a nagyszerű baráti kéznyujtással mennyire elősegítették a csoport további megszilárdulását. Áldozatkészségükért, baráti kéznyujtásukért dicséretet érdemelnek. Czurnics József, a kalocsai gépállomás párttitkára. Helyes úton jár a ladánybenei Petőfi termelőszövetkezet tagsága A ladánybenei Petőfi termelőszövetkezet 103 hold kalászosából eddig 65 holdat aratott le. A termelő- szövetkezet tagsága az aratást kézi erővel végzi, de olyan gyorsan és jól megszervozetten megy a munka, hogy az aratás után azonnal hozzálátnak a behor- dáshoz, hogy minél előbb megkezdhessék a cséplést. A csoport megválasztott új vezetőségével az idén sokkal eredményesebb munkát végzett, mint eddig bármelyik évben. Ezt azonban annak is köszönhetik, hogy a helyi tanács elnöke, Szlo- bodek Béla elvtárs is nagy segítséget ad a csoportnak. Rendszeresen résztvesz a közgyűléseken és hasznos tanácsokkal segíti a vezetőség és a tagság munkáját. A tagság úgy tervezte, hogy az aratás után hozzáfog egy 31 férőhelyes ser- tésfiaztató megépítéséhez. Erre azért van szükségük, mert jelentősen megnövekedett sertésállományuk is. Jelenleg huszonkilenc anyakocájuk van, míg a 37 ezer forintos hitelből rövid idővel ezelőtt 6 tehenet vettek. Ezzel a csoport tehénállománya 19-re szaporodott, amelyből nyolcat fejnek. Balogh József állatgondozó gondos ápolással tisztán és rendben tartja az állatokat, amiért ezúttal is dicséretet érdemel. A csoport tagjai megelégedettek az idei terméseredményekkel, a kilátásokkal. Ez évben már minden tag négy forint előleget kapott munkaegységenként, természetben pedig szalonna- és húsosztalékot kaptak. A vezetőség az aratáshoz még aratópálinkáról is gondoskodott. Ha a ladánybenei Petőfi termelőszövetkezet továbbra is ezen az úton halad, tagjai évről-évre gazdagabbak lesznek, melyre bizonyság az idei évben elért szép eredmény is. Megjegyzés VB ülés kupaktanács A kunbaracsi községi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban tartotta meg ülését, ahol az aratás, cséplés, begyűjtés és egyéb soronlévő munkák helyzetét értékelték. A végrehajtóbizottsági tagok többsége megjelent, de az értekezlet mégsem Veretett sok eredményre. A végrehajtóbizottsági ülés a legnagyobb tájékozatlanság képét mutatta. A begyűjtésről Deli Sándor begyűjtési megbízott számolt be. Többek között említette, hogy a vb. tagok az előző ülésen vállalták, hogy 5—5 hátralékost felkeresnek és megbeszélik velük, hogyan tehetnének minél előbb eleget kötelezettségeiknek. Arról azonban nem tudott, hogy a végrehajtó bizottság tagjai valóban végeztek-e felvilágosító munkát a beadás teljesítése é-rdekében. Pedig volna bőven tennivaló, hiszen Kunbaracs a járásban 13. helyen áll. Annál sajnálatosabb tény, hogy a végrehajtó bizottság tagjai nem tettek eleget vállalásuknak és úgy néz ki, hogy csak formálisan tettek ilyen felajánlást. A beszámoló után káosz és zavar támadt a végrehajtó bizottság tagjai között. Egyszerre öten is beszéltek és komoly vita folyt arról, hogy helyes-e törvényes rendelkezést alkalmazni olyan kulákkal szemben, mint Kalmár József, aki az általa művelt 36 hold után nem teljesítette a sertésbeadást, pedig tavaly is 11 sertést hizlalt. A kulák ravaszul úgy vezette félre a tanácsot, hogy 15 holdat gyengeelméjű fia nevére jelentett be. Az persze semmit sem teljesített a 15 hold után. így akar a kulák különböző fondorlatokkal kibújni a beadási kötelezettség alól. Ugylátszik azonban, hogy ezt nem tekintette vitának Tóth Béla községi tanácselnök, mert a kulákról folyó vita után felszólalt és ennyit mondott: miután nincs több kérdés, megnyitom a beszámoló feletti vitát. Erre tovább folytatták az előző meddő vitát, s ki tudja, meddig folytatták volna. Kovács István, a járási pártbizottság instruktora azonban a népnevelők feladataival és a begyűjtési megbízottak munkájának hiányosságaival foglalkozott. Erre Deli Sándor ezt válaszolta: Megköszönjük a segítséget, máskor is tárja fel a hibákat, mert mi hivatalból nem látjuk, hogy mi van kinn az életben. Ez a válasz jellemző arra, hogy a begyűjtési megbízottak mennyire elszakadtak az élettől, mennyire nem foglalkoznak a dolgozó parasztokkal, hanem kizárólag egy-egy adatot, aktacsomót, vagy száraz begyűjtési alanyt látnak bennük. A végrehajtó bizottságnak ez az ülése sok mindenre fényt vetett. Elsősorban arra, hogy a tanácselnöknek és a begyűjtési előadónak jobban fel kellett volna készülni erre a végrehajtó bizottsági ülésre. A felkészületlenségük okozta, hogy a végrehajtóbizottsági ülés komolytalanná vált, a komoly megbeszélés helyett olyan dolgokról vitatkoztak, ami nyilvánvaló. A járási tanács részéről a jövőben több segítséget kell adni a kunbaracsi tanácsnak, elsősorban a tanácselnöknek, hogy egy-egy végrehajtóbizottsági ülést jól le tudjon vezetni, komolyan meg tudják beszélni az előttük álló feladatokat, hogy a végrehajtó bizottság tagjai valóban kiérdemeljék a dolgozó parasztok bizalmát. A bajai Vörös Fény termelőszövetkezet teljesítette árpabeadását Zászlókkal feldíszített kocsisor tart a csávolyi úton Baja felé. A kocsikon megpúpozott zsákok, felíratok hirdetik: »Az első gabonát az államnak adjuk.« A Vörös Fény termelőszövetkezet kocsijai igyekeznek a város felé. Még csak reggel búgott fel az első cséplőgép a csoport földjén, de a zsákokba ömlött 34 mázsa árpával mgr a kora délutáni órákban útrakerekedtek, hogy eleget tehessenek beadási kötelezettségüknek. A begyűjtő- hely előtt kis úttörő pajtások v>- rággal köszöntik a szövetkezet elnökét. Az MNDSZ-asszonyok színes virágcsokra is az elismerés jele. Az ünnepséget követően egymásután kerülnek a zsákok . a raktárba. Vastagra hízott árpaszemek hullanak a zsákok mélyéből. Amint a kocsik kiürülnek, már indulnak is haza, mert csak rövid időre szakították félbe a munkát, amely odahaza várja őket. De boldog örömmel tették ezt, mert példát mutathattak az állampolgári fegyelem betartásában. Akit a falu apra/a-nagyja ismer MESSZIRE hallatszik a csávolyi -kísbíró« dobpergése: — Közhírré tétetik .. , Apró kis emberkék csodálják a hivatalsegéd nyakába akasztott dobot, a kesébe szorongatott dobverőt. Hogy is tudja ujjaival olyan gyorsan pergetni, hogy szinte úgy tűnik, mintha a dobhoz sem érne velük és mégis olyan szépen szól. Igenám, csakhogy Kélesi István tizennyolc év alatt jól megtanulta. Van gyakorlata benne — szokták mondani. Szavait sokan hallgatják a kiskapukban, kikönyökölve a szélesre tárt ablakokban: Nagy a község, negyvenöt helyen szólal meg mindig a dobpergés, hogy utána a legújabb híreket, a tanács felhívását meghallják a falu dolgozói. A KÖZSÉG apraja-nagyja ismeri Kélesi Istvánt. Az öregebbek csak Stipán- nak szólongatják, a fiatalabbak Kélesi bácsinak, az apróságok pedig dobos bácsinak. Három generáció veséi körül szeretettel. Sűrű vendége a csávolyi házaknak, hisz mindig akad valahol dolga, megbeszélni valója. Egyik nap a tanácstagok házait járja, hogy tanácsülésre hívja őket. Máskor a mezőgazdasági állandó bizottság, vagy a termelési bizottság tagjait szólítja megbeszélésre. Adóíveket, idézéseket kézbesít, és nincs olyan nao. hogy neavven-ötven házba ne nyisson be, de gyakran száz házba is beköszönt. Sok örömhírrel együtt örvend, sok panasznak az orvoslója. Ha a községben jár, az egész tanácsházát képviseli. Tanácsot tud adni mindenben, hisz tudja, hogy melyik ügynek ki az intézője, és mikor legalkalmasabb az idő a várakozásmentes, gyors elintézésre. Nem is fukarkodik az útbaigazítással. A HIVATALSEGÉDNEK mindenről kell tudni — ezt mondja Kélesi István is. Hiszen nem egy esetben ő a közvetlen »tanácsember«, akivel a dolgozók panaszaikat, kifogásaikat, kéréseiket közük. Hogyan is volt, amikor a beadási könyvecskéket kézbesítette? —- Hol van az a könnyítés, amiről szó volt? — vetették fel nem egy házban, ahogy betekintettek a beadásikönyv lapjaiba. — Hiszen több sertésbeadás van bevezetve, mint a tavalyi volt! KÉLESI ISTVÁN az ilyen ellenvetésekre nyomban megadta a magyarázatot. Elmondta például, hogy a tavalyi beadási könyvbe a félévi, az ideiben pedig az egészévi beadás szerepel. •— Hiába no, — ez az István mindenhez ért, — állapították meg. így győzte meg a kételkedőket, hogy a mi államunk minden ígéretét betartja. Mikor az adókönyveket kézbesítette, nem egy házban fogadták örömmel. Vidákovity Jánosnak csak egy pillanatra volt szüksége, hogy megállapítsa: az adója jóval kevesebb lett, mint tavaly volt. Lukács János is hamar kiolvasta a kedvezményeket adókönyvé- böl. Mi tagadás, ilyenkor Kélesi Istvánt még szívesebben látják, s míg együtt örülnek, magyaros vendégszeretettel egy-egy pohár borral is megkínálják. KÉLESI ISTVÁN fáradhatatlan ember. Ilyenkor, dologidőben nehéz valakit otthon találni. Ám annak is megvan a maga tudománya, hogy kit mikor, hol lehet megtalálni. A csávolyi hivatalsegéd ebben is nagy jártasságot árul el. Pedig ahhoz, hogy feladatát ellássa, korahajnalban kell munkára indulni és csak késő este tér haza. Napközben természetesen — amikor mindenki dolgozik — neki is van egy kis szabadideje. AZT MONDJA, a múltban a kisbíró a főjegyző úr amolyan háziszolgája volt. Olyan szaladj ide, szaladj oda ember. Segített a jegyzőnének az eltennivaló gyümölcsfélét hazacipelni, őszidőben össze kellett vágni a jegyző úr téli tüzelőjét, vadászatkor őreá várt a vadász- társaság elemózsiájának cip elése. Az idő erre is pontot tett. A »kisbírónak«, a hivatalsegédnek ma új hivatása van. Az ö feladata most. hogy neveljen, oktasson, tanácsokat, útbaigazításokat adjon. így a tekintélye is megnövekedetU A falusiak gyakran megállítják egy kis beszélgetésre. Ilyenkor kérdésekkel halmozzák el: — Ugyan, nem hallottad a tanácsházán, hogy állunk a Felsőszentivánnal folyó párosversenyben? — Mit gondol dobos bácsi, a kis- öcsémnek volna-e helye a bölcsődébe, mert anyuka dolgozni menne — kérdi egy apróság. — Kélesi bátyám mondja már meg, hol kellene segítséget nyújtani az aratásban, mert a DlSZ-brig&d munkára készen áll! Kélesi István minden kérdést elrak- tároz az agyában és úton-útfélen az-1 iránt puhatolózik, mint adhatna másnap kielégítő választ. 4000 ember ügyes-bajos dolgát bajos lenne fejbetartani. Ezért apró noteszébe bejegyzi emlékeztetőül a hozzáfordulók nevét. — így biztos nem felejtek el semmit — mondja mosolyogva. ÚJRA PERDÜL a dob és hangjára sokszázan figyelnek. Kélesi István szavaiból nemcsak arról értesülnek, hogy ellenség leleplezésével a község dol- gozói pénzügyi tervüket becsülettel teljesítették, hanem arról is tudomást szereznek, hogy a cséplőgépek a közös szérűn állva várják a cséplés megkezdését.
